Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-15 / 112. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP m 1989. MÁJUS 15. 1A szerkesztöseg postájából Könyvkiadás a kórház számlájára Sok nagy kenés? Nagyon sók pénz 180 ezer Ft., évi munkabérem. A Progresszív betegellátás c. négykötetes orvosi kézikönyv szerkesztője és egyik lektora, akik ráadásul házastársak, összesen ennyit kaptak 3-4 évi túlmunkájukért. D. Szabó Miklós, a Szolnok Megyei Néplap 1989. május 11-i számában megjelent „Könyvkiadás a kórház számlájára” c. interjújában, amit Gál Jánossal, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság gazdasági szakértőjével készített, azt vitatja, hogy: miféle szabálytalanságok történitek a szerzői, szerkesztői díjak elszámolása és kifizetése körül. miért ilyen magas példányszámiban jelent meg ez a könyv. Az interjút olvasva, nem tudok szabadulni nyomasztó gondolataimtól. D. Szabó Miklóstól nem várhatom el, hogy megértse, mit jelent ez a négy kötet a gyakorló orvos számára. Olyan akár papnak a Biblia. Gyarló, klerikális hasonlat? Meglehet, ám rögvest felötlik bennem: Olvasta-e a riporter írása tárgyát, a vitatott könyvet, jólléhet csupán interjút készített. Ízlésem szerint, mégsem méltányos megkerülni a riporter-törvényt : — hallgattassék meg, valamennyi érdekelt fél, — tájékozódjunk, minél szélesebb köriben, minél körültekintőbben a célba vett kérdésről, — tanulmányozzuk írásunk tárgyát, minél alaposabban, — tájékoztassunk tárgyilagosan. Miért vesződnék feleslegesen, kompetenciájától idegen dolgokkal, hiszen csak interjút készít ? Ez i gaz, ám akkor is illene megtudakolni, miféle okok vezettek az u.n. „szabálytalanságokhoz”. Ismeri-e a váltatott könyv előtörténetét? Tudja-e. * miért nem vállaikozott senki gz elmúlt negyedszázadban a megszerkesztésére ? Beszélt-e gyakorló orvosokkal arról, hogy hozzáférhető-e magyar nyelven, hasonló kézikönyv? Megjelentetésével, mekkora hiányt pótolt? Az orvoslás legprogresszívebb irányzata, miért nem érvényesül Kelet- Európában ? Betegellátásunk, közismert elmaradottsága, mennyiben függ össze mindezen kérdésekkel? Elvont, szakmai kérdéseim, talán érthetetlenek a laikus számára. Ezeket mégsem kerülheti meg, aki tollat forgat, hiszen valamennyi jószándékú orvosban, hasonló kérdések fogalmazódnak meg az interjút olvasva, mielőtt öszszeáll a sommás vélemény: aligha kedvezhetnek . írott szabályaink a vállalkozásnak! A könyvszerkesztői munka, esetünkben veszélyes, nehéz vállalkozás volt, illetékes helyről a kutya s«m támogatta. Meg kellett nyerni az ügyinek, valamennyi hivatalt, szponzort, szerzőt stb. Egyikük sem törte kezét, lábát, hogy segíthessen, mégis öszszeálltak valahogy a feltételek, amolyan magyar módra: törje ki a nyakát, aki akar itt még valamit alkotni, vagy csinálja ingyen, ha megszállott. Majd talál a KNEB, a NEB újabbnálújabb szabálytalanságokat! Elveszi a kedvét mindenkinek a felelőtlen vállalkozásoktól ! Ezt a szekeret nem lehet megállítani a lejtőn! Boldog együgyiiségben röhöghetünk a buzgó-mócsingok leleplezésén. nehogy irigykedni támadjon kedvünk a sikerükön. A riporter, nem mártja tollát vitriolba progresszív teljesítmények láttán. ha ad magára, inkább azon töpreng el, vajon a feüjelentők vagy épp a középszer suttogó, irigy, lusta, vállalkozást kerülő képviselői, miért nem előzték meg Csépányi doktort, miféle ökok miatt nem vállalták a vitathatatlanul nehéz feladatot? Valamire való tollforgató. vélt szabálytalanságok vagy kényszerű kompromisszumok számonkérése helyett, először mindig megkérdezi, kinek az érdeke? D. Szabó Miklós is megkérdezhetné a gyakorló orvosoktól. A válaszom: megtisztelve érezném magam, ha tagja lehettem volna ennek a szerzőgárdának és nem a reprezentáció vagy a tiszteletdíj okán, hanem orvosi hivatástudatból, mert soksok emberélet megmentéséhez nyújtottak segítséget. Pénzt, is kaptak érte. Mondjuk ki: keveset! Hivatásukat gyakorolták! Miért kellene ezt ingyen csinálni? A riporter is a piacról él, pénzért adja el írásait. Mi a különbség? Az interjú alanya és készítője, külön-külön, legalább kétszer annyi szabályt szegett meg — teljesítményelv alapján értékelve — mint a vitatott könyv szerkesztője, miindöszsze azzal a különbséggel, hogy előbbiek áskálódása ellenére: Dr. Csépányi Attila hasznos. nélkülözhetetlen feladatot teljesített. Váljék becsületére! Az illetékes, szakmai közvélemény már eldöntötte a riporteri kérdést: sok volt-e vagy kevés, amit kapott érte. Kevés volt, arányaiban sokkal kevesebb, mint agy rosszindulatú interjúból készült hányaveti cikkecske. Megjelent a Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1988. évi kiadványa. Magyarországon 36 059 orvost tartották nyilván január elsején, ezekből 4322 fő körzeti orvos, 1319 gyermekgyógyász. Ki döntöttel el, hogy közülük háromból csalk egy érdekelt a progresszív betegellátásban? Ráadásul a szakorvosi rendelőintézetek és a kórházak orvosai is nélkülözhetetlen forrásként használhatnák a vitatott könyvet. Javaslom, mindazon orvosok, akik nem jutottak hozzá, nem lapozhatják fel: kezeljék felváltva a riportert és az interjút adó gazdasági szakembert! Dr. Nagy Béla A levélíró olyasmit olvas 'a fejemre, amelyeket én soha nem állítottam, Miszerint ’kell-e ez a könyv, vagy sem. Egyébként (szakmai •kérdéseket az interjú még véletlenül sem említett, a négykötetes alkotás nélkülözhetetlen mivoltát egyetlen ßora <sem kérdőjelezte meg: „a rosszindulatú interjúból készült ‘hányaveti cikkecske”. Viszont megtette ezt helyettem Nagy iBéla doktor, aki egyes egyedül'az orvostársadalom 36 ezer 59-es száma nevében szakmai közvéleményként ostoroz. Lelke rá, ő tudja miért. Hogy isok-e vagy kevés a 'főigazgató és felesége által felvett összeg. erre iaz la Mondanivalóm: a kórház, a betegellátás pénzéhez hozzányúlni még ezer (forint erejéig is sok, nem több tízezerig, ahogyan a főigazgató tette. Hozzáfűzve, eszerint az alkotók közül csak dr. Csépányi \qz érdekes, a többi figyelemre <sem méltó, iés 1ezek érdekében nem ágál a levél küldője, noha a vizsgálat idején Í58~an 'még égy huncut petákot sem kaptak. Bedig bizonyára ők 'is megérdemelték volna, ugye, doktor úr? Abban egyetértünk <a levélíróval, hogy a Iszerkesztői (munka (veszélyes, hiszen a könyvpiacra „betörni” hem Mindig és nem minden esetben egyszerű dolog. Főleg, ha laz -embernek egyetlen fillérje nincsen az efféle tevékenységre. Hogy az interjú nem más, mint készítőjének és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság szakembereinek fél oldalon keresztüli 'áskálódása egy dicséretes kezdeményezés Szerzője ellen, vagy tényeken /alapuló felsorolás arról, hogy a hivatali hatalommal, szabályokkal visszaélve, hogyan nem lehet könyvet írni, !döntse el az olvasó. Helyettem és Nagy Béla helyett is. D. Szabó Miklós A kunhegyesi párttitkár védelmében Tisztelt Simon Béla Elvtárs! Nem újkeletű véleményem, hogy a Szolnok Megyei Néplap betölti küldetését, csakúgy, mint a XIX. század lovasa, aki a lokomotív előtt vágtatott és figyelmeztette az embereket a közelgő veszélyre. Csakhogy időközben a vicinálisból előbb gyors, majd express lett, mindez első és másod osztályon, fapados és szalon kivitelben. A tempó változásán túl a rendező pályaudvarok, a vakvágányok, a menetrend-igazítások .következtében a „lovas”, is botlik, elbizonytalanodik. Esetenként elvéti, hogy a vonat előtt kell járnia, a lóra ültették, — igaz, magas lóra! — de eredetileg nem a masiniszta nyakába. Mindez a Szolnok Megyei Néplap 1989. április 12-i száma 5. oldalán megjelent, a „Kulak meg a káder” c. cikk kapcsán ötlött eszembe. Az írás Kontra József elvtársat, Kunhegyes város pártbizottsága titkárát, a megyei sajtóval szemben tanúsított halogató, régi reflexeket visszaidéző, „előszobáztató” mentalitással vádolja. A Kunhegyesen élők tapasztalásai Kontra elvtársat illetően ■ ettől igen eltérőek. Vita és versenyképes, közvetlen és humanista emberre adtuk voicsunkat megválasztásakor. A még igen ifjú város szerveződő fiatal vezetése iránt megnyilvánuló lakossági bizalom és segítőkészség felbecsülhetetlen érték. Különösen, mert nemcsak a sikerek kapcsán tapasztalható. Mi személyes élete sors-hozta tragédiájában, a közelmúlt megrázkódtatásában is a titkár mellett voltunk. A cikk városunkban felháborodást keltett. Ezért a Néplap érintett 'képviselőitől személyes találkozás lehetőségét kértem. Sajnos álláspontjaink közeledését ez sem eredményezte, az eset tényszerű vizsgálata helyett a sajtóval való kapcsolattartás kívánatos protokoll jából kaptam leckét. De valami hiba lehet a tananyaggal, mert axiómái nem találkoznak a tényekkel. Az újságíró elvtárs április 10-én délután telefonüzenetben másnap 10 órát kérte találkozásuk időpontjául. Előzetesen egyeztetett, hivatalos programok miatt Kontra elvtárs időben viszszajelzett, hogy — idézem — a héten nem ér rá. Nem egy hétig, hanem a hétén! Április 12-én Karcagon, térségi első titkári értekezleten, 13-án Budapesten, a Politikai Főiskolán, 14-én országos első titkári értekezleten volt, szintén a fővárosban. Ez utóbbin Simon elvtárs is részt vett, de nem kereste a találkozás lehetőségét. Erre egyetlen magyarázat lehet: személyesen inem is ismerik egymást. Ennyit az alaposságról, a közlés etikájáról, a körültekintő tájékoztatásról. Belátom, az Írás nem dokumentum értékű. Anekdotázó stílusa keletkezésének körülményeit is reprezentálja, kb. annyi a valóságtartalma, mint a regéknek, mondáknak, szájhagyományoknak. Állításait, sértő és ihitelrontó végkövetkeztetését a pártbizottság tagjaként is visszautasítom. Tisztelt Simon Elvtársi Katonakora idézett őrmestere nem mondott önnek valami időtállót a célpont helyes megválasztásáról is?! Dr. Prágerné Dr. Kádár Magdolna körzeti orvos pártbizottsági tag országgyűlési képviselő * * * Tisztelt Dr. Prágerné dr. Kádár Magdolna! Az olvasó nem köteles emlékezni cikkünkre, ezért az előzményekről dióhéjban csak annyit: nem kaptunk értesítést a kunhegyesi pártértekezlet elhalasztásáról, ezért feleslegesen mentünk ki. Az új időpontra sem kaptunk meghívót. Ezek után kétszer kerestük telefonon a városi párttitkárt, de találkozásunkra nem adott alkalmat, pedig — mint az az ön leveléből is kitűnt — akár Karcagon, vagy Pesten is lehetett volna sort keríteni arra. Bennünk megvolt az alkalmazkodási készség. Cikkem megírásakor az vezetett, hogy felhívjam a pártmunkások figyelmét arra: éljenek jobban a sajtó lehetősé-IA tárgyalóteremből I Részeg száguldás a Jászságban A iharminckétéves Katona Sándor — úgy tűnik — vajmi keveset ad a formaságokra, előírásokra. Hogy az általa vezetett gépkocsi nem rendelkezett érvényes műszaki engedéllyel? Ugyan már, apróság az egész, azért a járgány 120 kilométeres óránkénti repesztést még rövidtávon elért. Hogy a jogosítványát már korábban, ittas járművezetés miatt bevonták — ezt is részletkérdésnek tekintette, hiszen mindezek után is nyugodtan a volán mögé ült vezetni. Némi lelkiismeretfurdalása azért lehetett, mert kicserélte a rendszámtáblát, sőt forgalmi engedélyt is szerzett hozzá. Igaz, ennek az adatai egy másik bontott kocsira vonatkoztak, dehát istenem, nem lehet minden (tökéletes. Mindezek ismeretében korántsincs az ügynek vége, sőt az igazi bonyodalom tulajdonképpen ezt követően kezdődött. Katona Sándor tavaly augusztusban ezzel a .járművel Jászapátiba kocsizott a strandra. Oda- és visszaútban is természetesen ő vezetett. Oda még józanon: ámbár a medencék körül kellemesen telt az idő, jó volt a hangulat, no, meg a 'társaság, és ugye ilyenkor az ember kissé elereszti magát. Ezt tette ő is, ami azt jelenti, hogy a négydeci eredeti, szatmári szilvapálinka után kísérőként még néhány üveg sört is a gallérja mögé eresztett. Mindezek következményeképpen hivatali nyelven fogalmazva még este is közepesen ittas állapotban volt. E tények sem zavarták, és kilenc óra körül a sötétben ismét beindította a motort, hogy Apátiból Berény felé vegye az irányt. Azaz sokszor csak vette volna, mivel a nem mindig jobb oldalon haladó kocsi feltűnt egy rendőrjárőrnek is. Meg akarták állítani, de ő gázt adott. Jászberény környékén egy újabb igazoltatás is sikertelennek bizonyult. Ekkor már rádión a nagykátaiakat is értesítették, és ők is segítettek az éjszakai ámokfutót megállítani, így elkezdődött a krimikbe illő üldözés. Több kísérlet után az alaposan kapatos „pilótát” végül sikerült lefülelni, noha az éjszakai üldözéshez hozzátartozik: négy ember is csak a pillanatnyi lélekjelenlétének köszönhette, hogy Katona " nem hajtott keresztül rajtuk. Az ilyenkor szokásos vérvétel után szánta-bánta cselekedetét. Mindez ellenére az ügy a Szolnoki Városi Bíróságon folytatódott. Ott első fokon dr. Gombos László tanácsa Katona Sándort közúti veszélyeztetés bűntette, folytatólagosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette, és ittas járművezetés vétsége miatt 1 év 8 hónapi börtönre ítélte. Egyúttal a visszaeső, ittas pilótát a közúti járművezetéstől négy évre eltiltotta. Az ítélet nem jogerős. D. Sz. M. gével — legalább megközelítően úgy, mint az alternatív szervezetek. Nem állt szándékomban senkit, semmilyen „mentalitással” vádolni, s személyes találkozásunkkor sem adtam leckét „a sajtóval való kapcsolattartás kívánatos protokolljából.” Leckét legfeljebb én kaptam öntől, de tartok tőle, hogy levele hangneme miatt a pedagógiai hatás elmarad, őszinte tisztelettel Simon Béla Levél a tanácselnökhöz A Tiszaburai Községi Tanács elnöke szokatlan hangvételű levelet kapott, melyet válaszadásával együtt eljuttatott szerkesztőségünkhöz: „Tisztelt Tanácselnök! Áz MDF szolnoki szervezetének környezetvédelmi bizottsága nevében arra kérjük a falu lakosságát, hogy a Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet Önökhöz (tartozó területén szedjék össze a szemetet, azaz ne használják szeméttelepként, és az eljövendőben is vigyázzanak tisztaságára, szépségére. Fáradozásukat előre is köszönjük. A nyár folyamán ellenőrizni fogjuk a tájvédelmi körzet tisztaságát. Amenynyiben jelentős mennyiségű szemetet találunk, össze fogjuk gyűjteni és a falu jól látható területére szállítjuk. Szolnok, 1989. IV. 18. Köszönettel Pethő Mária MDF szolnoki szervezetének környezetvédelmi bizottsága * * • Tisztelt Hölgyem! Levele enyhén szólva felháborított bennünket. Felhívását köszönettel vesszük, de visszautasítjuk azt a fenyegető hangvételt, amit levelének második részében megütött. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy van jogosultsága az MDF szolnoki szervezete nevében levelet írni, és feltételezem, hogy nemigen járt településünkön, nem szerzett tapasztalatot a tájvédelmi körzetről. Fenyegetés nélkül is törődünk környezetünk tisztaságával, mert nekünk itt helyben fontosabb, mint önnek 60 kilométer távolságból. Alapvető törekvésünk, hogy kulturált környezetben éljünk és vigyázzunk értékeinkre. Ezt eddig is megtettük és meg is tesszük. Sajnos, nálunk is vannak felelőtlenek, akik nem törődnek vele, a jó érzésű emberek ezek magatartását megvetik. Az ön által említett „akció” a felelősen gondolkozó Iákosaink munkáját teheti tönkre és ellenszenvét válthatja ki. „A pálya széléről felelősség nélkül könnyű tanácsot osztogatni és okosnak lenni.” Az ilyen hangvételű levél az MDF szervezetét járatja le, melyet sajnálunk. Környezetvédelmi és egyéb kérdésekben korrekt, egyenlő alapállásból hajlandók vagyunk tárgyalni. Kölcsönös érdek, hogy környezetünk megóvásán közösen munkálkodjunk. A felelős gondolkodás nem tűri az „olcsó” egyéni népszerűséget. Az erre való törekvés többet árt, mint használ. Ilyen célt csak az tűzhet maga elé, aki saját személyes pozícióját kívánja erősíteni és a közösségi érdekeket a sárba tiporja. Amennyiben indokoltnak tartja,; szeretettel várjuk településünkön, hogy azt valóban megismerje. Tiszabura, 1989. május 3. ,. Tisztelettel Szekeres János tanácselnök” Április vége óta foglalják el Tiszapttspökiben ezek a kőhalmok a Szabadság utat. Kezdetben még volt hely, hogy az utcában gépkocsival közlekedjenek, később azonban már erre'sem ügyeltek a követ szállító gépkocsi vezetői. „Gondos” munkájuknak köszönhetően rekedt a kőhalmok tövében ez a Trabant is. Tulajdonosával együtt mi is arra lennénk kiváncsiak, meddig fesz tétlenségre kárhoztatva a személyautó?
