Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-14 / 297. szám

1988. DEGEMBFR 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé ■ w ___ _____________i 1 ■ ■ y m m g MM Tapasztalhatjuk, körülöt- ünk minden változik, vagy sgalábbis a változás ígéreté- ■el terhes; a reformok ide­át éli társadalmunk. Nos, elevíziónk sem akar lema- adni az időben: elkészítette s közrebocsátotta a maga re- armját. Megújuló televízió Kepes András kérdéseire a ét műsorigazgató — újdon- ilt vezetői a televíziónak — orvát János és Wisinger itván fejtette ki a többsé­gben már véglegessé vált képzeléseket: a közeljövő agyar televízióját. Amely tnőtt korához illően és mél­án immáron két önálló csa- írnával rendelkezik majd. méghozzá olyan önállóságú latornával, amelyek akár jrsenyre is kelhetnek egy- ással; igazi versenyre, nem lupán kiegészíthetik egy­mást, ahogyan eddig több­éire történt. Ezt a verseny- ellemet mindenképpen üd- ázölhetjük, hisz a verseny tünk, nézőkért folyik majd, legfőbb eszköze — az igé­tek szerint — a jó és a ég jobb műsor, mely oda- ábítja, mely magához lán­gja a nézőt. Két teljes csa- rna, az eddiginél több mű- ridő, adásnap hétfőn is, a ■t első napja sem számít bbé már rendkívüli adás- ipnak — hallhattuk szom- it délután az Antennában. Persze a mennyiségi gya- podás, a növekvő műsor- ő önmagában még koránt­ól garancia a megújulásra; több nem biztos, hogyegy- n jobbat is jelent, kiter­eli a jobbat. Azzal érthe- nk tehát egyet mélysége- n, amit a riporterből igaz­tóvá avanzsált Wisinger :ván is mondott: a televí- ís gondolkodásnak kell ígváltoznia ahhoz, hogy va- :ággá válhassanak az új :épzelések. Korántsem kívánom rész- ezni a változások minden imét, csupán az újfajta :mlélet néhány alapgondo- ára visszhangoznék jegy­iemben; arra például, gy csak örülnünk lehet a evízió abbéli szándékának, gy a jövőben több segítsé- f, „szolgáltatást” kíván újtani mindennapi teendő- i célszerű átalakításához hozzá szeretne járulni, ár bővebb ismeretekkel, ár úgy, hogy szaporítja a lönböző életmodellek fel- itatását. szabhatja programját. Ez is az újfajta gondolkodás egyik vonása. Szeretném még aláhúzni az ígért változások közül azt az ugyancsak örvendetes szán­dékot, hogy a növekvő mű­soridővel együtt növekszik — s nem csökken! — a kul­túra a képernyőn, méghozzá nem is kevéssel, tizenöt-ti­zennyolc százalékkal — mon­dotta Érdi Sándor, a művé­szetek egyetemes felelőse a televízióban. Megjegyezni kí­vánom ugyanakkor, szeren­csés és szükséges lenne nö­velni az ország régióinak je­lenlétét is ebben a kultúrá­ban! Hogy a sokat és sok­szor hangoztatott kifogás, olykor vád, többnyire jogos vád, hogy a Magyar Televí­zió csak arra figyel, ami fő­leg a fővárosban történik, ne érhesse sem az egyes, sem a kettes csatprnát. Vég­tére is mindkettő továbbra is országunk televíziója marad! Felvetődhet bennünk, vajon a gyökeres változtatásokhoz, a fordulatot jelentő refor­mokhoz lesz-e elegendő anyagi és szellemi ereje te­levíziónknak? Bízunk benne, hogy igen. Bizonyára új ar­cok jelennek majd meg a képernyőn, s a megújulás együttjárhat azzal is, hogy régi televíziósok új szerep­ben tűnnek majd fel egy-egy műsorban. 1989 remélhetőleg a fordu­lat éve lesz a televízióban; egészséges verseny kezdődik a műhelyben, olyan verseny, amelynek —- egyetértve az Antennában nyilatkozó szak­emberekkel — mi nézők le­szünk a versenybírák Hadd tegyem hozzá: együttérző szurkolói is. Hisz olyan kö­rülmények és feltételek ' kö­zepette kíván megújulni a televízió, amikor a néző tá­jékozódási, de főleg szóra­kozási igényei, elvárásai is alaposan megnövekedtek az össznépi intézménnyel szem­ben. Ami már-már nyomasz­tó felelősségként nehezedik a televízió „vállára”. Ugyanis egyre többen leszünk, akik a szórakozás legfőbb lehetősé­gének a televíziót tartjuk — egyszerűen gazdasági meg­fontolásokból is. Éppen ez­ért ismételten hangsúlyo­zom: nem is annyira több. mint inkább jobb televíziót várunk és remélünk a most beharangozott változtatá­soktól. S sorok írója különösen :ívén viseli” a politikai idolkodás frisseségét a aernyőn, azaz olyan mű­ok fontosságát, jelentke- ét, amelyek a nap mint p felvetődő új jelenségek, iblémák nyilvános, bátor tömeges megvitatását szól­nák. Stúdióbeszélgétések- eddig is találkozhattunk sépernyőn, szép számmal, ;tal ‘ körül vagy mellette és illendően válaszolgató ;zélgetőtársakkal. Csak- ; most olyan időket élünk, ikor a konfliktusok, leg- épp a társadalmiak egyre sebbé váltak és válnak és xe bonyolultabbá is. Az rntétes vélemények, felfo- ok, törekvések igénylik a lt összeütköztetést. Ebből olyamatból aligha ma­hat ki televíziónk, ha tár­nában nemzeti kíván ma- ni. Nem az e pillanatban sebbnek tűnő rádióval [ ebben versenyeznie —ez ilőkerült a szombat dél- ni tájékoztatóban —, ón­jával kell versenyre kel­bekalkulálva mindenkor mérlegelésbe a politikai S3 ességet. Az új igazgatók ■int várhatóak az efféle lióviták, akár annak árán hogy például a második ;orna időben kinyúlik, ta- az éjszakába is, mert- y ez a csatorna „nyitot- ’ működik majd, minden- a napi aktualitásokhoz Röviden A hét jelentős művészeti eseményéről csupán néhány mondatban, hisz tüzetes elemzése túlmutatna még a teljes jegyzet határain is. Ritka, kivételes vállalkozás a Gaál Istváné, aki rendező­ként olyan drámai költe­mény vizuális megjeleníté­sére tett kísérletet, amelyben kivételesen nagy szerepe van a képzeletnek — egy fiatal­ember járja be vágyainak és szenvedélyeinek tájait — amelyben olykor a „látha­tatlant” kell láthatóvá ten­ni költői szépségével egye­temben. Ez bizony csak rész­ben sikerült neki, bár em­ber és természet szoros kap­csolatának olykor varázsla­tos szépségét is megvillan­totta filmjében. A szépséges részletek tévéfilmje ez a te­levíziós Peer Gynt; soha nem érezhettük például olyan szí- vettépőnek Aase anyó s el- csavargó fia búcsúját a ha­lálos ágynál, mint ezúttal. Az emberi lélek hihetetlen mély­ségei tárultak fel előttünk Törőcsik Mari és Szakácsi Sándor kitűnő ábrázolásá­ban. S a befejezés is gyö­nyörűen beszélt arról, ami megmentheti az embert a maga emberségében: a meg­tartó-életadó hűségről és sze- retetről. Ez a televíziós mun­ka az értékmegőrző- és ka­matozó művészi tettek sorá­ba sorolandó. V. M. Az oktatási igazgatóságon Elméleti tanácskozás Az oktatási igazgatóság ég a Magyar Történelmi Társu­lat megyei csoportja pénte­ken elméleti tanácskozást rendez az 1918-as polgári de­mokratikus forradalom győ­zelmének, a KMP megala kulásának és a Tanácsköz­társaság kikiáltásának 70 évfodulója alkalmából. A ta­nácskozás előadói az esemé nyék kutatásával foglalkozó neves történészek lesznek. Hajdú Tibor „Az 1918-as ok tóberi polgári demokratikus és az 1919. márciusi szocia lista forradalom kontinuitá­sa, tanulságai” címmel tart előadást. Milei György, az MSZMP KB Párttörténeti In­tézetének tudományos fő munkatársa a magyar mun kásosztály politikai, ideoló­giai egységéért, a forradalmi élcsapat megteremtéséért folytatott küzdelem jelentő­ségével és tanulságaival fog­lalkozik referátumában. „Az 1919-es magyar szocialista állam és az orosz, valamint az ukrámszovjetköztársasá- gok politikai és katonai szö­vetsége és történelmi tapasz­talatai” a címe Józsa Antal előadásának. A rendezvényre egyebek között meghívást kaptak a megyében működő főiskolás marxizmus-leninizmus tan­székeinek oktatói, a középis­kolák történelemtanárai, a megyei művelődési, tovább­képzési intézmények vezetői és a városi pártbizottságok. Az elméleti tanácskozás nyitott lesz, tehát azon bár­ki — meghívó nélkül is — részt vehet. A konferencia 9 órakor kezdődik az oktatási igazgatóság (Tiszalíget) nagy­termében. Szent-Györgyi filbert emlékérem Tegnap átadták a Szent- Györgyi Albert emlékér­met a nemzetközi kémiai diákolimpián eredménye­sen szereplő fiataloknak. A TIT Természettudomá­nyi Stúdiójában Budapesten tartott rendezvényen a TIT országos kémiai választmá­nya és a Magyar Kémikusok Egyesülete jutalmazta meg az emlékéremmel a diák­olimpián aranyérmes Dobó Józsefet (Kossuth Lajos Gimnázium, Sátoraljaújhely), az ezüstérmes Dobolyi Ár­pádot (Apáczai Csere János Gimnázium, Budapest) es a bronzérmes Kádár Mihályt (Krúdy Gyula Gimnázium, Nyíregyháza). Nagy idők tanúja 2. 99 Ha a németek visszajönnek, lógni fogtok!” Neve ma már csak az idősebbek emlékezetében él, a fiatalabb nemzedék legfeljebb megsárgult újságokból, színehagyott parasztpárti plakátokból ismerheti őt. Dr. Somodi István ugyanis már régóta nem él aktív politikai életet, közéleti pályája 1956-ban megszakadt — aligha­nem mindörökre. De mi történt addig? — Okmányai fénymásola­tát böngészve az ellenállá­si mozgalomban való rész­vételéről szóló írás akadt a kezembe.... — Erről ne is kérdezzen, nem beszélek szívesen, mert ezt az egész témát rengetek szomorúság terheli. Ha a magamfajta korabeli fiata­lok, pontosabban a saját magatartásomat most mér- téktartóbban, megfontoltab­ban meg akarom ítélni, azt mondhatom: egy voltam azok közül, akik — Vasvá­rival szólva — „egy cseppet képeztünk abban a tenger­ben, amely a jobb jövőért sóvárog”. Az okmányt, a dokumentumokat elraktam az íróasztalom fiókjába. Amikor megkaptam a fel­hívást, lépjek be abba az egyesületbe, amely a kornak ezen szereplőit tömöríti, az­zal utasítottam el a lehető­séget, hogy nem ülök le egy asztalhoz Rajk és más ma­gyarok gyilkosaival, mert lesújtó tény, de a régi gar­nitúra soraiból sokan váltak egyetértő vagy valóságos gyilkosokká. Nem tartozom azon emberek sorába, akik minden további nélkül na­pirendre tudnak térni az elkövetett bőnök fölött. Ezek az élmények engem és má­sokat is távol tartanak at­tól, hogy ennek a kornak mai időkben valamiféle kvázi — kedvezményezett­jei lehessünk. Mondom nem szívesen beszélek erről a témáról, mert súlyosan le­járatták. — Mégis hadd akadékos­kodjam; mivel érdemelte ki ezt az elismerő okiratot? — Esetemben a Győrffy- kollégiumban folytatott álta­lános politikai tevékenység a magyarázat, és más, kollé­giumon kívül zajlott akció, amelyet már régen beteme­tett a hó. Nincs mit beszél­ni róla. Az én generációm sok olyan dolgot követett el, volt kénytelen elkövet­ni, vagy asszisztálni hozzá, amelyek úgy érzem, nem ad­nak morális alapot arra, hogv az idők végezetéig na­ponként emlegessük a régi érdemeket. (Ha nem, hát nem. De e sorok írója azért kötelessé­gének érzi megemlíteni, hogy 1944 nyarán munka­szolgálatosként Somodi Ist­ván Győrffy Sándorral, a MADISZ későbbi titkárával a Kárpátokban megszervezte az emlékezetes gyergyótöl- gyesi táborlázadást. Erről az Ifjúság című lap 1946. évi karácsonyi száma írt.) — Magyarországon 1945 tavaszán megkezdődött a földosztás. Az egykori ira­tok tanúsága szerint önt mi­niszteri biztossá nevezték ki. — Amikor az Ideiglenes Nemzeti Kormány megala­kult, akkor a Győrffy-kol- légistákat is Debrecenbe hívták. Én addigra már ki­hevertem a tüdőgyulladást, — Megtörtént a földosztás. Hogyan tovább? — A háború után egy sa­játos ifjúsági mozgalom bon­takozott ki, legalábbis Euró­pának ezen a részén. Min­denekelőtt a háborús károk helyreállításának igénye ala­kította ki azt a sodró lendü­letű mozgalmat, amely ön­kéntes ifjúsági munkabrigá­dok mozgalma néven vált ismertté a történelemben. Tízezres, százezres nagyság- rendű tömegek gyűltek ösz- sze, ifjúsági brigádoknak ne­vezett egységekben, s elvál­lalták egy-egy nagyobb ob­jektum megépítését. Ezért semmiféle munkabért nem kaptak, kizárólag a hazasze­retet és az új ország felépí­tésének a lelkesedése számí­tott. Jómagam 1947-ben kap­tam azt a megbízatást, hogy Hazatért Jugoszláviából a Petőfi-brigád. Somodi István ki­tüntetéseket ad át a résztvevőknek (Reprodukció: H. L.) amit Szolnokon, a hídépítés­nél szereztem. Ügy emlék­szem, hogy egyszerűen elosz­tottak benünket a politikai pártok. Én azt kaptam fel­adatul, hogy miniszteri biz­tosi minőségben Szolnokon és környékén készítsem elő a földreform megkezdését, aztán később csináljam is végig. Valamennyi idő múl­tán a Nemzeti Parasztpárt Szolnok megyei titkárságát is rámruházták. Azt hiszem, én voltam a legfiatalabb a földreformot lebonyolító miniszteri biztosok között. A szó szoros értelmében éjjel-nappal dolgoztunk a földreform végrehajtásán. Egyszer másodmagammal a piactéren vágtam keresz­tül, amikor egy ismerős, aki az ellenlábasunk volt, meg­szólít bennünket: — Halljá­tok az ágyúszót? Ha a né­metek visszajönnek, lógni fogtok! Ez afféle hirtelen harag és ijesztés volt, de mutatja a légkört, amely­ben mindez lezajlott. Január 2-ig tekinthetik meg az érdeklődők az V. Szolnok megyei fotópályázat kiállításá­nak képeit Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A kiállításra negy­venhárom, a megyénkben élő amatőr és hivatásos alkotó 198 fotóval pályázott, ebből har­minc szerzőtől hetven fotót fogadott el a zsű ri (Fotó; D. G.) Jugoszláviába, a szarajevói vasútvonal megépítésére tar­tó Petőfi-brigád parancsno­kaként induljak el. Ez egy kétszáztagú ifjúsági brigád volt, amely elismerésre mél­tó módon képviselte a ma­gyar ifjúságot ezen az épít­kezésen. Utána 1948-ban, amikor a magyar kormány­körök úgy látták, hogy az ország helyzetének bizonyos mérvű javulása már lehető­vé teszi nagyobb objektu­mok vállalását, akkor meg­indult a Duna—Tisza-csator- na építése Magyarországon. Ebben az esztendőben a mozgalom a csúcsára ért, mintegy harmincezer ember dolgozott a helyi és az or­szágos brigádokban. A Ma­gyar Ifjúság Népi Szövetsé­gének azt a részlegét vezet­tem (az ifjúsági munkabri­gádok főparancsnoka cím­mel), amely ezeket a munká­kat irányította. Azonban amilyen sodró lendülettel és hatalmas lelkesedéssel bon­takozott ki ez a mozgalom, ugyanolyan gyorsan mészá­rolták le. A Tájékoztató Iroda Jugoszláviára vonat­kozó határozata eleve gya­nússá tette az egész mozgal­mat. A külföldön dolgozók előbb csak gyanússá, később üldözöttekké váltak. Egy évtized múltán meg­indult az ifjúsági építőtábo­rok mozgalma, de annak már nincsen köze ezekhez a gyö­kerekhez. — Az építőtáborok moz­galma tehát lehanyatlott, de egy másik, a népi kollégiu­moké fellendülőben volt. — Hatalmas erővel tört utat magának a népi kollé­giumi mozgalom. 1946 nya­rán szerveztük meg az or­szágban a népi kollégiumok hálózatát, s ez folytatódott az 1947—48-as esztendőkben.^ Az első népi kollégisták, akik akkor már öregnek számítottak a mozgalomban, vállaltak egy-egy népi kol­légium vezetését. Ily módon én a budapesti főiskolás Dózsa György Népi Kollé­gium igazgatója lettem. Jurkovics János (Következik: Perzsavásár az asztal alatt)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom