Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
10 MaaaziM Néhány mondat eligazításul, azután előkerülnek a rajzeszközök. Balogné Csík Terézia a tanári asztalnál TER-FORMA-SZiM f3ÍZbaP beszélnek legszívesebben Tagozata szolnoki Délibáb Úti Általános Iskolában A beszéd az ember . egyik csodálatos képessége, de csupán a lehtősége adatott meg egyformán mindenkinek. Hogy valójában ki mennyire képes szabatosan gondolkodni és gondolatait kifejezni, az a körülményektől függ, s a körülmények minden ember esetében eltérőek. Akivel gyermekkorában nem beszélgettek eleget, aki a legfogékonyabb életkorban nem olvasott, hallott meséiket, verseket annak a szókincse szegényesebb marad, s _ha a legegyszerűbb hétköznapi témák közül ki kell lépnie, hogy valami elvontabbat, bonyolultabbat fejezzen ki, úgy beszéli az anyanyelvét, mintha tanult idegen nyelv lenne. A szolnoki Délibáb Úti Általános Iskola körzetében sok olyan gyermek él, aki — nem saját hibájából — csak nehézkesen, üggyel- bajjal tudja kifejezni magát, szegényes szókincse nem teszi lehetővé, hogy akár önmaga számára is megfogalmazza, amit szeretne elmondani önmagáról vagy a környező világról. Pedig volt erre igény a gyermekekben. A sokszor megfogalmazásig sem eljutó gondolatok közlésének, vágya, az érzelmek keresték a megnyilatkozás formálj át. A pedagógusok észrevették, hogy az órákon megszólalni sem merő, gyerekek milyen örömmel vesznek a kezükbe színes ceruzát, ecsetet, s rajzban milyen árnyaltan, szemléletesen képesek megfogalmazni mondanivalójukat. Bertáné Földesi Julianna, az iskola igazgatója így beszélt erről: — Sok olyan gyerekünk van, akivei úgyszólván senki se beszél rajtunk kívül, olyanok a családi körülményeik. És még akkor is igaz, ha változóban van a világ körülöttünk is. a régi Kisgyep megszűnése, a beköltözések, az óvodába járó gyerekek számának növekedése javítottak valamit a hejyzeten. Gyerekeink egy részének mégis gondot okozna folyamatos, szabatos beszéd, küszködnek a szóbeli kifejezés nehézségeivel. Ugyanakkor az iskola munkája rajzban mindig feltűnően eredménves volt. már sok évvel ezelőtt is rendszeresen sikerrel szerepeltek gyerkeink rajzai, festményei a legkülönbözőbb pályázatokon. Amikor Szenti Ernő. megyei rajzszak felügyelő." aki maga is rendszeresen kiállító grafikus. felhívta a figyelmemet a Délibáb Úti Általános Iskolában folyó munkára. azt mondta, a megyében eevedülálló kezdeményezésről van szó. amelyhez hasonló az országban is ió. ha egv tuca'nvi akad. •Teskó Sándorné volt az első. aki tudatosan hasznaira föl a raizot arra. hnav közel kerülhessen elvan gyerekekhez akikkel korábban!. mais módon nem lehetett igazi kapcsoüatot teremteni, hogy a rajz segítségével, sikerélmények biztosításával fölkeltse az érdeklődésüket más tárgyak iránt is. Az ő alapozó munkájának igen nagy szerepe volt abban, hogy az 1986 87-es tanévben kísérleti jelleggel, az Országos Pedagógiai Intézet kísérleteként, létrejöhetett az iskolában a rajztagozat. Egy évvel később pedig, nyilvánvalóan az OPI-kí- sérlet sikere nyomán, már állandó, elfogadott tanterv szerint tanították a rajzot az iskolában. így ma harmadikosok a tagozat „legöregebb" tanulói. Három ev nem sok ilyen munka esetén, mégis elegendő néhány következtetés levonáshoz. Erre kértem Balogné Csík Teréziát, aki jelenleg a tagozatos osztályokkal foglalkozik. — Gyerekeink egy része ingerszegény környezetből jön, nehezek az otthoni körülményeik, a felkészüléshez sincs meg minden eseS ben a minimális lehetőségük. Szenvednek a szeretet hiányától, olykor lelkileg sérültek. A rajz, amellett, hogy segít kifejezni magukat. véleményüket, érzéseiket, gondolataikat, sikerélményhez is juttatja őket, hiszen kiállításokon is szerepelnek gyakran nyernek díjakat a képeikkel. Persze nemcsak ők szeretnek lajzolni. hanem szerencsésebb társaik is. akik a kedvezőbb körülmények miatt harmo- nikusabban illeszkednek a környezetükbe, a világba. Debreceni Laci: gyakran lefestem a játszóteret. Akkor vagyok elégedett a rajzommal. ha szép és minden rajta van. amit a játszótéren látok. Rajzolni jobban szeretek. mint olvasni, amelyn: könyvben kevés kép van. abba még rajzolni szoktam, ahogy elképzelem maiamnak a történetet. Hornyák Bea: leginkább n nyomtatást szeretem., amikor többféle színt használunk. Szeretek régi rajzokat nézegetni, azokból meg lehet tudni, milyen volt légen a város. Legszívesebben tájakat festek, de egyszer, amikor éoítkezett a család, megrajzoltam a keresztapámat is. ahogy állt a tetőn. Gusztafik Ági: tájakat szeretek festeni. Visszaemlékszem rá és lefestem, vagy magam gondolok ki egy tájat. De a testvéremet is lerajzoltam már. — A tanterv mennyi egyéni kezdeményezésre ad lehetőséget? — Van egy bizonyos kö- vetelményrendsze’- — vá faszolta Balogné Csík Terézia —, tudjuk, hogy nyolcadikig meddig kell eljutniuk a gyerekeknek a tér-for- ma-szín világában, de ezen belül hagjljuk érvényesülni az egyéni képességeket. Sok gyerekünk képein sajátos színvilág születik, ezt nem korlátozzuk. Vagy ha észrevesszük, hogy valakinek ;ó a térlátása, más munkát, adunk neki, amíg a többiek a térlátást fejlesztő feladatot kapnak. — Általános tapasztalat, hogy a tagozatos osztályokba járó gyerekek más tárgyakban is jobbak, s ennek nem csupán a kiválasztás oz oka. ígv van-e ez a rajztagozat esetében? — Tagozatos gyermekeink még csak harmadikosak, de máris van ilyen tapasztalatunk. — Hogyan képes a rajz jobb eredményekre késztetni a gyerekeket például történelemből vagy matematikából? — Úgy, hogy nem szigeteljük el a többi tárgytól, törekszünk a lehetséges érintkezési pontok megkeresésére. Gyakran készítünk például népdal-illusztrációt, olyankor végigénekeljük a rajzórát. A gyerekek megbírálják egymás rajzait, például maguk választják ki a kiállításra kerülő képeket. Olyankor nem fogadjuk el. hogy „Ez a szebb", vagy „Ez tetszik jobban", meg kell indokolni, hogy miért. Ez mondanivalójuk átgondolására készteti őket. növeli szókincsüket, vitakészségüket. Akinek pedig fejlődik a szókincse az másytan- tárgyak esetében is nagyobb teljesítményre képes. Vagy aki úgy elmerül a rajzolásba. festésbe, hogv észre sem veszi, hogy végigülte az órát. az más órákon is könv- nvetben tudia összpontosítani a figyelmét, fegyelmezettebb. s ez is segíti az eredményesebb munkában. Hát valahogy ígv . . Bistey András Amikor megszűnik a világ, csak a .színek és a formák varázsa marad Színházi mikor után a valóságban Könnyű lányok nehéz sorsa Van-e „Rákóczi tár” Szolnokon ? A megyeszékhely központjában lakó néninél hiába próbálkozunk harmadszor is. Nyitva az ajtó, de néptelen a lakás. Lakás? Ugyan, ez szépítés: a falaik piszkosaik, mocskosak, mindenfelé bűz, leírhatatlan a kosz. Az oldalsó rókámé alatt mocorgás: kiderül, beköltözött egy patkánycsalád. Az otthon „gazdája” az őszhajú hölgy, aki a témában fölöttébb járatos, hiszen egykoron .ismert szinten űzte az emberiség talán legősibb szakmáját. Amikor kikopott ibelőile, kerítő lett, ma(jd szobáztatott. — Néha még most is járnak ide kétes alakok — közli az egyik szomszéd, aki harminckét éve lak:k itt. — Olykor veszekedés, is hallható. Két nagyfröccsért, fél liter borért szabad a helyiség. Persze kinek van ilyen .környezetben kedve hemperegni alkalmi ismerősével ? — borzong a beszélő. Azért jelentkező akadhat, mutatják a holmik, noha a „szobában" se gáz, se villany. Ennyit a múltról, mert azért a jelen sem eseménytelen, hiszen évente negy- ven-ötven személy kerül összeütközésbe a törvénnyel közveszélyes munkakerülés miatt. Már pedig a kmk 'kézenfogva jár a prostitúcióval. Igaz, a rendőrkapitányságon már nincsenek kimondottan csak az erkölcsrendészettel foglalkozó osztályok, noha mindez nem jelenti azt, hogy ne lennének a szerelmüket pénzért áruló leányzók. Akadnak bizony, mégpedig ott. ahol sok ember megfordul: a pályaudvarokon, a piacon, a vendéglátó egységeknél. Igaz, a bizonyítás roppant nehéz, bonyolult és körülményes, éppen ezért nem véletlen, hogy a városi és megyei bíróságon évek óta nem hoztak olyan ítéletet, amelyet csak üzletszerű ké- jel.gésért szabtak volna ki. Ha lebukik valaki, rendszerint más okból: rablás, kifosztás, fekete valutázás miatt kerül törvény elé, holott kitetszik, sók esetben a háttérben prostitúció, utcai szerelem is húzódik. Vajon az efféle szabatosság hogyan látszódik a szakorvosi rendelőből, erről kérdeztük Tóth Gizellát, a He- tényi Géza Kórház Bőr- és Nemibeteg Gondozóintézetének főnővérét. — Érdekes a megyeszékhely. Szolnok statisztikája* mert ha 1982 óta nézem az •adatokat, akkor az előforduló két klasszikus nemi betegség: a gonorrhoea és a szifilisz visszavonulóban van. — Mivel magyarázható mindez? — Egyrészt a hatásos antibiotikumokkal, másrészt a •gondozással,. Ugyanakkor ideiflik az is. hogy a kép korántsem ennyire örvendetes, mert az alkalmi betérők száma sokasodik. Ezek az emberek az új kapcsolataik után megijednek, bejönnek. és megvizsgáltatják magukat. — Mit tesznek velük? — A gyógyításon kívül el- mondiuk, hogy a partnerek csereberéje helyett igyekezzenek inkább állandó társat keresni. Ügy tűnik, ennek a kérésnek lesz foganatja, hiszen az AIDS-től való félelem jelentős. AIDS még nem Noha több ezer vizsgálatot végeztünk, szerencsére eddig efféle fertőzött beteggel nem találkoztunk a megyében. Igaz. nem győzzük hangsúlyozni a gumióvszer fontosságát. — Nincs szándékomban megsérteni a titoktartást, de mégis milyen környezetből, életkorból kerülnek ki a betegek? — Főleg onnan, akiknek megvan a lehetőségük több emberrel találkozni. Ami az életkort illeti, sajnos emelkedett az ide betérő 13—16 év közötti lányok száma. Ugyanakkor, hogy a túlsó végletről is beszéljünk, volt már 72 éves bácsink is, aki jószerével kiegyenesedni sem bírt, de csak összeszedett egy fertőzést. — Jó tanács? — Akinek krónikus folyása van, esetleg bőrelváltozás található a nemi szerve környékén, jöjjön, ne idegenkedjen tőlünk, mert ezek a betegségek ömma- güktói nem gyógyulnak. Hogy mi viszi a nőket a prostitúció karjaiba? Köny- nyűnek tetsző kérdés, de nehéz a felelet, hiszen néha ok sincs. Legfeljebb a kíván esiskodás, a kalandvágy, a dac. esetleg a meggondolatlanság. Mint azt a helyes arcú szolnoki leányzót, aki az élet iskoláját ugyancsak megjárta, noha még innen van a húszon. — Tavaly tavasszal a barátnőmmel együtt felszöktünk Pestre. Alig hogy leszálltunk a Nyugatiban, összeakadtunk két sráccal. Akartok sok pénzt keresni, így ők. Persze, egyeztünk bele. Mire észrevettük magunkat, a Rákóczi téren voltunk. A srácok elvették az iratainkat, a ruhánkat. Én nem akartam menni, de a stricimtől kaptam két pofont. majd amikor tovább szívóztam, még kettőt. Felrepedt a szám, a szemem alja. de menni kellett. Egy- egv alkalomkor ezerkettőt kértem. A fiú is segít — Lakni, hol laktak? — Mindig máshol, a pénzt pedig le kellett adnom a stricinek. Néha kaptam tőle egy-egy százast enni, tisztálkodási eszközökre. Szerencsére az egyik razzia után lebuktunk, és én intézetbe kerültem. Most újira itthon vagyok. — És? — Nincs és, dolgozom, havi négyezerért. Szörnyű volt. jó leckének bizonyult, nem kérek belőle többet. — Azért még pár kérdés, hiszen ismerős a szolnoki körökben is. Ha nem akar, nem válaszol: hányán árulják itt magukat pénzért? Gondolkodik, majd számolni kezd. — Akiket én ismerek, talán tizenketten. Négy olyan hely akad Szolnokon, ahol valaki közülük megtalálható. Húsz-harmincöt közöttiek. szerintem átlagemberek, de adnak magukra. — Tudom, szakmai titok, de elmondaná a szórakozóhelyeken mi a leszólítás rendje? — Által ában él egy olyan szabály, hogy a lány fiúval megy be valahová. Külön asztalhoz ülnek, és ha észreveszik, hogy egy krapek fürkészi a csajt, szemmel üzen a srác: mehetsz. A nő átül, megismerkedik az ipsével, de az esetek hetven százalékában csak leveszi a pénzt. — Mit csinál? — Szóval úgy mondjuk m:. leveszi a pénzt. Ez úgy történik, leitatják, elhívják egy másik étterembe, és útközben biztosan akad söté- tebb hely is: és volt forint, nincs forint. ígv azután nem egyszer bírósági per lesz az egészből. Nagy életbölcsességre vall a leány fejtegetése, hiszen köztudomású, hogy az alkalmi szex, a rablás, a kifosztás, a markec olykor édestestvérek, egymás mellett haladnak. Mint ahogyan iaz a két nő tette, akivel a szolnoki piacon találkoztam. A krumpli árát szem- lélgetve rájuk villant a szemem, mire a fiatalabbik, a huszonöt év körüli azonnal megszólalt. — Akarsz valamit? Meglepődtem, hiszen az .igaz, hogy vásárolni szerettem volna, noha az előzetes tervben nem szerepelt egy 25 körüli, rövidbundás, fekete hölgy időszakos vétele. — Lehet róla szó — adtam a bankot. — Oké, de előbb igyunk valamit, mert megvesz az isten hidege ebben a ködben. Baba vagyok — nyújtott kezet. — Konyakot kérek tonik - kal, meg valami sütit is vegyél, légy szíves! — tegezett le sóikat sejtetően. Alighogy távozott a pincér, tüstént megszólalt a nő: — ötszáz. De semmi ismétlés apukáim! Az csak a suliban’ lehet. Hozzád megyünk, és élőre kell fizetni. — Meg délies fekvésű kégli legyen, szentképpel, az előszobában kutyáház- zal. — Na, ne cukkolj! Tudod te azt mi illik, látom rólad. — Persze hogy tudom, hiszen már negyvenhat múltam. Erre összecsapta a kezét. — Huhu, ez baj! Mert aki negyvenötnél idősebb, annak hétszáz. Most én hüledezem. — Csak semmi pánik apukám, a rómaiak is azt mondták; minél korosabb az ipse, annál drágább a csTke. Magvas eszmecserénket a felszolgáló szakította félbe, majid folytattuk az ügy- menetet, — De művelt vagy — csipkelődöm. — Gimiibe is jártam. — Persze, a kisöcséd kísérted el. — Na, ne hergelj! Csak elmeszeltek matekból. Még egy kupicával innék ebből, jó? Újra intek a pincérnek, majd kitör belőlem a kíváncsiság — Ne haragudj, de ezt miért csinálod ? — Te megélnél havi három és félből, mert én any- nyit keresek. De mi vagy te, gyóntató atya? — Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám: az erkölcs- rendészettől jöttem? Pár pillanatra megdöbben, de azután visszazökken a régi kerékvágásba. — Kizárt dolog. Másfajta fazonok sepregetnek ott, nekem* elhiheted. Ámbár az ördög... — bizonytalanodik el. Kihúzom az igazolványomat és az arca elé tartam. — Újságíró vagyok. Sok a szöveg — Sejtettem, valami stik- liben töröd a fejed, azért dumálsz annyit. No, tőlem ugyan nem hallasz mást... Engem figyel a publikum, sőt megérkezik az újabb konyak is. Kevés ideig ücsörgők, majd fizetek. Hazafelé szaporázva azon gondolkodom: tulajdonképpen krumpliért indultam, és mennyi mindent megtudtam az életről. Igaz ez akkor nekem 110 forintba került. Viszont másnak jóval többe, főleg ha a havi. félhavi fizetésétől szabadítják meg. Bennem motoszkál a kérdés: vajon van-e Szolnokon is „Rákóczi tér”. Szerintem nincsen: legfeljebb Rákóczi utoa, utcácska. Természetesen a titulust nem a névazonosságra értem. D. Szabó Miklós Fekete Zsolti rajzol
