Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
< Irodalom, művészet m». március 4. Faltéi falig yuricza úr a csupasz téglafalhoz támasztott létra felső fokán egyensúlyozva akkor pillantott a bejárat felé, amikor épp megállt - a fényes fekete csiljogású 1600-as Lada. A technikai világiban való jártassága folytán. egy pillanatig sem foglalkoztatta érzékelését, hogy negyven méterre már nem hallatszik el egy finomabb autó duru- zsolása, főleg akkor nem, ha akadály nélkül simul bele a nagy forgalmú főútvonal szünet nélküli háttérzajába. Tehát mégiscsak kijött, hogy megnézze épülő házukat — hasított belé a csöppet sem kellemetlen felismerés, s már látta is, hogy a szolgálatkész sofőr fürgén megkerülve a kocsi elejét a talpalatnyinál nem sokkal nagyobb füves térségre segíti Edit asszonyt, a nagyfőnöknét, ki maga is főnökasszony — az idegenforgalmi vállalat igazgatója —, a szolgálati gépkocsivezetői készség mindezen túl azért is helyénvalónak tetszik, mert a téglarakás és a sóderhalom között csak oly keskeny csapás maradt, hogy az utóbbi peremébe félkerékkel belekaparva könnyen lefulladhatott volna az autó. Tapasztalt sofőr nem kockáztat, főleg nem, ha nyilvánvaló a kudarc. Mindezt egy szempillantás alatt felmérte Gyuricza úr, s lépteit gyorsítva igyekezett lefelé, hogy illő reverendával a ház és a bejárat közötti félúton fogadhassa — gyorsan elnyomva a fals gondolatot — n*a vendéget, hanem a. ház asszonyát. Ügy bizony! S ahogy az utolsó létrafokról a magasba pillantott, a beépített padlástér ívelt ablakainak sorára, minden idegszálán elégedettség bi- zsergett végig: tökéletes az eldol- gozás, milliméternyit sem lóg ki sehol az anyag. iNem az első ilyen k munkája az itteni, az igaz, de a különös gondosság, az odafigyelés meghozta az eredményt... Lehetetlen, hogy a nagyfőnökné asz- szony ezt ne méltányolja. Márpedig ez esetben komoly az esélye, bogy a bejárati díszkerítést a ga- lambdúcos székely -kapuval — de legalábbis annak ügyes és élethű imitációjával — szintén ő • csinál- . hassa meg. Ö és négytagú kis munkacsapata. A nagyfőnök hetente kétszer is ki-kiszalad, előtte már pedzette az ügyet, ám az ajánlatot szó nélkül eleresztette a füle mellett. Vagy legalábbis úgy tett... Hírlik azonban, hogy otthoni ügyekben a nagyfőnök hallgat az asszonyra. Most kell hát az alkalmat nem elszalasztani. Tegyük hozzá: a ritka alkalmat, hiszen Edit asszony -először és utoljára az alapozáskor járt kint. Nagy adag mosoly közepette tökéletesre sikeredett a kölcsönös üdvözlés, a nagyfőnökasszonyi közvetlenség az elviseihetőség fokára mérsékelte a Gyuricza úr által tanúsított túlzott tiszteletet; utóbbi a látogatót udvariasan maga elé engedte, s tessékelte be a irrialterszagú falak közé. A , küszöbhöz érve azonban hirtelen megtorpant: — Ha javasolhatnám, előbb kívülről tessék körülnézni. Az asszony engedelmeskedett, kissé eltávolodott az épülettől, hunyorogva méregette az arányokat, s tekintete lassan felkúszott a szénapajta stílusú tetőablakok soráig. Gyuricza úr csak ezt várta, a pillák rebbenéséből teljes biztonsággal olvasta ki az elismerést, azt a fajta csodálatot, mely a laikust mindig elfogja a kézügyességet és -gyakorlatot igénylő szakmunka eredménye láttán. A hatás nyilvánvaló, ezek után már akár szerénykedni is lehet. Ha van mire... Munkacsapatából most csak ketten voltak kint, szerencsére a két rátermettebb, a Lajcsi és a Micu, a padlásszobák deszkabélésével foglalatoskodtak elmerülten, észlelvén azonban a látogató érkezését, fejüket a tetőablakon kidugva nagy kezitcsókolommal köszöntötték az asszonyt". Kettesben végigjárták a földszinti helyiségeket, s végül megállapodtak a harminc négyzetméternyi hallban. Gyuricza úr, beleélve magát a látogató szerepébe, kör- bejártatta tekintetét, mely végül a félbevágott mennyezeten állapodott meg. A hirtelen felismeréstől egyszeriben kiverte a verejték. S még arra sem maradt ideje, hogy legalább a maga számára megfogalmazza a választ, kiváltképp pedig a javaslatot a kényszerű helyzet áthidalására, mert az asszony már meg is_ szólalt, hangjában a csalódottság" árnyalatnyi ridegségével : — Kár, hogy még nincs kész a lépcső... Az emeleten, sőt a padlástérben is szerettem volna szétnézni. Gyuricza úr legszívesebben nyüszíteni szeretett volna, mint a sarokba szorított állat. Ehelyett azonban kapkodva, ki-kihagyó lélegzettel ennyit mondott: — Tetszik tudni, egyedi tervezésről van szó... A vasalás nem készült még el, ami statikai szempontból nélkülözhetetlen. Jövő hétre ígérték, utána már félnapos •munka az egész. — Egyhamar megint nem fogok ráérni... Most lett volna időm alaposan szétnézni — bosszankodott a nagyfőnökné. Hatvani Dániel; I lépési Gyuricza úr előtt megvilágosodott, az elkövetkező pár pillanatban. dől el, hogy megcsinálhatja-e a dfszkerítést a székelykapuval. Az asszony felé fordult, mély lélegzetvétel után hadarni kezdte: — Ha rá tetszett szánni az időt, nagyon kérem, tessék várni egy negyedórácskát. A fiúkkal addig összeütünk egy... egy... — pillanat töredékéig töprengett, hogy a megfelelő idegen szót használja-e — provizórikus lépcsőt. Bizisten nem tart tovább tán még addig sem. — Nem bánom, ahogy gondolják — egyezett bele Edit asszony. Megnyerve az első menet, villant át Gyuricza úr agyán, vihar- sebesen kilépett, s a tetőablakok alatt elkurjantotta magát: — Hé fiúk! Nyomás azonnal lefelé, hozzátok a blekenddekkert az orsós hosszabbítóval. Ja, meg a kalapácsot is... — Más nem kell főnök? — kérdezte Lajasi, már a létra felső fokán állva. — Nem. Épp elég hulladék deszka van lent is. Lépcsőt csinálunk. Igyekezzetek... A két fiatalember mókusfürgeséggel kúszptt lefelé a létrán, kettőjük súlya alatt ívben meghajolt a rozoga alkotmány, s Gyuricza úr áldotta önnön, ösztönét, amiért eszébe sem jutott Edit asszonynak felajánlani, hogy talán a létrát is' igénybe vehetné... Mire leértek, Gyuricza úr addigra a bejárat-közelében heverő háJenei Gyula: behavaz az idő már meg sem ismered a régi állomást, pedig gyerekkorodban a világot' nyitotta ki neked, s végtelen, fényes sínjein hagyta szaladni fürge kedvedet! mondd, nem félsz, bogy egyszer saját apád és anyáid nem ismer meg, s te sem ismerd meg őket; nem ismered meg kifacsart, boldog barátaidat, ahogy vasárnap délután ' békésen isszák söreiket, s már csak néhány elmaradt lány emlékszik halványan rád, s arra, hogy nem is te, de valaki más csapta be őket?! rom csonka palló közül a két hosz- szabbikat kiszemelte, egyiket yfer- de állásban a mennyezeti. nyíláshoz mérte, a fiúk máris üzemkész állapotba helyezték a blekendek- kert, a fűrészkorong sivitva vágta el a deszkát a padlócsíkhoz sebtében jelölt ferde vonalaknál. Utána a másikat; a túlsó végüknél is egymáshoz passzította a két deszkát, elnagyoltan bár, de megdolgozta, hogy még az ideiglenes munkának is pofája legyen. — Fellécezni egymás tükörképére — nyújtotta oda a két fiúnak. — Szaporán. Leszabom addig a lépcsőfokokat. Anélkül, hogy megnézte volna az órát, érezte, hogy öt perc sem telt el. Igaz, a munka apraja még hátra vám Hátán átnedvesedett az ing, főleg amikor észlelte, hogy a főnökasszony már a kocsi közelében jár. Az nem lehet, hogy meggondolta magát, és úgy távozik, hogy még csak nem is köszön — tépelődött Gyuricza. — Mert akkor hiábavaló az igyekezet. S miután a fiúk leszabták az egyforma lécdarabokat, az első hulladékdeszkával ő is a gép fölé hajolt... Újból a bejárat felé pillantott, s megnyugodva látta, hogy a sofőr egyensúlyoz befelé, pocakjához tá- Imasztva a láda sört, Mögötte Edit asszony tipeg. A fiúk gyors egymásutánban szögelték fel a tartóléceket, mérőeszközül egy külön lécdánabot szabtak le. A főnökasszony intésére a sofőr ■felnyitott három üveg sört, nyújtotta volna a mestereknek, de Gyuricza úr határozott mozdulattal elhárította. — Miután kész vagyunk, nagyon szívesen. Addig egy csöpp sem... A fellécezett két pallódeszkát a tervezett helyükre állította a két fiú, s tartotta addig, amíg főnökük beszögelt két lépcsőfokot. Miután így stabilizálták az alkotmányt, következett a többi lépcsőfok. Pár perc múlva Gyuricza úr lihegve fölegyenesedett, s enyhe Imeghajlással intett az asszonynak. — Parancsoljon, elvtársnő... A nagyfőnökné fellibegett, mintha egyenest a nennyekbe kívánna szállaní, s csak a lépcső tetején szólt elismerő hangon, svájci aranyórájára pillantva: — Tizenkét perc... Most már igazán megérdemlik a sört. Kortyoltak néhányat, de ekkor Gyuricza úrnak eszébe jutott: illő volna az asszony kíséretében maradnia. Az üveget a sarokba tette, s menetközben vetette csak oda a fiúnak. _ Szedjétek össze a cuccot, csináljatok rendet. E dit asszony nagyjából mindent rendben talált, határidők, költségek, anyagbeszerzési lehetőségek felől érdeklődött. Jó hangulatban értek vissza a hallba, s Gyuricza minden bátorságát összeszedve, felajánlotta megtekintésre az épp nála lévő rajzokat a díszkerítésről és a székelykapuról, — No, mutassa — egyezett bele az asszony. A férfi egymás után teregette ki a rajzokat. — Maga igazán ügyes — ismerte el a nagyfőnökné. — Erről a férjemet is igyekszem meggyőzni... A részletekről utána is ráérünk beszélni. — Előre is nagyon köszönöm — hajolt meg Gyuricza úr, s az asz- szonyt a kocsiig kísérte. ire visszaért, a két fiú végzett a rendcsinálással. Micu zsebkendővel ‘ tö- rölgette izzadt homlokát, újabb üveg sört bontott, Lajcsi azonban csak somfordáit ide-oda a hallban, s tekintete mind gyakrabban tévedt a lépcsőcsinálás kezdetekor megbontott öt kilós szögesdobozra. — Hiánycikk a hatvanas — nyögte ki végül. — Lécezni kellene a garázsom tetejét... — ^idd csak el nyugodtan — intett Gyuricza, s csak úgy megszokásból hozzátette: — Nem ügy... Azt már csak hozzágondolta: főleg akkor nem, ha tényleg együtt csinálják a díszkerítést és a székelykaput. A kis szoba üres, a középkorú férfid léptei konganak. A falak mentén járkál körbe-körbe. Motyog. — .Faltól falig, faltól falig, faltól falig... Fáradhatatlan. — Faltól falig, faltól falig... Fékevesztett monotónia. — Faltól falig ... Sokáig. Aztán elúsznak a hangok. A férfi emlékképei tolakodnak elő. Egy kisfiú vékony hangja hallatszik. — Apu, szeretnék mondani valamit ... — Takarodj anyádhoz! Gyors, apró lépések, elhalkuló zokogás. Ismét a kis szoba, a kongó léptek, a középkorú férfi.-— Faltól falig, faltól falig, faltól falig.. . Megátalkodottan ismételgeti. — Faltól falig, faltól falig . . . Majd jönnek az emlékképek: apró lépések, ajtónyitódás, szerelmeskedés hangja. Idegen, fiatal férfihang kérdezi. — A fiad. Mit akar ez itt? Az asszony sóhajt. — Biztosan az apja küldte. Felcsattan, ingerülten kiáltja. — Lesekszel, lesekszel? Két pofont ad a gyerekeknek. Halk zokogás. Ismét erősödnek a lelkes sikolyok, buja lihegések, az ütemes nyikorgás. A középkorú férfi ütemes, kongó léptei. — Faltól falig, faltól falig, faltól falig... .Ismét emlékképek következnek: a Himnusz hangjai, majd komoly, mélyen zengő férfihang harsog. — Intézetünk rendje: ébresztő reggel hatkor, takarodó este tízkor. Aki vét a fegyelem ellen, verést kap ... Magasztos ének szárnyal, maid tolakodás, lépések zaja. A férfi kongó léptei. — Faltól falig, faltól falig faltól falig... Erős fiatal női hang ús.nk be. — Ha nem érted meg szép szóval, hogy már nem szeretlek, akkor mondom így: kopj le rólam! Érted. Vili baba? Gyors női léptek, tűsarok kopogása. Egy autó ajtaja csapódik, motorzúgás távolodik. Egyre gyorsuló futás, majd mély férfisírás. A rohanás egyenletessé válik lassan. Sőt, monotonná. Hangyási Attila: Ön-artkép- ka - p - ? Németi Rudolf: Milyen lehet Aki lépett már. úgy tenyérnyi széles pallóra, hogy nem tudta, átjut-e, s mire feléig ért, talpába gyűlt már testének egész súlya, s ottan állt ólomkoloncként, merő egy lucsokba fagyva, mozdulni képtelen és aki végül mégis átjutott, a túlsó partra, szinte öntudatlan, akárha gyermek vitte volna át — az tudhatja, amit az angyalok tudnak csupán, lebet fogalma arról, milyen a súlytalanság, végre is hogyan szakadoznak fel landoláskor a könnyűség buborékjai, milyen fellélegezni szabadon. Balogh Sándor:
