Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-04 / 54. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A Tisza- és Zagyva-híd előtti Szabadság tér köze­pén 120 évvel ezelőtt emel­ték a Honvéd emlékmű obe- liszkjét, amelyen magyarul és latinul olvasható: „A HAZA SZABADSÁGÁÉRT A SZOLNOKI CSATATÉ­REN MÁRCIUS 5. 1849. EL­ESETT HONVÉDEK EMLÉ­KÉRE A BAJTÁRSAK ÉS A HÁLÁS HAZAFIAK ÉS LEÁNYOK MDCCCLXVIir.. A szolnoki csata hőseinek emlékezetére állítandó hon­védszobor létesítésének gondolatát a külső Szolnok megye honvédegylete karol­ta föl, s tervét, annak elnö­ke, Borosnyai László adta. Nem volt ez könnyű fel­adat, hiszen a Bach-kor a szabadságharc emlékét is el akarta törölni. A szolno­kiak méltán lehetnek büsz­kék arra, hogy hazánkban másodikként Szolnokon lé­tesült honvédszobor, amely­re olyan versrészletek ke­rültek, mint a zagyvái ol­dalon: „VAD KÉNYT, ZSARNOK PARANCSO­KAT, LÁNCZOT NEM TÖR­TÉNEK. SZABADSÁG! TE SZÉP ÉGI LÉNY ÉRTED VÉRZETTÉNEK.” A város felőli oldalon pedig az ol­vasható: . „HOL LEGTÖBB HONFI VÉR LEPÉ A HAR- CZI SÍKOKAT: A NÉPSZA­BADSÁG OTT TENYÉSZT LEGSZEBB VIRÁGOKAT.” A Gerenday Antal pesti szobrász által készített hon­védszobor alapkövét 1868. november 2.1-én tették le, az alapkőbe vésett cinládá­ba elhelyezték Magyaror­szág függetlenségi harcának története című művét, Hor­váth Mihálytól. A honvédemlék ünnepé­lyes felavatására — a szol­noki csata 20. évfordulóján — 1869. március 5-én került sor. Azóta őrzi a honvéd­szobor hőseink emlékét és a szabadságharcban használt jelképeket, fegyvereket. ' Újjáélesztését a HNF vá- rosszépítési és környezetvé­delmi albizottsága kezde­ményezte és végezte el. K. Gy. Tiszabön a helyzet... Nemcsak riportfilm készült, szociológiai vizsgálat is folyik Szívszorító mondatokat hallhatott, aki tegnap dél­után már az Ablak című műsor előtt bekapcsolta a tévékészüléket. Tiszabön járt Incze Zsuzsa. Azon a megyénkbeli, Tisza menti kistelepülésen, áhol a- lakos­ság fele cigány, fele ma­gyar. Együttélésük termé­szetszerűleg számos problé­mát vet fel nap mint nap. A riportban megszólalt dr. Cyenei Márta, a Közgazda­ságtudományi Egyetém Szo­ciológia Tanszékének ad­junktusa is. Vele készült az alábbi telefoninterjú: — A megyei tanács terv­osztályának megbízásából tanszékük szociológiai vizs­gálatot folytat Tiszabön. No­vemberben jártak ott elő­ször. egyelőre csupán vizs­gálódnak.* Milyen, benyomá­sokat szereztek eddig? — A tervosztály segítő szándékára utal. hogy meg­rendelte tőlünk a vizsgála­tot. Magunk is segíteni aka­runk — ahogy tudunk — Tiszabön. Egyelőre két-há- rom hetente volt és mostani diákjaimmal „megszálljuk” a falut. Benyomásunk? Szeretettel fogadtak bennünket a ma­gyar és a cigány családok egyaránt. Szívesen beszél­nek. Ügy érezzük, nagyon magukra hagyottak. örül­nek, hogy valaki kíváncsi rájuk, hogy van, aki meg­hallgatja őket. — Ezek szerint idilli kör­nyezetben kutatnak? — Azt azért nem monda­nám! Hihetetlen indulatok feszülnek egymásnak, ezt nem lehet észre- nem venni! A falu lakóinak többsége így vagy úgy elesett ember. Helyzetük szinte remény te­A Szabó család mellett új, jelen idejű hang játéksoro­zat indul holnap a rádió­ban Daráló címmel. A soro­zat hősei harmadikos gim­nazisták, valamint szüleik és tanáraik. Az írók, Hor­váth Péter, Béres Attila, Asperján György és Gábor len. A gyomrom rándul ösz- sze, amikor tudom, hogy a nyugdíjas, idős nénikék sö­tétedés után nem mernek kilépni az utcára, mert a közbiztonság olyan, amilyen. Ugyanakkor a cigány csalá­dok is a nyomorúság hatá­rán. egyesek elképzelhetetlen nyomorban élnek. .Egyszóval; sírnivalóan szomorú a hely­zet mindkét oldalon. Kezdetben kaptunk olyan kritikát a faluban, hogy túl­ságosan cigánypártiak va­gyunk. Próbáltuk megértet­ni az emberekkel; hogyan ajánlhatnánk „gyógymó­dot”, ha a „betegséget” nem ismerjük? Tény és való; ahogy a tiszabői cigányság helyzete romlik — márpedig a munkanélküliség réme en­nek * előrevetíti árnyékát —, úgy romlik a magyaroké is. A falu összlakosságának ér­deke egybeesik. — Miben? — Megállítani a helyzet romlását! Mert az a legag- gasztóbb, hogy a munkanél­küliség egy-két év alatt, de lehet, hogy már fél év múl­tán a legmélyebb nyomorba taszíthatja az ottaniakat. El­uralkodhat a lincshangulat. Nagy baj lehet abból, ha a családok éheznek. Megszapo­rodnak a vagyon elleni cse­lekmények. Az bánt a leg­jobban, hogy egyelőre kevés a jel a munkanélküliségből adódó problémák megoldá­sára. — Várjuk a további, biz­tatóbb folytatást! — Szerencsére »azt is érez­zük, hogy szeretnek bennün- két a tiszabői emberek — cigányok és magyarok egy­aránt. Az egész falu vigyáz „kis csapatunkra”. — E — Anna a mai magvar társa­dalom széles tablóját és ak­tuális történéseit adják majd hetente 29 percben. A folytatásos ifjúsági tör­ténet szombatonként 13.05- kor a Petőfi rádióban hall­ható. Továbbképzés Politikai előadások Márciusban rendezi meg a középszintű politikai veze­tők négyhetes továbbképző tanfolyamát az MSZMP Szolnok Megyei Oktatási Igazgatósága. A következő előadásokat, melyek a tan­folyam keretében hangza­nak el, szíves figyelmébe ajánlják a tanfolyamon részt nem vevő pártmunká­soknak is. Hétfőn, március 6-án 9.30- tól 12.30 óráig Megújuló ideológiánk • címmel dr. Fe- renczy József, az Oktatási Igazgatóság igazgatója; 13.30-tól 6.30-ig Szolnok megye gazdasági helyzete, a gazdaságpolitika megyei feladatai címmel Zele- nyánszki András, az MSZMP Szolnok Megyei Bi­zottságának titkára; márci­us 7-én, kedden 9—12 óra között a Gazdasági útkere­sés és megoldások a szocia­lista építés magyar gyakor­latában címmel dr. Nyúl Emil, az MSZMP Politikai Főiskola tanszékvezetője tart előadást a tiszaligeti oktatási igazgatóságon. Művészeti hetek Nyíregyházán Március 31-éig Nyíregy­házán művészeti heteket rendeznek. A délutáni ünne­pi megnyitót a megyei és városi művelődési központ hangversenytermében tart­ják, s már az első nap is eseményekkel zsúfolt: kiál­lítások nyílnak, koncertet adnak a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola hallga­tói, és „hívogatót” fúj a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola fúvósötö­se. A továbbiakban hét egyéni, illetve csoportos ki­állítás nyílik, hét különbö­ző közreműködővel hallhat­nak koncerteket a helybéli­ek és a vendégek; három táncszínházi, négy színházi estére számíthatnak az ér­deklődők. Hat alkalommal filmet vetítenek, továbbá előadások és fórumok lesz­nek. DARÁLÓ Új hangja téksoroza t M 1989. MÁRCIUS 4. 7 A munka, a teljesítmény embert minősítő tényező Régi iskola ifjú igazgatója A^ kisújszállási gimnázium 272 ! évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit. Az intézmény fennállása alatt számtalan alkalommal ért el kiemel­kedő eredményeket, nem egyszer az ország legjobb is­kolái között tartották ' szá­mon. A fénykorokat időn­ként persze hullámvölgyek váltották, amelyekből or­szágszerte ismert, szakte­kintélynek számító pedagó­gusok, igazgatók „vezették ki” az iskolát. Dr. Pallagi Gyula egyko­ri igazgatóról, Móricz nagy­bátyjáról például 1903-ban így írt az Uránia című fő­városi folyóirat: „Mint igaz­gató olyan színvonalra emel­te a kisújszállási gimnáziu­mot, hogy az ma bármely középiskolánkkal kiállja a versenyt”. Tanított Kisúj­szálláson preceptorként Arany János, Nagy László, a pedagógia Európa-hírű elmé­leti művelője, Jermey Gusz­táv az iskola híres termé­szetrajzi szertárának alapí­tója, Bodnár Lajos termé­szettudós Móricz Zsigmond tanára, Jausz Béla, Bor­bély András, Szász Károly, Ari Sándor, hogy csak né­hányat említsünk. Az iskola az utóbbi né­hány évben ismét hullám­völgybe került. Jóllehet szak­területükön ugyancsak elis­mert tanárok, mint például dr. Kiss Kálmán, dr. Tóth Albert, s folytathatnánk a névsort, tanítják a diákokat. Tavaly februárban új igaz­gatót választott a tantestü­let. A nevelők 31:7 arányban bizalmat szavaztak Kiss Gé­zának, az egykori tanítvány­nak. a tanári kar akkor leg­fiatalabb pedagógusának. Kiss Géza 1977-ben érettsé­gizett Kisújszálláson. Abban az évben, amikor egy ritka jó évfolyam fejezte be kö­zépiskolai tanulmányait a Móricz Zsigmond Gimnázi­um és Közgazdasági Szak- középiskolában. A tíz évvel ezelőtti jubileumi évkönyv tanúsága szerint az egyete­mi, főiskolai felvételi ered­ményességét tekintve 1977- ben az országban a legelső helyen szerepelt az iskola. — Huszonnyolcán érettsé­giztünk az osztályban, s hu- szonhatan tanultunk tovább egyetemen, főiskolán — em­lékezik vissza Kiss Géza. — Meghatározó, eredményes időszak volt számunkra a gimnáziumi négy esztendő. Ma pedagógusként úgy gon-' dolom azért, mert a szülők, nevelők s a diákok között egyetértés volt a tanulást, az érdemjegyeket illetően. Tisz­tában voltunk azzal. hogy elsősorban rajtunk múlik a továbbtanulás sikere, de azt is éreztük, hogy a tanára­inktól minden ösztönzést, se­gítséget megkapunk hozzá. Versenyeztünk, rivalizáltunk egymással, s ezt az egészsé­ges versenyszellemet sajnos nem tapasztalom a mai diá­koknál. A tanulás mellett persze sok minden másra is jutott időnk. Pezsgő mozgal­mi, kulturális és sportélet jellemezte az iskolát. — Az érettségi után hol folytatta tanulmányait? — Egy évig katona vol­tam előfelvételisként. Majd az ELTE-n szereztem mate­matika—fizika szakos diplo­mát. Egészen kis koromtól kezdve matematikusnak ké­szültem. Ötödéves koromban .megnősültem, s feleségem­mel, aki szintén pedagógus, Kunhegyesen tanítottunk. A következő évben nagy örö­münkre hazahívtak bennün­ket Kisújszállásra, a gimná­ziumba. — Néhány év tanítás után megpályázta az igazgatói ál­lást. Mi ösztönözte erre? — A tantestület tekinté­lyes hányada elsőgenerációs értelmiségi, őrzik a kisúj­szállási kétkezi munkások mentalitását, amelyben a munka, a teljesítmény az embert minősítő tényező volt. Számomra is az új feladat, a munka kihívást je­lent, értelmet a3 az életem­nek. Vajon meg tudok-e fe­lelni a követelményeknek, elfogad-e a szűkebb környe­zetem s a város? Nem taga­dom egy év után is kéte­lyeim vannak. Sokan emiatt úgy ítélnek meg, hogy túl érzékeny vagyok, s nem eléggé határozott. Lehet, hogy a látszat valóban ezt sugallja. Én • ugyanis nem hiszek a hatalmi szóval tör­ténő intézkedésben. Vélemé­nyem szerint értelmiségi kö­zösséget nem lehet összefog­ni. irányítani olyan alapon, hogy én vagyok az igazgató, az történik, amit én mon­dok. Minden fontos döntés előtt meghallgatom az isko­lavezetők, a szaktanárok, s ha szükség van rá. az egész tantestület véleményét. S hogy visszatérjek az eredeti kérdésre; a tantestület is biztatott, hogy pályázzam meg az igazgatóságot. Mind­emellett érzelmileg is kötő­döm a Nagykunsághoz, az iskolához, s tenni is szeret­nék érte. — A választási eredmény igazolta is a bizalmat. Nem zavarja, hogy senki más nem pályázott? — Természetesen zavar. Jó lett volna, ha igazi verseny­helyzetben mérettetik meg a pályázatom. — Hogyan ítéli meg az * eltelt egy évet? — Sikerült túljutni azon, hogy a múlton, az iskola utóbbi, kevésbé eredményes évein rágódjunk. Néhány te­rületen változtattunk a régi gyakorlaton. újdonságokat próbálunk bevezetni az ok­tatásba. Szeptembertől test­nevelés tagozatos osztályt szeretnénk indítani, a szak- középiskolában pedig új szá­mítástechnikai programozó szakra is jelentkezhetnek a hozzánk pályázó nyolcadiko­sok. — Még ugyan nem zárult le a jelentkezési határidő, eddig milyen érdeklődés mu­tatkozott az iskola iránt? — Öt első osztályba száz- nyolcvan diákot várunk. Ed­dig száznyolcvanhatan je­lentkeztek. A testnevelés ta­gozat iránt mérsékelt az ér­deklődés. Tizenhat tanuló vállalkozott rá, így csak fél osztály lesz testnevelés ta­gozatos. Öröm viszont, hogy nemcsak a sportban tehetsé­gesek, hanem nagyon jó ta­nulók is, úgy tűnik, sikeres lesz majd a felsőfokú to­vábbtanulásuk. — Addig még négy év áll előttük. — Szeretném, ha a gimná­ziumi esztendők számukra is olyan élményt jelentenének, mint amilyen nekem volt. Minden lehetőséget meg keli teremteni ahhoz, hogy vala­mennyi tanuló kibontakoz­tathassa tehetségét, korszerű műveltséget kapjon, s elsa­játíthassa a majdani értel­miségi életforma alapjait, s persze érzelmileg is kötődjön az iskolához. Szeretnénk fel­éleszteni régi hagyományo­kat. Még ebben a tanévben kiadjuk például az értesítőt, amely hű képet ad az intéz­mény jelenéről, ' megmutat­' juk benne önmagunkat. A nyitottság, a város kulturá­lis életében való részvétel jellemezte az iskolát fenn­állása alatt szinte mindig. Dr. Pallagi Gyula azt val­lotta, hogy „Valamely isko­la csak akkor töltheti be igazán feladatát, ha a tár­sadalommal, amelynek létét köszönheti, fenntartja és ápolja az összeköttetést... Ne üvegházi növény legyen intézetünk, melynek fenn­tartása sokba kerül, mégis satnya — de gyümölcsfa, amely a palántálóknak, gon­dozóknak lombot és gazdag gyümölcsöt biztosít”-. Azt hi­szem e majd száz évvel ez­előtti gondolaton nem fogott az idő. Tál Gizella Ma este rendezik meg Szolnokon a Hely őrségi Művelődési Házban a hagyományos Verseghy-bált. A nyitótánc palotás lesz. meglepetésként a vendégeknek és a szü­lőknek egy balett- és egy charlestonszám ot is betanított Mozsonyi Albert balett­mester a táncosoknak. Felvételünk a teg napi főpróbán készült — nzs — II szabadságharc megyei emlékeiből 0 szolnoki honvéd obeliszk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom