Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-18 / 90. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP m 1989. ÁPRILIS 18. Kilépni az arctalan tömegből Beszélgetés az MSZMP Szolnoki Reform Köre vezetőivel Napjainkban egyre szélesedik az MSZMP reformköreinek hálózata. Törekvéseik — az első tapasztalatok szerint — arra irányulnak, hogy valódi szellemi-politikai műhellyé váljanak. Olyan párttagokat igyekeznek tömöríteni, akiknek van egyéni véleményük a párt helyzetéről, és javaslataik is vannak a megoldásra váró feladatokra. E törekvések ellenére helyenként az is tapasztalható, hogy a reform jegyében a szektások kiabálnak a leghangosabban, ami egyértelműen zavarja a párt politikai munkáját. A személyeskedés, a hatalmi harc jeleit is meg lehet találni.. Mindezeket figyelem- bevéve tettük fel a kérdést az ügyben illetékes Harasztosi Józsefnek, a Teszöv titkárhelyettesének és dr. Szegedi Károly ügyvédnek: mit akar a szolnoki reformkor? Hinni és szót érteni —Jegyzetlapok---------------Lekvár Harasztosi József: — Mindenekelőtt azt szeretném tisztázni, hogy mi, a kör tagjai valamennyien párttagok vagyunk, és azok is maradunk. Személyes becsvágy, közszereplési mánia, személyiségünk hangsúlyozása nem vezérel bennünket. Szóra — többek között — az késztet, hogy hivatali munkám révén rendszeres a kapcsolatom a pártbizottságokkal Tapasztalataim szerint jó szándékú, képzett emberek dolgoznak az apparátusokban, de személyiségük vagy rossz beidegződéseik miatt nem tudják kiváltani az emberek bizalmát, ezért egy részük alkalmatlan az irányításra. A párt részben ezért vesztette el a tömegek bizalmát. Szóra késztet az is, hogy a májusi pártértekezlet lázba hozta az értelmiség nagy részét. Gyors és határozott intézkedéseket vártunk Szolnok megyében is. Várakozásainkkal ellentétben Szolnok megyében a csend, a cselekvésképtelenség jegyeit látjuk. Míg az ország többi részén kézzel fogható a reformfolyamat, addig a Szolnok megyei pártbizottság ülésein egy centrális mag és a személyes tekintély hatása érvényesül. A szolnoki városi vezetés követte a megyét. Szavakban igen, de tettekben nem érvényesítette a reformfolyamatokat. Ezért merev, a régi beidegződésekhez igazodó, nem a demokráciához szokott forgatókönyv szerint alakult a városi pártértekezlet. A párttagok egyik követelését, nevezetesen a megyei pártértekezlet összehívását nem is tették fel szavazásra. Az elnökség nem gazodott az értékrendek nódosulásáhóz, mindenáron ae akarta egy nap alatt fejeztetni a városi pártérte- cezletet, aminek az lett a vége, hogy sokan nem kap- aattak szót, a tanácskozás négis hajnalig elhúzódott. \bban sem tudtak szót érte- li, hogy milyen legyen a delegált és a pártértekezleten Dr. Szegedi Károly: — Ne- tem is meggyőződésem az, logy a pártban sok magasan cépzett, a politika iránt «érdeklődő párttag van, de ez nem tükröződik a pártélet- ben. Ennek okát abban látom, hogy a posztsztálinista időkben a pártnak nem volt politizáló szerepe. A megyei vezetők a „felülről” jövő kezdeményezéseket sem vették figyelembe, ha azoknak nem volt „pártparancs” jellegük. Ugyanígy nem hallották meg a párttagok hangját sem. Ezért lett bizonytalan a párttagság. Néhányan ezt inkább arra fogják, hogy nincs program. Ez nem igaz, hiszen a párt felvállalta hogy a diktatúrából .a demokráciába vezeti át a népet. Az volt a baj. hogy nem voltak politikus alkatúak a vezetők, a megyei pártbizottság nem választott pártbizottsági tagok aránya. Ezen a pártérte.- kezleten is tapasztaltuk, hogy a felvetések ellenére milyen nehezen oldódik a' személyiség hatalma és a testületek előre kialakított véleménye. Ezek alapján hangsúlyozom: nem elég hinni a kinyilvánított, tiszta szó igazában. Szükség van arra, hogy a különböző alapszervezetekben lévő, azonos érdeklődési körű párttagok szót értésére legyen lehetőség. Ezt biztosítja a reformkor. Az eddigi gyakorlat szerint megyei hatáskörű pártalapszervezetek- re — a létszámarányok és a városi pártbizottságokhoz való tartozás miatt — nem irányult kellő figyelem, azoknak hangja nem érvényesülhetett. Így összefogat- lanul maradt az a szellemi tőke, amely bennük felhalmozódott. Ennek megváltoztatása, a politizálás vágya keltette azt a szellemi áramlatot, amely összehozta a reformkor tagjait. És annak felismerése is, hogy megyénk párttagsága nem rendelkezik kellő szószólókkal, olyan vezetőkkel, akiket követhetnek az emberek. Szolnok ultrabalos megye, töményen magában hordozza a lassú folyamatokat. Tapasztalható a reformfolyamatoktól való elzárkózás, a visszarendeződésre való törekvés. Ilyen körülmények között — ha azokat nem változtatjuk meg — joggal vetődik fel a kérdés: mi lesz a tanácstagi és az országgyűlési választásokon ? Nem annak kellene jellemeznie a vezetőket, hogy testületeikben erősek, hanem az, hogy a tömegek között tiszteltek, elismertek, hogy nem arctalanul, sablonszöveggel lépnek fel a különböző fórumokon. Ügy véljük, a Központi Bizottság állásfoglalásai nehezen érvényesülnek megyénkben. A városi pártértekezlet után ezért találtak gyorsan egymásra a reformkor tagjai. Az általam elmondottak közös gondolataink. játszott meghatározó szerepet. Például a megyei pártértekezletet is a párttagság harcolta ki. A felkészült, vezetésre alkalmas emberek elkallódtak a diktatórikus viszonyok között. Ezért azzal a gonddal küszködnek a párttagok, hogy nem ismerik kellően egymás személyiségét. Mint politikusok, azok sem ismertek, akik különböző beosztásban vannak, mert nem nyilatkoznak meg személyesen. Az a kívánatos, hogy magasan képzett, politikus hajlamú emberek kerüljenek felszínre a pártban, olyanok, akik jól ismerik a társadalmi folyamatokat. A reformkor létjogosultságát ezért látom. Harasztosi József: — Amikor ezek a hatások értek bennünket, próbáltuk céljainkat megfogalmazni. Azokról — dióhéjban annyit: A kör tagjai elfogadták a „Mit akar az MSZMP?” — cselekvési programot. Azt akarjuk, hogy a párt szabaduljon meg a rossz beidegződésű politikai módszerektől. Közéli célunk, hogy a lehető leggyorsabban dinamizáljuk a párttagokat, és a Központi Bizottság reformpolitikájának szellemében próbáljuk befolyásolni a megyei párt- értekezletet. Az alternatív szervezetekkel, a tömegekkel jó kapcsolatot tartani tudó vezetést, minél több új arcot akarunk. Az arányos képviselet jegyében több jelölt állításában szeretnénk segíteni a tanácstagi és az országgyűlési választások idején. Közreműködünk abban, hogy a megyei sajátságokat ebben a reformfolyamatban tárják fel. Akadályfeltáró feladatokra vállalkozunk, hogy sereghajtó szerepünk a településpolitikában és más vonatkozó-ban megszűnjön. Fellépünk az igazi értékek megmentéséért és harcolunk a demagógia ellen, főleg ha az manipulációval párosul. Dr. Szegedi Károly: — Elvárjuk, hogy azok, akik a megyei pártértekezleten várhatóan a megyei pártbizottság tagjai lesznek, személyesen nyilatkozzanak meg. Vitapartnerek szeretnénk velük lenni, hogy jobban megismerjük őket. Rendkívül aggasztónak tartjuk, hogy a megyei pártértekezlet küldötteinek jelölésére Szolnokon mindössze egy nap állt rendelkezésre, ezért nem volt mód arra, hogy kikérjék a párttagok véleményét. Harasztosi József: — Az egészhez még annyit: a szolnoki reformkor ’89 március 24-én alakult, tizennyolc taggal. Nyilvános ülésünk április 19-én 17 órakor lesz a Tiszaligetben, az oktatási' igazgatóságon. Akkor alakul a program, s az, hogy hol milyen formában találkozunk. Ülésünkön bárki részt vehet. Szilárd alapokat Bár ez a beszélgetés nem a vita szándékával jött létre, hanem csupán azért, hogy ismertesse a szolnoki reformkor tagjainak állásfoglalását, engedtessék meg néhány hozzá fűzött mondat. Mindenekelőtt az, hogy a kifejtett gondolatok bizonyításra, részletesebb magyarázásra szorulnak. Különösen szükség van erre most, amikor a párt ideológai és szervezeti válsága tovább tart, amikor erősödik a befeléfordulás, és erőtlen a párt politikai munkája, amikor szilárdulnia kell annak az alapnak, melyre a sokszínűség épül. Tisztán kell látni azt is, hogy a párt döntő része elkötelezett a reformok mellett. Most a reformfolyamatok erősítése, az egység ilyen alapon való szilárdítása a kívánatos, nem pedig a párt reform- és konzervatív szárnyra való bontása. Meg kellene pontosan határozni azt is, hogy mit vállalunk fel a múltból, és mit tagadunk, s rádöbbenni arra, hogy igazi adósságunk ábban van, hogy nem építettünk ki új modellt. Látnunk kell azt is, hogy a visszahúzó erők mellett a megújulás alapvető akadálya a gazdaságban van. Simon Béla A KISZ XII. kongresszusa előtt Regionális küldöttértekezlet Szolnokon A múlt hétvégén, szombaton délután Szolnokon, az Oktátási Igazgatóságon a KISZ XII. kongresszusára történő felkészülés jegyében regionális küldöttértekezletet tartottak a KISZ KB szervezésében. A házigazdák nevében Túri Sándor, a Szolnok Megyei Szocialista Ifjúsági Szervezetek Szövetségének titkára nyilatkozott a rendezvény céljáról, lefolyásáról. — A regionális küldött értekezlet tulajdonképpen a KISZ XII. kongresszusának utolsó előkészítő fázisa volt. A résztvevők: Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Pest és Szolnok megyék, valamint Kecskemét és Szolnok városok tagszervezeteinek kongresszusi küldöttei — mintegy 130 fő. A küldöttek a kongresszusi dokumentumtervezeteket vitatták meg és találkoztak a KISZ leendő utódszervezetének tisztségviselő jelöltjeivel is. Véleményeztük az együttműködési szabályzatot, a programnyilatkozatot és a kongresszus előzetes ügyrendjét. A vita középpontjában főleg szervezeti, szervezési, ügyrendi kérdések álltak. Ennek kapcsán például olyan javaslat született, hogy a kongresszuson a hozzászólók ne egyéni véleményüket mondják, hanem tagszervezetük mondanivalóját tolmácsolják. Többen vitatták az együttműködési szabályzattervezetnek azt a részét, amelyik az új szövetségi tanácsban való részvételt taglétszámhoz köti. A tanácskozás végén találkoztak a küldöttek a tisztségre javasolt személyekkel: Nagy Imrével, akit elnöki posztra jelölnek és Nagy Mihállyal, Gyurcsány Ferenccel, Kracsun Csabával, az elnökhelyettesi tisztek várományosaival. A beszélgetés végén lezajlott „szimpátiaszavazás” során a jelöltek elnyerték a küldöttek bizalmát. Beléptem a boltba, és menten földbe gyökerezett a lábam. Hát ezt is megértük! Beszélhetnék nekem a közgazdászok meg szociológusok már a fogyasztói kosárról, létminimumról és a Szóéitól is védőhálóról. Beszélhetnek, ám számomra a sorsunk sanyarúra fordulását ennek az egyetlen terméknek a felbukkanása jelzi csalhatatlanul. Mondhatni, szegénységi bizonyítványunkon az én szemembe a sötétvörös, szögletes gyümölcsíztömb jelenti a hatósági pecsétet. Gyermekeim szerencsére csak színes regéimből ismerhetik a „Hitler-szalon- nát”, nekem azonban, sajna, végigkísérte a fiatalságomat. Különös figura volt ez az ötvenes évek gasztronómiai struktúrájában. Ára viszonylag elérhető- volt, így aki az éhenhaiás- sal kacérkodott, mindenképp elérhette. Jómagam akkor fanyalodtam rá, amikor gyomromban már éhes farkascsorda vonyított. Ilyenkor ettük főtt tésztára terítve, buktába rejtve és csemegeként, csak úgy magában, elmajszolva. A „mű” összetétele az élelmiszer- ipar „atomtitka” volt. Rebesgették, hogy készül tökből. netán cukorrépából — mindegy, személyes ellenszenvemet nem ezzel vívta ki. Az történt, hogy 1952 nyarán, diákként a zempléni erdőkben csemetekapálással töltöttem a vakációt. A munka nem volt túlzottan kizsigerelő, cimboráim körében tán még romantikus is lett volna, csak az ellátásunkat ne intézték volna el olyan nagyvonalúan. Az üzemi konyhán kenyeret, szalonnát — természetesen nyúlósat és ehetetlenül avasat — lehetett vételezni. No és gyümölcsízt. Mindezt amúgy kontóra, megelőlegezve a reménybeli bérfizetés terhére. Vad szenvedélyemmé Gyorsult a telefonhálózat fejlesztése Balassagyarmaton és Salgótarjánban. Balassagyarmaton megkezdték egy crossbar-rendszerű telefon- központ épületének kivitelezését. Még az idén el kell készülnie, • a szerelést 1991- ben fejezik be. A létesítményt eredetileg háromezer vált a gyümölcsíz: reggelente a vételezéskor a fehér köpenyes gondnok egy hatalmas fakéssel nyiszálta a lekvártömböt és a kívánalomnak megfelelő szeletet hanyagul csapta a mérlegre fektetett zsírpapírra. Először negyedkilót vételeztem. Néhány nap múlva félkilóra tornáztam fej a napi fejadagot, végül már szégyenkezve vallottam be, hogy bizony e „csemegéből” egy egész kilót is meg tudnék enni. Vittem hát reggel a napi porciót, s mire kiértünk a munkahelyre, a fele már hiányzott a nyúlós ragacsnak. Egy azért biztos: az ember étvágyát elütötte a zselatinos édesség, így hát küldetését jól teljesítette. Elérkezett az ideje a bérfizetésnek. Az erdészet udvarán izgatottan várakoztunk sorsunkra, miközben vakmerő képzeteink születtek a kereset nagyságáról. No és a kellemes izgalom, az elköltését illetően ... Engem szólítottak a pénztárablakhoz és még a kislány is zavarba jött, amint kinyújtotta a bérjegyzék szalagját, ugyanis azon 7, azaz hét forintnyi mínuszt regisztrált a bérelszámolás. Lekvárban megettem az egyhavi munkám bérét — sőt még nekem kellett szülői segédlettel letörleszte- nem torkosságom árát. A szolnoki kedvenc boltomban a gyümölcsíz áráról érdeklődtem. Örömmel hallottam, hogy kilója mindössze 43 forintba kerül. Mondták, viszik is veszettül, hetente akár egy mázsa is elfogy. Nem tudom — én még nem láttam az ínyencek kosarában ... Mindenesetre magam kíváncsian vizsgáltam a ruhásboltok kirakatát. Egy olcsóbb lódenkabátot néznék magamnak. állomásra tervezték,, de szó van róla, hogy 1992-ig megkétszerezik a teljesítményét. A jelenleg 6000-es kapacitású salgótarjáni crossbar-állomás 1989 végéig kétezer állomással bővül, s teljesítményét 1990—92-ben újabb négyezer állomással növelik. B. I. A Kontakta ózdi gyáregységében megkezdték a sorozatgyártását annak a Telekodex 2010 típusú telexgépnek, amelyet a Budapesti Műszaki Egyetemen fejlesztettek ki. A rendkívül „intelligens” elektronikus telexgép kezelése könnyen megtanulható, számítástechnikai ismereteket nem igényel. A gépre jellemző, hogy az egyes funkciók végrehajtása során kérdéseket tesz fel és a lehetséges válaszokat közli. Hibás kezelés. géphiba, vagy kapcsolási hiba esetén részletes hibaüzenetet ad, természetesen magyar nyelven. Az új telexgépből az idén — igényektől függően — mintegy 150-et gyártanak. (MTI fotó; Miserák István) Megismerni egymást — Pb — Telefonhálózat-fejlesztés
