Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-13 / 61. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. MÁRCIUS 13. Bicskén, az MMG Automatika Művek Gázautomatika Gyárában a múlt évben mintegy ‘60 millió forintnyi finomöntvényt készítettek, (melynek jelentős része NSZK, svéd és osztrák megrendelőkhöz került. Az idei ,évvel Ipsén védőgázos hőkezelősort állítottak üzembe és ezáltal 100 millió forint értékű precíziós finomöntvényt tudnak készíteni, melynek jelentős része tőkés megrendelésű. Képünkön az Ipsén hőkezelő kemence, előtte Zólyomi Sándor kezelő. (MTI fotó: Kabáczy Szilárd) És2t vendégek Szolnokon Szombaton délelőtt a Hazafias Népfront Országos Elnöksége meghívására a hazánkban tartózkodó észt népfront-delegáció két tagja. Mart Tarmak és Michel Tiks, az észt népfront küldöttei, megyénkbe látogattak. A népfront szolnoki, Ságvári körúti székházában Sándor László, a HNF megyei bizottságának a titkára és Garai Lajos, az észt munkacsoport vezetője fogadta őket. Itt kötetlen beszélgetést folytattak a mozgalmak megváltozott feladatairól, az elkövetkezendő időszak tennivalóiról. Ezt követően az észt delegáció megtekintette a megyeszékhely nevezetességeit, majd délután Martfűre látogatott, ahol a Növényolajgyár te-^ vékenységével ismerkedett. Az észt küldöttség az esti órákban visszautazott Budapestre. Egytestületíí városi pártbizottság alakült Martfűn (Folytatás az 1. oldalról) tette a területi alapszervezetek szerepéről elmondottakat, és kérte, hogy irányítsanak át aktív tagokat a körzeti alapszervezetekbe. Fehérvári Györgyné területi alapszervezeti titkár az idős párttagok tenniakarásáról szólt. „Nem akarjuk megváltoztatni a világot — mondotta —, ehhez már nincs erőnk. De egy-egy téglával még szeretnénk hozzájárulni a jövő építéséhez.” Hozzászólása végén hangsú- « lyozta: „Az új tisztségviselők a fiatalokkal foglalkozzanak nagyon sokat!” Többen érintették hozzászólásukban a fiatalok helyzetét. Karsai Gergely, a Tisza Cipőgyár küldötte saját példájával érzékeltette azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az üzem a fiatalok lakáshelyzetének javítása érdekében kifejt. Rusvainé Sneider Piroska a cipőipari szakközépiskola és szakmunkásképző iskola KlSZ-életé- ben tapasztalható pozitív jelekről, törekvésekről beszélt. A párt belső életére szinte valamennyi hozzászóló kitért. Például Czuczor Gyula cipőgyári küldött saját alapszervezete megújulási törekvéseit, új munkamódszereit ismer.tette. Kocsis Ferenc, a cipőgyár pártbizottsági titkára az üzemi párt- bizottság tevékenységéről szólt. Székács József, a cipőgyár küldötte szerint „most a tanulószakaszban tartunk, jól meg kell tanulnunk politizálni, mert a nehezebb feladatok ezután következnek”. Javasolta, hogy a pártmegbízatásokat vizsgálják felül, és szüntessék meg a „látszat-megbízatásokat”. Mások mellett Busi András, az 1. számú körzeti alapszervezet küldötte a tudatformálás fontosságát hangsúlyozta. Kürti János és Szikszai Róbert — mindketten a cipőgyár küldöttei — javasolták, hogy az új pártbizottság munkaprogramja már vegye figyelembe az MSZMP most napvilágra került programját, és számoljon a többpártrendszerrel. Muhiné Tóth Mária gyógyszerész a gyógyszertár áldatlan helyzetét tette szóvá. Dr. Kozma József, az egészségügyi alapszervezet küldötte a körzeti orvosok új kezdeményezését ismertette: a szabad orvosválasztás érdekében nem tesznek különbséget a körzethatárok "tt. A küldöttértekezleten felszólalt Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára. Részletesen szólt a gazdasági élet és a politikai intézményrendszer reformjának üteméről, az átalakulással járó feszültségekről. A többpártrendszer a politikai élet egész mechanizmusát meg fogja változtatni — mutatott rá. Ne ijedjünk meg ettől, csináljuk a dolgokat másképpen! Ki kell vívnunk a társadalom elismerését — ehhez jó program, nagyobb nyíltság, politikai szilárdság kell. Ez a pártegység feltétele is — jelentette ki végezetül. A második napirend keretében lezajlott választás a következőképpen zárult: a városi pártbizottság titkárává kettős jelölés után Kocsis Ferencet, a Tisza Cipőgyár üzemi pártbizottságának titkárát választották. A pártbizottság tagjai lettek: Czuczor Gyula, Farkas Imre. Makó Gábor. Kocsis Ferenc, Kovács Jánosné, Pápai János, Gazsó Lajos. Szolnoki János, Pekárik Imre, Mezei István. Biliczné Szabó Gyöngyi, Heaedűs Mihály. Kozma Imre, Urbán István, Óvári Gézáné, Pomázi István. Mohiné Tóth Mária. A fegyelmi bizottság elnökének Szolnoki Jánost választották. BI A Néplap megkérdezte: Mikor épül Jászberényben az Irparti lakótelepen ABC? Jászberény északi részén a városszéli szántón, legelőn 5 éve kezdődött az építkezés. A határrész nevéről Érparti lakótelepnek keresztelt városrészen a kertes családi házak építése nagy ütemben haladt. Hamarosan már több, mint 100 család él kint, de 2—3 éven belül ez a szám megkétszereződik. A tanács a rohamos építkezés miatt a telekkialakítást tovább bővítette, és újabb területet vont be a lakótelepbe, hogy az építkezők igényeit kielégíthesse. Az 550 lakásos lakótelepen a tervezők, az előírásnak megfelelően, számoltak kereskedelmi egységek építésével is, a részletes rendezési terv azonban időpontot nem írt (nem is írhatott) elő. Jelenleg 300, de hamarosan félezer ember szorgalmazza már az Érparton egy ABC építését. A teljes kiépítés után pedig a környező, meglevő városszéli vonzáskörzetet is figyelembe véve két, két és fél ezer lakos alapellátásáról lesz szó. Mikor épül meg a tervben kijelölt helyre az ABC, kérdezték a lakók a tanácstagi beszámolókon, és kérdeztük mi is Kovács Bélától, a városi tanács elnök- helyettesétől. — A lakók kérése jogos, és azon vagyunk, hogy teljesüljön. A tanács azonban nincs abban a helyzetben, hogy saját költségén megépítsen egy kereskedelmi cégnek egy üzletet. Az áfészt vagy a kiskereskedelmi vállalatot sem kötelezhetjük ott építésre, ebben csak a saját üzleti érdekükre hallgatnak. Előnyösebbé tehetjük a döntést tanácsi támogatással, mint azt tettük a Hatvani út térségében, valamint a kórház mellett. Üev néz ki azonban, hogy az ÉKV érvényes gazdasági megállapodásunk ellenére sem tud megbirkózni a kórház melletti bolt építésével. Mit .várhatnánk akkor tőle az Érparton? Az áfész is lekötötte ipagát, és egyelőre más cég sem kíván élni a kedvezményesen felkínált közművesített területtel. Üzlet épülhet természetesen magánkezdeményezésből is, amit hasonló kedvezmény illet a területmegszerzésben. Egyelőre azonban a kiskereskedők se mozdulnak: nem ígér csábító forgalmat az Érpart. A lakóteleptől mintegy 4—500 méterre levő boltos se kíván kitelepülni, inkább a Batthyány úton terjeszkedik. Az Érparton építendő ABC mellé apróbb üzletek, szolgáltató egységek is telepíthetők. Ezek egyikére már van érdeklődő, aki élelmiszert és vegyi árukat árusító vegyesboltot szeretne nyitni. Még csak az előkészítésnél tart az ügy, s nem is biztos, hogy megvalósul, de ha nyitás után a forgalom igazolja, bizonyosan akad más vállalkozó is. LP Miklóson, a Tiszatájban A gyümölcsös felét már háztájiban gondozzák Tárolás után kifizetődőbb lenne az almaexport I Igazából nem sokat gorombáskodott a most búcsúzó tél. Haladtak is jól a 144 hektáros gyümölcsösben az alma, a meggy és a cseresznyefák metszésével a Törökszentmiklósi Tiszatáj Téesz-gyümölcskertészei. Az azért meglep, hogy hiába trabantozom körbe a „kertet”, egy lelket se találok a fák között. Ilyen jól állnak az időszerű munkákkal? Van még a tavalyi termésből — A terület jo 60 százalékán már végeztünk a metszéssel — világosít föl Búzás Péter ágazatvezető, akire a hütőháznál találok rá. — Most éppen segítenünk kellett a ..baromfisoknál”. Tudja, amikor új turnus naposcsibével telepítik be az ólakat, ott is elkel a sok szorgos kéz. Azért, ha szétnézett volna a háztáji gyümölcsösben is, csak akadt volna metszőkre, nyesedéket kihordókra .. . — A háztáji gyümölcsösben? — Nagyon élőmunka-igényes ez az ágazat. Amikora téesztörvény lehetővé tette, rögtön elhatározta a vezetőség, hogy kiadja a fák e«v részét a tagoknak, háztáji művelésbe. ' Kétszázhúsz olyan tagunkkal kötöttünk szerződést három évre, akik a hatezer négyzetméternyi földjárandóságuk felét gyümölcsösből igényelték. Alii hektáros almáskertünknek a fele háztáji. A hűtőházban azért szorgoskodnak néhányan a kertészek közül. Almát válogatnak. az utolját a tavalyi termésnek. Mondják: háromSzüretkor aki — Kifizetődő a háztájiban gyümölcsfákat gondozni? — Megjárja. Tavaly 75— 80 ezer forint között volt a bruttó bevételünk. A termés kétharmadát exportáltuk. Azt viszont nem mondhatnám, hogy haj de nagy az exportérdekeltség. Jó, ha elérjük a kilónkénti 7—8 forintos átlagárat. Talán, ha nem közvetlenül szüretkor, szeptemberben adnánk el, hanem kitartanánk, kifizetődőbb lenne. Csak hát tároló meg hűtőtér dolgában nem áll olyan jól a téesz. négy vagonnyit tudnak meg szállítani a téesz árudáiba, meg a pesti üzletekbe. Fü- löp Ferenc targoncás „dolgozik a kezük alá”, hordja- viszi a gyümölccsel teli konténereket. raklapon sorjázó rekeszeket. Szintén téesztag feleségével fele részben ők is a gyümölcsösben „háztájiznak". — Százötvenhét fát gondozunk. Húsz évesnél öregebbek, de azért jó termőerőben vannak még. Az elmúlt őszön szedtünk egy- « egyről 90—100 kiló almát. A családtagokkal végezzük a kézi munkákat: a metszést, a nyesedék-összegyűjtést. a tősarjazást, a fasorok tisztántartását. A gépi munkákat: a növényvédelmet, a sorközművelést, a tápanyagvisszapótlást pedig a szövetkezet vállalta. Térítés ellenében persze. No és a mi dolgunk természetesen a szedés és a csomagolás is. Abban aztán segít a nyárutón aki él és mozog, sógor, koma, jóbarát. Olyasformán járja mifelénk, hogy aki hivatalos télen a disznótorba, azt elvárjuk almaszüretkor is segíteni. él és mozog „Lépésben” autózunk el Búzás Péterrel a háztájiba kiosztott golden,, starking meg jonathán ültetvény mellett. Tekintget az ágazatvezető. hátha lát valahol autót, motorkerékpárt, biciklit, Nem volt mostanában valamire való. eső a vidéken, bátran begurulunk hát a fák közé. ahol mozgolódást látunk. Kóródi Józsi bácsi, téesznyugdíjas kezében csattog a metszőolló. — Nekem aztán kitelik az időmből — mondja nevetve —, hogy naponta öt-hat órát a fákkal bajlódjak. Nincs is már talán egy hétre se metszeni valóm. Igyekszem, mert hallom, itt duruzsol már nem messze a permetezőgépet vontató Zetorral Tóth Péter. Növényvédősként innen a gyümölcsösből - mentem nyugdíjba én is. tudom milyen az, ha a kézi munkások föltartják a gépeket. Azt kérdi, hogyan fizet a gyümölcsös? Három tonna almám termett tavaly., 30 ezer forint körül kaptam kézhez tisztán. Kell is az egész télen a takarmányra. Negyven malacot adok el évente. Tömérdek abrakot megesznek nyolchetes korukig, mire vásárra nőnek ... Bővítik a vállalkozásokat Amerre elhaladunk, már a lemosó permetlétől sárgállanak a fák. Érzik a jó időt. néhol már duzzadnak, hamarosan pattannak is a rügyek. Igyekezniük kell a növényvédőknek. Az ágazatvezető elmagyarázza: — Hirtelen jött tavaly a novemberi fagy, nem érett még lehullásra a lomb. Az ágakra „sült” levelek jó búvóhelyei - az állati kártevők tojásainak, bábjainak. És persze varasodás. gombafertőzés ellen is le kell mosni a fákat. Tudja, azért a közösnek is jó ez a háztá- jizás a gyümölcsösben. Az élőmunka nagyrésze áttevődik a családi vállalkozásba. Gondolkodunk is azon, hogy további területet adunk bérbe a tagoknak. Ha bérbe veszik a gyümölcsöst, 3000 négyzetméternél többet is igényelhetnek. Ősszel húsz hektár új telepítést tervezünk, arra a területre pedig szakcsoportot szervezünk. Elodázhatatlan már a hűtőházi rekonstrukció befejezése is. Merthogy igaza van Fülöp Ferencnek: valóban jobb árat kaphatnának az almáért idehaza is. külföldön is. ha ki tudnánk tartani a téli, tavaszi hónapokra. T. F. „Ml NEM ISMERJÜK A BELFÖLDI PIACOT" Ha sok a munka, jobb a minőség — Mi nem ismerjük a belföldi piacot — mondja mintegy válaszként Laffer- ton Lászlóné, a szolnoki Vörös Csillag Ruhaipari -Szövetkezet elnökásszonya, amikor gazdálkodásukról érdeklődve bekopogtatok hozzá. — Tudja, a mi tevékenységünkben már hosszú évek óta jelentős részarányt képvisel az export — folytatja —, hisz például a szövetkezet tavalyi összes árbevételéből — ami 130 millióra rúgott — 95 millió forint a más országok piacain értékesített termékeink bevételéből jött össze. E két szám összevetéséből bizonyára már érthető, hogy miért mondtam azt, hogy nem ismerjük a hazai piacot. Pedig szeretnénk. Csak nem rajtunk múlik a dolog. Az igazság az. hogy nincs fizetőképes kereslet, hisz mint köztudott, mi férfiöltönyöket, zakókat, nadrágokat gyártunk, s ezekből nem minden hónapban vesznek az emberek. Hallgatom az elnökasz- szonyt, és igazat kell adnom neki. Mert ha egy csa-1 Iádban a ruhavásárlás kerül szóba, akkor első a gverek. Neki — tetszik vagy nem — meg kell venni a ruhát, hisz gyorsan lefeslik róla vagy kinövi azt. A feleség pedig, ha meglát mondjuk egy szép pulóvert, némi gondolkodás után úgyis megveszi, mert azt az 1000—1200 forintot — amibe egy pulóver kerül — majd kispórolja valahogy a konyhapénzből. A családfő meg ráér, hisz egy neki való öltöny 3—4 ezjet is taksál, s ennyi pénzt már megérezné a család. Könnyen lehet, hogy mindezt időben felismerték a, cégnél, s nem véletlenül kacsintgattak már korábban is a külföldi piacok felé, aminek ma már számtalan előnyét élvezik. Hisz azon túl, hogy biztos vevőik vannak, fejlett termelési hátteret, műszaki kultúrát is adott a külföldi jelenlét. — Termékeink — sorolja Lafferton Lászlóné — az USA, Észak-Jemen, az Egyesült Arab Emirátusok, Sza- úd-Arábia piacaira kerülnek, s hál’ istennek annyi a munkánk, hogy most márciusban már nem az idei, hanem a jövő évi kapacitásunk kitöltésével foglalkozunk. Tudom, nem olyan időket élünk, amikor dicsekedni kellene, de megnyugtató mégis arról beszélni, hogy az itt dolgozók jól érzik magukat. Egy éve például nem mondott fel senki. Csak azok hagynak itt bennünket, akik nyugdíjba vagy gyesre mennek. És jönnek az újabb jelentkezők. Ügy gondolom, mindez annak köszönhető,, hogy egyrészt van munkánk, másrészt pedig igyekszünk meg is fizetni azt. Tavaly például 26 százalékkal nőttek a bérek, s így az átlagkereset 75 ezer forint körül mozog. — Egy-egy tevékenység hasznosságát természetesen annak eredményességével mérik. Mennyi lett a tavalyi nyereségük? — Huszonkétmillió forint, s körülbelül ennyire számítunk az idén is. Eredményes gazdálkodásunknak köszönhetőén tavaly 13 millió 391 ezer forintot fordítottunk beruházásokra. Többek között gépkocsikat, speciális varrógépeket, vasalóasztalt vásároltunk, és kunszentmártoni üzemünkben a kazánházi rekonstrukcióra is futotta. Lenn az üzemben versenyt zakatolnak egymással a varrógépek. Az idegen számára furcsa, szokatlan a zaj. Lányok, asszonyok hajolnak a masinák fölé. Hiába próbálnék beszélgetni, hisz senkinek sincs ideje a szócsép- lésre. Itt ugyanis darabbérben dolgoznak a nők. Vagyis a teljesítménytől függ, hogy mennyi kerül a hónap végén a borítékba. — A sietség nem. megy a minőség rovására? — kérdem Málik Mihálynétól, az üzem vezetőjétől. — Ezt mi is vizsgáltuk — válaszolja :—, és érdekes eredményre jutottunk. Azt tapasztaltuk, hogy amikor sok a munka, jobb a minőség, kevesebb a kifogás, mint amikor nincsenek teljesen lekötve az asszonyok. Olyankor ugyanis azzal vannak elfoglalva, vajon mi lehet az oka jmnak, hogy állniuk kell... N. T.
