Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám

1989. JANUÁR 21 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A szolnoki Klauber úti óvodában második éve folyik orosz oktatás. Képünkön a nagy- csoportosoknak tart orosz nyelvű foglalkozást Nagy Szilvia óvónő. — nzs— Kecskemét várja a látogatókat Szilikátipari, formatervezési triennálé Negyedik alkalommal vár­ja látogatóit Kecskeméten az Erdei Ferenc Művelődési Központban az Országos Szi­likátipari és Formatervezési Triennálé. Több, mint tíz esztendeje, az első rendez­vény életre hívásakor meg­fogalmazott célja ma is idő­szerű : arra vállalkozott, hogy a magyar üveg- és ke­rámiaiparban dolgozó terve­zők és gyártók számára há­romévenként lehetőséget nyújt a bemutatkozásra, megmérettetésre. A triennálé szervezői — a Képző- és Ipargiűvészeti Lektorátus, a Design Center, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége és a Bács-Kiskun Megyei Tanács és intézmé­nyei — végül is 23 pályázó 77 pályaművét fogadták el. A számokkal ellentétben a helyszín egyértelműen szem­besít azzal a ténnyel, hogy az országos rendezvény ez­úttal alig több, mint egy szűk keresztmetszetet adó kamarajellegű tárlat. Mint a katalógus adatai­ból kiderül, az idei alkotó­gárda átlagéletkora nem több, mint huszonegynéhány év. Amenyire örülhetnénk a Volák Judit vázacsaládja fiatalok megújulásra, fel­frissülésre utaló jelenlété­nek, annyira szomorkodhat- nánk is azon, hogy a szakma középmezőnyének neves képviselői távol maradtak. Érvényes mindez a gyári tervezők mellett az egyéni tervezőkre is, akik pedig a hetvenes évek elejétől jó évtizedig lelkes és fáradha­tatlan kezdeményezői vol­tak az efféle megméretteté­seknek. Nem véletlen, hogy tizenöt esztendővel ezelőtt éppen a Képző- és Iparmű­vészek Szövetsége szorgal­mazta elsőként (legelőször a textil műfajában) a nyilvá­nos bemutatkozások szerve­zését elsősorban azért, hogy ezáltal is felhívja a figyel­met a tervezői munka fon­tosságára és lehetőségeire. A mostani, színvonalában igényes, de meglepően kicsi anyag láttán mindenesetre nehéz lenne kitalálni, hogy a távolmaradás, a triennálé presztízsvesztése a vállalati vagy a tervezői magatartás­ról árulkodik-e inkább.. Az oknyomozás alighanem igen 'messzire! vezetne. Minden­esetre beszédes tény, hogy például egy olyan intézmény, mint a neves Hollóházi Por­celángyár mind a szervezés­től, mind a kiállítástól távol tartotta magát. Még akkor is furcsa ez az alapállás, ha pedig köztudomású, hogy a gyárakon, vállalatokon belül a legutóbbi időszakban a belső mozgások leszűkültek, és a tervezők egyre kisebb lehetőséget kaptak a kísér­letezésre. A képhez hozzá­tartozik még az is, hogy eb­ben az iparágban tevékeny­kedő gyárak exportja a leg­utóbbi években jelentős mértékben nőtt. A rendez­vényt megelőző sajtótájé­koztatón azonban az alkal­mazásban álló tervezők két képviselője is elmondta, hogy mindebben csak kis szerepet, lehetőséget szán­tak az önálló tervezői mun­kának. A gyári gyakorlat­ban a rendkívül rosszul fi­zetett formatervezői, „máso­ló” bérmunkától a hagyomá­nyos formatervezői státusz teljes felszámolásáig sokfé­le átmenet fellelhető. Igaz­ságtalan lenne persze a kri­tika, ha kiegészítésként szót sem ejtenénk a kisebb tételt képviselő, a nyugati piaco­kon is eladható, formater­vezett, igényes kerámia- és üvegtárgyakról, termékekről. Az étkezőkészletek, po­hár- és vázasorozatok, szem­gyönyörködtető üveg- és ke­rámiatárgyak összessége ar­ról is beszél, ami a rendez­vény ideális esetben lehetne. Tükrözhetné például az iparág, a gyártmányfejlesz­tés mai állapotát, de emel­lett lehetne például ötlet­börze is, aminek az érdekel­tek alighanem praktikus hasznát is látnák. Egyidejű­leg mutathatná be, hogy mit produkál és mit produkál­hatna az ipar. Elindíthatná a látogató, de még inkább a tervezők fantáziáját, milye­nek lehetnének a kilencve­nes évek használati kerá­miái és üvegedényei. A szak­ma képviselőinek december Végéig tartó bemutatkozása a ' kívánatos ' szélsőségektől tökéletesen tartózkodó, le­hetőségeinél minden vonat­kozásban szerényebb képet tár a látogató elé. Károlyi Júlia Szolnok megyében már egyszer szerveztek Mire jó az iskolatanács? Nem sok helyen éltek a lehetőséggel Az 1985-ben megalkotott új oktatási törvény lehetősé­get ad az iskolatanácsok létre- zására. A dokumentum az iskolatanács fő feladatának jelölte meg, hogy fogja össze az egy-egy adott oktatási in­tézményt támogató szerve­ket, egyesületeket, gyárakat, vállalatokat. s szorosan együttműködve segítse a pe­dagógusok munkáját. A tör­vény természetesen megha­tározta a testületek létreho­zásának módját, összetételét, jogait. Az iskolatanács véle­ményezi többek között a tan­év rendjét, a házirendet, az oktatási intézmény költség- vetését, a pályaválasztást se­gítő tevékenységet, a műkö­dési szabályzat rá vonatkozó részét, a gyermek- és ifjú­ságvédelmi munkát. A testü­let javaslattevő jogköre kiter­jed szakosított tantervű osz­tályok, fakultatív foglalko­zások. önköltséges szakkörök, tanfolyamok indítására. ez iskolai életről való »tá jékozta­tás formáira, továbbá a gye­rekek, fiatalok érdekvédel­mének módjaira. Közvetítik a társadalom igényeit A feladatokból, jogkörök­ből is látszik, hogy az isko­latanács azon túl, hogy segíti a nevelő-oktató munkát, tu­lajdoniképpen közvetíti is a helyi társadalom igényeit • az intézményekkel szemben. Ha­sonló testületek működtek már a felszabadulást követő években is az ország néhány településén, köztük elsőként éppen Szolnok megyében. A hagyományok ellenére sem mondhatjuk, hogy sok isko­la élt a törvény adta lehető­séggel. A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága tavaly decem­berben vizsgálta az iskolata­nácsok helyzetét. A testüle­tek társadalmi irányítását ugyanis a népfront-látja el. A megyében mindössze 19 ál­talános és középfokú iskolá­ban alakultak iskolataná­csok. Az intézmények közül tizenkettő általános iskola, három gimnázium, egy szakT középiskola, egy gimnázium és szakközépiskola, valamint kettő szakmunkásképző inté­zet. (Nagyjából hasonló számban alakultak iskolata­nácsok az ország többi me­gyéjében is.) A vizsgálat be­bizonyította. hogy létrehozá­sukról igencsak megoszlik a pedagógusok véleménye. Vannak, akik illetéktelennek tartják az iskolatanácsot ab­ban, hogy úgymond, beleszól­jon az oktató-nevelő munká- ,ba. az intézmény életébe. Mások úgy vélik, -a vállala­tokkal, különböző szerveze­tekkel kialakított eddigi jó kapcsolat, együttműködés ré­vén is kap az iskola anyagi támogatást. Jóllehet, az ok­tatási törvény nem szól a feladatok között anyagi tá­mogatásról, az iskolataná­csokról mégis sokaknak első­ként ez jut az eszébe. A ti­zenkilenc intézmény iskola- tanácsa szinte ahány, annyi­féle módon működik, a helyi sajátosságoknak megfelelő­en. Megkerestünk két isko­lát, hogy a tapasztalatokról érdeklődjünk. Ahol folytatták a közös munkát A Szolnoki Tallinn Álta­lános Iskolának pttjártunk- kor' vendége volt. Maglódi Gyula, az iskolatanács elnö­ke, körzeti népfronttitkár, éppen a pályaválasztásról be­szélgetett a nyolcadikosok­kal A 605-ös számú szakkö­zépiskola és szakmunkáskép­ző intézet nyugdíjas 'pedagó­gusa több évtizedes tapaszta­lat birtokában javasolt szak­mákat; pályákat a fiatalok­nak. — Az iskola körzetében lé­vő szervezetekkel, á szülők­kel már az oktatási törvény megjelenése előtt is jó kap­csolatunk volt — emlékezik vissza Bereczki Lajosné igaz­gatónő. — 1980-ban — egy kísérlet nyomán — kezdtük el kialakítani helyi nevelési rendszerünket, megteremteni az iskola sajátos arculatát. A lakótelep társadalmi, politi­kai szervezetei a segítsé­günkre voltak a gyerekek személyiségének fejlesztésé­ben Tanulóink számára köz­életi szereplési lehetőséget nyújt a lakóbizottságuk munkájában való részvétel, a népfronttal közösen indí­tottuk a virágos iskola, virá­gos lakótelep akciót, segéd­keztek diákjaink is a körzet őszi-tavaszi nagytakarításá­ban. a hulladékgyűjtésben — hogy csak néhány példát em­lítsek, de voltak együttmű­ködési szerződéseink a Me­zőgép Vállalattal, a búto> gyárral, a vegyiművekkel, a munkásőrséggel, a nyomdá­val is. Amikor az oktatási törvény életbe lépett, csupán arról volt szó, hogy a már meglévő kapcsolataink alap­ján létrehozzuk a testületet, folytassuk, illetve tovább ja­vítsuk a közös munkánkat. — Mikor alakult meg a testület? — 1986-ban, amikor az is­kolánk középtávú tervét ké­szítettük el, s ebben már természetesen szerepel a hu­szonegy tagú iskolatanács munkája is. — Volt-e olyan kezdemé­nyezése, kívánsága az isko­latanácsnak, amely sértette Gazdász téli esték A Jászságban, a Nagykunságban és a Tiszazugban A régi gazdakörök hagyo­mányait követve téli kert- gazdaestéket, szakmai kis­termelő-találkozókat, tanfo­lyamokat tartanak a jászsá­gi, nagykunsági és a tisza­zugi települések művelődési (házaiban, egyéb közösségi helyiségeiben. A hosszú téli estéken a mezőgazdasági üzemek, termeltető' vállala­tok szakemberei, kutatók, TIT-előadók tartanak elő­adást a kistermelést érintő agrotechnikai kérdéseikről, vetcimagellátásról, a terme­lési technológiákról, az olt­ványkészítésről, de az állat­tartás helyzetével, gondjai­val és feltételrendszerével is foglalkoznak. A továbbképzést, a szak­mai ismeretek bővítését szolgáló estekre, kertbarát­találkozókra szükség is van, hisz a megye ötmilliárdot meghaladó mezőgazdasági termelésének egyharmadát a kistermelők, háztáji gaz­daságok adják. A nagyüze­mekkel, áfészekkel integráló kisgazdaságokban, kertba- rátkörökben 95 ezer család foglalkozik zöldség-gyü­mölcstermeléssel, jószág­tartással. Háromnegyed ré­sze árutermelésre rendezke­dett be. Az árak emelkedé­se, a termelés drágulása ar­ra sarkallja a termelőket, hogy bővítsék ismereteiket, termékszerkezetüket, olyan kultúrákat is. termesszenek, amelyek jövedelmezőek és esetenként kompenzálnák egyes növények bevételi ki­eséseit. Jászberényben és közvetlen környékén ahol elsősorban a zöldségterme­lésnek és a méhészetnek van nagyobb kultusza, há­romszáz termelő látogatja az érdeklődési körének meg­felelő esti rendezvényeket. Mezőtúron és Karcagon a gyógy növény termesztéssel, a fóliás kertészkedéssel is­merkednek, tanulmányozzák az új fajtákat. Újszászori és Jászalsószentgyörgyön töb­bek között az új kukorica­fajtáik megismerése és ter­mesztési módja van az ér­deklődés homlokterében. A gazdász téli estéken, számos helyen videót is szívesen használnának szemléltetés­re, de hiányzanak a szakmai ismereteket nyújtó videoka­zetták, így maradnak a ha­gyományos módszerék, a diavetítők, a tábla meg a kréta. volna az intézmény „bel- ügyeit”, önállóságát? — Nem. A testület a ta­nítványaink iskolán kívüli nevelését, tevékenységét se­gíti. A már említett formá­kon kívül, a népfront példá­ul nyaranta 6—8 alkalommal sport-, illetve játékos prog­ramot szervez. — Az iskolatanácsról so­kan úgy gondolják, hogy fi­noman fogalmazva, az okta­tási intézmények működési feltételeinek javítására hoz­ták létre. — Ez nem igaz, bár' nem tagadom, hogy kap az iskola anyagi támogatást is. A bú­torgyár KISZ-alapszervezete fizeti a diákok német nyelv- tanfolyamát. s kaptunk a gyártól videomagnót, színes televíziót is. A Mezőgép pe­dig 40 ezer forinttal támo­gatja a Tallinnka néptánc- együttesünket. Ez azonban az iskolatanács megalakulása előtt is így volt. Aholföleg segítségre számítanak Az anyagi támogatást ille­tően hasonlóan vélekedik Tóth József, a Szolnoki Ke­reskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet . igazgatója is: — A sportpályánk létreho­zását öt vállalat, valamint az iskolaszövetkezet és a sport­egyesület, összesen 212 ezer 350 forinttal támogatta. Mi sajnos olyan helyzetben va­gyunk, hogy az iskolatanács­tól is várjuk, hogy segítsen a tárgyi feltételeink javításá­ban. Reggel héttől este hétig tanítunk, a köyetkező tanév­től tantermeket kell kölcsö­nöznünk. — Hány vállalattal van­nak kapcsolatban? — Több mint harminc vendéglátó, illetve kereske­delmi vállalattal, szövetke­zettel. Az iskolatanácsban azonban csak 21-en vagyunk A pedagógusokon, szülőkön kívül többek között a Jász Nagykun Vendéglátó Válla­lat, az Ideál Kereskedelmi, az Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat, a Szolnok és Vi­déke. Áfész, a Meszöy. a Ki- sosz és a népfront képviselő­je dolgozik a testületben. — Hogyan segíti az iskola- tanács a tartalmi munkát? — Korábban is szoros együttműködés alakult ki a vállalatokkal, a szövetkeze­tekkel a szakképzésben, s ,a végzős fiatalok elhelyezése­ben. Diákjaink tanüzemek - ben. tanboltokban, vállalati szakoktatók irányításával töltik el a gyakorlat egy ré­szét. — Volt-e valamilyen ja­vaslata a szakképzésben a testületnek? — Igen. A közelmúltban a Jász Nagykun Vendéglátó Vállalat vetette fel, hogy a fiatalok elhelyezkedési gond­jainak megkönnyítésére ösz- sze kellene vonni a szakács és cukrász szakmát. A vál­lalat ugyanis így iobban tud­ná foglalkoztatni a vég zed ifjú * szakembereket. — Mit válaszol erre az is­kola? — Ebben a kérdésben nem dönthetünk önállóan, továb­bítani kell az elképzelési a minisztériumnak. — Mi a véleménye az is­kolatanácsról. mint testület­ről? — Túl sok illúziót nem ér­demes táplálni .iránta, nem fogja „megváltani a világot”. Ügy gondolom, hogy legfőbb erénye abban áll, hogy egy­ségesebbé teszi, összefogja az eddig is meglévő kapcsolata­inkat. Tál Gizella Turcsányj Judit munkája

Next

/
Oldalképek
Tartalom