Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

Magazin

OLVASTA?

ALEKSZANDR SZOLZSENYICIN:

Ivan Gyenyiszovics

egy napja

Az Ivan Gyenyiszovics egy napja egyszer már megérdemelt sikert aratott Magyarországon.

Közölte a Nagyvilág, folytatásban hozták a megyei lapok, 1963-ban megjelentette az Európa Könyvkiadó.

Á kisregény cselekménye egy sztálini munkatábor egyetlen munkanapját mutatja be, amely semmivel sem jobb vagy rosszabb a többinél, középpontban egy hétköznapi emberrel, Iván Gyenyiszovics Suhovval, aki megpróbálja megőrizni hétköznapi emberségét a tábor kegyetlen, testileg és lelkileg nyomorító viszonyai között is. Lukács György ezt írta a regényről: "Noha maga a tábor a sztálini korszak legszélsőségesebb kiéleződése, Szolzsenyicin szürkére művészien szürkével festett részletéta sztálini hétköznapok jelképévé emelte."

Az itt kővetkező rész a Hőerőmű építésén mutatja be a rabokat, s azt bizonyítja, hogy a munka még ilyen körülmények között is lehet elégedettség, majdnem azt írtuk, öröm forrása.

Hát ilyen ez a brigád. A táborparancsnok még munkaidőben sem noszogatná a rabokat, de ha a bri- gadéros ebédidőben kijelenti: dolgozni, akkor dolgozni kell. Mert hát a brigadéros táplálja az embert. És hiábavalóan ő se hajtja az embert.

Mert ha csak a sípszó elhangzása után kezdenének a habarcskeveréshez, akkor a kőművesek állhatnának egy jó darabig.

Suhov felsóhajtott és felállt.

— "Gyerünk! Menjünk leverni a jeget.

Magáihoz vette a fejszét meg. egy nyeles drótkefét a jégtisztításhoz, a falazáshoz pedig a kőműveskalapácsot, a szintezőt, a zsinórt meg a mérőórát.

A pirospozsgás Kilgasz sandán Suhovra nézett, mintha mondaná, mi a csudának ugrálsz, még mielőtt a brigadéros szólna? De hát Kilgasznak nem sok gondja van arra, hogyan szerzi a brigád az ennivalót: ennek a kopasznak az se baj, ha húsz deka kenyeret vagy még annál kevesebbet adnak — megél ő a csomagokból.

Mégis feláll, ért ő a szóból. Pusztán a maga kedvéért nem tarthatja vissza a brigádot.

— Várj, Ványa, én is megyek! — szólal meg.

— Na, ne, te vastag képű. Ha magadnak dolgoznál, már korábban felálltál volna.

(Suhov csak azért is sietett, hogy a szintezőt elkaparintsa Kilgasz elől, a szerszámraktárból csak egyet hoztak ki.)

Pavlo megkérdezi a brigadéros- tól:

— Elég, ha hárman falaznak? Ne' állítsunk oda még egy embert? Vagy nem lesz elég a habarcs?

A brigadéros összeráncolja homlokát, egy darabig töpreng.

— Én állok be negyediknek, Pavlo. Te pedig itt a habarcsra ügyelj! Nagy a keverőláda, állíts oda vagy hat embert, de úgy, hogy amíg a láda egyik feléből a kész habarcsot rakják ki, a másik felében már keverjék az újat. Nehogy egy percre is visszatartsatok!

— Hé! — Pavlo talpra ugrik, egészen fiatal még, pezseg a vére, a tábor még nem nyűtte el, arca még az ukrajnai galuskától kerek. — Ha maga odaáll falazni, akkor én a habarcsot keverem! Majd meglátjuk, ki végez többet! Hé! Hol van itt a leghosszabb lapát?

Hát ilyen ez a brigád! Az ember

azt hinné, hogy Pavlo, a volt orvlövész, aki éjszakánként be-be- tört az erdőből a városba, minek igyekeznék itt ennyire?! De ha a brigadérosnak kell, az egészen más!

Suhov meg Kilgasz lassan ballagnak felfelé, s hallják, hogy Szenyka is ott topog mögöttük a padlón. Ha süket is, de megértette.

Az emeleten a falazást csak éppen megkezdték: körös-körül csak három sor tégla van lerakva, a fal csak imitt-amott emelkedik magasabbra.

Ez a legszaporább falazás: térdmagasságtól a mellig, állvány nélkül.

A korábban itt levő állványokat meg a kecskelábakat a sittesek mind széthurcolták: van, amit más épületre vittek, van, amit eltüzeltek, nehogy egy másik brigádnak maradjon. Ha a munkát jól meg akarják szervezni, akkor már holnapra össze kell eszkábálni a kecskelábakat, mert ha nem, hát leálihatnak.

A Hőerőmű emeletéről messze ellátni: a hólepte zóna körös-körül kihalt (megbújtak valahol a rabok, a munkakezdésig melegednek), csak az őrtornyok meg a szögesdrót tartó hegyes oszlopok mere- deznek feketén. A szögesdrót csak a nap irányában látszik, a másik oldalon már nem. Vakítóan ragyog a Nap, szinte bántja a szemet.

A közelben ott az áramot szolgáltató mozdony is. Ügy füstöl, hogy szinte bekormozza az eget. S nehézkesen pöfékel. Szirénázás előtt mindig ilyen rekedtes. Na, most sípol. Ha nem is sokat, egy kis időt azért nyertek.

— Hé, sztahanovista! Gyorsabban azzal a szintezővel! — hajszolja Kilgasz.

— Azt nézd inkább, mennyi jég van még a faladon! Ha így mozogsz, csak estére tisztítod te. Kár volt a spatlidat magaddal hozni — ugratja Suhov.

Ahhoz a falhoz akartak állni, amit ebéd előtt jelöltek ki nekik, de a brigadéros alulról felkiabál:

— Hé, fiúk! Kettesével állunk, nehogy a habarcs befagyjon. Sution, magad mellé veszed Klevsint, én majd Kilgasszal dolgozom párban. Addig Gopcsik letisztítja helyettem Kilgasz mellett a falat.

Suhov tekintete összevillant Kil- gaszéval. Igaz. Így szaporább.

És megragadják a fejszét.

Suhov már nem a messzi tájat - figyeli, ahol a nap felcsillan a havon, azt sem látja, hogyan szélednek szét a rabok, a melegedőkből a zónába — ki a reggel óta elkezdett gödröt ásni, ki a zsaluzáshaz, ki az autójavító tetőgerendáinak a felhúzásához. Suhov csak a saját munkahelyét látja, a falat, ott, balra, ahol a falazás fokozatosan derékig emelkedik, és jobbra, a sarakig, ahol az ő fala Kilgaszéval érintkezik. Szenykának megmutatta, hol tisztítsa le a jeget, jómaga is szaporán ütögeti, hol a fejsze fokával, hol az élével, csak úgy rep- desnek a jégszilánkok körös-körül, néha az arcát se kerülik el, szila- jul dolgozik, gondolkodás nélkül. Szeme és gondolata csak a falat , keresi a jég alatt, a Hőerőmű két blokk vastagságú külső homlokzatát. Azt se tudja, ki kezdte itt felhúzni a falat, az ismeretlen kőműves vagy nem értett hozzá, vagy csak kontárkodott, de Suhov most ismerkedik a fallal, mint a magáéval. Lám, itt egy kissé lesüppedt, ezt egy sorral nem lehet helyrehozni. Ez csak a harmadik sor után sikerül, ha kissé vastagabban keni a habarcsot. Emitt meg egy kissé kipúposodik, ezt két sor után ki lehet egyengetni. Szemre már be is osztja a falat, meddig rakja ő a bal oldali lépcsőzetes ki- szöggeléstől, s mettől Szenyka jobbra, Kilgaszig. Úgy számított, hogy a sarokhoz érve Kilgasz nem állítja meg, és Szenyka helyett odarak egynéhány téglát, ez egy kis könnyebbséget jelent a süketnek. S amíg azok abban a sarokban piszmognak, Suhov a fél falnál egy kissé többet húz fel, így aztán nem maradnak el a másik pár mögött. Azt is felméri szemmel, hova és hány salaktéglát rakjon. S alighogy a téglahordók megjelentek az első saroglyával, máris odakiáltja Aljoskát:

— Nekem hozd! Ide rakd, ni! Meg ide.

Szenyka lassacskán befejezi a jég leverését. Suhov már fogja is a drótkefét, és nyelét két kézre fogva jobbra-balra végigsöpri a falat, úgy letisztítja, különösen az il- lesztékeket, hogy csak egész vékony szürke hóréteg marad a téglák felső során.

Már felmászott a brigadéros is, s, amíg Suhov kezében jár a kefe, a brigadéros a sarokba erősíti a szintezőlécet. A két végén, Suhovnál meg Kilgasznál már régen ott állnak a lécek.

— Hé! — kiabál Pavlo lentről. — Él még valaki oda fenn? Küldöm a habarcsot.

uhov most még jobban - felindult: a zsinórt még nem húzta ki! Tűzbe jön. Ügy dön• - tött, hogy a zsinórt

nem egy, sem két, hanem egyszerre három sor fölé húzza ki, ezzel is időt nyer. No meg, hogy Szenykán könnyítsen, a külső sorból is megtart magának egy részt, és ehelyett egy keveset hagy a belső sorból a párjának.

Míg a zsinórt húzza, a felső szemöldökívvel egy vonalban, jelekkel meg szavakkal magyarázza Szenykának. hol kezdje a falazást. Megérti a süket. Ajkát összecsücsöríti és a brigadéros munkahelye felé sandít, mintha mondaná: megtáncoltatjuk őket? Nem maradnak le mögöttük! Nevetnek mind a ketten.

A pallón már hozzák is a habarcsot. Négy pár hordja majd. A brigadéros úgy dönt, a kőművesek mellé nem raknak habarcsos ládát. nem fogják átönteni a sarog- lyából a habarcsot, nehogy megfagyjon. A saroglyát egyenesen leteszik a falazó kőművesek mellé, hadd rakják. Hogy a habarcshordók ne fagyoskodjanak odafenn, salakblokkokat fognak feldobálni. S ahogy a habarcsos láda kiürül, alulról máris hozhatják fel a következő teli saroglyát, az üressel pedig hajrá lefelé. A kályhánál leolvasztják a saroglyához fagyott habarcsot, no meg magukról is. amennyire lehet."

Egyszerre hoztak fel két saroglya habarcsot, egyet Kilgasz falához, a másikat Suhovéhoz. A fagyban csak úgy füstölög, párázik a habarcs, de épp hogy csak meleg. Ha a vakolókanállal odakented, ne tátsd ám a szád, a habarcs egykettőre odafagy. Akkor aztán kalapáccsal verheted le onnan, mert a simítólaDáttal nem mész ám semmire. Ha a téglát ferdép illeszted, az is odafagy, s úgy is marad, ferdén. Ezt már csak a fejsze fokával verheti le az ember, aztán kaparhatja róla a habarcsot is.

Suhovnak azonban biztos a keze. A salaktégla nem mind illik egymáshoz. Látja, melyiknek

csonka a sarka, melyiknek ütődött le az oldala, és azt is előre tudja, melyik oldalával fekszik jobban a salaktégla, a falon is látja, melyik hová kívánkozik.

Suhov felkap a vakolókanállal egy adag párázó habarcsot, és már oda is csapja, ahová kell, jól megjegyzi, hogy az alsó sarokban hol az illeszték, odaigazítja a felső tégla közepét. Pontosan annyi habarcsot ken oda, amennyi a téglához szükséges. Kiragad a halomból egy téglát (de óvatosán, nehogy elszakítsa a kesztyűjét, mert hát a salaktégla erősen szaggatja a ruhát). Elegyengeti a habarcsréteget, és odabiggyeszti a salakblokkot. Gyorsan illesztgeti a téglát, meg- ütögeti a spatli nyelével, ha nem egészen jól fekszik, arra is vigyáz, hogy a külső fal a zsinórmérték szerint emelkedjen, hogy a tégla széliében és hosszában is vízszintesen kerüljön a helyére. Akkor aztán oda is ragad, odafagy.

a az illesztésnél oldalt : kicsurog a habarcs, gyorsan lekaparja a spatli élével, és mesz- : szire csapja a faltól (nyáron ez a habarcs a következő téglára menne, de most erre gondolni sem lehet), aztán megint megvizsgálja az alsó sort, mert megesik néha, hogy egész tégla helyett csak valami törmelék fekszik ott, majd újra odakeni a habarcsot, de úgy, hogy baloldalt egy Ikissé vastagabb réteg legyen, a salaktéglát sem vágja csak úgy oda, hanem jobbra-balra igazítja, ezzel is kisajtolja a felesleges habarcsot a két tégla közül. A szeme akár a mérőón. Rakja függőlegesen. Rakja vízszintesen. Beragadt. Jöhet a következő!

Megy a munka. Ha két sort felhúztunk, no meg a megkezdett falazás hibáit is kijavítjuk, utána simán megy. De addig jól nyissa ki a szemét az ember!

S rakja, rakja a külső sort, téglát, tégla után, egyre közeledik Szenykához. Ott, a sarokban, Szenyka is egyre távolodik a bri- gadérostól, ugyancsak erre közeledik.

Suhov már int is a szemével a habarcshordók felé, gyorsan hordjátok a habarcsot kéz alá! Egyre jobban belelendült, arra sincs ideje, hogy az orrát megtörölje.

Szenyka már közvetlen közelében van, most már ugyanabból a habarcsos ládából merítenek mindketten szemlátomást fogy a habarcs.

— Habarcsot ide! — ordít Suhov a falon keresztül.

— Adjuk! — kiált fel Pavlo. Már hozzák is. Kimerik ebből is,

ami folyékony, de már jócskán odatapadt a saroglya oldalához — azt már kaparják le a habarcshordók. Csak megkérgesedik, és nekik kell fel-le hurcolniuk. Rakd le! Jöhet a következő!

Suhov meg három kőművestársa már nem érzik a hideget. A gyors, lélegzetelállító munkától először átjárja őket a meleg — az a meleg, amitől a buslát, a pufajka, az alsó- meg a felsőing alatt egy kissé nyirkos lesz az ember teste. De nem állnak meg egy szempillantásra sem, csak húzzák a falat tovább és tovább. Egy órával később átjárja őket az a második meleg, amitől felszárad az izzadság. Legfontosabb: a láb nem fázott át, a többi nem számít, még a könnyű, de makacs szél sem képes gondolataikat eltéríteni a munkától. Csupán Klevsin ütögeti néha össze a lábát: a szerencsétlen fickónak negyvenhatos a lába, csak felemás nemezcsizmát találtak számára, de így is szorít.

Időről időre a brigadéros lekiált: „Ha-baroso-ot!” Suhov is utána: „Habarcs-ot!"’ Aki jól megfogja a dolog végét, az is brigadéros a szomszédja előtt. Suhov nem akar lemaradni a másik pártól, édestestvérét is halálra hajszolná most a habarcsos saroglyákkal a pallón.

Ebéd után Bujnovszkij eleinte Fetyukovval hordta a habarcsot. A palló meredek és síkos, kezdetben elég nehézkesen ment, Suhov egy kissé sürgette:

— Kapitány, gyorsabban! Kapitány, gyerünk a téglákkal!

Ahogy telik az idő, a kapitány egyre fürgébb lesz, Fetyukov pedig egyre lomhább: totyogva lépdel az a kutyafülű, oldalra billenti a saroglyát, kilöttyenti a habarcsot, hogy könnyítsen a terhén. Suhov hátba is vágja:

— Hű, te nyavalyás! Te igazgató

voltál, biztosan agyonhajszoltad a munkásokat.

— Brigadéros — kiált a kapitány. — Állíts mellém egy igazi embert! Ezzel a szarházival nem tudok dolgozni!

Megtörténik az átcsoportosítás: Fetyukov alulról dobálja majd fel a téglát az állványzatra, de olyan helyre állítja, ahol számon tarthatják, hány darabot dob fel, s a kapitány mellé Aljoskát osztják be. Aljoska szelíd fickó, őt csak az nem rángatja, aki nem akarja.

— Riadó! Minden ember a fedélzetre! — biztatja harsányan a kapitány. — Látod, hogy nő a fal!

Aljoska engedékenyen mosolyog:

— Ha gyorsabban kell, hát legyen gyorsabban. Ahogy maga mondja.

S már topognak is lefele.

Az efféle szelíd ember kincs a brigádban.

A brigadéros most lent kiabál valakivel. Kiderül, hogy még egy teherautó érkezett salaktéglával. Egy fél éven át egyetlenegy kocsit se adtak, most meg egyre jönnek a szállítmányok, se vége. se hossza. Egyelőre a téglaszállításnál nincs egyéb dolguk. Az első napon. Aztán majd leállnak, senki sem tudja megmozgatni őket.

A brigadéros megint káromkodik odalent. Valamit a felvonóval kapcsolatban. Suhov szeretné megtudni, miről va*n szó, de nincs idő: rakja a falat. Felérnek a habarcshordók, és elmondják, itt van a villanyszerelő munkavezetője is. aki szabad ember. A szerelő piszmog, a munkavezető meg csak nézi.

Mert itt ez így dukál: az egyik dolgozik, a másik meg nézi.

Ha megjavítanák a felvonót, azon szállíthatnák nekik a téglát meg a habarcsot.

uhov már a harmadik ■ sort rakja (Kilgasz is hozzákezdett a harmadik sorhoz). Egy újabb ellenőr, egy újabb főnök indul fel a pallón: Der, a pallér. Moszkvai. Azt mondják, ott a minisztériumban dolgozott.

Suhov nem messze áll Kilgasz- tól, s odamutat Dérré.

— Aha! — legyint Kilgasz. — Engem a főnökség nem érdekel. Csak akkor szólj nekem, ha lepotyogott a pallóról.

Der bizonyára azért jön, hogy a kőművesek háta mögé álljon, és figyelje őket. Suhov főképp az ilyen nézelődőket nem szenvedheti. Megjátssza a mérnököt a disz- nópofájú. Egyszer megmutatta, hogyan kell falazni. Suhov akkor jót nevetett rajta. Azt mondják nálunk: ha egyszer majd saját kezeddel felépítesz egy házat, akkor elhiszem, hogy mérnök vagy.

Tyemgenyovóban, Suhov falujában nem akadt egyetlen kőház sem, fából készült minden parasztház. Az iskola is gömbfából épült, hat öl fát hoztak hozzá a védett erdőből.

De hát a táborban kőművesre volt szükség, és Sühov, ha kell, hát kőműves is. Akinek a keze két mesterséget ismer, azé tíz másikra is könnyen rááll.

Der nem potyogott le, csak megbotlott, egyszer. Szinte futva jött fel.

— Tyu-urin! — kiabál, s majd kiugrik a szeme. — Tyu-u-rin!

Nyomában Pavlo szalad fel a pallón, még a lapátot sem tette le.

Deren is tábori buslát van, de vadonatúj, tiszta. Kitűnő bőrsapkáján, akárcsak a többiekén, ott van a szám: B—731.

— Nos? —■ Tyurin a spatlival a kezében előjön a fal mögül. A bri- eadéros sapkája a fél szemére billent.

Valami hallatlan dolog történt. Elszalasztani sem lehet, pedig közben a habarcs is megfagy a ládában. Rakja Suhov a falat, rakja és fülel.

— Hát te mit kéDzelsz?! — Der ordít, szinte fröcsköl a nyála. — Ezért már nem is szigorított jár! Fz már bűntett. Tyurin Harmadszor js elítélnek!

Csak akkor eszmél rá Suhov miről is van szó. Kilgaszra sandít de már az is megértette. A kátránypapír! Meglátta a kátránypapírt az ablakon.

Sühov maga miatt eev csenpet sem fél. tudia, hogy a brigadéros nem mártja be. A brigadérost félti. A sittes számára a brigadéros olvan, mint az édesapa, az adminisztráció számára csak egy bábu. Ilyesmiért már nem egy brigadérost ítéltek el ott Északon.

\