Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP m 1989. FEBRUAR 18. Kaput nyitni Európára (Folytatás az 1. oldalról) számát, és ösztönözni kell az Korszakos jelentőségű lépések értéktermelési folyamatok eltolódását a fizikai munká­tól a szellemi munka felé. A bankszakma helyének és presztízsének felértékelődése ebből a történelmi látószög­ből is elkerülhetetlen szűk* ségesség. A modernizáció pénzügyi intézményi feltéte­leinek megteremtésében az elmúlt néhány évben három kiemelkedően fontos lépést tettünk. A 80-as évek ele­jén. mintegy négy évtizedes szünet után ismét lehetővé vált értékpapírok kibocsátá­sa és forgalmazása. Ennek — a tőkeáramlás felgyorsításán kívül — kiemelkedő szerepe volt abban. Hogy ráirányítot­ta a figyelmet a megtakarí­tásoknak a pénzügyi egyen­súly alakításában játszott fontos szerepére. A pénz­ügyi intézményi rendszer modernizálásának következő állomása a kétszintű bank- rendszer létrehozása volt. Megkezdődhetett a mai kor követelményeinek megfelelő monetáris politika és eszköz­tár kiépítése. Megteremtő­dött a lehetőség az üzleti banki tevékenységnek az ál­lamigazgatásról való levá­lasztására. A vállalatok a korábbi egyoldalú államigaz­gatási függés helyett egyen­rangú üzleti kapcsolatba lép­hetnek a pénzintézetekkel. A pénz- és tőkepiac fej­lődése szempontjából korsza­kos jelentőségű az idén ha­tályba lépett társasági tör­vény. Ennek alapján olyan szervezeti, tulajdoni formák alakulnak ki, amelyek nél­külözhetetlenek egy fejlett tőkepiac működéséhez. Le­hetővé teszik a pénzügyi megtakarítások közvetlen be­vonását a gazdálkodásba. Mindez az eddiginél sok­kal nyíltabb, demokratiku- sab„ és ezáltal eredménye­sebb társadalmi ellenőrzést tesz lehetővé a tőkék befek­tetése és áramoltatása felett. A pénzügyi intézményrend­szer megújulásával, a tőke­piac internacionalizálásával, majd a valuta-konvertibili­tás fokozatos kialakításával szervesen összekapcsolódnak a bel- és külföldi folyama­tok, s ezen keresztül a gaz­dasági élet szereplői nap mirtt nap szembesülnek a nemzetközi pénzvilág érték­ítéletével. Mivel a múltban ezeket a jelzéseket a gaz­daság szereplői gyakran meg­szűrve és késleltetetten ész­lelhették. nem alakultak ki sem makro-, sem mikroszin- ten a gazdaság világpiaci al­kalmazkodásának elégséges feltételei. A nemzetközi pénzvilágról szólva a miniszterelnök ki­tért arra: számunkra ki­emelkedő jelentősége van a nemzetközi pénzügyi szerve­zetekkel. a Nemzetközi Va­lutaalappal és a Világbank­kal fenntartott kapcsolata­inknak. Ezek olyan időszak­ban épültek ki, amikor nem­zetközi fizetési helyzetünk, több. egyrészt tőlünk füg­getlen tényező hatására kri­tikussá vált. S ennek a kri­tikus helyzetnek az áthida­lásában akkor semmi más­sal nem pótolható segítséget jelentett.' hogy csatlakozhat­tunk ezekhez az intézmé­nyekhez és élvezhettük tá­mogatásukat. Kapcsolatunk azóta is intenzív és korrekt. Remélem, ezt a minősítést ők is osztják. Nem tagad­juk: számítunk arra, hogy a gazdaság modernizálásához, a piacgazdaság feltételeinek megteremtéséhez saját erő­feszítéseink mellett támasz­kodhatunk a nemzetközi kör­nyezet. s különösen a Valu­taalap és a Világbank tá­mogatására. Tudatában va­gyunk: egy ilyen együttmű­ködés csak a könyörtelen realitások kölcsönös figye­lembevételével folytatható. E realitásokba éppúgy beletar­tozik a gazdasági szerkezet átalakítására, a külső és . belső pénzügyi egyensúly- megteremtésére vonatkozó követelmény, mint a magyar gazdaság működési mecha­nizmusát befolyásoló objek­tív adottságok, s a társa­dalmi, politikai» viszonyok­ból adódó korlátok. Gazdaságunk kél piacot köt le Bármelyik oldalt vagy té­nyezőt hagyjuk figyelmen kívül, kudarcra ítéljük leg­jobb törekvéseinket. Nem tehetünk úgy. mintha nem tudnánk: gazdaságunk még nem igazi piacgazdaság. Rá­adásul birkózik azzal a nem könnyű feladattal, hogy bel­ső piacán összekapcsolja a gyökeresen más értékrendet hordozó nyugati és keleti piacokat. Egy ilyen közegben ter­mészetesnek kell tekinteni, hogy egy Szabályos” piac­gazdaságiban jól kiszámítha­tó hatással járó eszközök — például kamatlábemlés, va­lutaértékelés, adókulcsmó­dosítás — nálunk alkalmaz­va nem ugyanazokat a re- agálásotkat és következmé­nyeket váltják ki. Ha erre nem vagyunk tekintettel, ke­serű csalódások érhetnek bennünket. A működési sajátosságok figyelembevételénél csak egy fontosabb: hogy jobbító tö­rekvéseink magát a műkö­dést nehogy lehetetlenné te­gyék. Ez ,a veszély akkor áll* fenn. ha a gazdasági raci­onalitás szempontjából elfe­dik előlünk az óhatatlanul keletkező társadalmi feszült­ségek kritikus értékét. Ezután kifejtette: tudnunk kell, hogy a pénzügyi intéz­ményrendszer piacgazdasá­gokból jól ismert eszköz- és szervezeti rendszerének kié­pítése önmagában nem ga­rantálja a gazdaság haté­kony működését. A bank­szakma presztízsének növe­léséhez véglegesen meg kell haladni néhány, az ötvenes években kialakult, és azóta klisévé merevedett ideoló­giai tabut is. Arról van szó, hogy a vállalkozás ne tar­tozzon többé az erkölcsileg gyanús kategóriába, ellenke­zőleg: a vállalkozás szá­mítson erénynek. Rögtön hozzátenném, hogy nem a mai, kissé még zsibvásárra hasonlító formájában, ha­nem a holnap piaci kénysze­re által szabályozott alakjá­ban. Fontos, hogy a gazdálko­dás, a vállalkozás társadal­mi felelősségét az jelentse, hogy az emberek szükségle­teit kielégítő javakat kell termelni. A gazdálkodás te­hát elsősorban ezen a pon­ton erkölcsi kérdés, és ha ezt az erkölcsi szabályt a gazdálkodás megszegi, akkor nemcsak veszteséges lesz, hanem erkölcstelennek is minősül. Meg kell végre haladni azt a tételt — és ez már köz­vetlenül a bankszakmát érin­ti —, hogy a gazdálkodók számára csak a munka er­kölcsös. és a kereskedelem erkölcsileg veszélyes, a pénz- kölcsönzés pedig kifejezet­ten tilos. Az ötvenes évek­ben az állam ugyanis ennek a felfogásnak a jegyében óv­ta meg a gazdálkodókat at­tól, hogy a kereskedelem és a pénzkölcsönzés bűnébe es­senek. Állami monopólium­má tette a kereskedelmet és a banki tevékenységet is. Ez nemcsak a gazdasági energiák képtelen gúzsbakö­téséhez vezetett, hanem szemléletileg is az ősrégi eti­kai tanok szintjére történő visszaesést jelentett. A helyzet most már más. A kétszintű bankrendszer, a vállalkozások újfajta szabá­lyozása már az európai kul- túrfejlődés mércéjén is mér­hető szemlélet alapján tör­tént. A régi ideológia maradvá- • nyai azonban, még nyomok­ban előfordulnak, és egy szociális demagógia fegyver­tárába illesztve még veszé­lyesebbé is válhatnak. A piacgazdaság teljes in­tézményrendszerének egyik nélkülözhetetlen eleme, hogy a modern pénzügyi rendszer korszerűen és ma­gas színvonalon képzett szakemberekre támaszkod­jék. Egy deverzifikált bank- rendszerben mind a központi bankra, mind az üzleti ban­kokra a korábbinál összeha­sonlíthatatlanul nagyobb felelősség hárul a pénzügyi fegyelem, a pontos és gyors pénzügyi információs rend­szer kiépítése és a korsze­rű pénzügyi ellenőrzési mód­szerek meghonosítása terén. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy magas szinten és széles körben el­sajátítsuk a modem pénz­ügyi technikát. Emiatt is alapvető fontosságú a szer­vezett, intézményesített ban­kárképzés megteremtése. Ezt a célt szolgálja a Nemzetkö- • zi Bankárképző Intézet lét­rehozása. A nemzetközi ban­kárképző központ nemcsak a magyar felsőoktatás pénz­ügyi szakemberképzésére tá­maszkodik, hanem a legjobb értelemben vett tudásimpor­tőr: a világ élvonalába'tar­tozó pénzpiacok tapasztala­tait kívánja közvetíteni a hazai szakemberek számára. Központtá válhat Ehhez kiváló feltételeket teremt, hogy a bankárkép­ző alapításában és munká­jában francia szakemberek közvetlenül is részt vállal­janak. Várható, hogy ez az intézmény rövid időn belül a bankárképzés egyik kelet­európai Centrumává fejlődik, s remélhető, 'hogy — célja­inak megfelelően — né­hány év távlatában közép­európai központtá is válhat. A fejlett piacgazdaságokból merített pénzügytechnika­import serkentően hathat gazdaságunkra, és kisugár­zik környezetünkre is. A fejlett, harmonizált pénz­ügyi rendszer ugyanis nél­külözhetetlen infrastruktú­ráját képezi a kelet—nyuga­ti gazdasági^ kapcsolatoknak és a keleti országok egymás közötti gazdasági kapcsola­tainak egyaránt. Így fejezte be: Magyaror­szágon többnyire nagyobb szimpátiát táplálnak a kiu­tat radikális politikai meg­oldásokkal kereső Kossuth, mint az Európához való fel­zárkózást a minőség, a ma­gas szintű szakmai tudás és kultúra irányában kereső Széchenyi iránt. Mi most nem elszakadni — főleg nem le­szakadni — akarunk, hanem integrálódni a modern eu­rópai nemzetekhez; ehhez Széchenyi szellemére keli sokkal fogékonyabbnak len­nünk. Tanácskozott a HNF Országos Elnöksége Csütörtökön tanácskozott a Hazafias Népfront Országos Elnöksége. A fórum — melyet Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnö­ke nyitott meg — első­sorban arra kereste a vá­laszt. hol a helye és mi a^ szerepe a Népfrontnak a’ változó politikai intézmény- rendszerben, a felgyorsult folyamatok közepette. Ezzel összefüggésben jelölték meg az Elnökség tagjai az elkö­vetkezendő hónapok legsür­getőbb feladatait is, körül­határolva a Népfront jövő­beni programját. Bevezető előadásában Hu­szár István, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára — mintegy a programtervezetben foglalta­kat kiegészítve — hangsú­lyozta: a Népfront nem szemlélője, hanem több te­kintetben kezdeményezője és kimunkálója volt a politikai reform jelenlegi lépéséinek. A Hazafias Népfront sze­repéről Huszár István el­mondta. hogy a decemberi Népfront-álíásfoglalást több ponton meghaladta az élet, hiszen nagy mértékben fel­gyorsult a politikai intéz­ményrendszer reformja. A feladatok újragondo­lására. a megváltozott kö­rülmények között egy új politikai pálya kijelölésére szükségesnek vélte a főtit­kár. hogy — a tervezettnél egy évvel korábban — még az idén októberben hívják össze a Népfront IX. kong­resszusát. és ott döntsenek az úi alapszabályról, a poli­tikai programról, valamint válasszák újra a vezető tes­tületeket. A reformfolyamat ütemé­ről szólva a főtitkár össze­gezte az ezzel kapcsolatos népfront-javaslatokat: az Országgyűlés még ez évben alkossa meg a párttörvénvt, az új alkotmányt és az új választási törvényt. Ezt kö­vetően 1990 elején népsza­vazás döntsön az alkot­mányról és az álamfő sze­mélyéről. A programtervezet feletti vitában főként a nép­front helyéről, szerepéről mondták el gondolataikat az elnökség tagjai. Az elnökségi ülésen végül a testület megszavazta, hogy az országos titkárság az el­hangzott észrevételek alap­ján, több elnökségi tag be­vonásával dolgozza át az elő­terjesztett programterveze­tet. s ezt nyújtsa be a Haza- fi-s Népfront Országos Ta­nácsának márciusi ülésére. Határozott arról, hogy hoz­zák nyilvánosságra az ülé­sen jóváhagyott az Űj Már- ciüsj Fron^ javaslatával kap­csolatos állásfoglalást. Dön­tött arról. — 5 ellenszava­zattal —, hogy március 15-e méltó megünneplése érdeké­ben egv erre mozgósító ki- ákvánvt tegyen közzé a Ha­zafias . Népfront. Az Országos Elnökség állásfoglalása Az Üj Márciusi Front az ország közvéleményéhez és a különböző szervezetekhez, mozgalmakhoz intézett fel­hívásában országos nemzeti bizottság létrehozását ja­vasolta, abból a célból, hogy sz.vezeti keretet adjon a képviseleti demokr *ciához vezető átmenet politikai lé­péseinek kimunkálásához. A HNF OT elnöksége megtár­gyalta ezeket a javaslatokat és azok elvi részével a leg­teljesebb mértékben egyet­ért. Nagy mindányiunk fele­lőssége abban, hogy sikeres legyen az országban az új többpártrendszerű politikai struktúrára, a képviseleti demokráciára való átmenet. Az országban nagy társa­dalmi igény van a törvé­nyes és arányos, közvetlenül létrehozott politikai képvi­seletre, a népfront minden eszközzel támogatni kíván­ja ezt a társadalmi igényt. A békés átmenetet úgy kell megoldani, hogy az ne veszélyeztesse az ország társadalmi rendjének és társadalmának stabilitását. Az átmenet békés jellegé­nek, a stabilitás megőrzésé­nek biztosítására több meg­oldás kínálkozik. A meg­egyezés, a koalíció megte­remtése mai politikai hely­zetünkből következően di­namikusabb, sokszínűbb formákat kíván. A HNF OT elnökségének álláspontja, hogy az Üj •Márciusi Front javaslatai, alternatívái nem kellően kidolgozottak. A társadal­mi tagoltságból látható, hogy a különböző politikai­ideológiai szervezeteket '• egyetlen nemzeti mértékű koalíciós forma sem képes ma egyedül átfogni. Emellett a létrehozni javasolt országos nemzeti bizottság elképzelt feladataiban keverednek . a politikai célkitűzések is a közhatalmi hatáskörökkel. A népfront a javaslatok elvi irányaival egyetért­ve hangsúlyozza, hogy nem kíván a koalíció,* nemzeti méretű megegyezés kizáró­lagos intézménye lenni. Nem mond le azonban arról a céljáról, hogy belsőleg megújulva szövetségteremtő politikai intézmény legyen. A népfrontmozgalom a nemzet javát szolgáló politi­kai pluralizmus erősítésén munkálkodva — híven poli­tikai tömörülés jellegéhez — valamennyi régi és újonnan alakult szervezet előtt egy­formán nyitva áll. kezet nyújt minden hazánkfiának, aki az ország sorsának job­bítása érdekében akar ten­ni. Elhatározott szándékunk, hogy minden eddiginél tá- gabb teret adunk a külön­böző. esetenként egymástól eltérő érdekek, vélemények intézményes kifejezésére, egyeztetésére és politikai akarattá formálására. Kons­truktív fóruma kívánunk1 lenni minden olyan külön­böző célokkal létrejött tár­sadalmi szervezetnek, szö­vetségnek, egyesületnek, társaságnak, klubnak, amely .kész a többoldalú párbe­szédre. Nemcsak kisajátíthatatlan történelmi hagyományok, ha­nem a mai átmeneti társa­dalmi-politikai viszonyok is indo.kolják, hogy az új szö­vetségteremtő politizálás egyik fontos színtere a meg­újuló Népfront legyen. Együtt március idusán „Van lobogó, amely alatt mindannyian, magyarok együtt vagyunk. Van nemzeti kötelesség és nemzeti gond, amely együvé szólít. A Ha­zafias Népfront nem arra hív föl, hogy tegvük félre egy napra külön-külön néze­teinket. Arra szólít, hogy a más nézeteket vallók is együtt énekeljék a Himnuszt. Arra biztat, hogy, a baj­ban is bizakodó magyarok­ként együtt üljük meg már­cius idusának ünnepét. Együtt tisztelegjünk azok Mihail Gorbacsov fogadta a csehszlovák kormányfőt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnö­ke pénteken Moszkvában fo­gadta Ladislav Adamecet, a CSKP KB Elnökségének tag­ját, csehszlovák kormány­főt. Adamec csütörtök óta tartózkodik a szovjet fővá­rosban hivatalos baráti lá­togatáson. A két politikus az orszá­gaikban folyó gazdasági épí- tőmunkáről beszélt. Adamec elmondta, hogy a gazdasá­gi és szociális teendők meg­oldására Csehszlovákiában nem látnak más utat, mint a gazdasági mechanizmus reformját. Mihail Gorbacsov a szov­jet gazdaságról szólva ki­fejtette, hogy fejlesztési irányvonalának két fő eleme a tulajdonviszonyok átalakí­tása és a tudományos-mű­szaki haladás. A szovjet bel­politikában a fő feladat a szovjet emberek társadalmi aktivitásának fokozása. A demokratizálás folyamatának nagy ösztönzést ad a most folyó választási készülődés. Afganisztán Kapcsolat az ellenzékkel Nadzsibullah afgán elnök a kapcsolatok felvétele cél­jából megbízottakat, küldött Zahir Sah egykori afgán ki­rályhoz, aki 1973. óta Rómá­ban él. A hírt maga az állapifő közölte pénteken Kabulban újságírókkal. Nadzsibullah beszámolt arról is, hogy kap­csolatot létesítettek a fegy­veres ellenzékkel is. Már né­hány nappal ezelőtt egy kor­mányközleményben is azt tu­datták, hogy a kabuli veze­tés béketárgyalásokat kez­dett több ellenzéki csoport parancsnokával, de akkor sem közölték, hogy kikkel. Robbanás Robbanás a Metróban lelentkezzenek a tanúk Robbanás történt pénte­ken 18.15 órakor a kelet— nyugati metró szerelvényé­nek egyik kocsijában az As­toria állomás és a Deák Fe­renc tér között. A kocsiban mintegy 100 fő utazott, de személyi sérülés nem tör­tént, az anyagi kár jelentős. Az eddigi adatok szerint az ismeretlen elkövető a sze­relvény hátsó peronján há­zilagos kivitelezésű robbanó­szerkezetet hagyott hátra, s az robbant fel. A rendőrség tűzszerészek bevonásával megkezdte a vizsgálatot. Ké­rik azokat az utasokat, akik a kocsiban tartózkodtak, il­letve az eseményről érdemi információval rendelkeznek, hogv jelentkezzenek a 07-es telefonszámon vagy bár­mely rendőri szervnél. emléke előtt, akik nálunk merészebbet, talán nálunk okosabbat, de mindelnkép- pen nálunk többet tettek a hazáért. Legyen ez a nap a tanú- bizonysága annak. hogy nemzeti érdekeinek védelme- zésében a vitatkozó magyar­ság is: egységes. Vegyék hí­rül. a határainkon túli vé­reink, hogy a vitatkozó or­szág nem civódó ország. Nem gyönge haza, hanem mindük erős, jobbra törő anyaországa. Ezért mind­azok, magyarok és nem ma­gyarok, akik ez országot ha­zájuknak. március 15-ét leg­nagyobb nemzeti ünnepük­nek vallják, együtt, ^egymá­sért vannak. Eevütf- megülni nemzeti ünnepünket: nem megalku­vás. hanem történelmi igaz­ságtétel, hű emlékezés 1848 egységesen talpraállt ma­gyarságának példájára. Vitatkozzunk hát tovább, de ünnepeljünk együtt már­cius tizenötödikén. Politikai ihletforrása lehet ez a nap jövendő és sorskérdéseink­ben oly égetően fontos egy­ségünknek. A Hazafias Népfront nem kisajátítani akarja március tizenötödikét — ellenkező­leg: beolvadni kíván a nem­zet nevében emlékező és ünneplő tömegbe. Ne osz- szuk meg a múltat, hadd re­ménykedhessünk együtt a versenyképesebb, tehetségé­hez méltóan élő nemzetünk jövendőjében. Reménykedni, tudjuk,- nem elég. Az együtt-ünnep- lésben azonban benne van az együtmunkálkodás törté­nelmi esélye’.

Next

/
Oldalképek
Tartalom