Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
6 Nemzetközi körkép 1989. JANUÁR 14. ... ............ .... ii i K ína: Egy prosperáló KGST közös vállalat Repedések a bizalom falán A Kínai Kommunista Párt mindenkor -bizton számíthatott a parasztság támogatására: annak idején a parasztokból lett katonák millióival vitték győzelemre a kínai forradalmat, s a tíz évvel ezelőtt megindított gazdasági reformok szilárdnak ígérkező alapját a 800 millió parasztot foglalkoztató kínai mezőgazdaságban rakták le. Most mégis vészjelek érkeznek a kínai falvakból: rohamosan nő az elégedetlenség a parasztság körében, mind nagyobbak az ellentétek a párt falun dolgozó káderei és a parasztok között. Az elégedetlenség immár nem csak panaszkodásban és morgolódásban nyilvánul meg, hanem számos tartományban tettlegességben is: a feldühödött parasztok verik a kádereket. Íme egy tartományi vizsgálat sokatmondó eredménye: Csiangszu tartomány egyetlen megyéjében a múlt év vége és ez év májusa közötti időszakban nem .kevesebb, mint 881 tettlegesség- gel járó incidens robbant ki a parasztok és a helyi káderek között. Főként a család- tervezést és a termékek állami felvásárlását szorgalmazó pártkáderekkel szemben folyamodtak a parasztok az erőszak eszközéhez, de olyan eset is előfordult, hogy vasvillával kergették ki a faluból a hagyományos falusi temetési szertartás ellen fellépő vezetőket. Egyes falvakban bosszúálló parasztok felgyújtották a hivatalos politikát végrehajtó helyi káderek házait. Nem egy esetben a katonaságot kellett kivezényelni a kötelező termékbeszolgáltatást ellenző parasztok ellen. Ezek a merőben szokatlan jelenségek mind nagyobb teret kapnak a kínai sajtóiban. Minden cikknél többet árul el azonban egy Honan tartományi parasztgyűlésen felvett jegyzőkönyv, amelyet a Nunmin Zsipao, a kínai falu problémáival foglalkozó központi napilap tett közzé. A parasztok ezen a gyűlésen elmondták, hogy a kommunista párt, amely valamikor a szabadságot és a napfényt jelentette számukra, szabályszerűen eltűnt az életükből. Nem a Mao Ce- tungot dicsőítő dalokat és nem is a hangosbeszélőkben harsogott forradalmi jelszavakat, hanem a párt gondoskodását és segítőkészségét hiányolják. Manapság a párt káderei — akik egykor halaknak tekintették magukat a parasztok százmillióinak tengerében — csak akkor jelennek meg a falvakban és tartanak „eligazító” gyűléseket, ha a születéskorlátozást kell szorgalmazni, a begyűjtést kell sürgetni vagy meg kell büntetni a lakosságot. No persze, jönnek máskor is. Különösen amikor érik a dinnye, a szőlő, szedik a gyümölcsöt. A falusi párttitkárnál jót esznek és isznak, majd köd előttem, köd utánam, elporzanak a gyümölcsökkel és italokkal megpakolt gépkocsikkal. A paraszti portákat óvatosan elkerülik, nehogy közel kerüljenek a valósághoz. Nem ismerik a parasztok gondjait, s nem is nagyon kíváncsiak rájuk. Rendkívüli módon dühíti a parasztokat, hogy a káderek igyekeznek mielőbb megszedni magukat, nem riadnak vissza a spekulációtól és a korrupciótól. Nekik mindaz szabad, ami a parasztoknak tilos. Ha a 'kádernek egynél több gyermeke születik, nem büntetik' meg érte. Mint ahogy azért sem, ha nem teljesíti a ter- mékbeszolgálatási tervet. Nekik jár a legjobb minőségű föld, ők vásárolhatják fel a zsírtalan húst, ők jutnak könnyedén az egyszerű paraszt számára elérhetetlen iparcikkekhez, Diesel-olajhoz és műtrágyához. Számukra mindig nyitva vannak a kiskapuk és a hátsó bejáratok. S nem csak számukra, hanem rokonságuk száméra is. Ezzel szemben a parasztokat kegyetlenül megbüntetik a a legkisebb vétségért is. Elkobozzák szerződéses földjüket, megtiltják a lakásépítést, súlyos büntetést szabnak ki a második vagy a harmadik gyermek után, sőt az sem ritka, hogy kitiltják az iskolákból a megbüntetett parasztok gyermekeit. S eközben arról papolnak, hogy a parasztok, azaz a dolgozó emberek az ország gazdái. A felső utasítások csak ideig-óráig érvényesek. Egyik évben arra utasítják a parasztokat, hogy ültessenek fát, még a rizsföldekre is. A következő évben napirendre tűzik a rizstermesztés fokozását és kötelezik a parasztokat a már szépen növekvő fák kivágására. Erre mondják a parasztok, hogy a párt politikája olyan, mint a Hold, mindig változtatja az állását és a formáját. A káderek abból a fel- tételezésből indulnak ki, hogy a reform eredményeként a parasztok alaposan meggazdagodtak. "Mintha nem látnák, hogy a pénz egyre kevesebbet ér. Egy doboz gyufa 20 fen helyett most 80 fenibe kerül, s mellesleg kapni sem lehet. Egy csin (körülbelül fél kiló) hús egy jüan heyett három jüan. A gabona és egyéb termékek árának kivételével állandóan emelkednek az árak. Mindez alaposan rácáfol arra a hivatalosan terjesztett tévhitre, hogy a parasztok gyors ütemben gazdagodnak és valósággal felveti őket a pénz, Idézhetnénk még hasszasan a Kína-szér- te nagy visszhangot kiváltó Honan tartományi parasztgyűlés jegyzőkönyvéből, de az eddigiekből is kiderül, hogy miért támadtak repedések a kínai falvakban a párt és a hivatalos politika iránti bizalom falán; miért bizonytalanodott el az oly sikeresnek ígérkező reform a 800 milliós parasztág körében. A kádereknek, s nem csak falun, hanem Pekingiben is, szembe kell nézniök az igazsággal és a kínai falu valóságával — hangzik a figyelmeztetés a jegyzőkönyvben. S ha ezt teszik, rá kell jönniök, hogy a parasztok türelme véges. Egyszer vagy kétszer be lehet csapni, rá lehet szedni őket, de harmadszor már aligha. Éliás Béla Közvéleménykutatás a hiánycikkekről Egy reprezentatív felmérés szerint a szovjet lakosság 22 százaléka úgy véli, hogy egyetlen árucikkből sincs megfelelő kínálat a Szovjetunióban. Tizenhat százalék elsősorban az élelmiszerek szegényes választékára panaszkodik, öt százalék az olcsó gyermekruhák hiányát szenvedi meg legjobban, egy százalék pedig a vodka, a sör és egyéb szeszes italok szerény kínálatát fájlalja leginkább. A minap közzétett közvéleménykutatást, amelynek adataiból idéztünk a Szo- beszednyik című ifjúsági hetilap kezdeményezésére és tevékeny közreműködésével a Szovjet Tudományos Akadémia a Szociológiai Intézetének munkatársai készítették. A szovjet hétköznapok egyik legsúlyosabb gondjáról, s sorban állásról és annák fő okáról, a hiánycikkek sokaságáról kérdezték a lakosságot. A válaszadók egy része úgy fogalmazott, hogy egyetlen igazi hiánycikk van: a minőség — silány áruból van elég. Érdekes, /hogy — ellenkező előjelű elfogultsággal — sokan tettek egyenlőségjelet a jó minőségű áru és az importáru közé. A válaszoknak mindösz- sze -0,3 százaléka tükrözött olyan naív optimizmust, hogy a hiánycikk és a sorban állás egy-két éven belül ismeretlen jelenség lesz a Szovjetunióban. A megkérdezettek 33 százaléka ellenben túl sötéten látja a jövőt, és vagy úgy véli, hogy a Szovjetunióban amíg világ a világ mindig is lesz sorban állás és hiánycikk, vagy úgy. hogy legalábbis ő már nem éri meg azt az időt, amikor ezek az ádat- lan jelenségek megszűnnek. A fennmaradó. közel 67 százalékot kitevő vélekedések is eléggé borúsak, de nem ilyen végletesen. Arra a kérdésre, hogy mikor tűnik el a sorban állás és a hiánycikk rákfenéje a szovjet életből, a megkérdezettek kétharmada vagy azt a ködös, bizonytalan választ adta, hogy „nem egyhamar”, vagy azt a merészebb és bizakodóbb, jövendölést, hogy 4—9 éven belül. A kérdőíveken arról is faggatták a véleményszondázásba bevont hétezer embert, hogy szerintük miként lehetne megszüntetni a sorban állást. A kérdőívek a megoldás több elképzelhető variánst vázolták fel a válaszadók előtt, ezekről kellett véleményt nyilvánítaniuk. Érthető módon azt az elgondolást fogadták a leghevesebb ellenérzéssel, hogy meg kellene emelni a hiánycikkek árát. (Ezt mindössze négy százalék helyeselte, a túlnyomó többség elvetette.) A kérdőíveken adott válaszokból is kitűnt az egyébként tudományos Vizsgálat nélkül is nyilvánvaló tény. hogy számos úi hiánycikk ielent meg. azaz nemrég nehézség nélkül beszerezhető áruk tűntek el a kereskedelemből. úgymint a vasalók, a nagyképemyős színes televíziók, a hordozható televíziók, a 95-ös oktánszámú benzin, a diesel-üzemanyag Ez utóbbiból oly nagy a hiány, hogy — mint a szovjet televízió egyik riportműsorában elhangzott — a diesel-olajjal működő teherautók lényegében csak minden másodnap üzemelnek; egyik nap üzemelnek, másik nap sorban állnak üzemanyagért. A közvéleménykutatásban részt vett újságírókból és szociológusok öntevékeny társadalmi csoport alakult „Mnyényije” (Vélemény) néven. Programját a Nye- gyelja — az Izvesztyija vasárnapi melléklete — első új évi számában hirdette meg. Eszerint azért alakult, hogy „félreverje a harangokat", ha újabb hiánycikkek tűnnének föl, lehetőleg még akikor, amikor a hiány még csak időleges és területileg korlátozott. Meggyőződésük, hogv ha az illetékes 'hatóságok időben felfigyelnének az úi hiánycikkekre és cselekednének, akkor tenni lehetne valamit egyes árucikkek eltűnése, illetve a fekete piacra való átvándorlás ellen. Ezért felhívták a Nyegvelja olvasóit azonnal jelezzék a lap szerkesztőségének, ha valamilyen áru. amelv eddig kapható volt, kezd eltünedezni a boltokból. Reményi szerint a Vélemény csoport — kéo- letesen szólva *— országos panaszikönyvel. akasztott fel ezzel az ország összes üzlete és áruháza falára. Barta György Dunai bárkák Bombay-ban A távolabbi múltban is foglalkoztatta már a szakembereket a gondolat: hogyan lehetne a Dunán átrakodás nélkül árut szállítani a távoli tengeri kikötőkbe. Jó tíz esztendeje ez a terv már realitás, hiszen az Inter- lighter nemzetközi hajózási társaság jóvoltából például a Dunaújvárosban feladott áru átrakodás nélkül juthat el a vietnami Ho Si Minh-városba, vagy éppen az indiai Bombay-be. A budapesti központú nemzetközi vállalat vezér- igazgatóját, Viktor Nyikolajcsu- kot a múltról, a Konténerek berakodása egy bárkába a csepeli szabadkikötőben — idő- és pénzmegtakarítást jelent gyan sikerült az „árral szemben úszni”? — Sok titkot nem tudok elárulni, talán csak annyit mondhatok, hogy munkánkat kezdettől fogva a nyereség- érdekeltség vezérelte, s a megvalósítás során általában sikerült kikerülni a bürokrácia buktatóit. Problémáink kezdetben természetesen nekünk voltak . . . — Említette a dunai bárhatározott dátumra tolatással eljuttatják a Duna torkolatához, ahol bárkaszállitó várja őket. Speciális berendezései segítségével a bárkaszállító 14—16 óra alatt egyszerre 26 teli bárkát pakol föl, majd a célkikötőben kiteszi őket. A bárkakonvoj ezután ismét a különböző folyókon éri el a végállomást. Az anyahajé természetesen visszafelé sem üresen jön: már várja őt az újabb 26, importáruvá.] megrakott bárka. — összefoglalva, miért előnyös ez a szállítási mód? — Az előnyök kézzel foghatóak. Mindenek előtt ddő- és pénzmegtakarítást jelent, hiszen az Interlighter az említett útvonalakon a hagyományos szállítási rendszereknél kétszerte rövidebb idő alatt teljesíti a megrendeléseket, s nem kell költeni a többszöri átrakodásra sem. Itt hadd említsem meg, hogy a fenti előnyöket tapasztalva számos osztrák, nyugatnémet, jugoszláv és román cég köt velünk üzlletet, s több helyről tapasztaltunk érdek* lődést egy esetleges szorosabb együttműködés iránt is. Erre van is mód, hiszen az alapszabályzat nem zárja ki más országok belépését. — Befejezésül mondjon pár szót, legyen szíves, a tervekről is! — A kínai piac jelentősége igencsak megnőtt az utóbGton az egyik hatalmas bárkaszállító, a Szamuely Tibor — 26 bárkát képes a fedélzetre venni jelenről és természetesen a tervekről is kérdezem : — Kérem, pár szóban fog-' lalja össze, mit ás takar a név, Interlighter? — Csehszlovákia, Magyar- ország, Bulgária és a Szovjetunió hajózási vállalatai hozták létre 1978-ban az In- terlightert, amely a KGST- tagországok első sokoldalú szállítmányozási közös' vál-i; lalata. A legmodernebb*Szál- lítási technológiák és a dunai bárkahordozó rendszer alkalmazásával igyekszik kielégíteni a Duna menti országok export-import áru- szállítási igényeit a Duna— India, Pakisztán és a Duna— Mekong vonalon. A gyorsan romló árukon kívül gyakorlatilag mindent szállítunk, közszükségleti cikkektől, műszerektől kezdve mozdonyokig, autóbuszokig, és kaucsukig. — Milyen eredményeket mutat a gazdasági mérleg? — Az elszállított áru mennyisége már közelít a 4 millió tonnához, az idén pél- duál 420—440 ezer tonnányi megrendelésünk volt. Elmondhatom, hogy immár harmadik esztendeje tisztes nyereséget tudunk szétosztani — mégpedig valutában — a részt vevő cégek között. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy vállalatunk a teljes gazdasági önelszámolás rendszerében működik, senkitől semmilyen támogatást nem kap, tartozásunk nincs, sőt alkalmanként mi nyújtunk kölcsönt. — Valóban, ez figyelemre méltó körülmény, különösen most, hogy egyre másra halljuk a legtöbbször megalapozott kritikákat a KGST működéséről. Önöknek hokahordozó rendszert; az olvasót feltehetően érdekli a .folyam-tenger áruszállítás gyakorlati kivitelezése ... — Az Interlighternek 204, személyzet és hajtómű nélküli, 1070 tonna rakodósúlyú Duna-tenger típusú bárkája és 1600 konténere van, valamint a Szovjet Dunai Hajózástól bérel két nagy óceánjáró bárkaszállítót. A szállítás lényege egyszerű: a bárkákat a dunai folyami kikötőkben megrakják áruval, majd a menetrendben megbi időben, így mi is lépni szándékozunk és ha minden jól alakul, útvonalat nyitunk Kínába is. Ezenkívül terveink közt szerepel egy saját javítóbázis megépítése, ugyanis a tagországok jelenlegi kapacitása nem elegendő. Végül, de nem utolsó sorban tervezzük szolgáltatásaink minőségének további javítását, hiszen csak így maradhatunk talpon a piacon. (MTI = Press) Daróczi László * II Mekong túloldalának bűvkörében Kurucz János vientianei levele: Kétszer érkeztem Vientia- neba. Először Hanoiból, s akkor a lazább hangulat, az üde áruválaszték, a mosoly- gósabb arcok, a türelmesség légköre volt a feltűnő. Másodszor, az ugyancsak szomszédos Thaiföldről, Bangkokból visszatérve a laoszi főváros utcaképét szegényesnek éreztem, a járókelőket | kopottnak, a boltokat sivár - I nak láttam. A vietnami főváros sze- | génységet árasztó, félhomá- I l.vos utcai kavalkádja, az egykedvű tömeg tülekedő sodródása, a repülőtéri vámosok és az irodai ügyintézők kérlelhetetlen merevsége után Vientiane eg.ycsa- pásra meghódított. A kevesebb mint négyszázezres főváros utcáin nyoma sincs az idegességnek, szellősek az utcák, alig van gépkocsiforgalom és a kerékpárosok -is jól elférnek egymás mellett. No itt sem úsznak este neon- fén.vben az utcák, de talán nem is állna jól, olyannyira puritánnak, kisvárosinak és visszafogottnak tűnik az. itteniek érzésvilága. Ami az üde áruválasztékot illeti, a városközpont kis vegyeskereskedéseinek kínálata — legalábbis Hanoi után — megnyerő, izgalmas az utcai kifőzdék menüje igéző, gusztusos volt. A járda szélén az árusok a francia eredetitől alig eltérő, finom pálcakenyeret kínálnak. A Tálát Saón, a főpiacon gazdagnak tűnt a választék, ami az élelmiszereket és 'a népművészeti tárgyakat kivéve szinte kizárólag a túloldalról,- Thaiföldről hozott, átcsempészett portékákból áll. A Made in Thailand egyébként is uralja a Vietnam-i kereskedelmet. Egy kifőzdében diadalmasan fedeztem fel az egyik árun a Made in Laos feliratot. Ez a paradi- csomszószos üveg a szabályt erősítő kivétel volt. Vientiane és lakói a Mekong túloldalának bűvöletében élnek. Magánkézben kevés gépkocsi van, de jónéhány fiatalt látni japán robogókon cikázva. Helyi barátom szerint a vientianei tizenévesek egy jelentős hányada, miközben rutinszerűen részt vesz a népi demokrácia politikai rítusaiban, elsősorban azon szorgoskodik, hogy öltözékében, zenében, viselkedésmódban hasonuljon ahhoz a tömegkultúrához, amelynek külsőségeiről a túloldal tv-programjaiból és termékeiből szippant magába információkat. A Me- kongon keresztül- ugyanis nincs szabad cikázás. Este a főváros legújabb büszkeségében, a Vien- latymay mulatóhelyen a divatos világslágerek között rendszeresen játszik a zenekar (az „itteni Illés”,) a laoszi népdalok hangzásvilágából merített számokat. Ilyenkor a táncparketten a discotánctól kimerült párok arca kisimul és a csodálatos néptánc kecses kézmozdulataival, fenséges ritmusban mozognak az emberek. Laosz kiutat keres. Olyan mint egy serdülő lány, aki férfit látva félig szégyenlős és félénk, de picit merész is és kíváncsi.
