Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 18. 3 A Jászálsószentgyörgyi Petőfi Tsz ipari ágazatában naponta hatezernyolcszáz pár torna-, tenisz-, kosárlabda és kismamacipőt készítenek textilből és műbőrből. Erre az évre egymillióhatszázezer pár cipőre van megrendelésük. Felvételünk az aljaköri szalagnál készült. (Fotó: K. É.) írásban nyújtották be őket A múlt hét szombatján tartott szolnoki városi pártértekezleten időhiány miatt sokan nem kaphattak szót. A felszólalásra jelentkezők közül néhányan írásban adták be mondanivalójukat. Közülük Varga Sándor, a Középtiszavidéki Környezet- védelmi és Vízügyi Igazgatóság párttagjainak küldötte többek között azt fejtegette, hogy a munkaprogram gazdaságpolitikai ' célkitűzéseiben megfogalmazott elképzeléseket jónak tartja, különösen az olyan megfogalmazásban, hogy a pártbizottság felkarolja és sajátos eszközével támogatja a tulajdon- formák és vállalkozási, együttműködési formák bővítésével az új munkahelyek teremtését. Kifejtette azt a véleményüket, hogy a felgyorsult társadalmi folyamatokban a kapkodás jelei tapasztalhatók. Dr. Szalóki András, a Kelet-magyarországi Tüzép Vállalat Szolnok megyei kirendeltségének küldötte szerint érthetetlen, hogy társadalmunk szociálpolitikai vívmányait akarjuk az elsők között „piacosítani” a költségvetés hiánya címén. Erkölcsi normák, demokratizmus Kinter Lajos, a BVM szolnoki gyára pártszervezetének k küldötte azon a véleményen volt, hogy aki tisztséget vállal a pártban, a közéletben, az legyen mindig nyíltszívű, tiszta kezű, a párttagság és a nép közötrélő, a néppel együttérző ember. Lengyel Boldizsár, a városi tanács küldötte többekkel ellentétben vegyes érzelmekkel fogadta a megvei pártbizottság lavinaomláshoz hasonlító helyzetelemzését. Szerinte az ember nem tudja eldönteni: a helyi megyei politika csak rapszodikusan követi az utca hangulatát, vagy koncepciója is van a helyzet befolyásolására. Azt javasolta: a tyúkpereket bízzuk mindig a mindenttudó pletykára, az igazi vétségeket az ügyészségre és a bíróságra, helyettük a születő új alkotmányra figyeljünk, a tengernyi szociális probléma megoldását keressük demokratikus szellemiséget és gyakorlatot megvalósító iskolákat próbáljunk teremteni gyermekeink számára. Gajdos Pál, a cukorgyár II. pártalapszer- vezetének küldötte szerint a párt vezetőinek egymásnak ellentmondó nyilatkozatai nem engednek arra következtetni, hogy az üzemekben dolgozó kommunisták rövid időn belül tisztázni tudják szerepüket. A munkásfiatalok előtt ezért nem vonzó a párttaggá válás. Egyre kevesebb azoknak a párttagoknak a száma, akik vitaképesek. Papp István, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat küldötte azt fejtegette, hogy a műszaki felsőoktatás egyes területeire csalogatni kell a fiatalokat. Még ma is büszkén hirdetjük, hogy a magyar mérnök tudása világszínvonalú, de ha a legtehetségesebb fiatalok elfordulnak ettől a pályától, a kontraszelekció lerombolhatja ezt a nimbuszt. A fő gondot nem a műszaki értelmiség anyagi megbecsülésében kereste, hanem sokkal inkább a pálya szakmai elsivárosodásában. Aláhúzta továbbá, hogy a szerkezetváltás csak korszerű technikával, az pedig csak pénzzel teremthető meg. A vállalatoknál megfelelő szintű műszaki fejlesztés elsősorban forráshiányok miatt nem folyik. A műszaki értelmiség ma még alkalmas lenne meghonosítani az új technikát, technológiát. • E helyett elavult termelőberendezésekkel. elfásult, elfáradt, elégedetlen emberekkel, az egyre rosszabbodó szabályozók alatt nyögve próbálunk versenyezni a világszínvonallal. Ezt a munkát kell vezényelni a műszaki értelmiségnek. Ezért nem vonzó a műszaki pálya. Bálint László, az OTP küldötte a lakástörlesztésekről szólva azt húzta alá, hogy különösen nagy teher a törlesztőrészlet fizetése az egyedülállóknak, az elváltaknak pedig — akik most kívánják megoldani lakás- problémájukat, — szinte kilátástalan a helyzetük. Az állami támogatások megnyirbálása a lakásmobilitást teljesen visszafogja. Gazdag Sándor, a Mészöv küldötte az egyik legfontosabb feladatnak látja a pártdemokrácia továbbfejlesztését. Nélkülözhetetlennek vélte, hogy nyílt vitában, egymást tanítva a döntés előtt kiérleljük a tennivalókat. A párlbürokrácia csökkentése Patkós Zsigmond, a Dohányfermentáló küldötte azt kifogásolta, hogy az alapszervezeti munkában igen sok az adminsztrációs feladat. Feltette a kérdést; az iratok gyártása helyett nem lenne-e célszerűbb a napi élő politizálás? Szerinte szükséges növelni a kimondott szó hitelét és valóságtartalmát. Kurucz Endre szajoli küldött az elkövetkező időszak kiemelkedő jelentőségű feladatának tartja a párttaggá nevelő és a párttagfelvételi munka javítását. Javasolta, váljanak rendszeressé az ideológiai kérdésekről szervezett konzultációk. Egyetértett a tömegpolitikai munka javítására tett, a munkaprogramban szereplő megállapításokkal. Pásztrai György,' a Szolnoki Áfész küldötte azt tette szóvá, hogy nem voltak és nincsenek a városi pártbizottságnak olyan programjai, amelyek markánsak, a városra szabottak lennének. A kereskedelmi dolgozók társadalmi presztízse alacsony szintjének bizonyításaként megemlítette, hogy a bolti eladók zöme három és fél- négyezer forint keresettel rendelkezik, és az áfész dolgozóinak közel fele alacsony keresete miatt nem fizet jövedelemadót. Tuza Tibor, a vasútüzemi kommunisták küldöttének hozzászólását egy mondatba így lehetne sűríteni: a meghirdetett. politikai szándékokat hitelesítő tetteket várnak. Pintér László, az Állami Építőipari Vállalat küldötte helyesnek tartotta, hogy a megyei és a városi pártbizottság kapcsolatában új elemei érzékelhetők a megyei pártbizottság legutóbbi ülésének állásfoglalása alapján. Szolnok sajátosságait figyelembe véve azt várják, hogy erősödjön a városi pártbizottság kezdeményező szerepe a gazdasági és a kulturális élet magasabb szintre emelése érdekében. A megyeszékhelyi hivatás kötelez Mondok István, a Tisza- menti Vegyiművek küldötte arra figyelmeztetett, hogy a párt vezető szerepe a párt- egység, a párttagok bizalma ma már nem egyszer s mindenkor adott a hatalom, a tekintélyelv alapján. A politikában is versenyhelyzet van. Az halad az élen, akinek jobbak a versenyzői, erre tehát nagyon gyorsan és feltétlenül eredményes módon fel kell készülni. Kádár György, a KÖJÁL küldötte szerint a városi pártbizottság eddigi gyakorlatát a provincializmus jellemezte. Szolnok politikai irányításában nyoma sem volt a megye egészére kihatással lévő politikai szemléletnek, a politikai irányítás ugyanolyan szemléletű volt, mint mondjuk Túrkevén. A megyeszékhely iránti érzéketlenség a megyei hatáskörű ágazatok, intézményrendszerek és gazdasági szervezetek elégtelen politikai felügyeletét eredményezte. Darvas József, a Tószegi Petőfi Tsz küldötte szerint a párt egyik legfontosabb dolga, hogy nyílt, őszinte vitákban, lé- nyegretörő, érthető formában kialakítsa fő stratégiáját. Csányi Sándor, a Tisza Szálló küldötte azt szorgalmazta, hogy a párt naprakészen politizálva hallassa hangját. Ipolyszegi Mihály, az Építőipari Szövetkezet küldötte Bemard Shaw-t idézte: változások nélkül elképzelhetetlen a haladás, és azok, akik gondolkodásmódjukat nem képesek megváltoztatni, nem változtathatnak meg semmit. Hunya Zoltán, a Likőripari Vállalat küldötte a kommunisták személyes felelősségét hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a pártvezetésben meghatározó a párttagok személyes példamutatása. — SB — A tőkéstárs nem csak a pénzt Jelenti Közös hajóban, idegen vizeken Szolnok megyei kft-tapaszta latok — Lehet, hogy szentségtörésnek tartják majd sokan, én mégis azt mondom, nem a külföldi társak által behozott tőke, még nem is a konvertibilis valuta a mi közös vállalatunk- legnagyobb haszna — vélekedett a magyar, nyugatnémet és osztrák tőkével alakult Ramexa Kft magyar tagjának, a rákóczifalvi Rákóczi Termelőszövetkezetnek az elnöke. Bereczki László. — Nekünk, a termelőszövetkezetnek az a legfontosabb, hogy most már érzékelhető piaci kapcsolataink vannak és úgy kerültünk (bízom benne) szilárdabb kereskedelmi pozícióba a határokon túl. hogy nem nekünk kellett fizetni a tanulópénzt. A külföldi társak tapasztalataira, partnerkörére építhetünk. A Rákóczi Tsz vezetője úgy tartja, hosszú évekig időnként haszna nem volt, hogy megtanultak világszínvonalon hagymát termelni, hogy a termelési költségeik is több, mint elfogadhatóak. A hagymatermesztéssel rendszeresen megbuktak: „azért, mert a magyar kereskedő cégeknek nem volt érdeke a termelő érdekeit is képviselni, a külkereskedőt csak az érdekelte, hogy a biztosan és legkevesebb fáradtsággal eladható árun meglegyen a maga haszna. Piaci biztonságot ad A közös vállalat (a Ramexa Kft) viszont termel, termeltet, feldolgoz, és értékesít — a Rákóczifalván vagy máshol megtermelt hagyma egészén túl kell adni, hogy a vállalkozás kifizetődő legyen. A piaci biztonságot adja tehát a Kft formában testet öltött német—osztrák kapcsolat. Természetesen a pénz sem lényegtelen, hisz a Rákóczi Tsz több mint egy évtizede, amikor hagymafeldolgozó üzemét megépítette, elkötelezte magát a fűszernövény mellett. A termesztés igen „valutaigépyes”, viszont — főként az utóbbi időben — semmi biztosítéka nincs a mezőgazdasági üzemeknek, hogy a szükséges külföldi növényvédő szereket és műtrágyákat minden évben megkapják. A Ramexa — hiszen engedélyezett tevékenységeinek köre a termelés és a kereskedelem -számos területét fölöleli — ezeknek a gondoknak az enyhítésére is hivatott. Nemcsak a hagymatermesztéshez szükséges kemikáliák és gépek beszerzésével és forgalmazásával kíván azonban foglalkozni, hanem szinte minden exportra és importra való megbízatást „komolyan vesz” — ha tényleg üzlet van a dologban. A hagymatermesztés ugyanis csak az első lépés; ezen a területen találtak egymásra a magyar és a külföldi társak. A tervek között szerepel különböző élelmiszeripari termékek (korántsem csak szárított vagy fagyasztott hagyma) előállítása és az ezekhez szükséges alapanyag magyarországi termeltetése, de például külföldön viszonylag olcsón megkapható használt mező- gazdasági gépek behozatala is. Később persze egyfajta szakosodás sem elképzelhetetlen. A közeli jövőben azonban a piaci lehetőségek felmérése, új, lehetséges vevők felderítése a legfonto-' sabb feladat. Természetesen nem lényegtelen dolog az a 13 millió forint értékű tőke (a Kft úgynevezett törzstőkéjének fele) sem, amit az az NSZK-beli és az osztrák cég hozott az üzletbe. Ez nyújtott fedezetet a rákóczifalvi hagymafeldolgozó üzem (ezt a Ramexa évi 6 millió forintért bérli a tsz-től) korszerűsítésére, szárító és fagyasztó berendezések vásárlására is. Mint ahogy a január végén Szolnokon alakult Szotév—Unimax Légtechnika Kft esetében is, igen fontos a 25 millió forint értékű, részben korszerű termelő berendezésekben és termelési tapasztalatokban, úgynevezett know-how-ban rendelkezésre álló • osztrák tőkerész. A magyar fél azonban talán még ennél is lényegesebbnek tartja, hogy a maga nemében a világ legjobbjai közé tartozó termék- csoport magyarországi gyártásának feltételeit (elsősorban a gyártási jog megszerzésével) az ő cégük teremtette meg. Nyitás a világra A nyugati szállodákban, középületekben megfordulóknak szinte feltűnik, a „nyomasztó” csend. Érezhetően működik a légkondicionálás, de mit sem hallani a szellőzőberendezések zajából, mert a friss, hűvös levegő speciális rezgés- és zajcsökkentő berendezéseken keresztül érkezik a termekbe. Ennek a közös vállalkozásnak a keretében az amúgy is korszerű magyar üzem egy itthon és a határokon túl is jól eladható termékhez jutott. A világra történő ilyen nyitás jóval több előnyt kínált, mint a már nálunk is évtizedek óta elterjedt, egyszerű licenc-vá- sárlások. A külföldi félnek például érdeke, hogy a közös üzem gyártmányai folyamatosan megújuljanak; ő is részesedik az így elérhető nagyobb haszonból. Ráadásul az alapítóknál eredetileg is gyártott * épületgépészeti cikkek jól kiegészítik egymást, egy-egy beruházás gépészeti feladatainak megoldására jogot nyerve, szállítóként ajánlhatják közös vállalatbeli társukat. A közös kereskedés előretolt nyugati bástyája (az osztrák tőkéstárs) a Szotév —Unimax esetében ugyanolyan nyomós érv volt tehát, mint a Ramexánál, pedig a Magyarországon újdonságnak számító légtechnikai eszközök döntő részére itthon kíván vevőt találni a társaság. A Jászberényi Aprítógépgyár is egy korszerű termék, speciális törőberendezés gyártásának lehetősége „hozta össze” a szabadalom euróipai értékesítésének jogát megszerző Üj-Zéland-i vállalattal. Az együttműködésben azonban mind a két fél több előnyt látott annál, mint amit azzal elérhettek volna, hogy a jászberényiek a külföldi tervek alapján rendszeresen gyártanak ilyen törőgépeket a déli féltekéről érkező megrendelésekre. Egy külkereskedelmi vállalatot is bevonva már jól halad egy várhatóan 60 százalékos külföldi részesedéssel műkpdő korlátolt felelősségű társaság alakítása. A Kft gyártja az Aprítógépgyárral az említett gépeket, a kereskedelmi és szervízfeladatokpt, valamint az ezekhez kapcsolódó pénzügyi műveleteket végzi majd. Nem maradnak a kaptafánál Hogy miért nem marad a jászberényi vállalat a „kaptafánál”, miért nem elégszik meg csak a gyártással, amivel évtizedek alatt külföldön is elismeréseket ért el? Korántsem azért, mert a „közös vállalkozások” divatját éljük. A magyarázat: a határokon túli „vizeket” jól ismerő partnerrel egy hajóban evezve jóval könnyebb a kínálkozó üzleti lehetőségeket megtalálni. (Az Aprí- tóban többek között arra számítanak, hogy az új terméket megvevő külföldi beruházók a hagyományos jászberényi termékekből is rendelnek majd). És ilyenkor nem az a legfontosabb, ki mennyivel szállt be a hajó árába. V, Szász József Tavaly kevesebb pénz jutott gépekre (Folytatás az 1. oldalról) gazdaság állapotát. Az a furcsa, ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy a nagyüzemek teljesen elöregedett gépparkkal kénytelenek dolgozni, az Agroker udvarán viszont ott állnak a termelésből annyira hiányzó gépek, hosszú időre lekötve ezzel a vállalati forgótőke jelentős részét. A vállalat ennek ellenére eredményes esztendőt zárt. Bár forgalma az említett okok miatt elmaradt a tervezettől. a 29,8 millió forintnyi nyereség tisztés eredménynek tekinthető. így értékelte ezt a vállalat közgyűlése is. Nyereségrészesedésként átlagosan másfél havi bérüket kapták kézhez a dolgozók. A Tiszai Vegyi Kombinátban a 3. polipropiléngyár építésénél csaknem háromhónapos előnyre tettek szert a kivitelező vállalatok, így az üzemszerű termelés beindítása is előbbre hozható. A négymilliárd forintos beruházással megvalósuló gyárban évente 60 ezer tonna polipropilén granulátum készül, amelyet az első időszakban tőkés piacokon értékesítenek. (MTI fotó: Kozma István). Képünkön: Jó. ütemben halad az új gyár építése, szerelése.
