Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-14 / 12. szám

1989. JANUÁR 14.

SZOLNOK MEGYE! NÉPI AI

7

Portrék, lovak, tény ok

Győrfi Lajos kiállítása a kisújszállási alkotóházban

Nagyréven újra lesz kulturális élet

Ide csak egy út vezet: befelé

Burka István mondja: Nekem nincs is közöm a közművelődéshez

A kisújszállási alkotóházban január 31-ig nézhetik meg az érdeklődök Győrfi Lajos szobrászművész kiállítását.

A fiatal szobrász Püspökladányban él és alkot, tehát a „két föld”, a Kunság és a Sárrét határán. Szűkebb, indító hazája Karcag, a kun- laposi tanya volt. Míg testvérbátyja Győrfi Sándor visszatért szülővárosába, Győrfi Lajos a szomszédvárban telepedett le.

A jelenlegi kiállításán és egyáltalán minden munkáján karakterisztikusan érződik az a közeg, amely indította. A ló szerepe még akkor is jelentős munkásságában, ha tudjuk, a szobrászoknak általában bravúr téma

Kodály

a ló, amely ezúttal nem a lovast méri, hanem a szobrászt.

Győrfi Lajos Borsos Miklós tanítványaiként végezte a főiskolát, a mester szelleme a tanítvány művészi alázatán érződik legjobban, elhibázott arányokat alig találhat a néző, hebehurgya megjelenítést meg egyáltalán nem.

Az alkotóház szűkre szabott két terme éppenhogy csak valamicske lehetőséget ad Győrfi Lajos minden belsőtéri munkájának bemutatására, illetve teljesen korlátozza a terjedelmesebb szobrok bemutatását, örvendetes viszont, hogy a kiállítóhelyiség lehetőségeit a szobrász szép számú érmeinek, plakettjeinek bemutatásával igyekszik jól kihasználni a rendező.

Köztéri szobrainak kicsinyített másai — az Adóm Püspökladányban áll. az ördaruk ugyanott díszítik (vagy díszítették, mert a vandálok megrongálták) a képzeletbeli városkaput: Jósa András kétszeres életnagyságú mellszobra Nyíregyházán van. a Feltámadás a budapesti Szent István kápolnában. a Kodály portré Hajdúszoboszlón, a Lovas pedig Debrecenben áll, a Déri Múzeum előtt.

Ez utóbbi két szobor kicsinyített- mása szerepéi a tárlaton, a Feltámadás a

Fürdőző

semmibe is kapaszkodni tudó örök emberi reménységet sugallja, a valóság és az óhajok közötti térben, a Lovas pedig ember és állat harmóniáját, a természet szétválaszthatatlanságát Jeleníti meg.

Örömmel láttuk a Kunhegyesen tavaly felállított Kun Emlékmű tervezeteit, variációit, majd a felállításra került kompozíció modelljét.

A portrék közül a Lajcsikét érezzük a legkifejezőbbnek, de míves munka a vö- rosmárvány Lányfej is. A Kodály egyaránt hordozza a géniusz és a tépelődő ember arcvonásait.

Külön vonulat Győrfi munkásságában a női test szépségének megjelenítése. Az AJct, a Fürdőző, a Fekvő nő, a Melankólia, a Kavicson ülő különböző élethelyzetben, merőben más és más lelkitartásbam láttatja a témát, de kivétel nélkül tiszta, egyértelmű megfogalmazásban.

Egyáltalán: nagy öröm

nézni, hogy a szinte tegnap indult fiatal művész milyen serényen dolgozik, s menynyire távol áll tőle az a fajta machanikáció, amelyre napjainkban többek, azt fogják rá. hogy valódi művészet. Amit Győrfi Lajos alkot, az nemcsak igaz, de valódi is.

— ti 2.

Még egy jó évvel ezelőtt is vigasztalan látvány volta valaha jobb időket látott naevrévi művelődési ház. A kidől; padlásajtó mögött galambok tanyáztak, a házfalon ujjnyi rés tátongott, a tető beázott. A betört ablakok mögött rozzant székek, ütött-kopott bútorok ácso- rogtak, y. hatalmas vaskályha hideget árasztott. Gondos kéz keze nyoma sehol. Üres, árva és szegény volt a ház. Nem volt miért, hát jóformán be sem tértek ide a falubeliek.

Aztán nemrégiben híre kelt: valami történik Nagyréven. Űj vezetőt kapott a ház aki nagy lendülettel látott hozzá rendbehozni azt, amit az idő vasfoga szétrágott.

Tatarozás

Burka Istvánt az elöljáróságon találtam meg. (Nagyrév ugyanis ma, a társközségek sorozatos szétválása idején is- hűséges maradt Ti- szakürthöz. közigazgatási szempontból hozzá tartozik.) Hamar kialakult a barátságos beszélgetés az ott dolgozó asszonyok karéjában, akik közben jöttek-mentek, bele-beleszóltak, hogy amit mondunk, végül is számszerűen is pontos legyen.

— Azzal kezdem, hogy tavaly 200 ezer forintot kaptunk a tanácstól az épület felújítására. Ebből megcsináltattuk a tetőt,' hogy a ház ne ázzon be. meg a kéményeket és az esőcsatornát is. Ez volt a legfontosabb. Aztán a gyerekekkel körbebetonoztuk a házat, járdát csináltunk társadalmi munkában, hogy a víz sehol ne álljon meg. A háznak az egyik oldalán a repedés ugyanis épp attól van. hogy az épület megsüllyedt az összegyűlt és a falat elmosó víz miatt.

Itt álljunk meg egy szóra: tisztázzuk, kikre is támaszkodik Burka István, kik is azok a gyerekek? A válasz egyszerű: ők huszonnégyen, akik az ifjúsági klubot megalakították Nagyréven. Nekik ígérte meg Burka István még tavaly: lesz, ami lesz. év végére kerít nekik valahogyan egy színes televíziót és egy videót, hogy kikapcsolódni ne kelljen mindig elmenniük Tisza- kécskére vagy Martfűre. A Jászkun Horizont Ifjúsági Közösségi Letéti Alap kuratóriumához pályázatot nyújtottak be. Hatvanhat-ezer forintot nyertek.

Büfé és kuglipálya

— A színes tv megvan már. épp tegnap hoztam haza a videót is — mondja Burka István. — Nagyon jó érzés, hogy megvan. amit ígértem. Nagy terveim vannak ezzel is. Mivel a faluban nincs mozi. arra gondoltam, hogy megkeresem majd a Moziüzemi Vállalatot egy szerződés erejéig. Nagyrévet és a környező településeket: Inokát. Kürtöt, Ci- bakot ellátnám vetítésekkel, a hasznot pedig a házba fektetnénk be.

Ezzel kapcsolatban Burka István tele van tervekkel. Hozzá kell tegyük: felelőtlenül senkinek sem ígérget, amit kigondol, tűzön-vízen át keresztülviszi.

— Nemcsak a fiatalokat, az idősebbeket is szeretnénk becsalogatni a házba. Ezért hoztuk rendbe — egy idős, nyugdíjas bognármester csinálta meg — a kuglipályát, ezért lenne jó szerezni valahonnan egy biliárdasztalt. (Nincs valami jó ötlete? — kérdezi közben.) Az előcsarnokban büfét üzemeltetnénk — szeretném, ha márciusban ez is kész lenne. Ha a tanács ad hozzá pénzt, mi ezt is megcsináljuk ingyen. A padlást is ki fogjuk takarítani, az MHSZ-klubbal közösen lőteret alakítunk ki belőle. A nagyteremben tornaterem készül az iskolával közösen. Már meg is vettük Budapesten a bordásfalakat. És most hadd panaszkodjak: poggyászként föladtuk vasúton tán novemberben, most január közepe van. és még mindig nem érkezett meg. Mit gondol, vége lesz a tanításnak, mire ideér?

És itt meg kell, hogy álljak. mert valamit nem értek. Azt ugyanis, hogy a hátrányos helyzetben levő településeken — mit tagadjuk, Nagyrév is azt; Burka István úgy mondta: ide csak egy út vezet, befelé — szóval a kistelepülések csaknem mindegyikén azt mondják» azért nincs a közművelődésnek nyoma sem. mert nincs rá pénz. Ezek szerint Nagyréven egycsapásra megváltozott minden?

— Erről szó sincs. A kürti Gamesz egy évben 17 ezer forintot ad. ebből kell gazdálkodni. Ez a pénz kb. arra lesz elég. hogy a gyerekeknek egy bérletes színházi előadássorozatot csináljunk és kész. A többit magunknak kell majd előteremteni. Ki kell találni, hogy miből lehet még pénzt csinálni. A tanács, az elöljáróság minden tekintetben maximálisan támogat bennünket. A többihez leleményesség, kitartás és ügyesség kell: be kell menni az ablakon. ha az ajtón kitesznek.

ötletbőség

ötletekben, erőben igazán nem szenved hiányt Burka István, aki jó támogatókra talált Nagyréven. Már két szakkör — a gyermekrajz- és a színjátszó — is alakulóban van a házban. Burka Istvánnak ezenkívül van még jónéhány titkos, megvalósításra váró álma. Mondom hát neki. az elöljáróságról a művelődési ház felé a sáros úton baktatva: mindez legalább öt évre elegendő elképzelés. A válasz meghökkent:

— Két évre van szerződésem. az alatt kell megcsinálnunk mindezt. Nem vagyok népművelő, a téeszből jöttem át arra az időre, amíg a ház vezetőnője gyeden van. Munkavédelmis, szárítóegység-vezető, gápjármű ügyintéző. hegesztőlakatos voltam a tsz-ben egyszerre, tulajdonképpen semmi közöm sincs a közművelődéshez. Hogy két év múlva mi lesz, nem tudom, de nem ijedek meg semmitől.

A nagyrévi művelődési házban tavaly július óta dolgozik Burka István, akiről azt is tudni kell: a fentieken kívül takarító és fűtő is egy- személyben.

Bálint Judit

„Hiszek abban, amit írok"

Beszélgetés Berkesi András íróval a sikerről, a nőkről, a tisztességről

„Szeretem a szép nőket”

„A könyv áruvá válik”

Karácsony előtt megjelent könyve, A fekete mappa néhány nap alatt elfogyott. A fekete mappa főhőse, Márti jómódú pesti értelmiségi lány. Rövid ismeretség után férjhez megy Leonhoz, egy gazdag francia iparmágnás fiához. Már a házasságban derül ki, hogy Leon terrorista ...

A könyv olvasása után töprengtem; vajon mi az író sikerének titka? Az izgalmas sztori? A meglepő fordulatok? Erről faggattam Berkesi Andrást, aki a napokban a szolnoki Helyőrségi Művelődési Otthon vendégeként találkozott olvasóival.

— Fogalmam sincs, mi a siker titka. Az új könyvem például 160 ezer példányban jelent meg, és el is fogyott. Azt hiszem, van olvasótáborom, akik megveszik a könyveimet mindaddig. amíg rosszat nem írok. Ezért félek mindig, ha megjelenik égy új könyvem, mert nem tudom, hogy fog-e tetszeni.

— ön szerint miért tetszik a könyve ilyen sok embernek?

— Talán az a siker titka, hogy az író a saját hitvallását becsületesen írja meg. Amit én papírra vetek, én abban hiszek. És ezt megérzik az olvasók. Az emberek ki vannak éhezve a tisztességes szóra.

— És miben hisz ön?

— Mindig azokban hittem, akik tesznek valamit, tehát cselekvő emberek. Lehet, hogy végül az életük félre- siklik. de ők cselekedni akarnak és tesznek is azért, hogy

az életük, az életünk jobb legyen, szebb legyen. Persze nem mindig sikerül nekik, ezért sok könyvem nem hap- py-enddel végződik.

— Könyveiben sokszor ír (általában főszerepben) a nőkről. Általában szépek, csinosak, vonzóak ...

— Mindig olyan női szereplőt formálok, akibe én is bele tudnék szeretni. Kedvelem a szép nőket. Jó hatással vannak a környezetükre.

— És mi a véleménye . a mai nőkről? Általában nem olyan sikeresek és szépek, mint az ön könyveiben szereplők.

— Azt hiszem, mostanában az a baj, hogy a nők összetévesztik az egyenjogúságot a szabadossággal. Túl sokszor fekszenek le érzelmek nélkül. Nem jó, ha 13 éves lányoknak „múltjuk” van, és már ilyen fiatalon gyereket szülnek. Emelkedik a fiatalkorban elkövetett bűncselekmények száma, és ebből a lányok se maradnak ki. Amikor persze férjhez mennek, mindent elkövetnek, hogy ezek ne derüljenek ki. Az egyik alapvető probléma tehát, hogy hazugsággal kezdik az életüket.. .

— Csak ennyi baj volna a nők körül?

— ... erre aztán jön a többi. A férfiak jórésze otthon még ma is feudális úr, aki elvárja, hogy a felesége kiszolgálja. A nőkön ma nagyon sok teher van.

— És nem gondolt arra, hogy egy lakótelepi, kétgyermekes, terheket cipelő asz- szonyt válasszon egyszer főhőséül?

— Nem ismerem a lakótelepi életet. Az írónak pedig arról a világról kell írnia, amelyet jól ismer. A lakótelepi életről jórészt csak any- nyit tudok, hogy elidegeníti az embereket egymástól. Én külvárosban nőttem fel, ott apró családi házak voltak.

Mindenki ismerte egymást. Aztán szanáltak bennünket, és az emberek egy része lakótelepre került. Sokan tönkre is mentek bele.

— Regényeiben visszavisszatér a tisztesség, a becsület, még címben is -megfogalmazódott: játék a tisztességgel. Ezek a fogalmak ma nagyon érdeklik az embereket. Főleg azért, mert a kialakult értékzavarban nagyon nehéz eldönteni, ki mikor tisztességes, becsületes.

— Szerintem nagyon egyszerű eldönteni. Ha az ember tisztességes akar maradni, akkor ne tegyen olyat a másik ellen, amit maga ellen se követne el. Azt hiszem, ez a tisztesség és a becsület alapvető törvénye. Persze nagyon nehéz betartani. Az önzés, az irigység (amely egyébként speciális' magyar „betegség”) — sokszor keresztezi a tisztesség útját.

— Divat ma a magyar könyvkiadás válságáról beszélni. önnek mi a véleménye erről?

— Tudomásul kell venni, hogy akár van egy könyvön dotáció, akár nincs, abban a pillanatban, hogy a boltokba kerül, áruvá válik. És a sikerét, a sorsát a kereslet és a kínálat alakulása dönti el. Én egyébként nemrég egy írásomban ki is fejtettem, hogy szerintem nálunk belterjes irodalom van. Ez alatt azt értem, hogy az irodalom nem veszi figyelembe a tömegek igényeit. De ezekkel a kérdésekkel én nemigen foglalkozom. Nem az én feladatom. Az én dolgom az, hogy amíg írni tudok, addig írjak és őszintén írjak.

— Sokan mondogatják, hogy a regénynek befellegzett. Nem érdekli az embereket. ön szerint is így van? Azért is vagyok kíváncsi a véleményére, mert ön regényíró.

— Nem értek egyet azzal, hogy nincs szükség regényekre. A regénynek olyan varázsa van, amelyet semmi se tud pótolni. A regény azt jelenti, hogy együtt vagyok egy történettel, hogy átélek egy cselekményt, emberi sorsot, sorsokat, hogy azonosulni tudok a szereplőkkel. Amíg az emberek írni, olvasni tudnak, kíváncsiak a világra, és vágynak a jóra, a szépre; addig a jó regényeket meg fogják venni.

Paulina Éva