Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-18 / 66. szám

Sokféle hidat ismerünk szerte a világban. Egyikük-másikuk jelképpé vált. Nekünk magyaroknak többféle hidunk van; közöttük a Dunán átívelők kecsesek, szépek, s méltán Európa-hirűek. De olyan hidupk, amely egyszerre köt össze két partot, két országrészt, s lélekben egy nemzetet, csak egy van: ez a Lánchíd.

Születése összefonódik nemzeti ébredésünkkel, az akkori Európához való kapcsolódásunk igényével, szabadságvágyunkkal, a függetlenség eszméjével. Ma reformkornak nevezzük azt a néhány esztendőt, amelyben lerakták az alapjait. Több mint másfél évszázad telt el azóta, s a híd — egy esztelen pusztítást túlélve — ma is áll, konokul dacolva eszmékkel, időkkel. Napjainkban újfent reformszelek fújdogálnak a Duna felől, ma megint jövőnket alapozzuk. Üj híd nélkül, mert jó az a régi...

Fotó: T. Katona László