Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁRCIUS 11. A Néplap vendége: Farkas Flórián A cigányság gondját nem a szervez — EZ. ahol most beszélgetünk, gettó? Szolnokon vagyunk a Motor úti lakótelepen, az ottani hatvan lakás egyikében. Negyedszer járhatok Flóri- éknál. A kérdést föltettem a feleségének is, miközben a közösségi ház — aznap este iskola — felé ballagtunk. (Az elmúlt tanévben a hatodik-hetedik osztályon rágták át magukat heten-nyolcan, most nyolcadikosok. Főleg fiúk. Megszerzik & bizonyítványt. Azzal már beiratkozhatnak akár hivatásos gépkocsivezetői tanfolyamra is.) — Nem. nem gettó — válaszolta a fiatalasszony —, ez lakótelep. Ugyanazt mondja szóról- szóra Flóri is. — De tudom miért kérdezed. (Flórivai egyidősek vagyunk. Amióta ismerjük egymást — lehet már négyöt éve —. tegez'ődünk). — Igen. Miskolc miatt — bólintok. Szolnokon két — alacsony komfortfokozatú lakásokból álló — lakótelepet hozott tető alá a városi tanács az évtized második felében: a Motor útit, illetve Alcsiban az Üteg útit. Üj, száraz, tiszta lakások, döntő többségükben nincs benn a víz. kerti csap viszont található mindegyik előtt. WC — ahogy jobb helyeken írva vagyon — hátul, az udvarban. Persze ezeket a tanácsi lakásokat eleve úgy alakították ki, hogy a vizet könnyen beve-i zethesse lakójuk. Ha akarja, ha anyagilag bírja. — Ide figyelj — folytatja vendéglátóm —. nekem beszélhet mindenfélét a Raul Wallenberg bizottság. Leug- ranak, két-három órát eltöltenek Miskolcon, — vagy bárhol —. aztán tiltakoznak. Mert az most olyan jól áll! De azoknak az igenis nyomorúságos körülmények között élő miskolci cigánycsaládoknak — meg nemcsak a cigányoknak, hiszen költöznek majd oda „magyarok” is, mint ahogy itt. a Motoron, meg az Ütegen se csak ■sötét bőrűekkel találkozol — ténylegesen jobb lesz a sorsuk. Jó. nincs benn a WC, a fürdőszoba. A gyakorlatban beigazolódott, hogy nem célszerű olyanokat — átmenet nélkül — összkomfortos, lakótelepi lakásokba költöztetni, .akik még a lakás használatával sincsenek tisztában. Mert csak megkeserítik szomszédaik életét, sőt, maguk sem érzik jól magukat. Na, akkor segítettünk rajtuk? Nem biztos, hogy segítettünk! Itt el lehet lakni kényelmesen, ez nem gettó, de nem is barakk. És el lehet költözni. Már innen, a Motor útról is elköltözött néhány család. Jobba, szebbe. De hidd el. kell az átmenet. Végig kell járni a lépcsőfokokat! — örülök, hogy így oon- dolod, Engem legalábbis menaijfoztél. Javaslom, emelkedjünk ,i,magasabb” régiókba! A hétköznapi ember aligha könnyen igazodik el a lek fogják magyarországi cigányság szervezetei között. Segíts! Ahogy tudom, majd mindegyiknek tagja vagy. — Legrégebbi — a Hazafias Népfront égisze alatt — az Országos Cigánytanács. Négy tagú titkárságának egyik tagja vagyok. Megyei megfelelője a Megyei Cigánytanács. Az állami szerv a Cigányügyi Tárcaközi Koordinációs Bizottság. Ez a mi „minisztériumunk”. Helyi szervei — a tanácsok felügyeletével — a megyei és a városi cigányügyi koordinációs bizottságok. — A következő a Magyar- országi Cigányok Kulturális Szövetsége, elnöke Lakatos Menyhért, övék a cigányújság. a Romano Nyevipe. Hány jár ide, hozzátok, a lakótelepre? — Egy. Megfigyeltem, másutt is inkább a ..magyarok” olvassák. — Az év elején alakult a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége. Az minek?' Egyébként ott is tagja vagy a kilenc tagú elnökségnek. — Nem rossz kérdés! Minek? Az a szövetség is igyekezne összefogni a hazai cigányságot. Kiemelten foglalkozva az oktatással, a foglalkoztatással és a hagyományőrzéssel. Egyébként alulról jött kezdeményezés szintén a Népfront segítségével valósult meg A megyében nem alakítjuk meg, ahogy a kulturális szövetséget sem ..bontottuk le”, mert úgy gondoltuk, ha — az állami szervekkel együtt — jól működik a cigánytanács, elég az. — Van-e még valami? — Van. A Cigány Módszertani Központ. A cigánv- családsegítők módszertani bázisa. — Akkor most segíts igazából eligazodni! — Azt hiszem létrejöhet bármilyen szervezet; a cigányok — és bármelyik szegény ember — problémáit nem a szervezetek fogják megoldani. — Hanem? — Hanem aki itt él velünk, közöttünk, hogy ne mondjam: értünk. Most jöttem haza egy kétnapos tanácskozásról. Mindegyik szervezet ott volt. mindegyik képviselője fölszólalt. Elmegoldani hangzott az is, hogy az MSZMP KB hamarosan napirendre tűzi a cigányság kérdését. Csak azt nem értem: hogyan teszi ezt meg a cigányság nélkül? Mert az is elhangzott: az MSZMP most nem tudja, ki az igazi képviselőnk. kit ismerjen el partneréül, kivel üljön le tárgyalni. Csakhogy amíg ez kikristályosodik. addig az emberek kínlódnak tovább. — *Mi hát a megoldás? — A cigány-családsegítő hálózatot kellene országosan tovább bővítehi, főleg cigány származásúakat beállítani. » — A megyében tizenkét cigány-családsegítő dolgozik. Bújtatott állásban? (A megye cigánylakosainak száma huszonhárom ezer). — Nem, tanácsi dolgozóként. főállásban! Csakhát korántsem egységes a gyakorlat. Ahol Családsegítő Központ működik, ott jó. Ahol nem, ott vagy a tanács igazgatási osztályához tartoznak ... — ... vagy az egészségügy-szociálpolitikához .'.. — r.. vagy a gameszhez. De nem is ez a fő gond. Hanem aki egyedül marad, magára marad, az hamar kiég. azt megtöri a sok kudarc. — Neked inkább sikereid vannak. Ez a lakótelep a dolgozók esti iskolájával, a nyári építőtáborral. Most szervezed a varrótanfolya- mot. Mindig kitalálsz valamit. ráadásul jót. — Hagyjuk ezt! Szerencsém, hogy a - Családsegítő Központban kitűnőek a munkatársaim. Tőlük is tanulok. Meg hát itt. a családoktól is. Sajátos értékeiket — az úgynevezett cigány identitást — csak így, együtt lakva lehet megismerni. — Nem akarok a lelked mélyén vájkálni, dehát a dolog megkerülhetetlen. Ismered a közhangulatait: a cigányok maguknak köszönhetik a nyomorúságukat. hiszen isznak, csalnak, lopnak, gyereket gyerekre halmoznak, a pénzüket hamar elherdálják, aztán tartják a markukat, vagy egyenesen kikövetelik a segélyt. — Nézd. a cigánykérdés Magyarországon szociális, kulturális és társadalmi probléma. Aki úgy véli. nem érdemlik meg a segélyt a szegény emberek — nemcsak a cigányok —, annak csak azt mondhatom: az egyenlőtlenség „ledolgozásához” az is kevés. A hátrányt pedig valahogy be kellene hozni. Aki nem így gondolja, annak elítélő a véleménye. — Megintcsak azt kérdezem: megoldás? — Az elmúlt évtizedek alatt bebizonyosodott: a cigányság mélkül nem megy. De ha társadalmi probléma, akkor együtt kell megoldanunk. Egyedül sem megy. — Nemzetiséggé szerveződés? — El tudod képzelni? Láttál már nemzetiséget anyaország nélkül? Egri Sálhdor Hetente négy alkalommal tartanak német. nyelvoktatást a jászkíséri művelődési házban. Jelenleg ötvenen vesznek részt az oktatásokon, amelyet Győri János vezet (Fotó: T. Z.) V A közművelődés f mostohagyermekei f „Ifák ' vezessen világtalant ?* „Az aggodalom azonban nem sokat segít, elemezni, tervezni, dönteni kell.” (Enyedi György: Falvaink sorsa) — ez a mottója annak a meghívónak, amelyik regionális tanácskozásra invitál, „Kistelepülések művelődési lehetőségeinek fejlesztése intézményes és nem intézményes keretek között*' címmel. A tanácskozásra március 16—17-én Szolnokon kerül sor a Magyar Népművelők Egyesülete Elnöksége, Békés és Szolnok megyet szervezete, a megyei moziüzemi vállalat, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar és Szolnok megye művelődési központjainak szervezésében. Vajon miért került az érdeklődés homlokterébe ez a téma? A kérdésemmel dr. Horváth Attilát, a megyei művelődési központ igazgató- helyettesét keresem meg. Beszélgetés közben nem titkolt örömmel újságolja: — Megvalósul a korábban ígért 40 százalékos fizetésemelés. Nagyon ráfért ez a közművelődési dolgozókra, régen volt központi béremelés. A mostani emeléssel elérjük a többi értelmiségi réteg fizetésének alsó határát. A kistelepülések közművelődési helyzetéről: egyik legnagyobb gondunk ma ezen a területen van. Lemaradtak, szinte lehe_ tetlen helyzetbe kerültek ezek a települések — természetesen a közművelődési intézmények is. Évtizedes mulasztásokra, elhibázott köz- igazgatási koncepcióra vezethető vissza a kialakult helyzet. Komplex dolog ez, és távolról sem csak művelődés- politikai kérdés. Az okokat, az összefüggéseket, a lehetséges teendőket próbáljuk majd feltárni a regionális tanácskozáson. Hová menjek tapasztalatokat, pozitív és negatív mintákat gyűjteni? Horváth Attila válasza — Bőven van miből választani, de talán a Tiszazugba — Nagyrévre, Ti- szainokára. Tiszakürtre. Ezek közel vannak egymáshoz, mégis mindegyik más. Segítségül egy elemző anyagot is kapok. Címe: Huzamosabb ideje stagnáló és funkcióinak ellátására alkalmatlan művelődési otthonok egyedi vizsgálatának megyei tapasztalatai. Belelapozok az elemzésbe, a megállapítások lehangolóak, az összkép szinte tragikus. Csak címszavakban az általános jellemzőkből : gyenge gazdasági bázis, negatív demográfiai és migrációs tendenciák, fejletlen infrastruktúra, romló intézményhálózat, az értelmiség minimális jelenléte. A helyi hivatalos közművelődési elvárás formális, látszólagos beletörődés és viszonylagos megelégedettség. Barátságtalan, rideg intézmények, elhasználódott, régi eszközpark. Szakember-ellátottságuk gyenge, a kollégák szakmai igényessége, innovatív képessége alacsony. A vizsgált településeken az intézményeket ténylegesen látogatók és használók köre igen szűk. * * * Utam először — az útbaigazítást tiszteletben tartva — Nagyrévre vezet. A falu széléhez érve figyelni kezdem a kultúrháznak vélhető épületeket. Felirat sehol, kifutok a faluból. Visszafordulva már az iskolát keresem, mint biztos eligazító pontot. A tagiskolában éppen nőnapot ünnepel a tantestület. Nagyszünet van. A nevelői szoba előtt elhaladva látom: nők ünnepük önmagukat. Lehet persze, hogy tévedek. Az idegen láttán kijön az igazgatónő, Székács Istvánná. Kiderül, ő a falu könyvtárosa is. Átvezet a szemben lévő szociális otthon épületéhez, ott, két teremben székel a könyvtár. .— Egy éve nem műjcödik a felújítás miatt — mondja Székácsné. — A könyveket egy üres szolgálati lakásbari tároljuk. A felújítás még a tavasszal befejeződik, akkor megkezdődhet a kölcsönzés. Az üres termeket, polcokat látva mégis jó érzésem van. A felújítás után méltó helyre kerülnek a könyvek. Az igazgatónő egyéb adatokkal is szolgál. A falu lakossága körülbelül 900 — többségük idős korú. Az iskolában 95 gyerek tanul 8 tanulócsoportban. A könyvtár éves beszerzési kerete 16 ezer forint. Nincs sok ideje a beszélgetésre, órája kezdődik. Még megmutatja a művelődési házat: — Ott, az az istállószerű épület” A kúltúrház zárva. Rosz- szabbat vártam,, az épület tűrhető állapotban van, a környéke is rendezett. Az ablakokon bekukucskálva úgy tűnik; szerény a berendezése. Egy járókelő észrevesz és szól: — Az igazgató Kunszent- mártonba ment, a kislányát vitte orvoshoz! Hiába, a faluban mindenki tud mindent. Vagy mégsem? A tanácsi kirendeltség vezetője Súlyé Gyuláné ezzel fogad: —Éppen a művelődési házba készülök. Közlöm vele az utcán hallott hírt. Kicsit meglepődik, amikor a művelődési ház irányításáról kezdem faggatni. Némi tájékozatlanságra is gyanakszom. — Fellendülőben van a ház munkája — mondja. — A mi dolgunk csupán a munkatérv jóváhagyása. Az igazgató képesítés nélküli. A ház egyszemélyes, a takarítást, fűtést is a vezető végzi. Fizetése bruttó 6600 forint — ebben a családi pótlék is benne van. Az intézmény évi 10—15 ezer forint támogatást kap. Tevékenységét a fiatalokra koncentrálja. Nagy eredmény, hogy az idén egy pályázattal videót kapott. Sajnálom, hogy nem tudtam beszélni Burka Istvánnal, a művelődési ház igazgatójával. A hallottak alapján, a tanácsnál látott munkaterv szerint nem kis áldozattal igyekszik szolgálni a faluban a művelődés ügyét. • • • Tiszainokán gyorsan végzek. Az intézmény zárva. Egy járókelő igazít útba: — A klubkönyvtár nem is nyit ki, vezetője Tiszakürtön dolgozik a pártbizottságon. Tiszakürtre megyek tehát tiszainokai információkért. Szabó Valéria főállásban a tiszakürti pártbizottság adminisztrátora, mellékállásban a tiszainokai klubkönyvtár vezetője. — Tiszainoka körülbelül 500 lakosú, elöregedő falu — kezdi Szabó Valéria. — Nincs iskolája, téeszközpontja. A településen mindössze egy pedagógus él, ő is átjár tanítani Tiszakürtre. A klub- könyVtár egy nagyon régi, de viszonylag jó állapotú épületben van. Eszközeink: 40 szék, 1—2 asztal, egy sakkkészlet. Azon kívül semmi. Működési költségre egy fillért sem kapunk évek óta. A ház a hétfői vetítések kivételével mindig üres. A könyvtárnak 40—50 olvasója van, zömében gyerekek. Könyvbeszerzési keretünk évi 10 ezer forint — nagyon kevés a mai árak mellett. Fizetésem a másodállásban bruttó 3050 forint. Közművelődési jellegű szakképzettségem nincs. Szakmai tanácskozásokra nem tudok eljárni. Magamra vagyok hagyva, a fenntartó csak a gazdasági ügyekkel törődik. * * * Tiszakürtön keresem a művelődési otthont. Iskolásgyerekek világosítanak fel: itt nincs kúltúrház, csak könyvtár! A könyvtár zárva, éppen 12 óra van. * « * Nagyrév, Tiszainoka, Ti- szakürt, Kunszentmárton vonzáskörzetében van. Milyen módszertani segítséget nyújt számukra a körzet- központ? — Két éve semmilyet — válaszolja Balajti Istvánná, a Kunszentmártoni Művelődési Központ igazgatója. Korábban voltak sikeres próbálkozások, kihelyezett rendezvények, kiállítások vándoroltatása stb. Később aztán ezek sorra kudarcba fulladtak. A kisközségek a társításokkal elveszítették művelődési bázisaikat, közösségeiket. A kétszintű irányítás bevezetése pedig tovább szűkítette a térségi gondolkodásunkat — ez az igazság. Nincs művelődési autónk, mivel járjunk ki a területre? Másik gondunk: a központban egyedül én vagyok szakképzett, a kollégáim nem. Vak vezessen világtalant? Mit tudnak segíteni szakképzetlenek a szakképzetleneknek? Még egy problémát említek: központunk tevékenysége modellként sem szolgálhat a kistelepülések intézményei számára. A városban nagyobb a lehetőség, több az érdeklődő az új formák iránt. A kisközségekben pedig állandó és szűk a hatókör. * * * Nézzük, mi újság más vidéken ! Kétpóra esik a választásom. Nincs sok szerencsém, a művelődési házat zárva találom. Az előcsarno- ki büfé viszont működik. Két — hogy is mondjam — kissé kapatos vendég magyarázza el, hol lakik az iskola igazgatója, aki egyben, az intézmény vezetője. Az igazgató nincs otthon. Megszólítok egy járókelőt. Kiderül, óvónő. — Én nem vagyok illetékes, talán menjen Papp Balázs nyugdíjas társadalmi tanácselnökhöz — szabódik, és sietve otthagy. Megkeresem Papp Balázst. Először elzárkózik a beszélgetés elől, majd felenged, és megered a nyelve. — A községnek körülbelül 1000 lakosa van. Ebből 200 a nyugdíjasok, 170 az iskolás- és óvodáskorúak száma. A község önálló, az is volt mindig. Kevés az eljáró, helyben is van munkalehetőség. Biztosan látta, hogy a művelődési ház tetőszerkezetét most cseréljük ki. Be is akarjuk építeni, a nagyteremben pedig tornatermet alakítunk ki. Kérem szépen, ez egy életrevaló falu. Nézze meg, mennyi új ház van, egész utcák épülnek. Itt minden szórakozási lehetőség biztosított. Gyakran vannak műsoros estek, TIT-eiőadások és egyebek. Beszélgetés közben felidézi a falu történetét. Elégedett, a település sokra vitte. Orvos is van — mondja. A közművelődés dolgában nem lettem okosabb, de nincs okom kételkedni a szavában: „Itt minden szórakozási lehetőség biztosított.” » * * Közművelődésünket ma számtalan gond feszíti. Ezek jórészét szakmai berkeken kívül is ismerik. Az intézmények anyagi forrásai folyamatosan és érezhetően csökkentek. Zavart okoz az értékek körüli bizonytalanság. A kisebb, rosszabb személyi és tárgyi, anyagi feltételek között működő intézmények többsége leszakadt, hátránya nőtt. Némely intézmény gyakorlatilag nem működik. Kézenfekvőnek tűnhet: a működési gondokkal küszködő intézményeket ' meg kell szüntetni. Nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. Javaslataim persze nincsenek. A regionális tanácskozás mottójától igazabbat nem találtam: „Az aggodalom azonban nem sokat segít, elemezni, tervezni, dönteni kell.” Berki Imre t
