Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. JANUÁR 31. 3 ifíta az ország Helyzetéről (Folytatás az 1. oldalról) alkalmazkodási nehézségei mögött is lényegében ez húzódik meg. Erről az alapról indulva kell keresnünk a választ napjaink leggyakoribb kérdésére: hogyan jutottunk ide, hol vannak a felelősök ? Magam is úgy vélem: az igényes és kíméletlen kritika és önkritika a mai helyzet elemi követelménye. A számadást meg kell tenni. De önpusztító útra lépnénk, há csak saját sorainkat tizedelnénk a lázas igazságkeresésben. Évtizedekig egy végletesen megosztott világban éltünk. Az elsán- colt szekértáboriból önbizalomtól duzzadó üzeneteket küldtek a külvilágnak. Utolérésről, megelőzésről, az eszme és a rendszer feltartóztathatatlan expanziójáról, fölény tudatunkról szólták ezek az üzenetek. Tagadták a másfajta rendszer életképességét, ímeg- . úiulási energiáit. Új politikai stratégia kell Ez fenyegető kihívás volt, amire a válasz nem maradt el. A választ azonban bagatellizálták. Elszigetelten', bezárva, önerőből is képesnek hitték magukat anra, hogy valóra váltsák az ideológia' ígéreteit. Népünk heroikus erőfeszítésével kialakult egy termelési potenciál, egy jónak hitt struktúra, ami korábbi önmagunkhoz képest hatalmas eredmény volt. De mihelyst ablakot nyitottunk a világra, már látnunk kellett — s most, hogy ajtót is nyitunk, már húsbavágóan érezzük is —, hogy a szembenállás pozíciójában, a világtól elszigetelten kifejtett erőfeszítéseink nem hozhattak megváltást. Sőt! Fokozták a lemaradást és gyengítették az alkalmazkodás képességét. Számomra világos: teljességgel elégtelen csak a stabilizációs programot folytatni. A stabilizációs feladatok szem előtt tartása mellett új politikai stratégia kell, amelynek gazdaságpolitikai lényege, hogy a statikus egyensúly megteremtésén túllépve mielőbb létre •kell hozni a kitörés, az élénkülés reális feltételeit. Ezeknek az infláció gyökereit támadó gazdaságpolitikát, a világgazdasági nyitást, az exportorientációt kell szolgálniuk. Sokan beszélnek manapság arról, hogy fiskális terror uralkodik a gazdaságban, és annak van alávetve a lakosság is. Én nem hiszek abban, hogy a fiskális ter-r ror alkalmazása célravezető lehetne. Feltétlenül hiszek Viszont a pénz gazdasági folyamatokat integráló szerepében, és egyik legfőbb törekvésem, hogy e szerep' érvényre juthasson. Az eredményt mérje a jövedelem, minősítse a piac és honorálja a vásárló, a fogyasztó. Ma még nem ez a helyzet, mert a viszonyok felemásak. És ezen semmi csodálkozni való nincs. Mint ahogy azon se, hogy egy gazdaság. melynek belső piacán kell összemixelnie ikét, gyökeresen eltérő értékviszonyokat hordozó, alapvetően különböző elveken működő külpiaci rendszer követelményeit és értékrendjét, nem tud egy klasszikusan leírható modellt működtetni. Irányt vettünk, elindultunk az úton, de még nem vagyunk ott. Ugyanakkor az alkalmazott eszközök nagy része olyan, hogy azok ismert és elvárt hatásaikat csak egy jól működő piac- gazdaságban képesek hatékonyan kifejteni. A valós piacnak — mint tudjuk — van árkorlátozó hatása, ami megakadályozza, hogy a termelők mindenféle költségeiket elismertessék az árban és még nyereségük is legyen. A mi piacunk még nem ilyen, és valószínűleg még több évig nem is lesz az. A kormány megkezdte a támogatások széles körű leépítését. Jelentősen csökkentette a veszteséges vállalatok támogatását, az ártámogatásokat, a társadalmi szervezetek működésének támogatását és a honvédelem kiadásait is. A hadikiadások csökkentéséről szólva itt szeretném bejelenteni: Lépésünk egyrészt következménye a" nemzetközi eseményeknek, másrészt hozzá kíván járulni a légkör további javulásához. Ugyanakkor megfelel annak a törekvésnek, hogy tovább csökkentsük a költségvetés kiadásait. Ezt hazai közvéleményünk is igényelte. A kormány bízik abban, hogy a közvélemény megérti: a túlburjánzott támogatási rendszer leépítéséhez hozzá kellett kezdenie, mert enél- kül a gazdaság továbbra is tévúton járna, veszteségesen termelne. A helyzet gazdaságpolitikai feladványa a következő: az előttünk álló 2-3 évben, de legkésőbb 1992-ig — amikor - is adósságvisszafizetési kötelezettségeink jelentősen megemelkednek — a gazdaság -jövedelemtermelő-képességét a mainál magasabb szintre kell emelni. Minden ezt befolyásoló tényezőnek; a tulajdoni rendszer reformjának. a versenyszabályozásnak, az importversenynek, a piacgazdálkodás kiépítésének ilyen irányba kell hatnia! Az intenzív szakaszra való átmenet idején- különösen fontos szerepe^ töltenek be bizonyos társadalompolitikai tényezők. Ezek olyan kapcsok, amelyeket most haladéktalanul létre kell hoznunk, mert a modern ipari világhoz köthetnek bennünket. A kultúra lebecsülése Melyek ezek? Először: a ggzdasági demokráciát. a gazdasági alkotmányosságot a politikai demokratizmussal, a modern jogállamisággal kell megtámogatni. önmagában érvényesülő gazdasági alkotmányosság ugyanis nincs. Másodszor: emelni kell a szakértelem, a tudás presztízsét, amely a minőségi célokat középpontba állító oktatásfejlesztési stratégiával alapozható meg. A munkaer- kölcsi^és munkafegyelmi állapotok is csak az átfogó szellemi-erkölcsi megújulás részeként javíthatók. Harmadszor: a vállalkozás élénkítése megköveteli a lemaradókról történő szociális gondoskodást, a szociálpolitikai fordulat megvalósítását. Nemzetközi tapasztalatok —• Finnországtól Dél-Koreáig — bizonyítják, hogy a tech- nológia-intenzív növekedési pályát mindenüt: a minőségi célokat középpontba állító oktatáspolitika alapozta meg. Az átmenet másik döntő eleme szociálpolitikai fordulat megvalósítása, aminek egyik oldala, hogy a.termelé- si folyamatokban kemény teljesítményvilágot kell teremtenünk. Ez nem embertelen aníihumánus viszonyokat jelent. hanem a dolgozók belső motivációjának erősítését. Ehhez a tulajdoni reform bázisán olyan bérpolitikai gyakorlat szükséges, amely a meglévő munkajövedglmi a'apokat célraorientáltan és differenciáltan, a teljesítménykülönbségek figyelembe vételével használja' fel. Nem ma ismertük fel. hogv a tulajdonnak nincs valódi gazdája társadalmunkban. Régóta küzdünk az ebből eredő problémákkal, de mindmáig nem találtunk rá megoldást. Ennek alapvető oka minden bizonnyal az, hogy a kérdés megközelítésében a praktikum és a racionalitás szempontjai háttérbe szorultak az ideológiával szemben, Szeretnék egyértelmű lenni és elkerülni minden félreértést. Önök ellenzik, hogy az állam rátelepedjen a gazdaságra. Joggal teszik. Ellenzik az állami paternalizmust. Jó okuk van erre. Nyűgnek érzik a hatósági beavatkozásokat, béklyónak a hatósági árakat. Ebben a kormány partnerük. Modellértékű magatartás De .vajon partnereik-e Önök a kormánynak az antiinflációs politikában? Erre egyidejűleg egy , határozott igent és egy határozott nemet lehet felelni. Az igent azért, mert vitathatatlanul modellértékű magatartást tanúsított a Kamara az év eleji áremelések kapcsán közzétett állásfoglalásával. Ez nagy lépés volt azon az úton, mely a valódi társadalmi partnerség kialakításához vezethet. A következő lépés az -kell legyen, hogy az alku és a harc ne csak a bérekről, de az árakról is folyjék azok között, akik azokat ténylegesen alakítani képesek. S az igen mellett emiatt kell nemet is mondanom a korábban feltett kérdésre. Mert úgy tapasztaljuk, hogy a gazdálkodók többsége alapvetően áremeléssel oldja meg jövedelmezőségi gondjait — mutatott rá Németh Miklós, majd azt elemezte, hogy miközben kapcsokat létesítünk a modern ipari világhoz, nem távolodunk-e a szocialista országoktól? — Egyértelmű „nem” a válaszunk. Éppen ellenkezőleg: a szocializmus megújítása, a szocializmus új modelljére való átmenet közelebb hoz bennünket a megújulást akaró szocialista erőkhijz. Ez mindenekelőtt a szovjet kül- és belpolitikára vonatkozik, és ezt a szilárd egyértelmű viszonyt meg kívánjuk őrizni, mert ez nemcsak stabilitást, hanem súlyt is ad reformtörekvéseinknek. A kormányzat reform'd-; rekvéseinek egyik biztosítékát látja a politikai demokratizmusban. Intézményes garanciákat kell kiépítenünk a sztálinista restauráció megakadályozására. Ennek a politikai intézményrendszernek a legfőbb jellemzői már egyérte’műen körvonalazódtak: — az érdekek pluralizmusát kifejező nolitikai szerveződések gazdag változatossága. — a stratégiai megújulást társadalmi vezető erőként orientáló Magyar Szocialista Munkáspárt, — a nemzeti felelősséget kifejező, politikai stratégiát megvalósító kormány. — a teljes körű népképviselet megvalósulása az Országgyűlésben és a' helyi tanácsokban, — a párbeszédet és az együttműködést helyi szinteken és nemzeti méretekben egyaránt integráló, megújuló hazafias népfront-mozgalom. — a dolgozói érdekeket következetesen képviselő szak- szervezet. Tárgyilagos tényszerű sajtót A kormányzati törekvéseket széles népi bázisra, a szocializmus megújításában egyetértő, partnerkereső erők valódi koalíciójára kívánom alapozni. A kormányzat törekvéseiben és lépéseiben a politikai rendszer megújítása és demokratizmusa összehangolt a gazdasági reformokkal. Ez a koordináltság a rendezett elmozdulás kulcskérdése, és a kormány ezt nem engedi megbontani! A kormány számára támogatást csak egy problémaérzékeny sajtó jelenthet, amely a szocializmus megújítása mellett elkötelezett. A kor1 mány nem kér egyetlen újságot sem arra, hogy a Minisztertanácsot népszerűsítse. Csak arra, hogy legyen tényszerű, tárgyilagos és szolgálja, amit kell: a nép, a nemzet érdekeit! Most a sajtó területén lázas forrongás tapasztalható. Ez természetes, és majd letisztul. Mi figyelünk a folyamatok sokoldalú és mély elemzésén nyugvó, konstruktív javaslatokat tartalmazó, •az emberek sorsáért felelősséget érző kritikákra. A kormánynak a hibák, vagy bűnök takargatása nem érdeke, ezért egyenesen kéri a sajtót azok feltárására. Ez azonban olyan terület, ahol az újságírónak is vigyáznia kell, nehogy ártatlan embert hurcoljon meg, nehogy rágalmazzon! Bízom abban, hogy a sajtó világában a szocialista megújulás iránt elkötelezett kulturális műhelyek fejlődnek ki és a sajtót nem külső politikai diktátumok, hanem bensőből vezérelt etikai elvek fogják mozgatni a szép és az igaz szó irányába. Hogy az igazat mondják, ne csak a valódit. Nem vitatható, hogy a párttagok és a pártonkívüli- ek létérdeke a szocialista múlt értékelése, a főbb tendenciák bemutatása, a hibák, tévedések okainak feltárása, a személyes felelősség megállapítása. Ehhez közös erőfeszítés kell, de úgy, hogy ne új sebek ejtésével próbáljuk gyógyítani a régi sebeket. Vigyáznunk kell, nehogy a hibák feltárásából, a rehabilitációkból a társadalmat megosztó politikai kampányokat csináljanak. Ezt is úgy kell elvégeznünk, hogy a becsületes, dolgozó emberek közelebb kerüljenek egymáshoz. r Uj starthelyzet — Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetünkből való elmozdulás konfliktusokkal jár. Ezeket vállalni kell, mert kikerülhetetlenek. Túl kell jutni rajtuk. De végzetes lehet, ha a politikai élet szereplői, a különböző politikai erők, a meglévő feszültségeket nem mérsékelni, hanem élezni kívánják. A politikai destabilizálódás — bekövetkezése esetén — gazdasági összeomlást és nemzeti katasztrófát idézne elő. A nemzetközi pénzvilág ugyanis érzékeny a politikai destabilizálódás minden jelenségére. Ez a tétje annak, hogy normális, rendezett' mederben maradnak-e az események vagy sem. Ezt a tétet kell mérlegelnie mindenkinek, aki a politikai küzdőtérre lép, és hitvallása mellett sorompóba áll. Bármilyen színekben küzdjön, ben- sejében mindenkinek a nemzet színeit kell hordoznia. S a nemzet érdekét ngm szolgálja, ha a nemes küzdelem helyett bárki orvul hátba- szúrja ellenfelét. Mindenkinek meg kell érteni: most a cél egy új strat- helyzet elfoglalása' aminek záloga a nemzeti összefogás — fejezte be felszólalását Németh Miklós. Az elnökségi ülésen a testület tagjai megvitatták a Gazdaságpolitikai Konzultatív Bizottság által készített előterjesztést a szocialista piacgazdaság kialakításáról. Ezzel kapcsolatban több bíráló hozzászólás hagzott el. Legtöbben azt kifogásolták, hogy a programban kidolgozatlan a tulajdonviszonyok kérdése, és nem látnak megoldást a KGST-országokkal folytatott együttműködés megreformálására sem. Többen hangsúlyozták, hogy olyan piacgazdaságot kell kialakítani, amelyben az állam szerepe minőségileg megváltozik. Akkor nyerhet teret az igazi tulajdonosi érdekeltség, ha az állam csak igen mértéktartóan avatkozik be a gazdaságba, s‘ meglehetősen szabadon érvényesülnek a piaci viszonyok — mutattak rá. Jegyzetlapok. Aíkd ma, január 31-én sóhajtva ül reggel az autóbuszra vagy vonatra, hogy megtegye mindennapos útját a munkahelyéig, bizonyosan gondol arra, hogy holnap már ez is, az utazás is töiüb pénzbe kerül. Ideijében megjelentek a szűkszavú közlemények, amelyek hírül adták, február elsejétől 30 százalékkal emeli a vasúti sze-. mélyszál'lítás díját a MÁV, s a Volán se marad el, sőt! A városi, a helyi közlekedés díja jelentős mértekben nő, itt a mi •megyeszékhelyünkön és városainkban például az eddigi autóbusz-vonalje- gyet 4 forintért vettük. Holnaptól már hatért adják. Nehogy valaki azt gondolja, hogy a viteldíjemelés együtt jár majd a kulturáltabb, gyorsabb helyi és helyiközi közlekedéssel. Aki végigolvasta a minisztertanácsi közleményt januárban, tudja, az állam csökkenti; a közlekedéshez eddig adott forintokat, s az állam, támogatás helyett az állampolgár ad több pénzt az utazási vállalatoknak a szolgáltatásért. Csak a mi megyénkben és csak a Volán Vállalatra lebontva ez például az állami támogatás 22,5 millió forintos csökkentését jelenti, s ezt pótolja majd a tarifaváltozásból eredő útiköltség. Hallottam persze mást is az utazási költségek emelkedése miatt háborgóktól. „Majd biztosan jobban megfizetik az utazó személyzetet” — .mondta valaki a napokban, s példálózott is a tévéből , jól ismert reklámmal. Aki a fővárosi közlekedési vállalatnál autóbuszt, villamost, trolit vezet, egy ösz- szegben szép summa forgalmi juttatást kap minden évben. Ez így igaz, sőt az is, hogy ezévtől — jólértesült közlekedési vezetek már tudják, — ezt a forgalmi juttatást megkapják az eddigi mostohagyerekek, —.azaz egy részük. A forgalmi juttatás ugyanis adható a megyei jogú városokban autóbuszt, villamost, trolit vezetőknek is. , Ebből a pénzből a Szolnokon, közlekedési lámpa- rengetegben, úttalan utakon küszködő autóbuszvezetők tehát kimaradtak. Szolnok egyelőre nem megyei jogú város — bár épp a közelmúltban szaporodott hárommal a számuk az országban. Ez nem vigasztalja a mi Volánunk dolgozóit, s talán, még a reményt se nagyon csillogtatja előttük, ki tudja megérjük-e mai halandók, városlakók, hogy egyszer majd megméretés után értékelnek bennünket any- nyira, mint most Kecskemétet, Nyíregyházát? Mindebből csak annyi látszik ' biztosnak, hogy holnaptól kezdve hat forint egy buszjegy, 10 százalékkal többet fizetünk távolsági buszokon, és híirminc százalékkal drágábban utazunk vonaton. S ha valaki ezért morcos, rossz kedvű, — miért me lehetne az? — annyit legalább tud, ez az a többletkiadás, amely a közlekedési vállalatnak se plusz jövedelem... (SJ) Hivatásától eltiltva Tegnap elsőfokú bírósági ítélettel egy évre eltiltottak egy szolnoki pedagógust a tanári pálya gyakorlásától. Elmondhatnám, hogyan folyt le á tárgyalás,- előállítás keretében, a lopás után néhány nappal. Elmondhatnám, hogy a tanárnő beismerte tettét, egyetlen szóval se tagadta. A tanúk vallomása is egybehangzó, egyértelmű volt. De nem ez az érdekes. Hanem maga a tény, hogy megtörtént, megtörténhetett: a tanár meglopta a tanítványait. Visszaélt pedagógusi — ha úgy tetszik — hatalmával. Feladatokat adott a gyerekeknek, és amíg azok elmerültek a megoldás keresésében, és a füzet fölé hajoltak, addig kivette a kabátjuk zsebéből a pénztárcájukat. Senki ne gondoljon hatalmas összegre: körülbelül 180 forintról van szó. Mentségként a bírósági tárgyaláson azt mondta a tanárnő, hogy január volt, elfogyott a pénze, nem •bírta volna ki fizetésig, kenyérre kellett f.. A gyerekek rájöttek. A bíróságon ott volt az egész osztály. Az ügyész súlyosbító körülményként értékelte többek között a tett társadalmi veszélyességét. Engem az önvgszélyes- sége döbbentett meg a legjobban. Az embernek kedve lett volna ott, a tárgyaláson a fejéhez kapni: úristen, 180 forintért eltilthatják a hivatásától? No, nem az ítélet jogosságát kérdőjelezem meg, hanem azt, hogy mérlegelte-e a tanárnő, mit tesz? Átfutott-e a fején, akár egyetlen pillanatra is a gondolat: mi lesz a következménye? Hogy eltiltás is lehet? Ami egy pályakezdő, kevés fizetésű tanárnál a hivatástól való él-sodródást, is jelentheti. Gondolt-e rá, hogy éppen azt kockáztatja, amiért éveken át tanult: a szakmáját? Tudom, könnyű a kívülállónak ítélkezni. De nem a jobb helyzetben levők magabiztossága mondatja velem: más megoldás is lehetséges: korrepetálást vállalhatott, kölcsönért, segélyért folyamodhatott volna. Hiszen mindnyájan voltunk már (leszünk még) nehéz helyzetben, és milyen egyszerű lenne a „kézenfekvő” megoldásokhoz folyamodni! Elemelni, csalni egy kicsit, hazudni ezt-azt... Az emberek többsége mégse leszi. Visszatartja •az, ami a tantestületében elmagányosodott tanárnőt nem tartotta (nem tarthatta) vissza: a munkahelyi kötődések és önmaga becsülése. P. É. Az OTP közleménye Emelkednek az áruvásárlási és a szolgáltatási kölcsönök kamatai Az Országos Takarékpénztár közli, hogy az áruvásárlási és a szolgáltatási kölcsönök kamata 1989. február elsejétől egységesen. évi 20 százalék lesz. A kölcsönösszeg után további két százalék egyszeri kezelési költséget kell fizetni. Az áruvásárlási kölcsönkonstrukció keretében nyújtható kedvezményes hitelek feltételei változatlanok maradna!;. így például az ifjúsági takarékbetétesek, a lakáscélú megtakarítók árukölcsönének kamata továbbra is évi 6,5 százalék, a fiatal családok áruvásárlási kölcsöné- nek kamata pedig évi 8 százalék. Az egyszeri kezelési költség mindkét esetben egy százalék. A szolgáltatási kölcsönöknél változik a saját erő mértébe, s az eddigi 20, illetve 30 százalék helyett egységesen 40 százalék lesz. A maximális visszafizetési időtartam — a kölcsön összegétől, az igénylő jövedelmétől függően — legfeljebb 18 hónap. Mindenki közlekedik
