Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
Hétszáznegyven lakos. Az orvos hetente kétszer rendel. A gyermek- orvos kéthetenként Szolnokról érkezik. Egy ABC-kisáruház, egy kisbolt hétfőnként zárva. A református lelkész elköltözött, csak misézni jár vissza. Az autóbuszritkán jár, többnyire a dolgozókat hozza-viszi. Mert Vezsenyen a néhány kisintézményen kívül mindössze egy munkahely van - cipőfelsőrészt készítőiek ott egy távoli szövetkezetnek. (Arra is sok a panasz.) Gyönyörű az általános iskola, szépen fölújították. Épp csak gyerek kevés benne. Az alsótagozat. A felsősök buszra szállnak napjában. A tiszajenői iskolába utaznak. A falu főutcája a Tiszába torkollik. Komp jár a két part között évszázada már. Vezsenyről rég így jártak át a martfűi partra, a Ciktába. A komp most is jár. A révészek rosszkedvűek. Az idő is borús. A hangulat is, végig a faluban, pedig ma, február 27-én falugyűlést tartanak. Vezseny válni szeretne. Fölbontani a ráerőszakolt házasságot Tiszajenővel. Minden rossznak ez a házasság az oka - úgy gondolják. Aimak, hogy már csak hétszáznegyven a lélek. Hogy egyre több az elmagányosodott öreg, mert a fiatalok elpályáztak. Városba, tehetősebb faluba, ahol élni lehet - kényelmesebben, jobban? Fokozódik a feszültség - így mondja a közös tanács elnöke a falugyűlésen. Ahol, mint a huszonnégy szót kérő közül egy mondta: kevesebb meleget, kettővel több széket biztosíthattak volna. Mert tele a roggyant kultúr’ nagyterme. Amire még mindig azt mondják, mozi, pedig vetítés sincs már. Egy óvodai csoporttal kevesebbet szervezünk - mondja az előadó. Mert ahol egyre több az öreg, persze, hogy kevesebb a gyerek. Bár. Azt mondja hátulról a harmadik sorban a szélen egy erős fiatalember erre: no, azon segítünk... Ennél aztán több derű semmi. Sőt! Haraggal, veszekedős kedvvel állnak föl az első fölszólalók. Róluk írt Bereczki László a Szabad Föld múlt heti számában egy egész oldalas cikket. Bántót, úgy vélik. Hát csak felejtse el Vezsenyt mondják többen is, hisz az a cikk visszatérő mondanivalója, hogy csak "Vezsenyt tudnám feledni". Időbe telik, magyarázatba (még jó, hogy itt a cikk szerzője is, s kiáll őszintén a falu elébe), hogy a szerző szereti Vezsenyt, s minden magyar falut, amit így elhasznált az idő, s így elsorvasztott a múlt Mondanám hátul; édes nénéim, bátyáim, soha ilyen igazat szépet nem Írtak még magukért a faluért Vezsenyért! Aztán megnyugszunk, s egy fölszólaló, az ötödik vagy a hatodik, de az biztos, hogy Kálmán Dezső kimondja: Bereczki bácsi, én köszönöm azt a cikket! Az értelmes vita, a háborgás nem hagy föl. - Hogyan akarják jóvátenni, amit a magyar falvakban elrontottak? Ennek a Vezsenynek, a Tisza nagy kany arába ezer éve beépült településnek is? Gazdag volt tehetős birtokokkal, kétezres lélekszámmal! Volt miért megállni a falu alatt két helyen is a hajónak! - Ez a föld már nem ide terem! - Négy falu egy téesz! - Egy iskola két falunak, s még a kenyeret is Jenőről hozzák? Váljunk el, mint a rossz házasságban élők! Szegény világunkban végre odáig már elértünk, hogy kimondjuk, leírjuk, balgaság volt amit visszá tán a legnehezebb csinálni. A vezsenyiek most 1989. február 27-én mégis azzal bízták meg az elöljáróságot vizsgálják meg, az önálló tanács megalakításának feltételeit lehetőségeit. És augusztusban a falu újból összeül: az önállóságért, a jövőért önérzetes aggodalommal! Sóskúti Júlia és Korányi Éva riportja Medvegy Andrásné: A zsíros kenyeret Is Tisza jenön kenik a vezse- nyi gyereknek? Villányi Károly: Csak felejtse el Vezsenyt.. Bodnár István: Tehetős, gazdag falu volt ez, jó sok földjével! Tóth István: Hat éve vagyok vezsenyt Rt akarok élni!
