Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
1989. MÁRCIUS 4 Nyugdíjasok fóruma KÖZÖS KASSZÁBÓL Mi jut az öregeknek? Az év első három hónapjában valamennyi településen eldöntik a tanácsok, mire költik idei költségvetésükben meghatározott forintjaikat. Évről évre több jut e közös kasszából a falvakban az idős kordáknak, s nem véletlenül! Kis- és nagyközségeinkben mindinkább több a magára maradt, s egyre nehezebb körülmények között élő idős ember. Ki segítsen rajtuk, ha nem az a közösség, amelyikben munkaerejük teljében hajdanán ők is a közös boldogulásért dolgoztak, mint a mostani munkaképes lakosság. Ezért fordultunk néhány nagyközségi, illetve községi tanácshoz kérdéssel: mondják meg, mire, mennyi jut, ami a település nyugdíjas lakosságát érinti? Jászfényszaru 6,7 millió forintot tesz ki Jászfényszaru Nagyközségi Közös Tanácsa, idei, szociálpolitikai alapjának összege. Rendszeres szociális segélyre 2,6, rendkívülire 0,9 millió forintot fordítanak. Az idősek klubja működtetésére és szociális étkeztetésére az idén ugyancsak 2,6 millió forintot költhet a nagyközségi közös tanács, örülnek, hogy az idősek klubjában már tizenkét idős ember hétfőtől péntekig bent is lakhat teljes ellátással. Tizennyolc a bejáró klubtagok száma, ők napi háromszori étkezésben részesülnek. A közös tanács irányítása alá tartozó három községben (Jászfényszaru, Pusztamonostor és Jászfel- sőszentgyörgy) rendszeres szociális segélyt hetvenen, esetenkénti segélyt kettő- százkilencvenen kapnak. A házi szociális gondozók majdnem száz idős embert látogatnak rendszeresen. A három községben különben a hatvan év feletti lakosság száma ezerötszáz. Kuncsorba Kuncsorbán több mint másfél millió forintot biztosítottak az idén az idős korúak gondjainak enyhítésére. Segélyezésre ebből 823 ezer forintot terveztek, az idősek klubjának fenntartása 714 ezer forintba kerül. A klubba húsz magányos öreg jár, a házigondo- zók a kisközségben hét nyugdíjast, járadékost keresnek föl rendszeresen. Cibakháza Cibakháza Nagyközségi Tanácsától kaptuk a következő adatokat: az idősek klubja 564 ezer forinttal gazdálkodik az idén. Huszonnégy idős ember kap ott jó ellátást, gondozást, negyvenháromhoz pedig rendszeresen járnak a gondozónők. Cibakházán majdnem kétmillió forint jut az idei költségvetésből a rendszeres és rendkívüli szociális segélyekre. Arra is ügyelnek, hogy az idős 'korúak gondozói megfelelő létszámban és hozzáértéssel dolgozzalak. A négy hivatásos szociális gondozó mindennapos munkáját tíz tiszteletdíjas egészíti ki. Tószeg Tószegen a nagyközségi közös tanács egymilliónál valamivel többet fordít szociális segélyezésre. Az idősek klubja fenntartására 784 ezer forintot, a gondozói szolgálatra pedig több mint 100 ezer forintot költenek. Mindenki tudja, hogy jóval több kellene, s ezt nyíl-' vánválóan azok értik leginkább, akiknek a megélhetés egyre nehezebb. Mégis úgy gondoljuk, legalább egy évben egyszer érdemes közreadni ilyen számokat. Azt mondják sokan, senki se törődik az elmagányosodott, sokszor magatehetetlen öregekkel. A példák láttán szeretnék hinni, hogy ha kevesebb pénzzel is, de annál több szeretettel, minden idős ember mellett segítőkész a gyerek, a rokon, az egykori munkahelyi közösség is! Tiszaörs A Tiszaörsi Nagyközségi Közös Tanács működési területén — Tiszaörsön, Tisza- igaron és Nagyivánon — működik idősek klubja. A három faluban száz körüli az idősek klubjába rendszeresen helyet kérő lakosok száma, s közülük összesen huszonkilencen indokoltan ingyenes ellátásban részesülnek. A községi könyvtárak az idősek klubjában letéti állományt helyeztek el, azt az igények szerint havonta cserélik. A klubok jól felszereltek, rádió, televízió, lemezjátszó mind a három intézményben a klubtagok rendelkezésére áll. Üjságok, hetilapok hozzák a rádión és tévén 'kívül a világ híreit, eseményeit. Gyakori vendégek mindhárom klubban az úttörők, akik kedves kis műsorokkal szórakoztatják a nagymamákat és nagypapákat. B. K. „Jói érzem magam élek boldogan” — mintha a nóta pontosan erre a képünkön látható baráti társaságra illene. Jókedvű emberek ülnek a szépen terített asztalok mellett. Mint Hajdú Józseftől, la város egyik legidősebb iparosától megtudtuk, február 17-én nyugdíjas-találkozót rendezett a KIOSZ szolnoki alapszervezete. Hajdú József sportszerjavító és cipész kisiparos ezen a találkozón özv. űr. Szatmári Dezsőnével együtt külöú is '■ünnepelt volt: kiderült, ők a legidősebb szolnoki kisiparosok. A jókedvű találkozóról stílusosan nyugdíjas kisiparos, Kiss Lajos fényképész készített felvételt. Megtudtuk, közreadjuk; Az idén is lesz Ki mit tud A megyei döntőnek ismét Törökszentmiklós a házigazdája Sir a rádió — Egész életemben csak dolgoztam, dolgoztam. Majdnem négy évtizedes munka után mentem nyugdíjba. Azért nem több a munkaviszonyom, mert sajnos beleszólt a háború, a hadifogság, sok éves messzi gyötrődés távol a hazától. És most itt vagyok túl a hetvenen, s lássák-e kezemben a vény, kifordulok a patikából. Nem tudom megfizetni. Majd megmondom az orvosnak, nekem többé ne írja föl ezt •a gyógyszert, csak fölöslegesen dolgozik... Nagyon szépen megköszönöm, de nem fogadom el. Nem, ezt nem engedi a büszkeségem, nem azért modtam el, hogy kolduljak a szegénységgel. Ne gyűjtsék össze az árát, maguk is betegek, maguk is gyógyszerre várnak, hogyan gondolják, hogy én elfogadnám. Van mostanában mindenkinek elég baja. Csak úgy kiszakadt belőlem a magamé. Már megbocsássanak érte. . . Szól a rádió, s mindezt valahogy így a rádióban mondta el egy öregember. Ül az ember a rádiója mellett, s szorongva hallgatja a szomorú szavakat. Hát ide jutottunk. Gondolatai elkalandoznak, s annyira magáénak érzi az ismeretlen öreg baját, hogy úgy véli, mintha furcsábban pislogna a rádiókészülék varázsszómé. Sír az a rádió? Igen lehet, s a szemüvegem is mintha bepárásodott volna hirtelen... — só — A közművelődési igazgatók értekezletén hangzott el a kérdés: legyen az idén is nyugdíjasok Ki mit tud?-ja Szolnok megyében! Ezt a hírt először a Nyugdíjasok fóruma hozza nyilvánosságra, hiszen a szervezők csak e hónap végén hirdetik meg a nemes vetélkedőt. Néhány dolgot azonban sikerült megtudnunk a tavalyi és egyben első nuygdíjas Ki mit tud? házigazdájától, Sülye Károlynétól, n. Törökszentmiklósi Művelődési Központ igazgatójától. Ö mondta el, hogy az idén is hasonló kategóriákban hirdetik meg a vetélkedőt, mint tavaly. Máris készülődhetnek tehát az énekesek, a zenészek, vers- és prózamondók, valamint a színjátszók. Ügy tudjuk, a jelentkezési határidő még odébb van, június 30-áig kell jelentkezniük azoknak, akik ismét színpadra, pó-> diumra szeretnének állni. A tavalyi tapasztalatok alapján most területi döntök is lesznek; Jászberényben, Karcagon, Kisújszálláson, Mezőtúron és Török- Szentmiklóson. Ezek a területi döntők szeptemberben örvendeztetik meg a valószínűleg nagyszámú érdeklődőket s a fellépőket. A megyei döntőt Törökszentmik- lóson rendezik meg ismét, s október közepére várható a második Szolnok megyei nyugdíjas Ki mit tud? döntője. Azt már most megígérjük: a fórumban rendszeresen beszámolunk az érdeklődés7 ről, a területi döntőkről és természetesen a megyei döntőről és bemutatóról is. Szerkeszti: Sóskúti Júlia A Jász-Nagykun Farsang idején is gondolt saját régi munkatársaira a Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat. Igaz, a Tallinn étteremben megrendezett találkozón sokan mondták, régen adós ezzel a cég, de annak őröljünk inkább, hogy most sokan önfeledten szórakoztak, s nagyon örültek annak is, hogy Bálint János, a szakszervezeti bizottság titkára velük együtt emlékezteit a munkásévekre, a közös élményekre. (Fotó: Nagy Zsolt) Fiamnak szólítják Az olvasók számára is természetes már, hogy lapunkban a Nyugdíjasok fóruma című oldalon az idős emberek megszólaltatása mellett bemutatunk olyan intézményt vagy volt munkahelyet, amely az átlagosnál többet tesz az idős emberekért. Bemutatunk olyan személyeket is (fiatalokat vagy időseket), akik munkájuk során a fő vagy a legfőbb feladatok közé ^sorolják az idős emberekről való gonoskodást. Akiknél nemcsak hivatali kötelesség, de természetes emberi vonás az idős emberek iránt érzett tisztelet és szeretet. Jászberényben. dr. Kutas Csaba egyik elvitathatatlan „birtokosa” az említett emberi tulajdonságoknak. A most 46 esztendős orvost betegei már hosszú évek óta az öregek doktorának nevezik. és ő nem szégyelli bevallani. hogy minden iíős betege a kedves nagyszülőkre, szüleire emlékezteti. — Hivatalosan körzeti orvos a beosztásom, de azt csak a rend kedvéért tartom észben. Amiről viszont sose szabad megfeledkezni: a hivatás. Gyógyítani a betegeket és segíteni mindenhol, ahol segítségre van szükség. Az 5. körzet ellátása a feladatom, hozzám tartozik ezen kívül a tőte- vényi tanyacsoport és orvosa vagyok az egyesített szociális intézet 1-es és 2-es otthonának, az idős korúak klubjának. A központi rendelőben naponta fogadom a betegeimet. Tőtevényen kéthetenkét birkózom meg a terepjárót is foglyul ejtő homok -meg sártengerrel. A szociális otthonban mindennap 13 órától rendelek, az idős korúak klubjában hetente egyszer találkozom az öregekkel. Havonta négyszer vállalok ügyeletet, általában péntekit, mert azért a napért (éjszakáért) nem kapkodnak. A körzetemben több mint kétezer-ötszáz ember él, Tőtevényen vagy kétszáz az ott maradt lakosok száma. A szociális otthonban meghaladja a százat azoknak a száma, akik közül, bárki, bármikor lehet beteg. — Adatok felsorolásával próbáltam képet rajzolni a munkámról, de ezt így 10 évben egyszer, ha megteszem. Sem az orvosi munkát, de a betegeket se lehet belepréselni statisztikai számokba, hiszen ahány beteg, annyiféle bánásmódot fényei. Az én területemen még inkább így van ez, hiszen a körzetemben sok, Tőtevényen meg a szociális intézetben pedig mindenki öreg. Az pedig nem titok, hogy az idős ember érzékenyebb. korához és megcsontosodott szokásaihoz igazodó orvos-beteg kapcsolatot tíván. Én igazodom betegeim idős korához, és sikerélményként könyvelem el, ha a 70 esztendős beteg néni elszólja magát, és doktor úr helyett, kedves fiamnak nevez. Megértő türelemmel hallgatom azokat is, akik nemcsak betegségükről, de családi gondjaikról, örömeikről, gyerekekről, unokáikról is elbeszélgetnek velem. ... és sorolja tovább az elesett, beteges, idős emberekért érzett aggodalommal, hogy mostanában ritkábban Legszebb sikerélménye: a betegek bizalma kopogtat az öröm idős emberek portáján, szaporodnak viszont az újfajta gondok. Idős házaspár jut az eszébe, 15 éve vigyázza egészségüket, akkoriban két év után már családtagnak tekintették és elmondták: egy évig spórolnak még és összejön az a pénz, amiből egy tűzhelyet vehetnek. Ma a házaspár — az aszony 88, az ember 72 éves — azon tanakodik, hogy elő kellene venni azt a lepattogott zo- máncú. régi és kisebb méretű bögrét, és azzal porciózni a tejet. A sajtról nem beszélnek, arról az elmúlt két hónapban sikerült leszokniuk. Borús arccal, de visszafogott hangon beszél a gyógyszerellátás új rendjéről. Nem úgy az egyik idős betege, aki a Vasvári úton lakik. Kertelés nélkül, cseppet se titkolva elkeseredett dühét, kérdezi: ki lehetett az a megveszekedett („észkombájn”), aki kifundálta, hogy a körzeti orvos, aki 17 éve ismeri betegét, tudja «milyen gyógyszereket szed, ha azt különleges gyógyszernek minősítették, nem írhatja ki. mert annak kiírására — hogy ne kerüljön egy vagyonba — csak az a szakorvos jogosult, aki talán akkor látja először a különleges gyógyszerre szoruló beteget. —-illés — Városi tudósítóink jelentik Túrkevén jó híre van a klubnak Túrkevén három hivatásos és huszonöt társadalmi dolgozó naponta hetvenhat, többségében 70 év fölötti idős ember házi gondozását végzi. Ebédet hordanak nekik, bevásárolnak részükre és segítenek a ház körüli munkákban is. Ök hetven- hatan azok, akik már nem tudnak eljárni az idősek klubjába, amelynek jó híre van a kisvárosban. Huszonhét rendszeres látogatója van á klubnak, közülük tizennégyen ingyen kapják az ellátást, tizenhármán pedig a napi étkezési norma húsz—száz százalékot fizetik. Jó, hogy a klub a szociális otthon területén az erre a Gélra kialakított épületben működik, s reggel 7 órától/ délután 4 óráig barátságos otthona a magányos kevi öregeknek. Kijelölt napokon fürödhetnek és moshatnak is az otthonban. Gondoskodnak idejük hasznos eltöltéséről is. Színes televízió, újság és könyv várja . őket a társalgóban, de rendszeres náluk a filmvetítés is. Érdeklődésüknek megfelelően válogatnak a videofilmek között: láthatnak 'filmeket az idős korú betegségekről, a helyes táplálkozás jelentőségéről, a cukorbetegek életmódjáról. Ünnepek, jeles évfordulók alkalmával gyakori vendégek a klubban a szocialista brigádok és az általános iskolások, akik köszöntővel, ajándékokkal kedveskednek az öregeknek. Nagyné Sallai Erzsébet Tiszafüreden érdekesen telnek a napok Tiszafüreden huszonöt idős ember járhatna a klubba. Most huszonegy a felvettek létszáma, s mivel ketten kórházban vannak, rendszeresen tizenkilenc idős emberről gondoskodnak. A napi étkezési norma 33 forint, mégiscsak tízen fizetnek, s ők sem a teljes költséget. Helyzetük miatt kilencen egy fillérrel se tartoznak az ellátásért, hatan a norma húsz százalékát, ketten 40 százalékát, és csak ketten fizetik a teljes térítést. Ami viszont a kilenc kedvezményezettet illeti: saját maguk által meghatározott kis összegeket ők is bevisznek havonta a klubba, hadd teljen jobban a közös célokra. A klublakók tavaly októ- .ber óta a koszttal is elégedettebbek. Talán nem is véletlenül, hiszen 1988. október 1-jétől a bölcsődei konyháról kapják az ebédet, uzsonnát. Régi igazság, hogy az öregember sokban hasonlít a gyerekhez: a táplálkozásban ez bebizo-. nyosodott, életkori sajátosságuknak jobban megfelel a bölcsődei koszt. Mivel a füredi idősek klubjában érdekesen telnek' a napok — tévé, rádió, magnó, lemezjátszó. újságok színesítik a hétköznapokat — sokkal többen szívesen járnának be. de ennek nagy akadálya van! A klub ugyanis a város központjában van, s a távoli, külső városrészekből nem tudják a napi bejárást vállalni so-, kan. Ezért az a tervg a tanácsnak, hogv mielőbb szállást adó idősek klubját hozzanak létre. Kóvácsné dr. Szigeti Klára
