Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-03 / 2. szám
1989. JANUÁR 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 4 (Folytatás az 1. oldalról) idén sem biztat a belföldi értékesítési lehetőségek bővülésével, és a szocialista valamint a tőkés piacokon egyaránt szigorúbb követelményeket szabnak a megrendelők. Mindezeknek a kihívásoknak úgy kíván megfelelni a Mezőgép, hogy tovább korszerűsíti termékszerkezetét. munka- és üzemszervezési intézkedésekkel tovább csökkenti a termelési ráfordításokat, folytatja a vállalaton belüli szakosodást. A vezérigazgató tájékoztatója után Sós Gyula ipari miniszterhelyettes kért szót: gratulált a miniszterhelyettes a szolnoki törzsgyárba i és a 11 gyáregységben dolgozók tavalyi eredményeihez. Elismeréssel szólt azokról a szervezési, fejlesztési intézkedésekről, amelyek révén a Szolnoki, Mezőgép meg •tudta őrizni első helyét az iparágon -belül a belföldi értékesítésben és az exportban, és a fajlagos jövedelem termelésben is az élvonalban tudott maradni. Továbbiakban vállalati dolgozók kértek és kaptak szót. Varga Ferenc diszpécser többek között az adórendszer teljesítményt visz- szafogó hatásáról beszélt, ami megnehezíti a túlórák szervezését. A vállalat szolnoki, besenyszögi-úti gyáregységének a törzsgyárral nem régen történt egyesi\-- sének kedvező tapasztalatait sorolta Csabai János mű - vezető. -Vágó György művezető a tószegi gyáregység dolgozóinak nevében arról biztosította a vállalat veze tését, hogy ha folyamatosan biztosítják részükre a munkát, a lehetőségekhez képest javítják a teljesítmények és a keresetek összhangját, minden tőlük telhető módon segítik az 1989 évi vállalati tervek teljesítését. A Mezőgép ipari termékek legnagyobb hazai forgalmazójának, a Szolnoki Agroker Vállalat vezetőinek és kollektívájának nevében gratulált a tavalyi eredményekhez Stiegler Károly igazgató. A munkásgyűlés az 1988- ban kiemelkedő munkát végzett mezőgépesek kitüntetésével ért véget. * * * Eltelt a szilveszter, el az új év első napja, életünk visszazökkent a megszokott kerékvágásba. A gyárkapukban ma reggel már újra kattogott a blokkolóóra, és megint benépesültek a munkahelyek. Az évkezdés hangulatait a Jászságban próbáltuk tetten érni, gyárkerítésen belül és szövetkezeti berkekben. A Jászkiséri Vas- és Faipari Kisszövetkezet immáron a harmadik önálló esztendejét kezdi meg az idén azóta, hogy nagy vihart kavart „válópere” lezajlott a Jászapáti Femisz-szel, s önálló jítra lépett. Eredményes évet, a tervezettnek megfelelően alakuló árbevételt és nyereséget tudhatnak jó háttérként maguk mögött, és már most, év elején elmondhatják, hogy igazán biztatóak az ez évi rendeléseik. Gebhárt László szerelő csoportvezetővel egy csendes műhelyben húzódtunk félre, hogy beszélgessünk. — Tavaly sokat javult a szövetkezetünk helyzete — mondta, gondolatban végigfuttatva az elmúlt esztendő főbb történéseit. — Stabilizálódott a vezetés helyzete, és sokat gyarapodtunk, erősödtünk. Mi,' dolgozók legalábbis így érezzük. A december végén tartott közgyűlésünk ezt tükrözte- Elültek a válás körüli hullámok, bár néha még eszünkbe jut, hogy néhány dcflog- ban bizony „kitoltak” veMegkérdeztlik a vezérigazgatót Hogyan növelik tőkés- exportjukat? A munkásgyülés után rövid beszélgetésre kértük Sziráki Andrást. A tőkésexport jelentős bővítését tervezik az új esztendőben. Mire alapozzák a tavalyit 250 millióval meghaladó tőkés export realitását? — A mezőgazdaság közismerten rossz pénzügyi helyzete, a fizetőképes kereslet hiánya miatt a belföldi értékesítési lehetőségek csökkenésével számolunk. Meggyorsítjuk ezért idén a gyártmányfejlesztési tevékenységet, hogy minél több új termékkel jelenhessünk meg a külpiacon. Ebből a célból hoztuk létre nem régen a kutató-fejlesztő gyárunkat, amelyben a korábbinál kétszerte több. csaknem 200 szakember dolgozik a termékskála megújításán. Ennek a tavalyi 8 százalékos aránya persze már nem lesz elegendő, a gyártmányaink legalább 13—15 százalékos megújulása szükséges a versenyképességhez. Javuló piackutató munkával sikerült gyarapítani a tőkés megrendelők számát is: újabb finn, NSZK-beli és amerikai cégeknek szállítunk 1989-ben szárzúzó, szalmaszecskázó, legelőtisztító, rendfelszedő gépeket. — Milyen új termékeket kínálnak 1989-től a mező- gazdasági nagyüzemeknek? — Többek között egy 3,3 méter munkaszélességű új taggal bővül a rendfelszedő gépcsaládunk. Kifejlesztünk egy új vontatott, soros silózó adaptert. A szemester- mény-szárító berendezéseink kínálatát pedig két új típussal bővítjük: a Sirokkó—1000- sel és egy nagy teljesítményű berendezéssel. amelynek a licencét a KITE-vel közösen vásároltuk meg egy amerikai cégtől. lünk. De ezen nem érdemes már rágódni, előre kell nézni. Sajnos, az eltelt két évben nem sikerült szert tennünk jövedelmező saját termékre, és így a gazdálkodásunk még mindig a kooperációs kapcsolatokra épül. Érezzük, hogy ez így bizonytalan. mert ki vagyunk szolgáltatva a partnereknek. — Úgy érzi most, a harmadik önálló esztendő kezdetén, hogy a kisszövetkezet végleg életképesnek bizonyult, s az eltelt idő igazolta a lépésüket? — Tökéletesen! A fejlesztési lehetőségeink ugyan szűkösek, de ha idén kinyög- jük a szétválásból eredő utolsó terheket, akkor nem lehet baj. Én derűlátó voltam már két évvel ezelőtt is, akkor most miért ne lennék az...? Jászsági kőrútunk második állomása Jászapáti, a Velemi Endre Termelőszövetkezet volt. Jáger Sándor elnökhelyettes irodájában egy kisebb munkamegbeszélés legvégét sikerült elcsípnünk, ami után rögtönzött értékelést kaphattunk az évkezdés kellemes és — szerencsére sokkal kevesebb — kellemetlen gondjairól. — Hangulatunkat természetesen ma még a tavalyi eredmények határozzák meg alapvetően. Ezek alapján bizakodva vághattunk az új évnek- Harmincöt-negyven millió forint körül alakul a nyereségünk, ami a körülményeket figyelembe véve, jó eredmény. De ennél is több bizakodásra adhat okot, hogy jól megalapoztuk az idei termelésünket. Ez megnyugtató . . . — Egy jól gazdálkodó szövetkezet miféle stratégiát követhet ebben a nehéznek ígérkező, emberpróbáló esztendőben, hogy még tovább javítsa eredményeit? — A hozamfokozás nem lehet célunk, mivel azt már csak akkora költségnöveléssel tudnánk elérni, amekkorát nem bírnak el a felvásárlási árak. Ellenkezőleg, éppen a termelési költségek ésszerű kurtításával növelhetjük a nyereséget. Fontos kérdésnek tartom, hogy idén a beruházások körében a gépvásárlás kap elsőbbséget, és így négy millió forinttal többet tudunk erre a célra fordítani, mint tavaly. A tagok körében a korábbiaknál kritikusabb, de nem szélsőséges a hangulat. Már tudjuk, hogy tovább nőnek az elvonások, de mi még mindig tudunk fejleszteni. Szerencsére nem kell megelégednünk a szintentartással. ■. A jászberényi Aprítógépgyár mindhárom gyáregységében munkásgyűlésekkel kezdődött az év: Ez itt nem hagyomány, a korábbi években hol .sor került rájuk, hol nem. Idén fontosnak tartotta a gyár vezetése ak évkezdő párbeszédet, és ez már önmagában is jelez valamit. Nemcsak a tavalyi eredmények feletti örömöt és elégedettséget akarta megosztani a munkáskollektívákkal, hanem az új év feladatai is őszintén szóba kerültek. A tavalyi terv minden célkitűzését teljesítette — vagy túlteljesítette — az Aprítógépgyár, ami biztos alapot jelent az idei évre is. Az idei rendeléseknek közel a fele tőkés piacokról érkezett — hangzott el a- munkásgyűié- seken —, és ez nagy kihívást jelent mindenkinek. Az évkezdés gyakorlatilag zökkenőmentes volt, a jó termelés-előkészítésnek köszönhetően. A feladatok magas színvonalú megoldását lényegesen akadályozta tavaly — s ez várható idén is — a személyi jövedelemadó teljesítményvisszatartó hatása. Ezt idén csak a kulcsterületek kiemelt bérezésével és a túlmunka magas díjazásával lehet kivédeni. A túlmunka szerepének hangsúlyozása azt is jelenti, hogy a gyárban nem lesznek foglalkoztatási gondok — kaptuk az információt a vállalat szakszervezeti bizottságától. L M. L. Kőtelken is Alakuló tanácsülés —Jegyzetlapok. Nem elég csak megszüntetni Mostanában gyakran kapkodja az ember a fejét. Nem múlik el nap, hogy valamelyik munkatársa, rokona, vagy ismerőse ne állna elő valamilyen világmegváltó, vagy legalább az ország helyzetét jobbító javaslatával. Meggyőződéstől hevítve fújják, hogy így kellene, meg úgy kellene. Az ember meg akaratlanul is figyel. hiszen elege van már abból, hogy ezt sem kellett volna tenni az ország vezetőinek. meg azt sem. Most már azt szeretné hallani, hogy mi a dolga, hogyan juthat ki a kátyúból az ország szekere. Sajnos, lépten-nyomon azt kell tapasztalnom, hogy a javaslattevők jószándéka nem vitatható, elképzeléseik viszont annál inkább. És nemcsak az egyének esetében van ez így, hanem sokszor a komolyabb testületek állásfoglalásaira is ez a jellemző. Először az építők szakszervezetében vetődött fel például az, hogy meg kell szüntetni a munkáső;séget. Mennyi kiadástól mentesülnének, — érveltek a kezdeményezők. Ugye, első pillanatra mennyire tetszetős ez a felvetés? Mindjárt más színezetet kap azonban ez a javaslat, ha olyan tényeket is figyelembe veszünk, hogy évente háromezer rendőrt helyettesítenek társadalmi munkában végzeht szolgálatukkal a munkásőrök. A közbiztonság még így is romlik, hátha még ez a szolgálat is hiányozna. Többezer új rendőr felszerelésénél, fizetésénél olcsóbb tehát a munkásőri szolgálat. A testület meg- szünTtetése helyett inkább a közrend és a közbiztonság erősítésébe való szélesebb körű bevonása tűnik takarékosabbnak. A felvetések időnként ezt sugallják, mintha kiötlői egyetlen jelszót ismernének; aZÍ, hogy „megszüntetni”, és ismeretlen fogalom számukra az, hogy „alkotni". A minap azt mondja egyik ismerősöm; „Mit siránkozol az elbocsátott munkások sorsán ? Elege van az országnak a ráfizetéses termelésből". Egy percig sem vitatom ezt. De abból is elege van, hogy megyénkben — mint az nemrégen elhangzott a megyei párt- bizottság ülésén is — a nagyértékű gépek, berendezések kihasználtsági foka mindössze az 1,3 műszakszámot teszi ki, hogy nem halad a termékszer k e ze t- válíás, a gyártmányfejlesztés és így tovább. Mindinkább állandósul a kontraszt; egyre nő a munka- nélküliség, ugyanakkor túlságosan nagy a hiánycikk lista. Nem folytatom, mindenki a saját bőrén tapasztalja, hogy nem javul, hanem romlik a helyzetünk. És azt hiszem, így lesz ez addig, míg csak másoknak mondjuk az összefüggések mérlegelése és az eredmény latolgatása nélkül azt, hogy mit tegyenek. S. B. Nyomott BUÉK! Szombaton megírtuk, hogy január első felében új tanácsok alakultak a megyében. A sort Kőtelek nyitotta meg tegnap. Az alakuló tanácsülésen részt vett dr. Rabold Gábor, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. Kőtelek tanácselnöke Szabó János lett. aki mindeddig a közös tanács szakigazgatási szervének vezető-helyettese volt. Társadalmi el- nökhel.vetessé Boros Imrét. az általános iskola igazgatóját választották, aki korábban a közös tanácsban is betöltötte ugyanezt a tisztséget. A tanács kinevezte a végrehajtó bizottság titkárává Bozsóné dr. Pravda Erzsébetet. aki a közös tanácsban szintén ugyanebben a munkakörben dolgozott. Megválasztották a különböző bizottságokat és megalakult az önálló gamer,z is. Takács Jánosné, a Kőtelekhez tartozó HunyadíaWa tanácstagja arra kérte a kőtelkieket, továbbra is goi- dolianak a néhány házból álló kis település lakóira. A következő tanácsülést Tisza- sülyön tartják, holnap. Részvénytársaság alakult Magánszemélyek is jegyeztek Magánrészvényesekkel Radius Hungaricu^ Rt. néven részvénytársaság alakult hétfőn Szombathelyen. Fő részvényese a Rádiusz Kisszövetkezet, amely a több mint 63 milliós alaptőkéből 40 millióval rendelkezik. A többi részvényt néhány gazdálkodó szervezet és —f a január 1-jén életbe lépett társasági törvény által biztosított lehetőséggel élve — 370 magánszemély jegyezte. Az alakuló közgyűlésen a részvényesek elfogadták az új gazdálkodó szervezet alapszabályát, megválasztották a hattagú igazgatótanácsot, annak vezetőit, valamint az öt fős felügyelő bizottságot. Egyúttal határozat született arról, hogy a vállalkozás alaptőkéjét felemelik félmilliárd forintra, így az elkövetkezendő hetekben újabb személyek jegyezhetnek részvényt. Részt vett a közgyűlésen egy osztrák vállalkozó is. aki szintén a társaság részvényese kíván lenniA részvénytársaság tevékenységi köre a tőkebefektetéstől az ipari termelésen, az egészségügyi szolgáltatáson ' és a műkincskereskedelmen át a lapkiadásig a gazdasági élet számos területét felöleli. Részvényeseiknek azt ígérték, hogy évente 25 százalék fix osztalékot fizetnek. A nagymarosi vízlépcső ellen Aláírás-gyűjtés Aláírásgyűjtő akciói;-, szervezett hétfőn fővárosszerte a Duna Kör. A környezetvédők a nagymarosi vízlépcső ügyében megfelelően előkészített, társadalmilag ellenőrzött népszavazást követelnek. Az Elnöki Tanácshoz címzett aláírásgyűjtő íveket a két hónapja folyó akció során 75 ezren írták alá. Tolldzseki Szegedről Egyik legújabb termékéből, a tolldzsekiből az idén már tízezret szállít Franciaországba a Szegedi Ruhagyár. A könnyű, meleg kabátok gyártására a vállalat szentesi üzemében tavaly rendezkedtek be, a tolitöltő gépeket maguk készítették, a tollat a makói székhelyű Hungarofeder Kft.-tői vásárolják. 1988- ban nyolcezer dzsekit küldték innen a külföldi partnernek. Nem száz, ezerszám továbbította a posta az év utolsó napjain az éppen aktuális nyomtatott üdvözleteket: „Kellemes karácsonyi ünnepeket, boldog új évet kíván: XY”. Őszintén hiszem, biztosan akadnak szellemesebb nyomtatott, mondókával, versidézettel, aranyigazsággal tűzdelt kártyácskák is. Hogy nem szemlézek belőlük, annak oka az. rá sem bírok nézni az ilyesmire. Nem is a magánszférában, a családi, a rokonsági kapcsolatban forognak az efféle „nyomott” üdvözletek. Ott szerencsére megteszi még a képes levelezőlap, ha több a mondanivaló, a levél is. Jóval sűrűbb volt a levélforgalom így. év végén a hivatalos körökben, a nyomtatott üdvözleteknek köszönhetően. Érzelmet nemigen tükröznek ezek az „egyenüdvözletek”, amik jönnek — mennek tömegesen. Hát akkor mit? A cég — vezető? — jólétét, hogy nekünk (nekik) erre is telik? Lehet, hogy azt is! Kerülni akartam az anyagiakat, de nem! Mégis megemlítem! összeszámolta. összeszámolja-e egyszer is a munkahelyi kollektíva, hány ilyen nyomtatott BUÉK készül, kerül postára a nevében? Nem hiszem. Pedig megérné, merthogy az annyiszor négy forint, a posta se ingyen dolgozik! Bánná az ördög a pénzt, ha megérné! Dehát így? El a nagy semmibe? A partner-vállalat vezetőjének, a fővállalat fő-fő főnökeinek biztosítjuk további ... Na mit? Ugyan mit? Szeretném látni az illetők arcát, amikor ezeket a nyomott” kívánságokat tartalmazó borítékokat bontják! Jártam az óév utolsó napjaiban megyei illetékesnél, akinek társalgóasztalán halomban álltak a nyomtatott újévi üdvözletek. Nem lett volna ildomos megkérdeznem: tessék mondani, aztán- jobb lesz-e a kapcsolatuk 1989- ben az üdvözlőkkel, mint egyébként is lenne? Ugye nem? Akkor meg minek ez az egész fölösleges gesztushalmaz? Benne van a játékszabályokban? Melyekben? Tudom, múlhatnak fontos döntések apró gesztusokon. Tartalmas gesztusokon! De ilyen üreseken? Hát akkor miért közlekednek oly virgoncán a „nyomott” üdvözletek egyik hivatalosságtól a másikhoz? A középkori szervilizmus újszülöttjei? Milyen erő kényszeríti a nyomdagépet az effajta munkálkodásra? Két héttel ezelőtt elmélkedett kollégám e hasábokon az év végi — hivatalos — ajándékozgatást elitélve. Akkor írta: a hűbéri társadalom szokásjogai élednek fel ilyenkor. Valaha a hűbéresnek kutya kötelessége volt meg- . ajándékoznia hűbérurát. Bizonyítván; hűséges alattvalód vagyok! S a szolgalelkűség úgy . tűnik hagyományozódott. A szerényebb-gazdagabb ajándékhoz — a szövetkezet, a vállalat díszes csomagolású termékéhez, uram bocsá’ festményhez, vadászpuskához képest — elenyésző a nyomtatott üdvözletek „súlya”. De az elv ugyanaz! Nem lehetne az egészet elhagyni, abbahagyni? Illúzióim nincsenek. Ám most, túl a fogadkozás óráin javasolnék még egy plusz fogalmat a nyomtatott üdvözletek kedvelőinek: ha nincs legalább három értelmes, személyhez, névhez szóló mondatuk karácsony újév táján az üdvözlendőkhöz, ne borítékolják „nyomtatott” boldog új évüket se! Rosszabb nem lesz, garantálom. A postaköltséget máris megtakarították cégük új évi költségvetése számára! — E — Nehezebb feltételek között
