Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP m 1989. JANUAR 30. A kelet-nyugati kapcsolatokról, az európai együttműködésről A világgazdasági fórum vasárnap esti plenáris ülé­sén, amelyet „Európa és a geopolitikai fejlődés az 1990- es éveidben” címmel tartot­tak, először Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter mondta el referátumát. Visszapijlantott az utóbbi néhány év nemzetközi, fő­leg európai fejleményeire, kedvező változásaira, mél­tatva Gorbacsov politikáját, a szovjet—amerikai rakéta- megállapodásit — a két nagyhatalom első igazi le­szerelési egyezményét — és a helsinki folyamat ered­ményeit. Ezután Grósz Károly tar­totta meg „Sorsunk, Euró­pa” című előadását, r Útkeresés — Megtiszteltetés számom­ra, hogy részt vehetek a világgazdasági fórum ta­nácskozásán — jelentette ki bevezetőben az MSZMP fő­titkára. — A politikai és gazdasági döntéshozók kö­tetlen eszmecseréi segítik a világméretű gazdasági hala­dást és a nemzetközi stabi­litást. Szívesen fogadtam meghívásukat, mert ez is jelzi a világ politikai és üzleti köreinek kitüntető fi­gyelmét Magyarország re­formpolitikája és nemzet­közi törekvései iránt. Genscher alkanoellár úr szavait jó érzéssel és meg­nyugvással hallgattam. Gon­dolatai az együttműködésről összecsengenek a mi szán­dékainkkal is. Európa — Keleten és Nyu­gaton egyaránt — helyét ke- * resi a gyorsan változó vilá­gunkban. Gyermekeink már a harmadik évezrednek ta­nulnak. Most dől el, mit visznek magukkal a XX. század tanulságaiból. Szem­benállás vagy együttműkö­dési, bizalmatlanság vagy bi­zalom, pusztító háború vagy kölcsönös biztonság — en­nek eldöntése a mi közös fe­lelősségünk. Századunk realitása, hogy Európa népei boldogulásu­kat a fejlődés különböző út­jain keresik, — folytatta az MSZMP főtitkára. — Na­gyon eltérő fejlettségi szint­ről indulva önmagunkhoz és a világhoz mérve is hatal­masat léptek előre. A nem­zetek joga társadalmi rend­szerünk szabad megválasz­tására a jövő törvénye is. Ennek szigorú tiszteletben tartása az együttélés alap­vető követelménye. Korunk másik fontos ta­nulsága, hogy a népek, nem­zetek nem alakíthatják egy­mástól függetlenül életüket, a sorsuk törvényszerűen ösz- szefonódik, együttműködé­sük meghatványozza erőfe­szítéseik eredményességét. Grósz Károly a további­akban hangsúlyozta, hogy az európai államoknak a jövő­ben is tiszteletben kell tar­taniuk a második világhábo­rú nyomán kialakult reali­tásokat, de a népek döntését ma nem korlátozzák a há­ború tőlük idegen törvényei. Szabad akaratukból választ­hatnak: együtt vagy egymás ellenében. „Magyarként és európaiként hiszem, hogy a 90-es évek Európáját a fej­lődés, a humánum, a demok­rácia, az együttműködés ér­tékeinek kell jellemeznie”. Közeledés egymáshoz A közös Európa megte­remtésének útja kétirányú. Mindkét félnek nemcsak le­ihet, de kell is közeledni a másik felé, abban a biztos tudatban, hogyha nem is számíthat könnyű előreha­ladásra, de nem zsákutcá­ban halad. „A közös érde­kek és ne az ideológiai elő­ítéletek, a józan ész és ne bálványok vezéreljék cse­lekvésünket!” — mondotta. Meggyőződésem, — foly­tatta a főtitkár — hogy a népek összefogása felel meg a világfejlődés fő irányának is. A vil áiggazdiaság sem működhet a régi módon, amikor a népek sorsközös- ségének felismerése politi­kai, társadalmi erővé válik. A jövő évtizedet egy sok pólusú világgazdaság jel­lemzi. Nem törvényszerű azonban, hogy ez a külön­böző térségek fejlődésében leküzdhetetlen gazdasági és technológiai leszakadáshoz vezessen. Nagyon fontosnak tartom, hogy az Egyesült Ál­lamok, Japán, Nyugat-Eu- rppa gazdasági növekedése egyúttal a feljiődő világ és a szocialista országok esélyeit, az együttműködés lehetősé­geit is bővítse. A polarizáló­dás ne regionális hatalmi blokkok létrejöttét, ne az el­különülést eredményezze, mert ez komoly kockázatot jelent nemcsak a kívülreke- dőknek, hanem az egyes cso­portoknak is. A protekcio­nizmust, a gazdasági szem­benállást, a bizonytalansá­got növelné, s veszélybe so­dorná a nemzetközi élet kedvező alakulását. Az eredményesen fejlődő Nyugat-Európa a stabil, ki­egyensúlyozott európai és nemzetközi viszonyok egyik fontos tényezője. Értékeit tiszteletben tartjuk, őszin­tén kívánom, hogy a nyugat- európai integráció fejlődése népeink boldogulását, s egy­úttal egész Európában a gaz­dasági együttműködés meg­lévő korlátainaik felszámo­lását segítse — mondotta Grósz Károly. A jövő évtized fejlemé­nyeit jelentős mértékben az határozza meg, hogy a szo­cialista országok képesek lesznek-e örökölt lemaradá­sukat felszámolni és min­den tekintetben Európa más államainak partnerévé vál­ni. Kritikus esztendők A szocializmus történelmi próba elé került, s e felis­merés óriási belső energiá­kat szabadít fel. Erejét meg­sokszorozza az a tény, hogy a megújulás az egyes orszá­gok nemzeti sajátosságaira építkezik, s így segíti a kül­világ ösztönző hatásainak érvényesülését. A szovjet pe­resztrojka, a szocialista or­szágok reformmozgalma 1917 óta a szocializmus legna­gyobb vállalkozása, igazi eu­rópai léptékű teljesítmény. A szocialista országok azonban átmenetileg kritikus esztendők elé néznek. A tör­ténelmi tapasztalat azt mu­tatja, hogy a korszerű ter­melési szerkezet, a hatékony gazdálkodás árát meg kell fizetni, vállalva a fogyasztás átmeneti csökkentését, sőt indokolt esetben a munka- nélküliséget is. A megújulás azonban a gazdasági stabili­záció és a fokozatos növeke­dés lehetőségét ígéri. A KGST reformja egyben az integráció tényleges nyitott­ságának is forrása. A szocialista országok eb­ben az esetben — mutatott rá Grósz Károly — felzár­kózhatnának a világgazdaság fő áramlataihoz; stabil; ki­számítható partnerként ve­hetnek részt a nemzetközi viszonyok formálásában. Ha a politikai és gazdasági re­form a külső nehézségek, a belső gondok súlya alatt megállna, vagy eltorzulna, az európai és a nemzetközi jég­kor válna feszültebbé, egész földrészünk lenne szegé­nyebb. „Nagyon sok függ a gaz­dasági körök reális értékíté­letétől, viszonyától. Javas­lom, jöjjenek el Budapestre és a világgazdasági fórum regionális tanácskozásán vi­tassuk meg a kelet—nyugati együttműködés kérdéseit.” Az emberi jogok fontossá­gáról szólva Grósz Károly le­szögezte; „Nincs európai enyhülés, nincs bizalom, ha egyetlen ország is akad, ahol megsértik, lábbal tiporják az emberi jogokat, ahol sérel­mek érik a nemzeti kisebb­ségeket.” Mi magyarok — mutatott rá — elindultunk a közös Európához vezető úton. Egy­szerre valósítunk meg refor­mot a politikában és a gaz­daságban. A reformprogram rövid távon a helyzet stabi­lizálását, hosszú távon olyan struktúra kialakítását szol­gálja, ami biztosítja a nyi­tott, humánus, demokratikus fejlődést, s lehetővé teszi erőteljesebb integrálódásun­kat az európai és a nemzet­közi folyamatokban. A reform eredményességét az dönti el, sikerül-e növelni a társadalom, a gazdaság tel­jesítményét. Az 1988-as gaz­dasági programunkat teljesí­tettük. Erre utal, hogy a konvertibilis kereskedelmi mérlegben jelentős fordulat ment végbe, ami számunkra és partnereink számára is bizakodásra ad okot. Szabadkereskedelmi övezet létrehozásával, vegyes válla­latok alakításával, a műkö­dő töke bevonásával a ha­gyományos kereskedelmi kapcsolatokat kitágító ter­melési együttműködésre tö­rekszünk. A külföldi tőke — hangoztatta — már ma is biztonságban érezheti magát nálunk. S ezt nemcsak poli­tikai szándékaink, de úi tör­vényeink is garantálják. Hosszú távon megnyitjuk a határokat a tőke, a szakis­meret, az információk, a munkaerő szabad áramlása előtt. A nyitás „ára” Tisztában vagyok vele, hogy a világgazdasági nyi­tásnak „ára” van. A szerke­zeti átalakulás fájdalmas és időigényes folyamat. Nagy­múltú szakmák felszámolá­sát. a megszokott munkahe­lyek megszüntetését, a kiala­kult jövedelmi viszonyok, a kivívott pozíciók, kialakult élet- és értékrendek megvál­toztatását követelik. Még- sincs más utunk. Ugyanak­kor mi a magyar néptől jö­vője érdekében nem áldoza­tot, hanem nagyobb kezde­ményezőkészséget, vállalkozó kedvet, az alkotó energia el­ismerését és megbecsülését, a tudás gyarapítását és hasz­nosítását kérjük. Mindez csak akkor lehetséges, ha to­vább demokratizáljuk a po­litikai viszonyokat, korszerű­sítjük a politikai intézmé­nyeket, felszámoljuk azokat a kötöttségeket, amelyek visszatartják az alkotó kö­zösségeket, javítjuk a közál­lapotokat. Hazánknak — hangsú­lyozta a továbbiakban az MSZMP főtitkára — adott­ságainál fogva egyidejűleg kell orientálódnia mindkét nagy európai integrációra. A jövőben is érdekünk az együttműködés korszerű, igényes feljesztése a KGST-vel. Az Európa sor­sáért érzett felelősség és gazdasági fejlődésünk egy­aránt igényli a kapcsolatok bővítését az Európai Gaz­dasági Közösséggel, sőt az együttműködés új lehetősé- geinék feltárását az EFTA- országokkal. Bővíltteni kí­vánjuk kapcsolatainkat az Európa Tanáccsal és az Európai Parlamenttel, a Nyugat-európai Unióval. Készek vagyunk közvetlen együttműködésre minden erre hajlandó politikai párt­tal, társadalmi erővel. Kapcsolat bővítés Hazánk aktívan részt vesz az ENSZ, a GATT, a nem­zetközi pénzügyi intézmé­nyek munkájában. Nyitott az együttműködésre a világ minden országával abból a meggyőződésből,, hogy ez felel meg a világ, Európa és a mi népünk érdekeinek. i„Mi hitünk és meggyő­ződésünk szerint á refor­mok útján haladunk a jö­vőben is, mert ez felel meg nemzeti érdekünknek. Tar­tós előrehaladásra azortban csak akkor van esélyünk,, ha legfőbb partnereink po­litikai szinten, a gazdasági körök és a multilaterális szervezetek a gazdasági­pénzügyi .együttműködésben támogatják előfeszítéseinket. Hiszem, hogy az európai népek érdeke is a stabil, fejlődő szocialista Magyar- ország” — hagoztatta vége­zetül Grósz Károly. A több száz főnyi hallga­tóság nagy tapssal fogadta a magyar politikus szavait, majd Grósz Károly és Hans- Dietrieh Gensher válaszolt a jelenlévők kérdéseire. Grósz Károly tói megkérdezték; el­képzelhetőnek tartja-e, hogy Magyarország belépjen a Közös Piacba. A főtitkár vá­lasza: ő ezt el tudja képzel­ni, de attól tart, hogy a Kö­zös Piac nem. Egy másik kérdés az iránt érdeklődött, hogy milyen hatással lehet a magyar reformra, ha esetleg a Szovjetunióban megbukik a peresztrojka politikája. Grósz Károly kifejtette, hogy Magyarország végig akar menni a maga választotta úton. ezért, ha a gorbacsovi politika esetleg nehézségek­be ütközik, az nehezíheti ugyan a magyar reform vég­rehajtását, de meg nem aka­dályozhatja. Grósz Károly és kísérete hé‘főn délben utazik haza Svájcból. HAVANNA Mihail Gorbacsov az idén, április elején hivatalos ba­ráti látogatást tesz Kubá­ban — jelentette szombaton az AIN hivatalos kubai hír- ügynökség. Mihail Gorba- csovot „Fidel Castro főpa­rancsnok, a Kubai Kommu­nista Párt KB első titkára, az állam- és a Miniszterta­nács elnöke hívta meg az országba” — közölte a hír- ügynökség. TEHERAN Irak hajlandó felvenni Iránnal a zátonyra futott béketárgyalásokat, mihelyt az ENSZ főtitkára az idő­pontot erre alkalmasnak tartja — jelentette ki Tárik Aziz iraki külügyminiszter. A közélet eseményei Várkonyi Péter luxemburgi és belgiumi látogatása Várkonyi Péter külügymi­niszter vasárnap délután hi­vatalos Látogatásra Luxem­burgba és Belgiumba uta­zott. Január 30-án és 31-én Jacques Poos, a luxembur­gi kormány elnökhelyettese; külügyminiszter, illetve feb­ruár 1-jén és 2-án Leo Tin- defnams belga külügyminisz­ter meghívásának tesz ele­get. Vitafórum a lelkiismereti és vallásszabadságról Az önbírálattól sem men­tes, konstruktív, nyílt vita jellemezte az MSZMP Po­litikai Főiskoláján szomba­ton immár nyolcadik alka­lommal megrendezett fóru­mot, amelyen ezúttal a lel­kiismereti és vallásszabad­ságról folytattak párbeszé­det a magyar egyházak és felekezetek, valamint a párt-, az állami és a társa­dalmi szervezetek, tudomá­nyos és felsőoktatási intéz­mények képviselői. Romany Pál, a főiskola rektora beve­zetőjében hangsúlyozta: a magyar nemzet történelme szempontjából is fontos kér­déskört választottak az esz­mecsere témájául, amelynek célja a különböző világnéze­tet vallók véleményének üt­köztetése, egymás jobb meg­ismerése, megértése. A fórumon húszán fejtet­ték ki véleményüket a té­mával kapcsolatiban. Közü­lük elsőként Nyíri Tamás teológus, a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudo­mányi Akadémia professzo­ra szólalt fel, majd Földesi Tamás, az ELTE jogi kará­nak egyetemi tanára emel­kedett, szólásra. A vitában kifejtette vé­leményét Kocsis Elemér re­formátus püspök, Bugár Pé­ter, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. Fa- biny Tibor, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékán­ja, Gergely Jenő, az ELTE BTK tanára, Szigeti Jenő, az Adventista Egyház elnö­ke a Magyarországi Szabad- egyházak Tanácsa Lelkész- képző Intézetének dékánja, Takács Imre, az ELTE Jogi Kar tanára, Orbókné Szent- iványi Ilona unitárius lel­kész, Turay Alfréd, a Szege­di Egyházmegyeközi Hittu­dományi Főiskola rektora, Gazsó Ferenc művelődési miniszter. A vitában részt vettek még Jóri János, a pécsi Ja­nus Pannonius Egyetem do­cense, Kiss Emil baptista lelkész. a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának főtitkára, Lendvai L. Fe­renc, az MTA Filozófiai In­tézetének igazgató helyette­se, Lehel László, a Magyar- országi Egyházak ökumeni­kus Tanácsának főtitkára, Gecse Gusztáv történész, Aranyos Zoltán, a Refor­mátus Zsinati Iroda főta­nácsosa, Sarkadio Nagy Bar­na, az ÁÉH elnökhelyettese, Bakonyi József templom­igazgató, az Országos Béke­tanács Katolikus Békebizott­ságának titkára, valamint Poór József, a Debreceni Agrártudományi Egyetem tanára. A fórum végén Miklós Im­re államtitkár, az AEH el­nöke eredményesnek ítélte a tanácskozást, amelyben szá­mos felszólaló olyan jelen­ségre is rámutatott, amelyek tisztázása a közeljövő fel­adata. Csak egyféle sajtónyilvánosság lehet (Folytatás az 1. oldalról) bad véleménynyilvánításban engedményekre nem haj­landó újságírókat — fogal­mazódott meg a vitában. Általában hangsúlyt ka­pott az a nézet, hogy a MUOSZ-nak csak egyetlen függőséget, a tagságtól való függést szabad vállalnia. Volt olyan felszólaló, aki a politikai -/ezetéshez cí­mezte szavait, mondván: a sajtóban is gyorsítani és nem lassítani kell a struktú­raváltást. Felmerültek ál­talános t ársa dalmi - pol i t i ka i kérdésék, így például szen­vedélyes hangon ostorozták ia korrupciót. Felszólalt Berecz János, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a KB titkára is. Elöljáróban hangsúlyoz­ta: forradalmi reformidő- szákban élünk; a demokrati­kus építkezés folyamata visszafordíthatatlan. RÓMA Olaszország az Egyesült Államck és más nyugati or­szágok példáját követve be­zárja nagykövetségét a fegy­veres lázadók ostromolta af­gán fővárosiban — jelentette be Rómában Giulio Andre­otti olasz külügyminiszter. BUENOS AIRES Argentínáiban kiengedték börtönéből és a Buenos Aires-i Campo de Mayo lak­tanyájába költöztettek, át Aldo Rico alezredest, aki az A nyilvánosság kérdéséről szólva kifejtette: csak egy­féle nyilvánosság lehet, a sajtó illetve a vélemény­nyilvánítás szabadságáról színt kell vallani az MSZMP-nek. Meg kell szün­tetni a papírral, a nyomdá­val és a terjesztéssel kap­csolatos monopóliumokat; el kell kerülni, hogy e szabad­ságjogok gyakorlását az anyagi lehetőségek határoz­zák meg. A közmegegyezés­hez reformgyakorlatra és toleranciával telített vitára van szükség. A nemzeti ösz- szefogás a kiegyezéstől a koalícióig fejlődhet. Ügy vélte: a fő kérdésekben egy­séges MÚOSZ kialakítása lenne kívánatos, hogy az új­ságírók hozzái; árul hassanak a politikai intézményrend­szer reformjának sikeréhez. A közgyűlés végezetül megválasztotta új tisztségvi­selőit. A MUOSZ elnöke Ba­ló György, főtitkára Szegő Tamás lett. elmúlt két év alatt kétszer kísérelt meg puccsot Alfon- sim alkotmányos kormánya ellen. JERUZSÁLEM Vasárnap Jeruzsálembe érkezett Kurt Löffler, a Né­met Demokratikus Köztár­saság egyházügyi államtit­kára. Löffler az NDK kor­mányának első olyan tagja, aki Izraelbe látogat. VARSÓ Február 6-án hétfőn kez­dődnek a lengyelországi ke­rékasztal-tárgyalások. Erről állapodtak meg a leendő résztvevők képviselői pén­teken délelőtt kezdődött és az éjszakai órákba nyúlt •tárgyalásaikon. í. s ii i i i c f n ) » f Grósz Károly megbeszélése Janos Gillyvel, a Hungaroswiss ügyvezető igazgatójával iTdexen lérkezett 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom