Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-23 / 70. szám
Tanácskozik az Országgyűlés Az érdekegyeztetés összhangját biztosítja (Folytatás az 1. oldalról) Mint mondotta: olyan törvényjavaslat kerül napirendre, amelyben tételes jogi szabályozás hazáinkban eddig még soha nem volt. Okkal vetődik fel a kérdés: miért éppen most jött el az ideje annak, hogy a sztrájkról jogi szabályozás szülessen. A felületes válasz kézenfekvő: miután az utóbbi időben megjelent társadalmi-gazdasági életünkben a sztrájk, régi magyar szokás szerint erre azonnal paragrafusokat kell hozni. Valójában ennél jóval többről van szó. Ha a mu-'^viszony keretében is valódi érdekegyeztetés kialakulásával kell számolnunk, annak jogi feltételeit is meg kell teremteni. Ebbe a rendszerbe szervesen illeszkedik a sztrájk, mint a munkavállalói érdekérvényesítés egyik drasztikus eszköze. Ebben a megközelítésben a sztrájkjog rendezésének alapvető Oka, de egyiben célja is, hogy az érdek- egyeztetési folyamatban az összhangot biztosítsa, mégpedig annak a világon mindenütt elfogadott elvnek a szem előtt tartásával, amely szerint a sztrájk az érdekérvényesítési végső eszköze. , Azokban az országokban — mondta —, ahol a sztrájkjogot biztosítják, rendezik e jog gyakorlásának feltételeit is. Ennék több formája lehetséges. A legszerencsésebb az a megoldás, amikor az érintettek — döntően a munkavállalók és a munkáltaitok szervezetei — megállapodással rendezik e kérdést. A magyar kormányzat számára is ez lett volna a legmegfelelőbb megoldás, azonban rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy az érintettek e körben nem jutottak konszenzusra. A másik lehetséges rendezési módszer a megfelelő bírói gyakorlat kialakítása. Ez főleg az angolszász országokban érvényesül, ott azonban a bírói jogalkotás elismertsége különbözik a mi gyakorlatunktól. A magyar jogrendszerbe tehát olyan javaslat illeszkedik, amely a jogi szabályozásra épít. Az előkészítés során arra törekedtünk. hogy a lehető legszélesebb körben konszenzust teremtsünk a szabályozást illetően. Ennek érdekében a tervezetet két alkalommal is vitára bocsátottuk. Az elmúlt év végén lezajlott első vita során számos hasznos, értékelhető javaslatot, észrevételt kaptunk. Ennek megfelelően a tervezetet jelentősen átdolgoztuk, s ezt újólag széles körű vitára 'bocsátottuk. A tervezetnek a sajtóban való közzétételével lényegében valamennyi magyar állampolgár, szervezet, munkáltató részére lehetőséget adtunk javaslatok észrevételek megtételére. Ezen túl a leginkább érintett szervezetekkel — a Magyar Gazdasági Kamarával, a szakszervezetekkel — nyilvános vitákon vettünk részt. Az említett szervezetek, valamint a Hazafias Népfront keretében szűkébb körű eszmecserére bocsátottuk a tervezetet. E viták eredményeként a legtöbb kérdésben közeledtek a nem oly régen még igen távoli álláspontok. Kényes egyensúly Először is arra a. kérdésre kell válaszolni, amely úgy fogalmazódott meg az előkészítő viták során, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi körülményeink között egyáltalán indokolt-e megengedni a sztrájkot. Erre a kérdésre lassan tizenhárom éve megszületett az egyértelmű válasz. Az 1976. évi 9. törvényerejű rendelettel ugyanis hazánk elfogadta az ENSZ Gazdasági, Szo- . ciális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelynek 8. cikkében kötelezte magát: biztosítja az adott ország törvényeivel összhangban. gyakorolt sztrájkjogot. Másodszor a sztrájk szabá_ lyozásának egyik alapdil'em- májára kell a figyelmet felhívni. A sztrájk a munka- vállalók alapjoga, de mint minden alapjog szabályozásánál, szükségképpen, érvényesülnek meghatározott korlátok. Ugyanis az alapjogok, korlátlan érvényesülésük esetén más állampolgári, emberi vagy munkavállalói jogokat, illetve társadalmi alapérdekeket sérthetnek. Ezért olyan, talán kényesnek" nevezhető egyensúlyt kell teremteni a jogi szabályozásban is, amely egyfelől garantálja a dolgozók sztrájkhoz való jogát, ugyanakkor védi a társadalmat az e jog gyakorlásából szükségképpen bekövetkező hátrányoktól. Azt is látni kell, 'hogy önmagában a jogi szabályozás képtelen ezt a funkciót betölteni. Halmos Csaba ezután úgy fogalmazott, hogy a sztrájk nem oka, hanem tünete a feszültségeknek. Ebből a tételből a javaslat előkészítői számára világossá vált: mint minden tüneti kezeléssel, úgy a sztrájk túlzott korlátozásával sem kerülhetnénk el a feszültségek fokozását, ' a vadsztrájkok kirobbanását. Nyilvánvaló tehát, hogy a sztrájkot kiváltó konfliktus csak a legritkább esetekben kezelhető jogi eszközökkel. Alapvető funkciója a törvénynek, hogy a sztrájkban résztvevőket védelemben részesítse. E védelem többirányú. A sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének megállapítása bírósági hatáskörbe tartozik, így kizárja azt a hazánkban is már koraibban tapasztalható jelenséget, amely a sztrájkot informális csatornákon keresztül minősíti. Ezen túl a javaslat a jogszerű sztrájkban ■ résztvevők helyzetét legalizálja, amikor kimondja, hogy emiatt a dolgozókat, a szakszervezeteket hátrány nem érheti. A jogi rendezés másik funkciója az, hogy előre kiszámíthatóvá tegye a jogellenes sztrájk szankcióit. Az előkészítés dilemmái A szabályozás módszeréről, ha úgy tetszik stílusáról szólva kifejtette: az előzetes vitákban egyesek túlszabályozást, míg 'mások alulsza- bályozást említettek. A tartalmat illetően egyik oldalról túl általánosnak, másik oldalról viszont túlságosan konkrétnak, így korlátozónak minősítették a tervezetet. A sokszori egyeztetés eredményeként az álláspontok e téren is jelentősen közeledtek egymáshoz. Ami a túlszabályozást illeti, a tervezet mindössze hét paragrafust tartalmaz, s a sztrájkkal kapcsolatban feltétlenül jogi rendezést igénylő kérdéseket érint. Ezen túl természetes, hogy például a szakszervezetek belső szabályzatban is meghatározzák a sztrájk szervezésének, lebonyolításának rendjét. A javaslat előkészítése során az egyik legkalmazásának a jogszerűsége is garantált. Halmos Csaba szerint a törvénytervezet szabályai két nagy csoportba sorolhatók. Az egyikbe a sztrájk gyakorlásának feltételeit érintő, míg a másikba a sztrájkban résztvevők védelmét szolgáló rendelkezések tartoznak. E szabályok résziletes ismertetése helyett az államtitkár az előkészítés során vitatott kérdésekre tért csak ki. Az eredeti tervezet abból indult ki, hogy a dolgozókat csak munkaviszonyuk keretében illeti meg a sztrájk joga. Ez a megfogalmazás a sztrájkjog gyakorlását tehát a munkaviszonyt érintő kérdésekre korlátozta. A tervezet vitáját alapvetően ez a megoldás váltotta ki. Az eredeti javaslatban rendező elviként. szerepelt, hogy a sztrájk igazában azzal szemben hatékony eszköz, aki a követelést orvosolni is tudja. A vitázók többsége azonban ezt az elvet úgy értékelte, hogy túlzottan korlátozza a sztrájkhoz való jogot. Bár az értelmezésben lehetnek különbségek, világosan le kell szögezni: a kormány nem kíván korlátozó sztrájktörvényt elfogadtatni, mert ez saját érdekeivel ás ellentétes. Ez a magyarázata annak, hogy a szakmai vitát komolyan vette és nyitottan fogadta a javaslatokat. módosította korábbi elgondolásait. Vitathatatlan, hogy a sztrájknak csak a munkaviszony keretében történő megengedése diszfunkciókkal is járhat. Így például: a gazdasági intézkedésekkel szemben csak a Ibérek emelése érdekében lehetne fellépni, ami az inflációs ráta emelkedéséhez vezetne, illetve a béremelésre képtelen munkáltatók számára az ilyen sztrájkok kezelhetetlenné válnának. Tény az is, hogy a nemzetközi gyakorlatban az említett Egyezségokmány szövegével összhangban megszorítás nélkül, a gazdasági és szociális érdekek védelmére ismerik el a sztrájk jogát. Döntően az említett indokok alapján a kormány számára elfogadható a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata, amely a sztrájk jogát a dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek biztosítására engedi meg. Az előzőekkel szorosan összefügg a szolidaritási sztrájk kérdése is. Etekintet- ben az eredeti tervezet két változatot tartalmazott. Az egyik változat kizárta a szolidaritási sztrájkhoz való jogot, abból kiindulva, hogy a sztrájkkal érintett munkáltató képtelen a sérelmet befolyásolni. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata szerint megildeti a munka- vállalókat a szolidaritási sztrájkhoz való jog. Ez a megoldás összhangban áll a nemzetközi gyakorlattal, ugyanis a szolidaritási sztrájkot általában megengedik. Vitathatatlan, hogy ha közvetett formában, de a szolidaritási sztrájk is nyomást gyakorolhat az érintett munkáltatóra vagy szervezetre, ami hathatósab- bá teheti a, munkavállalói érdekvédelmet. Tekintettel azonban arra, hogy az ilyen jellegű sztrájkok az érintett munkáltatók érdekeit alapvetően sújtják, garanciális szempontból indokolt, hogy ilyen sztrájkot csak a szakszervezet kezdeményezhessen. Természetes, hogy szolidaritási sztrájk esetében az előzetes- egyeztetés kötelező előírása értelmetlen. A szakmai vita másik alapvető kérdése arra vonatkozott, hogy ki kezdeményezheti a sztrájkot. Az egyik korábbi változat értelmében erre csak a szak- szervezet jogosult. Ez a megoldás nem ismeretlen a nemzetközi gyakorlatban, hiszen például az NSZK-iban és Svájciban csak a dolgozók képviselői, tehát a szakszervezetek jogosultak sztrájkot kezdeményezni. A megszorítás alapvető indoka az, hogy a megfelelő apparátussal, kellő felkészültséggel rendelkező szakszervezetek esetében garancia mutatkozik arra, hogy az adott sztrájk jogszerű lesz. Lényeges korlátozást ugyanakkor azért sem tartalmaz ez a szabály, mert bármelyik, adott esetben akár az országos szintű szakszervezet is kezdeményezhet sztrájkot. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata alapján a tervezet nem tartalmaz megszorítást arra nézve, hogy ki jogosult a sztrájk kezdeményezésére. Ebből következik, hogy erre indítványt tehetnek a szák- szervezetek, de a dolgozók közössége is. A bizottság javaslatával egyetértve feleslegesnek tekintjük azt a korábbi tervezetben szereplő részt, amely a titkos szavazáson alapuló többségi döntés kötelező előírásának fenntartását javasolta. A nemzetközi gyakorlat szerint súlyosabb dilemma az volt, hogy a törvény milyen mélységben és részletességgel rendezzen egyes kérdéseket. Rövidesen be kell látnunk — hangoztatta az államtitkár —, hogy a túlságosan konkrét, minden eshetőséget számba vevő szabályozási módszer értelmetlen és a gyakorlat számára rendkívül problematikus. Ha ugyanis egyes eseteket kívánunk rendezni, ez szükségképpen további szabályozást igényel, amely többszáz paragrafusból álló, áttekinthetetlen sztrájk-kódex megalkotásához vezetne. A nemzetközi gyakorlathoz igazod- . va a szabályozás olyan általános fogalmakat használ, amelyeket konkrét esetre jogértelmezéssel lehet alkalmazni. ami a bíróságok hatáskörébe tartozik. Ezzel az általános magatartási szabályokat tartalmazó törvény egyedi esetre szóló alA javaslat a. nemzetközi gyakorlattal összhangban határozza meg azt a kört, ahol a sztrájk tilos. Ennek indoka kizárólag az, hogy a sztrájk más alapjog — például az élethez való jog — gyakorlását ne, vagy csak társadalmilag elfogadható mértékben korlátozza. Egyetértés mutatkozott abban a kérdésben, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatóknál csalj korlátozott mértékben gyakorolható a sztrájk, mégpedig úgy, hogy a szolgáltatás még elégséges teljesítését ne gátolja. A javaslat előkészítése során meggyőződtem arról, hogy ennek az elvnek a biztosítékai, valódi garanciái nem a iogi szabályozásban, hanem társadalmi-gazdasági tényezőkben gyökereznek. Meagyőző volt számomra az alapellátásban tevékenykedő szakszervezetek és mun- ikavállalók határozott és felelősségteljes hozzáállása. Egyértelműén kifejezésre juttatták, hogy a lakosság terhére, hátrányára csak kivételesen, igen súlyos érdek- sérelem . esetén élnek a sztrájk eszközével — mondotta az előadó. A tervezet azon szabályait illetően, amelyek a sztrájkban, különösen a jogszerű sztrájkban résztvevők védelmét célozzák, érdemi vita keletkezhet. Itt egyetlen olyan szabályra hívom fel a ‘ figyelmüket, amely nem a javaslatból, hanem az általános munkajogi szabályokból következik. Ha a sztrájk kezdeményezése jogellenes munkáltatói magatartásra vezethető vissza, az érintett dolgozók a kiesett munkabérüket kártérítés címén igényelhetik. Az államtitkár végezetül egy olyan kérdésről beszélt, amelyről a tervezet szándékosan nem szól: a szankcionálásról, a felelösségrevonás- ról. — Tudatosan törekedtünk arra, hogy a jogellenes sztrájkhoz kapcsolódó külön szankciókat ne tartalmazzon a törvény, ugyanis ezek nem kívánatos korlátokat jelentenek — hangsúlyozta. Természetes, hogy a jogszerű sztrájkban résztvevő dolgozókkal szemben emiatt semmilyen joghátrány nem alkalmazható. Kivétel ez alól az az eset, amikor a jogszerű sztrájkban résztvevő dolgozók egyéb kötelezettségeiket. így különösen a személy- és vagyonvédelem biztosításának kötelezettségét megszegik. A jogellenes sztrájkban résztvevőkre ugyancsak az általános szabályok vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy az ilyen sztrájk kezdeményezése, illetve annak gyakorlása. a munkaviszonyból eredő kötelezettségek megsértésének minősül. Ebből következik, hogy a dolgozóval szemben fegyelmi eljárás kezdeményezhető, illetve a munkaviszonya felmondással is megszüntethető. összegezve az elmondottakat, hangsúlyozta: a tervezettől sem többet, sem kevesebbet nem lehet várni, mint amennyit általában a jog befolyásolni képes meghatározott életviszonyok rendezésével. Veszélyesnek tartotta a szabályozás túlbecsülését, illetve annak alulbecsülését is. — A javaslat előkészítése is jól tükrözte azokat a társadalmi-gazdasági feszültségeket, amelyek napjainkra hazánkban felhalmozódtak. Az előkészítő viták legáltalánosabb tapasztalata az, hogy bárhol és bármilyen közegben vitáztunk, csatáztunk a tervezetről, egyértelműen megfogalmazódott: a munka- vállalók a sztrájkot, mint érdekérvényesítési eszközt, nem tekintik valódi alternatívának, s azzal valóban csak a végső esetben kívánnak élni. Ez a társadalmi hozzáállás az igazi garancia arra, hogy ne a sztrájk-anarchia uralja hazánkat. Hasonlóan felelős társadalomirányítási magatartás szükséges ahhoz, hogy az értékteremtő munka iránt meglévő igény ne csapjon át a sztrájkot is természetesnek tekintő közömbös hangulatba. Ezért természetes és szükséges, hogy az e törvény előkészítése kapcsán is megindult társadalmi párbeszéd tovább folytatódjék olyan irányba, amely az értelmes és alkotó munka feltételének megteremtését célozza. Ez egyben valódi garancia lehet a sztrájkok megelőzésére. Halmos Csaba bejelentette, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság külön nem említett javaslataival is egyetért a kormány. Megítélése szerint az Országgyűlés olyan törvényt alkothat, amely alapjaiban biztosítja a sztrájkhoz való emberi, illetve munkavállalói jogot. Olyan józan és észszerű korlátokat tartalmaz csupán, amelyek a társadalom védelmére elengedhetetlenül szükségesek. — Felelősséggel állítom, hogy a tervezet egyetlen mondata sem ellentétes a Különböző nemzetközi egyezményekben és ajánlásokban megfogalmazottakkal. Az előkészítő vitákban állandóan jelen volt a kétség: nem tárjuk-e túlságosan szélesre a kapukat egy libeláris sztrájktörvény megalkotásával? A sztrájkjog olyan ár, amit a demokratizálásért meg kell fizetni. Hogy ez az ár milyen súlyos lesz, nem ezen a törvényen múlik. Embereken múlik, akik kiváltják és akik gyakorolják a sztrájkot. Ugyanezen emberek tartós társadalmi békében is élhetnek — mondotta, s végezetül kérte, hogy a módosításokkal a törvény- javaslatot fogadják el a képviselők. Kompromisszumos megállapodás Szigethy Dezső (Győr-Sop- ron m., 14. vk.) a jogi, igazr- gatási és igazságügyi bizottság nevében elmondta: a testület egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy szükség van a sztrájk törvényi szintű szabályozájára. Annak ellenére határoztak így, hogy az elmúlt időszakban számos jogalkalmazótól hallhatta a nagyiközönség: „Minden szabad, ami nem tilos”. A bizottság ezzel együtt élt a gyanúperrel — amit egyébként nemzetközi példák is igazolnak —, hogy aminek gyakorlására nincsenek törvényi garanciák, az jogon kívüli mérlegeléssel, esetleg politikai indoklással tilossá tehető, netán büntetést vonhat maga után. A törvényalkotók célja azonban nem lehet más. mint. hogy a jogaik, érdekeik védelmében fellépő munkavállalók jogbiztonságban érezhessék magukat. Ezzel összefüggésDen á törvény társadalmi feladatát Szigethy Dezső abban jelölte meg, hogy biztosítson olyan jogi lehetőséget, amely- lyel. mint végső eszközzel élhetnek a munkavállalók. Ugyanakkor tartalmazza mindazon korlátokat, amelyek beiktatásával a társadalom normális működése biztosítható. A bizottsági előadó felszólalását követően megkezdődött az általános vita. Dudla József (Borsod-Aba- új-Zemplén m., 5, vk), az MSZMP Borsod-AbaújZemplén Megyei Bizottságának első titkára szerint a sztrájk jogi szabályozása nem fogja gerjeszteni a munkabeszüntetést. Mint mondta. nem szabad lebecsülni a társadalom érettségét, felelősségérzetét, bizalmát a m egú j ulásban. Nagy Sándor (országos lista), a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára elöljáróban arról szólt, hogy a sztrájktörvény a tervezet néhány további kiegészítéssel, változtatással tárgyalható, megfelel a legfontosabb kritériumoknak, azaz annak, hogy a sztrájktörvény ne legyen korlátozó, és ne tartalmazzon körülményes szabályokat. Emlékeztetett arra. hogy a szaksziervezetek abból indultak ,ki, hogy a sztrájk szabályozása a szakszervezeti törvényben Kapjon helyet. Ez a kiinduló-heiyzet megváltozott. mivel a kormány sürgetőbbnek érezte a sztrájkjog szabályozását, mint a szak- szervezetek. Így eredetileg a Munka Törvénykönyve módosításával összekötve, annak részeként kívánta elvégeztetni a szabályozást Ezt az elképzelést a szakszervezetek nem fogadták el. Így született az a kompromisszumos megállapodás, hogy önálló sztrájktörvény készüljön. A továbbiakban kiemelte: a sztrájkjog gyakorlásával kapcsolatos érdekegyeztetés’ rendszer kiépítése hosszabb időt vesz igénybe. A továbbiakban Nagy Sándor a tervezettel kapcsolatban tett szövegmódosító javaslatot, hangsúlyozva: el kell fogadni, hogy azokon a területeken, amelyeket kizár vagy korlátoz a törvény a sztrájkjog gyakorlásából, a társadalmi érdek miatt speciális szabályozásnak kell érvényesülnie. Kitért arra is, hogv a sztrájktörvény elfogadása esgtén — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően — a magyar szakszervezetek is belső sztrájkszabályozást fognak kidolgozni. Ahol létezik, szabályozzák Szarvas Andrásné (Békés m. 1. vk.), a Békéscsabai UNICON Ruhagyár MEO- csoportvezetője úgy fogalmazott, hogy az előterjesztett törvénytervezet nem a társadalmi igazságosság jegyében fogant, és elsősorban a hatalom számára igyekszik problémakezelési lehetőséget biztosítani. Farkas Lajos (Budapest, 11. vk.), az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat karbantartó asztalosa hangsúlyozta, hogy elsősorban nem sztrájkolni akarnak, hanem jól szérvezett munkahelyeken dolgozni, és így szeretnék megkeresni az erejük, tudásuk újratermeléséhez szükséges munkabért. Csókási Zoltánná (Csöngő rád m. 2. vk.), a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát szakmunkása emlékeztetett arra, hogy a sztrájk eszköz, s ahol nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is létezik, ott szabályozzák. A szabályozás viszont korlátozás is, s egyben garancia. Dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Budapesti 71. sz. Jogtanácsosi Munka- közösség jogtanácsosa több szövegmódosító javaslatot tett. Indítványozta egyebek között: amennyiben a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg, akkor a Miniszter- tanács legyen köteles kijelölni az egyeztetési eljárásban részt vevő képviselőket. Ezzel megoldható az a kérdés: mi történik akkor, ha nem munkaviszony keretében, illetőleg nem a gyárkapun belül történik a munkabeszüntetés. Felhívta a figyelmet arra a paragrafusra is, amely az- zal foglalkozik, hogy mikor vTtell jogellenesnek minősíteni a sztrájkot. Szerinte ez a pont bajok forrása lehet, mert erre hivatkozva a bíróság barmikor jogellenesnek minősítheti a munka- beszüntetést. (Folytatás a 3. oldalon)
