Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

Maaazu Párizsba vándoroltak az alföldi népművészet remekei Formás meghívó, bár egy­általán nem díszes, inkább szerény, kulturális esemény­re hívogató; francia nyelven s franciáknak szól. Párizsi­aknak főleg; hisz az ese­mény színhelye a francia fő­város. Egészen pontosan a Bonaparte utca 92., ahol az a méltóságteljes, többemele­tes épület áll, amelyben ezekben a napokban a mi vidékünk, az alföldi pásztor­élet emlékei várják az eme­leti pompás kiállítóteremben a látogatókat. Egy darab múlt, a Jászság és a Nagy­kunság világa Párizs szívé­ben, a híres Latin Negyed­ben, a Szajna bal partján, •nem messze ama nevezetes Szt. Mihály útjától, ahol Adyra „rontott” váratlanul az ősz, alig néhány lépés­nyire a hatalmas Luxem- •burg-kerttől, majdnem az Odeon szomszédságában, ahol a Nemzetek Színháza székel, s ahol a Katona Jó­zsef társulata sikerrel sze­repelt az elmúlt esztendő­iben, néhány ugrásnyira a Hotel des Balcons utcájától, ahol a magyar Ugaron poé­tája lakott. A bejárat kétszámyú üvegajtó, mellette elegáns réztábla: Institut Hongrois, azaz Magyar Intézet. Most ünnepli épp megszületésé­nek hatvanadik évforduló­ját, s szép gesztus, hogy a magyar kultúra népszerűsí­tésének eme tisztes korú in­tézménye épp az Alföld nép­művészetének remekeivel rukkol elő. Az igazság per­sze az, hogy a mostani tár­latot megelőzte már egy a szolnoki kolónia képzőmű­vészeinek sikeres bemutat­kozása ugyanitt, a Művész­telep alkotóinak vásznai, szobrai, rajzai meghódítot­ták az idelátogató párizsi­akat, — októberben és no­vemberben néhány hétig a Szolnoki Művésztelep művé­szeinek munkáit tekinthet­ték meg. A képzőművészek­kel kezdődött, s a népmű­vészettel folytatódik. S min­den bizonnyal újabb kiállí­tásokkal bővül — a tervek már készülnek — az a ter­mékeny kapcsolat, amely a Szolnok megyei múzeumi szervezet és a Párizsban működő Magyar Intézet kö­zött kialakult, amely széles kaput nyit e táj számára is a nagyvilágra, s amely dr. Gerelyes Edit szorgalma és •kitüntető érdeklődése nél­kül aligha jöhetett volna lét­re, ő szervezi-irányítja e lát­ványos bemutatkozásokat. S az irodalmi esteket, mai ma­gyar írók előadóestjeit, töb­bek között Bari Károly is színre lépett, s a moziterem­ben a Jancsó-sorozatot, a hangversenyeket, neves elő­adóművészeink koncertjeit: pezsgő szellemi élet vonzó színhelye a Bonaoarte 92. S ahogy lenni szokott, evés közben jön meg az étvágy, Megyénk kultúrája a nagyvilágban már a levegőben egy újabb találkozás, amikor cserepe­seink, agyagosaink mutat­koznak be francia földön, a nagy francia forradalom or­szágában, amely most ün­nepli a jelentős esemény kétszázéves évfordulóját, hogy a francia nép megdön­tötte a feudalizmus világát. S kedvet kapott a Hungexpo is, az áprilisi Lyoni Nemzet­közi Vásáron a magyar pa­vilonban a megye fazekas műhelyeiből kikerülő kerá­miák is csalogatják a néző­ket, a tervek szerint Szűcs Imre füredi mester ül majd a korongozónál, s az érdek­lődőket a franciául is tudó füredi múzeuimigazgató, dr. Füvessy Anikó kalauzolja szakmailag. S vándorútra kel az alföldi népművészet jelenleg a Magyar Intézet­ben látható anyaga is, mely akár élő képeskönyvnek is mondható, hisz a tárgyak a díszes Szolnok megye nép­művészete című .könyv lap­jairól „léptek be” a tárlók­ba (a tárlat anyagát a könyv alapján válogatták), s szin­te pillanatok alatt leltek gazdára a díszes kötetek is, amelyet magukkal vittek a rendezők, hogy a tárlat „mellékleteként” felkínál­ják őket. Megy a tárlat ván­dorútra, s végállomás az észak-franciaországi Ami­ens, Piccardia „fővárosa”, annak a vidéknek a központ­ja, amellyel megyénknek is reményekre jogosító kapcso­latai vannak kibontakozó­ban. Szeptemberben a Ma­gyar napok egyik program­ja lesz az alföldi népművé­szet bemutatkozása: a kü­lönböző szőttesek, kerámi­ák, hímzések, fafaragások, a pásztorművészet alkotásai, pásztorbotok, karikásosto­rok, szarufaragások, meg­annyi remeke a teremtő né­pi képzeletnek, továbbá fes­tett tékaajtók — több mint kétszáz tárgy, amely a Magyar Intézetből ősszel Amiensbe költözik. S a ko­vácsoltvas házpromdíszek is, a falusi élet jellegzetes ház­díszei, amelyek jelenleg a Párizsi Intézet aulájában hívogatják üvegtárlókban a második emeletre, a kiállí­tás színhelyére mindazokat, akik egyáltalán az intézet kapuján belépnek. A hatvanéves intézet ju­bileumi ünnepségén me­gyénk kultúrája is mutatja magát a nagyvilágnak. A kerek évforduló alkalmából rendezett tudományos ko- lokvium résztvevői, akik a francia és a magyar kultúra, illetve művészetek közötti kapcsolat, illetve hatás, ro­konság kérdéseit vitatták meg, s izagolták számos pél­dával a felvetés létjogosult­ságát eleven érvként a Szol­nok megyeiek kiállítását is használhatták. Hiszen új. friss hajtása ez annak a gondolatnak, ame­lyet a húszas években, a külföldi magyar intézetek létrehozását szorgalmazó kultuszminiszter fogalma­zott meg: „Egy kis ország számára egyszerűen kataszt­rofális, ha elzárkózik a nagy és civilizált nemzetek­től az hívén, hogy elszigetelt helyzetében tud valami ki­mondottan nemzetit alkotni. Az 1928-iban alapított pá­rizsi Magyar Intézet a kul­turális érintkezés istápoló­ja, céljairól, feladatáról, sze­repéről jelenlegi igazgatója, dr. Berényi Pál így beszélt: „A PMI hivatása, ugyanúgy mint a többi magyar intéze­té, a kultúra és a tudomány eredményeinek terjesztése a fogadó országban. Ehhez tar­tozik a személyes ‘kapcsola­tok ápolása és fejlesztése, a két ország közti kulturális, tudományos cserék lebonyo­lítása,, a magyar kultúra iránti helyi érdeklődés kielé­gítése. A PMI tevékenységé­nek sajátos hangsúlya a ma­gyar művészek és zene nép­szerűsítése, művészeink ki­utazásának szervezése. És vajon hogyan lehet mérni az intézet hatását, a magyar kultúra kisugárzását?” Pá­rizsban úgy hatvan kulturá­lis intézet működik. A leg­ismertebb heti műsorfüzet­ben, a Periscope-ban rend­szeresen megjelennek műso­raink. a képernyős felvilá­gosító eszközön, a minitelen is megtalálhatók program­jaink. Törzsközönségünk a hangversenyeken száz-száz- húsz személyre, egyéb ren­dezvényeinken hatvan­nyolcvanra tehető. Nyelv­tanfolyamainkon mintegy 'harmincán vesznek részt, a könyvtárba ezren iratkoz­tak be. Hanglemezeket, diá­kat és rövidesen videokazet­tákat is kölcsönzünik. A két alföldi „kóstoló” után bizonyára többen lesz­nek franciák is majd, akik útiprogramjukban a kérdé­ses művészetek forrásvidé­kének felkeresését is bejegy­zik, ahol azok a szép csere­pek, pompás hímzések, mar­káns szőttesek és finom csontfaragások születtek — miképp e sorok írójának egyik francia ismerőse is megjegyezte a tárgyak lát­tán álmélkodva, elismerően. Valkó Mihály Le Directeur de l'Institut Hongrois vous prie d'honorer de votre presence ie vernissage de l’exposition \K F PAYS AN DH LA GRANDE PLAINE HONGROISE (collection du Musée Damjanich de Szolnok) Le jeudi 26 janvier 1989. de 18 heures ä 20 heures. A diszkótáncverseny dön­tőjében az első helyen Csom- bók Géza végzett, Ritter­wald Anita és Debreceni Tamás előtt. A felvételen látható ifjú hölgy is hatal­mas sikert aratott, főleg az egyik nem körében. Komo­lyan mondom, lapzártáig törtük rajta a fejünket, hogy miért, de nem jöttünk rá Az apróságok sem maradtak ki a farsangi karneválsorozatból. Teó és Lala, a két bohóc derűs pillanatokat szerzett a Tallinn Nemzetiben leg- hálásabb publikumának Az igazi vigadalom vízkereszttől hamvazó­szerdáig tart: azaz el­kezdődik már január­ban, de bőven marad belőle a másik hónapra is. Az idén a legbősége­sebb kínálatot a Jász- Nagykun Farsang jubi­leumi, huszadik rendez­vénysorozata .biztosí­totta, mivel a tizenhá­rom napi választékban bőven adódott olyasmi, ami szemnek és szájnak ingere. Nehéz lenne fel­sorolni a teljes kínála­tot, hiszen volt itt Ju­lianna és Zsuzsanna-na- pi sütivásár, temérdek édesség és hidegkony­hai bemutató, ibortotó, fogorvosbál, brazil gasztronómiai nap és a jó ég tudja mi minden. Mindezek előrebocsátá­sa után kedves olvasó­inknak tisztelettel át­nyújtunk az idei, me­gyei farsangról egy szo­lid válogatást. A néze­getéshez jó szórakozást kíván a teleobjektív ke­zelője: Nagy Zsolt, és a szöveges rész elkövető­je: D. Szabó Miklós. Meglehet, az állítás önkényes, de nekünk a kínai vacsoraest tűnt legér­dekesebbnek. Az eszem-iszom a kin -sen pálinka kortyolgatásával kez­dődött, majd a kínai csirkesalátát tálalták fel. Ezután a suang-la- tchang, a csészében hozott leves kö vetkezett, majd a mü-sü-zon, azaz az apróhús, később s-c-tchon-t, más szóval oroszlánfejet kapott a nagy­érdemű, ami nem más, mint darált hús. Aki még bírta, záróételként sü­teményes tányérban a pa-pao-farft, azaz rizst nyolc kinccsel, magya­rul a nyolcféle gyümölcsből készült édességet is belapátolhatta. A ké­pen az ptfogásos lakoma készítői Színesítette a palettát egy szépségverseny is, amely szigorú és alapos zsűrijének nem volt más az elnöke, mint Mészáros Szilvia, aki négy éve a hasonló seregszemlén az országos középdöntőbe is bejutott. Itt most a képen jobbra látható Tassi Rózsa nyert, a sajtó különdíját pe­dig a .mellette álló Válóczi Erika kapta Oldalunk címere, szaknyelven fogalmazva veze­tő anyaga fez a fotó. Ügy tűnik, a hölgy tökéle­tesen megfelel a feltételeknek: rendelkezik ka­lappal is, álarccal is, nem beszélve fölöttébb szembetűnő elölnézetéről. Az is kitetszik: far­sang végére úgy elszegényedett, hogy jószerével csak papírszoknyára és egy vállon átvetett sza­lagra futotta. Tudom, mindezek ismeretében tetemes létszámú férfinéző sietne a segítségére, ámbár ezt gátolja, hogy a pontos címét mi sem tudjuk Látod, ez a kin-sen pálinka, itt van benne a ginzenggyökér, mutatja hősünk. A gyökér úgy hatásos, ha legalább hatvan­éves, és állítólag hihetetlen mértékben fokozza a férfierőt. A sajátos zamatú italféleség alapos hibája, hogy belőle a felvételünkön látható egyetlen liter négyezer forintba kerül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom