Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-13 / 296. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. DECEMBER 13 Kisebb létszám, növekvő akcióképesség * Mi változik a hadseregben? Három lehetőség a hadkötelezettség teljesítésére Az Országgyűlés honvédelmi bizottságának legutóbbi ülésén Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter a védelmi költségvetés vitájában bejelentette, hogy a hazai gazdasági helyzet miatt lényegesen módosítani kellett az ötéves terv hadikiadásait. A miniszter elmondta, hogy 1989-ben a tervek szerint 39,7 milliárd lesz a néphadsereg költségvetése, ez az összeg azonban az infláció miatt reálértékben 16,7 százalékkal kevesebb az ideinél. Kárpáti Ferenc kérdésekre válaszolva elmondta, hogy hazánkból a szovjet katonák negyedét vonják ki várhatóan két éven belül, de emiatt nem kell növelni a Magyar Néphadsereg létszámát. A honvédelmi miniszter azt is bejelentette, hogy a védelmi kiadásoknál jövőre 4,9 milliárdos megtakarítást terveznek, s jelentősen csökkentik az évente behívott tartalékosok számát is. A hadseregben várható változásokról, ezek hátteréről az MTI-Press munkatársa dr Szabó Egon vezérőrnagyot, a Honvédelmi Minisztérium szóvivőjét kérdezte. —Hogyan ítéli meg a Magyar Néphadsereg létszámát? Nem tartja-e már a közeljövőben időszerűnek, lehetségesnek a hivatá.sps és sorozott állomány létszámának csökkentését? — A kérdés gyakran felmerül, úgy is, hogy kell-e nekünk ekkora hadsereg. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy néphadseregünk ielenleg a testvéri hadseregek között a lakosság létszámához viszonyítva a legkisebb. A magyar politikaikatonai vezetés ugyanakkor az utóbbi hónapokban nem rejtette véka alá azt a szándékát, hogy figyelembe véve a nemzetközi viszonyok pozitív változásait, a biztonsági kérdések új felfogását, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1987-ben Berlinben hozott állásfoglalásával összhangban áttekinti a magyar katonai doktrínát. Ennek során az a törekvésünk, hogy a szövetségeseinkkel egyeztetett módon újrafogalmazzuk a hadsereg feladatait, és ezzel összhangba hozzuk létszámviszonyait, struktúráját, kiképzési rendjét, harci-technikai eszközeit. Ennek megvalósítása már megkezdődött, megtörtént a szárazföldi hadsereg és a hátországvédelem átszervezése, s ez év végéig befejeződik a Honvédelmi Minisztérium korszerűsítése is, ami létszámcsökkenéssel jár együtt. Azonban még nem tartunk a munka végén. Ezért korai lenne arról beszélni, hogy az egész hadsereget illetően konkrétan mi csökken és milyen mértékben. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy minden vonatkozásban növekedni fog néphadseregünk minőségi jellege, ebből adódóan akcióképessége, erősödni fog védelmi jellege. Olyanná válik, amely megfelel a mai Magyarország demográfiai, társadalmi-gazdasági helyzetének. Többek között azzal is foglalkozunk, hogy miként tudnánk a néphadseregben a kiképzési rendszer keretébe beillesztve jobban részt venni a népgazdaság számára hasznos szakmunkások, betanított munkások képzésében, esetleg átképzésében, figyelembe véve a gazdaság strukturális átalakításából fakadó új igényeket. — Napjaink egyik sokat vitatott kérdése a hadkötelesek alternatív katonai szolgálatának ügye. Mi ebben a hadsereg vezetésének az álláspontja? Milyen konkrét lépések várhatók ez ügyben 1989-ben? — A hadsereg vezetésének nincs külön álláspontja az alternatív katonai szolgálat kérdésében. A mi felfogásunk megegyezik a párt. az állam vezetésének, a józanul gondolkodó állampolgároknak azon véleményével, hogy egyfelől a haza védelme minden magyar állampolgár szent kötelessége, másfelől ennek a kötelezettségnek többféle módon lehet eleget tenni. A meghatározó érdek, hogy hazánk békéjén mindig elegendő és kiképzett katona őrködjék. Ebből a felfogásból táplálkozik az a javaslat — és ezzel a kormány egyetért —. hogy az általános hadkötelezettségnek a jövőben három módon lehessen eleget tenni: fegyveres szolgálattal, fegyver nélküli szolgálattal és polgári szolgálattal, természetesen más-más szolgálati idővel. A feltételek és a szükséges szabályozások kidolgozása folyik. Ezek egy részével várhatóan találkozhatunk majd az Országgyűlés decemberi ülésszakán az Alkotmány módosítása során, más részével a honvédelmi törvény szükséges módosítása alkalmából és külön jogszabályban. 1989-ben már módjuk lesz a bevonuló fiataloknak választani. Változtatunk az egyetemisták katonai szolgálatának rendjén is. A jövőben az egyetem elvégzése után csak 12 hónap lesz a szolgálati idejük, a végzett szakmájuknak megfelelő, vagy ahhoz közel álló beosztásban, tartalékos tisztként, illetve tiszthelyettesként szerelhetnek le. Varga József Az Egri Tanárképző Főiskola 40 éves fennállását ünnepli az idén. A 200 éves Líceum épületében 116 hallgatóval kezdődött a tanítás, ma 24 szakpáron 1607 nappali és 900 levelező hallgatója van a főiskolának, a budapesti tagozaton — a SZOT Központi Iskolában — pedig három- százhuszonnyolcan tanulnak. Az eltelt négy évtized alatt 22 ezren kaptak itt általános iskolai tanári diplomát. Képünkön: a biológia— technika tanszék II éves hallgatói dr. Kiss Ottó adjunktus irányításával állatrendszertani gyakorlatot végeznek. „Hogy keressenek bennünket az éterben” Kérdőív a szolnoki rádióhallgatókhoz Lapunk hasábjain beszámoltunk arról, hogy ez év februárjában a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója megváltozott műsoridővel lepte meg hallgatóközönségét. Az újszerű műsorszerkezet elindulása óta tíz hónap telt el. s ezen idő alatt a stúdió vezetősége az újításra vonatkozóan sok jelzést kapott a hallgatóságtól. — A legtöbben elsősorban a régi, megszokott esti adásidőt hiányolják — mondja Benkő Imre, a stúdió vezetője. — Korábban harminc éven keresztül este is volt műsorszórás, ma viszont csupán reggel 6 órától fél 8-ig, szombaton 8-tól 10-ig, míg vasárnap délelőtt 9-től 11-ig. illetve ekkor kivételesen este 6-tól 6.30-ig is. — Melyik időpont lenne az ideális önöknek? — Az ideális az lenne, ha reggel is tudnánk híranyaggal szolgálni, és este is. Most heti tizenkét óra az adásidőnk, s ezalatt hét műsorkészítő és ugyanennyi technikus, adminisztratív dolgozó működik közre. Ahhoz, hogy a műsoridő esti adásra is bővüljön, szükség lenne legalább három rádiósra, a feltételek azonban — elsősorban a költségvetés — nem teszik ezt lehetővé. Jelenleg kollégáimmal együtt az igénybevétel felső határánál tartunk. — Kíváncsiak a hallgatók véleményére, ezért kérdőívet adnak közre. — Igen. ez amolyan felmérő lap. Érdekel ugyanis bennünket a hallgatók javaslata, hiszen végtére is nekik készítjük műsorainkat. Egyébként úgy tervezzük, hogy a stúdióba egy élő adásra meghívjuk a „leg”- eket, vagyis azokat, akik például a legeredetibb ötleteket küldik be, vagy a legtávolabbi lakóhelyről válaszolnak stb. Tehát összegezve: mi hosz- szabb ideje keressük a helyünket, ezért fontos tudnunk, hogy a hallgatók mikor számítanak ránk. Ha versenyben akarunk maradni a központi programokkal, mindent el kell követnünk, hogy keressenek bennünket az éterben. J. J. 1. Ismeri-e, figyeli-e a szolnoki rádió adásait? Igen Nem Részben 2. Milyen gyakran hallgatja a műsort? Naponta Hetente többször v. egyszer-kétszer Havonta többször 3. Mi a véleménye az adások kezdési időpontjáról? Jónak tartja-e a jelenlegi reggeli (6.00—7.30) adásidőt, vagy jobb lenne a kora esti (17.00—18.30, 17.30—18.30, 18.00— 18.30) hétköznapokon? Alkalmas-e önnek a hétvégi reggeli adásidő? (szombaton 8.00—10.00, vasárnap 9.00— 11.00, illetve 18.00—18.30). 4. Milyennek ítéli a vételi viszonyokat? Jó Közepes Rossz 5. Milyennek tartja az adások színvonalát? Jó Megfelelő Gyenge Rossz 6. Milyen műsorokat hallgatna szívesen? politikai gazdasági kulturális sport szórakoztató zenei (könnyű vagy komoly) szolgáltató fórum 7. Milyen konkrét kívánságát teljesítse a szolnoki rádió? A beküldő neve: Lakcíme: Foglalkozása: Címünk: Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója, (SZOLNOK, Kolozsvári u. 2. 5001.)-^«Pi| fSffi LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA A mi szomszédainkról öreg komám, bizonyára emlékszel, odahaza többször cikkeztünk arról, mennyire elidegenítő hatása van a tömbházla- kásnak. s hogy míg a családi házakból álló utca csaknem valamennyi lakója ismerte egymást és amolyan nagyobb családként élt, addig az új lakónegyedek vasbeton ketreceiben úgy lapulunk egymás mellett, hogy nem is köszönünk a szomszédnak, még a lakásunk bejáratától másfél méterre nyíló ajtó mögöttiekről sem tudunk szinte semmit. Úgy tűnik, Magyarországon mindez nem igaz, ezt látszik bizonyítani a tévé Szomszédok című sorozata és saját tapasztalataim a szolnoki Széchenyi lakótelepen. Néhány hét alatt már sok mindent tudtam szomszédaimról, a közvetlen mellettem lévő lakrészben például, körülbelül negyvenen csapkodják az ajtót egész nap, de panaszra semmi okom, igazán nagyon rendesek, este nyockor, legkésőbb kilenckor abbahagyják, teljesen elcsendesednek. Igazi társasági életet élünk, ismerkedtünk már az első napokban. Például a fölöttünk lakó két csöppség fél óra alatt napraforgómagok héjával teleköpködte az erkélyünket; miután a nejem két lapátnyit sepert össze és hordott ki (illetve be), felszólt, hogy talán helyesebb lenne egy üres dobozba köpködni. Nem reagáltak azonnal. Elmentünk sétálni, mikor jöttünk haza, a sötét folyosón, az ajtónk előtt beleléptem valami odaöntött ételmaradékba... Különben a kicsinyeknek rendkívül aranyos szokásaik vannak. Hajnali fél hatkor megjelentek saját erkélyükön (a mienk fölött, ugye), és a kis énekes madarakat utánozva nekiálltak furulyázni oly harsányan, akár a mi szobánkban szólt volna. Akkor ismerkedtek a hangszerrel, olyanokat fújtak mellé szolmizálás közben, hogy belecsavarodott a fülem. Nem mertem korrepetálni, nehogy ismét moslékkal tiszteljék ajtómat. Még jó is, hogy nem csináltam kázust a dologból, hamarosan maguktól abbahagyták a hajnali csicserészést, nem sikerült megkedvelniük a művészetet. Nehogy azt hidd komám, hogy ezután pirkadatkor magányosnak kezdtem érezni magam; erről szó sincs, mert a kicsik új módszert dolgoztak ki henyélésem meggátlására (általában jóval éjfél utánig dolgozom, akárcsak a kománéd), szintén hajnali fél hatkor kiálltak a fejünk fölötti pódiumra (erkélyre), és torkuk szakadtából búcsúzkodtak munkába induló apjuktól, attól kezdve, hogy apuka kilépett a lépcsőházból egész addig, míg megtette azt a száz métert a buszmegállóig. „Szia, apa”, „apa, szia” — öt-tíz percen át. mintha az messzire utazna. Szerencsére jöttek a hidegek, ettől kezdve csak úgy pizsamásán nem lehetett végrehajtani a produkciót, fel kellett volna öltözni, ez meg már — úgy látszik — nem éri meg a heccet. Mint látod, ez is megoldódott simán, kár, lenne bármit is felfújni. Aztán valami műhelyféle is lehet fölöttem, kopácsolnak, fúrnak, köszörülnek, egyelőre nem sikerült megfejtenem, hogy mit. A kalapálás olyasféle, hogy gondolhatsz cipészre is, kárpitosra is, ládakészítőre is. A köszörülést először teljesen ramaty porszívónak véltem, de ilyen gyakran valószínűtlen, hogy porszívóznának, jobban füleltem , és rájöttem: valami fémet csiszolnak. Semmi gond, ezek a szorgos munka hangjai, ehhez igazán hozzá lehet szokni. Igen ám, de a keresztfiad nem így vélte, ő ugyanis szombatvasárnap nincs bölcsődében, délutánonként aludni szokott, s a munka láza meg pontosan hétvégeken és az ebéd utáni órákban hevíti legjobban az iparost. A fiam sehogyan sem akarja megérteni, hogy a paun- ka hangjai mellett is lehet aludni. Egy ilyen alkalommal (a gyerek már sírt a fáradtságtól) becsengettem a fenti szomszédhoz, az asszonyka nyitott ajtót, a tőlem telhető legbékésebb hangon érdeklődtem, hogy mi az istent csinálnak már megint vasárnap délután kettőkor? Azt mondja, ők semmit, menjek be, nézzem meg, csak egyedül van itthon, a hang felülről jön, azaz még egy emelettel fentebbről. Ott is megejtettem a családlátogatást, egy fiatalember bólogatott úgy, mintha igazam lenne. Komám, nagyon meg- értőek az emberek itt a Széchenyin is, abbahagyta a köszörülést, azóta (három hete) csak háromszor köszörült rettenetesen a kritikus időpontban. Szóval, az előzetes híreszteléssel ellentétben, nekem egyelőre nem tűnik épp olyan borzasztónak az itteni helyzet. Igaz, a felvonóban szinte mindig förtelmes büdösség van, már az ideköltözéskor volt egy ezzel kapcsolatos kedves kis esetünk. A holmik felhordásával valamelyest akadályoztuk a „személyforgalmat”, egyszer jött egy hölgyike, előzékenyen átengedtük neki a függőlegesen közlekedő taligát. Felment, majd az üres felvonó egyenesen hozzánk jött vissza, nyitjuk az ajtót, mellbevág a bűz s a haver megjegyzése: hát ez hihetetlen, ez a szépség beleszellentett a liftbe!... Azóta már kerülgettem a liftben húgytó- csát, székletet meg olyasmit, ami a szájon szokott visszajönni; de emiatt sem kell különösen csodálkozni, állítólag többnyire kutyák végzik itt a kis és nagyobb dolgaikat. Hogy miért nem vesz legalább a gazdi seprűt és felmosórongyot a kezébe, s tűntetné el a termékeket? Feltételezhetően, egyrészt ez is a rohanó életmóddal hozható összefüggésbe (értsd: nincs ideje), másrészt meg vedd figyelembe, hogy ő sétálni indult a kutyussal, ha visszafordul, nem lesz szerencséjük. Annak viszont lesz, aki belelép... Jött hozzám egy tévéjavító, ő is beleléphetett valamibe, mert azt mondta, ez a lakónegyed legrondább lépcsőháza, ő csak tudja, mert mindegyiket látogatja. Neki sem tudok igazat adni! Majd legközelebb kifejtem, miért. Sok (nem liftes) szerencsét kíván komád, Lajos Új eredmények a gyógyszerkutatásban Több éves kutatómunka eredményeként új gyógyszer-alapanyagokat fejlesztettek ki a Budapesti Műszaki Egyetem szerves kémiai technológia tanszékének tudományos kutatói. A tanszéken a nemzetközi tudományos életben is nagyra értékelt eredményt értek el a szervezet ionháztartása rendellenességeinek megállapításához szükséges szerek kifejlesztésében. Az emberi szervezet sejtjei akkor működnek jól, ha a bennük lévő ionkoncentráció megfelelő. Az ionháztartás megbomlása súlyos veszélyekkel jár, ezért rendkívül fontos a rendellenesség gyors felismerése. A kutatók a kálium-ion meghatározására hatóanyagot fejlesztettek ki, s azt 14 országban szabadalmaztatták. A hatóanyag forgalmazásának engedélyét a japán Horibacég 300 ezer dollárért megvásárolta, s világszerte árusítja. A szert jelenleg a Budapesti Műszaki Egyetemen állítják elő. A szakemberek előrehaladott kutatásokat folytatnak a lítium- és a kálcium-ion meghatározására. A Kőbányai Gyógyszer - árugyárban az egyetemi kísérletek eredményeként kezdték el gyártani a Cimetidin elnevezésű gyógyszert. Ez az első hazánkban pvár- tott orvosság, ami a gyomorfekélyt gyógyítja.
