Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-29 / 99. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. ÁPRILIS 29. 3 Tankol a „szitakötő”. Felvételünk a Tiszaszentimrei Aranykalász Termelőszövetkezetben készült. (Fotó: T. K. L.) Téeszmozgalom — agrárpolitika Sok a keserűség mostanában a szövetkezeti elnökökben. Az aigrárértelimiség már jóideje nehéz helyzetben van, hitét vesztette, kilátástalannak látja a mezőgazdaság jövőjét. Ügy érezzük, hogy a mezőgazdaság ima olyan, minit a küszöb, amelyikben befeléime- net elbuknak, kifelémenet pedig belerúgnák, amiért felbuktak. Annyi vád, any- nyi rágalom éri iigaztalanul ezt az ágazatot, olyan személyektől, szervezetektől, akik, amelyek a mezőgazdaságot vagy csak nosztalgiából ismerik, vagy csak a zsömle Hlatálból, de nem a itrágyaszagáról. Kérdezzék már meg a szövetkezeti tagságot is! Nem kap sehol fórumot, nyilvánosságot. Azok •viszont kapnak, akik a szövetkezet vezetését például csak a Galgóczi vagy más regényekből, filmekből ismerik. Dehát ki int erről a mezőgazdaságról bármimé év alatt olyan regényt, fűimet, verset, amelyben elismertek valamit? Mindig csak olyasmit írtak, hogy a szövetkezet elnöké egy pártbizottságról kizavart pasas, aki nem ért semmihez; a termelés vezetőn ék az a legnagyobb gondja, hogy melyik titkárnővel kezdjen viszonyt; a paraszt csak egy szövetkezetbe behajtott ember. Én ismerek és mások is ismernek sok olyan szövetkezeti vezetőt, tagot, aki úgy véli, mint a hadseregben, hogy a nap 24 órából és egy éjszakáiból áll. Elvégzi tisztességgel a munkáját, utána kapálja a répát a háztájiban és a közösben, s emellett még megpróbál tisztességgel politizálni is. Engem is meglep, hogy ebben az elkeseredett hangulatban van lelkierejük a traktorosoknak, bogy reggel négy órakor felkeljenek és nem kérdezve, hogy van-e túláradj addig dolgoznák, amíg el nincs vetve. A szövetkezetünkben 600 hektárt négy traktoros három nap alatt vetett be cukorrépával. A mezőgazdaságot pedig azzal vádolják, 'hogy kifújt, a padlón van, és nem hatékony. Tehát valami más 'keil. Magaim is, a szövetkezet tagjai is egyetértünk az alternatív szervezeteknek azzal a koncepciójával, hogy legyen többszektorúság. De tisztességes versenyben! Azt mondják, nem vagyunk hatékonyak? Szövetkezetünkben egy dolgozóra — ideértve az adminisztrátort is, az elnököt is, az éjjeliőrt is — 21 hektár föld, 14 szarvasmarha és 22 sertés jut, emellett még ott a háztáji gazdaság. Aki ennél hatékonyabbat tud, az jöjjön és csinálja! Csak mint mondottam, a feltételek hasonlóak legyenek! Ha van ma ebben az országban olyan aki egymaga ennyi földet, ekkora állatállományt és a háztájit eredményesen tudja művelni, gondozni, átadjuk neki a földet, a jószágot. Mert akkor valóban, ő dolgozik hasznosabban. De mik a feltételek ma? A 21 hektárból 10 hektárnak a termése az államé, 3 Ihéktárét odaadjuk a nyugdíjasainknak. Aki a maradó 8 hektárnak a bevételéből — még ha mannát termel is — megtalálja a számítását és a költségeit fedezni tudja,, az hatékonyabb, mint mi. Mi egyetértünk azzal, hogy a földet az művelje, aki a leghatékonyabban tudja, de azzal nem, hogy minden alap nélkül a Pilvax kávéházbani, -vagy a Jurta színházban döntsék el, hogy a nagyüzemi mezőgazdasag hatéikony-e. Én már kezdeményeztem: Szívesen látunk minden alternatív szervezetet egy határszemlén, vitafórumon, a téeszünik'ben. Mert, hogy nem látunk más lehetőséget arra, hogy mi is elmondhassuk a véleményünket. A földdel kapcsolatban: vannak akik azt mondják, hogy nem felosztani kell a földet, hanem azonnal tanyákat kell építeni, mert ez a jövő. Én felkínálom nekik: van még tanyánk, van petróleumunk is, jöjjenek! Ha valaki nyilatkozik, az csak tényadatok birtokában tegye. A mi szövetkezetünkben 380 dolgozó tag van, közülük négyüknek van földjük. Utoljára 1959-ben hoztak be földet a szövetkezetbe. Az említett négy ember öt éven belül nyugdíjba megy, a csaknem 400 dolgozó tag saját tulajdonú földdel nem rendelkezik, mert mindet megváltottuk. Kérdezem akkor: kinek a földjét akarják osztani? A szövetkezeti tagság mem akarja, dolgozni akar tisztességgel és megélni. Ökhivatásul választották ezt a szakmát és eredményesen is művelik. Ragaszkod, mák a földhöz, amit a közös gazdaság megváltott. Ami a téziseket illeti:'úgy gondolom, hogy a natgyüze- mek vezetői már szinte betéve tudják, nem úgy a csaknem 400 ezer fizikai dolgozó, de 'hozzáteszem, szerencsére nem is foglalkoznak vele. Bíznak ebben a pártban, támogatják a politikáját. Csak azt kérik, markánsabban, határozdt- tábhan foglaljon a párt állást a parasztság mellett. Példát mondok: amit a hozzáértő szövetkezeti emberek már tíz éve hiába hangoztatnak, azt ma már nem lehet úgy mondani, hogy jó lenne, meg hogy ez a cél. Ma már nem elég kijelenteni, hogy az esztelen pénz- politikát majd meg kell változtatni. Nyugodtan odateheti a párt, hogy a mező- gazdasággal szemben alkalmazott banki politikát azonnal le íkelil állítani. Egy március 29-én megkötött kölcsönszerződésünkben a kamat mértéke 18 százalékos volt. Ma kaptuk a banki értesítést, hogy 20 százalékra emelték. Még csak indoklást sem közöltek. Nem tudjuk elképzelni, hogy alig egy hónap alatt mi gyűrűzött be a -bankba. Kaptunk 3 százalék kamatkedvezményt a kormánytól, ezék szerint azt most a bank viszi el? A vállalkozások kérdését is kétkedve fogadjuk. A mi szövetkezeti tagjaink — pedig mi fizetünk rá legtöbbet a megyében, egy főre évi 140 ezer forintot, és ez már tisztességes — nem tudnak vállalkozni. Nincs tőkéjük és nincs hagyománya sem a vállalkozásoknak.. Kiöltük a vállalkozói kedvet, a té- esztagok valóban bérmunkásokká váltak. Mi nem is a nagy vállalkozásokban látjuk a jövőt, hanem abban, amit a szövetkezeti •törvény és a földtörvény •módosításától várunk: szabadon dönthessen mindenben a szövetkezet. (Jánosi Menyhértnek a Jásztelki Tolbuhim Tsz elnökének a Szolnok megyei pártbizottság április 22—i ülésén elhangzott felszólalásából.) Például a Hűtőgépgyárat? „Senki nem akarja a fejünk fölött eladni a vállalatot” Megkérdeztük az „átadó listára” került megyei cégeket A jászberényi Hűtőgépgyár is ott szerepel azon a mintegy ötven céget számláló, az Ipari Minisztériumban készített listán, amelyiket a kormányzat külföldi tőkebefektetőknek ajánlott az év elején, hogy a kínált magyar vállalatokban tőkerészesedést szerezzenek. Történtek-e már a vállalati tulajdont érintő tárgyalások, változások az év eleje, tehát azóta, amióta a Hűtőgépgyár „átadó listára” került? — erről kérdeztük Szabó István vezérigazgatót. — Amikor február elején a hazai gazdasági sajtóban napvilágot látott a részben vagy teljes egészében eladásra kínált magyar cégek listája, sok vállalat vezetője arról panaszkodott, mit sem tudott róla, hogy velük ilyen tervei vannak a kormánynak. — Amikor az Ipari Minisztérium adatokat kért tőlünk egy, a vállalat termelését, piaci helyzetét bemutató vállalatismertető elkészítéséhez, valóban nem tudtuk pontosan, .hogy mi a célja cégünk ilyen külföldi megismertetésének. Amikor viszont a tárca vezetői összehívták az érdekelt cégek Vezetőit, akkor tisztázódott, hogy a kormányzat a reménybeli külföldi tőkebefektetők információszerzési lehetőségeit kívánja javítani. Az ezen a tanácskozáson, és a minisztérium vezetőivel később folytatott személyes megbeszéléseken szerzett tapasztalatok alapján kialakult az a véleményem, hogy tagadhatatlanul kevesebb félreértésre adott volna alkalmat, ha már az információgyűjtés időszakában mindenkivel tisztázzák, miért tartják szükségesnek a vállalati adatok külföldi megismertetését, hogy nem akarják a fejünk fölül eladni a gyárait. Ezt támasztja alá az is, hogy a tárca megértéssel fogadta, hogy nem kívánunk részt venni például a magyarországi tőkebefektetések „népszerűsítő” angliai gazdasági küldöttségben. Elfogadták azt az érvünket is, hogy nem lenne szerencsés például Japánban azt a látszatot kelteni, hogy a Hűtőgépgyár — akár csak részben is — eladó: a távol-keleti ország egyik nagyvállalatával folytatott tárgyalásainkat zavarta volna meg egy ilyen kép. Az NSZK-ban — ahol vegyesvállalatunk működik, illetve ottani cégek licenceit vettük meg — szintén körültekintően kell eljárnunk, amikor a működő tőke bevonásának lehetőségeit keressük. Már meglévő partnereink joggal várják el, hogy tájékoztassuk őket terveinkről. — Az eladó magyar vállalatok listájára kerülés tehát mégis okozhat zavarokat a Hűtőgépgyárnak ... — Okozhatna, ha az érintett vállalat bevonása nélkül ajánlgatnák a céget a befektetőknek. Az előbb pmlített példák azonban azt bizonyítják, hogy erről nincs szó. Tulajdonképpen az történt, hogy például a Hűtőgépgyár tevékenységét jelző gazdasági mutatók is bekerültek a Deutsche Bank és a Dresdner Bank több ezer cégről információt nyújtó ipari adattárába. Ez még jó is, hisz a tőkebeféktetők az innen szerzett információk alapján választják ki potenciális partnereiket... Az Ipari Minisztérium persze azt is felajánlotta, hogy esetleges tőkebevonási terveink megvalósításához más segítséget is nyújt. A Hűtőgépgyárnak azonban megfelelő külföldi kapcsolatai vannak a tervezett ilyen ügyletek megvalósításában is. — Tényleg, vállalatuk a közeli jövőben tervezi külföldi működő tőke bevonását, valamilyen vegyes vállalat alapítását? Jól jönne-e egyáltalán a Hűtőgépgyárnak, ha tőkéjét ilyen formában gyarapíthatná? — Jól jönne vagy sem? — talán furcsának tűnik, de erre a kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. Magában a pénz, a tőke is ugyanis kevés. Tárgyalásokat folytatunk például a Mitsu- bisi céggel, szívesen gyártanánk alumínium elpárologtatókat a náluk kidolgozott nagyon korszerű technológ’- ával. Csak hát ha a kínált berendezéseket megvennénk, vagy az elpárologtatók gyártására valamilyen közős vállalkozást alapítanánk, az új üzem egy körülbelül 2—3 millió darabos szériánál dolgozna gazdaságosan. Európában viszont ennyi — bármennyire is korszerű — elpárologtatóra vevőt találni nem könnyű dolog. A megfelelő felvevőképességű piacot is meg keli naég találni. — A piacszerzés nehézségeiről hallva a magyar vásárlónak azonnal a kényszerűségből Ausztriából és Jugoszláviából vásárolt fagyasztók jutnak eszébe ... — Véleményem szerint a mostani fagyasztóhiányra nam szabad egy új üzem éDÍ- tését alapozni, ugyanis (bár a vásárlókat jogosan irritálja, hogy nem akkor vesznek ezekből a háztartási gépekből. amikor akarnak) a csak a hazai piacról hiányzó néhány tízezer darab pótlását célul kitűző „zöld mezős beruházás” ráfizetéses lenne. Nagyságrendekkel nagyobb szériákban szabad csak gondolkodnunk, de akkor meg egy újabb buktatóval találjuk szemben magunkat: A mostani termelésünkhöz sem tudunk elegendő acéllemezt, illetve alumínium termékeket beszerezni itthon. Nem kizárt persze egy olyan külföldi társakkal alapítandó vegyes vállalkozás, amelyik lehetőséget ad az importgondok mérséklésére. A mi lehetőségeink akkor javulnának igazán, ha a Hűtőgépgyár ipari hátterének számító üzemekben találnának — például külföldi tőke bevonásával —'módot a hazai anyag- ellátás növelésére. Ezt a problémát vizsgálva azonban újra a piachoz, a több termék értékesítésének lehetőségeihez kell visszakanyarodnunk. (Zárójelek között hadd jegyezzem meg: a hazai fagyasztószekrények hiányát a Hűtőgépgyár belátható időn belül meg tudja szüntetni. Ezt szolgálja a jászárokszállási üzemünk korszerűsítése, a kétműsza- kos termelés bevezetése. Az idén Árokszálláson a tavalyi 42 ezer helyett 50 ezer fagyasztót készítünk.) — összefoglalva, mondhatjuk azt, hogy a Hűtőgépgyár egyelőre nem találkozott olyan ajánlattal, amelyik a külföldi működő tőke bevonása révén gazdasági előnyökhöz juttatná a vállalatot? — Ilyen ajánlatot tényleg nem kaptunk még, hozzátenném: vállalatunk gazdasági helyzete stabil, tehát nem is célunk, hogy mindenáron külföldi tőkévei élénkítsük gazdálkodásunkat... De nehogy félreértse! Még az eddiginél is intenzívebben törekszünk nemzetközi kapcsolatok építésére. A nyugatnémet Leibrandt céggel együttműködve például moßt dolgozunk egy korszerű áruházi bútorcsalád kifejlesztésén. A tervek szerint partnerünk pénzzel is „beszáll” az új termékek gyártásához szükséges termelési feltételek megteremtésébe ... Közös vállalkozások ezek is, ha neon is a ma annyira népszerűsített vegyes vállalati formában működnek. Ezt azonban se jóként, se rosszként nem minősíthetjük — egyedül a gazdasági hasznosságot tudom mérceként elfogadni. Az említett üzletek pedig éppen ezt hozzák a Hűtőgépgyárnak. » * * Szerkesztőségünk az „ötvenes listára” felkerült másik két Szolnok megyei vállalatnál (a Tisza Cipőgyárnál és a Szolnoki Mezőgépnél) is érdeklődött, hogy az év eleje óta náluk milyen lépéseket tettek a külföldi tőke megnyerése érdekében. Maezó László, a martfűi vezérigazgató — hűtőgépgyári kollégájával számos ponton összecsengő nyilatkozatában — azt mondta el, hogy vegyes vállalat alapításáról eddig tárgyalásokat nem kezdték, és — mert megfelelő külföldi gazdasági kapcsolataik vannak — a kormányzati szervek segítségét sem kérték hasonló tárgyalások megszervezéséhez. Szi- ráki András, a Mezőgép vezérigazgatója pedig arról tájékoztatott, hogy régi partnerükkel, a nyugatnémet Class céggel a szolnoki központú vállalat egri gyárának teljes eladásáról, illetve — másik lehetőségként — egy az egri üzemet működtető közös vállalkozás megalapításáról tárgyalnak. V. Szász József Naponta ezer-ezerkétszáz divatos női táska készül Tiszaderzsen, az * Abád- szalóki Lenin Tsz bőrdíszműves munelycnen. Munkáikat a Budapesti Kézműipari Vállalat exportálja — többnyire a Szovjetunióba. (Fotó: T. K. L.)
