Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-20 / 43. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP m 1989. FEBRUAR 20. IA szerkesztőség postájából | Ha lenne pénz az étkanyar megvilágítására Sötét a Faggyas kanyar címmel február 6-i számunk­ban tiszaföldvári olvasóink levelét közöltük. melyben szóvá tették, hogy több bal­esetnek kellett megtörténnie ahhoz, hogy a karácsony előtt kiütött kanyarjelző táblát helyreállítsák. Kifogásolták továbbá, hogy a veszélyes útkanyar nincs jól megvilá­gítva. A biztonság érdekében elfogadható megoldást, in­tézkedést kértek. Észrevételükre Losonczi Zoltán, a Szolnoki Közúti Igazgatóság fenntartási osz­tályának vezető főmérnöke többek között a következő­ket válaszolta: A balesetet szenvedett járművezetők a továbbhaladás irányát hang­súlyozó fekete-fehér sávos táblát ütötték ki korábban, s nem a kanyarjelző táblát. A balesetek éppen azért kö­vetkeztek be, mert a mind­végig helyükön lévő „Veszé­lyes útkanyarulat balra”-, valamint a „A főútvonal balra kanyarodik” kiegészí­tő táblákat figyelmen kívül hagyták. (Száraz úton a bel­területre engedélyezett se­bességgel lehet a kanyarban közlekedni!) Egyetértenek a levélírókkal abban, hogy a Lehel utca kivilágítása za­varja (zavarta) a Cibakháza felől érkezőket és azzal is. hogy a veszélyes útkanvart jobban meg kellene világí­tani. Anyagi okokból való­színűleg erre nincs lehetősé­gük az illetékes tanácsoknak — írta végezetül. Vasutas nyugdíjasok rendezvénye A szolnoki vasutasok nyug­díjas szakszervezeti csoport­ja ijanuár 28-án szórakoztató műsort rendezett a csomó­ponti művelődési házban. A bevezető számot az újszászi Rozmaring népdalkör nyolc­tagú csoportja 'adta elő — Barta ■Ferencné vezetésével Kodály- és Bartók-népdalo- kat énekeltek. Harmonikaszó mellett és Török Mihály tá­rogatója közreműködésével szórakozhatott ezen az esté­be ,nyúló délutánon az idős emberek nagy csoportja. Az összejövetel Zárószáma az el­maradhatatlan és mindig jó kedvre derítő tombolasorso­lás volt. Földi József Szolnok Tavaszi nagytaka­rítás az utak men­tén. A Közúti Igazgatóság az el­öregedett, korhadt fákat kivágja, hogy ezek ne ve­szélyeztessék a közlekedést. Ké­pünk Jászkisér és Jászapáti között készült, ahol a jászberényi üzem- mérnökség embe­rei dolgoznak. (Fotó: T. Z.) „Fiaim, csak énekeljelek” A túrkevei Madarász Ká­roly nélpdalkör január 27-én este tartotta névadó ünnep­ségét, melyen Madarász Ká­roly .lánya, Madarász Kata­lin énekesnő is részt vett. Névadónkról röviden annyit: 1899-ben született Túrkevén (apja tanító 'volt), itt végez­te el ia polgárit, majd kiváló diákként került a zilahi ta­nítóképzőbe. 1919-től 1963-ig igazgató-tanító Túrkevén. Feleségével együtt szívvel- lélekkel szervezte a színját­szó lés néptánccsoportot, szín­darabokat írtak, koreogra- fálták és előadták. A műve­lődésügy mellett a sporttal is foglalkozott: aktív futballis­ta és az atlétikai psztály ve­zetője flett. A néptánc- és színjátszó csoporttal országos elismerést szerzett Túrkevé- nek. Szellemi örökségéből táplálkozik ma is a népdal­kor, és gyűjteményeit szere­tettel . ápoljuk. Egyik első díjas pályamunkájának ezt a jeligét adta: „Fiaim, csak énekeljetek.” Hagyatékával folytatjuk a munkát, nem is sikertelenül, mert 1977-ben országosan kiválóak lettünk, 1981-ben arany minősítést kaptunk, jelenleg pedig or­szágos ezüst oklevéllel ren­delkezünk. (Számos rádiófel­vételt ás .készítettek már ve­lünk.) Ügy érezzük, hogy méltóak lettünk Madarász Károly nevének viselésére, melyhez ,családtagjainak be­leegyezését kértük — írta Szilágyi Istvánná, a népdal­kor tagja. Sárosak az utak Nem emlékszem, hogy va­laha ennyire sáros lett volna Szolnokon az útburkolat, mint az idén. Balesetveszé­lyes rajta közlekedni — jár­művel éppúgy, mint gyalo­gosan. Tekintettel arra, hogy télen alig volt hó, a sózás, hóeltakarításból megspórolt összeget az utak tisztántar­tására kellene fordítani. Leg­alább a forgalmasabb helye­ken locsolóautóval mossák le az utat és szállítsák el az összegyűlt sarat — ahogyan ezt például Sopronban te­szik. Ha nem ily módon hoz­zák rendbe mihamarabb vá­rosunkban az utakat, a tél elmúltával porfelhőben fo­gunk járni. Sándor János Szolnok Levelekből — sorokban Molnár Ferencné szolnoki olvasónk a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központ ga­lériájában kiállított Stanis­lav Troksiar lés Kovács Ist­ván papírplasztikáihoz fűzte gondolatait: Miért a köny- nyen pusztuló, nehezen ke­zelhető papírból formálták meg az embert? Talán arra akarták felhívni a figyelmet, hogy !az ember hasonlóképp sérülékeny, könnyen elpusz­títható tes jó lesz vigyázni az lélet legcsodálatosabb al­kotására, az emberre. A tiszavárkonyi nőbizott­ság január 27-én bensőséges kis ünnepségen ajándékozta meg az idősek klubját egy ban felvillantotta a kereske­delemben dolgozók gondjait, nehézségeit és mellettük szólt. Jólesett a pártfogás, mert a közelmúltban több elmarasztaló cikk jelent meg a kereskedelmi dolgozók munkájáról. (Legutóbb a Szövetkezet c. hetilap 5. szá­mában.) Azt tartják helyes­nek, ha a kereskedők bírála­ta — akár a vásárlók köny­vében, akár nyilvánosan — mindig személyre szóló, mert csak így kerülhető el, hogy a becsületes dolgozókat ne érié sérelem. Sajnos igaz, hogy bekerültek a szakmába olyanok is. akik nem tudnak vagy nem akarnak megfelel­ni az etikai követelmények­nek. Szerencsére a többség nem ilyen, hanem lelkiisme­retesen és tisztességesen szol­gálja a lakosság érdekeit — írta többek között. H házalapnál mélyebbre ástak A Néplap január 21-i szá­mában megjelent egy cikk (Pincébe csúszott ház cím­mel). amely egy építkezés szakszerűtlen kivitelezéséről, az emiatt bekövetkezett ron­gálódásról szólt. A cikket bizonyára jóindulatból, fi­gyelmeztetés és a hasonló esetek megelőzése végett kö­zölték, de sajnos nem min­denben fedi a valóságot. Nem igaz ‘az az állítása, mely szerint „szakember nem volt a közelben, nem is igényelték — úgy tudták alapot ásni mindenki tud.” Azt. hogy az építkezés kivitelezéséhez fe­lelős műszaki vezetőt és ok­leveles kőművesmestert fo­gadtunk, ,bizonyítani tudjuk. Valamint azt is, hegy a mun­kákat szakember felügyele­tével, jóváhagyásával végez­tük. hiszen nem egyszerű alapról volt szó, hanem pin­cével ellátott házalapról, ami szakembert igénylő feladat. Tény, hogy a pincealap ásá­sakor mélyebbre mentünk — a már álló épület alapjánál körülbelül 50_ centiméterrel —. és a rongálódást kiváltó ok valószínűleg ez volt. A cikk egy szót sem szól a meg­rongálódott épület építése közben elkövetett szaksze­rűtlenségekről, hibákról. Pe­dig |ez az érem másik oldala — írta Radics Attila tószegi olvasónk. (A tény. hogy az épület megsérült, tény ma­rad. Levélírónkkal abban egyetértünk, hogy a bírósági eljárás feladata és jogköre Válasz a cibakházi holtágról szélé nyílt levélre A Néplap február 13-i * számában Ráckevi Lajos- né, a Cibakházi Községi Tanács vb-titkára nyílt le­vélben tájékoztatta az ol­vasókat a cibakházi holt­ágért aggódó lakosok ész­revételeiről, és kért segít­séget a problémák megol­dásához. A cibakházi holtág 329 hektár területéből 217 hektár — többségében vízfelület — az igazgató­ságunk —, 98 hektár ná­das rész a helyi Vörös Csillag Tsz —, 14 hektár pedig a Csongrádi Állami Gazdaság kezelésében van. A holtág jelenleg a belvizek befogadását szol­gálja, 300 hektárt öntöz­nek belőle; befogadja a Mezőgép gyáregység tisz­tított szennyvizét, továbbá lehetőséget teremt halá­szatra és horgászatra is. A holtág vízpótlását a Ti­száról — 600-as vízállás felett — és a nagykunsági főcsatornából (0.3 m3 sec.) tudjuk gravitációsan biz­tosítani. A holtág ürítése csak szivattyúsán történ­het, így a teljes víztömeg egyszeri cseréje mintegy 700 ezer forintba kerülne. A víz minőségét — mely II. osztályú és egyre rom­lik — három helyen rend­szeresen ellenőrizzük. Mi lehet a megoldás? A vízfrissítés érdekében a gravitációs vízleadási le­hetőséget maximálisan ki­használjuk; a tanáccsal' közösen továbbra is rend­szeresen ellenőrizzük a szennyvízbevezetéseket, és számítunk a lakosság se­gítőkész együttműködésé­re — erre a nyílt levél is biztatott. Mivel a holt­ágakkal kapcsolatos • prob­léma nem csak Szolnok megyét érinti, országos összefogással kell előte­remteni a megmentésük­höz szükséges pénzt, mely feltételezi a hasznosítás­ban érdekelt valamennyi fél anyagi hozzájárulását is. Dr. Nagy István Középtiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság IA tárgyalóteremből I Nem könnyű pedagógusnak lenni Noha nagyon sokan állít­ják, hogy a tanítói-tanári hivatás a világon a legcso­dálatosabb, mégis napról napra kiderül: a gyerekek­től kapott mérhetetlenül sok szereteten, ragaszkodáson kívül temérdek buktatót is rejt magában ez a pálya. Minderről valószínűleg bő­vebben tudna mesélni az a Tiszai üred-Tiszaszőlősön tanító fiatal pedagógus, aki még tavaly szó szerint ösz- szeütközésbe került az egyik szülővel. Pedig ártat­lan „balesetnek” indult az egész, hiszen annyi történt, hogy a tanítónőnek a gye­rekek szóltak: úgy veszik észre, hogy az egyik fiú be­pisilt. Valóban többen is je­lezték az állítás tényét, ami csak az első pillanatban lát­szik meghökkentőnek, hi­szen előfordul máshol is, hogy egy tíz éven aluli em­berke olykor efféle „balese­tet szenved”. Az észrevéte­lek meghallgatása után a nevelő utasította a gyere­ket, hogy menjen haza, mo­sakodjon meg és váltson fehérneműt. A legényke út­nak is eredt a mintegy négyszáz méterre levő la- .kásukba, bár az is igaz, ezen a napon —10 Celsius-foköt mutatott a hőmérő. Az ügyből nagy patába lett, mert az édesanya — akinek egyébként öt kisko­rú gyermeke van — ezt sze­mélyes sértésnek vette: mondván tiszta az ő gyere­ke, és éppen ezért miért küldte haza a pedagógus eb­ben az időben. Már az ut­cán hangosan átkozta, szid­ta a nevelőt, lehordta min­dennek és a trágár hang­nem az osztályba lépve sem csökkent. Sőt idézésre alkalmatlan kitételekkel, állításokkal illette a neve­lőt, majd a hangoskodásra besiető tanúk megérkezése után sem hagyta abba a sértegetést, sőt tenyerével a tanítónő homlokát is hát­ralökte. Talán mondanunk sem kell, hogy a döbbenetes jelenetek következtében a teremben ülő gyerekek moz­dulatlanná dermedtek, töb­ben pedig sírva fakadtak. Ennyi a tény, mert ami ezután következett, az már a Tiszafüredi Városi Bíró­ságon .folytatódott. Itt meg­állapították, hogy a vádlott: Sándor Jánosné Tiszafüred- Tiszaszőlős Rákóczi út 4. szám alatti lakos kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsított, amellyel megbotránkozta- tást, a gyerekek körében riadalmat keltett, viselke­désével a tanítónő tekinté­lyét csorbította. Enyhítő kö­rülményként vették figye­lembe az asszony eddigi büntetlen előéletét, megbá­nását, a bűnösségére is ki­terjedő vallomását, és öt kiskorú gyereket nevelő családi állapotát. Mindezek után, azzal is számolva, hogy a nevelő —10 fokos hidegben küldte haza a gye­reket, a szorgalmas asszony­nak ismert ötgyerekes anyá­val szemben a városi bíró­ság nem tartotta szükséges­nek büntetés kiszabását, ha­nem garázdaság vétsége miatt próbára bocsátotta. A próbaidő két év. Az ítéletet másodfokon a megyei bíróság megváltoz­tatta, Sándor Jánosnéra nézve súlyosbította: azért, hogy hasonló esetek elterje­dését megakadályozza. Mindezek figyelembe véte­lével a megyei bíróság ga­rázdaság vétsége miatt Sán­dor Jánosnét nyolcvan na­pos pénzbüntetésre ítélte. Jövedelmi viszonyaira, nagy családjára való tekintettel egy nap összegét ötven fo­rintban állapították meg. Így a pénzbüntetése négy­ezer forint, amelyet, ha nem fizet ki tizenöt nap alatt — a bíróság kérelem után en­gedélyezheti a részletfize­tést is — ö kirótt nyolcvan napot le kell ülnie. Az íté­let jogerős. D, Sz. M. kideríteni: a különböző té­nyezők egyenként milyen szerepet játszottak a bekö­vetkezett „tragédia” létrejöt tében, nem pedig a cikk író jáé. A szerk.) Válaszoltak - intézkedtek Magyarázatra szorult hresztáblák Ezt nem értem ... címmel — képekkel illusztrálva — szóvá tettük lapunk február 2-i számában, hogy a szol­noki Kassai- és Keskeny J. út kereszteződésében elhe­lyezett kresztáblákon nem lehet egyértelműen eligazod­ni. Pusztai Tamás, a Közte­rületfenntartó Intézmény igazgatója észrevételünkre többek között ezt írta: Az egyik képen lévő tábla azt jelenti, hogy a Kassai—Re­metekül úti csomópontban felfestett gyalogátkelőhely megszűnt, s ez ígv is van. A felvétel jobb alsó sarkában lévő montázskép a Szántó krt—Kassai út előtt készült. ahol „Útkereszteződés alá­rendelt úttal”—. valamint „Gyermekek” jelentésű táb­la látható. Mindkettő indo­kolt, mivel a közelben iskola van és a gyerekek ezen a szakaszon bárhol az úttestre léphetnek, továbbá a Kassai —Remetekút útnak a keresz­tezése következik. A harma­dik felvétel gyalogos átkelő­helyre utal, ami körülbelül 20 méterrel odébb, a Szántó krt—Kassai úti csomópont­ban van. Indokoltnak tartja, hogy a Keskeny J. út felőli forgalom részére egy „Gya­logátkelőhely megszűnt” táb­lát helyezzenek el. Az ügy­ben intézkedett. Szerkesztői üzenetek M. J.-né. Tiszasas: Érte­sülése nem alaptalan Szere­pelt a Szolnoki Városi Ta­nács VII. ötéves tervében, hogy a Széchenyi lakótelepen százötven személyes szociá­lis otthont és garzonlakást építenek. (A helyét is kije­lölték.) Sajnos lekerült a na­pirendről — nem véglegesen — mert egyelőre nincs rá pénz. Rigó Barnabás, Jászbe­rény: Ne gondoljon arra. hogy a sok-sok címkét eset­leg a jászapáti kenyérüzem egy;k tréfás kedvű pékmes­tere ragaszgatta egyenként a kenyérre. Ezeket ugyanis szakajtóba dobják és a tész­ta súlyától ragad a felület­re. Feltehető azonban, hogy nem spóroltak vele — in­kább kettő legyen rajta mint egy sem —, így aztán az önökére jócskán jutott. Vá­sárláskor célszerű körbenéz­ni a kenyeret — ha már a válogatás lehetősége adott —. hogy olyan kerüljön az asztalra, aminek a ropogós héját is meg lehet enni. Papp Zoltánné, Szolnok: Az Ecseki 1. u. 3. sz. ház szellőzőberendezésével kap­csolatban arról tájékoztatott a Gagarin Lakásszövetkezet ügyviteli igazgatója, hogy a napokban jól működő szellő­zőt szereltek a lépcsőházuk­ba. Sainos a régi. amit javí­tásra küldtek, a mai napig sem készült el. összeállította; Csankó Miklásné kerületvezetője Kunhegyes várossá válása alkalmából írt versét, küldte el, melyből egy versszakot közreadunk: Onnan jöttem, hol kemény sárrá ragad az agyag. I Templomaink tornyai messze tekintők: J a Kákát partján jó iskola várt ránk. / Közös múltunkban jelnövekedtünk, / és reménnyel látjuk a jö­vőnk. A Szolnoki Cukorgyártól induló 2-es autóbuszon fe­lejtette február 5-én reggel a kézitáskáját Kóródiné Nagy Irén szolnoki olvasónk. Ezr úton köszöni az ismeretlen becsületes megtalálónak, aki a /számára sok értéket tar­talmazó táskát leadta a buszvezetőnek. Hozzászólás cikkeinkhez Jólesett az elismerés Tévedni emberi dolog cím­mel február 7-i számunkban arról írt munkatársunk, hogy mostanában a vásárlók gya­nakvással figyelik az árcé­dulákat és a pénztárgépbe ütött számokat, és ne cso­dálkozzon senki, ha a sűrű árváltozások miatt olykor előfordul a tévedés. Hangsú­lyozta, hogy a kereskedők között legalább annyi a tisz­tességes és becsületes ember, mint bármely szakmában. Arról is szólt, hogy az egyik legrosszabbul fizetett hálát­lan szakma és az utóbbi idő­ben egyre kevesebben ma­radnak meg a pultok, a pénz­tárgépek mellett... Sóskúti Júlia e jegyzet szerzője, aki­nek a nyilvánosság előtt mond köszönetét Szabó Jó- zsefné. a Karcag és Vidéke Áfész szb-titkára — a szö­vetkezet dolgozói nevében. Örömmel vették, hogy írásá­fekete-fehér tv-készülékkel, hogy közös programjaikat változatosabbá tehessék — írta ár. Fekésházy Szabolcs­úé, a HNF községi titkára. Kismamák gondjára hívta fel a figyelmet Feketéné Molnár Zsuzsanna szolnoki olvasónk: örömmel költöz­tünk három gyermekünkkel a Rigó J. út végén lé.i?ő „pontházba’’. Sajnos a lép­csőfokról lefelejtették a két betoncsikot, amin a babako­csi legurulhatna. Jó lenne, ha ütólag pótolnák, de ha nem lehetséges, legalább az Ecseki út végén épülő há­zakban legyenek rá figye­lemmel. Bizonyára oda is költöznek kisgyerekekkel. Hubai Imre karcagi ol­vasónk. a helyi "Május 1. Tsz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom