Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 18. A Néplap vendége: Dr. Mizsei Béla a lel nők Színre lépett a Független Kisgazdapárt „A Független Kisgazdapártot 1930-ban, a szabadság és a jobb élet után vágyódó nép alapította és a nép hatá­rozta meg a békési gyűlésen elfogadott programpontjait. Ezek többsége a mai napig időszerű. Így látták ezt azok a régi párttagok és az újonnan, spontán megalakult helyi szervezetek képviselői, akik a magyar történelem legdicső­ségesebb napjait idéző Pilvax kávéházban 1988. november 18-án bejelentették, hogy a Kisgazdapárt folytatja műkö­dését.” (Részlet a Független Kisgazdapárt Ideiglenes Vezető­ségének nyilatkozatából) A Kisgazdapárt elveiről, szándékáról, tevékenységéről beszélgettünk dr. Mizsei Bé­lával, a párt egykori parla­menti képviselőjével, mai al- elnökével, aki Szolnokon él.. — Mizsei úr! December­ben ön egy rendezvényen a Kisgazdapárt nevében mint a párt alelnöke szólalt fel. Ak­kor még csak kósza híreket lehetett hallani arról, hogy a Kisgazdapárt újra él. Beval­lom őszintén■ — hogy is mondjam —, hirtelen úgy éreztem, negyven évvel visz- szaforgott a történelem kere­ke. — Igen, megértem a kétsé­geit és az érzéseit. Tudni kell azonban, hogy a Kisgazda- pártot soha nem tiltották be. A negyvenes évek végén — az akkori politikai vezetéssel kialakult konfliktushelyzet miatt — a párt egyszerűen beszűkítette működését. A ré­gi tisztségviselők viszont ez­után is évente találkoztak. A pártot tulajdonképpen az or­szág nehéz gazdasági és po­litikai helyzete hívta újból életre. Ügy gondolta a régi vezetőség — Pártái Tivadar­ral, az 1947-ben utoljára megválasztott főtitkárral az élen —, hogy ismét színre kell lépni, segíteni hazánkat kivezetni a bajokból. Engem távollétemben, utó­lagos egyetértésemmel vá­lasztottak meg országos alel- nöknek. A helyi szervezet pedig január 19-én jött lét­re Szolnokon — az alakuló ülést magánházban tartot­tuk. Negyven év alatt sok min­den történt. Nem akarjuk visszaforgatni a történelem kerekét, számolunk a kiala­kult realitásokkal. A konti­nuitás sem engedi meg a névváltoztatást és pillanat­nyilag új pártot nem is le­hetne alakítani. — A régi párt, negyven év­vel ezelőtti vezetőséggel. Ne sértődjön meg, de kissé „po­rosnak” tűnik a dolog. Hol vannak a fiatalok? — A jelenkor majd új tar­talommal fogja megtölteni a párt működését. Nem ott akarjuk folytatni, ahol negy­ven éve abbahagytuk. A programkészítés most folyik, az ideiglenes vezetőség irány­elvei már megszülettek. Ezek közül néhány álláspontot, el­képzelést felsorolok — a tel­jesség igénye nélkül. A Kisgazdapárt üdvözli és támogatja a Szovjetunióban zajló megújulási folyamatot, mert demokratikus fejlődé­sünk legfontosabb nemzetkö­zi biztosítékát látja benne. A párt eszménye a politikai­lag semleges, minden nem­zettel, különösen szomszédai­val szoros barátságot fenn­tartó és velük együttműkö­désre törekvő Magyarország. A Kisgazdapárt az európai és nemzeti hagyományokon nyugvó korszerű jogállam megteremtését kívánja, vala­mint szabad választásokon és többpártrendszeren alapuló, állandóan ülésező Országgyű­lést Önkormányzati-közigaz­gatási reformot szorgalmaz. A gazdasági élet területén szükségesnek tartja az egész intézmény- és szabályozási rend megváltoztatását. A hagyományokhoz híven vál­lalja az agrárérdekek, a me­zőgazdasági termeléssel fog­lalkozók politikai képvisele­tét. A gazdasági megújulás alapfeltételének a tulajdon- formák garantált piaci esély- egyenlőségét tekinti. Szorgal­mazza az állami tulajdon mesterséges túlsúlyának megszüntetését, valódi szö­vetkezeti és önkormányzati tulajdonná alakulásának le­hetővé tételét. A fiatalokkal kapcsolatos kérdésére: éppen a fiatalok voltak azok, akik kezdemé­nyezték a Kisgazdapárt mű­ködösének felújítását — egy szentendrei csoport. Egyéb­ként úgy látjuk, a párt a fia­talok politikai tanműhelye lehet. — Kisgazdák hiányában ma kiket igyekszik hatókö­rébe vonni a Kisgazdapárt? — Hagyományos értelem­ben ma valóban nincsenek kisgazdák, de vannak — és a jövőben még többen lesz­nek — kistermelők, kiskeres­kedők, kisiparosok. Mindig is nyitottak voltunk irányuk­ba, ez így van most is. A gazdaszemléletet akarjuk erősíteni. Ügy látjuk, annak hiányában eddig sok baj tör­tént. — A Kisgazdapárt jelenlé­te szinte nem érzékelhető a politika hétköznapjaiban. Egyáltalán hány tagja van a pártnak? — Most zajlanak a szerve­ző munkálatok, tehát pontos számot nem lehet mondani. Tudom, hogy a sajtóban már jelentek meg adatok. Ezek azonban nem hitelesek. Szá­mításom szerint körülbelül háromezren vagyunk, de sok a „fontolgató” is. Van érdek­lődés a Kisgazdapárt iránt, amit az is bizonyít, hogy en­gem az utcán lépten-nyomon megszólítanak ez ügyben. Azt is sokan mondják: „végre történik valami”. — Fogadjuk el hitelesnek a létszámadatot. Ez megerősít engem: a Kisgazdapárt nem számottevő politikai erő. — Kétségtelen, a most színre lépettek között a gyen­gébbekhez tartozunk. Nem is akarunk mások fölé kerülni. Ez a párt laza szervezet volt mindig, most ebben is követ­jük a hagyományokat. Tag­létszámunkat sem akarjuk gyorsan növelni, egyik napról a másikra felduzzasztani. A Kisgazdapárt nem erőszakos, nem nagyhangú. A tárgyalá­sok, az eszmecserék hívei va­gyunk, és a jó cél érdekében mindenkivel beszélgetésre, együttműködésre készek, a dolgok békés elrendezésének szándékával. — Kérem, mondjon vala­mit a párt szervezeti életé­ről! — Az országos ideiglenes vezetőség ''havonta egyszer ülésezik Budapesten, a Ha­zafias Népfront központjá­ban. A Politikai Bizottság is rendszeresen találkozik' — üléseinek helye változó, leg­utóbb például egy Köjál­székházban kaptunk helyet összejövetelünkre. A tagság különböző alkal­mi találkozókat tart. A veze­tőség levélben tájékoztatja a helyi csoportokat, tevékeny­ségéről, szándékáról. A párt egyébként önfenntartó, a tagok a kiadásokra — posta- költség, terembérleti díj stb. — önkéntes hozzájárulást fi­zetnek. Saját újság kiadásá­ra anyagi fedezet hiányában eddig nem került sor, úgy­nevezett „szórólapokat” jut­tatunk el a tagsághoz. Ter­vezzük a Kis Űjság újbóli megjelentetését. , — Ez a Kis Űjság megint felkelti bennem a konzerva­tivizmus gyanúját. Ma már nem tűnik „nyerőnek” — emlékszik még valaki erre a lapra? —- Lehet, hogy már keve­sen emlékeznek rá. A Kis Újság annak idején olvasott, kapós lap volt. Újbóli megje­lentetése véleményem szerint nem konzervativizmus. Majd a tartalom fogja eldönteni és igazolni szándékunkat. — Egyetértett velem, ab­ban, hogy a Kisgazdapárt nem számottevő politikai erő. Nyilvánvaló, hogy befo­lyása növelésének egyik módja, ha kapcsolatokat épít ki. Hogy állnak ezzel? — Szoros és jó kapcsolatot eddig a Magyar Demokrata Fórummal alakítottunk ki. Együtt készülünk például a legközelebbi tanácstagi és képviselőválasztásokra, ame­lyeken saját jelölteket kívá­nunk állítani, vállalva a po­litikai vitákat is. Országos szinten — és né­hány megyében — az MSZMP-vel is folytattunk párbeszédet. Ismétlem, mi jó cél érdekében mindenki­vel hajlandók vagyunk együttműködni. A meghíváso­kat szívesen fogadjuk. Alap­elvünk, hogy a jó szándéko­kat össze kell rakni, csak így tudunk a bajokból kilábal­ni. Az ország előrehaladását az újonnan értelmezett szo­cializmus keretei között kép­zeljük el. Meggyőződésünk, hogy aki jogot ad, áz tud jo­got megtartani. — Programkészítés előtt vannak. Mely társadalmi problémák állnak a párt ér­deklődésének homlokterében, milyen megoldási javaslato­kon munkálkodnak? — Kiemelt, megnevezhető társadalmi probléma nincs a középpontban. Egy olyan sza­badabb életforma kialakítá­sát szorgalmazzuk, amelyben a dolgos emberek biztos eg­zisztenciát teremthetnek ma­guknak. Ezen keresztül old­hatók meg a ma feszítő tár­sadalmi gondok. Példát mon­dok, hogy érthetőbb legyen. Ha a földbérlet a lakásbér­lethez hasonlóan tartós, örö­kölhető lesz — ennek igénye is megfogalmazódik irányel­veinkben — a bérlő gazda­ságában tartósan biztonság- tudattal dolgozhat az idős szülő. Az önálló gazda pedig négy-öt gyermeket is tud ne­velni, akik majd folytatják a gazdálkodást. Megoldódhat­nak a népesedési gondok, a falvak sem néptelenednek el. — Bonyolultnak, ha úgy tetszik, túl egyszerűnek tűnik ez — de hát majd meglátjuk. Még egy kérdést engedjen meg. Pártok általában ki­munkált filozófiai alapokon működnek. Megnevezhető az alap a Kisgazdapárt eseté­ben? — Markáns, kötött filozó­fiai szabályzók nincsenek. Úgy mondhatnám, tisztes polgári elméleti alapokon ál­lunk. Vezérlő elv a közgaz­dasági és a társadalmi érdek. A dogmatizmusnak nem va­gyunk hívei. — Köszönöm a beszélge­tést. Berki Imre Mit szólna az „úri banda”? Születésnapjára készül a Szolnoki szimfonikus zenekar Szolnokon /a századforduló táján alakult meg az első úgynevezett „úri banda”, amely komolyzenét játszott. Krinberger Ödön zenekara azonban nem sokáig ivóit fegyütt, p korabeli feljegyzések szerint „Rossz 'a szervezés, elégtelenek az anyagi erők, nem sokára feloszlik”. A második „úri banda” is rövid életűnek bizo­nyult, jnégy-öt éves fennállása után átadta helyét „az első életerős megmozdulásnak”, ahogyan Kele József ;és ;Káldor Andor zenekarát üdvözölte az egykori sajtó. 1 Az ’együttesben többek között tanító, tisztvise­lő, építészmérnök, ügyvédjelölt, árvaszéki ülnök, főhadnagy játszott együtt. Feltételes tagja volt az együttesnek jVaskuthy Antal törvényszéki bíró, aki elefántcsonttal díszített fuvolájával Icsak készült-ké-; szült ide sohasem vett részt az előadásokon. Az így valójában csak tíz tagú (zenekar légy fuvola (mellett csupán vonós hangszeren szólaltatta meg Mozart, Beethoven műveit. Az együttes azonban így is si­keres Ivóit, egy évtizedes fennállása alatt számos hangversenyt adott Szolnokon és más városokban. „Műsoruk többnyire klasszikus számokból állott, de a lámpák elé tapsolt banda magyar nótát is húzott ráadásul. Utána fjedig tánc ,volt piros hajnalhasad- táig. A kiadásokat á tisztviselő tagok elsejei fizeté­sükből fedezték.” — olvashatjuk a korabeli tudósí­tásokban. i Az „úri banda” mellett hosszabb-rövidebb ideig mű­ködtek vonósnégyesek, diák- zenekarok. Vendégszerepei­tek világhírességek is a Ti­sza partján. Többek között Jan Kubelik. Sasa Kolber- son. Hubay Jenő és Dohná nvi Ernő. Miközben alkalmi közön­ségként ülök a Szolnoki Szimfonikus Zenekar próbá­ján a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színházter­mében, elképzelem az egy­kori úri bandát. Mit szólna Kele József és Káldor An­dor az övékénél ötször na­gyobb zenekarhoz, a próba idegfeszítő hangulatához? Ez utóbbi perszé lehet, hogy már akkor is ilyen volt. Amikor az ember már át­adná magát a zenei élmény­nek. a karmester leinti a ze­nekart. Hol a hegedűsökhöz, hol a fúvósokhoz fordul. Hangosan elődúdolja a rit­must. a dallamot, magyaráz. Az első hegedűs parányi ce­ruzát húz elő, bejelöl vala­mit a kottán. A pillanatnyi szünetet kihasználva a csel­lista nagyot nyújtózd?, hogv meglazítsa izmait már-már megmerevedett testhelyzeté­ből. Amíg a hegedűsök újra meg újra eljátsszák ugyan­azt a részletet az egyik kür­tös fogja magát, kimegy, hogy elszívjon egy cigaret­tát. A próba harmadik órá­jának vége felé járunk .. . — Itt most egy zongora­szóló következik — mondja Báli József, a karmester. — a második oldal közepén va­gyunk. Tízig számolunk. A zenekar tagjai félhango­san számolnak Nyolcnál már újra felemelik a hangszert, s ahogy kimondják: tíz. már ismét megszólal a zene. S aztán minden kezdődik élői­ről. Mire a kürtös a helyéi e ér. újra elhallgatnak a hang­szerek. újabb magyarázat, rövid utasítás ezúttal a do­bosnak. Délig még marad annyi idő. hogv egv-egy ne­hezebb részt, ki tudia már hányadszor, ismét eljátsza­nak. — A próbán nem volt je­len Tatjana Surey. Hogy tudnak I így felkészülni a hangversenyre? — Elküldte a repertoárját a Filharmóniának, s kivá­lasztottunk belőle egy-egy Rossini-, Grieg-, Weber- és Csajkovszkij-művet. Mivel a zene nyelve az egész világon azonos, általában elég egy­két közös próba az előadás előtt, hogy egyezségre jus­sunk az esetleges felfogás­beli különbségekben. — Gondolom, néha azért adódtak meleg pillanatok ... — Persze, de példákat nem mondott. Egyébként a A próba végén mindenki gondosan elteszi a hangszert, s közben kérdések özönével ostromolják a karmestert. Mikor érkezik a művésznő? Mikor lesz a főpróba? Mikor megyünk vidékre? Báli Jó­zsef apró cetliket húz elő az összes létező zsebéből, s ezekből „puskázza”. a vá­laszt. Van persze' olyan kér­dés is, amire nem tud fe'sl- ni. — Én sajnos nem tudok mit mondani — árja szét a karját egy adóval kapcsola­tos panaszra. Az egyik hegMűs határo­zottan állítja, hogy az úti­költséget is aoó terheli. Má­tok szerint ez lehetetlen. A vita végül is azzal zárul, majd kiderül a bevallásnál. Vagy utána ... — Ha már úgyis pénz­ügyekről pan szó, mennyiből gazdálkodik a zenekar? — kérdezem a karmestert. — 1,7—1,8 millió forintot kapunk a megyei tanácstól. Ez az éves költségvetésünk. Ebből fizetjük a teremdíjat, a vidéki vendégszereplése­ink útiköltségét, a zenekari tagok tisztelétdíját, ha tu­dunk, hangszereket vásáro­lunk. — Mennyi 'a zenészek tisz­teletdíja? — Egyénenként változik. A szolgálati évektől és a *a- dástól függ. A legalacso­nyabb próbadíj 160 forint, a legmagasabb körülbelül' a duplája. — És a vendégművészek gázsija? Hétfőn például Tat­jana Surey jugoszláviai zon­goraművésszel adnak hang­versenyt iSzolnokon. — Mivel filharmóniai kon­cert a vendégművész gázsi­ját a filharmónia fizeti. Tu­domásom szerint Tatiana Surey tiszteletdíia 10 ezer fo­rint. Ha mi hívun,? vendég­művészt, természetesen mi fizetjük a gázsiját. Ez azon­ban általában ielkéoes ösz- szeg. mivel olvan szólistát, karmestert hívunk, aki ba­ráti alapon jön hozzánk. zenekar eddig nagyszerűen kivágta magát a nehéz hely­zetekben. — Gondot jelent az után­pótlás? — Jelen pilanatban egé­szen jól állunk, csak két brá­csás és két csellista kellene. — Milyen a zenekar hang­szerállománya? — Közepes. Az idén fel­tétlenül vennünk kell egy kürtöt, amelynek az ára a minőségtől függően 50—250 ezer forint körül van. A he­gedűsök szerencsére saját hangszereiken játszanak. Egy-egy elpattant húr ter­heli csak a költségeket. A hangszerek javíttatása viT szont már jóval többe kerül. — Sokan úgy vélik, a ze­nekar most éli fénykorát. Egyetért ezzel? — Igen. A zenészek vala­mennyien hivatásosak. a színházban játszanak, illetve zenetanárok. A zenekarban másodállásban dolgoznak. A próbák, a hangversenyek jó lehetőséget teremtenek az állandó gyakorlásra, s a meg­mérettetésre. Évente 40—45 koncertet adunk, a felét diá­koknak. Ennél többet lelki- ismeretesen nem tudunk vállalni. Nem kis erőpórba ez, iöieg ha hozzátesszük, hogy a hi­vatásos zenekarok 70—80 koncertet adnak évente. A Szolnoki szimfonikus zenekar különben jövőre ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. Az első hang­versenyük műsorán 1966. ja­nuár 30-án Mozart, Schu­bert és Haydn művei szere­peltek. A következő évben az Országos Filharmóniával kö­tött szerződés alapján már ifjúsági hangversenyeket tar­tották, a megye városaiban. Az eltelt több mint két évti­zed alatt diákok tízezreit is­mertették meg Vivaldi, Bach. Beethoven. Mozart. Csajkovszkij. Brahms, Ko­dály Zoltán, Bartók Béla ze­néjével. S ki tudja hányán váltak azóta közülük rend­szeres zenehallgatóvá. A szolnoki szimfonikusok fontos feladatuknak, külde­tésüknek tartják az ifjúság zenei nevelését, de hangver­senyeik fele a felnőtt közön­ségnek szól. Az eltelt évek során számos emlékezetes élményt, nyújtottak koncert­jeikkel. vendégművészekkel vagy önmagukban. Fellépett a szolnoki zenekarral Gre­gor József. Ötvös Csilla, Tu­sa Erzsébet. Kiss Gyula, Ro­zsos István, Szendrey-Kar- per László. Szenthelyi Mik­lós. Onczai- Csaba. Jandó Je­nő. vezényelte az együttest. Kóródi András, Hans Reiner, Förster (NDK). Wilfred Koch -(NSZK), Gulyás Béla (Svájc). A névsor persze ko­rántsem teljes. A zenekar az utóbbi évek­ben vendégszerepeit külföl­dön is. Több alkalommal játszottak Ausztriában, kon­certeztek Olaszországban. Az NSZK-ban Münchenben az ottani zeneművészeti fő - iskola tanáraival, hallgatói­val léptek fel. Az idén ápri­lisban pedig Tallinnha u*a- zik a zenekar. Öntevékeny profik A külföldi utakat persze csak akkor tudják vallalm, ha a meghívó fél í'zeti a költségeket. Ez is abból a furcsa kettősségbői fakad, hogy a zenekar miközben „szakmai” szemoT.itból ugyan profi, működési fel­tételeit tekintve öntevékeny együttesnek számít. Báli József, aki alapítótag­ja. friss diplomásként szer­vezője volt a zenekarnak, mégsem panaszkodik. Úgy érzi, a nehéz gazdasági hely­zetben hiába is remélnének nagyobb támogatást. Meg aztán volt már nehezebb helyzetben is a zenekar. Az első öt évben próbadíj nél­kül játszottak, megfelelő he­lyiség sem volt a műhely­munkára. Tizenöt éven k>- resztül egy olyan tanterem­ben próbáltak vasárnap dél­előttönként. ahol esernyőt kellett tenni a kotta.? fölé Megérte azonban az áldo­zat, a szolnoki szimfonikuso­kat ma már egyre nagyobb ««elismeréssel illeti az Orszá­gos Filharmónia, s persze legalább ennyire fontos, hogy ugyanígy vélekedik a közönség is. Jól startolhat tehát a zenekar a következő negyedszázad küszöbén. Tál Gizella Meleg pillanatok Világhfrességek a Tisza partján

Next

/
Oldalképek
Tartalom