Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-21 / 18. szám
1989. JANUÁR 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Építésfelügyelet a megyében Pincébe csúszott a ház Pihennek még a kőművesek, gyűjtik az erőt, és számolgatják a megrendeléseket. Kevesebben kopogtattak be eddig, mint tavaly ilyenkor, igaz akkor azért mégis meglódult az év, de mintha idén ez másként lenne. Kifogynak az építtetők az olcsón vásárolt építőanyagból, mostanában kevesebben forgatják fajükben a házépítést. Az állatorvosi ló az új házak között No, de építeni azért mégis kell, és ahol ház épül, ott hiba is van. Legalábbis ezt mondják a megyei tanács építésfelügyeleti csoportjának tagjai. A múlt évben átadott 2116 lakásból ha egy tucatnyi felel meg a legszigorúbb követelményeknek, de talán annyi se. Persze hiba és hiba között is van különbség, mert némelyiket meg, se jegyzi a lakó vagy az ellenőr — annyira megszokott már, de előfordulhat életveszéllyel fenyegető is. Sajnos ez utóbbira á múlt éviben is talált példát az építésfelügyelet. Lassan két éve, hogy létrehozták a megyei tanács építési és vízügyi osztályán az öttagú csoportot, és tevé- -kenykedésük során nem egyszer rábukkantak az épülő házak között az úgynevezett állatorvosi lóra. Egy- egy ilyen épületen gazdag fantáziával vonultatták fel a „mesterek” a kivitelezés összes betegségét. Nem csoda, hogy bele is rokkantak szegények, a házak. Tavalyelőtt egy kisújszállási házat kellett a földig lebontani, a múlt évben Tószegen produkáltak hasonlót. Tószegen egyébként nem is az a különös kór támadta meg egy sorház utolsó épületét, hanem egyetlen jól irányzott döféssel terítették le a jó szándékú kalákások a szomszédos félkész házat. Kiszedték alóla a földet. Az első éviben másfélezer ellenőrzést tartottak. A feszített tempót a következő •avben lassították, hogy az alaposságot növelhessék, és kiterjesztették a munkájukat a kisebb építőszervezetekre, géemkákra, téesz- origádokra is. — Egyértelmű megállapítás — mondta Décsei Sándor csoportveze- » —, hogy csak lassan javul íz építési morál. A 600 há- d tagos kivitelezésű ház el- enőirzése során 490 hiányos- iágot tapasztaltak (tovaly- ;lőtt ez meghaladta az el- enőrzések számát), és közünk 49 az épület állékony- ;ágát is veszélyeztette. A hibák többnyire ismét- ődnek, mert az ember egy- ;zer épít, s ha már egy el- enőrzésen kiakosították az építtetőt, nem veheti hasz- íát később. A 'magánerős akások nagyobb része csa- ádi összefogással épül, és Szakember nem volt a közelben, nem is igényelték — úgy tudták, alapot ásni mindenki tud. A pincegödörbe azután, amelynek alja mélyebben volt a kibontott szomszédos alapnál, belecsúszott a magatehetetlen ház — az ügyvédek örömére. A kár meghaladja a félmilliót. az újakkal mindent elölről kell kezdeni. Fejlődés abból származik, hogy az iparosok, műszaki vezetők tanultak a felülvizsgálatokból. Kevesebb durva hibával találkozott már tavaly a csoport, mint azelőtt, és ez mindenképpen nekik köszönhető. Híre ment a kőművesek, ácsok körében a rendszeres ellenőrzésnek, ami esetleg szakmai tekintélyüket is ronthatja. A csoport tagjai szakmai találkozókat, . tájékoztatókat is szerveztek tervezők, műszaki vezetők, iparosok részére, ahol megbeszélték a leggyakrabban előforduló hibákat és a helyes megoldásokat. Az első időben sok baj volt a hőszigeteléssel, de úgy látszik, ezen a területen megváltozott már a szemlélet. Belátták a kevés pénzű építők is,- hogy aki áldoz a hőszigetelésre, végeredményben magának spórol. Kevesebb az illegális tervmódosítás, ami pedig rendszerint a problémák láncolatát indította meg, mert a hirtelen ötlettel jött változtatás ■ következményeit nem gondolták végig. Tanulnak újra boltívet falazni a mesterek, mert a divat úgy kívánja, qs a tanulópénzt nem egyszer a gazda fizeti. A kéményeket még mindig nem tisztelik eléggé, sem szerkezeti, se füsttömörségi szempontból. Tavaly is találkoztak üreges téglából falazott kémény- nyél, kürtőbe benyúló gerendával és a „legötletesebb” kómónyelhúzásokkal. Volt köztük egy olyan, mely a padlástérben úgy kígyózott fel a szarufákat, torokgerendát kerülgetve, mintha a füstöt követné. Emelni az építési kultúrát Sokáig lehetne még sze- melgetni az „eredeti ötletekből” és aki érti a szakmát jól szórakozhatna rajtuk, pedig inkább szomorúak és elgondolkoztatok lennének az esetek. A legtöbb házban egy élet gürcölése, lemondása van, és á felelőtlenség, a szakértelem, hiánya értelmetlenné teheti a tengernyi áldozatot. Ezért dolgozik a csoport. Nem büntetni akarnak, hanem az építési kultúra emelésén fáradoznak. Erre gondoljanak téli magányukban a megrendelőket váró kőművesek is. Lukácsi Pál A hibák többnyire ismétlődnek Kiszedték a lába alól a földet A Középtiszavldéki Környezetvédelmi- és Vízügyi Igazgatóság vöröskeresztes alapszervezetének a kezdeményezésére az üzemorvosi ellátás részeként minden szerdán reggel — akik törődnek az egészségükkel — azok számára az irodaházban vérnyomásmérést szerveztek. A kezdeményezés oly népszerű, hogy volt amikor hctvenketten mérették meg vérnyomásukat. Képünkön Tasi Sándorné asszisztens mérés közben az érdeklődők gyűrűjében. Fotó: Cs. F. Másodszor is város lesz Kunhegyes? Ismét módosul a nagyközség szerepköre Mi tagadás. Kunihegyesnek fölöttébb változatos a múltja. Háborúk, járványok, természeti katasztrófák, áradások következtében eddig hétszer semmisült meg, de mindannyiszor újjáépült. Volt járási székhely, azután nagyközség lett. Tartozott Törökszent- miklóshoz, Szolnokhoz, majd Kisújszálláshoz. Ügy tűnik, szűk negyedszázada nem- tudnak mit kezdeni vele, mert hol ide, hol oda csatolták. Ámbár a felsorolás úgy teljes, ha azt is leírjuk: 1811-től 1893-ig városi rangot viselt. Hogy ez a titulus mit jelentett, azt Pontos Gábor bátsi, aki szintén 1893-ban született, húsz esztendeje így sűrítette egy bővített mondatba: addig gyalogjárdaként egy palló dukált a kerítések mellett, attól kezdve a főutca kettőt kapott, így a farosabb menyecskék is elfértek rajta kerüléskor. Meglehet adódott, aki kerülni sem akart, ámbár járhattak a címmel egyéb előnyök is, dehát ezekre emlé- kezőt rría már lehetetlen találni. Egy viszont tény, az akkori elöljáróság 1893-ban kérte a tisztelt vármegyétől a városi cím helyett a községi visszaminősítést, mivel így jóval kevesebb adót kellett fizetni az országos és a megyei kasszába. A környéknek központ Megtörtént, de bármilyen furcsa, a község azóta is vá-~ rosi szerepkört lát el a környéken. Ide járnak a szomszéd településekről dolgozni, vásárolni, árulni a piacra, felkeresni a szakorvosokat, tanulni az általános és a középiskolákban, szórakozni, az NB II-es csapatok kézi- és röplabdameccseit, a helybeli aranylábúak mérkőzéseit nézni. A sort hosz- szan lehetne még folytatni, de helyetté csak annyit: úgy tűnik, ez a most kilencezer- egynéhányszázas település 'mindenfajta hivatalos rang, cím nélkül is évtizedek óta központja a tájnak. Mindezeken • túl az is érdekes lehet: vajon hogyan látják a község újabb lehetőségét az ott lakók? Görögh Sándor nyugdíjas pedagógus évtizedek óta figyeli a helybeli élet rezdüléseit. Megírta a település történetét, vezetett honismereti szakkört, tanácstag is többször volt. — örülünk a címnek, de az is világos, ez a szerepkörváltozás nagyobb áldozatot is kíván. Nem érintek minden részterületet, csak kettőt. Az egyik, hogy a vezetésbe ma már korszerűen gondolkodó, diplomás, hozzáértő emberek kellenek. Speciális végzettségűek: jogász, építész, higiénikus orvos. — Dehát több száz diplomás él helyben. — Rájuk, felkészültségükre jobban kell számítani, meg újak is szükségesék. Ismereteim iszerint temérdek, jól képzett ember elhagyta az utóbbi évtizedekben a községet, ezért a hozzájuk hasonlókat vissza kell csalogatni, mivel a kiművelt emberfőkből soha nem elég. A másik terület a kereskedelem. Itt is adódik lej maradásunk, hiszen ismerem a feltételeket, mivel a feleségem is kereskedő volt. A Középtiszavidéki Áfész központjában erről Tóvizi Zoltán elnökkel váltottunk néhány szót. — Véleménye szerint miért nem jött ide más kereskedelmi,, megyei vállalat az eltelt évtizedek során, és lett szinte egyeduralkodó az áfész? — Én soha nem álltam az útjukban, hiszen ehhez jogom sincs. Talán a tanácsot kérdezze, mert ebben ők az illetékesek. — És ha esetleg kopogtat egy új cég? — Együttműködünk vele, bizonyára pezsdítőleg hat a kínálatra. — Mondják, ez az áfész főleg Abádszalók térségét, a tározó környékét fejleszti, — Ezek szerint derűs a helyzet? — Azért nem az, mert az alapellátás ugyan biztosított, de üzleteink kevés kivétellel aligha felelnek meg városi boltoknak. Üjak kellenének, mert hiába toidoz- gatjuk, foldozgatjuk ■ ezeket a régi gazdaházakat, nerr> lesz belőlük modern üzlet. Erre pedig most nincs pénzünk. Pedig, mi is tudjuk: kellene egy új étterem, és iparcikk áruház. Bizony kellene, évtizedek óta, Korábban talán lehetett volna valamit kezdeni, de a jelenlegi helyzetben, ez inkább jogos igény, mint teljesíthető óhaj. Tény, nem könnyű az előrelépés, ha tengernyi a tennivaló. Jobb szolgáltatás, új utak szükségesek, azután telefon, gáz, szóval a városi élet komfortja, ami éppen megérintette az itt élőket. Ez nem baj, ámbár mindehhez forint kell, mégpedig nem kevés. Érzi a tennivalókat az új tanácselnök, Szelekovszki István is, aki így kezdi mondóké j át. — Az új szerepkörhöz másféle közigazgatás szükséges. Hogy ne kalandozzak messzire, és csak a tanácsi apparátusnál maradjak: egyféle minősítés az is, hogy a 25 dolgozó között mindösz- sze négy diplomás. és valahogyan a kunhegyesi bővítés háttérbe szorul. — A tározó mellé egy kempingbüfét építettünk, de úgy, hogy csak a költségek harmadát kellett fizetnünk, mert a többi támogatás volt. Az is igaz, pár kisebb hozzánk tartozó településen is épültek új üzletek, de a teljességhez hozzátartozik, hogy mi a roffi, a burai és az abádszalóki tanácstól mindig több támogatást kaptunk, mint a kunhegye- sitől. Éppen ezért könnyebb volt ott bővítenünk. —■ Hogyan ítéli meg az ellátást, a szerepkört? Mert akad kritika is. — Előttem a megyei tanács kereskedelmi osztályának az elemzése, és ebből kiderül: az egy lakosra jutó kiskereskedelmi és vendéglátó forgalom jobb, mint bármelyik megyei nagyközségben, sőt négy várost is megelőzünk a kilenc közül. — Holott rengeteg él a községben, — Igen, de nem közszolgálatban. Ide pedig még az oklevél is kevés, hiszen emberszeretet és ismeret, no, meg türelem is szükséges. Olvastam, hogyha települést sokszor felperzselte a történelem vihara, és mindig újjáépült. Ma szerencsére ekkora tragédia nincs, de az itt lakók tűrőképessége a végéhez közeleg. Viszont a másik tartalék: az összefogás is csodákra képes. Ha megkapjuk a városi kulcsot, ez talán még a szíveket is könnyebben kinyitja. Szó se róla, eddig sem volt baj a lokálpatriotizmussal, amit bizonyít az évi 15 milliós társadalmi munka, a temérdek kétkezi segítség. Mindezeken kívül az üzemek ez évre 3,5 milliót adnak fejlesztésre, sőt a normatíva szerinti fejlesztés is újabb 5,5 millió. Soknak tűnik, holott nagyon kevés, mivel temérdek helyre kellene. — A fejlesztések megalapozottak? — Nem mind; mert az elképzelésekben új tűzoltó- laktanya és a költségvetési üzem irodaépülete is szerepelt. Erre mindössze félmilliónk volt, ezért most ezt töröltük a programból. De tovább folytatódik a gázhálózat, áz utak, a telefonközpont építése, és a szennyvíztisztító munkálatai is elkezdődnek. Megnyerni az embereket — És a sokszor emlegetett kereskedelem ? — Színesebbet, minőségében jobb áruválasztékot szeretnénk. Ezekben a hetekben tárgyalunk különböző megyei cégekkel, mivel szívesen látnánk őket a településen. Hozzáteszem, az ellátásban ezután is alapvetően a helyi áfészre számítunk, ugyanakkor úgy ítéljük meg: nem baj, ha verseny kezdődik a vevőért. Mindezeken túl az is mond valamit, hogy a legjelentősebb üzemeink: a téesz, az állami gazdaság“ de a BHG, a Vízgépészeti Vállalat és a többi cég is temérdek gépi segítséggel, társadalmi munkával támogatja a fejlesztéseket. Kellenek is ezek a gyarapodások, hiszen a városi szerepkor önmagában máról holnapra nem jelent városi ellátást., így szükség lesz az összefogásra is, mivel úgy tűnik, hogy a címben szereplő kíváncsiskodás, miszerint város lesz-e másodszor is Kunhegyes, április első napjaira kérdőjel nélkül, múlt időben is időszerűvé válik. D. Szabó Miklós Törökszentmiklóson Elhalasztották a fedett piac építését Szocialista országokba Drágább repülőjegyek A MALÉV tájékoztatása szerint a forintnak — a rubelhez mért — leértékelése következtében január 3-tól 7,4 százalékkal emelkedett az Albániába, Lengyelországba, Szovjetunióba, Mongóliába, Észak-Koreába, Vietnamba, Kubába szóló repülőjegyek ára. A légi árutarifa valameny- nyi szocialista országba irányuló.— szocialista légi társasággal lebonyolított — szállítás esetében 7,4 százalékkal nőtt. Korábban már beszámoltunk arról, hogy Törökszentmiklóson 1988. december 31- től megszüntették a tehót, ám az addig — tanácsrendeletben — jogerősen megállapított hozzájárulást meg kell fizetni azoknak is, akik azzal még adósok. A városi tanács a lakosságtól származó többletbevételből 4,2 milliót az autóbusz-pályaudvar építéséhez használt fel 2,7 millióval, pedig a tanácstagi körzeteket támogatta. Harmadik, a tehóból megvalósítandó feladatként a fedett piac építését tűzték ki célul, de a jelen pénzügyi helyzetben a tehó összegéből még elkezdeni sem lehetne, így ebben a tervidőszakban ez a létesítmény nem valósul meg. Helyette a még tehóból nem támogatott körzetek részére biztosít a városi tanács 100—100 ezer forint tanácstagi alapot 1990. december 31-ig. Toldozni, toldozni lehet csak
