Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

MaaazL. "Mentsétek meg Levelet hozott a posta szerkesztőségünkbe. „Van Jászárokszálláson egy há­zaspár: dir. Edelényii Béla és felesége. Mindkettő kiváló orvos, örültünk, amikor itt építkeztek. Végre valaki, ■aki itt ákar élni köztünk. Szeretjük őket. Hozzájuk bárki bármikor becsöngeí- het, nincs 'kikapcsolva a csengő. Hogy most ki aggat­ja a körmét beléjük, nem tudjuk, csak azt, hogy el akarnak költözni innen. Nem megerősített hírek sze­rint a tanácselnökkel van nézeteltérésük”. A levél írója kéri: segítse a Néplap kibogozni az összekuszáló- dott szálakat. Jászárokszálláson, az or­vosi rendelő közelében pla­kátot pillantok meg: „fi­gyelem! Árokszállás lakos­sága!” — és tovább a már fent leírt felhívás. Terepjá­ró autó kanyarodik a ren­delő elé. Alacsony, zömök, fiatal férfi száll ki: dr. Edelényi Béla. Amikor megtudja, mi járatban va­gyok; modern, gyönyörű házába invitál. A tágas nap­ipaliban ülünk le beszélget­ni. — Tizenhat éve dolgo­zunk Jászárokszálláson a feleségemmel, aki szintén körzeti orvos. Szeretünk itt lenni, házat is építettünk. Ebben a falu ban orvos nem építkezett negyven éve. — Mégis el akar menni? — Nem tudok ilyen lég­körben élni. Nyugalmat akarok. Három gyerekem van, föl kell őket nevelni, nem engedhetek meg ma­gamnak egy infarktust. — Miiről van szó? — Én sose voltam köny- nyű eset. Mindig kinyitom a számat. Asszonyom — szólíthatom így? — ellenem tizenkétszer indítottak fe­gyelmi eljárást, de soha nem marasztaltak el. A Ijiászárőkszállásiaknak nem kell elmondani, de az olvasók többsége nyilván nem tudja: Edelényi dok­tor elég szabados stílusban beszél, olykor vulgáris kife­jezésekkel tarkítja a mon­danivalót. (Éppen ez az egyik kifogás; ellene.) Hogy milyen légkörben él? Íme a „programja”: a napokban a megyei tanácstól voltak kdmit az ügyében. Ma a köz­ségi pártbizottságra hívták, holnap fegyelmi meghall­gatásra kell mennie. (Mun­káltatója ugyanis fegyelmi eljárást indított ellene.) A meghallgatások, vizsgála­tok között persze emberi életeket kell mentenie. — Egy éve új tanácselnö­künk van. „Nézeteltérésün­ket” onnan lehet számítani., amikor én egy Jászberény­ben tartott pártaktíván el­mondtam a véleményemet. Elítéltein például a hála­pénzt: a kifizetésnek ez a módja szégyenteljes dolog. Keveselltem a bérünket, az ügyeleti díjunkat. Nekem például havi 9 ezer 800 forint a bruttó fi­zetésem. Elmondtam, hogy érdekeltségi alapon kellene fizetni bennünket: vagyis legyen szabad orvosválasz­tás, és aki jól dolgozik, azt fizessék meg, aki pedig rosszul, az menjen el váltó­kezelőnek. Az a baj, hogy Magyarországon még soha orvosra nem mondták ki, hogy alkalmatlan a pályá­ra. — Ezért „haragudott meg” önre a tanács? — A véleményemhez az is hozzátartozik, hogy sze­rintem a tanácselnökök — ezt el is mondtam a párták- tíván — laikusok az orvo­sok munkájának a megíté­léséiben. Én azt fogadom el a főnökömnek, aki bármi­kor fölveszi a köpenyt he­lyettem, és többet tud, mint én. A pártáktíva után ne­— Igen, de én akkor or­szággyűlésen voltam. Hoz­zám csak a híre jutott el, hogy az asszonyoknak az volt a véleménye: mással foglalkozzék az elnök, ne Edelényi doktorral. A tanácselnök szerint: „ez nem így volt”, így hát Bodor Sándornét, a házi­ipari szövetkezet műszaki vezetőjét is megkérdeztem, ő ugyanis részt vett azon a bizonyos megbeszélésen. — Mivel a községben megjelentek a plakátok, az elnök kérte a lehetőséget, hogy elmondhassa az asz- szonyoknak, ő nem akarja, hogy az orvos elmenjen. A dolgozóink igen diplomati­kusan fogalmazták meg a véleményüket: inkább más­sal foglalkozzék az elnök. Mondtak példákat is, hogy milyen gondok vannak Edelényi doktort*? kém esett a tanácselnök, hogy lejárattam őket. Mire én megkérdeztem: miért nem voltak ott az aktíván? ök is kaptak meghívót. Jöt­tek volna el a Vb-titkárral1 és „megvédhettek” volna magukat. — Innen az ellentét? — Van folytatása is. Nyá­ron meghalt a jászágói kör­zeti orvos. Mivel két kolle­gám szabadságon volt (négy felnőtt körzet van a község­iben) elvállaltam, hogy ren­delek Jászágón. Akkor há­rom körzetet vittem egy­szerre, a szabadságon lévő kollegáimat is helyettesítet­tem. Hozzá kell tennem, 'hogy egyszerre csak egy he­lyettesítésért jár pénz. Ekkor történt, hogy ne­kem estek a pártaktiván mondottak miatt. Azzal is vádoltak, hogy be akarok rendezkedni Jászágón. Na erre nekem is fölment a vérnyomásom, fölhívtam a tanácselnököt, és közöltem vele, hogy visszamondom a jászágói helyettesítést. Akikorra az egyik szabad­ságon lévő kolléga is visz- szajött, el tudta látni Jász- ágót. — Nem értem ezt a jász­ágói „berendezkedést”. — El akartam vállalni a községet fcairtós helyettesí­téssel. Napi két-három órás munkát ad mindössze. Ne­kem meg ott van a tanyám, tehát mindennap oda já­rok. A tanácsnak ugyanis az volt az elképzelése, hogy a jászárokszállási orvosok kéthetente váltsák egymást Jászágón. Vagyis, ha valáki hat hétig beteg, három or­vos látja el ez idő alatt. Egyébként azért is javasol­tam a tartós helyettesítést, mert Jászá'góra nem fognak körzeti orvost kapni. — Miért? — Senki se hajlandó lete­lepedni 800 lakos mellé, mert ennyi ember nem tud­ja „eltartani” a körzeti or­vost. Azóta se töltötték be azt az állást. — És mi van most? — Hetente kétszer rendel Jászágón árokszállási or­vos; minden hónapban más. Ezzel szemben ón azt aján­lottam, hogy mindennap rendelek a faluban. Amikor Edelényi doktor mérgében visszamondta a .jászágói helyettesítést, a ta­nácselnök írásiban megrótta. A dolognak csak az a szép­séghibája, hogy előzőleg szóbán bízta meg a helyet­tesítéssel. Az írásbeli figyel­meztetésnek. tehát nincs írásbeli előzménye ... A helyzet egyre jobban elmérgesedett. A tanácsel­nök — mondván, hogy la­kossági bejelentések jöttek Edelényi doktor ellen, hogy a rendelési időben nincs a rendelőben —, ellenőrizni kezdte az orvost. Volt úgy, hogy ő személyesen vagy a vb-titkár ment a rendelő­be. Másik alkalommal dr. Borbényi Zoltán, a jász- árokszállási ügyvezető kör­zeti főorvos könbevitt egy papírt a rendelőikben, hogy mindenki írja alá, misze­rint a jelenléti ívet min­dönkiinek: alá kell írni. Ezt Atanácselnök nem nyilatkozik, a lakosság nem mer eddig is tudta mindenki, így Edelényi doktor nem ír­ta alá a felszólító papírt. Az elnök szerint az orvos olyan kifejezésekkel illette a ta­nácsi vezetést, amelyek rossz hatással vannak a ta­nács tekintélyére. Edelényi doktor kérte az ügyvezető főorvost, hogy képviselje az egészségügyi dolgozókat a tanáccsal foly­tatott vitában, Borbényi fő­orvos erre nem volt hajlan­dó, mire Edelényi jellemte- lennek nevezte, ezért egy hónapja nem beszélnek egy­mással. Ezután utam a nagyköz­ségi tanács elnökéhez, Szik­ra Ferenchez vezet. Elzár­kózik a nyilatkozattól, azzal a kifogással, hogy dr. Ede­lényi Béla ellen fegyelmi el­járást indított a munkálta­tó, és ő nem akarja nyilat­kozatával befolyásolni az ügyet vizsgálókat. Várjuk meg, amíg fegyelmi határo­zat születik. A tanácselnök — bár nem nyilatkozik —, elmondja, nem akarja, hogy az orvos elmenjen, ő csak rendet szeretne teremteni. A fegyelmi egyébként há­rom „vádpontot” fogalmaz meg: Edelényi doktor nem tartja be a munkaidőt, pon­tatlanul vezeti a jelenléti ívet és szabados kifejezé­sekkel illeti a tanács veze­tőit. Megtudtam, hogy a ta­a községben. Hozzátették még, hogy akkor a többi or­vos negatívumait is ki le­hetne hozni. Mit mondanak a község lakói? Nos, több asszonnyal beszéltem: nem vállalták a nevüket. Félnek. Kevés munkahely van Jászárok­szálláson, nem akarnak bajt maguknak. Bár csupán egyikük volt a „szóvivő”, a másik kettő is hasonló vé­leményen volt: szerintük Edelényi doktor az átlagos­nál jobb orvos. Lelkiisme­retes, mindent megtesz a betegeiért. Ha a helyzet úgy kívánja, saját kocsijával vi­szi a beteget a kórházba. Nem anyagias, szegények­től, idősektől nem fogad el pénzt. Bármikor hívják, azonnal megy. A fekvő be­tegeit gyakrabban megláto­gatja, mint más orvos — korra, anyagi helyzetre való tekintet nélkül. Hogy időn­ként káromkodik és szabad­szájú, azt a lakosság egy ré­sze — akiket ezek az asszo­nyok képviselnek — meg­szokta már. Mint ahogy azt is megszokták, hogy pilla­natok alatt megmondija, ki­nek mi a baja, nem kezel- geti a betegeket hetekig,. gyorsan, hamar meggyó­gyítja őket, keveset vannak táppénzen. Mindenképpen szeretnék, ha a doktor a községben maradna. Ha el­megy és vele a felesége, dr. nácselnök ez ügyben járt a háziipari szövetkezetben. Amikor ennek elnökét, dir. Búzás Józsefmé országgyű­lési képviselőt megkere­sem, az elnöfcasszony egy levelet vesz elő. Hasonló se­gélykérő levél, mint ami szenkesztőségünköz érke­zett. — Nem ismerem teljesen az ügyet, — mondja. — Edelényi doktor kérte, hogy segítsek; fogadja őt a me­gyei tanács elnökhelyettese. A jászárokszállási tanács­elnökkel még nem beszél­tem, így csak egyoldalúan tájékozódtam. De most itt ez a levél, most már lépni kell. — Ügy tudom, a tanácsel­nök járt a háziipari szövet­kezetben, A tanácselnök nem nyilatkozik ... ... a lakosság nem mer Mann Ildikó körzeti orvos is, akkor a falut itthagyja a körzeti orvosok fele... Másnap újra a tanacsel­se0kny!laktkmtk Megtakar­»«ns tartósan akart helyettesíte­ni Jászágón? M,ert ba^ hogy a tanyajan állatokat tart? (A vb-titkár személyes beszélgetésünkben is kifogá­solta.) Ha valóban rende akar teremteni az elnök, hogyan engedheti meg. hogy az ügyvezető körzeti főor­vos és Edelényi doktor nem beszélnek egymással? Jo ez a „rendcsinálás” a kozseg- nek? Hogyan bizonyítja az ai lítását, miszerint ha Edele- nvi doktort a rendelési ide­je alatt beteghez hívjak, már nem megy vissza a ren­delőbe? (Saját szememmel láttam mindkét nap, hogy visszamegy.) Én nem kapok választ, az elnök viszont kérdez: honnan tudom, amit tudok, kitől szereztem az információimat, honnan tudom ennek meg ennek az embernek a nevét, címet. Ezután szívélyesen kiikiser, és azzal válunk el, hogy egyenesen dr. Borbényi Zol- tánhoz, az ügyvezető .körze­ti főorvoshoz megyek. Néhány perc múlva dr. Borbényi Zoltán mosolyog­va fogad. Telefonon hívja a tanácselnököt, majd sajnál­kozik: Szikra Ferenc azt javasolja, ne nyilatkozzék. Ezek után a nagyközségi pártbizottság titkárát, Nagy Lászlót keresem meg. Meg­fontoltan, már-már óvato­san fogalmaz. Elmondja, hogy a pártbizottság meg­hallgatta a feleket, hogy véleményt tudjon ikialakita- ■ni, de a munkajogi vitat nem befolyásolhatja. Nem utasíthat, irányítása elvi- politikai jellegű. __ ön szerint hogyan ala­kult ki ez a helyzet? — Lakossági panaszok érkeztek az elnökhöz, hogy az orvos nem tartja be u rendelési időt. Ekkor 8 órá­ról 9 órára módosították a reggeli kezdési idejét, de továbbra is érkeztek észre­vételek. Ezután az elnök fi­gyelmeztette az orvost, aki szabados kifejezésekkel illette a tanácsi vezetést. Egy idő után a tanácselnök nem tudta ezt elviselni. Edelényi doktor jó diag­noszta, de más, mint a töb­bi ember. Azt várják tőle, hogy hasonuljon másokhoz, hogy ne különbözzék. — Valóban nem tartja be a rendelési időt? _ Nem mondhatnám i lyen egyértelműen. Az utóbbi félévben legalábbis jobbak voltak a tapasztala­tok. Ügy tűnt, hogy igyek­szik, kevesebb a gond vele. — Nem gondolja, hogy Edelényi doktor azon tehet­séges emberek közé tarto­zik, akik sokszor kerülnek konfliktusba a környeze- tükikcl ? — Hadd kérdezzek én is: A tehetség mentség-e a sza­badosságra? Egyébként az volt a tapasztalat, hogy Edelényi doktor konfliktu­sai után mindig megegyezés született, normális kerékvá­gásba zökkent az élet. A községi pártbizottság sze­retné, ha meg tudnának egyezni, de ehhez mind a két félnek engedni kell. Szeretném megtudni, hogy ki gyakorol szakmai fel­ügyeletet a jászárokszállási körzeti orvosok fölött. Ede­lényi doktor nem tudja, Borbényi főorvos nem nyi­latkozik, a tanácselnök sze­rint a jászberényi kórház igazgatója, dr. Soós Juszti­na. Az igazgatónő szerint nem ö, egyébként nem nyi­latkozik, nem is ismeri a pillanatnyi helyzetet Jász­árokszálláson. Hozzáteszi még, jobb is, ha elmegy a faluból Edelényi doktor. Harmadnap a megyei ta­nács elnökével. Mohácsi Ot­tóval és a megyei főorvos­sal, dr. Molnár Imrével be­szélgetünk az ügyről. A me­gyei tanács elnökéhez több mint nyolcszáz aláírással érkezett segélykérő levél a falu lakosságától. Mohácsi Ottónak az a vé­leménye, hogy nem a jász- íárokszálilási tanácselnök feladata, hogy dr. Edelényi- vel foglalkozzék, hanem a végrehajtó bizottság szak- igazgatási szervéé. Ezt egyébként a tanácstörvény világosan megfogalmazza. A tanácsi alkalmazottnak sem úgy feladata az orvos ellen­őrzése, hogy ez fő üggyé nő­Nagy László: Kapcsolatuk nem indulat­mentes je ki magá't a községben. Ha panasz érkezik az orvosra, hogy nem tartja be a ren­delési időt, akikor ellenőriz­tesse egy tanácsi alkalma­zottal, ne a tanácselnök áll­jon a rendelő ajtajában reg­gel kilenckor. Edelényi dok­tornak az ügyvezető főor­vos, dr. Borbényi a főnöke, neki is kell megfegyelmez­nie. A hivatalos papírokon viszont a tanácselnök és Edelényi doktor közötti ügyeket tárgyalják, és sehol sincs az ügyvezető főorvos! Fölvetem, hogy hogyan is intézné Borbényi főorvos Edelényi doktor ügyét, ami­kor nem beszélnek egymás­sal. A megyei főorvos sze­rint ezt nem tehetik meg, mert dr. Bonbényiraak mint vezetőnek kötelessége közöl­ni a közlendőket dr. Edelé- nyivel, és ha az ügyvezető kérdez vagy számonkér va­lamit az orvostól, annak kötelessége válaszolni. A megye: főorvos elmondja, hogy régóta ismeri Edelényi doktort, aki nehezen tűr utasítást, ugyanakkor szak­mailag a legjobb körzeti or­vosok között van a megyé­ben. Beszélgetésünk végén megkérdezem, mit szándé­koznak tenni; hogy Jász­árokszálláson ismét béke le­gyen? Mohácsi Ottó: a me­gyei tanács megpróbálja el­érni, hogy a jászárokszállá­si tanácselnök csak azzal foglalkozzék, ami az ő fel­adata, a, körzeti orvossal a tanácsi apparátuson keresz­tül legyen kapcsolatban. Dr. Molnár Imre azért tud ten­ni, hogy megszűnjék a két orvos között a nembeszélő viszony. Mit tehet hozzá a tanács­elnök kontra dr. Edelényi ügyhöz az újságíró? Amíg a magyar egészségügy a gondok és hiányok tengeré­ben el-elmerülve levegőért kapkod, amíg betegeket és orvoso­kat szégyenít meg és kény­szerít függésbe a hálapénz, airtíg, a kórházakban nincs elég gyógyszer, kötszer és ágy; addig Jászárokszállá­son kardinális „egészség- ügyi” probléma lett: ká­romkodik-e a körzeti or­vos? A helyzetet egyébként na­gyon találóan fogalmazta meg névtelen levélírónk (akinek névtelenséghez va­ló ragaszkodását most már megértem): „A tanácselnök új seprő, tehát jól akar se­perni. De így kinek használ vele?” Paulina Éva Fotó: T. Katona László Dr. Edelényi: Nekem estek a pártaktíván mondottak miatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom