Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-05 / 4. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. JANUÁR 5. Nádaratás A Sárszentmihályi Állami Gazdaság dinnyési Nádüzeme megkezdte a nád aratását. Egyelőre a Velencei-tó körül a parti nádat vágják. Az üzem az 1988—89-es évben mintegy 2 millió kévét termel ki a Dunántúl egyes telepeiről és az Alföld néhány vidékéről. A kitermelt nád 80 százalékát tőkés piacokon értékesítik (MTI-fotó: Kabá- czy Szilárd) Három jelöltből választanak Megalakult Tiszasüly tanácsa Hat, három, kettő. Ilyen arányban voksolt Tiszasüly tizenegy tanácstagja Veress Kálmánné, Ádám Ferenc, illetve Kollár István nevére, amikor tanácselnököt választottak tikos szavazással. Társadalmi elnökhelyettessé Baksay Endrét, a Béke— Barátság Tsz elnökét választották, és kinevezték a végrehajtó bizottság titkárát is. Ragály Erikát, aki Jászladányból pályázta meg a meghirdetett állást. Ennyi lehetne a távirati jelentés. Ti- szasülyön is megalakult az önálló tanács tegnap délelőtt. Az ülésen ott volt a vendégek, a meghívottak között Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese és Tóth Lajos, a Hazafias Népfront megyei titkárhelyettese is. A választást követően rövid interjút kértem az új tanácselnöktől: — Ha szabad ezt mondani, kiütéses” győzelmet aratott, hiszen a tizenegy tanácstagból hatan álltak Veress Kálmánné mellé, mindjárt az „első fordulóban”. A mostani alakuló tanácsüléseken egyébként csak Tisza- sülyön jelöltek három személyt az elnöki posztra. Éppen ezért többen úgy vélték, első nekifutásra nemigen dől el, ki lesz az elnök. Minek tulajdonítja a bizalom ilyen arányát? — Többekkel együtt jómagam is meglepődtem, hogy tanácselnökké választottak. A bizalom jól esik. Nézze, 1958 óta dolgozom Tiszasülyön a tanácsnál. Végigjártam a hivatali „szamárlétrát” ! Voltam adós, pénzügyes, foglalkoztam igazgatással, egyszóval mindennel. 1972-től ’77-ig pedig a tiszasülyi tanács elnökeként intéztem a falu ügyesbajos dolgait. Az utóbbi tizenegy évben a tanácsi ki- rendeltséget vezettem. Úgy gondolom, az eltelt harminc évben megismertek az emberek. — A választást megelőzően \egyik jelölt sem mondott programbeszédet. — Ügy vélem, szólnunk, beszélnem kellett volna! őszintén szólva az alakuló tanácsülés előkészítésekor érezhető volt körünkben a demokrácia gyakorlásának hiánya. — Az öné viszont a szó most. Tudom, hogy a költségvetés elkészítése a következő tanácsülésük feladata — ami nem várat sokáig magátra, hiszen a hónap véTerveiről beszél az új tanácselnök géig sorra kerül —. mégis megkérdezem; mit tart a legfontosabbnak a megvaló- sítandók közül? — Nálam első helyen az iskola szerepel! Kevés a képzett szaktanárunk, ezért mindenképpen építenünk, vagy vásárolnunk kell egy pedagógus szolgálati lakást. Folytatjuk az iskola bővítését. Vagy annak a két tanteremnek a tető alá hozásával, amelyeknek falai már állnak, vagy többel. Az orvosi rendelőnk ugyancsak felújításra szorul, a munkához a Palotási Állami Gazdaságtól és a Béke—Barátság Tsz-től kérünk segítséget. Hozzáfogtunk a belvízrendezéshez. Erre pénzünk nem jut, a falu népének munkájára számítva kell kiásnunk a nyílt vízlevezető árkokat. Igen nagy figyelmet kívánok fordítani a község tisztaságára, a környezetvédelemre. Gyönyörű a Tisza-partunk, nem becsüljük eléggé! Sokan oda hordják a szemetet, a háztartási hulladékot is... — ..., hogy másról ne beszéljen! — A rend, a tisztaság feltétele persze normális, minden évszakban megközelíthető községi szemétlerakóhely kialakítása. — Feladat, úgy tűnik, akad bőven akár fél, akár másfél évben gondolkodik. (Tanácsi választások a választási törvény módosításától függően idén ősszel, vagy jövő nyáron következnek. A szerk.) — A megyétől segítséget, a tiszasülyiektől a bizalom mellé együttműködési készséget várok. Akármikor lesznek is a választások, magam is azok közé tartozom, akik a törvénytervezet vitái során azt mondták: ne csak a tanácstagok, hanem a település egésze válassza a faluelnököt! Igyekszem úgy dolgozni tehát, hogy a falu egészének egyetértésével találkozzak. Ma Nagykörűben tartják az alakuló tanácsülést. — E — Jelentés a gurítóról Csökkenő vagonpark, hiányzik a munkás A szolnoki pályaudvar a Debreceni Igazgatósághoz tartozik, mint körzeti üzemfőnökség. Közvetlenül 12 állomás felett rendelkezik, Mendétől Szajolig — monoja szívélyes vendéglátással Bató Sándor, vezetőmérnök- főtanácsos, a szolnoki körzeti üzemfőnökség vezetője. Később azután meglepő adatokat tár elém: — Harminc állomásról fogadunk teher szerelvényeket, még Dombóvárról is, amit aztán nálunk a nyalábos elrendezésű rendező pályaudvaron szétrendeznek. Ez 2500 vagont jelent naponta. A feladott áru meny- nyisége 6—8000 tonna, szintén naponta. Évente 72 ezer kocsit kérnek a főnökség területén a vállalatok, ennek egyharmada az utolsó negyedévre esik. Mindezt a szerte ágazó feladatot 1100 fizikai és 60 adminisztratív dolgozó végzi, igen alacsony fokú számítástechnikái segítséggel. Megtudjuk, hogy az üzemfőnökségnél igen nagy a munkaerő-vándorlás, a létszámból 30 százaléka áll m- dóan változik. Az évi t evezett szállítási mennyiség 1960 ezer tonna, ebből 1900 ezret teljesítettek, s kocsik nincs gond, mert nyitott vagonból elegendő áll rendelkezésünkre. Ami a torlódást okozza, az inkább a zárt vagonok hiánya. Tehát a vállalatok fokozott igénye, a vagonpark hiányossága okozza az év végi csúcsot. Sajnos, úgy néz ki. hogy ha igazán jól működik a piac- gazdaság, helyzetünk tovább fog romlani a szállítási harcban, mert nem tudunk újabb vagonokat beszerezni, emiatt vissza kell mondanunk a vagonmegrendeléseket. — Megéri-e ma a vasúttal szállítatni árut? — Feltétlenül megéri, mert sokkal olcsóbb, mint közúton. Mutatja ezt, hogy a mondtam már — az eszközök hiánya. Kimegyünk a „rendezőre” ahol a szerelvényeket válogatják. Az állomás irányító, Bessenyei József, aki igazi vasutas dinasztia tagja. Ő tervezi a vonatközlekedést, tulajdonképpen fődiszpécsere a folyamatnak. — Nem volt nehéz megszoknom a vasutas életet — - mondja —, mert családomban majdnem mindenki itt dolgozik. Én is apám révén kerültem ide. Ez felelősség- teljes szakma, de megéri csinálni, mert nincs két egyforma nap, változatos a munka, s persze nem is fizetnek rosszul a „műszakoKevés az emberünk, pedig jól fizetnek — mondja Németh Miklós — Megbízható, minőségi áruszállításra törekszünk — magyarázza Bató Sándor hiánya miatt maradt el 60 ezer tonna áru, főleg műtrágya fuvarozása. A szállítási mennyiségnek 75—80 százalékát a Tisza- menti Vegyiművek és a sza- joli ATI raktár adja. Az energiaihordozók és az export szállításával nem volt gond, ezeket pontosan tudták fuvarozni. — Mi az oka, hogy a 72 ezer vagon egyharmadát a vállalatok az utolsó negyedévben igénylik? — A régi gazdasági mechanizmus eredménye ez. A vállalatok az év elején nem olyan sok árut visznek, mint az év végén, s ez okozza a szállítási csúcsot is. ami december 23-ig tart. De, ebben még szerepet játszik természetesen a cukorrépa fuvarozása is, amivel azonban Házi közgazdaságtan Nem is tudom van-e kellemetlenebb helyzet, mint amiben most vagyok. Szörnyen rossz érzés, hogy nem tudok valamit megmagyarázni a gyereknek. Már többször beszélgettünk róla, de kudarcomat jelzi, hogy nem értette meg igazán. Űjra meg újra visszatér ró. Én meg küszködök, töröm a fejem, hogy tizenkétéves ismeretanyagához illő példát találjak végre, amin keresztül megérti: miért is kell egy nyugatnémet mánkéért közel harminc forintot adni. Miért van az. hogy ott szinte „mindent” lehet kapni, neki pedig egy iskolaköpenyt az ötödik próbálkozáskor tudtunk venni, és tornacipőt még mindig nem sikerült találni. Miért van az, hogy ott 3—4 havi fizetésből autót vásárolhat a dolgozó, nálunk pedig, az én egész évi keresetemből nem futja egy Trabantra. Ezek a kérdések foglalkoztatják egy röpke nyugat- berlini látogatás után. Olyan válasszal, hogy nekik többet ér a munkájuk, hatékonyabban, szervezettebben, jobban dolgoznak, semmire se mentem. Azonnal megkontrázta azzal, hogy én is sóikat dolgozom, hétvégeken, esténként otthon is, s szerinte biztosan nem rosszul, hisz kitüntetést adtak érte. Abba is belebuktam, hogy a magasabb technikai színvonal vagy a kereslet-kínálat összefüggésén keresztül közelítsem meg a dolgot. Szörnyen érzem magam, muszály megoldást találnom. A gyerek hisz nekem, bízik bennem. Szülői tekintélyem forog kockán. Ekkor viUan ágyamba a nemrégi csőtörés esete. Emlékszik ő is jól, hiszen a „mesterek” ténykedését végig asszisztálta. Felidézzük, hát együtt a történteket. A konyhánk alatt lévő garázs, csendesen beázott. A garázstulajdonos azt állította, tőlem folyik a víz, ón meg azt, hogy nálam minden száraz, sehol se folyik feleslegesen semmi. Az ügy eldöntésére szakembert kerestünk. Ez nem volt egyszerű, hetekig tartott. Ilyen pitiáner ügyhöz nemigen találni hozzáértőt, mert egy-egy épülő családiház vízhálózatának elkészítése, az üzlet. Egy ilyen piti dologgal elvacakolhat egy délutánt és nem kérhet érte annyit, mint a másik esetben — tudtam meg attól a mestertől, aki végre hajlandó volt szemrevételezni a nálunk történteket. Rövid vizsgálódás után megállapította, a falban lévő cső repedezhetett meg. Ki kell bontani a mosogató lefolyócsövét, s kicserélni. Ezzel távozott. A kőművest hasonló nehézségek árán találtuk meg, de sikerült. A falon tátongó lyukon át láthatóvá vált, hogy a csatlakozásnál finoman gyöngyözik a mosogatóból lefolyó víz. Nosza, hívtuk újra a vízvezetékszerelőt. Persze, ő akkor jött, amikor más tennivalója engedte, így én otthon maradtam, és egészmap vártam. A „nagy” munka nem tartott sokáig. Jó találmány ez a műanyag cső könnyen lehet vágni, illeszteni. A víz többé nem tekerek idegen utakon. A lyuk még sokáig tátongott a falon, mert egy darab téglát nehéz volt szerezni, meg maltert is. A találékonyság magasiskolájának számított, ahogyan ezt megszereztük. Minderre jól emlékezett a gyerek. Most aztán talán megérti: ez „hatékonyan” úgy történik, hogy kijön a vízvezetékszerelő. Akkor, amikor én ráérek és nem kell rá egésznap várni'. Kibontja a falat, kicseréli a csövet, majd eltünteti a lyukat, összeállítja a számlát, én kifizetem, s békességgel elköszönünk egymástól. Aztán tovább bővílem a kört: van olyan vállalat, szervezet, vagy válBessenyei József a vasutasdinasztia-tag — Papp Mihály menetlevelet tölt ki (Fotó: D. G.) zagyvarékasi Béke Tsz iparvágányt épített ki hűtött áruinak szállítására, megtakarítva ezzel sok drágán bérbe vett hűtőkamion fuvardíját. Ezen túlmenően a vasút biztonságos szállítást ad, korszerű biztonsági berendezéseinknek köszönhetően. Fejleszteni kívánjuk a konténer szállítást is. ezér; konténer terminál épül pályaudvarunkon. — Hogyan látja a vasút szerepét ma? — Ma nagyon nehéz helyzetben van a vállalat. Egyrészt állandó munkaerő gondokkal küzdünk. Nehéz, kemény idegi munka ez, amit sokan nem tudnak elviselni. a munkahelyen itallal próbálják enyhíteni a feszültséget. A másik — mint lalkozó, aki ilyen pitiáner ügyekkel foglalkozik. Van olyan, amelyik a családi házak építésével... stb Meg- szervezetten. Mindenki tudja, hogy mi a dolga. Azt tökéletesen, precízen megcsinálja, ezért meg is fizetik rendesen. Ebből meg tud élni. Nem rohangál második, harmadik állás után. Kérdően nézek a srácra. Úgy látom ezt most megértette. Néhány nap múlva lelkesen, kipirult arccal magyarázza új felfedezését, melyhez a különböző ismeretek, tapasztalatok egyfajta szintézise kell. Az utcánkban csőtörés van. A gödörben egy ember dolgozik, négy pedig nézi. Az az egy a vízvezetékszerelő. A négy közül egy kőműves, vagy útbunkoló, két,tő segédmunkás, a negyedik pedig a főnök. E nagyszerű teória kigondolásának öröme ragyog az arcán. Én pedig nem tudom örüljek-e, hogy ilyen éleseszű fiam van, hogy ennyire érti: mi nálunk a módi, hogyan mennek a dolgok. Mert ezt valóban megértette. De vajon ezt kell-e megtanulnia, ha deklaráltan másként, jobban, hatékonyabban akarunk dolgozni, hogy előbbre jussunk, hogy úrrá legyünk jelenlegi gondjainkon? Kiss Erika lás'’ miatt. Ügy kezdtem én is, mint vonatfelvevő, de itt mindenkinek meg kell járnia a ranglétrát. Elvégeztem a megfelelő iskolákat, így kerültem az állomásirányítói posztra, 14 éve dolgozom a vasútnál, s már nincs bennem stressz, ha mondjuk ^„összejön” a munka. Továbbmegyünk. „Vagonközeiben” vagyunk. Papp Mihály forgalmi szolgálat- tevő, de a gépkísérői feladatokat is ellátja, úgyhogy épp két ember helyett dolgozik. Feladata, hogy menetlevelet állítson ki, fékpróbát kérjen, írásbeli utasításokkal lássa el a már kész szerelvényt. 15 éve dolgozik itt, s érettségivel is ezt a nehéz szakmát választotta, s egyelőre nem is akar elmenni innen, mert a fizetés nem is olyan rossz. Csak szabadságra lehetne jobban elmenni — mondja távozásunkkor. — Igen. ez jelentős probléma a szabadság és szabadnak kiadása — mondja kísérőnk Drávucz Sándor ál- lomásfőnök. Németh Miklóssal, a sarus csapat vezetőjével futunk össze, aki 28 éve dolgozik a vasútnál. 11 ember felett rendelkezik és tanulókkal is foglalkozik. Jelszava: a figyelmesség fél siker!, mert itt a sínek mellett a fékezéshez hasmáU saru elhelyezésekor b rieset is érheti a figyelmetlen dolgozót. Véleménye szerint a ’70-es években jobb héy- zetben volt- a vasút, mert akkor még több dolgozójuk volt. Most is csak 6 embere van a 11 helyett, mert a többiek betegeik, vagy végre szabadságira mehettek. Látogatásunk befejezté- . vei érdekes kép alakul ki bennem, mert amikor az országban lassan megszokottá válik, hogy emberek kerülnek az utcára, mert elbocsájtják őket, ugyanakkor vállalatok küszködnek létszámhiánynyal, mint a MÁV is. Elsősorban persze szakemberek kellenek mindenhová, de a MÁV abban a kivételes helyzetben van, hogy a képzetlen munkaerőt is tárt karokkal várja. Jelenleg is legalább hatféle helyre alkalmaznának dolgozókat. Ezt erősíti meg Drávucz Sándor is. aki búcsúzóul azt mondja, hogy szívesen vennék fiatalok és persze idősebbek jelentkezését is, mert továbbra is érvényes a jelszó: ..Hív(na) a vasút, vár(na) a MÁV!” Tóth András
