Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-10 / 59. szám

Az ülésszak második napján (Folytatás az 1. oldalról) inában meg kell próbálni. Most a társadalom''politikai erőcsoportjainak többsége — múltbeli tapasztalatai, a jelien törekvései és jövőké­pe alapján — a többpárt­rendszerben látja a demok­rácia garanciáját. Teremt­sük hát meg ennek feltéte­lleit, de felelősen és elhiva­tottan! És ne legyünk se különösen büszkék, se szé­gyenlősek amiatt, hogy sa­ját utunkat járjuk, Erőnket most nem kell magyaráz­kodásra vagy védekezésre fordítani: mert nem vitatja már senki, hogy mindenki­nek joga van a saját út megválasztásához. Kon­centráljuk tehát energiánkat arra, hogy ezt az utat kié­pítsük és járhatóvá tegyük. És hatástalanítsuk, ne pe­dig felrobbantsuk az útmen­ti, múltból itt maradt „idő­zített bombákat”! Mert vannak ilyenek; mert voltak bűnök és e bűnöknek áldozatai, őket mi mo6t megkésve — de a történel­mi lehetőséggel azonnal él­ve rehabilitálni fogjuk. A fények feltárása, összeillesz­tése és minősítése történé­szi alaposságot, igazságos (mérlegelést, .tárgyilagosságot, távolságtartást, érzelemtől és indulattól mentes megkö­zelítést és értékelést igé­nyel. Ez rendkívül időigé­nyes feladat. Elégtételt aka­runk szolgáltatni, és -nem azt keresni: kin lehet elégtételt venni. Rehabilitálásra és nem bűnüldözésre vállal­koztunk. Még meglévő sebe­ket akarunk gyógyítani, s nem begyógyultakat feltép­ni ! Ha nemzeti összefogást és közmegegyezést akarunk, nem tehetünk mást. — Ha az előbbiekben arra utaltam, hogy az 1949-es al­kotmányunk az akkori tár­sadalmi-politikai viszonyok terméke volt — joggal adó­dik a kérdés; ma milyen, vi­szonyok szülik új alkotmá­nyunkat ? Természetesen •nem támaszkodhatunk — egyébként sohasem volt — stabil, megszilárdult politi­kai viszonyokra. Mégis jog­gal várhatjuk, hogy időt ál­ló alaptörvényünk legyen, mert az stabil értékekre tá­maszkodik, és átfogó fordu­latot alapoz meg a társada­lom által létrehozott és az általa is ellenőrzött állam- rendszer irányába. Jog és demokrácia Sokan kérdezik: tényleg az új alkotmány megalkotá­sa, valóban a jogi garanciák megteremtése most a leg­főbb feladat e hazában, mi­kor a 'gazdaság beteg, az életszínvonal csökken, a nép egészségi állapota romlik, az Oktatás, a művelődés, a kul­túra pedig leértékelődik?! Ennek ellenére az ón vála­szom határozott igen! Mert tapasztalhattuk: jogi garan­ciák nélkül nincs demokrá­cia, demokrácia nélkül nincs alkotmányosság, s alkotmá­nyos jogrend nélkül nincs biztos alapja a gazdasági fejlődésnek. S ha a gazda­ság nem fejlődik, nincs alap­ja, forrása a társadalom anyagi, szellemi, kulturális és erkölcsi felemelkedésé­nek. Ezt tudva indokoltnak fo­gadhatjuk el, hogy most át­menetileg a politikai intéz­ményrendszer reformja — évtizedes lemaradás után — elébe vágott a gazdasági re­formoknak. De ez csak át­meneti lehet. Tendenciájá­ban a 'kettőnek együtt kell haladnia, a tartós leszakadás ugyanis töréshez vezet! Hazánkat Európához akar­juk felemelni. Tudjuk; nagy a szintkülönbség, és ez csak fokozatosan történhet. A si­keres átmenethez minden lé­pésnél szilárd támaszt kell találnunk, nehogy visszazu­hanjunk. A haladás ütemét úgy kell meghatároznunk, hogy követni tudjanak ben­nünket azok, akikért előre­haladni egyáltalán érdemes. Mert támaszunk csak köve­tőinkben van, szélsőségeket csak kevesen követnek! Erő csak a centrumban van, s a centrumot a reform köré kell megszervezni! A kor­mány ezt akarja, s ez az, amit én reformcentrumnak nevezek. A magyar szocializmus új modelljének sorsa, az ahhoz vezető konszolidált átmenet esélye — mint ezeréves tör­ténelmünk minden jelentős lépése — a nemzetközi fel­tételek alakulásától is függ. A „peremfeltételek” ked­vezőek. A szocialista orszá­gokban a reformpozíciók erősödnek, érlelődik a mo­dellváltás szükségességének felismerése és a váltás elő­készítése. A mi új alkotmá­nyunk ebbe a folyamatba il­leszkedik. Nem véletlen, hogy Nyugat-Európa is üd­vözli ezt a lépést, amit fon­tos építőkőnek tekint a kö­zös európai ház megalapbzá- sában. A célul tűzött modell, az ahhoz vezető átmenet társa­dalmi bázisa nem lehet ugyanaz, mint amire eddig támaszkodhattunk. Tulaj­donreformot hajtunk végre és vállalkozásösztönző poli­tikát követünk. Ebből az kö­vetkezik, hogy az új bázis a vállalkozásra kész és képes emberek, szervezetek összes­sége; mindazok, akik egy ilyen rendben esélyt látnak az érvényesülésre és a biz­tonságos létre. Ha ez a bázis érdekelt teljesítménye növe­lésében, ■ ezzel létrehozza azokat a forrásokat is. ami­vel a széles körű szociális biztonság erősíthető, a rá­szorultak megsegíthetők! Bízom benne, hogy az át­menet karakterében és az új modell tartalmában egyetér­tés alakítható ki a társaűa • lomban és a politikai élet lényeges szereplői között. A társadalmi konszenzus megteremtéséhei az új al­kotmánynak feltétlenül tar­talmaznia kell: — az emberi és állampol­gári jogok, , valamint az ál­lampolgári kötelességek részletes szabályozását és az alapvető emberi, állampolgá­ri jogokról szóló nemzetközi egyezmények 'beépítését a hazai jogrendszerbe; — az önkormányzat és az önigazgatás széles körű ki­építését és megerősítését, nemcsak területi elv szerint, hanem a szakmai, hivatás­beli önkormányzatoknál is; — az önszerveződések, kö­zösségek, társulások, vállal­kozások széles hálózatának kiéDÍtését, amelyek a telepü­lésfejlesztésben. az építésze­ti és környezeti értékek ápo­lásában. a szociális gondok megoldásában, a kulturális értékek gazdagításában mű­ködnek közre; A haladás iránya, üteme — az állam ne legyen a társadalom gyámja, de éjjeli őrként szemlélődő mellék- szereplője sem! Legyen köz­ponti szervező erő — vagy ha úgy tetszik menedzser —, amelynek feladatai: — egyrészt: olyan gazdál­kodási feltételek kialakítása, amelyben a tőke hasznot eredményez és abból a bőví­tett újratermelés, a humán szféra és az államapparátus költségei fedezhetők. Az ál­lami költségvetés a nyeresé­get csak olyan mértékben ossza újra, hogy a társadal­mi esélyegyenlőséget mérsé­kelje és az államszervezetet fenntartsa; — másrészt: annak meg­szervezése, hogy a társada­lom döntően saját maga elé­gítse ki igényeit és szükség­leteit. Az állam nyisson tág teret a különböző tulajdon- formák (társaságok, önkor­mányzatok, egyesületek, ala­pítványok) működése számá­ra; — harmadrészt: a legfon­tosabb állami döntéseket az Országgyűlésben alkotott törvények tartalmazzák. S a törvények nemcsak az ál­lampolgárokra. hanem az ál­lamra, annak szerveire is kötelezőek legyenek! A pártok és a különböző politikai szerveződések kö­Akik tekintélyt adnak zötti párbeszéd, vita, a poli­tikai harcok közegében a kormány kötelessége a kor­mányzati alapfunkciók ren­dezett működtetése központi szinten és a közigazgatás különböző szintjein is. Ide tartozik, hogy a kor­mány a hadsereget és a bel­ügyi szervek működését füg­getleníteni kívánja a napi politikai hullámzásoktól. Arra törekszik, hogy ezek tartós, stabil intézmények, a nemzet- biztonság és az állami integ­ráció erői legyenek az alkot­mányosság és a törvény ta­laján. Az alkotmányozási folya­mat csak az alkotmányosság, a törvényesség érvényesülé­sének közegében lehet ered­ményes. Az emberek most két dolgot igényelnek: de­mokratikus társadalmat, va­lamint külső és belső békét. A kormány feladatának te­kinti az alkotmányozási fo­lyamat nyugodt, kiegyensú­lyozott feltételeinek biztosí­tását. Ha a politikai pártok jelszóversenye uralja a poli­tikai közéletet, akkor az al­kotmányozási folyamat köny- nyen vakvágányra kerülhet Ez könnyen bekövetkezhet, ha a többpártrendszer művi úton jön létre és a hatalmi pozíciókat a nép háta mögött osztják el, nem pedig fokoza­tosan, hitelesen, a tényleges érdekérvényesítési törekvé­sek bázisán épül az ki! A reformcentrum körüli erős társadalmi és politikai szerveződés kialakítása na­gyon fontos! Csak így kerül­hető el, hogy rossz közéleti hagyományunk az érzelmi- indulati túlfűtöttség szétzi­lálja politikai közállapotain­kat. Az alkotmányozó munká­val, a jogalkotással és általá­ban a politikai intézmény- rendszer reformjával szem­ben igényes követelménye­ket kell támasztanunk, de nem szabad illúziókat táp­lálnunk ! A világban elfoglalt he­lyünket befolyásolja ugyan, de nem meghatározóan, mi­lyen társadalmunk működési rendje, hogyan működik a demokrácia, a nyilvánosság, milyen a döntési mechaniz­mus, erős-e a társadalmi kontroll. Helyünket a nemze­tek gazdasági erősorrendjé­ben alapvetően tehát nem mi — vagy nemcsak mi — ha­tározzuk meg! A kicsi és erőtlen országok, ha maguk­ban akarnak küzdeni, a sül­lyesztőbe kerülnek. Létük és felemelkedésük egyetlen esé­lye, ha összekötik sorsukat a haladás irányát és ütemét meghatározó erőkkel. De po­tyautasként nem kerülhetünk a zászlóshajóra! Meg kell váltanunk a jegyünket. Azt pedig csak egy európai jog­rendszerrel, demokráciával, iskolázottsággal; kultúrált- sággal, néhány eddigi társa­Tanácskozik a parlament A mindenen felül álló 11 tagú testületbe olyan embe­reket kell kiválasztani, akik tekintélyt adnak a széknek, s nem a szék ad tekintélyt nekik — mondotta, hozzáté­ve, hogy az alkotmánybíró­ságról szóló törvény készül, s rövidesen az Országgyűlés elé kerül. A fegyveres testületekkel kapcsolatban elhangzott ész­revételekre reagálva jogos­nak tartotta azt az igényt, hogy e testületeket az al­kotmány „helyezze el” az államszervezetben, határozza meg funkcióikat. Ezt ki kell munkálni, az alapvető el­vek valóban kerüljenek az alkotmányba, s utána egy új honvédelmi törvény szabá­lyozza a részleteket, majd pedig — mint minden had­seregben — a szolgálati sza­bályzat hivatott a katonák feladatait. kötelezettségeit meghatározni. A halálbüntetés kérdéséről szólva így fogalmazott: olyan büntetési nemről van sző, amelyről a szakértők és a közvélemény nem szokott azonos módon vélekedni. Sok helyütt eltörölték, se­hol sem népszavazással, mert vannak olyan összefüggései, amelyek túlmennek egy tár­sadalom politikai, jogi kul­túráján, a pszichikai álla­pothoz is kapcsolódnak. Ügy ítélte meg, hogy a halál- büntetés sem kedvező, sem kedvezőtlen hatással sincs a (Folytatás a 3. oldalon) dalmi magatartásforma sutba vágásával, az adni és befo­gadni képes szellem felmu­tatásával válthatjuk meg. Bízom abban, hogy ország- gyűlésünk. társadalmunk, or­szágos és helyi szervezeteink, politikusaink és közembere­ink a társadalmi viták és po­litikai küzdelmek során ösz- szeadják garasaikból azt a politikai tőkét, amiből ez a jegy megváltható lesz! A Központi Bizottság és a Minisztertanács nevében ezeknek a gondolatoknak a jegyében támogatom a Ma­gyarország alkotmányának szabályozási elveire vonatko­zó javaslatot — mondotta végezetül a kormány elnöke. Kulcsár Kálmán vitaösszegzése A napirend vitájában ösz- szesen harmincegy képviselő fejtette ki véleményét az al­kotmány szabályozási elvei­ről, majd a kétnapos vita le­zárásaként Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter össze­gezte az elhangzottakat. örömmel állapította meg, hogy az alkotmány szabályo­zási koncepciójának alapvető logikája a képviselők számá­ra elfogadható volt, találko­zott a tisztelt ház egyetérté­sével. Ennek értelmében hoz­záláthatnak a további mun­kához. A vita alapján szer­kezetileg kialakultnak te­kinthető az alaptörvény. A bevezető után az állampolgá­főbb állami számvevőszék bevezetésének gondolata. Vé­gül elfogadottá vált az is, hogy az alkotmány tartalmá­ban, szabályozási elveiben fe­jezze ki társadalmunk jelle­gét, politikai irányultságát. A vitapontok közül első­ként az országgyűlés szerepét emelte ki. Nem értett egyet azzal a megközelítéssel, amely a' törvényhozó testület szerepének fokozásából indul ki, mert az nézete szerint nem egyeztethető a hátalom megosztásának és egyensú­lyának alapelvével. Nem fo­gadható el az a javaslat, amely a parlament szerepé­nek erősítése címén — Grósz Károly Szolnok megyei képviselőkkel beszélget a tanácskozás szünetében rok alapjogainak és köteles­ségeinek felsorolása és ga­rantálása szerepelhet, majd megjelenhetne egy fejezet, amely az általános elvekre és rendelkezésekre terjedne ki. Mellőzhető a társadalmi, gaz­dasági, politikai rend címet viselő fejezet, minthogy ál­talánosan elfogadottá vált, hogy az alkotmány alapelve­ket rögzítsen. Ezután az ál­lamszervezetre, az önkor­mányzatra és az állami szim­bólumokra vonatkozó részek következhetnének. Egyetértés alakult ki abban is, hogy né­hány intézmény, amelyet újonnan kívántak a magyar alkotmányos gyakorlatba be­vezetni, illetve egy esetben megújítani, szerepelhet a szövegben. Ez utóbbi a köz- társasági elnöki intézmény, amelynek tartalmát tobbé- kevésbé egy közepesen erős pozícióban határozta meg a vita. Nézetkülönbség nélkül el­fogadtak az alkotmánybíró­ság intézményét, és egyértel­mű megerősítést nyert a leg­amellyel egyébként egyetért — gyengítene más hatalmi ágakat. Különösen nem ér­tett egyet azzal, hogy a bí­róságok fölött társadalmi kontrollt teremtsenek. A bí­róság felett ne légyen kont­roll, mert az a hatalmi ágak egyike, és saját felügyeletét végzi el. Az egy- vagy kétkamarás Országgyűlés kérdésében ál­lást foglalók többsége az .egy­kamarás változat mellett ér­velt. Ennek ellenére a mi­niszter azt kérte, hogy az Or­szággyűlés járuljon hozzá: a kétkamarás megoldást is sze­repeltethessék a vitára bo­csátandó koncepcióban. Az igazságügy-miniszter já- vaslatát azzal indokolta, hogy a kétkamarás Ország- gyűlés adott esetben biztosí­ték lehet akár a többség vé­leményével szemben is, a kisebbség jogainak a biztosí­tását jelentheti. Ezért nem tartotta feleslegesnek, hogy legyen olyan intézmény a parlamentben, amely ugyan nem dönt. de megfontolásra késztetheti a döntéshozókat. Ezt már a közeljövő miatt is érdemes szem előtt tarta-’ ni, amikor a pártok harcá­nak színtere lesz az Or­szággyűlés. A következőkben szólt azokról a változásokról, ame­lyek az. alkotmány-, a köz- igazgatási bíráskodás, az ön- kormányzati tevékenység át­alakulásában öltenek testet, egy új bírósági eljárási tör­vényben fejeződnek ki. majd megmutatják, hogy milyen feladatok tarthatók fenn az ügyészség számára, s annak milyen legyen a szervezeti felépítése. A .bírósággal kap­csolatos témakörre rátérve elmondta: ebből a szem­pontból kulcskérdés. hogy egyfokú vagy kétfokú jog­orvoslat kell-e. Nézete sze­rint azért van szükség a két­fokú jogorvoslatba, mert az állampolgárnak így alanyi jogon lesz lehetősége a má- • sodfok igénybe vételére. Normatívan, jogszabályban kell viszont azt meghatároz­ni, hogy mikor fordulhat az állampolgár a következő fel- lebbviteli fórumhoz. Az. ál­lampolgári jogok biztosítá­sának ez az egyik alapvető feltétele. A kétfokozatú jogorvos­lat fórumrendszerének ala­kításáról alapos ügyforgalmi elemzéssel és a földrajzi el­helyezkedés körültekintő ta­nulmányozásával kell dönte­ni — mondta Kulcsár Kál­mán, hozzátéve: a változás nem lenne nagy hatással az ügyforgalom növekedésére. A büntető ügyekben jelen­leg az ítéletek 80 százaléka, polgári perekben pedig 85 százaléka első fokon jog­erős. Ügy tűnik tehát, hogy az „időszerűség” nem rom­lik— amennyiben a bírósá­gok megfelelően ellátottak. Hozzátette azonban: 1953­ban ezerrel több bíró dol­gozott, mint ma. A tervezett bírósági re­form legfontosabb eleme az, hogy az elsőfokú bíráskodás jóval közelebb kerüljön a lakossághoz. Ezért nem ra­gaszkodnak majd minden esetben a közigazgatási ha­tárok figyelembevételéhez, mert nem mindig azok az irányadók. A reform akkor történhet meg, ha az alkot­mányt elfogadták, ha sike­rült kidolgozni a bírói szer­vezeti törvényt, s a beveze­tés feltételei megértek. Az igazságügy-miniszter szólt az önkormányzatok sze­repéről is. A mai, főként gazdaságilag korlátozott le­hetőségek között nagyon szép példáit látjuk az önkor­mányzatok működésének — mondotta. — Az emberek mindennapi érdekei főként a helyi önkormányzatoknál összpontosulnak, az állam­polgárok hozzászoknak ah­hoz. hogy részt vegyenek az őket érintő döntések megho­zatalában, s minden biztosi- . tékot — gazdaságit, törvé­nyit — meg kell adni mű­ködésükhöz. A miniszter el­mondta, hogy a jelenlegi al­kotmányozási folyamat kap­csán nem tervezik a megye­határok megváltoztatását. Az alkotmánybíráskodás témájára térve kulcsár Kál­mán leszögezte: az új intéz­mény nem tartozhat beszá­molási kötelezettséggel az Országgyűlésnek, szuverén szerv, saját döntései alapján kell. hogy eljárjon. Biztosí­tani kell, hogy vizsgálhassa a törvények alkotmányossá­gát, ugyanakkor azon lehet vitatkozni, hogy a népszuve­renitás tiszteletben tartása folytán ne helyezhesse ha­tályon kívül az alkotmány- ellenesnek ítélt törvényt, ha­nem forduljon az Ország-

Next

/
Oldalképek
Tartalom