Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-20 / 43. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP; M 1989. FEBRUÁR 20.- - ;?. • ■ , ■ ' A hét filmjeiből amerikai gyilkosságok A valóság azokat döbben­tette meg legjobban, akik mindennapos, s olykor szen­vedő részesei voltak — ma is azok — a valóságnak. Ami már külön érdekes: egy Ma- taichiro Yamamoto nevű ja­pán producer nézette tükör­be a Föld egyik leggazda­gabb országának népét. A Los Angelesben tanul­mányúton tartózkodó japán . filmesnek feltűnt, hogy a vá­ros polgárai milyen zárkó­zottam, számára szokatlan elővigyázatosságok közepette élnek. Elhatározta, filmet ké­szít erről a japán közönség­nek. A gondolatot támogatta Leonard Schrader, a japán filmtörténet és kultúra nem­zetközileg elismert tudósa — ő az egyik forgatókönyvíró — s tetszett az ötlet Sheldon Renannak, aki vállalta a do­kumentumfilm rendezését. Az Amerikai gyilkosságok — ez lett a film címe — az Egyesült Államokban min­dennapos erőszakos cselek­mények bizalmas és riasztó vizsgálati eredményeit mu­tatja be, az eseményeket ere­deti felvételek, filmhíradók, interjúk segítségével követi nyomon. Van mit, hiszen az Egyesült Államok a világ egyetlen olyan országa, ahol a gyilkossági ráta olyan ma­gas, mint a halálozás azok­ban az országokban — pél­dául Nicaragua —, ahol pol- háború van. Minden harma­dik percben megkísérelnek egy gyilkosságot, minden hu­szadik percben megölnek valakit. A dokumentumfilm rész­leteket tartalmaz John F, Kennedy, dr. Martin Luther King és Robert Kennedy sze­nátor meggyilkolásáról, s sok más, faji előítéletekből, val­lási tébolyból, szexuális per­verziókból elkövetett gyil­kosságokról. Borzalmas fel­vételekkel mutatják be a kü­lönböző gyilkosságtípusokat, s megszólaltatnak elítélt gyilkosokat. Ezek közül ta­lán a legmegdöbbentőbb egy Ed Kemper nevű többszörös gyilkossal folytatott beszél­getés. Kellemes modorú, szu­perintelligens, szeretetre méltó embert ismerünk meg a tömeggyilkosban. A film al­kotói szerint ez az Amerikai gyilkosságok paradoxon üze­nete. Sheldon Renan dokumen­tumfilmje mestermunka. Mégis úgy véljük, ez esetben nem elég az életkori korlá­tozás — „Csak 18 éven felü­lieknek!” — egyes jelenetso­rai — hullaház! — láttán hozzátehetjük: Csak erős idegzetű felnőtteknek! ajánl­juk. — ti — Nevezetes épületeink nyomában A tiszafüredi fazekas tájház Tiszafüreden, a Malom ut­ca 12. szám alatt áll Nyúzó Gáspár háza. A helyi Kiss Pál Múzeum igazgatójától, dr. Fiivessy Anikótól tudjuk, hogy a házat 1975-ben népi műemlékké nyilvánította az Országos Műemléki Felügye­lőség, majd- 1977—78-ban az OMF, a Közép-Tiszai Intéző Bizottság és a tiszafüredi nagyközségi tanács támoga­tásával felújították. Megvá­sárlásának és berendezésé­nek az volt a célja, hogy ere­deti környezetben mutassák be a tiszafüredi fazekasmes­terek egykori otthonát és műhelyét. „A ház pontos építési ide­jét nem ismerjük — írja Fü- vessy Anikó. Építésével kap­csolatban a családi hagyo­mány két változatot őrzött meg. Az egyik szerint az idő­sebb Nyúzó Gáspár építette első vagy második házasság- kötése után 1863—70 között. Ez a telek a fazekasmester első feleségéé, Kiss Julian­náé volt. A telket később az első házasságából származó egyetlen gyermek, Gáspár örökölte. A másik változat szerint a ház a fiatalabb Nyúzó Gáspár apósáé, Ko­vács Istváné volt, ahová a fiatalabb fazekas 1892 körül költözhetett át. Az anya­könyvben 1892-ben már más számon tüntették fel lakását, de ezt nem vehetjük bizonyí­tó erejűnek, mivel a házszá­mok a múlt század végén megváltoztak. Telekkönyve­ket sem hívhatunk segítsé­gül, mert ezek csak 1898-tól maradtak fenn.” A ház hagyományos alap­rajzú, három osztatú, fával borított vértelekkel, kettős, klasszicista oszlopokkal épült, tetejét nád borítja. Be­lépéskor a pitvar fogadja a látogatót; innen jobbra, azaz az utca felé nyílik a szoba, balra pedig a műhely, amely­nek hátsó falán kis elhúzha­tó ablak nyílt a raktárba; itt adogatták ki égetésre az elő­készített edényeket. Minden helyiségben nagy­méretű kemence állt koráb­ban, de a műhelyét például az 1930-as években elbontot­ták, mert a házban egy szíj­gyártó rokon dolgozott to­vább, akinek nem volt szük­sége égetőkemencére. A házat felújításakor a Nyúzó család több generáci­ón át gondosan megőrzött bútordarabjaival rendezték be, a műhelyt pedig rekonst­ruálták. J. J. (Fotó: T. Z.) Szolnokra színházba Megkezdődtek az idei diáknapok — Vers- és prózamondók találkozója Mezőtúron Szép és felemelő verseny Pénteken este a Szigligeti Színház erkélyén elég foghí­jasok voltak a sorok. így az­tán kényelmesen elüldögélt, sőt: szünetben kicsit előre lopózott néhány diák. Fiúk, lányok, egyetemisták, főis­kolások, középiskolások — egv majdani szegedi diákúj­ság első szerkesztői. Tizen­egyen érkeztek délután, s a hosszú vonatozásnak csak eevetlen célja volt: látni Kafka Kastélyát a Sziglige­tiben ! Ez persze korántsem egy­szerű dolog, hiszen este tíz­kor nem lehet hazautazni a Dél-Alföld fővárosába. így hát diákjaink ió előre szál­láshelye* foglaltak maguknak az építők munkásszállójá­ban. A színházi este kitűnően sikerült. A Kastély nagyon tetszett a szegedi diákoknak — azért kicsit sajnálkoztak, hogy a nem méltánytalanul híres együttes feje fölött ilyen sivár a tető, s hogy a színház bizonyosan már ak­kor sem volt szép, amikor a hatvanas években valahogy, valakinek „helyreállították”. Ezt a kis kritikát azonban feledtette a Kastély fősze­replője, Mucsi Zoltán és a színház főrendezője, Fodor Tamás. Az előadás után kis baráti beszélgetésen vallot­tak hivatásukról, a rendező, a színész munkájáról. Hogy a vége is ió legven: az építők szállója kényelmes éjjeli „menedékhelynek” bi­zonyult. A szegedi diákok elégedetten távoztak szom­baton reggel Szolnokról. — só — Környezetvédelem a pedagógusképzésben Befejeződött Felsőtárkány- ban a Környezetvédelem a pedagógusképzésben címmel február 16—18-án megtar­tott országos elméleti konfe­rencia. A környezeti nevelés fej­lesztése érdekében a konfe­rencia résztvevői szerint mindenekelőtt a jövő peda­gógusainak képzésében, fel­készítésében van szükség változtatásokra. így segítheti elő leginkább, hogy a társa­dalomban mielőbb széles kör­ben megjelenjenek a korsze­rű ökológiai szemlélet ele­mei. Sürgetőnek tartják, hogy az illetékes állami szervek határozzák meg saját és kö­zösen végzendő feladataik programját, az oktatás, a művelődés ez irányú feltéte­leinek javításában. Az egye­temeknek és a főiskoláknak azt ajánlják, hogy önállósá­guk alapján, de szakirányuk és intézménytípusuk szerint összehangoltan, egymást köl­csönösen segítve alakítsák ki a környezetvédelmi okta­tás megfelelő képzési struk­túráját. Kedves ünnepség színhe­lye volt szombaton dél­után a szolnoki Rigó Jó­zsef Üti Általános Iskola aulája. Az iskola tanulói jól sikerült helyzetjáték keretében elevenítették fel István király koroná­zási ünnepségét. A kor­hűségre törekvő játékot dr. Keczcr András, a Bé­kés megyei Jókai Szín­ház igazgatója rendezte, s abban dicséretes igye­kezettel és fegyelemmel az iskola minden tanuló­ja részt vett. Képeinken: A tanulók és a „szép" já­tékot megtekintő szülők az iskola aulájában, il­letve Istvánt királlyá ko­ronázzák. Fotó: K. É. TIZENÖTEN KAPTAK ARANY OKLEVELET Több mint száz vers- és prózamondó fiatal sereglett egybe szombaton tiszántúli városunkban, a diákhagyo­mányokkal rendelkező Me­zőtúron. Középiskolás diá­kok, akik a megye 31 tan­intézetéből érkeztek, hogy hitet tegyenek művészet iránti rajongásukról, hogy nemes és felemelő verseny­ben mérjék össze tudásu­kat, tehetségüket, s egyben demonstrálják: a versnek ma is vannak odaadó hívei a tanulóifjúság körében. A költészet és a széppróza va­lóságos ünnepévé varázsol­ták a tavaszi diáknapoknak ezt az első megyei rendez­vényét. A városi pártszékház dísztermében Illyés, Petőifi, József Attila, Szabó Lőrinc, Nagy László, Pilinszky Já­nos, Váci Mihály, Radnóti Miklós, a magyar líra ki­emelkedő poétáinak gyö­nyörű sorai hangzottak fel jelezve az indulók — min- den középiskolát két-két ta­nuló képviselhetett — tema­tikai, gondolati igényessé­gét. Szép és felemelő ver­seny volt, amelynek végül is igazi győztese: a költői szépség. S talán nem mellé­kes, a lírára fogékonyabb szebbik nem mellett jelen­tős arányban léptek pódi­umra a fiúk, s szereztek nem egy esetben kellemes perceket a hallgatóságnak is kiváló diáktársaknak. A jászberényi Juhász Sándor Illyés Közügyét mondta el moz­gósító meggyő­ződéssel, szavai­ból sütött a közös ügyeinkért érzett felelősség; a kar­cagi Petrov Atti­la József Attila Nagyon fáj című versét tolmácsol­ta szívbe marko­ló erővel. Más példákat is lehet­ne említeni, a lá­nyok közül pél­dául a mezőtúri Jakab Erzsébetét, aki Pilinszky köl­teményét, a Ne félj-t mondta el parázsló belső tűzzel, szinte iz­zásba hozva a te­rem atmoszférá­ját. Mindezek bi­zonyítják, hogy aki itt ezen a délelőttön szót kért, az mon­dani is kívánt valamit, amit fontosnak érez; akár csupán csak azt, hogy mily csodálatos, amikor orgonail­lattal telik meg tavasszal a világ, ahogy ezt a szol­noki Szabó Dóra éreztette meg ve­lünk, aki Szabó Lőrinc Májusi orgonaszag című versét választot­ta, hogy szépség utáni vágyát ki­fejezhesse. Tárgyilagosan megállapítható: vers- és próza­mondás tárgyá­ban az utóbbi idők egyik leg­színvonalasabb diáktalálkozója volt ez a mostani mezőtúri: igazi intellektuális él­ményt nyújtott a megszólaltatott versek pontos, tiszta értel­mezése — ebben a tanári segítség is nyilvánvalóan manifesztálódott —, ugyan­akkor magával ragadott az átélés magas hőfoka, az ér­zelmek gazdagsága, ami so­hasem járt a szükséges mér­ték és illendő stílus „megsér­tésével”. A prózamondók ver­senyén is hasonlókat lehe­tett tapasztalni, igényessé­get a választásban — itt Karinthy, Örkény volt a sláger — kidolgozottságot az előadásban, általánosan jó színvonalat. A teljesítmé­nyeket arany, ezüst és bronz oklevéllel „honorálta” a Feszült figyelem a nézőtéren V. M. Megelevenedett a történelem zsűri. Hely hiányában álljon itt csupán a legjobbaknak minősítettek névsora. A versmondóknál: Daróczi Magdolna és Petrov Attila, mindketten a karcagi Gábor Áron Gimnáziumból, Juhász Sándor, Jászberény, Liska József Szakmunkásképző, Fejes Ildikó, Szolnok, Ke­reskedelmi Szakközépisko­la, Filkus Brigitta és Huszár Judit, Szolnok, Egészségügyi Szakiskola, Jakab Erzsébet, mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium, Csajbók Irén, Szolnok, Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskola. A prózamondóknál: Telek Ágnes és Tornóczki Gabri­ella, mindkettő a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázi­umból, Bencsik Nóra a me­zőtúri Teleki Blanka Gim­náziumból, Simon Zsolt, Szolnok, Kereskedelmi Szak- középiskola, Nagy Katinka, Kisújszállás, Móricz Zsig- mond Gimnázium és Szak- középiskola, valamint Mis­led Anikó és Gulyás Erika a szolnoki Tiszaparti Gimná­ziumból. A felsoroltak vala­mennyien arany oklevelet kaptak. Közülük és az ezüst oklevelesek közül meghívás alapján kerülnek ki azok, akik az áprilisi gálán illetve a sárospataki diáknapokon is részt vehetnek majd. Jakab Erzsébet a „fellépés előtti pilla­natban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom