Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-30 / 25. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. JANUÁR 30. 3 Nemcsak beszél, cselekszik is a Piremon Konfekció, mintabolt, papírtörülköző — Munka a mozgáskorlátozottaknak Gondterheltek a közétkeztetés szakemberei Sipula József Csanyiga Lajos Dr. Riczu Ilona Kovács Lajos Mit és főleg mennyiért eszik februártól a gyerek az óvodában és az iskolában? A szülő a nyersanyagnorma értékét fizeti A január 9-én megjelent újságokban, a Minisztertanács közleményében olvasható volt az is, hogy a központi árintézkedéseket követően hol, mennyi a napi élelimezési nyersanyagnorma. Természetesen részletezték az óvodák, általános- és középiskolák, valamint a felsőoktatási intézményekre szóló adatokat is. A közleményben az is szerepelt, hogy a változás február 1-jével hatályos, bár februárban még a korábban megállapított összeget kell befizetni, a jogszabály ugyanis csak később jelenik meg. Így is volt. A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Gyermek és Munkahelyi Étkeztetési Leány- vállalatához január 25-én érkezett, meg a vállalatot, az iskolákat és a-szülőket egyaránt foglalkoztató jogszabály. E szerint az áremelés után megállapított Ebéd negyvenezer gyereknek Sipula József igazgató gyors összefoglalót adott a Szolnok megyei vendéglátós gyermekétkeztetésről. 1989. januárjában a megye tíz városában és két községében negyvennyolc iskolai főzőkonyha naponta 40 ezer gyermek és tízezer dolgozó munkahelyi étkeztetését látja el. A leányvállalat a budapesti Junior Gyermekétkeztetési Vállalat után az országban a legnagyobb, hatszáz dolgozója van. A megyeszékhelyen háromtól huszonkét éves korig (tehát óvodától felsőfokú intézményekig) 15—16 ezer gyerek, illetve diák napi étkeztetését látja el. Azt is elmondta, hogy a mostani nyersanyagnorma-változások korosztályokra szólnak, ami korábban nem így volt, pedig mindenki tudja, hogy minőségben, de mennyiségben leginkább micsoda különbség van egy hároméves óvodás és egy tizennégyéves kis kamasz élelemszükséglete között. Nem elég korszerű Dr. Riczu Ilona szakmai ellenőrzései, tapasztalatai eddig azt bizonyították, hogy a különböző korú gyermekek szervezetüknek, növekedésüknek megfelelően megkapták azt a kalória- szükségletet, amely számukra fontos. így az óvoSóskúti Júlia (Fotó: Korényi) A tervezett áremelésekről Az árhivatal elnökének nyilatkozata nyersanyagnorma értékét fizeti minden szülő, akinek gyermeke óvodában, átalá- nos-, közép- és felsőfokú iskolában tanul. Vége van tehát egy korszaknak, amelyben a szülők jövedelméhez mérték a szolgáltatás díját. Kis kétellyel ültünk rögtönzött beszélgetésre a GYEV igazgató, Sipula József dolgozószobájába, s a beszélgetőtársaknak kértük Csanyiga Lajos gazdasági i gazgatóhiel yettfest, Kovács Lajos áruforgalmi igazgatóhelyettest, s a leányvállalatnál egészségügyi tanácsadóként dolgozó dr. Riczu Ilona orvost. A beszélgetés témája egyetlen egy volt: hogyan tud a SYEV a megállapított nyersanyagnormákból korszerű, mennyiségben és minőségben megfelelő étkeztetést biztosítani Szolnokon és a megye más településén az iskolásoknak? Csanyiga Lajos mindjárt megjegyezte azt is, a mostani normák megállapításánál csupán a január 9-én életbe lépett élelmiszerek árának úgynevezett központi emelését vették figyelembe, pedig mindenki tudja, hogy az árak szabadpiacon, de állami, szövetkezeti kereskedelemben is „igen mozgékonyak”, s fölfelé mozognak. Sipula József egy szolnoki specialitást is megemlített. Szolnokon nagy feszültséget okoz és sok bírálat éri a vállalatot, hogy a lapokban megjelent normák napi háromszori étkezésre szólnak. Tehát tízóraira, ebédre, uzsonnára. Ugyanakkor viszont az általános iskolákban az iskolai tálalókonyhák iskolai tálaló- személyzete nem rendelhető be egy tízóraiztatásért, tehát az ebéd értékét a tízóraiéval növelik, hogy senki ne érezhesse magát megkárosítva. dások, iskolások tejet, tejterméket, húst és zsírokat, valamint az ásványi sókat, vitaminokat. Az igaz, hogy már eddig is szerettek volna több tejet és tejterméket, húst és vitaminokat adni, de az árak e szándékot nem engedik érvényre (Folytatás az 1. oldalról) A kérdésre egyértelmű válasz nincs, hiszen a szolnoki üzem termelési költségei tavaly lényegesen meghaladták a bevételek nagyságát, így önmagában az egység veszteséges — lenne. A megváltozott munka- képeségű dolgozók foglalkoztatásáért azonban — e dolgozók munkabére után — állami támogatást kap a vállalat, s ezzel együtt már kikerül a veszteséges zónából a gazdálkodása. Az üzem a tavalyi esztendőben tulajdonképpen két működő tevékenységi körben foglalkoztatta közel nyolcvan dolgozóját. Varrodájában a Budaprint Flamingó Ruhaipari LeányválIlyen nemigen volt a megyében az elmúlt harminc- negyven esztendőben: a termelőszövetkezetek érdekvédelmi szerve (Szolnok Megyei Teszöv) kísérletet tett arra, hogy megtörje a cukorgyárak monopolhelyzetét és árkartelljét a cukorrépa-felvásárlás frontján. Ennek érdekében a múlt hét péntekén összehívta a megyei répatermesztő gazdaságok és az érdekelt cukorgyárak képviselőit, hogy nyilvános vita, áralku révén próbáljon kedvezőbb pozíciókat kiharcolni (kikényszeríteni?) a termelők számára. Az ártárgyalás okai jól körülhatárolhatok. A cukorrépa-ágazat mára vészhelyzetbe, a csőd közelébe sodródott, amit mi sem jelez jobban, mint az a tény, hogy megyei szinten ma már alig- alig hoz nyereséget ez a növény. Sok gazdaság már csak azért foglalkozik vele változatlan nagyságrendben, mert évekkel ezelőtt milliókért „begépesített” a répatermesztésre, és az lenne a még nagyobb veszteség, ha a nagy értékű gépek kihasználatlanul hevernének. Érdekes ellentmondás ugyanakkor — amiről a tanácskozáson is sok szó esett —, hogy az érintett két cukorgyár közül a szolnokinak százötven, a hatvaninak pedig ötven millió forint körül lesz a tavalyi nyeresége, s ez azt is jelenti, hogy betakarított hektáronként közel húszezer forint jövedelmeket kasszíroztak. Ahogy a téesz-vezetők fogalmaztak: az ágazat egyik fele jól él, míg a másik haldoklik. Az Alföld cukorgyárai, egységes álláspontot kialakítva a tavalyihoz képest átlagosan hét százalékos alapáremelést kínáltak a termelőknek, a Teszöv répatermesztési szakbizottsága viszont jó tíz százalékkal nagyobb emelést tartott volna lalat részére gyártanak — bérmunkában — női konfekció termékeket. Ez évekre előre biztos munkának, biztos piacnak tűnik, s a varroda ezáltal eltartja önmagát. Nem így a másik üzemrész, ahal papírtörülközőket hajtogatnak és csomagolnak, s ahol a technikai fejlődés egyenlőtlen versenyhelyzetet teremtett. A törülközőket szállító Szolnoki Papírgyár ugyanis gépesítette ezt a munkát, s ezzel olyan árversenyre kényszerült a kisüzem, amiben a veszteséget az anyavállalatnak kell „lenyelnie’'. Múlt év nyarán Piremon mintjabolt nyílt Szolnokon, ahol főként papíripari termékekét és más vállalati méltányosnak és elfogadhatónak. (A teljességhez tartozik, hogy tavaly ilyenkor több mint három százalékkal csökkent a répa felvásárlási ára 1987-hez képest.) Az előzetes áralku során egyetlen lépésnyit sem közelítetA Teszöv meg akarja törni a felvásárlók monopol- helyzetét tek az álláspontok, ezért szólította ringbe — egységes fellépésre — a Teszöv a termesztő gazdaságokat. A pénteki vitában természetesen a cukorgyárak képviselői is kifejtették álláspontjukat. Veres Sándor, szolnoki igazgató, hivatkozott arra, hogy hiába szabadáras termék a cukorrépa, ha a cukor már maximált árú, mert ezzel közvetetten a répa ármozgását is korlátozzák a szabályok. Hozzátette az igazgató azt is, hogy az általa vezetett gyár csak akkor tud a megajánlottnál magasabb árakat fizetni a répáért, ha a saját termékeiért is magasabbat kap a kereskedelemtől. A cukorfogyasztó újságíró itt felszisszent, mivel eszébe jutott a már most is nehezen megfizethető cukorár, és felseilett előtte egy új. még megfizethetetlenebb. Kinek, s miért is drukkoljon hát most az alku során? A répát veszteségesen termesztő gazdaságok sikeréért, vagv a saját fogyasztói zsebéért? De térjünk vissza a módfelett tanulságos vitához. A Jászalsószentgvörgyi Petőfi Termelőszövetkezet képviselő’«» ..beszédes” számokkal szolgált. A répatermesztés náluk tavaly 12 millió költgyártmányokat árusítanak. A bolt azokkal a kezdeti nehézségekkel küzd, amikkel minden induló kereskedelmi egységnek meg kell küszködnie. Az üzem gazdaságos működéséhez így egyelőre még nem tud hathatós segítséget nyújtani az új üzlet. Nemcsak megváltozott munkaképességűeket és mozgáskorlátozottakat foglalkoztat a szolnoki részleg, hanem gyengénlátókat, siketeket és értelmi fogyatékosokat is. Sokan várnak rajtuk kívül is munkára. Nem mindegy tehát, hogy az idei tervek — bedolgozói munka és polietilén tasakok üzemi gyártása — milyen gyorsan, s milyen eredménnyel válnak valóra. séget emésztett fel, s ez mindössze egymillió nyereséget hozott. Miért ne tegyék inkább bankba a pénzüket? — kérdezte, s a többiek csendben rábólintottak. Elhangzott az is, hogy a termesztés költségei egy év alatt húsz-harminc százalékkal emelkednek, ehhez képest a cukoripar által ajánlott hét százalék nevetségesen kicsi. Ha pedig a termesztés pozíciói ilyen rohamosan romlanak — fogalmazta meg egy kunmadarasi szakember —, akkor jogosak-e vajon a gyárak jövedelemtartó törekvései? Mivel a vita során az álláspontok továbbra sem közelítettek, Harasztosi József Teszöv titkárhelyettes javaslattal fordult a szövetkezetek képviselőihez. E szerint csökkentsék a termőterületet egységesen tíz-tizenöt százalékkal, beruházást az ágazat helyzetének lényeges javulásáig ne tervezzenek, a gyárak árajánlatát pedig tekintsék árelőlegnek, s az alku folytatódjék. Ha pedig az is eredménytelen marad, akkor ne riadjanak vissza a gazdaságok a drasztikusabb területcsökkentéstől sem. A vélemények a javaslatról eltérőek voltak. Néhá- nyan elmondták: számukra kényszerpálya a cukorrépa, mert a 7-8 milliós gépsorokat másra egyszerűen nem lehet használni. így a területcsökkenés több veszteséget hozna, mint most. a termesztés. Nem tudják hát vállalni a javaslatban foglalt lépést. A várt egységfront így nem alakulhatott ugvan ki. de összességében mégis eredményes volt a délelőtt. Űi faita érdekérvénvesítő mechanizmust próbálgattak a mező- gazdasági szakemberek, ami e’őbb vagy utóbb sikert hozhat számukra. Sikert s magasabb jövedelmet a gazdaságnak. L. M. L. A szabadáras élelmiszerek és élvezetei cikkek széles körében kisebb, nagyobb áremelés lesz a következő napokban. Az árintézkedésekről, amelyek különben nem árhivatali hatáskörbe tartoznak, hanem a gyártók és a kereskedelem megállapodásával alakulnak ki. az MTI munkatársa információt kért Szikszay Béla államtitkártól, az Országos Árhivatal elnökétől. A tájékoztatás szerint január 30-án illetve 31-én az édesipari termékek, köztük a kekszek, ostyák, csokoládék ára átlagosan 15 százalékkal nő, és emelkednek a gyümölcslevek, a szörpök és a Coca Cola ára is. A Délker által forgalmazott, szocialista importból beszerzett árucikkek fogyasztói ára — döntően a rubelárfolyam változásának hatására —, február 1-én emelkedik; így például a szocialista országokból vásárolt konzerveké, szeszesitaloké, köztük a pezsgőké, vodkáé, söröké, továbbá a cigarettáké. Az áremelés több ezer féle cikket érint, juttatni. Így a „mit eszik a gyerek” kérdésre sajnos ki kell mondani, hogy nem mindig korszerűt, az egészséges táplálkozás követelményének megfelelőt, hanem lehetőleg mindig korszerűbbet. Beszerzés közvetlenül a termelőktől Csanyiga Lajos, a gazdasági ügyek főismerője tudott dicsérni, önállóságért, példás árubeszerzésért konyhavezetőket. A leány- vállalat ugyanis szabadkezet ad anyagbeszerzésre az iskolakonyháknak. Sok iskolakonyha mellett már helyi kistermelői bázis is van, akik szép és friss árut szállítanak, többen szállítási megállapodás szerint viszik termékeiket a konyhákba. Kovács Lajos: Természetesen a vállalat is segít a beszerzésben. Így például évek óta méltányos áron a Törökszentmiklósi Tiszatáj Terme1 őszövetkezet szállít a leányvállalatnak, megyei nagyüzemmel szerződtek éves szállításra tojásból. Az igazgatóhelyettes a központi beszerzések, „a spejzolás” akadályait említette. Nagy készletek fölhalmozásának se pénzügyi lehetősége, se helye nincs. A „mit szeretnek” kérdése A leányvállalatnál most az idei változásokhoz készítik föl a konyhavezetőket. Várható az is, hogy a megváltozott térítési díjak miatt sok szülő kiveszi gyerekét. Megpróbálja, ha csak átmenetileg is másképp, olcsóbban megoldani a gyerek kosztját. Négy-hat százalékos átmeneti csökkenéssel számolnak a gyermekélelmezésiek. És valamit változtatnak az étrendeken is. Sajnos, a Szolnok megyei gyerekek egy jelentős része nem szereti a főzeléket. szívesebben fogyaszt olyan ételeket, amelyeket a családi otthonban tálal az édesanya. Ezért a leányvállalatnál 1989. kérdése: „mit szeretnek a gyerekek?” Ez az üzletpolitika 1989- ben. Remélhetőleg beválik! de hatása összességében legfeljebb csak a töredéke lesz a január 9-i árváltozásoknak. A mostani és a még tervezett. áremeléseket a már említetteken kívül még az is indokolja, hogy az elmúlt hetekben emelkedett jó néhány alapanyag ára, így pédául a sörgyártásnál az árpáé, a komlóé, a vegyszereké és a vízé is. Ezeket az áremeléseket korábban előre jelezték, azok beleillenek az éves tervben számított áremelkedési ütemezésbe. Pro és kontra cukorgyárak—répatermelők Kié legyen a veszteség? A varrodában a Budaprint részére készítenek női konfekcióárukat. (Fotó: K. E.)