Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-14 / 297. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. DECEMBER 14. Olcsóbb, mint bármelyik külföldi Hz autók »fekete doboza” lehet Hogyan látják az ÁBMH-ban? Munkanélküliség, átképzés Jogászi vélemények és ellenvélemények az első magyar sebességmérő-müszer bemutatóján Már a meghívóban is sokat sejtetett a Győr—Sopron és a Szolnok Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, valamint a szolnoki Elektro- soft Kisszövetkezet invitálása. Kiderült ugyanis, hogy a győri feltalálók egy csoportja szolnoki fejlesztőkkel, illetve közlekedési szakemberekkel összefogva újfajta sebességellenőrző műszert fabrikált elérhető áron. Óriási az esélye Mi ebben az új? Minden! A műszer ugyanis védett találmány. Szabadalmi oltalmi eljárása folyamatban van. Azt is tudni, hogy nemzetközi szabadalmaztatásának is óriási az esélye, hiszen külhoni találmányi hivatalok sem jegyeztek még be hasonlót. Gépkocsiba szerelt része háromezer forintból kihozható, s az a szerkezet, amelyet a rendőr a kezében tart — és a két műszert csatlakoztatva az autó adatait leolvassa sem kerül többe tízezer forintnál! Mindez persze csak akkor meglepőién) jó hír, ha ismerjük a hazánkban használatos sebességeí- lenőrző műszerek árait is. A távolsági teherfuvarozásban ismert, tehergépkocsikba beszerelhető Tachográf ára 28 ezer forint, ám csak kemény valutáért vásárolható. /Igaz, annyiért a Tachográf nagyon sokmíndent tud. Megbízhatóan ellenőrizhető segítségével a gépkocsivezető majd minden — vezetéssel kapcsolatos —: tevékenysége; mikor, mennyit, milyen tempóban vezetett, mikor mennyit pihent, következtetések vonhatók le az üzemanyagfogyasztásról stb. Az autósok réme a Trafi- pax 76 ezer márkába kerül! Általában minden megyei rendőr-főkapitányság rendelkezik Trafipax-szal, a fővárosban természetesen több is található. A — már tudjuk, bizonyítékként kétségeser nehézkesen, körülményesen használható — sebességmérő radarpisztoly ára 37 ezer forint. Csakhogy az sem forint, mert rubelben fizetendő. (Miért körülményes a radarpisztoly? Például azért is, mert legalább két ember kell, hogy az elsuhanó gépkocsi sebességét leolvasva, egyértelműen és egybehangzóan bizonyítsák; igenis a jármű túllépte a megengedett sebességet.) Summa summárum: egyelőre nincs olyan sebesség- mérő műszer, amely — forintért — olcsón, egyszerűen megvásárolható, beszerelhető. Ismerkedjünk hát meg a magyar „sebesség- kontrollal” és az adapterrel, azaz a rendőri kézi műszerekkel! Hamisítani, manipulálni lehetetlen A sebességkontroll tulajdonképpen a közúti gépjárművek — repülőgépekből iól ismert — fekete doboza lehet. A jármű mechanikus — mozgó — alkatrészére csatlakoztatva — egy elektronikus berendezés folyamatosan rögzíti a gépkocsi sebességét, a megállástól visszafelé számolt kettő-hét kilométerig is. Segítségével megbízhatóan leolvashatók egyes vezetéstechn ik ai manő verek; fékhasználat, gyorsítás, lassítás, megállás stb. Lehetőséget nyújt a jármű adatainak tárolására is: rendszám, alvázszám, motorszám, műszaki vizsga érvényessége. Az egésznek lelke egy mikroszámítógép, amely az adatokat rögzíti és tárolja. Mint mondottuk, ez az ízléses kivitelű, a családi gyufa skatulyájánál alig nagyobb dobozka nem kerülne többe háromezer forintnál. Persze mindahhoz, hogy a folyamatosan és hitelesen rögzített adatokhoz a rendőr — vagy más ellenőrző szerv hozzáférhessen, kell az adapter, az úgynevezett rendőri kéziműszer, mondjuk egyszerűen úgy, hogy a leolvasó. Ami megintcsak olcsó, körülbelül tízezer forint. A műszer a hazai autópark minden típusába beépíthető — kivéve a bogárhátú Volkswagent —, a külföldi kocsifajtákra némi továbbfejlesztéssel adaptálható. Hamisítani, adatait manipulálni lehetetlen, plusz energiaforrást nem igényel, tulajdonképpen saját magát ellátjta a szükséges feszültséggel. A sorozatgyártást máris vállalja a példátlan sikerű, elsősorban az elektronikára Mindjárt kiderült ugyanis, hogy a műszer — mint találmány, mint megbízható „ellenőr” — kitűnő, csakhát hozható azonnal egy jogi ellenérv. Biztosan igaz, hogy eleve csökkenne a balesetek száma, ha mind a kétmillió hazai gépkocsiba beszerelnék, csakhát. arra nincs remény, hogy ezt elrendelje a hatóság, a belügy egyetértésével a Közlekedési Minisztérium. Dehát miért ne rendelhetné el, ha áldásos hatásában senki sem kételkedik? — tudakolództak a fejlesztők. Egy személyautó árának elenyésző része az a háromezer forint! A műszer beszerelése ugyanúgy kötelezővé tehető, ahogy a biztonsági öv használata, az elsősegély- nyújtó doboz megléte, stb. — érvelt a feltalálók jogásza. Mi akkor az akadály? Hamarosan kiderült. Az ugyanis, hogy a magyar jognak — is — alapelve az ártatlanság vélelme. A bűnösséget a vádlónak kell kétséget kizáróan bizonyítania. A vádlott sokféleképpen védekezhet. Jogában áll például hallgatni is. Igen ám, csakhogy, ha valakinek a kocsijában ott a sebesség- kontroli — és a benne tárolt adatok hozzáférhetők —, akkor a műszer nem „hallgat”. Így viszont jogot sért. Arra pedig senki sem kötelezhető, hogy önmagára nézve esetleg hátrányos adatot hozzon más tudomására! A Trafipax egészen más! A rendőrségnek joga ellenszakosodott budapesti Műszertechnikai Kisszövetkezet, országos forgalmazását a szolnoki Ideál Kereskedelmi Vállalat, menedzselését, a fejlesztés finanszírozását az ugyancsak szolnoki Elektrosoft Kisszövetkezet.- Mindez nagyszerű, gondolhatnánk máris, különösen a közlekedési szakemberek érveit meghallgatva. Mert véleményük szerint a műszer hazai bevezetése önmagában hordozza a közúti balesetek általános megelőzését, eredményessége tehát garantált. Fegyelmezett vezetésre nevel, visszaszorul az „országúti banditizmus”. Közúti ellenőrzések alkalmával azonKötelezővé nem tehető, de a biztosítót máris érdekli nali, cáfolhatatlan bizonyítékul szolgálnak adatai, tüstént földeríthető az abszolút gyorshajtás ténye, azonosítható a gépkocsi és sorolhatnánk tovább a műszer valóban páratlan előnyeit. — Várjuk tehát a BM ajánlását! — foglalta össze a látottakat, hallottakat Nagy Gábor, az Elektrosoft Kisszövetkezet elnöke. Egészen bizonyos, hogy nem egészen azt várta, ami következett. őrzépt végezni. Érdekelheti a sebességhatár betartása is. Csakhogy „fényképezés” közben nem kéri az autóst, hogy saját pénzén vett, beszereltetett műszere alapján önmagáról szolgáltasson adatot, hanem a rendőrség saját ellenőrző berendezésével megszerzi azt. Ez az a „jogi bukfenc”, ami indulása előtt „kétes hírbe” hozhatja a nagyszerű magyar találmányt. Beszerelését általánosan kötelezővé tenni tehát nem lehet. Egy pillanatra megfagyott a levegő. Akkor most hogyan tovább? És egyáltalán: a dolgok ilyetén — jogi — állása alapján van-e tovább? Van! Az új magyar műszer bátran ajánlható a nagy tehergépkocsi-parkkal rendelkező vállalatok figyelmébe, ha többet tud és olcsóbb a Tachográfnál. Felkeltheti — és fel is kelti — a biztosító társaságok figyelmét, derült ki a bemutatón a Hungária Biztosító képviselőiének mondandójából. Egyáltalán nem elképzelhetetlen ugyanis, hogy a biztosító valamilyen formában díjkedvezményben vagy más előnyben részesítse azt az autóst, aki gépkocsiiába önként beszereli a műszert. Itt tartunk most, az első magyar sebességmérő mű-_ szer december eleii, szolnoki bemutatóia után. Vélhetően a folytatás is legalább annyi érdekességet ígér, mint a bemutatkozás! Egri Sándor Az elmúlt évek rosszabbodó gazdasági helyzete felszínre hozta a munkaerőpiac ellentmondásait is. Űj fogalmakkal barátkozunk, mint a munkanélküliség, az átképzési rendszer, újrakezdési kölcsön. Mennyire hatékonyan működnek a foglalkoztatás-politika ezen eszközei, kérdeztük az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Foglalkoztatási és Területi Főosztályán, Mátyás Pál osztályvezető-helyettest. — A munkaerőszerkezet jelenlegi problémái — mondta Mátyás Pál — csak fejlett átképzési rendszerrel oldhatók meg. 1983-tól folyik az úgynevezett munkahelyen belüli átképzés, és ezt követően indult meg a vállalati átképzés is. Ez utóbbi a mikrokörzetekben a munkaerő-állomány stabilitását segítette, bár hozzá kell tenni, hogy nem érintett nagy tömegeket. A vállalatokon belüli átképzés ütemes fejlődését mutatja az alábbi számsor: 1986-ban 136 cég kért átképzési támogatást, 1987-ben már 192, ez 10,5 ezer dolgozót érintett. 1988 első félévében pedig már 157 vállalat vette igénybe a támogatást, ami körülbelül 7 ezer embert érint. — Mi lesz azokkal, akiknek nincs munkájuk, tehát nem kapcsolódhatnak be egy ilyen jellegű képzésbe? Nekik milyenek a lehetőségeik? _A munkanélküliek esetében komoly gondok vannak. Az állampolgárok többsége nem érzi a veszélyt, hogy rosszul alakulhat a sorsa. Ök saját szakmájukban kívánnak elhelyezkedni, nehezen vállalják az átképzést, sokan nem ismerik fel azt, hogy ezzel az elutasítással minimálisra csökken az esélyük az elhelyezkedésre. Főleg a középko- rúakra vonatkozik ez. Az is igaz. hogy nekünk is sok tennivalónk van ezen a téren. Jobban kellene tudatosítanunk az emberekben a reálisan fennálló veszélyeket. Öt megyében — Békés, Veszprém, Komárom, Győr- Soprcn és Borsod — beindítottuk a munkanélküliek átképzését Ez körülbelül 350 — 400 főt érint. Hozzá kell tennem, hogy ezer fő jelentkezett a munkaközvetítő irodákban az ilyen tanfolyamokra. A képzés eltér a vállalaton belüli átképzésektől. Míg utóbbi csak 3 hónapos, addig a munka- nélkülieknél az időtartam 8-tól 20 hónapig terjed. — Úgy gondolom, hogy a 400 fős átképzés a munka- nélküliek csupán igen kis hányadát érinti. Tulajdonképpen hányán vannak ma munka nélkül Magyarországon? — 11—12 ezer a munka- nélküliek száma, akiket nyilvántartanak. Vannak azonban olyanok, akik nem is jelentkeznek a munka- közvetítő irodáknál. Ha őket is figyelembe vesszük, akkor körülbelül 30 ezer emberről beszélhetünk. A kérdésre visszatérve, a 400 fő tényleg nagyon kevés, de ezt a képzési rendszert csak nemrégiben kezdtük. — A vállalatok egy része a bértömeg-gazdálkodás adta lehetőségekkel élve — a bizonytalan jövőre gondolva — béremeléssel próbálja szakembereit megőrizni. Ehhez azonban el kell bocsátania feleslegesnek tartott embereit. Ám ez azért lehet veszélyes, mert a cég így ugyan megtartja, de esetleg továbbra sem tudja megfelelő munkával ellátni a máshol hiányzó szakembereket. Mi erről a véleménye? — Igen, s ezzel a munkaerőpiac és a gazdasági szerkezet is konzerválódik. Lehet így is hatékonyságot elérni a vállalatoknál, de ez nem a kívánt, szerkezetátalakításból adódik. Az érem más.k oldala pedig, hogy a munkanélküliek összetétele állandósul, elsősorban a szakképzetleneket és a fiatalokat érinti. Ezen a vállalati magatartáson azonban nem foglalkoztatás-politikai eszközökkel kell változtatni. — Milyen lehetőséget lát arra, hogy a munkanélküliek jelentős része a szolgáltató szektorokban helyezkedjen el? — A lehetőségek itt nagyon korlátozottak. Az elkövetkező években várhatóan szűkülni fog a szolgáltatások iránti lakossági kereslet. V — Az átképzés mellett milyen egyéb foglalkoztatáspolitikai eszközökkel próbálkoznak? — A közhasznú munkával például. A különböző településfejlesztési elképzelések megvalósításában körülbelül 3 ezer fő vett részt. A munkaerőt azonban csak 2 hónapig foglalkoztathatják. Utána el kell helyezkednie. Egy másik eszköz az úgynevezett újrakezdési kölcsön, amely a vállalkozásokat segíti. Ugyancsak fontos a munkahelyteremtő beruházások támogatása pályázat útján. Azonban ezeknél is csupán a kezdeti lépéseket tettük meg. — A január elsejével bevezetésre kerülő munkanélküli segéllyel hogyan változik a helyzet? — A munkanélküli segély rendszerét a jövőre várhatóan nagy számú — 50—100 ezer — munkanélküli miatt vezetjük be. Ám a segély is csak egy eszköz a többi között, s nem is a legelső, amelyet alkalmazni kívánunk. Hiszen az előzetes számítások szerint a segélyek fizetése sokkal nagyobb összeget tesz ki, mint a munkahelyteremtő beruházások megvalósítása. Célunk tehát továbbra is az, hogy a már meglévő foglalkoztatás-politikai eszközrendszert — az átképzést, s az egyéb említett formákat — intenzíven továbbfej lesszük. Sz. B. Száznyolcvan évvel ezelőtt a Veszprém megyei Vanyolán született Vajda Péter, a reformkor költője, szépírója, újságírója, nagy hatású tanára. Egykori otthonát, a boltíves jobbágyházat, az idei múzeumi hónapra hozta rendbe a helyi tanács a megye több mint egymillió forintos támogatásával. A költő életútjának bemutatása mellett a felújított épületben kapott helyet a helytörténeti gyűjtemény és a községi könyvtár is. (MTI-fotó: Arany Gábor) Kovácsot leváltották — Képzeld, Kovácsot leváltották! — újságolta izgatottan Samu barátom. — Kovácsot? Melyiket? — Melyiket, melyiket, hát a minisztériumit! — Áhá, azt a köpcös, őszhajú kádert, aki mindig azt mondogatta, hogy, „erre most nincs anyagi fedezetünk, elvtársak, ezt a problémát társadalmi összefogással kell megoldani...” Meg is érdemelte, annak soha sem volt egyetlen önálló gondolata sem. — Dehogyis, nem arról van szó. Különben is az a Kovács már nem azt mondja. Mióta új főnöke van, azt mondja, hogy „az össztársadalmi érdeket szem előtt tartva kell megközelíteni az egyén komplex problémáit a gazdasági és társadalmi kibontakozás jegyében.” öt biztosan nem váltják le. Véletlenül éppen ott voltam az üzletben, amikor új szélzsákot vett. Mindig tudja, merről fúj a szél. Jobb, ha tőlem tudod, de ha elmondod valakinek, letagadom. Az ebédnél ő törli ki a főnöke tányérját. — Hát akkor melyik Kovácsot váltották le? Azt, aki közadakozásokból akarta fölépíteni az alsóbürgüzdi adóhivatalt? — Ugyan, hová gondolsz? Ö az Állásnélküli Utcai Zenészek Egyesületének lett az elnöke. Most éppen valamelyik nyugati bankkal tárgyal kölcsön ügyben. A tegnapi újságban olvasta a feleségem. Csak arra nem emlékszik, hogy a Kovács adja, vagy kéri a kölcsönt. — Tudom már, kire gondolsz. Az a Kovács, aki azzal dicsekedett a múltkor a fogadáson, hogy ő mindent el tud intézni, mert együtt horgászik a miniszterrel Aligán. Ha nagyon akarja, meg ha elismerik a fáradságát, még betoncserepet is tud szerezni házhoz szállítva. A Joli Lada-Szamarájához is ö szerzett első tengelyt, amikor az a szerencsétlen a járdán akart parkolni, és a Szamara megmakacsolta magát. — Nem. Az a Kovács kereskedelmi tanácsos lett, és már nem horgászik, hanem biliárdozik. Ha megkérdezed miért, beléddöföm a dákót. Szerintem nem lesz hosszú életű a tanácsossága, ugyanis azzal bízták meg, hogy adjon el magyar hűtőgépeket Grönlandon. Most Alaszkában akar közös vállalatot alapítani harmadik piaci értékesítéssel. — Akkor már tudom; a szép Kovácsné férje, aki úgy lett osztályvezető, hogy a felesége barátja, a... — Ki ne mond! Különben se az. Inkább megmondom. A Kovácsot váltották le a minisztériumi iktatóból. Tudod, aki hat dioptriás szemüveget hord. Otthon felejtette az olvasó ókuláréját, és véletlenül a körlevelek közé iktatott be egy szigorúan bizalmas jelentést a fogyasztói árindex emelkedéséről. T. Ágoston László Egyelőre a gépkocsi ülésén a „sebességkontroll”, a fiatal kezében a leolvasó, azaz az adapter
