Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-23 / 70. szám

(Folytatás a 2. oldalról) Nyers Rezső államminisz­ter elmondta, hogy a kor­mány módosította álláspont­ját, s elfogadja a Nagy Sán-. dór és Tallóssy Frigyes által beterjesztett módosító ja­vaslatokat. Véleménye sze­rint a vita hozzájárult ah­hoz. hogy kedvezően változ­zon a jogszabálytervezet. A kormány a munkavállalói és a munkáltatói szempontok érvényesítését a törvényelő­készítés során egyaránt in­dokoltnak tartotta. Ugyanak­kor a társadalomban min­denképpen kiegyensúlyo­zottságra kell törekedni — hangsúlyozta —, elejét véve a gazdasági erő bármely ol­dalon történő túlzott kon­centrációjának. Ennek szellemében a kor­mány álláspontja lényegesen változott a sztrájkjogot érin­tő korlátozásokat illetően. Így a kormány véleménye most már találkozik az Or­szággyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának, a szakszervezeteknek, vala­mint számos alternatív szer­vezetnek a véleményével. A sztrájktörvénynek — a kormány megítélése szerint — meg kell felelnie az álta­lános emberi jogok követel­ményeinek, a most formáló­dó alkotmányiban megfogal­mazódó szabadságjogoknak, valamint az ENSZ által el­fogadott nemzetközi Egyez­ségokmánynak. Bár a gazdaság különböző ágazataiban nagyon eltérő helyzettel kell számolni, en­nek ellenére mégis szükség van a sztrájk egységes tör­vényi szabályozására. Vál­ságágazatokban reális a ve­szély, hogy a fel-fellobbanó sztrájkok jelentős mérték­ben nehezíthetik a stabili­zációs törekvéseket. Ennek veszélyét azonban nem kü­lönleges törvényi korláto­zással kell csökkenteni, ha­nem az egyeztetés, az együtt­működés, a társadalmi part­nerség elmélyítésével. Bár még nem alakultak ki a tár­sadalmi egyeztetés, a mun­kaszerződések megkötésének megfelelő módszerei, szabá­lyai. ennek ellenére mégis elodázhatatlan a sztrájk tör­vényi szabályozása. Pál József (Győr-S'opron m. 1. vk.), a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Fémipari Alkatrész-gyáregységének la­katosa úgy vélekedett: ebben a társadalomban legalább még egy emeberöltőn ke­resztül azon kellene fáradoz­ni, hogy célszerű, jól szer­vezett tevékenység, gazdasá­gos termelés folyjon, racio­nálisan kialakított intéz­ményrendszer működjön, s európai színvonalú életvi­szonyok jellemezzék min­dennapjainkat. Milyen célokért vállaljuk? Boros András (Szolnok m. 1. vk.), a MÁV Szolnoki Jár­műjavító Üzemének hegesz­tője elmondta: — A törvényalkotáshoz egy nagyüzemiből, a szolno­ki Járműjavítóból hozok munkásvéleményt, a parla-r ment színe elé. Mindenek előtt azt kívánom leszögezni, hogy a sztrájkot mi az az érdekegyeztetési vita legvég­ső állomásának tartjuk. A törvénytervezetről az az általános véleményünk, hogy szűkre szalbott, a gya­korlati végrehajthatósága számos ponton kérdéses, túl­ságosan sok területet ho­mályban hagy, illetve több­féleképpen értelmezhető. Ügy vélem, hogy ebben a formában nem tartalmaz olyan megoldásokat, ame­lyek egy törvény végrehajt­hatóságát teljes mértékben! garantálja. A tervezetnek az a válto­zata látszik jobbnak, mely biztosítja a szolidaritási sztrájk jogát, amely jobban megfelel a mai 'kialakult helyzetnek, és a nemzetközi gyakorlattal is összhangban van. Legfeljebb azt ajánlom, hogy nagyon fontoljuk meg, milyen célokért vállaljuk a szolidaritási sztrájkot. Nem osztom azit a véle­ményt, hogy a szolidaritási sztrájk akadályozná a kül­földi tőke 'beáramlását, kö­zös vállalatok létrehozását. A 2. paragrafusnál is a B változat látszik jobbnak, hi­szen a szakszervezet kezde­ményezésén túl a dolgozó elhatározásaiból is létrejöhet spontán munkabeszüntetés. Itt a gyakorlati lebonyolí­tás tisztázatlan. Nevezetesen, hogyan történik a titkos sza­vazás és ezek után milyen szerepe lesz a szakszervezet­nek a dolgozók és a mun­káltatók között: közvetít a tárgyalásokon, esetleg a munkáltató mellé áll a dol­gozókkal szemben? Vélemé­nyem szerint ezt a. részt nem ártana egy kicsit világosab­bá tenni. A 3. paragrafus a jogelle­nes sztrájk eseteit tartal­mazza. Az első három al­pontban foglaltak elfogadha­tók, de a tb) pont bővebb ér­telmezésre szorul megítélé­sünk szerint. A kollektív szerződés csak közvetlen munkaadó és mun­kavállaló között jön létre, s alapját a Munka Törvény- könyv előírásai szabják meg. Ha a szerződés feltételeit és előírásait esetleg másfajta jogszabály alapján változtat­ja meg a munkáltató, a sztrájk nem lehet jogellenes. A 4. pont szabályozza ,a lakosságot és a közszolgálta­tást ellátó intézmények, munkahelyek sztrájk! ehe tő­ségét. Megítélésem szerint nem megfogható a „még elégséges” szolgáltatás tel­jesítésének kritériuma. Gondolják csak át, képvi­selőtársaim, hogy egy olyan üzemiben, vállalatnál, mint a magyar vasút, mit jelente­ne ezt megítélni bírósági úton. Véleményem szerint a garanciákat egyformán kell biztosítani mind a munkál­tató, mind a munkavállalók számára. Hisz egy utólagos bírósági döntés ■ hátrányos helyzetbe hozhat dolgozói csoportokat, szervezeteket. Azután tisztázásra szorul, hogy kiknek milyen arány­ban kell gondoskodni a sze­mélyi, társadalmi tulajdon és vagyon védelméről, s A Járműjavító dolgozója, Boros .András a munkások véleményét tolmácsolta utólag ki vállalja az anyagi felelősséget. A munkahelyi vitákon fel­vetődött, hogy a sztrájk­alapba helyezett összegek titkossága nem- látszik biz­tosítottnak. Még élesebben vitatkoztunk azon, hogy mi történik akkor, ha a mun­káltató által kiadott intézke­dés kapcsán jogszerű sztrájk történik, de a sztrájk követ­keztében keletkezett kár, veszteség nemcsak a válla­latnál jelenik meg, hanem egyéb más helyen, jóllehet hogy állami vagy állam által kötött szerződési kötelezett­ség terén. Mi történik, ha ez esetleg szerződésszegés­hez, vagy más joghátrányok­hoz vezet egy egészen „ár­tatlan” területen? Újra csak az én munka­helyemre, a vasútra utalok. A következtetéseket azt hi­szem rábízhatom képviselő- társaim fantáziájára! Halmos Csaba vitazárójá­ban először arra a kérdésre válaszolt, hogy szükség van-e hazánkban ilyen törvényre. Az államtitkár szerint a sztrájkjog törvény nélkül csak fiktíy deklaráció, a sztrájk csakis ezzel a tör­vénnyel válik igazán joggá. Ugyanakkor jogosnak kell te­Tanácskozik az Országgyűlés kinteni azokat az aggodal­makat is, amelyek úgy ítélik meg, hogy a törvény hatásá­ra gyakoribbá válnak majd a munkabeszüntetések. Az államtitkár külön is ki­tért az érdekegyeztetés és a sztrájktörvény kapcsolatára, amit az alternatív szerveze­tek és a független szakszer­vezetek is gyakran felvetet­tek. Valóban nyugodtabb lel­kiismerettel terjeszthettük volna elő a törvényt — mon­dotta —, ha korszerű szoci- álpartneri kapcsolatban ala­puló érdekérvényesítési és érdekegyeztetési mechaniz­mus működne hazánkban. Ilyen azonban nem alakult ki, így az aggályok jogosak. Az előkészítő viták során egyértelművé vált, hogy nem sztrájktörvény helyett, ha­nem amellett, azzal együtt van szükség az érdekegyezte­tésire. A kormány törekvései is azt tükrözik, hogy nyílt alkuval szülessen döntés egy- egy kérdésben, megosztva a döntés és a döntés következ­ményeinek a felelősségét. Er­re jó példa az Országos Ér­dekegyeztető Tanács műkö­dése’ amely csíráiban már megteremti a feltételeit an­nak, hogy például a bérekkel kapcsolatban a bürokratikus szabályozás által közvetített érdekek a nyilvánosság előtt, nyílt alku útján ütközzenek a kormány, a munkaadó és a frnunkaválllaló között. Kife­jezte a, kormány azon szán­dékát, hogy a törvénnyel szavatolják a jogbiztonságot és tegyék kiszámíthatóvá az érintettek számára a sztrájk­ból adódó kötelezettségeket és következményeket. Halmos Csaba szólt arról, is hogy mielőbb helyre kell ál­lítani a kollektív szerződések becsületét. Alapvető jelentő­ségűnek mondta, hogy ami­ben a munkavállaló és a munkáltató szerződésben megállapodott, azzal kapcso­latban sztrájkot kezdemé­nyezni csak a szerződés fel­bontásával lehessen. Ennek feltételei a Munka Törvény- könyvének módosításával egyszerűsödtek. Halmos Csaha válaszát kö­vetően a sztrájktörvény ter­vezetének általános vitáját lezárták és az elnök részle­tes vitára bocsátotta a tör­vényjavaslatot. Ebben azon­ban már senki sem kívánt felszólalni, így még az általá­nos vitában beterjesztett mó­dosító javaslatok bizottsági véleményezésének idejére az elnök az ülést felfüggesztette. Vélemény a javaslatokról A szünetet követően Szi- gethy Dezső, a törvényjavas­lat bizottsági előadója ismer­tette a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság véle­ményét a benyújtott képvi­selői javaslatokról. A 9 önálló módosító javaslat közül a bi­zottság ötöt támogatott, né­gyet nem. Az öt közül egyben vita maradt az államtitkár és a javaslattevők között, s a bizottság is az utóbbiakat tá­mogatta. Az Országgyűlés egyenként szavazott a kilenc módosításról, amelyek közül Nagy Sándor, valamint Tal­lóssy Frigyes és tizenegy képviselőtársuk öt javasla­tót — nagy többséggel — el­fogadták, ugyanakkor Farkas Lajos három és Csókási Zol­tánná egy javaslatát elvetet­ték. A sztrájktörvény terveze­tét az elfogadott módosítá­sokkal kiegészítve az Ország- gyűlés 17 ellenszavazattal, 27 .tartózkodás mellett tör­vényerőre emelte. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy dr. Vida Miklós (Budapest 23. vk.) képviselő benyújtotta lemon­dását képviselői mandátu­máról, s ezzel együtt az Or­szággyűlés alelnöki tisztségé­től is megválik. A képviselők a bejelentést tudomásul vet­ték. Az elnök az Országgyű­lés nevében megköszönte dr. Vida Miklós tevékenységét. Mivel a házszabály azonos módon rendelkezik az Or­szággyűlés elnökének és al- elnökének megválasztásáról, Horváth Lajos azt javasolta — ezt a képviselők elfogad­ták —, hogy a Stadinger 1st­Beck Tamás elmodta, hogy az eddigi előzetes számítá­sok, a külföldi szakértő cé­gek tanulmányai, a nemzet­közi tapasztalatok és az osztrák szervekkel folytatott előzetes tárgyalások alapján a Minisztertanács — az oszt­rák kormánnyal egyetértés­ben — megalapozottnak, a gazdaság, a társadalom egé­sze érdekében állónak tartja a világkiállítás megrendezé­sét. Ezt mindenekelőtt az tá­masztja aló, hogy egy ilyen nagyszabású esemény a ren­dező városra, országra irá­nyítja a nemzetközi figyel­met, ami nagy erkölcsi és presztízsveszteséggel. szá­mottevő anyagi haszonná1 is jár. Az eddigi külföldi vissz­hangokból kitűnik, hogy ez a különleges kelet—nyugati „párbaállás” máris felkeltet- ts a nemzetközi érdeklődést. A kiállítás mottója — „Hi­dak a jövőbe” — az ország világgazdasági nyitási törek­véseit is szimbolizálja. Olyan időpontban kerül sor a ren­dezvényre, amikor már léte­zik az egységes nyugat-eu­rópai belső piac, így a vi­lágkiállítás növelheti esé­lyünket a kapcsolódásra, a felzárkózásra. A kormány úgy látja, hogy a világkiállítás megrendezé­se több szempontból a gaz­dasági megélénkülés erőtel­jes, mással nem pótolható és hosszú távra kiható ösztön­zője lehet. Feltehető a kér­dés: érdemes- erre költe­nünk a pénzt, amikor jelen­tős szerkezetátalakítási és életszínvonalbeli gondjaink vannak. Beck Tamás felhív­ta a figyelmet: senki se gon­dolja, hogy a világikiállítás olyan kiemelt nagyberuházás lesz, mint amilyen például egy erőmű vagy egy nehéz ipari kombinát építésé Két ■ ségtelen, hogy nagy kiadó sokkal jár az infrastruktúra fejlesztése, elsősorban a köz­lekedés korszerűsítése, elke­rülhetetlen például a Bu lá­ván lemondása miatt már korábban létrehozott jelölő- bizottságot'bízák meg ismét: a képviselőkkel folytatott konzultációk eredményeként tegyen javaslatokat az új al- elnök személyére az áprilisi ülésszakon. Az elnök bejelentette, hogy az országos választási elnök­ség javaslatot nyújtott be Miskó István képviselő el­hunyta és Gajdos Ferenc képviselő lemondása miatt megüresedett képviselői he­lyek betöltésére. A jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság a választási jegyzőköny­vek alapján megvizsgálta a javaslatiban szereplő Varga Sándor (Bács-Kiskun m. 6. vk.) és Sápi Ferenc (Buda­pest, 43. vk.) pótképviselők megbízólevelét, s igazolásu­kat ajánlotta. Az Országgyű­lés tudomásul vette és iga­zolta Varga Sándor és Sápi Ferenc képviselői megbízatá­pest—Hegyeshalom autópá­lya teljes megépítése. Ugyan­akkor valamennyi létesít­ménynél elhatározott cél a költségvetési források kiegé­szítése külső tőkével. A kormány az Országgyű­lés májusra tervezett ülés­szakán kívánja benyújtani a Budapest—Bécs Világkiállí­tás megrendezéséről az elő­terjesztést. Ezt az is indokol-’ ja, hogy a párizsi székhelyű ÁLLÓ nemzetközi kiállítási iroda május végi közgyűlésén dönt a rendezési jog odaítélé­séről. Amennyiben az Ország- gyűlés a világkiállítás előké­születeiről szóló tájékoztatót elfogadja, úgy a munkála­tokkal jelenleg foglalkozó tárcaközi bizottság megszű­nik, s a további munka egy, az egész országot képviselő, széles körű társadalmi bi­zottság felügyelete mellett folytatódik. Az operatív irá­nyítás egy’ kinevezendő 'kor­mánybiztos kezében összpon­tosul míg a kiállítás buda­pesti részének megvalósítá­sára részvénytársaság alakul, ugyanúgy, mint Ausztriában. A végleges helyszínről — minden iényeges szempont figyelembe vételével — nyil­vános városrendezési terv- pályázaton születik meg a döntés. Ugyancsak tervpá­lyázat alapján döntenek a szakértők a kiállítás építési tervéről, elsőbbséget biztosít­va a gazdaságos, későbh’több célra is- hasznosítható meg­oldásoknak. Végül Beok : Tamás kérte az Országgyűlést, hogy fo­gadja el tájékoztatóját. Szentágothai János (orszá­gos lista) akadémikus, az MTA tudományos tanácsadó­ja arra hívta fel a képvise­lők figyelmét, hogy a vi­lágkiállítás megrendezése nem kevés kockázattal jár. A jelenlegi gazdasági körül­mények között jelentős ter­het ró a magyar gazdaság­sát. Az elnök köszöntötte az új képviselőket. Ezután a napirendnek megfelelően, Beck Tamás kereskedelmi miniszter tájé­koztatta az Országyűlést a Budapest—Bécs Világkiállí­tás előkészítésének helyzeté­ről. Mindenekelőtt hangsúlyoz­ta: fontosnak tartja, hegy a kormány a tervezett főbb lé­pésekről folyamatosan infor­málja az Országgyűlést és az egész magyar társadalmat. A mindenki által kívánt gaz­dasági-társadalmi felemelke­dést hasznosan előmozdító akciót csakis akkor lehet si­kerre vinni, ha ebben köz- megegyezés alakul ki. Ennek egyik meghatározó eleme az Országgyűlés támogató1 fi­gyelme, a döntések megho­zatalára jogosult kormányza­ti szervek folyamatos ellen­őrzése. Ezt a célt szolgálta’ már eddig is — folytatta —, hogy több országgyűlési bi­zottság írásbeli és szóbeli tá­jékoztatók alapján tárgyalt a világkiállításról. Bizottsági és társadalmi vitákban általában az orszá­gos ügyhöz méltó felelősség- tudat nyilvánult meg. Több testület állásfoglalásban nyilvánította ki egyetértését a világkiállítás megrendezé­sével, ugyanakkor jelentkez­tek ellenvélemények, kéte­lyek is. Több olyan, főleg a gazdasági kihatásokra vonat­kozó kérdés fogalmazódott meg, amelyre ma még nem adható pontos válasz. Ami­kor rendelkezésre állnak a megbízott szakértő csoportok előzetes számítási — különö­sen a szükséges ráfordításo­kat, azok lehetséges forrá­sait és a várható hozamot il­letően —, akkor lesz a kor­mány abban a helyzetben, hogy ki tudja alakítani ál­lásfoglalását, és kérje ahhoz az Országgyűlés egyetértő tá­mogatását. Beck Tamás nycT- matékosan leszögezte: a kor­mány mindeddig semmilyen irányiban nem vállalt anyagi, pénzügyi kötelezettséget. ra és a lakosságra is. Ám egy ilyen rendezvény egye­dülálló lehetőséget jelent ar­ra, hagy az utolsó pillanat­ban megakadályozza az Eu­rópától való elszakadást. Javasolta: az Országgyű­lés támogassa a Budapest— Bécs Világkiállítás ügyét az­zal a feltétellel, hogy a fej­lesztésre szánt források ará­nyos részét a vidék közvet­lenül kapja meg. Dr. Horváth Ferenc (So­mogy m. 10. vk.). csurgói körzeti főállatorvos elismer­te ugyan, hogy a világkiál­lítás csábító esemény, na­gyon sokat remélünk mind­annyian az expótól, de vajon mit jelent, ha azt magyar módra szervezzük meg. A rendezvény költségkeretét még megközelítően sem is­merjük, az infrastrukturális fejlesztések elsődlegesen Bu­dapestre koncentrálódnak majd, a várható hasznosság pedig szerinte csak vágy­álom. Nem értett egyet az­zal, hogy a fővárost ily mó­don fejlesszék akkor, amikor a vidék meglehetősen el­maradott, és hiába igyekszik felzárkózni. Koltai Imre (Pest m. 28. vk.), a Cement- és Mészmű­vek vezérigazgatója kifejtet­te, hogy a belső piac előtér­be. állítása, a gazdasági nö­vekedés belső és külső for­rásainak mozgósítása, a szer­kezetátalakítás az infra­struktúra fejlesztésétől függ. .Mivel a világkiállítás hatal­mas infrastrukturális beru­házást igényel, ezért is tá­mogatja annak megrendezé­sét. E felszólalással az Ország- gyűlés este hat óra után né­hány perccel befejezte szer­dai munkanapját. A világ- kiállítás előkészítésének helyzetéről csütörtökön reg­gel folytatódik a parlamen­ti vita. Beck Tamás expozéja a világkiállításról Szavaz az Országgyűlés

Next

/
Oldalképek
Tartalom