Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
f Folytatta munkáját az Országgyűlés ülésszaka Szűrös Mátyás 1933-ban született Püspökladányban. Felsőfokú tanulmányait 1953 'és l?959 között Moszkvában, az Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézete diplomáciai szakán végezte. Az egyetem elvégzése után a Külügyminisztérium kötelékében dolgozott. 1962-től 1965-ig hazánk berlini nagykövetségén teljesített szolgálatot titkári rangban. Munkája mellett 1964-ben doktori címet szerzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. A külszolgálatból visszatérve 1965 és 1974 között az MSZMP KB külügyi osztályának politikai munkatársaként dolgozott, majd osztályvezetőhelyettesi tisztet töltött be. 1975—1982 között Berlinben, majd Moszkvában képviselte hazánkat nagykövetként. Magyarországra visszatérve csaknem egy éven át az MSZMP KB külügyi osztályának vezetőjeként tevékenykedett. 1983-ban a Központi Bizottság titkárává választották. Szűrös Mátyás 1951 óta tagja az MSZMP-nek, 1978- tól a Központi Bizottság tagja. 1985-ben szülővárosában, Püspökladányban országgyűlési képviselővé választották. A törvényhozó testületben a Parlament külügyi bizottságának elnöki tisztét töltötte be. egyben az országgyűlés MSZMP-csöportjának vezetője volt. Az Országgyűlés 1989. márciusi ülésszakán a Ház elnökévé választották. Halmos Csaba javaslata (Folytatás az 1. oldalról) A lakosság többsége támogatja a menekültek befogadásával. beilleszkedésük elősegítésével kapcsolatos intézkedéseinket, kisebb része azonban eltérő, olykor szélsőséges nézeteket vall. Vannak olyanok — és számuk növekszik —, akik az ország mai nehéz gazdasági helyzetére hivatkozva ellenzik a menekültek befogadását. Mások éppen ellenkezőleg, keveslik a menekültek érdekében kifejtett erőfeszítéseinket. Intézkedéseinknél ezért — legalábbis a fő kérdésekben — bizonyos társadalmi közmegegyezésre van szükség. Ügy érzem, ehhez jó alkalmat nyújt most az Országgyűlés nyilvánossága. Végezetül a magyar—román viszonyról fejtette ki a kormány álláspontját Horváth István: — Nehéz megérteni bizonyos román körök tevékenységét, amelyek a magyar— román kapcsolatok tudatos szűkítését célozzák, amelyek kapcsolatainkban zavarokat keltenek, tartósítják a feszültséget. Mindezek óhatatlanul kedvezőtlenül hatnak az európai folyamatokra is. Meggyőződésünk, hogy kapcsolataink tartós, mindkét nép érdekeit szolgáló javulásának elengedhetetlen feltétele a romániai magyarság emberi és kollektív jogainak teljes körű elismerése és biztosítása. Amíg ebben nem lesz változás, addig megmaradnak a menekülést kiváltó okok is. Barcs Sándor (országos lista), az MTI nyugalmaz^ vezérigazgatója elismeréssel adózott a Sei ügymi nisztéri- umna^ azért a munkáért, amely váratlanul szakadt a Ezután Gyuricza László (Veszprém m. 5. vk.), a házelnök megválasztásának előkészítésére alakult jelölő bizottság elnöke ismertette a testület jelentését. A bizottság többes jelölést kívánt kialakítani, de minden egyes jelölő bizottsági tagnál az első helyen Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének neve szerepelt. Első helyre más jelölés szóba sem jött. Mivel karakterisztikus javaslat nem alakult ki a második helyre, a testület egyes jelölés mellett döntött. Az Országgyűlés kétséget kizáró többséggel — két ellenszavazattal, tartózkodás nélkül — elrendelte a szavazás megtartását. \ A titkos szavazás idejére a soros elnök az ülést felfüggesztette. A szünetet követően Pesta László, az Országgyűlés jegyzője ismertette a szavazás eredményét. Elmondta: a leadott szavazatok száma 353 volt. Szűrös Mátyásra 318- an szavaztak, ellene pedig 27-en, s 8 érvénytelen szavazatot adtak le. Az ellen- szavazatok a következőképpen oszlottak meg: Király Zoltán 7, Pozsgay Imre 6, Horváth Jenő 5, Südi Berta nyakába. mindenféle előzmények, tapasztalatok nélkül, számos olyan bürokratikus akadállyal, amelyekre nem is számíthatott. Márk György (országos lista), a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára kijelentette: a hazai románok vitathatatlanul elkötelezett magyar állampolgárok. ugyanakkor érzelmileg nem lehetnek közömbösek a román nép iránt. Ám, az utóbbi időben a két ország között kialakult nézetkülönbségek zavarólag hatnak mindkét ország nemzetiségeire. Végül kifejtette: a politikai irányítás felelőssége elejét venni annak, hogy az aktuális események ne váltsanak Jki nacionalista érzelmeket. Király Zoltán (Csongrád m„ 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere elismeréssel szólt azokról a tiszteletre méltó erőfeszítésekről, amelyeket a kormányzat tesz, majd néhány újabb keletű problémára hívta fel a figyelmet. így arra, hogy az illegálisan hazánkba érkezők fogadása, illetve esetleges visszairányítása még mindig gondokkal jár. A felszólalásokra Horváth István azzal reagált, hogy a kormány hasznosítja majd a képviselői észrevételeket, javaslatokat. Az ülés elnöke határozati javaslatot terjesztett elő. amely kimondja: a törvényhozó testület tudomásul veszi a belügyminiszter tájékoztatóját, s felhívja a kormány figyelmét arra, nogy döntéseinél, tervezett intézkedéseinél vegye figyelembe a parlamenti vitában elhangzottakat. A határozatot egyhangú szavazással hozta meg a Ház. lan 3. Grósz Károly 2, Gaj- dócsi István, Jakab Róbert- né, Kiss István” (Komárom m. 7. vk.) és Stadinger 1st-” ván egy-egy szavazatot kapott. Horváth Lajos megállapította, hogy az Országgyűlés 318 egyetértő és 27 ellenszavazattal Szűrös Mátyást az Országgyűlés elnökévé választotta meg. Köszöntötte az új házelnököt és eredményes munkát kívánt neki. Szűrös Mátyás rövid beszédben köszönte meg a képviselők megtisztelő bizalmát. Ezután egy — több képviselő által beterjesztett — önálló indítványról döntött a törvényhozó testület: módosította a gyülekezésről szóló 1989. évi III. törvény 4. paragrafusát, amely minden rendezvény szervezését megtiltotta az Országház előtti Kossuth Lajos téren. A három tartózkodással elfogadott módosítás szerint a gyülekezési tilalom C6ak a parlamenti ülésszakok idejére vonatkozik. A napirend szerint ezt követően Halmos Csaba államtitkár terjesztette elő a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosítási javaslatát. Mi indokolja, hogy a kormányzat most javasolja a Munka Törvénykönyve módosítását? Alapvető célunk, hogy a társasági törvénnyel — nemcsak annak betűjével, háriem széliemévé! is — összhangot teremtsünk — mondta az államtitkár, majd a javaslat előkészítésének néhány új vonására utalt. — Talán túlzás nélkül állíthatom. hogy az elmúlt 40 évben jogszabály-tervezet nem váltott ki ilyen heves, gyakran érzelmektől, sőt indulatoktól sem mentes vitát. Az egyeztetés, a felek rugalmas hozzáállása a leglényegesebb ellentétek feloldásához vezetett: vagy sikerült egymást meggyőznünk, vagy kompromisszumos megoldás született. Az Országgyűlés elé kerülő tervezet ennek megfelelően egy széles körben megalapozott konszenzust tükröz. A javaslatban megfogalmazott rendelkezések három nagy csoportba sorolhatók. Az első — s talán a legnagyobb — azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek az érdekegyeztetési mechanizmus korszerűsítését célozzák. A szabályok második csoportja érinti a dolgozók többes foglalkoztatását, azaz a másodállás és mellékfog'al- kozás rendezését. A harmadik csoportba á javaslatnak azok a rendelkezései sorolhatók, amelyek a gyakorlat által felvetett néhány jogalkalmazási nehézség elhárítását célozzák. A tervezet előkészítése során a legnagyobb vitát azaz elképzelés váltotta ki. amely a munkáltatói .kollektív szerződés kötésének kötelező jellegét meg kívánta szüntetni. Tudomásul kellett azonban vennünk, hogy egy ilyen liberális gyakorlat kialakításának számos társadalmigazdasági feltétele még nem teremtődött meg, s különösen az érdekérvényesítési képesség hiánya jogos munkavállalói érdekeket sérthetett volna. A tervezet általános szabályként kötelezővé teszi a munkáltatói kollektív szerződés megkötését. Ugyanakkor utal arra is, hogy ez a jogi kényszer egyben semmiféle biztosítékot nem ad arra. hogy a konszenzus ténylegesen létre is jön. A kollektív szerződések rendszerét érintő javaslatainkhoz hasonló horderejű szabály az egyeztetési eljárás bevezetése. Az érdekegyeztetés témakörében még két szabályra hívom fel a tisztelt képviselők figyelmét. A dolgozóknak a vezetésben való részvételét illetően a jelenlegi szabályokat veszi át a tervezet, a jogalkotási törvényre tekintettel azonban mellőzi az alacsonyabb szintű szabályozást. Vitatott az a bekezdés, amely arra az esetre ad eligazítást, ha a munkáltatónál több szakszervezet működik, és ezek nem egységesen lépnek fel. Döntést igénylő kérdés ugyanis az, hogy ezek közül melyik gyakorolhatja azokat a jogokat, amelyekkel jellegüknél fogva "e szakszervezetek külön- külön nem élhetnek, mint például a kollektív szerződéskötés vagy a döntés joga. A vitatott rendelkezés ilyen esetben, a külföldön mindenütt elfogadott gyakorlattal egyezően, a legnagyobb taglétszámú szakszervezetet részesíti előnyben. A munkajogi szabályozás megújításának egy szerény, kezdő lépéseként értékeljük a most napirendre kerülő javaslatot — mondotta az államtitkár, s kérte a kormány által benyújtott javaslat elfogadását. Katona Sándor (Fejér m. 12. vk.), a törvényjavaslat bizottsági előadója hangsúlyozta, hogy a bizottságok tagjai kiemelték, hogy a törvényjavaslat a társasági törvényre tekintettel egyrészt korszerűsítést tartalmaz, másrészt a gyakorlati tapasztalatokat is figyelembe veszi, mert a jelenleginél sokkal szélesebb körben biztosítja a helyi szabályozás lehetőségét, jelentősen kibővíti a kollektív szerződésben rendezhető kérdések körét. A házszabályoknak megfelelően következett a tervezet általános vitája, amelyben két képviselő jelezte felszólalási szándékát: Benjámin Judit (Budapest, 21. vk.) és dr. Bállá Éva (Budapest, 46. vk.). Miután mindketten kielégítőnek találták az előterjesztésben elhangzottakat, elálltak álláspontjuk kifejtésétől. A bizottság második módosító javaslata a szakszervezetek úgynevezett vétójogát érintette. Halmos Csaba ezzel kapcsolatban határozottan állást foglalt az eredeti szövegezés megtartása mellett, miszerint vétójogra a dolgozókat aránytalanul ért érdeksérelem esetén legyen lehetőség. A házszabályoknak megfelelően az Országgyűlés ezLéderné dr. Faragó Margit és Czibulka Péter az ülésszak szünetében A házelnök megválasztása Parlamenti beszélgetés így ünnepel a főtitkár A jószagú tavasz beszökött az Or- szógházba is. A parlament folyosóján a tegnapi napon kivirágoztak az első kokárdák, színes figyelmeztetésül. hogy közeledik nemzeti ünnepünk, március 15-e — ezúttal elsőízben munkaszüneti napként. A készülődésben egyetlen szándék közös: maradandóvá tenni azt a napot, amely generációk hosszú során át szabadságtörekvésünket szimbolizálta. Hogy miként változott nemzeti szín szalagos ünnepünk közeli történelmünkben, erről kérdeztem Huszár István társadalomtudóst, a Hazafias Népfront főtitkárát. — Hadd hozakodjam elő személyes emlékeimmel: élénken él bennem gyermekkorom élménye, ami- koris szülőfalum. Hernádkak- or- szágzászlójánál kipirult arccal szavaltam március 15-én a Talpra magyart. Szülőföldem történelmi vidék: Rákóczi földje, Kossuth szülőföldje, és meggyőződéssel vallom, hogy akinek onnan eredeztethetők a gyökerei, az nehezén tűri a szabadságjogának tartós sérelmét. Büszke vagyok rá, hogy ott. az ország peremén, karnyújtásnyira a határtól soha nem tudták nemtelen célokra felhasználni e nemzeti ünnepet. Sokan felteszik mostanában nekem a kérdést: mi a mai ember számára március 15-nek az üzenete? Jómagam a válaszért több mint negyven esztendőnyit térek vissza a múltba. A sárospataki diákévek után immár Budapesten voltam népi kollégista, amikor a centenáriumi ünnepséget tartották. Emlékszem, ekkor még tiszták voltak az indulatok. Nemzeti büszkeségünket bizton kinyilváníthattuk afölött, hogy a magyar nép mindig is képes volt vérét áldozni a szabadságért. Felfigyelt ránk egész Európa, szép ünnep volt, felemelő megemlékezés volt 1948. március 15., és akik résztvevői voltak, nem tudhatták, hogy sokáig ez lesz az utolsó ilyen márciusunk. — JVÍi történt a későbbiekben március gondolatával? — Besoroltatott az iskolai ünnepségek közé: egy osztályfőnöki órán néhány perces hevenyészett megemlékezés jelentette március 15-ét. Később a fiataloknak adományozták ezt az ünnepet, abból a meggondolásból. hogy ők „48” szellemének letéteményesei. mert hát elődeik a márciusi ifjak korban hozzájuk illők voltak. De hát mi jogon vették el ezt az ünnepet a középkorosztálytól? Mi jogon az idősebbektől, akiket talán még rokoni kötelék is fűzött valamelyik szabadságharcos őshöz? — Most milyen nemzeti ünnep elé nézünk? — A közelmúltban jártam Borsod megyében, és úgy tájékoztattak, hogy a megye szinte valamennyi településén együtt ünnepelnek az állampolgárok, mindössze Miskolcon és Leninvárosban készülnek arra, hogy önálló arculatot adjanak megemlékezésüknek az ünneplők. Ügy látom, hogy az ország egészét is a nemzeti összetartozás fogja jellemezni ezen a napon. — A fővárosban miként készülődnek az emlékezők? — Március 15-én 10 órakor megkoszorúzzuk Petőfi Sándor szobrát, utána a Múzeum kertben kerül sor nagygyűlésre és a 48-as zászló felvonására. A nagygyűlésnek én leszek az elnöke és Nyers Rezső a szónoka, de szót kérhetnek és kaphatnak más pártok, esetleg egyházak ünríepi szónokai is. Egyébként én nem tartom' súlyos politikai gondnak, ha valamelyik csoport távolmarad a központi ünnepségtől, és önállóan kívánja kinyilvánítani érzéseit. A lényeg az, hogy mindezt kellő méltósággal és a békesség jegyében tegye. Én sokkal jobban el voltam keseredve akkor, amikor félni kellett a felvonulók hangjától. — Huszár István hol ünnepel majd? — A Múzeum kert után elzarándokolok a Bem-szoborhoz és a Bat- tyhány örökmécsese ez is .És ha mesélni kell régi március 15-ről. hát mesélek a lányomnak és az unokámnak, aki éppen akkor lesz ötéves. A Hazafias Népfront szándéka, hogy kezdeményezni fogja 1848. március 15-nek „reprodukálását” a márciusi ifjak tevékenységének minden mozzanatát megpróbáljuk felidézni. Ügy látjuk, hogy nagy szükség van erre. mert lám az államalapítás 950 évvel ezelőtt volt, és e leletmentés is gazdagított bennünket új üzenetekkel. Arra is szükség van, hogy nemzeti ünnepünket megtisztítsuk a rárakódott „történelmi oxidációtól”. Ami a nemzeti ünnep békéjét illeti, várhatóan felhőtlen égbolt alatt zajlanak majd az ünnepség eseményei. Hiszen itt a Parlamentben Király Zoltán képviselő több társával egyetemben arra szólította fel az országot. hogy ezt a napot ünnepeljük így* együtt, mi 10 millióan. Legyen a felhívásuknak foganatja. Palágyi Béla után — 12 tartózkodással — úgy határozott, hogy a tervezetet részletes vitára bocsátja. Két képviselő is jelezte, hogy az érdemi vitában való részvételhez szükséges írásos bizottsági anyagot többen nem kapták meg. Az elnöklő Jakab Róbert- né a dokumentumok szétosztásának idejére felfüggesztette a napirend tárgyalását. A szünet után határozat- hozatal következett. Az Országgyűlés külön- külön szavazott a beterjesztett bizottsági módosításokról, s mindhármat nagy többséggel elfogadta. Ugyancsak elfogadta a parlament azt a két módosító javaslatot, amelyet az expozé előterjesztője fogalmazott meg. Ezt követően a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot a már megszavazott módosításokkal együtt általánosságaiban és részleteiben az Országgyűlés három ellen- szavazattal és 19 tartózkodással elfogadta. A következő napirendi pont tárgyalása előtt Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.) kért szót, s egy felhívást adott közre, amelynek szövegét 15 képviselőtársa írta alá. A felhívás március 15-e méltó megünneplésére szólít fel. „1988. december 20-án a parlament megszavazta, hogy március 15-.e munkaszünettel együtt járó nemzeti ünnepünk legyen. A magyar nép több évtizedes óhaja teljesült ezzel. A döntés megké- settsége, az ünnep körül évek óta hullámzó hevességű érzelmek azonban odáig vezettek, hogy ma az ünnepben rejlő nemzeti egységet teremtő lehetőségeket nemhogy kihasználni nem tudjuk, hanem éppen a széthúzás. a törésvonalak elmélyülése következhet be. A helyzet olyannyira elmérgesedett, hogy ma nehéz közös ünneplést szervezni... Ünnepeljünk! Együtt, ha lehet! 1989-ben végre teljesülhet évszázados kívánságunk, hogy történelmünk eme legdicsőbb eseményéről őszintén^ nyíltan és büszkén emlékezhessünk meg. Tegyük, ehhez máltóan.” A képviselők a felhívást egy ellenszavazattal és két tartózkodással - elfogadták.’ Ezután Pálfi Dénes (Zala m. 3 vk.) az ügyrendre hivatkozva emlékeztetett arra, hogy ha elkezdik egy napirendi pont tárgyalását, akkor azt be is kell fejezni. Ezért kérte képviselőtársai véleményét, hogy — délután 3 óra lévén — e fontos törvényjavaslat, a sztrájktörvény tárgyalását elkezdjék-e. Nagy Sándor (országos lista) kapcsolódva az előtte felszólalóhoz javasolta, hogy március 22-én, az ülésszak folytatásakor foglalkozzanak a sztrájktörvénnyel. Nagy Sándor javaslatához több képviselő csatlakozott. Ezt követően a sztrájkról szóló törvényjavaslat vitáját 18 ellenszavazattal és 2 tartózkodással március 22- ére napolta el az Országgyűlés. Beck Tamás expozéja, határozat Többen javasolták, hogy interpellációkkal folytatódjék a vita, de az elnök közölte, hogy miután ez eredetileg nem szerepelt a pénteki programban, az érintett kormánytagok nem mindegyike van jelen az ülésteremben. Beck Tamás kereskedelmi miniszter viszont készen állt a belkereskedelemről szóló 1978. évi I-es törvény módosításának előterjesztésére, így e napirendi pont tárgyalására tértek rá. Beck Tamás expozéjában rámutatott: a belkereskedelmi ' tevékenységet érintő ma érvényes jogi keretek már túlhaladottak. Az érvényben lévő rendelkezések bizonyos kereskedelmi tevékenységek folytatását ugyanis csak jogi személyek és ezek társaságai (Folytatás a 3. oldalon)
