Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁRCIUS 11. 7 Ml ÚJSÁG AZ ACHIM ÚTON? Válófélben a leányiskola A szolnoki 633-as számú szakmunkásképző intézet immár második alkalommal „válik”. Először a hetvenes évek közepén ebből az is­kolaépületből költözött el új otthonába a 605-ös számú szakközépiskola és szakmun­kásképző intézet. A maradó fél szinte a semmiből terem­tette meg önálló életét, a vá­láskor ugyanis a falakon, s néhány alapvető iskolai fel­szerelésen kívül szinte sem­mi sem-jutott neki. Volt vi­szont 6—700 tanulója. Az épület eleinte még elég volt a zavartalan munkához, ké­sőbb azonban egyre növe­kedett a diákok száma. Ta­valy már csaknem 1200-an tanultak az iskolában, s 286 felnőttet képeztek a dolgo­zók ruhaipari szakközépis­kolájában, illetve a szak­munkások szakközépiskolá­jában. Ráadásul 1987 őszén négy tantermet, két torna­szobát és egy asztalos mű­helyt be kellett zárni, mivel életveszélyessé vált. így az előző tanévben már elvisel­hetetlen volt a zsúfoltság, annak ellenére, hogy reg­gel héttől este háromnegyed nyolcig „nagyüzem” voit az iskolában. A tarthatatlan állapotokon a városi tanács az Ách.m Üti Általános Iskola meg­szüntetésével segített, a meg­üresedett épületet birtokba vehette a 633-as számú szak- középiskola és szakmunkás- képző intézet. Idén február­ban a városi tanácsülésen úgy határoztak, hogy az Áchim úti „leányiskola” au­gusztus 1-től önálló intéz­ményként folytassa munká­ját. Bekövetkezett a máso­dik „válás”. Az' Áchim úti intézmény falán még öles betűk hirde­tik, hogy az épületben álta­lános iskola van. Az előtér­ből egy hatalmas festett fal vonzza a tekintetet. Szolnok egy részlete látható a képen, a Zagyva-parti lakótelep, s a Tiszaliget felsorakozott úttörőkkel. A többi üres fa­lon néhány szállításra már alkalmatlan bútordarabon kívül mindössze ennyit „örö­költ” a leendő új iskola. A városi tanács mintegy más­fél millió forintot költött a berendezésre illetve a vízve­zetékrendszer felújítására, s néhány szemléltető eszközzel segített az anyaiskola is. Az igazi otthonteremtés azonban természetesen a di­ákokra, s a tantestületre várt illetve vár. Szeptember 1-jén közel hétszáz diák, közöttük 264 elsős és huszonnégy pedagó­gusból álló tantestület Tóth László igazgatóhelyettes ve­zetésével vette birtokba az épületet. Az első napok bi­zony nehezen teltek. Az új környezetben szokatlan volt a csend, a tágasság, s a ne­velők jól emlékeztek még rá, milyen ellenérzés fogadta a környéken az általános is­kola megszüntetését. A szo- katlanság érzése azonban egy-két hét alatt elmúlt, hi­szen könnyű megszokni a jobbat. A leányiskolában ma már mindenki jól érzi ma­gát, a távolság ellenére sem akar senki változtatni. A diákok fele bejáró. több mint száz tanuló pedig kol­légista. A tantestület tizen­nyolc féle — nyomdász, ru­haipari, bőripari, papíripari, húsipari, fodrász, kozmeti­kus és fényképész — szak­mára készíti fel a fiatalokat, természetesen vállalatok, magán munkáltatók segítsé­gével. Az intézmény tizen-' négy vállalattal és harminc­öt kisiparossal áll kapcsolat­ban. A tárgyi feltételek meg­teremtésében, bővítésében segítséget kapott az intéz­mény a munkahelyektől, s a Titásztól. Az épületben tizennégy tanterem, két szaktanterem és egy tornaterem — a Pető­fi Sándor Szakközépiskola és Szakmunkásképző Inté­zetben már tornaszoba sem volt — áll rendelkezésre ne­velési-oktatási célokra. A diákoknak a tornaterem okozta a legnagyobb örömet. A tanulás után a diákok az irodalmi szakkörben. a filmklubban szerezhetnek új ismereteket, sportkörökben edződhetnek, de sokan visz- szajárnak az anyaintézmény szakköreibe is. A leányiskolának jelen pillanatban nincs igazgatója. Tóth László a 633-as iskola igazgatóhelyettese amolyan „helytartó-féle” az Áchim úton. Addig is azonban amíg nem jelenik meg a pá­lyázat, nem választ vezetőt a tantestület a pedagógusok tele vannak tervekkel az is­kola jövőjét illetően. Szeret­nék egyéni arculatúvá tenni az Intézményt, tovább nö­velni a nevelés-oktatás, a ta­nulók tanulmányi munkájá­nak színvonalát, hagyományt teremteni, nevet választani, gyarapítani a szakkörök, a különböző csoportok számát, ■pezsgő kulturális és sport­életet varázsolni az iskola falai között. Mindezek azonban egyelő­re még csak elképzelések. Az viszont már biztos, hogy a következő tanévtől beve­zetik az iskolában a ruha­ipari technikusképzést. így az új intézmény szeptem­bertől -már önálló szakkö­zépiskola és szakmunkás- képző intézetként kezdi meg a második tanévét. T. G. 1 forradalom és a szabadságharc emlékére Szolnokon Nyelviskolát tervez a TIT Szeptembertől átképző tanfolyam indul pedagógusoknak Az ország jónéhány váro­sában nyitott nyelviskolát a TIT. A kedvező tapasztala­tok alapján a társulat Szol­nok megyei szervezete is ter­vezi nyelviskola létrehozását, amelynek célja, hogy öt-hat éves kortól egészen a fel­nőttkorral bezárólag folya­matos idegennyelv-tanulási lehetőséget nyújtson az ér­deklődőknek. Ehhez mindenek előtt meg­felelő számú tanári gárdára van szükség. A megyében je­lenleg a TIT keretein belül 30—35-en tanítanak idegen nyelveket, közülük húszán Szolnokon. Többségük peda­gógus, de akadnak az okta­tók között nyelvvizsgával rendelkező más értelmiségi­ek is. Az utánpótlás, s ter­mészetesen az egyre növek­vő iskolai igények kielégí­tésére a megyei szervezet — a megyei tanács támogatásá­val — szeptembertől úgyne­vezett átképző tanfolyamot indít pedagógusoknak. A tanfolyam a tervek szerint kétéves lesz. évente 350— 400 órával. A tiszaföldvári tanács dicséretesen gyors kezdeményezésére, ösztönzé­sére a nagyközségből tizen­hét pedagógus angol, tizen­négyen pedig német átkép­ző tanfolyamra jelentkezett. A pályázóknak a közeljövő­ben ötvenórás felkészítő kur­zus indul. A kétéves tanfo­lyam tematikája a Kosssuth Lajos Tudományegyetemen készül. A hallgatók sike­res nyelvvizsga esetén har­madik szakkért taníthatják az angolt vagy a németet az iskolában. Az óvodapedagó­gusok számára is tervez ide- gennyelv-tan-folyamot a TIT, amely előzetes elképzelések szerint alaDfokú nyelvvizs­gával zárulna. A társulat megyei szerve­zete fontos feladatának tart­ja a tanfolyamokon oktatók továbbképzését. A tavasszal a Goethe Intézet munkatár­sai tartanak továbbképzést Szolnokon a németszako- sokriak. a videó használatá­ról a nyelvtanításban. A jövőben az ide- gennyelv-tanítási konferen­ciákon hasonlóan szeretnék hagyományossá tenni a Goethe Intézettel való kap­csolatot, s évente két-három alkalommal kerülne sor a tanárok továbbképzésére. Több éves. évtizedes mun­kájáért Andrási Lászlónét, a Szolnoki Tiszaparti Gimná­zium és Szakközépiskola ta­nárát a bécsi konferencián való részvétellel jutalmazza a megyei szervezet, Balogh Mártát, a Szolnoki Varga Katalin Gimnázium pedagó­gusát pedig NSZK-ba szóló tanulmányúval. A hallgatók számára is le­hetőség nyílik külföldi ta­nulásra. A német nyelvvizs­gára készülők az NDK-ban két-háromhetes kurzuson mélyíthetik. tudásukat, de szerveznek az idén nyelv­tanfolyamot Tallinnban is. A leendő nyelviskola — amely bizonyítványt ad a hallgatóknak — egységes tantervén, tananyagán jelen­leg dolgoznak a munkabi­zottságok. S hogy mikor nyílik meg Szolnokon a nyelviskola? Ez a feltételek megteremtésén múlik, ezen belül is elsősor­ban á személyi feltétele­kén. A szeptemberben kez­dődő átképző tanfolyam mindenesetre már ezzel a céllal is szerveződik, s re­mélhetőleg nemcsak a ti- szaföldváriak érdeklődésére tart számot. Iskolanapok Pórtelken Iskolanapokat rendeztek a pórteleki iskolában az 1848 —49-es forradalom és sza­badságharc emlékére. Teg­nap délelőtt nyílt tanítási nap volt. majd délután egy órakor a P.etőfi Sándor Út­törőcsapat ünnepélyes csa­patgyűlésen zászlófelvonu­lással megnyitották a ren­dezvénysorozatot. Szomba­ton délután fél 3-kor kezdő­dik a jászberényi általános iskolák i színjátszó csoport­jainak és irodalmi színpad­jainak találkozója, melyen kilenc csapat lép fel. A be­mutatkozásukat a Jászsági Népi Együttes Burkóca gyer­mekcsoportjának , műsora zárja. Hétfőn szellemi vetélkedők lesznek, majd harci játék következik, amelyben az is­kolások két táborra oszolva a pákozdi csatát élik újra. Másnap az egész iskola el is látogat a nevezetes esemény színhelyére, meglátogatják a 141 évvel ezelőtt vívott csata emlékhelyeit, majd megte­kintik Székesfehérvár neve­zetességeit. Március 15-én az úttörőcsapat a jászberényi ünnepségen vesz részt, .és megkoszorúzza a forradal­már költő mellszobrát. Az is­kolanapok rendezvényei csü­törtökön délelőtt zászlófel­vonulással érnek véget. Zounuk, — harmad­Csokonai Kun-Madarason IV. Mehmed tugrája Milyen volt a Rákóczi-kastély? szór Megjelent a Szolnok Me­gyei Levéltár 3-ik évkönyve, a Zounok, amely a maga kö­zel félezer oldalával szemre is, tekintélyes könyv, de még inkább tiszteletre méltó munka, ha tartalmával is megismerkedünk. Kilenc tanulmány és az Adattár hat tudományos dol­gozata kapott helyet az év­könyvben. A téma és tema­tikai tagozódás — ha lehet így minősíteni — az előző két köteténél is sokszínűbb, érdekesebb, időben a XV. századtól napjainkig terjed. Szászok-e az újszásziak 7 Az Üjszász név először 1424-ben tűnik fel. de az írott forrásokban németek jelenlétére semmi sem mutat a helységnéven kívül. Hor­váth Lajos azt valószínűsíti tanulmányában, hogy az egykori német etnikum a ta­tárjáráskor, vagy az azt kö­vető évtizedekben elhagyta a területet, vagy ' elpusztult. Megmaradt viszont a szász etnikumra való utalás, s az „új” jelző tulajdonképpen megkülönböztetés a régi, né­metek lakta korszaktól. A karcagi görög templom ikonosz- tázionja című ta­nulmányában Nagy Márta leír­ja a templom építésének — 1798 — történetét, és bemutatja az 1000 cm magas. 76 cm széles, 58 ikon­táblát tartalmazó ikonosztáziont, amely előkelő he­lyet foglal el a magyarországi barokk ikonosztá- zionok között. A kötet követ­kező tanulmánya, Oroszt Sándor munkája is á Kunsághoz kötő­dik. Karcag erdő- gazdálkodását tárgyalja a XVIII. századtól. Mai nyelven szólva már 1763-ban is voltak környezet­védők a kun fő­városban. akik az erdőtelepítést, a fák megóvását szorgalmazták. Zsoldos István Elemi csapások Kisújszállá­son című tanulmányából — sok egyebek mellett — azt is megtudjuk, hányszor veszé­lyeztette árvíz a várost. Bő­ven kijutott a kisújiaknak a múlt század második felétől az aszályból, a keleti mar­havészből és a filoxérából is. Az országgyűlési választá­si mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a Millenniu­mig című tanulmányban Cseh Géza részletesen ír Apponyi Albert és Jászbe­rény kapcsolatáról, a társa­Finta Miklós túrkevei gulyás számadó dalmi ellentétek kiéleződé­séről. Soós László a Jászkun ke­rület önálló iparosainak és kereskedőinek szakmák és települések szerinti tagozó­dásáról írt igen jó kortörté­neti dokumentumot, Kiss Kálmánná pedig Az értelmi­ség szerepe 1918—19-ben Kisújszálláson címmel érte­kezett. A tanulmány első­sorban a helyi gimnázium múltjához kötődik, de mész- szibb mutat a lokális jelen­ségeken. Sajnálatos, hogy az 1919-es forradalmi tevékeny­ségük miatt bebörtönzött, majd a társadalom perifé­riájára szorított értelmiségi­ek közül többeknek 1956 után sem adta meg társadalmunk azt az elismerést, amelyet megérdemeltek volna. Hídpénz és meny a sszony- adó A közbiztonság, a népi karhatalom, a rendőrség megszeVvezéséről (1944—45- ben) Balázs György. J. Tóth Dezső pedig a .kunszentmár­toni mezőgazdasági szövet­kezetek 1948—1959-es idő­szakáról. ■I . ri. történetéhez tár fel újabb adatokat. Nem csupán érde­kessége miatt jegyezzük fel, hogy a varsányi uradalom egykori tiszttartója Vérségi János. Verseghy Ferenc édesapja vplt. A kastély— a mai Rákóczifalva határában a hajdani Bivalos-tó mellett, egy jókora homokdombon állott, a múlt század végén lebontották, annak ellenére, hogy a.kor neves tudósaiból álló bizottság megállapította. hogy .......ezen kastélyszerű é pületet stylja szerint is II. Rákóczi Ferenc építtette ... Valószínű, hogy a nagy fa­ragott kőlapok az ugyancsak Rákóczi által 1706-ban le- rontatott szomszédos szolno­ki vár bástyáiból hordottak ide.” Sajnos a Rákóczi-kastély- ról rajz, vázlat nem maradt ránk. Reménykedjünk, vala­hol lappanganak azok a festmények, amelyek az 1880-as években készültek. Az 1950-es években még élő szemtanúk szerint — ezek az emberek még a kastélyba, az „öregiskolába” jártak betű­vetést tanulni — ugyanis németül beszélő „valakik” — férfiak, nők — többször a helyszínen festették az im­pozáns látványt nyújtó épü­letet és környékét. Bizakod­junk, hogy egyszer valame­lyik osztrák vagy müncheni múzeum raktárából esetleg előkerülnek a képek. Kaposvári Gyula szerint szűkebb hazánkban is ke­reshetünk egy rajzot a kas­télyról. Hám László a község első tanítója is lerajzolta az épületet, de ennek a rajznak is nyoma veszett. Élvezetes olvasmányként — a többivel együtt — ajánljuk ötvös László Cso­konai nyomában a Tisza-vi- déken és a Nagykunságban című írását. Nagy öröm a mi irodalmi hagyományok­ban szerény vidékünkön a költő „Kun-madarasi”, kar­cagi stb. élményeiről olvasni Különösen egy ilyen ihletet- ten megírt tanulmányt. Botka János egy 1886-ban Tiszakürtön végzett érdekes ásatás történetét közli a té­mához méltó alapossággal, T. Bereczki Ibolya pedig Túrkeve és az ezredéves or­szágos kiállítás epizódját idézi, Herman Ottó kevi kapcsolatainak feltárásával. Megtudjuk az írásból a kon­tyos kunyhó pesti felépítésé­nek történetét, s azt is. ho­gyan, mibe öltöztették fel a város híres gulyás számadó­ját, hogy a millenniumi ün­nepségen úgy álljon ott a kontyos kunyhó mellett, ahogy a pusztai emberhez az méltó. A könyv utolsó írása Tóth Albert Szolnok megye ti­szántúli területének kunhal­mai című tanulmánya. Hé­zagpótló munka ez is. annál is inkább, mert lassan a még meglévő kunhalmok is el­tűnnek, — sajnos nevükkel együtt. — ti — ORSZÁGOS ELŐDÖNTŐ Ki tud többet a Szovjetunióról? Tegnap a megyeszékhe­lyen lezajlott a Ki tud töb­bet a Szovjetunióról című vetélkedő. A Helyőrségi Mű­velődési Otthonban rende­zett területi versenyen tíz csapat öt megyéből képvisel­tette magát — szűkebb pát­riánkból a Tiszafüredi Kos­suth Lajos Gimnázium és a Törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnázium. Csakúgy, mint a február közepén lezajlott megyei döntő, a területi verseny is izgalmas összecsapást hozott. A csapatok közül a tiszafü­rediek csakhamar az élre törtek, szinte végig vezették a mezőnyt, ám az utolsó for­dulóban .„elvéreztek-’ a cél előtt. Mindössze egyetlen ponton múlott a továbbjutá­suk. Pedig a csapat tagjai a verseny előtt mindent elkö­vettek a sikerért: rengeteget tanultak, olvastak a kötelező anyag mellé. Sajnos egy „lutri” feladaton, egy úgyne­vezett vaktérképen csúszott el a Hamar Tímea (csapat- kapitány), Bordás Krisztina, Antal Irén és Nemes Móni­ka alkotta nagyszerű gárda. Felkészítő tanáruk, Klukáné dr. Pilishegyi Ibolya elárul­ta. hogy a versenyt követően bizony igencsak elkesered­tek a lányok, sőt még el is pitveredlek. A résztvevők véleménye szerinti közepesen nehéz ve­télkedőn a pálmát a csong­rádi Batsányi János Gimná­zium vitte el, a második a dabasi gimnázium lett. Nem csúszott le a dobogóról a ti­szafüredi csapat sem, azon­ban harmadik helyezésük már nem elegendő a tovább­jutáshoz. (A másik verseny­ző csapatunk, a Törökszent­miklósi Bercsényi Gimnázi­um a nyolcadik lett.) A zsűri véleménye szerint — az előző évekhez képest -r jól felkészült csapatoknak adott otthont Szolnok váro­sa. Külön említést érdemel­nek a felkészítő tanárok, akiknek munkája nagy mér­tékben hozzájárult a csapa­tok sikeréhez. Az Adattárban Ágoston Gábor a szolnoki szandzsák 1591—92. évi összeírásáról publikál, nagy ismeretanyag birtokában. A jegyzetíró nem kevés akasztófahumorral jegyzi meg, hogy milyen fej­lett adórendszer volt e föl­dön már négyszáz évvel ez­előtt is. Persze akkor még hídpénzt is szedtek és meny­asszonyadót is, IV. Mehmed szultán tugrájával — aláírá­sával — biztosította, hogy minden adózzék ... Kaposvári Gyula a felső­varsányi Rákóczi-kastély

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom