Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 1L 7 Szól a Danubiusz rádió A Magyar Rádió keres­kedelmi adója a népsze­rű Danubiusz rádió a na­ponkénti zenei kínálat mellett számos reklám­mal, információval és hírrel tájékoztatja, szó­rakoztatja egyre növek­vő hallgatóságát (MTI fotó: Hámor Szabolcs) Molnár Gabriella telefoninterjút készít Lantay Miklós hangtechnikus és Csarnai Edit, aki a hallga­tók telefonhívásait veszi Udvarhelyi Szabolcs hírszer­kesztő és Keresztes Tibor műsorvezető a stúdióban Petronius arcai A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ Pódium so­rozatában Lukálcs Sándor Jászai-díjas és Szegedi Eri­ka érdemes művész volt a szolnoki közönség vendége csütörtökön este. Egy kis dierű, egy kis dal című mű­soruk a kellemes, könnyed szórakozás mellett tartalmas művészi élményt nyújtott. Lukács Sándor a legjobb versmondó színészek közé tartozik. Orgánuma, tiszta, szép kiejtése a költői gon­dolattal való azonosulással párosul. Minden adott hát ahhoz, hogy lebilincselje a hallgatóságot. Már a műsor nyitószáma Tóth Árpád gyö­nyörű verse az Esti sugár­koszorú magával ragadta a közönséget. A néma csend, a feszült figyelem jellemez­te mindvégig a nézőket. A jól szerkesztett műsorban Szegedi Erika rendkívül kul­turált versmondása, iskolá­zott énekhangja ugyancsak nagy sikert aratott. Tóth Ár­pád, Kosztolányi Dezső, Dsi- da Jenő, Nagy László versei mellett megszólaltak az es­ten közreműködő Szentir- may Ákos szerzeményei, a 60-as évek néhány olasz és magyar slágere, népszerű sanzonok, s egy részlet Hel- tai Jenő Néma leventéjéből. A műfajok széles skálája a Vígszínház két művészének sokoldalúságát bizonyította. Volt a műsorban egy kis meglepetés is: elhangzott Lukács Sándor Petroniusként Gyulán három Lukács Sándor-vers. Három költemény a szere­lemről, az elmúlásról, a ma élő ember vívódásairól, töp­rengéséiről. szépen megfor- máltan, okos gondolatokat közvetít a három vers. — Kamaszkorom óta írok — jegyezte meg Lukács Sán­dor, amikor a műsor előtt be­szélgettünk. — Csak amíg mások ezt később „kinövik”, nálam nem múlt el gondola­taim közlésének, másokkal való megosztásának vágya. — Két kötet is bizonyítja ezt. 1985-ben jelent meg az első, a Szökés, tavaly de­cemberben pedig az Elrej­tett hangszerek című köny­ve. Készül a harmadik is? — Igen, de hogy mikor áll össze újabb kötet, nem tu­dom. Néha könnyedén toilke- rekednek a gondolatok, más­kor egyáltalán nem találom a szavakat. — S nyilván attól is függ mikor mennyi a- munkája. Most milyen szerepre ké­szül? — A színházban, mivel Csiszár Imre átszerződött a Nemzetibe, megváltozik a műsorterv. Nem tudom mit mutat majd be a Vígszínház, s kapok-e benne szerepet. Most ismét a Caligula hely-' tartójában játszom. — A Gyulai Várszínház­ban tíz évvel ezelőtt mutat­ták be Székely János drá­máját. Az előadás fergeteges sikert aratott. Még ma is emlékszem egy-egy nagy ha­tású jelenetre, a darabban felvetett sorskérdésekre. Ak­kor is a főszereplőt, Petro- niust alakította. — Pályám fordulópontja volt a tíz ^vel ezelőtti elő­adás. Sajnos már megismé­telhetetlen, Öze Lajos, Ha­rag György örökre eltávo­zott közülünk. A Pesti Szín­házban Marton László ren­dezte a darabot, s Barakiás szerepében Vallai Péter a partnerem. — Nemcsak a rendező, s a szereplők mások, hanem az előadás is. A kritikus Ab- lonczy László találóan álla­pította meg: „Lukács Sán­dor, az egykori szerepfelfo­gással ellentétben, nem a felfűtött légióvezért alakít­ja. Csöndesebb most ez a Petronius, s a párbeszédre is hajlékonyabb. Kérlelhetet- lenség helyett most több a bizonytalansáa benne. Ab­ban a helytartóban nem volt kompromisszumkészség, a mostaniban hajlékonyság és megértés is mutatkozik.”. — Székely János drámája remekmű. Rendezői felfogás kérdése, hogy ki melyik kér­dését hangsúlyozza. — Látta a szolnoki elő­adást? — Sajnos még nem; A Szigligeti Színházban két héttel előbb tartották a be­mutatót mint mi. Akkor szándékosan nem néztem meg. Kíváncsi vagyok azon­ban a szolnoki Pietranlusra, feltétlenül meg akarom néz­ni az előadást. ,.. és a Pesti Színházban Vallai Péterrel T. G, Kész a leltúr Két éve halt meg a „kiskenyerü gazdag ember” Papi Lajos ismeretlen munkái, bibliográfia életművéről A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár jelen­tette meg Papi Lajos bibliográfi­áját, melynek összegyűjtése Kis Sándorné áldo­zatos, pontos mun­káját dicséri. Az életutat és az életművet fel­térképező doku­mentáció közre­adja Papi Lajos fontosabb önálló kiállításainak tel­jes listáját. 1968. június 23-án nyi­tották meg szülő­házában az első önálló tárlatát, az utolsót, az ötvene­diket pedig 1987. május 15—június 5. között rendez­ték meg Nyíregy­házán — de sajnos ez már emlékkiállítás volt. Számba veszi a bibliQgrá- fia a csoportos 'kiállításokon való részvételét is: először 1955. októberében szerepelt hazánkban Papi-szobor kö­zönség előtt, Szolnokon. De valójában nem ez volt mű­vészi bemutatkozása, hiszen tőle és sorstársaitól tudjuk, hogy a második világháborút követő években a hadifo­golytáborban már kiállított. Betűrend szerint közli a dokumentum Papi Lajos al­kotásainak sorát. Az adatok szerint 235 szobrát, kisplasz­tikáját, 65 érmét. pla­kettjét, csaknem 20 dom­borművét, és néhány emléktáblát sikerült katalo­gizálni. Ezek a számok még növekedni fognak, mert már jelenleg is több olyan Papi- műrőT tudunk — a bibliográ­fia anyagának gyűjtését 1987. december 31-én zárták le — amelyek vagy külföl­dön vannak, illetve befeje­zetlenek. Mellesleg: szomo­rúan állapíthatjuk meg a tényt, hogy a környező or­szágok közterein több Papi­szobor áll, mint itthon. A teljesség igényével adja közre a bibliográfia a mű­vész munkásságával foglal­kozó híradásokat, írásokat. Talán nem szerénytelenség megállapítani, hogy a ma­gyar sajtónak nem lehet lel- kiismeretfurdalása a mű­vésszel szemben, hiszen csak a legnagyobbaknak adatott meg, hogy munkásságuk minden jelentősebb mozza­natáról ennyire széleskörű dokumentáció maradjon az utókorra. A most megjelent bibliográfia is Papi Lajos emberi és művészi nagysá­gának elismerését bizonyítja. Galamb — ti — Szerveződik a Magyar Kulturális Kamara Érdekeket közvetít, egyeztet és képvisel Marketing - Reklám Ötnyelvű értelmező szótár A magyar rekláirniiroda- lomiban megjelenítek már ér­tékes kézikönyvek, szakok­tatási jegyzetek, elméleti és gyakorlati kérdésekkel fog­lalkozó tanulmányok. Mind­máig hiányzott egy olyan összefoglaló kézikönyv, amely címszavakban, illetve szó­cikkek értelmezése útján tá-. jókoztatja használóját. - • A Magyar Reklámszövet­ség megtbízáséibó’j reklám- szakemlberekibci áüió szfer- kesztőség több. éven át dol­gozott annak az ötnyelvű értelmező szótárnak megal­kotásán, amely a Képzőmű­vészeti Kiadónál megjelent. A szótár első része közel 3400 betűrendbe szedett, a reklámszakmához és a hoz­zá szorosan kapcsolódó terü­letekhez tartozó szócikket értelmez — tömörségre tö­rekedett. A szerkesztők a ilegújalbb külföldi szakiro­dalmat is felhasználták és céljuk az volt, hogy a ma- ' gyár reklám szaknyelv egy­ségesítését is szolgálják. A rokonértelmű szafcfcifejezc- sék közötti tájékozódást mintegy ezer utalás segíti.-A szótár közel 22 ezer szó- párt tartalmaz^' számok nyelvenként 4—6 ezer kö­zött változik. Az első része a magyar címszavak angol, német, francia és orosz megfelelőjét tartalmazza, a második részt képező szó­jegyzék ipedig idegen nyelv­ként, azok betűrendjében adja meg az idegen nyelvű kifejezések magyar szakmai fordítását. Várhatóan márciusban tartja meg alakuló közgyűlé­sét a Magyar Kulturális Ka­mara. A kultúra és művelő­dés térvesztésének megálla­pítását célul kitűző érdekvé­delmi szervezet létrehozásá­ra' tavaly novemberben, a HNF OT művelődéspolitikai bizottságának ülésén tettek javaslatot. Az MKK szervezését ösz- szefogó Közművelődési In­formációs Intézet vezetője, Zelnik József az MTI mun­katársának elmondta: eddig csaknem száz hazai intéz­mény. illetve vállalat jelezte csatlakozási szándékát a le­endő kamarához. Közöttük kulturális vállalatok, egyesü­letek és társulások, múzeu­mok, könyvtárak, illetve mű­velődési házak éppúgy meg­találhatók. mint pénzintéze­tek vagy éppen gazdálkodó szervek, termelő vállalatok művészeti csoportjai, de ér­deklődnek e nemzetközileg is újszerű társadalmi szerveze­tek iránt külföldről is. Az Addigi megbeszéléseken egyetértés alakult ki abban, hogy olyan, a Magyar Gazda­sági Kamarához hasonlóan -működő érdekközvetítő, -egyeztető -és érdekképvise­leti szervezetre van szükség, amely munkájával hozzájá­rulhat a magyar társadalom kulturális örökségének, ér­tékeinek alkotó védelméhez, icözreműködheit a -kultúrát' érintő koncepcionális elgon­dolások kialakításában. s nem utolsó sorban a kultú­rára fordítható anyagi erő­források jobb hasznosításá­ban. A Kulturális Kamará­nak nemcsak a szorosabb ér­telemben vett -kulturális vál­lalatok lehetnek tagjai, ha­nem minden olyan jogi sze­mély, amely valamilyen mó­don érdekelt a kultúrában, bármely olyan vállalat pél­dául- amelynek van szabad­idős kulturális alapja. Ma­gánszemélyek viszont csak akkor lehetnek tagok, ha va­lamilyen társulást, egyesü­lést hoztak létre. A korábbi konzultációk alapján a napokban készült el az a tervezet, amely alap­jául szolgálhat a Kulturális Kamara alakuló közgyűlésén megvitatandó és elfogadandó végleges alapszabálynak. Eszerint a Kamara részt kí­ván venni a kultúrával fog­lalkozó szervezeteket érintő döntések és szabályozások előkészítésében, közvetít­ve a társadalmi, az állami és a kulturális szervekhez tag­jai véleményét, s a korábbi döntésekre vonatkozó tapasz­talatait.. Véleményt kíván nyilvánítani továbbá a kul­turális ágazat egésze szem­pontjából jelentős rekonst­rukciós, műszaki-fejlesztési koncepciókról vagy beruhá­zási javaslatokról. Rendsze­resen vizsgálni kívánja a kulturális munka hatékony­ságát leginkább akadályozó problémákat, igyekszik fel­tárni azok okait, és megoldá­sukra javaslatot tenni. A ter­vek szerint egyik feladata lenne a'’kulturális, illetve a gazdasági ágazat közötti együttműködésnek, valamint a kultúrával foglalkozó szer­vezetek kapcsolatának, ta­pasztalatcseréjének ösztönzé­se és elősegítése. Női fej Gácsi plakett (viaszban)

Next

/
Oldalképek
Tartalom