Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám
1989 JANUÁR 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ä tévé. j I képernyője előtt I Amiről a múlt évben még csak szó volt, a televízió tevékenységének megújulása, annak első lépései megtörténtek a gyakorlatban is: ’88 első hetének igazi eseménye az új műsorszerkezet premierje. Űj struktúra! Bemutatkozott programjával az immáron egymástól függetlenül működő, sőt egymással még versenyezni, rivalizálni is szándékozó két „csatorna”. A •különválás és á sajátos arculat megteremtésének legérzékelhetőbb jeleit a második program szemléletének és szerkezetének megváltozásában tapasztalhatjuk. Valóban újszerű az oldottabb, családiasabb, cse- vegőbb hangvétel, s az a módszer, ahogyan a nap műsorát, meghatározott programjait az élő műsorvezetés — e pillanatban két társalgó műsorvezető — próbálja magazin keretbe foglalni, többnyire érdekes beszélgetésekkel, meghívott vendégek részvételével. Utalnék például a szerda esti Éjszakai szóváltást megelőző diskurzusra, amelyben Ipper Pál (hosszabb ausztráliai kiküldetés után tért vissza a televízióba, s mutatkozott be mondhatni új szerepben) és Mester Ákos hányta-vetette meg a nyilvánosság néhány izgalmas kérdését, kritikusan önvizsgálatot is tartva, s mintegy előkészítve a talajt a Radnóti Színpad produkciójához, Mester Ákos és Gábor Miklós dialógusához, amely ugyancsak nem hatott éjjeli csevegésnek, sokkal inkább élve boncoláshoz. Tehát oldottabb hangvétel, magazinszerű szerkezet, teljes függetlenség! Ez utóbbi abban is tetten érhető, hogy a két csatorna programja időben sem óhajtanak illeszkedni egymáshoz, azaz az egyik műsorának kezdési ideje nem „várja be” például a másik,, a vele párhuzamosan futó műsor befejeződését. Mint ahogyan ez régebben többnyire megtörtént, s ahogy szombat este is végül mégis bekövetkezett: a nézők követelő parancsára. A népszerű western, A vörös nap Charles Bronsonnal csak az egyesen vetített angol tévéfilm befejezése után kezdődött a kettesen, holott eredetileg másképpen tervezték — a teljes függetlenség szellemében. Szerencsénkre időközben megváltoztatta menetrendjét a kettes program — tévé tervez, néző végez! — engedve a nézői kérésnek. Csak dicsérni lehet ezt a rugalmasságot, de egyben intő példának is felfogható. A jövőben sem fogadható el bizonyára olyan műsorrend, amely az efféle összeütközéseknek ad szabad utat. Erre még a függetlenség sem jogosíthatja fel a televízió műsorszerkesztését, szerkezet- váltás ide, szerkezetváltás oda. Egy másik észrevétel a „premier” okán. Nem kis gondot okoz az új szerkezetben az olyan műsortömb, mint a vasárnap délelőtti több órás Tévémagister, mely több programot foglal magáiban, viszonyt azt egyáltalán nem tudni előre, még a műsorújságból sem, mikor, melyik kerül pontosan a képernyőre. így bizony választani, dönteni szinte képtelenség. Azt pedig aligha kívánhatja tőlünk — már azoktól, akik a tanító televízió szavát is szívesen hallgatják — a televízió, hogy órákig ott csücsörögjünk a készülékek előtt a megfelelő alkalomra várva. Ilyen esetben a televíziónak kutya kötelessége pontos időrenddel is szolgálnia, sőt tartalmi előzetes közlésével is segíteni a választani kívánó nézőt. Észrevételemmel korántsem akadékoskodni szeretnék, hisz érezhetően megpezsdült valami a televízióban, mondhatni jó irányú szelek kezdenek fújdogálni. Nemcsak több lett a műsor, választásra csábítóan érdekesebb is. iőt, mondhatná egyelőre a választás kínjait is át kell olykor élnünk. Talán nem vagyok egyedül, aki vasárnap esté igen nehezen tudott dönteni, hogy az új Hét megtekintését vállalja-e, vagy engedjen a Kabos Gyulát is felvonultató, kellemes szórakozásnak ígérkező régi magyar film csábításának, s így a kettesre kapcsoljon. Nehezen, hisz az Aczél Endre főszerkesztősége alá kerülő Hét a valósággal szembeni kritikusabb magatartást jelölte meg fő helyen célkitűzéseinek sorában. Es ezt mi tagadás, bizonyította is, két olyan összeállítást illetve riportcsokrot mutatott ibe, ámenben az anyagi, illetve szellemi elszegényedés meglehetősen elszomorító képét rajzolta meg, tények adatok felsorakoztatásával, nyugtalanító nyíltsággal. Egy biztos: a struktúra- váltás a televízióban sem könnyű, sőt a néző számára is okozhat nehézségeket, bonyodalmakat, említettem már a választás „édes” kínját — a vonzó programok közül nehezebb választani —, de problémát jelent követni a kettes program rokonszenves „köztes” beszélgetéseit, anélkül, hogy tudnánk előre, kiket hallhatunk, és miről hallhatunk majd benne. Az eddigi beszélgetések egyébként azt mutatják, hogy ezek a kettes program legizgalmasabb pillanatai. Szokatlan még ez a struktúra nekünk is, vagy ha úgy tetszik át kell alakítanunk nekünk is a magunk tévénézői struktúráját, méghozzá abban a szellemben, amit Sándor István fogalmazott meg ha jól emlékszem a már említett Hétben, hogy tudniillik szemel- getni kell csupán a programokból, s fel kell adni végképp a képernyőhöz kötöttség rabszolgaságát. Ezek után röviden egy bemutatóról. Röviden Pénteken láthattuk A nagy varázslat című olasz komédia magyar televíziós bemutatóját, amely az úgynevezett saját gyártású drama - tikus művek kategóriájába tartozik. (Ez utóbb-'t csak azért jegyzem meg, mert a továbbiakban a hasonló televíziós alkotásokat mindig az „egyes” műsorában kell keresnünk, az új szerkezetben ugyanis ott jelöltetett ki •a helye.) Eduardo de Filippo víg játékát Lengyel György rendezte képernyőre igen korrekt módon, megbízhatóan, jó színvonalon. Ami azonban igazán érdekessé avatta: két szerep, illetve két kitűnő színészi teljesítmény a vígjáték két szerepében. A Tordy Gézáé és a Husztd Péteré. Két zseniális alakítás! Játékuk moliére-i mélységeket kölcsönzött az igen ügyes, ám nem túl fajsúlyos komédiának. Így nem a felszarvazott férj komédi- átját láthattuk, hanem a bizalmában bizonytalan ember szomorú drámáját; egy olyan ember szánalmas, s csak részben mulatságos vergődését, aki fél szembenézni a valósággal, aki furcsa „varázslat”, önnönmaga bizonytalanságainak áldozata — a szerelemben is. Huszti fájdalmasan igaz emberi drámát formál az „elvarázsolt” feleségű férj komédiájából. Tordy Géza pedig igen színes a ravasz alakoskodásban, az ő varázslója a nagy játékos, de aki maga is megretten, amikor azt látja, hogy játéka komolyra fordul. Egy színházi sikerhez olykor elegendő, ha beüt egy szerep, ez a képernyőre is igaz. Valkó Mihály Honismereti pályázat Szolnoki diák sikere Csinger Anita, a Szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola IV. a. osztályos tanulója I. díjat nyert tavaly a néprajzi és nyelvjárásgyűjtő pályázat megyei fordulóján. Dolgozatával továbbjutott az országos döntőbe, ahol ugyancsak első díjat vehetett át. Marosvécstől Dunaújvárosig című családtörténeti pályamunkájában elsősorban nagyszülei életútját mutatta be a nagyanya elbeszélései alapján. Tanára: dr. Dienes Erzsébet. Előadás a Politikatudományi Társaságban A Magyar Politikatudományi Társaság hétfőn, a Magyar Tudományos Akadémián tartotta meg 1988. évi közgyűlését. A Társaság legmagasabb fóruma nem volt határozat- képes az eredetileg tervezett napirendhez: az évi beszámoló feletti vitához s annak elfogadásához, illetve a tisztújításhoz. Ezért a közgyűlést levezető elnök. Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára azt: javasolta, hogy e feladatokat később végezzék el a Politikatudományi Társaság tagjai. E bejelentést követően Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter tartoltt előadást Az alkotmányozás dilemmái címmel- Kifejtette többek között, hogy hazánkban a politikában nyilvánosan résztvevő társadalmi rétegek és csoportok körében mindig erős volt az alkotmányosság eszméje. Utalt az új Alkotmány társadalmi és politikai előkészítése során felmerülő félelmekre is, például, hogy az Alkotmányban leírandó politikai rendszer a tekintélyelvű (autoritativ) politikai rendszer lebontódá- sának egy átmeneti szakaszát tükrözve rögzítődik, és ezzel eltorlaszolhatja az utat a további fejlődés elől. Kulcsár Kálmán hangsúlyozta e'őadásában, hogy a mi al kol imán y o zás u n k folyamatában a konszenzus lehetőségének megteremtése kiemelkedő jelentőségű politikád elem. Mednyánszky: Pádon ülő öregember (olaj 27,5x42 cm) „Én Barcsay Jenő szellemi erőm teljes birtokában, szabad elhatározásomból, ma 1987. február 14-én, bármikor bekövetkező halálom esetére, minden ingó és ingatlan vagyonomról az alábbiak szerint végrendelkezem: „... A budapesti, VI. kerület Népköztársaság útja 87—89. . . alatti lakásomon lévő, kizárólagos tulajdonomat képező, 17 darab védett Mednyánszky-festményt kapja az a szolnoki Damjanich János Múzeum, ahol biztosítékát látom annak, hogy a festmények nyilvánosságát a nagy közönség számára biztosítják, és erről tájékoztatást adnak. A képek címei: Álló parasztfiú, Beszélgetők, Borozó, Csavargó, Gyilkosok, Halottak, Katona temető, Két csavargó fej, Kompozíció, Lincselők, Nyomorék, öreg koldus. Pihenő csavargó, Táj ősszel, Tetvészkedő, Űton- állók, Vak katona...” A világhírű művész sajnos tavaly meghalt, a végrendelet a szolnoki múzeumot 17, felbecsülhetetlen értékű Mednyánszky-képhez juttatta. Mednyánszky sajátosan szolnoki festő is. Mindössze kétszer járt, festett a városban, 1877-ben és 1880-ban, de a művészettörténészek bizonyították, hogy számos művével az Alföldhöz, a Tisza partjához kötődik. Ritka nyughatatlan természetű ember volt, sehol sem tudott hosszabb ideig megmaradni, festői élményeit mindig újabb és újabb helyekre vitte magával, így a szolnoki témáit — Mocsaras táj, Tiszai halászat, Tiszai tájkép, Mocsaras alföldi táj, stb. — is máshol festette meg. 1899-ben egyik aláírója volt annak a memorandumnak, amely alapján a Szolnoki Művésztelep létrejöhetett, de a Tisza partjára nem tért többé vissza, — csak napjainkban, alkotásaival. Tálas Lászlóval, a Damjanich János Múzeum igazgatójával ezért is beszélgettünk Mednyánszky „visszatéréséről”: — Ha jól értelmezem Barcsay mester hagyatékának elfogadásával a múzeum kötelezettséget is vállalt, hiszen a végrendelet egyértelműen utal arra, hogy a festmények számára az örökbe- hagyó nyilvánosságot kér. Én úgy értelmezem — persze csak etikai síkon — hogy a végrendelet akkor érvényes, ha a benne levő feltételnek az örökséget elfogadó — tehát a Damjanich Múzeum eleget tesz. — A most kapott 17 festményen kívül még 16 Med- nyánszky-kép van a múzeum tulajdonában. Ezek. javarésze vásárlással került hozzánk, de van közöttük is ajándék. Ami a végrendelet nyilvánossággal összefüggő részét illeti, talán mondanom sem kell, hogy ennek a legnagyobb örömmel teszünk eleget. A nyáron a Szolnoki Galériában szeretnénk bemutatni a múzeum új „szerzeményeit”. Az elmúlt évben Gábor Marianne, Csúcs Ferenc, Gyurcsek Ferenc, Borbereki Kovács Zoltán, Boldizsár István és mások ajándékozták meg a múzeumot egy vagy több alkotásukkal. E kiállításon természetesen ott lesznek a Barcsay mester végakaratából Szolnokra került Med- nyánszky-képek is. — Ez egy alkalom, —• de hogyan tovább? — Mednyánszky életművét bemutató állandó kiállítás nincs Magyarországon. Arra gondoltunk, hogy a pécsi Csontváry-kiállításhoz hasonló. .. — Tehát ez a nagy ábránd. . . — Reméljük, nem marad ábránd, ... nos, tehát állandó Mednyánszky-kiállítást szeretnénk... Csaknem negyven jeles kép van birtokunkban az életműből, de a Magyar Nemzeti Galéria is szívesen letétbe adná a kiállításán éppen nem szereplő Med nyánszky-műveket. — Ehhez legalább egy, öt-hat teremből álló épület — vagy épületrész — kellene — hiszen némelyik Med- nyánszky-kép önmaga uralja a kiállítási falat. — Igen, a Folyóparti füzes, a Sorbanállók, Fekvő katona, a Mocsaras táj stb. mind nagy méretű képek. — Persze abban teljesen igaza van, hogy azzal a „megfontolással” amely örökkön örökké a „helyzetre” hivatkozik, fel kell végre hagynunk. Nálunk mindig „helyzet van", — s ezt tudomásul véve kell tervezni a jövőt. Minden ésszerűt és lehetségesei meg kell tennünk azért, hogy legyen Szonokon Mednyánszky Galéria, vagy — mindegy minek nevezzük. A képek művészi reprodukcióival, levelezőlapokkal, naptárakkal, egyéb kiadványokkal talán segíteni lehetne a szükséges pénz összegyűjtését? — Vannak ilyen terveink, a közeljövőben pl. minikönyvet jelentettünk meg Mednyánszkyról, de más elképzeléseket is érlelünk. Nagyon reméljük persze, hogy a város magáévá teszi a gondolatot, s a műkincsek számára mielőbb megfelelő hajlékot biztosít. Tiszai Lajos Uj utakon az árokszállási könyvtár Sokszor hallani mostanság a könyvtárosoktól, hogy az emberek kevesebbet olvasnak. Kevesebb szabadidejük van, hiszen a főmunkaidő után a mellékállások következnek. Nem beszélve a könyvek, folyóiratok, napilapok áremelkedéséről, amely szintén zsebbe nyúló tény. így a könyvtáraknak a jövőben talán nagyobb szerep jut, bár nekik is szűkösek az anyagi lehetőségeik. Sok helyen videotárat létesítettek mert erre nagyobb az igény. Képünkön a jászárokszállási könyvtár zenerészlege, amely nemrégen kapott egy videomagnót, így bekapcsolódott a jászberényi videoláncba, ezért 3—4 ezer forintot fizet. Az összegért több mint 200 film áll rendelkezésre a herényi könyvtárban, ezek közül a jászárokszállásiak is kölcsönözhetnek Szeged n szabadtéri játékok programjából A Royal Szálloda irodalmi kávéházában dr. N ikolényi István, a szabadtéri játékok igazgatója hétfőn tájékoztatást adott az idei műsorról. Ezen a nyáron is a szokásos helyszíneken tartják az előadásokat. A Dóm téren július 13-án, 14-én és 15-én Markó Iván táncszínházának produkcióját mutatják be Párizs gyermekei címmel. Ellentmondásos visszhangot váltott ki a tavalyi bemutatón A bestia című rockopera, Szakcsi Lakatos Béla és Csemer Géza műve. A Báthory Erzsébet történetét aktualizálva feldolgozó alkotást felújították, némiképp átírták, s így kerül a közönség elé július 20- án, 21-én és 22-én. Két estén, július 28-án és 29-én mutatfiák be a Dóm téren Jövendőmondó címmel a nemzetközi néptáncfesztivál gálaestjét. Lehár A mosoly országa című operettjét augusztus 4-én, 5-én, 13-án, 19-én és 20-án adják elő; ez a mű először szerepel a Szegedi Szabadtéri Játékok műsorán. A nagy ábránd Mednyánszky Galéria Szolnokon? Barcsay Jenő hagyatéka a Damjanich Múzeumnak