Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-21 / 18. szám
6 Neiwietkflzi körkép 1989. JANUÁR 21. Washingtoni külpolitika A George Bush vezette, tegnap hivataliba lépett új amerikai kormány egyik jellegzetessége, hogy nem igazán új. Tagjainak többsége szolgált már Reagan elnök alatt, és kevés 'kivétellel va- lamennyiük — vezetőjükhöz hasonlóan — a mérsékelt középutat képviseli a Republikánus Pártban, amelyet némi leegyszerűsítéssel — a demokratákéval ellentétben — a konzervatívok pártjának tekintenek az amerikai politikában. Bush óriási kezdeti előny-, nyel indul: a szintén republikánus Ronald Reagan elnökségét még ellenfelei is sikeresnek ítélik. A külpolitikáiban az új kormány gyorsan változó világgal kerül szembe, kihívásaira új válaszokat kell kidolgoznia. Véget értek a „mézesbetek” a törvényhozással, hamarosan alapvető problémákkal, a törvényhozás demokrata többségével kell George Bushmalk megbirkóznia. Az új elnök pekingi és ENSZ-nagyíkövetként, a CIA vezetőjeként és alelnökként a világpolitikában sok tapasztalatot szerzett, személyes törekvései is főiként e terület felé vonzzák. Szakszempontból elsőrangú gárdát állított össze: James Baker külügyminiszter nemzetközileg ismert, akárcsak Brent Scoworoft tábornok, a nemzetbiztonsági tanácsadó, aki már Ford elnök alatt, Kissinger külügyminiszter idején dolgozott e területen. A védelmi miniszter, John Tower sokáig a szenátus katonai bizottságának elnöke, utóbb a genfi fegyverzetkorlátozási tárgyalások egyik vezetője volt. Sokat vitatott kérdés az ú; kormány köreiben, hogy milyen távlati politikát folytassanak Kelet-Burópában, azaz: hol vannak a határai az együttműködésnek az Egyesült Államok és a Szovjetunió európai szövetségesei között, hogyan reagáljon Washington, ha a Szovjetunió biztonságát látná fenyegetve valamely szocialista országnak a Nyugat felé való fordulásával. Erre az elméleti kérdésre Washingtonban egyelőre így válaszolnak: semmi jele annak, hogy az új szovjet vezetés helytelenítené, akadályozná például Magyarország szélesedő nyugati kapcsolatait, hiszen a gazdasági-pénzügyi helyzet nemkülönben a nemzetközi légkör javítása a VSZ valamennyi országának sürgető érdeke. A Busih-kabinet új kihívásokkal kerül szentbe Nyu- gat-Európában is, ahol 1992- iben kiteljesedik a Közös Piac, ami sérti az Egyesült Államok alapvető gazdasági érdekeit. Politikai téren pedig élesedő viták várhatók arról, hogy szükség van-e az új helyzetben a Washington által igényelt mértékű fegyverkezésre, haderőkre, ezen belül az Európában állomásozó amerikai csapatok mostani létszámára. A japán kihívás Óvatos derűlátás A Bush-konmány külpolitikája a reagani alapokon kíván elindulná: a kaitonai erő fejlesztését hangsúlyozza, egyúttal azt is, hogy szándékában áll a haderő- csökkentési folyamat továbbvitele, az együttműködés a Szovjetunióval a kétoldalú vitás kérdéseik és a i regionális válságok tárgyalásos megoldásában. A washingtoni politika kibontakozására hosszaibb-rövi- debb ideig még várni kell majd. A Bush-gárda — jog- : gal — abból indul ki, hogy < a nemzetközi környezet 'gyorsan' változik; az ország belső gazdasági helyzete és a közhangulat is megköveteli az amerikai kül- és kato- ' napolitika átértékelését, az új helyzetnek megfelelő cé- 1 lók 'kitűzését. 1 Ez azt jelentheti, hogy Wa- 1 shington óvatos derűlátással i tekint az' amerikai—szovjet 1 kapcsolatok további fejlesz- 1 tése elé, még ha George 1 Bush egyelőre nem is vette át Reagantól a Mihail Gorbacsov iránt érzett nagymérvű rokonszenvet, s ezzel a bizalmat. Mindenesetre tü- nedezni látszanak a fenntartások azzal kapcsolatiban, hogy „igaziak-e” a változások a Szovjetunió bel- és külpolitikájában. Bush elfogadni látszik szövetségeseinek azt a véleményét, 'hogy Gorbacsov helyzete szilárd; valódi, tartós változásokról van szó, s ezek kiaknázása, a , szorosabb együttműködés nyugati érdek is. Gyors sikereket ez nem jelent: á fegyverzetikoriáto- zás terén a Bush-kormány- nak még nincs politikája, mivel hosszú, nehéz harcban kell majd összeegyeztetnie a hadsereg (s mögöttük a republikánus szélsőjobboldal) fegyverkezési igényeit a demokrata többségű törvény- hozással, amely az ország súlyos pénzügyi helyzetében a takarékosság híve. Kapcsolat Kelet-Európával Az európai szocialista országok vonatkozásában a Bush-konmány ugyancsak a reagani gyakorlatiból indul ■ki, amely ezeket az államokat, nem „keleti tömbként” kezelte, hanem önálló partnerként, úgy és annyira fejlesztve velük a kaipcsoüaitot, amennyire az adott ország kívánta, s amennyire ez lehetséges volt. Magyarország egyfajta „iskolapélda” e politika sikerére; Washington és Budapest viszonya szívélyesebb, mint a háború óta bármikor volt, a megjavult politikai viszony talaján fejlődésnek indulták a gazdasági és egyéb kapcsolatok. Az Egyesült Államok azért is új kihívások elé kerülhet, mert a változatlanul gyorsabban fejlődő Japán pénzügyileg meghatározóbb szerepet játszik a világban. — és az amerikai gazdaságban. Másfelől a latin-amerikai országok sok tízmilliárdos adóssága jelent veszélyt. Kö- zép-Amerikában egyébként — Nicaragua, Kuba és a salvadori felkelés kérdéseiben — a Bush-kormány, hír szerint, a fenyegetődzés helyett a tárgyalásokra helyezi majd a hangsúlyt. Bush és gárdája várhatóan kezdeményezni fog a közel-keleti rendezés: érdekében, miután a Reagan- konmény végre elismerte a PFSZ-t. Az egyetlen járható út a nemzetközi konferencia, amely csak szovjet részvétellel lehet eredményes. Az amerikai—szovjet közeledés nyomán e területen is kilátás nyílik a haladásra. Mindez nem jelenti, hogy mindenképpen a békás együttélés zavartalan éveire számíthatunk. George Bush és kormánya visszakanyarodhat az első reagaiii évek keménységéhez, ha úgy érzi, hogy a nemzetközi fejlemények, a Szovjetunió politikája alapvető amerikai érdeket veszélyeztet. Erre mindenesetre jelenleg semmi nem utal: a bécsi utótalálkozó sikeres befejezése fontos jel arra, hogy mindkét nagyhatalom tartós célja a közeledés, amely egyúttal a nemzetközi enyhülés alapja. Heltai András London: Az ösz- szesen 589 millió fontsterlinges költséggel épülő La Manche-csa- torna-alagút londoni terminál pályaudvarának makettje. A Watter- loo Stadion területén létesítendő új csatorna-pályaudvar építését 1989-ben kezdik meg és 1993. májusában adják át a forgalomnak, a csatorna-alagút- tal együtt. (Tele- fotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség). Szovjetunió: Készülődés a választásra Az éltesebb korú szovjet állampolgárok sem igen tudnának kapásból válaszolni rá, mikor övezte ekkora érdeklődés a parlamenti választások előkészületeit. Ez az első gyakorlati vizsgája az új választói törvénynek, amelyet a múlt év végén fogadott el a leköszönő Legfelsőbb Tanács. Az átalakítás sorsát szívükön viselők azonban nem is az új törvény vizsgaeredményéért izgulnak. Sokak véleménye szerint jóval fontosabb, elvi jelentőségű ügyről van szó: ez lehet az alakuló új politikai rendszer fontos elemének első sikere vagy első kudarca. Andrjusenko filozófus a Moszkovszfcije Novosztyi hasábjain egyebek között arról ír, hogyan küzdenek még meglévő pozícióikért a pa- rancsutasításos rendszer hívei. Ezek az erők sosem képviseltek semmilyen népi vagy pártérdeket, őket mindig csoport- vagy klánérdekek mozgatták. A tudós szerint sem túlértékelni, sem alábecsülni nem volna helyes a tömegek politikai kultúráját, amely pedig szintén fontos eleme a március 26-i választások előkészítésének. Egy 1988 októberében végzett felméréskor a megkérdezetteknek csupán öt százaléka tudta ókkor megnevezni saját jelöltjét” 42 százalék még arra sem tudott felelni, kit tartana alkalmasnak saját érdekeinek képviseletére. A jelöltek állítása január 24-ig tart, akkor befejeződik a képviselői helyeikért versengők névsorának összeállítása, s kezdetét veszi a választási küzdelem. Maga a választási harc, a korteskedés fogalma is idegenül cseng a szovjet politikai környezetben, pedig az új törvény megalkotói igazi csatára is lehetőséget teremtettek. Üj legfelsőbb törvényhozó testület jön létre, a 2250 küldöttből álló népképviseleti kongresszus. A küldöttek közül 750—750-et a területi, illetve a nemzeti-területi választókörzetekben választanak meg, a maradék egy- harmada mandátum sorsáról — s ez az új rendszerű választások egyik fő újdonsága — az SZKP, továbbá más társadalmi, szövetkezeti mozgalmak, szervezetek közvetlenül döntenek. A lakóterületi körzetekben 257 300 lakosra jut majd egy képviselő. A nemzeti-területi körzetekben a köztársaságok és autonóm területek, az ott élők létszámától függetlenül azonos létszámú küldöttet választanak meg. Az SZKP Központi Bizottsága múlt heti ülésén döntött a párt által megválasztandó száz küldött jelölésének és megválasztásának módijáról. A választói körzetekben indítható jelöltekről lakossági, munkahelyi jelölőgyűléseken döntenek majd. A törvény nem szabályozza, hogy ki kezdeményezheti egy jelölőgyűlés összehívását, az egyedüli megkötés, hogy — ha munkahelyi közösségről van szó — a tagoknak legalább a fele, lakóhelyek esetében legalább 500 ember jelen legyen. Minden 21. életévét betöltött szovjet állampolgár jelöltté válhat, s itt az egyetlen feltétel, hogy az adott választói körzetben lakjon vagy dolgozzon. A szervezetek, mozgalmak jelöltjeinek természetesen az őket jelölő szervezet tagjainak kell lenniük. A párt és a szervezetek jelöltállítási rendije némiképpen eltérő. Először az alapszervezetek javaslatot tesznek a központi szerveknek, amely azután dönt a jelöltek állításának és megválasztásának lebonyolításáról. A második szakaszban minden, választó — akár tagja a szervezetnék, akár nem — véleményt mondhat mindegyik jelöltről, s csak ezután kerül sor a küldöttek megválasztására. Példa nélküli a szovjet választási törvény adta új lehetőség. Ennek értelmében a jelölőgyűlések minden résztvevőjének joga van vitára előterjeszteni akár saját személyének jelölését is. A Siaj- tó jelentései szerint néhá- nyan már éltek is ezzel a lehetőséggel. Hivatalosan az válik jelöltté, akire a jelen- • lévőknek több mint a fele adja támogató szavazatát. Alig több mint egy hét múlva véget ér a jelöltek állítására fordítható idő. Január végén a választási bizottság elkészíti a 2250 mandátumért versengők listáját, s ekkor kezdődik meg az a küzdelem, amely a választók bizalmának megnyeréséért folyik majd. Szántó András Automata fegyverekkel és páncélököllel vívott utcai harcot Bejrutban a két síita milícia, az Amal és a Hezballah A stratégiai fontosságú Dél-Libanon birtoklásáért legutóbb kirobbant elkeseredett Amal—Hezbollah küzdelemnek legkevesebb száz halottja és többször annyi sebesültje van. A jelenlegi síita belharc az eddigiek közül talán a legkegyetlenebb: számos elfogottat családja szeme láttára koncoltak fel, másokat éjjeli álmukban lepve meg, ágyukban fojtottak meg vagy lőttek szitává. A sokszor családtagokat is szétválás ztó-szembefordí tó ellentétek mind mélyebbek — s a véres öldöklés csak tovább szélesíti a szakadékot az immár másfél évtizede száz sebből vérző Libanonban, ahol, 10 452 négyzetkilométeren összesen 17 vallás — „felekezeti nemzetiség” — hívői élnek, alig 3— 3,5 millió ember. A síiták a keresztes vitézek, a mamelukok, majd a török katonaság üldözöttéiként a XVI—XVIII. században telepedtek le Libanon' legkopárább, főként déli területein, ahol feudális közösségekben, a legszegényebbként, oligarchák földműveseiként éltek. A társadalom szélére szorulva legfőbb vigaszuk sajátos történelmi- vallási felfogásuk volt. Mitológiájuk szerint a Mohamed próféta utáni 12. imám 874-ben elrejtőzött a halandók szeme elől — de egyszer visszatér, és igazságot szolgáltat. Ekkor a jogfosz- tottaik — akik megőrizték igazi hitüket — feltámadnak, és öröklik az elnyomóktól megszabadult földéket. Az 1982-es nagy izraeli invázió miatt tömegesen menekültek a nagyvárosokba, ahol nemcsak hátrányos helyzetükre, de a mind népesebb tömegekben rejlő erejükre is ráébredtek. A hároméves megszállás idején velük szemben tömegesen alkalmazott izraeli terror félelmetes erőt szabadított fel: ennek következménye volt a megannyi öngyilkos-merénylet az izraeli, majd az amerikai—francia— brit expedícdós erők ellen Az Amal, a „Rernéry”- ről elnevezett legnagyoDb síita szervezet a „kirekesztettek mozgalmaként” a 70- es évek közepén alakult meg, de a külvilág számára csak a megszállók elleni támadásai idején vált ismertté. A Nabih Berxi ügyvéd vezette Amal „fénykora” 1984- ben volt, amikor a muzulmán milíciák — s köztük az Amal — visszahódították Nyugat-Bejrútot a maroni- ta keresztény erőktől. Az Amal nemzeti és világi célokat hirdetett Libanon politikai rendszerének korszerűsítésére; így egyetlen támogatóra lelt — Szíriára —, s vált ezért Damaszkusz leszorosabb szövetségesévé Libanonban. Erejének nagy részét a szíriai fegyverekkel 1985— 88 között vívott „táborok háborújára” fordította: harcolt a palesztinok, Arafat hívei ellen, akik\Szí- ria ellenfeleivé váltak. 1986-tól kezdve azonban az Amal rovására a síita közösségen belül számos in- tegrista szervezet kapott lábra — a legjelentősebb közöttük ja Hezbollah: ez a csoport elutasította a „világi”- célokat, az „iszlám forradalom” és a teheráni fundamentalista rendszer hű követőjévé vált — Irán komoly anyagi, katonai tárnom gatásával. S mivel Szíria számára stratégiai érdek, hogy ellenőrzése alatt tartsa DéL-Ldibanont, a két szervezet között az utóbbi másfél-ikét évben mindennapossá váltak az összecsapások. Amíg az Amal délen lefegyverezte és száműzte a Hezbollah-erőfcet, azok Bejrut síita 'külvárosait „hódították meg” véres küzdelemben. Utóbb emiatt a 10 ezer szíriai katona e külvárosokba is bevonult. Az integristák jelenlegi fő bázisát a Bejrut déli külvárosaiban, valamint a Be- kaa-vöilgyi Baalbeiklben élő nagyszámú menekült, a sok állástalan és jövedelemmel alig rendelkező fiatal alkotja. A sokszor nyugati túszok elrablójaként is azonosított Hezbollah politikai befolyása az iraki—iráni háborúban létrejött tavaly augusztusi tűzszünet nyomán jelentősen visszaesett. A küldetésként felfogott „szent 'háború” érdekében a jelek szerint minden erejüket latba' kívánják vetni, hogy visszatérhessenek az Izraellel szomszédos Dél-Lilbanon- ba. Az Amal viszont bejelentette: „megmásíthatatlan döntést hozott a Hezbollah dél-liibanoni jelenlétének felszámolásáról”, mert az integristák akciói csupán arra jók, hogy ürügyet kínáljanak Izraelnek a nagy erejű és rendszeres „visszacsa- pásra”. Eszes Tibor Amikor Bush még az út elején állt. Hívei körében egy választási gyűlésen
