Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-23 / 19. szám
1989 IANIJÁR 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Utazik a magyar A világútlevél fellendítette a forgalmat B múlt évi rekordforgalomról nyilatkozik Tóth László, az IBUSZ Szolnok megyei igazgatója — Megemelt 1988. évi tervét sikerrel teljesítette az IBUSZ öt Szolnok megyei irodájának negyven dolgozója 1988-ban — újságolta Tóth László igazgató. — Az 1987. évi 330 milliós forgalommal szemben tavaly 830 milliósat bonyolítottunk le. Tervezett árbevételünk 26 millió forint volt, — 32,6 milliót értünk el. — Szinte hihetetlen eredmény ebben a mai szegény világban? — Mindjárt hozzáteszem, hogy a világútlevéllel és a hozzá kapcsoldó háromévenkénti turista-valutavásárlási lehetőséggel élt nagyon sok hazánkfia, miért lenne ebből kivétel Szolnok megye? Erre is van példám: 1987-ben 173 —, 1988-ban 644 millió forint értékű valutát adtunk el. Naponta 1,5—3 millió forintos bevétel az éves átlagunk, ezzel együtt megszűnt az utazási iroda idényjellege, mert a rendkívüli forgalom az év minden napjára jellemző. És ez még akkor is így van, ha a tavaly év eleji 100 százalékos repülőjegyáremelés a szocialista világA szerveződő Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt Ideiglenes Országos Vezetősége január 21-én a helyi szervezetek vezetőivel kibővített ülést tartott, amelyen Politikai Bizottságot, valamint Szervező és Egyeztető Bizottságot választott. Az Ideiglenes Országos Vezetőség megvitatta a pártszervezés aktuba eleve csökkentette a szervezett csoportok érdeklődését. És még akkor is csökkent a. szocialista országokból be-’ és kiutazók száma, ha mi változatlanul megszerveztük a nőnapi kirándulásokat, ha indítottunk csoportos Fekete-tengeri ha- jóutat és barátságvonatot is. — Ezek szerint tehát többen utaztak nyugatra, illetve többen jöttek a nyugati államokból? — A Szolnok megyeiek egyéni utazási kedve is alaposan megnőtt a világútlevél, de főleg a kedvezőbb valutavásárlási lehetőségek hatására. Azzal együtt változatlanul érdeklődnek a csoportos nyugati utazások iránt is a megye lakói. A legkeresettebbek a két-há- romnapos osztrák és a négyötnapos NSZK-utak, valamint a hatnapos isztambuli kirándulások. Mert olyan kuriózumról, mint a szöuli olimpia, vagy az amerikai utak. eddig nem is szóltam. — Tényleg, utazott valaki tőlünk Szöulba? — Igen, az IBUSZ-nak volt egy szöuli utasa, ez volt áljs kérdéseit s az azzal ösz- szefüggő teendőket, a választásokra való felkészülést, valamint, felhatalmazta a Politikai Bizottságot, hogy az Üj Márciusi Front felhívásával kapcsolatban kialakítsa a párt álláspontiját. Támogatta a történelmi magyar címer és nemzeti jelvények alkotmányos visz- szaállítására vonatkozó javaslatot. tavaly a legdrágább utunk, 160 ezer forint. Fejenként 56 ezer forintért az Ásta kongresszus idején Amerikába repült tizennégy Szolnok megyei turista. — Kiknek van pénzük ekkora útra? — Minket még az APEH sem kérdezett meg erről, a kérdésre nem válaszolhatok. — Búcsúzóul még az idei tervekről mondjon valamit. — A Belföldi programfüzetünk már lapozható, üdülést (lassan nem kerül többe az IBUSZ-üdülés mint a szakszervezeti...), kirándulást és országjárásokat javaslunk. A külföldi ’89-es programfüzet január 31-én jelenik meg, de irodáink már tudnak tájékoztatást adni az idei, külföldi programokról is. Szolid áron szervezünk török utakat, változatlanul lesz nőnapi kirándulás és júniusban Fekete-tengeri hajóutat is szeretnénk indítani, aránylag nem is túl drágán, a nyolc napi tengeri üdülés 11—14 ezer forintba kerül. — sj — Üveg és Kerámiaipar Blapanvagok nyolcmillió rubelért Az üveg- és a kerámia- iparban használatos alapanyagok idei szállításáról állapodott meg a csehszlovák Keramika Külkereskedelmi Vállalat és a magyar Mine- ralimpex Külkereskedelmi Vállalat. A szerződés a tavalyinál 20 százalékkal többj összesen 8 millió rubel értékű kölcsönös szállítást irányoz elő erre az évre. A Kisgazdapárt ideiglenes vezetőségének ülése SZOLNOK Megkezdőinek az előkészítő munkálatok Épül a városi szennyvízcsatorna 2,8 kilométeres szakasza Szolnok városi szennyvizének összegyűjtéséhez és korszerű tisztításához egy nagy kapacitású szennyvíztisztító-telep — a tervek szerint a Szolnoki Cukorgyár melletti ártéren — épül majd fel. Az addig vezető gyűjtőcsatorna a Gábor Áron téren lévő jelenlegi szennyvízátemelőtől indul, és 2,8 kilométer hosszan — a Mártírok útján, majd a Vágóhidat, a Papírgyárat és a Bútorgyárat érintve jut el a jövendő új telepig. A csatorna építési munkát — 1988 júniusában, a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat versenytárgyalásán — a Kév-Metiró Szolnoki Igazgatósága nyerte el. A vállalási összeg 259 millió forint. A főgyűjtő csatorna teljes befejezésének határideje 1990 harmadik negyedévre. Az előkészítő munkálatokat (tervezés, terület előkészítés, gépek, eszközök biztosítása) már a múlt év nyarán megkezdte a kivitelező. A tervek szerint az építkezést úgynevezett kitakarás nélküli, sajtolásos módszerrel végzi. Ez azt jelenti .hogy a vezeték több pontján nagy méretű aknákat készítenek el, ezekbe az előregyártóit 17 tonnás, 2,2 méter átmérőjű csöveket daruval beemelik, és nagy teljesítményű sajtoló berendezésekkel több száz méter hosszan előre tolják. Ez az eljárás a metróépítés módszeréhez hasonló, a korszerű technológiát a vállalat egy osztrák cég közreműködésével alkalmazza. A csatorna (viszonylag nagy mélységben, 6—8 méterrel a felszín alatt halad, ezért a munkaterületet vízteleníteni szükséges. Ez a művelet igen költséges. A legoptimálisabb módszer kiválasztása érdekében, éppen emiatt végez próba-víztelenítést az építő a csatorna legmélyebb pontján. A cukorgyári ártéren egy szívókutat és 12 észlelő kutat készítenek el a Vízkutató és Fúró Vállalat ceglédi részlege segítségével (felvételünkön). Az előkészítő munkálatok befejezése után, előreláthatólag már tavasszal, megkezdődik a csatorna építése. Kép és szöveg: Korényi Éva Beszéljünk róla! Felszólalt, hát áthelyezték Bevallom, nem túlzottan szeretem a nagy általánosításokat. Az „úgy általában” állást foglaló, úgy általában jellemezni kívánó vélemény kellően nagy tapasztalatot, óriási információhátteret feltételez. Konkrétan, igen konkrétan kell beszélni a dolgokról, s abból kell levonni következtetéseket. Mert például előállhat az a helyzet, hogy egy kellően általánosított álláspont esetén, például abban, hogy ki a felelős a kialakult gazdasági helyzetért úgy érzi mindenki, hogy személy szerint maga e kérdésben nem illetékes. Vagy legalábbis csekély mértékben. Egy olyan nézőpont, hogy íróasztala nagyságának, munkakörének megfelelően mindenki részese e helyzetnek, valami olyan visszhangot kelthet, hogy tulajdonképpen senki, pedig e tétel, minden bizonnyal bír igazságtartalommal. Előfordult már szerkesztőségünkben, hogy egy sommásan megfogalmazott véleményre többen úgy reagáltak mintha az róluk szólna, s ki is kérték maguknak, hogy az állítás nem igaz. Hát, maradjunk a konkrét esetnél. Hallgatom a kis Philips magnót, a kazettán a kálvári stációinak története, s percről percre mélyül bennem a döbbenet. Pedig, mondhatom azt, írtam s olvastam már annyi újságcikket, hallottam jelentős hányaduk visszhangját, hogy már nem érhet meglepetés. Most mégis úgy vagyok vele, mint olykor-olykor a tv-nézö. aki megedződött már a balesetek esetenként elborzasztó látványán ha azonban a közelében fut neki a fának valaki, alig tudja felfogni a történteket. Az orvos, akiről beszélünk egyik váror sunk kórházában dolgozik. Cikket írt központi lapunkba Nyíltságot az egészségügyben címmel. Ebben az önmaga által feltett — de azt hiszem igen sok emberben megfogalmazódó kérdésre — miszerint: mi lehet az oka annak, hogy az egészségügyben egyre élesebben, nyíltabban folynak az orvosok közötti pozícióharcok, a betegek megszerzéséért folytatott csaták? — szóval, e kérdésre keresi a szerző a választ. Szeretném hozzátenni, ismerem életkorát, praxisát — kellő szakmai hátországgal és tapasztalattal rendelkezik a gondolatok általánosítható megfogalmazásához. Amiért a kézzel fogható egyedi és a sommás kapcsolatát boncolgatom, annak oka az, hogy az. illetővel még aznap, amikor az írás megjelent közölték, hogy más munkakörbe helyezik. S noha- szakmai munkájával kapcsolatban kifogást eddig munkahelyén nem emeltek, most mégis más beosztásba került. Egyik pillanatról a másikra távolra a műtőtől, ami egy praktizáló sebészorvos esetében körülbelül annyi, mintha egy festő kezéből kiveszik az ecsetet vagy egy esztergályosnak annyit mondanak, dolgozhat, de nincs áram„ Az írást, tudom sokan olvasták. Ki így, ki úgy fogadta. Bizonyára megérne egy eszmefuttatást például annak a nővérnek a véleménye, aki úgy fogalmazott, könnyű a cikk szerzőjének, nincs mit veszítenie, egyszerűen továbbáll, de nekik „itt kell lakni”. Hozzátette: magának nem élnek itt a gyerekei, s ha kitudódik is valami, nem éreztetik velük... S érdemes lenne elgondolkodni egy másik kórházról, amelynek az orvosai jelezték, az írás róluk szól. Szóval sokan elolvasták, bár úgy vélem a címe feletti kis mondat elkerülte néhány ember figyelmét. Ez így szól: Vitassuk meg! Vagyis jelzi azt, hogy a felsorolt gondolatok nem jelentenek szentenciát, viszont megvitatásuk alkalmas arra, hogy ezáltal is előre haladjon az egészség ügye. Vita manapság igen sok kérdésről zajlik az országban. Éppen szombaton adtunk közre egy felhívást, amelyet a Hazafias Népfront Szolnok Megyei Elnöksége fogalmazott meg, s amelyben kezdeményezi, hogy a mozgalom megújulásáról, annak módozatairól várják a szervezetek, az állampolgárok észrevételeit. Tehát, jó néhány dologról vitázunk, s látható: a korábbi évekhez képest, ezek nem csupán akkor kerülnek már a nyilvánosság elé amikor lezárultak, hanem folyamatukról, állomásaikról „értesülhet” az állam polgára sőt részt is vehet bennük. S ez nemcsak kívánatos. hanem már-már természetes, elfogadott dolog. Korábban sokszor elhangzott, ki-ki csak ahhoz szóljon hozzá, ami közvetlenül hozzá tartozik, azonban kiderült az embereknek van véleményük, azt el akarják mondani, és el is mondják, a nagy kérdésekről is. A vitáknak mindig megvoltak a játékszabályaik, s mindig is megvolt a maguk etikája. Ha tehát valaki vállalja a gondolatait és érvel, „illik” arra gondolattal, érvekkel válaszolni. Ez persze korántsem ilyen nyilvánvaló. A mai napra kikristályosodott az a vélemény: nem jó, akadályozza a társadalom előrehaladását, ha valaki hatalmi pozíciójának érvényesítésével szól egy adott kérdés vitájához, tesz pontot annak végére. E megoldásra ismerünk kis példát saját környezetünkből talán mindannyian, s nagy, mondhatnánk brutális precedensekkel szolgál legújabbkori történelmünk. Ezeknek a hónapoknak a nyilvánossága azonban sem kisebb sem nagyobb mértékben aligha tűr meg ilyen példákat. Lám jómagam is azt írtam általánosítva: „egyik városunkban”. Tettem ezt azért, mert a ,',megoldás” modellértékű. A jászberényi dr. Jánosi Gábor sebészorvos esete példa valamire. Az ügy persze, úgy érzem, koránt sincs lezárva. Kétféle értelemben sem: egyrészt, minden bizonnyal lesznek hozzászólások a Népszabadságban megjelent íráshoz. Figyelemre méltó gondolatokkal járulnak majd hozzá egy álláspont tisztázásához. Másrészt a kórház pártalápszervezete e héten zajló tanácskozásán, feltételezem, foglalkozik az ügy- gvel. Véleményt alkotnak az inkriminált cikkről, is. Immáron egy konkrét példa alapján. Hajnal József A bizalom fogyó tőke Demokratikusan a demokráciáról Nem a megszokott módon tárgyalta a túrkevei városi pártbizottság a pártdemokrácia érvényesülését és fejlesztésének feladatait. Tavaly nyáron került először ez a téma a végrehajtó bizottság, majd a párbizottság elé. A két testület megállapításait vitára bocsátották az alapszervezetekben. Az így szerzett tapasztalatokkal kiegészült anyagot tárgyalta meg ismét a városi pártbizottság. Az általa leszűrt tapasztalatokról beszélgettünk Debreceni Péterrel, a városi pártbizottság titkárával: — Röviden hogyan jellemezné V pártdemokrácia érvényesülését Túrkevén?-.— Talán úgy, hogy a pártélet alapvetően megfelel a demokratikus centralizmusnak. — És részleteiben? — Ügy már árnyaltabb a kép. — Mit ért ezen? — Azt például, hogy a párttagok jórésze taggyűléseken nem nyilvánít véleményt, főleg akkor, ha tapasztalatai, gondolatai eltérnek a vezetőség megállapításaitól. — Mit pondol, miért van ez így? — Bizonyos fokú bátortalanság. a vitakészség,. a vitakultúra hiánya miatt. — Csak azért? — Nem csak azért. Sok 'egyéb tényezőnek is van szerepe ebben. Többek között annak, hogy az előterjesztések sem tartalmazzák az eltérő véleményeket, ezáltal nem segítik a vita kibontakozását. Több a'.apszervezet tervezőmunkája változatlanul statikus, a napirendek periodikus ismétlődése arra vall, hogy néhány pártvezetőség nem ismeri a párttagok véleményét, érdeklődési körét. — Említette ia toitakészség hiányát, hehet, hogy a korábbi gyakorlat megrögződött (az emberekben, de az is lehet, hogy az érdemi eszmecseréhez kevés információval rendelkeznek. — Van olyan tapasztalatunk. hogy az alapszervezeti titkárok nem mindig továbbítják a városi pártbizottságon hallottakat. Hiányosságként könyvelhető el az is, hogy a különböző előterjesztések készítésekor a szakemberek, a tömegszervezeti vezetők és a pártonkívüliek véleményének kikérése nem mindenütt és nem minden tekintetben vált a demokráciát erősítő gyakorlattá. — Előfordult-e már tisztségviselő visszahívása? Mik jelzik a párttagság jogainak érdemi érvényesülését? — Tisztségviselők visszahívására még nem került sor. Betudható ez bátortalanságnak, esetenként talán igénytelenségnek is. A párttagok jogainak érdemibb ér' vényesülését jelzi választásokkor a többes jelölés és a városj pártbizottságba való delegálási lehetőség is. — A demokrácia ürügyén elhangzanak-e megalapozatlan bírálatok? — Előfordul hogy szélsőséges, térben és időben behatárolhatatlan vélemények hangzanak el. amelyek nem járnak önvizsgálattal. Tapasztalható az is hogy vannak, akik demokratikus jogaikra hivatkozva részt kérnek a döntések előkészítéséből de a végrehajtás munkálataiból kivonják magukat. — Miben látja a pártdemokrácia fejlesztésének legfőbb hasznát? — Abban, hogy a párttagok érzik: nemcsak végrehajtói, hanem tevékeny alakítói is a politikának. A tisztségviselők meg abban a tudatban végzik munkájukat, hogy senki sem érezheti magát páholyban. Mindenkinek jól kell gazdálkodnia a bizalommal, mert a bizalom fogyó tőke. — Köszönöm a beszélgetést. S. B.
