Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-01 / 77. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. ÁPRILIS 1. Társasutazás Petőfihez Felbomlott Morvái Ferenc kazánfejlesztő kisiparos és Balajthy András filmrendező együttműködése. Az előzmény az egész országban nagy port vert fel. De­cember 28-án, a Mikroszkóp Színpadon nem mindennapi sajtótájékoztatón jelentette be Morvái Ferenc a meghí­vottaknak, hogy finanszírozza Balajthy András filmren­dező Petőfi expedícióját, mert az a véleménye, hogy Pe­tőfi Sándor Szibéria földjében nyugszik, s meggyőződése szerint azonos a Barguziban elhunyt Alekszandr Sztye- panovics Petrovics magyar őrnaggyal. Most azonban Balajthy András közölte: befejezte együttműködését Morvái Ferenccel. A válás részleteiről a következőket mondta: A pénz elfogyott — Nem vagyok filmren­dező, csupán filmrendező- asszisztensként dolgoztam hosszú ideig. Gyártásvezető és filmforgalmazói okleve­lem van, és szabadúszóként dolgozom. A Petőfi-témával 1985 óta foglalkozom. Akkor hallottam először a rádió­ban, hogy nagy költőnkről él a legenda, miszerint nem Se­gesváron esett el, hanem va­lahol Szibériában temették el. Régi újságokat, feljegy­zéseket böngészve ez a hitem egyre inkább megerősödött, és elhatároztam, alaposan utánajárok a témának. Eh­hez természetesen pénz kell. Akkori számításaim szerint hárommillió forint. Ekkora összeget azonban sehonnan nem tudtam összeszedni, pe­dig mindent megpróbáltam. A kutatásra megbízóleve­let nem kaptam, de szinte mindenütt támogattak, s ez nemcsak a magyar hatósá­gokról, vállalatokról mond­ható el, hanem szovjet leve­lezéseim is biztatóak voltak. Természetesen én is hoz­zátettem, amit tudtam. Szá­mításaim szerint eddig 250 ezer forintot költöttem a sa­ját pénzemből. S mivel a Szovjetunió Minisztertaná­csának Levéltári Főigazgató­sága írásban engedélyezte, hogy Petőfi Sándor feltétele­zett sorsának nyomai után kutassak az orosz hadsereg 1849-es tevékenységére vo­natkozó anyagok között, bár még hivatalos megbízólevél nélkül, magánturistaként megkezdtem munkámat. Több szovjet városban ér­tékes iratokat fedeztem fel, amelyek Kossuthtól, Gör- geytől, a munkácsi vár kapi­tányától származtak, és rá­bukkantam egy fogolylistá­ra is. A kutatási eredménye­ket senki nem vitatja, de a pénz elfogyott, s így három évi megfeszített munka, le­velezés, utazás végén elakad­Űgy tűnik, nagy költőnk, Petőfi Sándor vélt sírjának feltárása bonyolultabb, mint a decemberi sajtótájékozta­tón elhangzott. Ott ugyanis a mecénás és kutató meglévő ellentétéből az újságírók semmit sem érzékelhettek. A legnagyobb egyetértésben hangzott el: megvan az a 7 millió forint, amelyet Ba­lajthy András filmrendező használ fel, s így már a nyár elején kiderül, valójában ki nyugszik Barguzinban a sír­ban, ahol Alekszandr Sztye- panovics Petrovics őrnagyot temették el. Közben Morvái Ferenc ka­zánfejlesztő kisiparos Petőfi Bizottságot hívott életre, tag­jait ő jelölte ki, munkáját ő szervezi meg. Erről a fejleményről Ba­lajthy András sommásan csak annyit mondott: „Én nem értek a kazánhoz, ő meg Petőfihez.. Hallgattassák meg tehát a másik fél is. Morvái Ferenc végigolvas­va a Petőfi-sztori Balajthy- változatát sommásan kijelen­tette: nem így van. Amit Balajthy velem kapcsolatban állít, az valótlan. Mi megál­lapodást kötöttünk arról, hogy Balajthy végzi — mint a téma legjobb ismerője — a szakmai munkát, én pedig tam. Ekkor fordultam Mor­vái Ferenchez, akivel megál­lapodást kötöttünk arról, hogy ő pénzt ad a kutatás folytatásához. A költségek emelkedtek, így most már hétmillió forintra lett volna szükségem. Morvái Ferenc ezt a pénz — mint mondta — két részletben hajlandó lett volna a Petőfi-kutatásra ál­dozni. Én azt kértem, hogy a Pe- tőfi-expedíció szervezése, a kutatás továbbra is legyen az én feladatom. A december 28-i sajtótájékoztatóra e kö­zös utat követően került sor. Az újságíróknak levetítettük azt az összeállítást, amelyet a szibériai útról készítettünk. Felvetődött az is, készítsünk külön filmet A mecénás cím­mel a decemberi útról, már csak azért is, hogy a kutatás eredményétől függetlenül hasznosítsuk tapasztalatain­kat. Sem ebből, sem a Mor­vái Ferenccel való együtt­működésből azonban nem lesz semmi: Ugyanis már a közös szovjetunióbeli utunk során több probléma felve­tődött, később pedig a felhők csak tornyosultak. A decem­ber 28-i sajtótájékoztatón pedig Morvái Ferenc olyan kijelentéseket tett, amelyek­kel nemcsak hogy nem értek egyet, hanem azzal az em­berrel, aki ilyen hangot en­ged meg magának, nem is vagyok hajlandó tovább együttműködni. Morvái azo­kat támadja, akik engem — ha anyagilag nem is, de er­kölcsileg hosszú időn át — segítettek és akiktől a jövő­ben is támogatást remélek. Persze nemcsak ez az oka szakításunknak, hanem az is, hogy a beígért 7 millió fo­rintból egy fillért sem lát­tam. Nem hajlandó kifizetni azt a költséget sem, — mert túl soknak tartja — amelyet a MOVI kért azért a filmért, amelyet szibériai utónkról forgattunk. azt finanszírozom. Az első költségvetés szerint ez 5 mil­lió, a második szerint már 7 millió forintot igényelt. Nos, rendben van, én úgy gondoltam, nagy költőnk sor­sának tisztázása minden pénzt, fáradságot megér, s ezzel egyetértettek dolgozó­ink is, akikkel ismertettem az ezzel kapcsolatos elképze­léseimet. Mivel azonban sze­retem tudni, mit mire köl­tők, közöltem, hogy szemé­lyesen, a helyszínen akarok meggyőződni bizonyos dol­gok felől. Erre az útra — amelyre egyébként heten mentünk — 500 ezer forintot szántam. Balajthy ötlete volt, hogy filmezzünk is közben. Egyet­értettem, s a_ MOVI-tól bé­reltem kamerát. A szerződés szerint napi 7000 forintért. A megállapodás szerint a filmeket is saját költségből kell fedezni. A Balajthy ál­tal összeválogatott stáb tag­jainak a teljes ellátása mel­lett itthon napi 500 forintot és 11 napos tartózkodás alatt 20 rubeles napidíjat fizet­tem. Még az út előtt meg­kértem Balajthyt, hogy sze­rezze be azokat a meleg hol­mikat, amelyek elengedhetet­lenek egy szibériai úthoz. Erre 82 500 forintot adtam át. Az induláskor derült ki, nincsenek meleg holmik, sőt a rábízott pénz egy részét tartozásainak kifizetésére költötte, és a pénzzel a mai napig sem tudott teljes egé­szében elszámolni. Nekem viszont a helyszínen, rube­lért kellett megvásárolnom a legszükségesebb meleg hol­mikat. Hazatérésünk után „furcsa” számlát kaptam a MOVI-tól. Eszerint a járu­lékos költségekkel együtt több mint 630 ezer forintot kell, hogy fizessek a cég­nek. A én számításaim, és a megkötött, érvényes szerző­dés szerint viszont a kamera díja 77 ezer forint, a filme­kért 30 ezer forint jár, ezt én ki is fizettem. Felszólításom­ra a MOVI újabb költségve­tést készített, ez már „csak” 488 ezer forintról szól. Ezt sem fizettem ki. Mint ahogy nem fér bele a költségvetés­be a Balajthy által kö­vetelt 250 ezer forint rende­zői díj sem. Valóban nőm ártok Petőfihez Én azt hittem, és most is azt mondom, ebben az ügy­ben Petőfi és nem az üzlet a legfontosabb. Én valóban nem értek Petőfihez, ebben nem vagyok szakember. Ép­pen ezért határoztam úgy: ennek a kutatásnak hozzáér­tő szakemberek, tudósak ke­zébe kell kerülnie. Ezért ala­kítottuk meg január 26-án a Petőfi Bizottságot. Az elnöki tisztre Pozsgay Imre állam- minisztert kértük fel, s ő vállalta. A bizottság önálló jogi személyként kíván tevé­kenykedni, a hivatalos be­jegyzés most van folyamat­ban. A további kutatáshoz szükséges pénz egy részét számlára helyeztem, és a to­vábbi munkálatok során fel­merülő költségeket is ilyen módon finanszírozom. A bi­zottságban természetesen ne­kem is csak egyetlen szava­zatom van, s a számlán elhe­lyezett pénzhez én sem nyúl­hatok. A bizottság munkájában Balajthy nem vesz részt, pe­dig felajánlottam, legyen ő a kutatás szakmai irányító­ja. Az alakuló ülésen azon­ban kiderült, végképp nem tudunk együttműködni. Mi az ügyet tartjuk fontosnak, s nem a benne rejlő üzletet. A bizottság tagjai társadalmi munkában végzik a munkát, sőt volt, aki több ezer fo­rintot fizetett be a számlá­ra. Tudom, hogy Balajthy András magának tulajdonít­ja a kutatási eredményeket, de ehhez nincs joga, mert ez nem egy vagy két ember, hanem az egész nemzet ügye. Balajthy Andrást a Pető­fi Bizottság legutóbbi ülésé­re meghívtuk azzal, hogy ő lesz a kutatások szakmai irá­nyítója. A Bizottság úgy ha­tározott, hogy minden anya­got, amely a Bizottság tag­jainak birtokában van, a Bizottság vezetőségének ren­delkezésére bocsátjuk, a szervezett szakmai munka összehangolása érdekében. Balajthy ez elől kivonta magát, ugyancsak nem akar részt venni a közeli napok­ban induló három fős kuta­tócsoport munkájában sem, amelyet a bizottság kijelölt. Ö a sír feltárásával kapcso­latos egyeztető munkát csak egy 11 fős tévéstáb jelenlé­tében akarja megoldani a Szovjetunióban egy fél éven keresztül, több mint három millió forintos költséggel. A Bizottság ezen kérését Ba- lajthynak elutasította. ♦ * * Nem tudjuk tehát, hogy végül is kié lesz Alekszandr Sztyepanovies? Mert Petőfi Sándor a legjobb helyen van a nemzet szellemi panteon­jában, függetlenül attól, hogy hol is rejtőzik a jeltelennek hitt sír. Mező Gizella Alekszandr Sztyepanovies hol vagy ? Újra gyártják hazánban a sokszínű eredeti antik üveget, mégpedig a berekfürdői üveggyárban. A századelőn Róth Miksa üvegművészetében ismerkedhettünk meg ezzel a rendkívül sok területen felhasználható üveggel. Sajnos a század közepe óta megszűnt gyártása. Most a berekfürdői üveggyár újjáélesztette ezt a régi manu­fakturális üveggyártást. Hagyományos eszközökkel, a mai kémiai eredményeket felhasználva állítja elő sokszínű üveglapjait. A kétmillió forintos beruházás felét a Metri mpex Külkereskedelmi Vállalat állta, amely egyben a tőkés exportra kerülő üvegek ela dója is lesz. Antiküveg-gyártás Berekfürdőn A teljes kapacitás 60—70 százalékát szeret­nék exportálni, így a gyár exportját 30 szá­zalékkal tudják növelni. Rendkívül sokféle színre tudják elkészíteni az üveglapokat. Így remélhetőleg köny- nyebben meg lehet oldani egy-egy temp­lom, kastély, műemlék ablaküvegeinek restaurálását is. (Fotó: Tarpai Zoltán) Trükkök Kenyér, hús, bor Nem tudom, észrevették-e, hogy embertársaink közül sokan, ha cselekedeteik fe­lől nyugodtan akarnak alud­ni, saját értékrendet alkot­nak, s megalapozott ok-oko­zati filozófiával rendelkez­nek. Ilyen filozofikus alkat az az idült alkoholista ismerő­söm, aki — ahogy ő maga mondja — elvből iszik. (Né­ha persze üvegből is.) A kis­üsti vegyesei például azért kívánja a szervezete, mert az, eredeti gyümölcsszárma­zék lévén ugyanúgy a termé­szet ajándéka, mint ama másik gyümölcsszármazék, amit egyébként nem kíván a szervezete. Konyakra pedig azárt van szüksége, mert ér­tágító hatása folytán előnyö­sen frissíti a kisüsti vegyes­től tompuló agy működését. Nehéz is lenne felsorolni mindazon életjelenségeket, melyekre ne tudna azonnal alkoholtartalmú kadenciát mondani. Ivási elvei tehát alapvető­en arra terjednek ki, hogy az utolsó utáni pohár megnyug­tató elméleti indoka meg­szülessen. És ha ezen a pon­ton netán az érvei fogyná­nak el, de még van mit in­nia, akkor előveszi a régi és jól bevált mondást. „A sör folyékony kenyér, a pálinka folyékony hús, márpedig ku­tya ember az, aki kenyérre és húsra — legalábbis elvá­gólag — nem iszik borf. Bizottsági örömszerzés Bevallom, nem gondoltam, hogy a tavaly megalakult és emlékezetes „tojásbizottság” okozta meglepetésemet vala­ki majd überelni tudja. Nos lehet, hogy a tojáshéj még ott éktelenkedik a hátsó fertályomon, s úgy „műkö­dik”, mint a minden viccen hahatázni képes újszülött, de mégis: amikor az „örömszer­ző bizottság”-ról először hal­lottam, arra gondoltam, hogy rájuk valószínűleg a jelenle­gi súlyos tojáshelyzet miatt van szükség. Hiszen ha drá­ga a tojás, kevés az öröm. Igen ám, csakhogy mi az, hogy bizottság? Mert ha ná­lunk valamire bizottság ala­kul. akkor az egyet jelent azzal, hogy a dolog egy élet­re felkerül a megoldhatatlan problémák listájára. Aztán kiderült, hogy az örömszerző bizottság a saját örömére bocsátotta ki azokat a biankó okleveleket, ame­lyeket a szolnoki, Ságvári körúti Sport-, és Írószer üz­letben, 15 forintért árultak. A megoldás olyan, mint ami­kor a vurstliban a nagy emberalak feje helyén egy luk van, ahová mindenki bedughatja a magáét. A ki­töltetlen oklevelek sorában van szomszéddícsérő, szuper­baba-, szupernagypapa- és nagymamadicsérő, vagy ép­pen a fogyókúrásokat és a dohányzásról leszokókat is­tenítő változat is. Tizenötért megveszed, s kedvencednek beteszed — a postaládájába. Elgondolni is rossz, amint például becsenget a szom­széd át se lépi a küszöbö­met, csak átnyújt egy dicsé­rő oklevelet. A küszöbért persze imádnám. Főleg ha egyébként utálnám. S ha már itt tartunk, Önök biztosan megutálnak érte. de nekem egyik oklevél se nyer­te meg a tetszésemet. Bár. ma­gamra gondolva vívódtam kicsit a férjdicsérő oklevél láttán, de rájöttem, ha en­gem, mint a napot, ezzel a nyugtával dicsérnének, való­színűleg inkább ama bizott­ságot hívnám el. Hogy minek? Hát örömet szerezni. Szilas Péler

Next

/
Oldalképek
Tartalom