Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-11 / 84. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. ÁPRILIS 11. Folyamatosan bővíti szolgáltatásait a Magyar Posta. Februártól 30 ezer oldalnyi információhoz juthatnak az előfizetők az újonnan bevezetett Videotex-rendszerből. Megkezdte működését a Minitex üzenettovábbító-rendszer is, amely zsebre tehető termináljaival akár az utcai telefonokon keresztül is használható. Képünkön: megkezdte működését a Videotex-rendszer a Postán. (MTI fotó: Pataky Zsolt) Cikkünk nyomán A Szolnoki Tejüzemen nem múlik A Néplap március 24-én írást közölt „Élővilág tejben- Vajban” címmel. A cikk, a szolnoki ABC áruházakban tapasztaltak alapján szóvá tette a zacskós kakaó hiányát, illetve azt a jellemző helyzetet, hogy a zacskós tej, kakaó, karamellás tej kifolyt tartalmának ideje van az erjedésre, aimi miatt a hűtőpultok sokszor igen kellemetlen szagot árasztanak, s nemigen elégítik ki a higiéniai követelményeket. Az idézett írásban az érdekeltek, azaz a gyártó és a kereskedelem vagylagos felelőssége is szóba került. Emiatt, a Szolnoki Tejipari Vállalat Szolnoki Tejüzeme úgy gondolta — teljes joggal — hogy tisztázni szeretné az áruellátásban betöltött szerepét. Lapunk természetesen helyt adott a kérésnek. A témával kapcsolatos kérdéseinkre Kuczera Lajos üzemvezető-helyettes válaszolt. — Délután négy óra tájban a legtöbb boltban már nemigen lehet kakaót, karamellás tejet kapni. Mi ennek az oka? — A Szolnoki Tejüzem biztosan nem. A mi kiszállításaink minden esetben száz- százalékosak, azaz amennyit rendel a kereskedelem, mi azt maradéktalanul biztosítjuk. — Ezek szerint a boltok nem rendelnek elegendő mennyiséget. — Igen, illetve a vásárlók annak a hatását is észlelhetik, hogy a szolnoki,, mintegy 180 kereskedelmi egységből mindössze 4 él a délutáni kiszállítás lehetőségével. — Önök naponta hányszor képesek szállítani? — Naponta kétszer szállítunk a kijelölt nagyobb boltokba, de csak akkor, ha igénylik. Viszont ilyen esetben árut még harmadszor is adunk, csak a harmadik szállításról az üzletnek kell gondoskodnia. — Például zacskós kakaóból most mennyit forgalmaznak? — Napi tízezer litert, aminek a dupláját bármikor képesek vagyunk szállítani, de azt is mondhatom, hogy igény szerint el tudjuk látni az üzleteket. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy a kereskedelmi egységek óvatosan rendelnek, noha november 1. és március 31. között a tej- és tejalapú italok fo- gyaszthatósága 2 nap. — Igen, csak az is jellemző, hogy mire a megvásárolt tejet hazaviszem, már savanyú. — Sajnos a hűtési lánc a korai kiszállítással megszakad. Ezért is lenne jobb, ha a boltok jobban élnének az áru délutáni fogadásával. Ekkor ugyanis egyből a hűtőpultokba lehet rakodni. Az előbb felsorolt 4 üzletbe is egyszer szállítunk, csak éppen délután. — Ha tehát hiány van, akkor ennek oka a kereskedelem? — Mi úgy gondoljuk, hogy igen. Nézze, a megye mintegy 600 üzletét látjuk el közel 200 féle termékkel, amiből a saját gyártású körülbelül 25—30. Az idegen termékeket az ország 15 vállalatától szerezzük be. Szállítóink vannak Berettyóújfaluban, Csornán, Répcelakon, Veszprémben, Mátészalkán, és még sorolhatnám. Ilyen jelentős koordinációt igénylő munka mellett is minden rendelést kielégítünk Ahogyan mi látjuk, olyan probléma sem lehet, hogy a kereskedelemben ne lehetne érdekeltséget teremteni. Ugyanis a boltok rendesen kereshetnek a tejtermékforgalmazáson, hiszen az átlag kiskereskedelmi árrés 12 százalék, a nagykereskedelmi pedig 21 százalék. Tessék elmenni az öcsödi nagy ABC- be. Ott — nyugodtan mondhatom — folyamatos az ellátás. Az ehhez szükséges feltételeket pedig valamennyi partnerünknek biztosítani tudjuk. — szilas — Muzeális értékű boltbelső a századvégről Költözés után feiapritják A múlt század végén épült Jászberényben a Label Szálló együttese. A Lehel vezér (tér jellegzetes épülete azóta több felújítást, átalakítást megélt, a szállóból diákotthont alakítottak ki, a termekből irodákat, megváltoztatták az étterem belső jellegét is. A hasznosítás egyébként alig módosult, imaradt az együttes a szórakozás, a művelődés hajléka, melyet a földszinten néhány üzlet egészít kii. Régóta (küzd már a Déryné Művelődési Központ az üzletek kitelepítéséért, hogy emeleti zsúfoltságát az ott felszabaduló helyekkel enyhítse. Talán ennek is köszönhető, hogy a megyében, de talán az országban is egyedüliálló üzletbelső maradt meg a vasibalt barn, mert a központ nem (költött a korszerűsítésre. Az idősek közül sokan még ma is Braun-boltnak említik az üzletet, melynek berendezését a millennium évében szabták be pontos kezű asztalosok. A falakat beborító különböző méretű polcok, fiókok eredeti formájukban szolgálják 1896 óta a vásárlókat, és ezt a ritkaságot érdemes volna a vevőnek is jobban szemügyre venni. Az üzletben nemcsak az árut, hanem magát a századvégi szaküzlet-berendezést ás mutatni kellene. A boltnak jó híre volt, nemcsak ia (megyében, és erre sóikat adott az alapító Braun Zsigmond és az őt követő Károly fia is. El se tudja a mai vásárló képzelni, hány féle Vasáru volt akkoriban egy parasztgazdaságban, egy iparosnál, és azt ott mind (megtalálta a vevő. Az eredeti (berendezés egyik legértékesebb darabját, a pultot, már elszállították a Belkereskedelmi Múzeumba. Helyét egy lécekből, elemekből összeszerelt pult foglalja el. A fiókák, polcok, rekeszek, a zegzugos lépcsőfeljáró és a galéria azonban nem mozdíthatók. Bár a bolt már rég kinőtte a helyét, a havi kétmilliós forgalom is korszerűbb feltételeket igényelne, a kétes jövő miatt pénzt nemigen szárat rá az Ideál Kereskedelmi Vállalat, ímeg valahogy az üzlet belső (haragú láta sem siettette a teljes cserét. A fegyverszekrény- ben most fűrészlapok sorakoznak, üresen függ egy félreeső helyen a régi kulcstartó (állvány, de használják még a fából készült árjegyzéket, melyben (némelyik táblán még a pengős világ kínálata látható. Az újabb árukról mimes kép, és az árat sem érdemes ibeírrai tintával. A vevő a 'boltban szivaty- tyúba, tűzhelybe, szőlőprésbe, (műanyag vödrökbe bot- l'ik, az eladóteret is elfoglalja az áru, kisebb gondja is nagyobb tehát Gömöri János üzletvezetőnek, hogy a hangulatos rekeszek látványával bűvölje él a betérőkét, kevés a (hely, és nem tudja a portékát megfelelően kínálni. Hiába, miások ma a vásárlói szokások, mint 50—100 éve voltak, a berendezés valóban megérett a cserére. A vasbolt kiköltözése küszöbön áll, és a hamarosan (megüresedő (bútorboltban az év vége felé már teljesen más ‘berendezés várja az eladókát, vásárlóikat. A muzeális értékű boltbelsőt pedig, mely átvészelte eddig a történelmi és technikai változásokat, utoléri végzete. A helyiséget hosszú várakozás után valószínűleg megkapja a művelődési központ, a berendezést 'pedig feiapritják tűzifának. — Ip — n. zs. — LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA Verebes, a profi Kedves komám, mindmáig nem említettem, hogy itt Szolnokon a színháznál dolgozom, nehogy megsajnálj. Sokan inkább hencegésnek vélnék e közlést, de neked „megvan a véleményed” a színházról, s már akkor temettél — mint a későbbiekben kiderült: nem minden alap nélkül—, amikor bejelentettem, hogy színésznőt veszek feleségül. (Becsületedre vall, hogy a „rosszban” is haver maradtál, vállaltad megszületendő gyermekünk keresztapaságát.) Közvetve és közvetlenül szerzett információinkból egyetértőén állapítottuk meg annak idején, hogy a világon csaknem mindenütt a kulisszák mögötti élet általában ugyanolyan röhejes és siralmas, de én most is azt állítom, hogy végeredményben a „deszkákon” megmutatkozó előadás a fontos s itt azért van különbség színház és színház között), és hogy van annyi igazság a színházban, amennyi hazugság (csak nem mindegy, ki mire törekszik). Bár itteni több mint féléves élményeim érdekfeszítőek lehetnének számodra, mégsem írhatom le egyrészt azért, mert valóban csak élmények, és a következtetésekhez nem elegendőek, másrészt annál az egv- szerű oknál fogva, hogy így sem férnének el egy levélben, de még többen sem; kötetnyi lehetne „az anyag” attól kezdve, hogy mi van a női WC falóra írva (nyilván, ezt a kománédtól tudom), egészen addig hogy többen miért hiszik azt néhány előadás szünetében, hogy egvfelvonásos volt a darab . . . Ám mostanában történt valami, amiről úev vélem, be kell számolnom: találkoztam Verebessel, aki nálunk rendezi a Chicagón. A Chicagónál csak annyit, hogy ez egy musical. Verebes viszont az a Verebes István, akit tulajdonképpen mi már hosszú évek óta ismerünk a rádióból, a kabarékból, és tiszteltük bátorságát, szókimondását, céltudatos, politikus tréfálkozását. Szóval, vele hozott össze a sors valamint munkafeladataim egyike: rám bízták az előadás műsorfüzetének szerkesztését, s az elképzelések szerint, ebben szerepelnie kellene egy beszélgetésszerűségnek a rendezővel. Némi töprengés előzte meg az akciót... Te tudod, én odahaza nem reszkettem, meg nem is tétováztam, ha nagy vagy még nagyobb emberekkel kellett szóba elegyednem. De Verebes számomra a „nagyok” azon kategóriájába tartozik, akire úgy néztem fel, hogy egyben nal’"'i közelállónak éreztem, no nem abban az értelemben, hogy az én zsenialitásom oly magasan ívelne, hanem épp fordítva: mintha leereszkedett volna parlagi szintemre, világvárosi vagányként volt együtt velem provinciális, kicsinyes, kisebbségi, kisemmizett létemben. Csakhogy ért már csalódás, más a pódium, a közszereplés, a rokonszenvhajhászás, és más a „magánember”, illetve a közszereplő négyszemközt, avagy a művész a kulisszák mögött. Hogy ne távolodjak ej nagyon az adott helyzettől, előfordult már itt. hogy ilyesféleképp utasította el kérésemet a rendező: ő rendez, nem nyilatkozik, majd beszél helyette a mű. Rokonszenves lehet ez a magatartásforma is, persze hogy beszél. beszélt is ... És mégis sok műélvező kíváncsi az alkotóra intimitásának. tudatosságának, ész- lénviségének vonatkozásaiban is. Hogyan kezdjem Verebessel? Otthon egyszerűbb volt a képlet, beeyakoroltabb a módszer: kezit- csókolomot köszöntem, tiszteletteljesen bemutatkoztam és igen-igen óvatosan előhozakodtam a problémával. A kapcsolatfelvételben itt sokkal körültekintőbbnek és képlékenyebbnek kell lenni; van eset, amikor a közvetlenség a célravezető („szevasz öregem, no nézd, mi az ábra ... ”), máskor az arcátlanság („tátikám, van egy esélyed, hogy bekerülj a világirodalomba: öt percet adok, hogy dadogj valamit, aztán én facsarintok belőled egy szenzációt”), esetleg a dörzsöltség („felszólítom, hogy a demokratizálódó nyilvánosság jegyében azonnal válaszoljon kérdéseimre, különben reformellenesnek nyilvánítom”), hogy egyebekről ne is beszéljek... Egyáltalán: önözzem, magázzam vagy tegezzem leendő beszélgetőtársamat? Mert itt általában az utóbbi a szokásos és elfogadott, de nem mindenkinél mehetsz biztosra. Nekem e hazában igencsak alkalmazkodónak kell lennem, gondoltam, majd eldönti ő, eleinte maradok a személytelen formánál. (Ismered az eljárást: ha azt kérdik például, „mit csináljak?”, erre — ha tisztázódott a viszony — felelhetném, hogy „ülj le”, vagy „üljön le”, avagy „tessék leülni”, de amíg dribliznem kell, azt mondom, „le lehetne ülni”.) Nos. mindenre számítva (ha nem áll kötélnek, hát nem), odaállok, mondom a nevem, a foglalkozásom és a feladatom, ami miatt zavarom. Komám, te már bizonyára sejted a választ, engem mindenesetre meglepett: oké, mikor óhajtom? Mintha hosszú évek óta ismernénk egymást, és mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hog” beszélien velem, hogy részt vegyen „parlagi munkámban”, a műsorfüzet összehozásában. Aztán én kérdeztem egvet. s ő elmondott mindent. Ami ebből marad, benne lesz abban a műsorfüzetben, maid próbálok neked is kijuttatni egv példányt. Felhívnám a figyelmed egv mondására, miszerint- a magvar színházi Móricka elképzelése alaoián közelítette meg az amerikai masicalt. Te ezt ígv látatlanban félreérthetnéd, én megnéztem néhány próbát. A kijelentés igazságán túlmenően az a helyzet, hogy — érthetően szegényes tapasztalataim szerint — új műfajt teremt ezzel az előadással Verebes. (A neve nem igazán tetszik, ha már madár, én inkább Sasnak hívnám, de ilyen öklöző már indult ebben a műfajban, igaz, egészen más súlycsoportban, a névcsere indokolt lenne a történelmi-társadalmi igazságtétel sodrásában.) Olyasmiről, hogy „színház a színházban” még a te színpadtól felfortyanó elméd is tud, sőt, nagyon idegen nem lehet a „politika a színházban” és a „színház a politikában” fogalma sem; ez a Veréb..., vagy inkább Véreb most politikai színházat csinál az elszínháziasodott politikában. Az ál-musical leple alatt — csak össze ne keverjem a betűket most már — vérbeli verebest játékot űz a „legyünk azok, amik vagyunk” szellemében, és annak a meggyőződésnek a birtokában, mely szerint attól vicc a vicc. hogy komoly és nem csupán tréfa. Talán nem sejtem rosszul: a rádiókabarét azért értettük mi is odaát, mert a szerző és előadó érzékenyen, a többségi kisemberrel együttérzően és értük tenni készen él a mában. Neki a Chicago a mai magyar társadalomról szól. Rendezői ténykedését figyelve véltem felfedezni másik „titkát”: látja, hogy a poénok ki vannak találva, ő csak a hangsúlyokra és a ritmusra ügye], azért, hogy úgy és azon csattanjon a csattannivaló, ahopy és akin kell. A nálam jobb idegzetű színészek munka közben meg- állták, hogy könnyek nélkül kacagjanak egy-egy ötletén, én nem. Mit meséljek még a próbákról? Lenne mit, csak válogatni nehéz. Azt mindenképp tudatom veled, hogy Verebesünk hál’ Istennek jó fizikai erőnlétnek örvend, néhány kollégáiéval elentétben. a nézőtérről rendez (valószínű, látni is akarja. amit csinál), közben állandóan felrohangál a színpadra s a rajta lévő lépcsők tetejére instrukciókat adni, ennyi fáradtsággal megmászhatott volna egy chicagói felhőkarcolót is. Kérésemen túlmenően is segítette a dolgom, a fotózáskor ő kérdezte a lányokat, ki adja a fenekét a fedőlaphoz; tizenketten vannak legalább, nekem csak hét kellett, az alternatív szemléletmód rögvest megmutatkozott, volt ott olyan fej, amelyik nem vállalta a fenekét, mások meg tülekedtek. Én úgy gondoltam, a felvételen a fejeknek is látszaniuk kell, a fotókat látva Verebes egy olyan mellett voksolt, amelyiken csak a popsik „tündökölnek” (úgy ítélhette, hogy a popók minősége miatt nem feltétlenül és nem minden esetben hízelgő, hogy melyik fej vállalta a nyilvánosságot). Aztán ugyancsak a popsik kapcsán merült fel, hogy ki vállalja ezek közléséért a felelősséget, a rendező űr már éppen jelezte, hogy ő szívesen, amikor tettem egy ilyen kibúvó megjegyzést: én még sajnos nem ismerem a játékszabályokat. A poén már készen volt. Verebesnek csak el kellett sütnie: jaj, ilyet ne mondjon (a magázásnál maradt valamiért), élhet ebben az országban húsz évig, a játékszabályokat akkor sem fogja ismerni, mert azok vagy nincsenek, vagy egyfolytában változnak. Nagyon sajnállak, hogy nem láthatod majd az előadást (a héten lesz a bemutató), szerintem bekövetkezik az, amit régóta emlegetnek az épület siralmas állapotára hivatkozva: a színház össze fog dőlni. Marica grófnő sikere csak csiklandozás volt ahhoz képest, amit Roxie. Velma és a többiek művelnek majd Verebes pálcája alatt. Azt is mondta még a rendező, hogy szeretné, ha a Chicago a jövő évi választásokat iuttatná az. eszébe. Nekem már eszembe jutott: ha állampolgár lennék, én Verebesre szavaznék, de ő — magától értetődően — ezen a futamon nem indul. Sajnos? . . . Szerencsére? .. . Ha minden jól megv. majd meglátja (és megírja) komád, Lajos