Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-29 / 99. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. ÁPRILIS 29. Alapszervezeti tagok között: vendég Rimóczi Sándorné KB-tag Megoszlottak a vélemények Rimóczi Sándornét,. a mezőtúri Vezérléstechni­kai Alkatrészgyártó Vállalat gyártásközi csoportve­zetőjét a tavalyi országos pártértekezleten válasz­tották a Központi Bizottság tagjává. Tehát immá­ron kerek egy éve. Számára a párttagság vélemé­nyének ismerete több csatornán is biztosított. A gyárban alapszervezeti titkár — nyilván ez a leg­közvetlenebb forrás. Központi bizottsági tagságából eredően meghívást kap a városi, a megyei pártren­dezvényekre is, de a város alapszervezetei is vár­ják, szívesen látják. Legutóbb Me­zőtúr V. kerületi pártalapszerve- zetébe látogatott el Rimóczi Sán- domé. Az alap­szervezet meghí­vásának tett ele­get. A vezetőség kérte, menjen el, mert a tagságot érdekli a Közpon­ti Bizottság mun­kája, személyét érintő kérdéseik is lennének és mondanivalójuk is van. Erre a „fó- rum”-nak ígérke­ző taggyűlésre la­punk munkatársai elkísérték Rimóczinét. A te­rületi alapszervezet székhá­zában Dura Sándor titkár fogadta a vendégeket. Az előtérben gyülekezők Ri­móczinét ismerősként üd- vözlik, keresztnevén szólít­ják. Rövid időre bemegyünk az irodába néhány prakti­kus dolgot megbeszélni. Du­ra Sándor gondosan beírja az újságíró nevét is beveze­tő szövegének „protokolljá- ba” — nem lehet lebeszélni róla. Elmondja még: az alap­Rimóczi Sándorné válaszol a kérdésekre párttagsága valóban élénk figyelemmel kíséri a politi­kai helyzet alakulását. Csak­úgy záporoznak a kérdések: Egyésges-e a Központi Bi­zottság? Miért került ki a Politikai Bizottságból Berecz János? Helyes az 56-os ese­mények ilyen minősítése? Van-e az MSZMP-nek el­képzelése az ifjúság megtar­tására? — és így tovább. Ri- mócziné válaszai: Ügy látja, hogy a Központi Bizottság a fő kérdésekben egységes. szisztémája változott. Az if­júsági mozgalom a korábbi­akkal szemben nagyobb moz­gásteret kapott. A kérdések megválaszolása után a tagság Rimócziné KB-tagságából eredő személyes dolgai iránt érdeklődött. A válaszok ösz- szegzése: A gyárban alap­szervezeti titkár — ez már önmagában sem kevés fel­adatot jelent. Két gyermeke van, tehát otthon is bőven akad tennivaló. Erre jön még rá a KB-tagságból származó elfoglaltság. A családra ke­vés ideje jut, de szerencsére a család tagjai megértőek. A Központi Bizottság üléseire úgy készül, hogy gondosan áttanulmányozza az írásos anyagokat — az esetek több­ségében ez nem kis munka, mert tekintélyes mennyisé-* gúek —, és az anyagok kap­csán tájékozódik közvetlen környezetében, beszélget szakemberekkel, párttagok­kal — így alakítja ki előze­tes álláspontját. A testület ülései feszített tempójúak; nem ritkán kétnaposak. Ilyen esetben este mindig hazautazik Mezőtúrra, majd másnap hajnalban ismét vo­natra száll. Eddig egy alka­lommal szólt hozzá a Köz­ponti Bizottság ülésén, az ag­rárkérdés tárgyalásánál. Ter­vezi, hogy az egészségügy helyzetének áttekintésekor is véleményt nyilvánít — az in­formációgyűjtést már meg­kezdte, „Felkért” hozzászólá­sok már nincsenek a testület ülésein, mindenki maga dönt abban, hogy mikor nyilvánít véleményt és mit mond. Az alapszervezet párttag­ságát nem mindenben lehe­tett meggyőzni, bár a véle­mények megoszlottak. Bal­pataki Antal egyetértett a re­formtörekvésekkel. Megje­gyezte : az alapszervezetben is több reformra lenne szük­ség. Nagy András és mások szerint a KB nem egységes, a vezetők nyilatkozatai egy­másnak ellentmondanak. Papp Sándor vitatkozott azokkal, akik az 56-os ese­mények új minősítését el­ítélték: „tragédia volt mind­két részről” — mondotta. A taggyűlés végén este ki­lenc órakor Rimóczi Sándor­né így summázta tapasztala­tait: érdekes, sokszínű tag­gyűlés volt. Felszínre jöttek azok a témák, amelyek a tag­ságot feglalkoztatják. A vál­Felszólal Papp Sándor szervezet száztíz tagú, zömé­ben nyugdíjasok. Többen fognak hiányozni majd, de hát egy ilyen összetételű alapszervezetben ez termé­szetes. Tagjaink nagyon sze­retnének beszélni — mondja —, a legutóbbi taggyűlés kö­zéi négy órán át tartott. A pontosan este hatkor kezdődő taggyűlés már az el­ső percekben sem „hivata­los”. A megnyitóban elhang­zottak előrevetítik: itt egy kötetlen beszélgetés lesz, minden valószínűség szerint vita is. Először Rimócziné tart rövid tájékoztatót a Köz­ponti Bizottság munkájáról, azokról a politikai törekvé­sekről, amelyek a testület legutóbbi ülésein megfogal­mazódtak. Kiemelten szól a lakóterületi politikai munka fontosságáról, a gazdaság, a politikai intézményrendszer reformjáról. A néhány per­ces tájékoztató után a tagság kap szót. Az alapszervezet Természetes dolog, hogy van­nak véleménykülönbségek, és az a jó, ha a különböző ál­láspontok ütköznek. Lényeg, hogy az állásfoglalásnál egy­séges legyen a testület. A Politikai Bizottságot a leg­utóbbi KB ülésen újjává­lasztották. A PB kevesebb létszámú lett. Berecz János nem került fel a jelölőlistára, így nem választották meg a Politikai Bizottság tagjává. Az 1956-os események elem­zésén egy albizottság dolgo­zik. A vizsgálat első summá­zott eredménye megjelent a Társadalmi Szemle legutób­bi számában. A „népfelke- lés”-kifejezés szokatlan volt, nagy vihart kavart. A beje­lentés a Központi Bizottság értékelése előtt történt. A KB ezt nem vette jó néven. Álláspontja: kapjunk teljes­körű képet az eseményekről. Az MSZMP természetesen meg akarja tartani az ifjú­ságot. Az irányítás, az együttműködés, a viszony Nagy András alapszervezeti tag tozások túl gyorsak, kevesen tudják követni. Ha minden­re több idő jutna, ha a dol­gokat jobban meg tudnánk beszélni, más lenne az ese­mények fogadtatása, nagyobb lenne az önbizalmuk. Berki Imre Az egyik serpenyőben háromszáz aláírás, a másikban a föállatorvos véleménye Kenyérharc Pusztamonostoron avagy mit ér a falu szava Az előzményekről dióhéj­ban annyit: dr. Csabai Ti­bor, az állategészségügyi ál­lomás dolgozójaként ellátta Jászfelsőszentgyörgy és Pusztaimonostor háztáji gazdaságainak gyógyításra szoruló jószágait is. Nem munkaköri kötelességet je­lentett ez, hanem magán- gyakorlatot. Dr. Csabai a múlt év végén megvált munkahelyétől és a Zagyva- menti Termelőszövetkezet állatorvosa lett. Ügy vélte, csak munkahelyet változta­tott, területet nem, tehát az említett két község háztáji jószágait továbbra is orvo­solja. A megyei állategész­ségügyi állomás igazgatója azonban úgy döntött, hogy Pusztamonostorán más lás­sa el az állatorvosi teendő­ket. A falu tiltakozott. Fa­lugyűlésen is, több mint há­romszáz aláírással ellátott beadvánnyal is elvetette a megyei főállatorvo6 dönté­sét. Dr. Csabai is keresi az igazát. Köntörfalazás nélkül jellemzi a helyzetet: „ke- nyérharc ez, kérem”. Az el­ső és másodfokú elutasítási határozatba sem nyugodva bele, a minisztériumhoz for­dult. Onnan még nem jött válasz. Négy hónapja tehát kinevezett, illetve tisztségé­ben megerősített állatorvos nélkül van Pusztamonostor. Vegyék tudomásul Bsö utáni üde határ öve­zi Pusztamonostort. Meg­nyugszik láttán az emlber, úgy érzi: a háborítatlan bé­kesség szigetére érkezett. Il­lúziójából Agócs Lászlóné, a tanácsi kirendeltség vezetőjének szavai zökken­tik ki: — Minket nem értesített senki. Csabai döktortól tud­tuk meg, hogy most már nem ő a kinevezett állator­vos, hogy ő csak úgy kijár ide. Három éve van itt, ra­gaszkodik hozzá a lakosság. Amikor aláírásokat gyűj­töttek érdekében, akkor né­hány nap múlva névtelen beadványok is érkeztek a megyéhez. Nem tudom ki tette, de nem sok sugallója lehet. A mi falunkban nem szokás a névtelen levelezés, a feljelentés. Nem hiszem, hogy ilyen kétszínű lenne az itteni lakosság. Remélem, nem annak a véleményét veszik figyelembe, aki nem meri azt nyíltan hangoztat­ni. Szeretnénk, ha ’tt ma­radhatna Csábai doktor, de úgy tűnik, nem sokat ér a falu szava. Bazsó Péter, postás jól ismeri a monostori közvé­leményt, s készséggel is­merteti : — Merem állítani, hogy az állattartóknak legalább a nyolcvanöt százaléka ra­gaszkodik Csabai doktorhoz. Nem véletlen, hogy annyi aláírás gyűlt össze. Van olyan is persze, hogy ha egy jószág menthetetlen, akkor azt mondja a gazdája: nem jó az állatorvos. Az egész községben öt ilyen embert ha meg tudnék nevezni, de lehet, hogy közben azok is megváltoztatták a vélemé­nyűiket. Azt mondja a falu, hogy ne hozzanak ide kez­dő állatorvost. A kezdő ott gyakoroljon, ahol sok a jó­szág. Csabai doktoriban azt becsülik, hogy mindig megy, ha hívják. Nem mondom, hogy mindig vidáman ug­rik ki éjjel az ágyból, de ki­ugrik, és a gazdáknak ez a fontos. A közvetlenül érintettek Kállai Istvánnal és Bar- tos Bokorral (ez utóbbi ke­resztnevét kétszer is meg­kérdeztem, de azt mondja, Erdélyiben gyakori ez), a Zaigyvamenti Tsz pusztamo­nostori állattenyésztési te­lepén váltjuk a világot. Amikor Csabai döktortól kerekedik a szó, azt mond­ja Kállai István: — Én csak jót tudok mon­dani róla. Amióta ő a tsz állatorvosa, minden nap itt Bazsó István: — Nem vélet­len az aláírásgyűjtés van. A háztájiban anyadisz­nókat nevelők, azokra is ő ügyel. Nagyon 'lelkiismere­tes emiber. Bartos Bokor csak meg­erősíti az elhangzottakat: — Semmi kifogásom elle­ne. Mindig együtt vagyunk vele, becsülettel ellátja munkáját. Azt kellene kide­ríteni, kinek van a lába alatt. Kovács Tiborné férjével együtt nagy fába vágta a fejszét: négyezer csibét ne­vel. Az állatorvosi szolgálat létfontosságú számukra. Úgy tűnik, nincs oka pa­naszra : — Csabai doktor segítő­kész. Bármikor jön, ha szó­lunk neki. De nemcsák azért van rá szüksége a faluinak, hanem mint olyan értelmi­ségire is, aki meg tudja fo­galmazni és képviselni ügyeinket. Dr. Nyitrai Imre megyei igazgató-főállatorvos a mű­velt ember kötelező udva­riasságával fogad, pedig — mint az perceken belül ki­derül — torkig van az egész­szel: — Csabai doktor ’88 de­cember végéig állt az állat­orvosi állomás szolgálatá­ban. Saját elhatározásából mondott fel. A probléma ott kezdődött, hogy a helyét — hatósági feladatok ellátása miatt, melyek nem mind­egyikét gyakorolhatja üzemi állatorvos — -be kellett töl­teni. Tudni kell azt, hogy az állategészségügyi állomáson alkalmazott állatorvosok át­lagfizetése alig a fele az üzemiekéinek. Azért vállal­ják mégis ezt a munkát, mert a magángyakorlat ki­egészíti jövedelmüket. Csa­bai doktor ilyen körülmé­nyek között gondolta, hogy itt hagyja a fizetésért vég­zett hatósági munkát és megtartja magángyakorla­tát. Így helyette másik ál­latorvost keresni szinte le­hetetlen. ö ugyan azt mond­ja, hogy elsősorban élelrni- szerhigiénikus kell Jászbe­rénybe, de azt lakáshiány miatt nem kapok. J ászf elsőszent gyöngyöt meghagytam Csabai doktor­nők, de Pusztamonostort nem. Ügy vélem, inkább 'presztízsből, mintsem meg­élhetési gondok miatt folyik a vita. Az a baj, senki sem hiszi el, hogy nekem mind­egy, ki van ott. Ami pedig a névtelen levelöket illeti: az emberek nem mernék nyíltan színt vallani, ha a továbbiakban kiszolgálta­tottak lesznök. Ha olyan felsőbb döntés születik, hogy változtassam meg ál­lásfoglalásomat a pusztamo­nostori ügyben, akkor nem meggyőződésből teszem meg, hanem csak azért, hogy elfelejtsem ezt a ne­kem sok bajt, gondot okozó ügyet. A döntés kényszeré­iből és felelősségéből döntöt­tem és a végén nekem kel­lene védekeznem, de nem fogok. Nem méltatom any- nyira ezt az ügyet. Van éppen elég bajom, naponta tizenkét órát dolgozok. Ha a társadalom ellenem dönt, szégyellje magát, hogy ilyen világot élünk. Szerintem nem a személyeskedés, ha­nem a szolgálat minél jobb ellátása a fontos. Egyébként a jászberényi körzeti állatorvosi helyre csupán egyetlen pályázó volt, Rada Illés Jászdózsá- ról. Örülök, hogy ilyen kö­rülmények között elvállalta a munkát. Április 1-től ő a kinevezett körzeti 'állator­vos. Mellékesen megjegyez­ve, a falu állatállományá­nak ellátása az üzemi ál­latorvos számára csak ad­ható jog. És nem is minden hatósági jogot gyakorolhat. Amíg a végleges döntés nem születik meg, boldog ^bol­dogtalan egyaránt gyógyítja Pusztamonostoron az álla­tokat. Látja, a mérleg egyik serpenyőjében a falusiak háromszáz aláírása, a má­sikban pedig az általam el­mondottak vannak. Tengeri kígyó ez. Nekem is érde­kem, hogy így vagy úgy be­fejeződjön. Ideje dönteni Csabai doktornak az ügy­ben folytatott levelezése súlyra is tekintélyes. És ki mérné azt az időt, amit a falubeliek, a tanácsi szer­vek, az állategészségügy dolgozói oa zárolnák felesle­gesen. Elgondolkodtató, — szándékosan nem tértünk ki rá, — hogy a szakmai kérdések mennyire háttér­be kerülnek ebiben a hóna­pok óta folyó, meddő vitá­ban és miként vastagodik a vádaskodás, a személyes­kedés fájának csenevészen indult törzse. Ha így foly­tatódik, maholnap már an­nak egyre sötételő árnyéka és nem a falu érdeke kerül a központba. Ezért kellene minél hamarabb és véglege­sen pontot tenni erre az ügyre. Simon Béla Kállai István és Bartos Bokor is védöbeszédet mond

Next

/
Oldalképek
Tartalom