Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-01 / 77. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. ÁPRILIS 1. Társasutazás Petőfihez Felbomlott Morvái Ferenc kazánfejlesztő kisiparos és Balajthy András filmrendező együttműködése. Az előzmény az egész országban nagy port vert fel. December 28-án, a Mikroszkóp Színpadon nem mindennapi sajtótájékoztatón jelentette be Morvái Ferenc a meghívottaknak, hogy finanszírozza Balajthy András filmrendező Petőfi expedícióját, mert az a véleménye, hogy Petőfi Sándor Szibéria földjében nyugszik, s meggyőződése szerint azonos a Barguziban elhunyt Alekszandr Sztye- panovics Petrovics magyar őrnaggyal. Most azonban Balajthy András közölte: befejezte együttműködését Morvái Ferenccel. A válás részleteiről a következőket mondta: A pénz elfogyott — Nem vagyok filmrendező, csupán filmrendező- asszisztensként dolgoztam hosszú ideig. Gyártásvezető és filmforgalmazói oklevelem van, és szabadúszóként dolgozom. A Petőfi-témával 1985 óta foglalkozom. Akkor hallottam először a rádióban, hogy nagy költőnkről él a legenda, miszerint nem Segesváron esett el, hanem valahol Szibériában temették el. Régi újságokat, feljegyzéseket böngészve ez a hitem egyre inkább megerősödött, és elhatároztam, alaposan utánajárok a témának. Ehhez természetesen pénz kell. Akkori számításaim szerint hárommillió forint. Ekkora összeget azonban sehonnan nem tudtam összeszedni, pedig mindent megpróbáltam. A kutatásra megbízólevelet nem kaptam, de szinte mindenütt támogattak, s ez nemcsak a magyar hatóságokról, vállalatokról mondható el, hanem szovjet levelezéseim is biztatóak voltak. Természetesen én is hozzátettem, amit tudtam. Számításaim szerint eddig 250 ezer forintot költöttem a saját pénzemből. S mivel a Szovjetunió Minisztertanácsának Levéltári Főigazgatósága írásban engedélyezte, hogy Petőfi Sándor feltételezett sorsának nyomai után kutassak az orosz hadsereg 1849-es tevékenységére vonatkozó anyagok között, bár még hivatalos megbízólevél nélkül, magánturistaként megkezdtem munkámat. Több szovjet városban értékes iratokat fedeztem fel, amelyek Kossuthtól, Gör- geytől, a munkácsi vár kapitányától származtak, és rábukkantam egy fogolylistára is. A kutatási eredményeket senki nem vitatja, de a pénz elfogyott, s így három évi megfeszített munka, levelezés, utazás végén elakadŰgy tűnik, nagy költőnk, Petőfi Sándor vélt sírjának feltárása bonyolultabb, mint a decemberi sajtótájékoztatón elhangzott. Ott ugyanis a mecénás és kutató meglévő ellentétéből az újságírók semmit sem érzékelhettek. A legnagyobb egyetértésben hangzott el: megvan az a 7 millió forint, amelyet Balajthy András filmrendező használ fel, s így már a nyár elején kiderül, valójában ki nyugszik Barguzinban a sírban, ahol Alekszandr Sztye- panovics Petrovics őrnagyot temették el. Közben Morvái Ferenc kazánfejlesztő kisiparos Petőfi Bizottságot hívott életre, tagjait ő jelölte ki, munkáját ő szervezi meg. Erről a fejleményről Balajthy András sommásan csak annyit mondott: „Én nem értek a kazánhoz, ő meg Petőfihez.. Hallgattassák meg tehát a másik fél is. Morvái Ferenc végigolvasva a Petőfi-sztori Balajthy- változatát sommásan kijelentette: nem így van. Amit Balajthy velem kapcsolatban állít, az valótlan. Mi megállapodást kötöttünk arról, hogy Balajthy végzi — mint a téma legjobb ismerője — a szakmai munkát, én pedig tam. Ekkor fordultam Morvái Ferenchez, akivel megállapodást kötöttünk arról, hogy ő pénzt ad a kutatás folytatásához. A költségek emelkedtek, így most már hétmillió forintra lett volna szükségem. Morvái Ferenc ezt a pénz — mint mondta — két részletben hajlandó lett volna a Petőfi-kutatásra áldozni. Én azt kértem, hogy a Pe- tőfi-expedíció szervezése, a kutatás továbbra is legyen az én feladatom. A december 28-i sajtótájékoztatóra e közös utat követően került sor. Az újságíróknak levetítettük azt az összeállítást, amelyet a szibériai útról készítettünk. Felvetődött az is, készítsünk külön filmet A mecénás címmel a decemberi útról, már csak azért is, hogy a kutatás eredményétől függetlenül hasznosítsuk tapasztalatainkat. Sem ebből, sem a Morvái Ferenccel való együttműködésből azonban nem lesz semmi: Ugyanis már a közös szovjetunióbeli utunk során több probléma felvetődött, később pedig a felhők csak tornyosultak. A december 28-i sajtótájékoztatón pedig Morvái Ferenc olyan kijelentéseket tett, amelyekkel nemcsak hogy nem értek egyet, hanem azzal az emberrel, aki ilyen hangot enged meg magának, nem is vagyok hajlandó tovább együttműködni. Morvái azokat támadja, akik engem — ha anyagilag nem is, de erkölcsileg hosszú időn át — segítettek és akiktől a jövőben is támogatást remélek. Persze nemcsak ez az oka szakításunknak, hanem az is, hogy a beígért 7 millió forintból egy fillért sem láttam. Nem hajlandó kifizetni azt a költséget sem, — mert túl soknak tartja — amelyet a MOVI kért azért a filmért, amelyet szibériai utónkról forgattunk. azt finanszírozom. Az első költségvetés szerint ez 5 millió, a második szerint már 7 millió forintot igényelt. Nos, rendben van, én úgy gondoltam, nagy költőnk sorsának tisztázása minden pénzt, fáradságot megér, s ezzel egyetértettek dolgozóink is, akikkel ismertettem az ezzel kapcsolatos elképzeléseimet. Mivel azonban szeretem tudni, mit mire költők, közöltem, hogy személyesen, a helyszínen akarok meggyőződni bizonyos dolgok felől. Erre az útra — amelyre egyébként heten mentünk — 500 ezer forintot szántam. Balajthy ötlete volt, hogy filmezzünk is közben. Egyetértettem, s a_ MOVI-tól béreltem kamerát. A szerződés szerint napi 7000 forintért. A megállapodás szerint a filmeket is saját költségből kell fedezni. A Balajthy által összeválogatott stáb tagjainak a teljes ellátása mellett itthon napi 500 forintot és 11 napos tartózkodás alatt 20 rubeles napidíjat fizettem. Még az út előtt megkértem Balajthyt, hogy szerezze be azokat a meleg holmikat, amelyek elengedhetetlenek egy szibériai úthoz. Erre 82 500 forintot adtam át. Az induláskor derült ki, nincsenek meleg holmik, sőt a rábízott pénz egy részét tartozásainak kifizetésére költötte, és a pénzzel a mai napig sem tudott teljes egészében elszámolni. Nekem viszont a helyszínen, rubelért kellett megvásárolnom a legszükségesebb meleg holmikat. Hazatérésünk után „furcsa” számlát kaptam a MOVI-tól. Eszerint a járulékos költségekkel együtt több mint 630 ezer forintot kell, hogy fizessek a cégnek. A én számításaim, és a megkötött, érvényes szerződés szerint viszont a kamera díja 77 ezer forint, a filmekért 30 ezer forint jár, ezt én ki is fizettem. Felszólításomra a MOVI újabb költségvetést készített, ez már „csak” 488 ezer forintról szól. Ezt sem fizettem ki. Mint ahogy nem fér bele a költségvetésbe a Balajthy által követelt 250 ezer forint rendezői díj sem. Valóban nőm ártok Petőfihez Én azt hittem, és most is azt mondom, ebben az ügyben Petőfi és nem az üzlet a legfontosabb. Én valóban nem értek Petőfihez, ebben nem vagyok szakember. Éppen ezért határoztam úgy: ennek a kutatásnak hozzáértő szakemberek, tudósak kezébe kell kerülnie. Ezért alakítottuk meg január 26-án a Petőfi Bizottságot. Az elnöki tisztre Pozsgay Imre állam- minisztert kértük fel, s ő vállalta. A bizottság önálló jogi személyként kíván tevékenykedni, a hivatalos bejegyzés most van folyamatban. A további kutatáshoz szükséges pénz egy részét számlára helyeztem, és a további munkálatok során felmerülő költségeket is ilyen módon finanszírozom. A bizottságban természetesen nekem is csak egyetlen szavazatom van, s a számlán elhelyezett pénzhez én sem nyúlhatok. A bizottság munkájában Balajthy nem vesz részt, pedig felajánlottam, legyen ő a kutatás szakmai irányítója. Az alakuló ülésen azonban kiderült, végképp nem tudunk együttműködni. Mi az ügyet tartjuk fontosnak, s nem a benne rejlő üzletet. A bizottság tagjai társadalmi munkában végzik a munkát, sőt volt, aki több ezer forintot fizetett be a számlára. Tudom, hogy Balajthy András magának tulajdonítja a kutatási eredményeket, de ehhez nincs joga, mert ez nem egy vagy két ember, hanem az egész nemzet ügye. Balajthy Andrást a Petőfi Bizottság legutóbbi ülésére meghívtuk azzal, hogy ő lesz a kutatások szakmai irányítója. A Bizottság úgy határozott, hogy minden anyagot, amely a Bizottság tagjainak birtokában van, a Bizottság vezetőségének rendelkezésére bocsátjuk, a szervezett szakmai munka összehangolása érdekében. Balajthy ez elől kivonta magát, ugyancsak nem akar részt venni a közeli napokban induló három fős kutatócsoport munkájában sem, amelyet a bizottság kijelölt. Ö a sír feltárásával kapcsolatos egyeztető munkát csak egy 11 fős tévéstáb jelenlétében akarja megoldani a Szovjetunióban egy fél éven keresztül, több mint három millió forintos költséggel. A Bizottság ezen kérését Ba- lajthynak elutasította. ♦ * * Nem tudjuk tehát, hogy végül is kié lesz Alekszandr Sztyepanovies? Mert Petőfi Sándor a legjobb helyen van a nemzet szellemi panteonjában, függetlenül attól, hogy hol is rejtőzik a jeltelennek hitt sír. Mező Gizella Alekszandr Sztyepanovies hol vagy ? Újra gyártják hazánban a sokszínű eredeti antik üveget, mégpedig a berekfürdői üveggyárban. A századelőn Róth Miksa üvegművészetében ismerkedhettünk meg ezzel a rendkívül sok területen felhasználható üveggel. Sajnos a század közepe óta megszűnt gyártása. Most a berekfürdői üveggyár újjáélesztette ezt a régi manufakturális üveggyártást. Hagyományos eszközökkel, a mai kémiai eredményeket felhasználva állítja elő sokszínű üveglapjait. A kétmillió forintos beruházás felét a Metri mpex Külkereskedelmi Vállalat állta, amely egyben a tőkés exportra kerülő üvegek ela dója is lesz. Antiküveg-gyártás Berekfürdőn A teljes kapacitás 60—70 százalékát szeretnék exportálni, így a gyár exportját 30 százalékkal tudják növelni. Rendkívül sokféle színre tudják elkészíteni az üveglapokat. Így remélhetőleg köny- nyebben meg lehet oldani egy-egy templom, kastély, műemlék ablaküvegeinek restaurálását is. (Fotó: Tarpai Zoltán) Trükkök Kenyér, hús, bor Nem tudom, észrevették-e, hogy embertársaink közül sokan, ha cselekedeteik felől nyugodtan akarnak aludni, saját értékrendet alkotnak, s megalapozott ok-okozati filozófiával rendelkeznek. Ilyen filozofikus alkat az az idült alkoholista ismerősöm, aki — ahogy ő maga mondja — elvből iszik. (Néha persze üvegből is.) A kisüsti vegyesei például azért kívánja a szervezete, mert az, eredeti gyümölcsszármazék lévén ugyanúgy a természet ajándéka, mint ama másik gyümölcsszármazék, amit egyébként nem kíván a szervezete. Konyakra pedig azárt van szüksége, mert értágító hatása folytán előnyösen frissíti a kisüsti vegyestől tompuló agy működését. Nehéz is lenne felsorolni mindazon életjelenségeket, melyekre ne tudna azonnal alkoholtartalmú kadenciát mondani. Ivási elvei tehát alapvetően arra terjednek ki, hogy az utolsó utáni pohár megnyugtató elméleti indoka megszülessen. És ha ezen a ponton netán az érvei fogynának el, de még van mit innia, akkor előveszi a régi és jól bevált mondást. „A sör folyékony kenyér, a pálinka folyékony hús, márpedig kutya ember az, aki kenyérre és húsra — legalábbis elvágólag — nem iszik borf. Bizottsági örömszerzés Bevallom, nem gondoltam, hogy a tavaly megalakult és emlékezetes „tojásbizottság” okozta meglepetésemet valaki majd überelni tudja. Nos lehet, hogy a tojáshéj még ott éktelenkedik a hátsó fertályomon, s úgy „működik”, mint a minden viccen hahatázni képes újszülött, de mégis: amikor az „örömszerző bizottság”-ról először hallottam, arra gondoltam, hogy rájuk valószínűleg a jelenlegi súlyos tojáshelyzet miatt van szükség. Hiszen ha drága a tojás, kevés az öröm. Igen ám, csakhogy mi az, hogy bizottság? Mert ha nálunk valamire bizottság alakul. akkor az egyet jelent azzal, hogy a dolog egy életre felkerül a megoldhatatlan problémák listájára. Aztán kiderült, hogy az örömszerző bizottság a saját örömére bocsátotta ki azokat a biankó okleveleket, amelyeket a szolnoki, Ságvári körúti Sport-, és Írószer üzletben, 15 forintért árultak. A megoldás olyan, mint amikor a vurstliban a nagy emberalak feje helyén egy luk van, ahová mindenki bedughatja a magáét. A kitöltetlen oklevelek sorában van szomszéddícsérő, szuperbaba-, szupernagypapa- és nagymamadicsérő, vagy éppen a fogyókúrásokat és a dohányzásról leszokókat istenítő változat is. Tizenötért megveszed, s kedvencednek beteszed — a postaládájába. Elgondolni is rossz, amint például becsenget a szomszéd át se lépi a küszöbömet, csak átnyújt egy dicsérő oklevelet. A küszöbért persze imádnám. Főleg ha egyébként utálnám. S ha már itt tartunk, Önök biztosan megutálnak érte. de nekem egyik oklevél se nyerte meg a tetszésemet. Bár. magamra gondolva vívódtam kicsit a férjdicsérő oklevél láttán, de rájöttem, ha engem, mint a napot, ezzel a nyugtával dicsérnének, valószínűleg inkább ama bizottságot hívnám el. Hogy minek? Hát örömet szerezni. Szilas Péler
