Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
Nemzetközi körkép 1989. FEBRUÁR 18. Aki a lengyelországi társadalmi-gazdasági helyzetet figyelemmel kíséri, nem lepődött meg azon, hogy a legélesebb vita a gazdaság és a szociálpolitika problémáiról bontakozott ki, annál a „kisasztalnál”, amelyet erre a célra a nemzeti kerékasztal mellett felállítottak, nem pedig ott, ahol a szak- szervezeti pluralizmussal vagy a politikai reformokkal foglalkoznak. A második ülés után igen élesen vetődött fel az alapkérdés: ki vállalja a politikai felelősséget a gazdasági reform folytatásáért? Pontosan mely politikai erők hajlandók tartani hátukat az elkerülhetetlen gazdasági döntések nyomán ugyancsak elkerülhetetlennek tűnő társadalmi feszültségekért? Az csupán politikai retorika és szociálpolitikai demagógia, hogy a lengyel gazdaság szanálásának elkerülmegszerezni a legkülönfélébb társadalmi és politikai erőktől. Csakhogy a kerekasztal gazdasági bizottsága eddigi két ülése éppen ebben a kérdésben kellett kijózanítókig hatnia a gazdaságért felelős lengyel vezetésre. Úgy tűnik, mindeddig egyetlen politikai erő sem mutatott készséget arra, hogy közös felelősséget vállaljon „Lengyelország megmentéséért” — sem a törvényes szak- szervezetek, sem a „Szolidaritás” sem a LEMP szövetségesei. A lengyel televízió kommentátora a kerekasztal gazdasági bizottsága legutóbbi ülését egy olyan orvosi konzíliumhoz hasonlította, ahol az orvosok a haldokló beteg fölött azon vitatkoznak, hogy operálni, esetleg amputálni kell-e, vagy elég-e a gyógyszeres kezelés. Egyesek — szándékosan vagy éppen Ezért javasolják egy olyan „gazdasági megegyezési tanács” életrehívását, amely — akár a kormány egyes konkrét döntéseinek megvalósításával is — ellenőrzést gyakorolna a gazdaság- politika fölött: véleményezné, de nem venne részt megvalósításában, s felelősséget sem viselne. A kormány érthető módon mást akar, a társadalmi következmények közös vállalását szentesítő re- formpaktumot, amelyben a részvétellel felelősség is járna. Ettől egyelőre a LEMP- en kívül mindenki igyekszik távoltartani magát. A lengyel társadalom döntő többsége, a bérből és fizetésből élők nevében fellépő „Szolidaritás” és az OPZZ a legfontosabbnak azt tartja, hogy a bérek az infláció ütemével párhuzamosan automatikusan nőjenek. A Parasztpárt a mezőgazda- sági árak teljes felszabadíA héten kivonult az utolsó szovjet csapat is Afganisztánból. Képünkön a hazaérkező szovjet katonákat az üzbegisztáni Termez városában ünnepélyesen fogadják. fi tábornok marod.«. Aki ma bankot alapít Panamában, bizonyára derűlátó. Márpedig a közelmúltban éppen ennek kapcsán került a világlapok hasábjaira ismét iá panamai fegyveres erők fő- parancsnoka, Manuel Antonio 'Noriega. A „Haza Intézményes Bankja” patetikus elnevezésű pénzintézet majd 16 millió dolláros alaptőkével indult, s központja pár lépésnyire van csak á hadsereg főhadiszállásától. Aligha olyan ember döntése ez, jegyezte meg a Newsweek amerikai hírmagazin, aki éppen, csomagolni készül”. hetetlen költségeit a társadalomról — vagy ahogyan itt előszeretettel mondják — „a lengyel dolgozókról” bárki másra át lehet hárítani. Az ugyanis csak látszatalternatíva, hogy e költségek milyen hányadát fizeti közvetlenül a dolgozó, és milyen hányadát az állam, vagy az állam tulajdonában lévő gazdálkodó egységek, a vállalatok. E költségek — közvetlenül vagy közvetve — mindenképpen az egész társadalmat fogják érinteni. A gazdasági utópiák világába tartozik az az elképzelés, hogy a leromlott, elavult termelőkapacitással rendelkező, krónikus anyag- és energiahiánnyal küszködő, a nemzetközi pénzügyi kapcsolatoktól, azaz a külföldi hitelektől elvágott, dez- organizált, archaikus szerkezetű lengyel gazdaság normális fejlődési pályára állítható úgy, hogy közben a lakosság életszínvonala legalább nem romlik, a belső fogyasztás pedig még növekszik is. Az egyéni és a közösségi fogyasztást, az egész társadalmi-szociális infrastruktúrát abból a nemzeti jövedelemből kell kigazdálkodni, amelyből a világszínvonaltól tragikusan elmaradt, rendkívül alacsony hatékonyságú lengyel ipar és mezőgazdaság életre keltését kellene finanszírozni, és az adósságokat törleszteni, miközben a nemzeti jövedelem e két cél közül külön-kü- lön egyik feladat megvalósítására sem elegendő: A Nemzetközi Valutaalap könyörtelen pénzügyi szakértői persze már készek a válasszal. Csökkenteni kell a belső fogyasztást és — legalább 10 százalékkal — az életszínvonalat, ami egyben az esetleges hiteltámogatás’ felvétele is. Vagyis a receptet már felírták, csak nincs aki beadja a keserű pirulát a társadalomnak. A lengyel kormány eddig tisztán belpolitikai okokból, a társadalmi nyugtalanságtól tartva húzódozott elfogadni az IMF ajánlatát, de látja a terápia elkerülhetetlenségét, és alighanem túlnyomórészt éppen ezért ült a kerékasztalhoz. Elsősorban a gyógykezeléshez elengedhetetlennek látszó beleegyezést szeretné szándékuk ellenére — olyan terápia mellett törnek lándzsát, amely egyenlő az eutanáziával, a „szép halállal”. S eközben a konzílium résztvevőinek egy része nem csak a beteg sorsáért nem vállal felelősséget, de saját „jótanácsaiért” sem. A kerékasztalnál ülő „Szolidaritás” még ennél is tovább megy: megalapozatlan reményeket ébreszt a betegben a gyógyulás iránt. Vezető közgazdászuk — Bugaj — a televízió kamerái előtt a felelősségei nem terheltek magabiztosságával jelentette ki: az életszínvonal és a fogyasztás csökkenése nélkül is kivezethető a lengyel gazdaság jelenlegi katasztrofális helyzetéből, ha néhány belső és külső feltétel kedvezően alakul. Walesa hívei hozzáteszik, hogy a recept kigondolása és a gyógykezelés nem az ő dolguk. Az NDK és Bulgária után ' Magyarország is nagykövetségi szintre kívánja emelni diplomáciai kapcsolatait Albániával, erőteljesebben szeretné fejleszteni a 60-as években visszaesett együttműködést. A kis balkáni ország utóbbi időben tett külpolitikai lépései, a világra való óvatos nyitása alapján remélhető, hogy a magyar szándék megvalósulhat. Nem érdektelen, milyen képet mutat ma ez az ország, amelyről — szinte „her- metikus” bezárkózása miatt — évtizedeken át olyan keveset lehetett hallani. A bolgár sajtó érdeklődése is nagy iránta, s a közös „bal- kániság” alapján néhány szófiai újságírónak már sikerült ellátogatnia Tiranába. A főváros — írják útj ükről beszámolva — nem dicsekedhet a nagy európai városok ragyogásával, ám megvan a maga sajátos szépsége: a gazdagon zöldellő növényzet, a pálmák és a magnóliák susogása, a csend és a nyugalom. Tiranában az úttest még a gyalogosoké és a kerékpárosoké. tása mellett tör lándzsát, szerinte ez a mezőgazdasági termelés felfuttatásának alapfeltétele. Mindkét javaslat egyetlen biztos következménye az lenne, hogy a ma rohanó infláció vágtató inflációba csapna át. A közös döntés és felelősség, közös tehervállalás szándékával kerekre gyalult asztal tehát egyelőre négyszögletes. Lech Walesa a kerékasztalnál elmondott beszédében feltett egy szónoki kérdést: „Ki a felelős az ország jelenlegi gazdasági helyzetéért? Talán a mesebeli törpék?” De így is fel lehet tenni a kérdést a kerekasztal mellett: Ki vállalja a felelősséget a lengyel gazdaság jövőjéért? Talán a mesebeli törpikék? Zsebesi Zsolt Aluljárók itt szükségtelenek: nem csak magánautók, hanem villamosok és trolibuszok sincsenek, s kevés az autóbusz és a taxi is. A valamivel több mint 28 ezer négyzetkilométernyi területű ország lakossága — 26 éves átlagéletkorával — a legfiatalabb a lassan, de biztosan elöregedő Európában. Ezer lakosra évente 21 ezer élveszületés jut, amivel ugyancsak az élen jár Albánia. Az átlagos életkor erősen megnövekedett: 1938- tól 1986-ig 38 évre. Ez a két demográfiai adat ezért érdekes, mert rácáfol arra, hogy a magas születési arány csak a legelmaradottabb népekre lenne jellemző. Az átlagos életkor ilyen nagyarányú meghosszabbodása ugyahis elképzelhetetlen az életszínvonal és az általános kulturális szint emelkedése nélkül. Az ország gazdasági élete jócskán elmarad saját lehetőségeitől. Ez az elzárkózás következménye. A lehetőségekre pedig az jellemző, hogy a króm termelésében Albánia az elsők között van a világon, de jelentősek Vádak és ígéretek Vagyis bármennyire, szívesen látnák Noriegát a csatornaországon kívül az amerikaiak, a tábornok nem mutat hajlandóságot a távozásra. A Reagan-konmányzat egyik első számú közellenségének kikiáltott Noriegával így hát a Bush-adminisztrá- ciónak is lesz még dolga. Reagan közép-amerikai külpolitikai kudarcként volt kénytelen elkönyvelni, hogy sem diplomáciával, sem gazdasági nyomással nem si- . került megszabadulnia kényelmetlenné vált szövetségesétől. Pedig Noriegáról minden lehetséges rosszat elmondtak, s tavaly amerikai bíróságok kábítószercsempészet miatt vádat is emeltek ellene. Ha a tábornok amerikai földre lépne, ott azonnal le is tartóztathatnák. De Panama „erős embere” annak fejében sem volt hajlandó lemondani, hogy megígérték neki, ejtik a vádakat, megszüntetik a bűnvádi eljárást. Az új amerikai elnök számára egyébként különösen kényelmetlen lehet, hogy a főparancsnok még mindig biztosan ül székében. Hiszen a Noriega-ellenes kampány során azt is megszellőztetszén-, olaj-, vasérc-, nikkel- és ólomtartalékai is, amelyek kitermelése szerény méretekben és elmaradott technikával folyik. Vízkészleteit tekintve Albánia a második Európában, Norvégia után. Villanyáramot exportál Jugoszláviába, Romániába, Görögországba és Ausztriába, miután saját szükségletét teljes mértékben fedezte. A megművelt földek 60 százalékát öntözik. Igaz, a művelésre alkalmas terület nem nagy ebben a csupa-hegy országban, ahol minden talpalatnyi földet meg kell művelniük a lakosság 66 százalékát kitevő falusiaknak. Szorgalmukra már azért is szükség van, mert a mezőgazdasági gép kévés, s ami van, elhasználódott, elavult. Az albánok igen büszkék eredményeikre, s — ha figyelembe vesszük, honnan indultak — joggal. Egy példa a .„starthelyzetükre”: Albánia volt Európában az egyetlen olyan ország, ahol a második világháború előtt még nem volt vasút és egyetem. Az első — 42 kilométer hosz- szú — vasútvonal 1947-ben nyílt meg. a tiranai egyetem pedig 1957-ben. Az európai hálózatba is bekapcsolt vasútvonalak hossza ték, hogy a tábornok annak idején pótolhatatlan szolgálatokat tett CIA-igazgató korában Bushnak, ő pedig ennek fejében elnézte korrupt manipulációit. Történt is egy kísérlet a washingtoni beiktatás előtt^ hogy lezárják végre a kínos' Noriega-ügyet. Bush találkozott a Noriega által tavaly leváltott, s azóta illegalitásban élő Eric Arturo Delval- léval. Az Egyesült Államok változatlanul őt ismeri el Panama törvényes államfőjének, s megbuktatására hivatkozva tartja zár alatt a csatornaország , amerikai kinnlévőségeit. Delvalle ezek után felajánlotta Noriegá- nak, tárgyaljanak személyesen Panama politikai jövőjéről, ám végül a washingtoni ihletésű diplomáciai akció sem hozott eredményt. Összehúzott nadrágszíj Noriega tehát egyelőre marad, és sokan azt jósolják, ha sikerül augusztusig kihúznia, akkor végképp megszilárdíthatja hatalmát. Május elején ugyanis elnökválasztást tartanak Panamában, s augusztus 31-én iktatnák be a tervek szerint az ma 400 kilométer, az egyetemen nyolc tanszék 68 féle diplomás szakma elsajátítását teszi lehetővé. Gyárak, erőművek, vízgyűjtők, utak, lakások épültek. Közben sok nehézséget kellett leküzdeni, s maradt is még elég. A bolgár újságírók szerint megvan a szükséges realitásérzék, akarat és szorgalom is ahhoz, hogy ezeken is felülkerekedjenek. Bulgáriából túristacsoport is járt már Tiranában, s ez éppúgy az albániai nyitás tényét bizonyítja, mint az, hogy a két ország közötti kereskedelmi forgalom értéke néhány év alatt 30 millió rubelről 70 millió rubelre nőtt. A nyitás különösen a Balkán vonatkozásában tapasztalható: bár élesek a két balkáni NATO-ország közötti ellentétek és a négy szocialista ország is erősen eltér egymástól, mégis szinte tapinthatóan érvényesül az új politikai gondolkodás hatása. Enélkül nem jöhetett volna létre 1988 februárjában a félsziget történetének első külügyminiszteri találkozója. és Tirana nem képviseltette volna magát — az Interparlamentáris Unió történetében először — az UPI szófiai tanácskozásán. Nagy Károly új államfőt. Ha pedig választott elnök kerül az ország élére, Washington nem tud mit kezdeni a megbuktatott Delvalle támogatásával, s nem lesz már jogalapja a bankszámlák zárolására sem. Az ellenzék pártjai ugyan közös jelöltet készülnek indítani, de a belső pártviták miatt még egy-egy csoportosuláson belül sem tudtak megegyezni, ki legyen az. A közvéleménykutatások szerint három panamai közül kettő szívesen látná a tábornok búcsúját, az ellenzék mégis borúlátó, s az eredmények meghamisításától tart. Noriega mellesleg továbbra is megelégszik a színfalak mögötti hatalommal, s nem kíván indulni az elnökválasztáson. A gazdasági nyomás (erre egyébként Delvalle is figyelmeztette az amerikaiakat) bumeráng-hatást váltott ki, felerősítette az egyébként is meglévő Ame- rika-ellenes érzelmeket. Ráadásul végső célját sem érte el: Panamaváros virágzó pénzügyi-kereskedelmi központja ugyan halódik, hiányzik a legfontosabb fizetőeszköz, a dollár, kiürültek az üzletek, de a végső összeomlás mégsem következett be. Szerteágazó üzleti kapcsolataik, s vélhetően bizonyos latin-amerikai feketepénzek révén a panamai vállalkozások, ha összébb is húzták a nadrágszíjat de tovább működnek. Még tíz év Kulcsfontosságú időpontnak ígérkezik az idei december is a panamai—amerikai kapcsolatokban. A közép-amerikai országot kettészelő víziút megnyitása óta első ízben ugyanis — a Carter—Torrijos szerződés menetrendje értelmében — panamai vezetőt kell választani a csatornaigazgatóság élére. A jelölt személyét ugyanakkor Washingtonnak jóvá kell hagynia, s várható, hogy Noriega emberét elutasítják majd. Márpedig a hírek szerint a csatornaövezétben csak egy szikra hiányzik a robbanáshoz; rendkívül feszült a helyzet, az ott állomásozó 11 ezer amerikai tengerészgyalogos készültségben van a Noriega-ügy kezdete óta. Noha még tíz esztendő van hátra 1999-ig, amikor a stratégiai fontosságú víziút elvileg végleg panamai tulajdonba menne át, Washingtonban máris aggódnak, mi lesz, ha még akkor is Noriegával kell tárgyalniuk. Az Egyesült Államok számára ugyan a legkevésbé sem közömbös. kinek a kezébe adják a Panama-csatornát. Talán még azt sem döntötték el. hogy elgyáltalán átadják-e... Szegő Gábor H 1- —— ' __m__1 > * r A LBÁNIA il „legfiatalabb” ország
