Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-13 / 296. szám

1988. DECEMBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szándékunk a pártélet megújítása Kérdéseinkre Petrovszki István, az MSZMP KB osztályvezetője válaszolt Szombati lapszámunkban hírül adtuk, hogy hat megye pártpolitikai kérdésekkel foglalkozó megyei pártbizottsági titkárainak és osztályvezetőinek részvételével tájértekezletre került sor Szolnokon. Előadása után beszélgetésre kértük Pet­rovszki Istvánt, az MSZMP KB tagját, a KB pártpolitikai osztályának vezetőjét. — November 22-én dön­tött a Központi Bizottság apparátusa átszervezéséről. A vezetése alatt álló koráb­bi párt- és tömegszervezetek osztálya pártpolitikai osz­tállyá alakult. A szervezeti változás során hogyan mó­dosult az osztály feladatkö­re? — Elöljáróban: az átszer­vezés az országos pártérte­kezlet állásfoglalásának szellemében, a Központi Bi­zottság új munkarendjének, munkamódszerének igényei szerint történt meg. Az osz­tálystruktúra tükrözi azt is, hogy a Központi Bizottság, mely ügyek kezelését tekinti a legfontosabbnak. Ezek pe­dig a következők: gazdaság- és szociálpolitika, társada­lompolitika és a párt belső élete, működése. Ami az osz­tály feladatkörét illeti: egy­részt szűkült, másrészt — és jobbára — bővült. Szűkült azzal, hogy a munkásőrség és a tömegszervezetek, -moz­galmak kikerültek hatáskö­rünkből. A nagy tömegbázis­sal rendelkező szervezetek — vagyis a politika közvet­len alakítói —, mint a szak- szervezet, a KISZ, a HNF közvetlenül a főtitkárhoz tartoznak, minden más a társadalompolitikai ügyekkel foglalkozó osztályhoz. Miben bővült tevékenységi körünk? Sorolom: a párton belüli in­formációval, a párt rendez­vényeinek gondozásával, a testületi tagok, tisztségvise­lők tájékoztatásával, a poli­tikai tendenciák figyelemmel kísérésével — és lehetne még sorolni az új teendőket. Lényege tehát, hogy a párt belső életét érintő minden kérdés hozzánk tartozik. — A megyei pártbizottsá­gok apparátusi struktúrájá­nak követniük kell a Köz­ponti Bizottság szisztémáját? — Erről nincs szó, a me­gyei pártbizottságok ez ügy­ben teljesen önállóan dönte­nek. A Központi Bizottság semmilyen direktívát nem ír elő. A megyékben ez a mun­ka most folyik, egyik-másik helyen már konkrét lépések is történtek. Pillanatnyilag a kép vegyes, de úgy tűnik, a megyék is az említett három fő politikai területet tekintik a legfontosabbnak. Ismétlem, az átszervezéssel kapcsolat­ban nincs központi követel­mény. A Központi Bizottság a saját ügyeit az említett módon rendezte el. Nem tit­kolt reményünk persze, hogy a megyéket orientáljuk, de hangsúlyozom, hogy ebben ők teljesen önállóak. — Előadásából kitűnt, hogy a Központi Bizottság kapcsolatrendszere is válto­zik. Mi ennek a lényege? — A legfontosabb az, hogy szorosabb kontaktust aka­runk kialakítani az alapszer­vezetekkel, a pártmunka alapegységeivel. Közvetlenül juttatunk el hozzájuk kéré­seket, ötleteket, javaslato­kat — az önállóság messze­menő biztosításával. Némi­leg módosul a megye szere­pe. Nincs szó háttérbe szorí­tásáról, vagy felelőssége csökkentéséről — sőt! A me­gyéket a központ kinyújtott karjainak tekintjük, ahol nagyobb rálátással bírnak egy adott területre. Gyakor­lati munkájukban lesz válto­zás: erősítsék meg az alsóbb pártszerveket, biztosítsák önállóságukat, és csak akkor lépjenek közbe, ha gondot észlelnek. Ebből következik az is, hogy a városi, községi pártbizottságok szerepe és felelőssége lényegesen meg­nő. önálló gazdái lesznek 5gy terület politikai életé­nek. A kapcsolatrendszer igazi változása, hogy testületek sérülnék igazából partneri viszonyba testületekkel. A testületek a fő politikai irányvonal keretei között na­gyobb önállósággal, sőt szu­verenitással rendelkeznek — természetesen felelősséggel is. Ebből az is következik, hogy a hagyományos értelmű instruktori rendszer nem le­het gyakorlat, megszűnik. Tájékozódni persze kell a felsőbb pártszerveknek, en­nek járható útja a gyakori személyes találkozás, beszél­getés. — Említette az alapszerve­zeteket. Beszélgetve alap­szervezeti titkárokkal, úgy látom, tanácstalanok, bi­zonytalanok saját teendői­ket illetően, segítséget, tám­pontokat várnak. — Ez tökéletesen igaz, va­lóban nagy a bizonytalanság az alapszervezetekben. A központ és az alapszerveze­tek említett szorosabb kap­csolatának szándéka: csele- kedtetni az alapszervezete­ket, mozgatni a párttagságot. Nem nézhetjük tétlenül ta­nácstalanságukat. Vitákat kezdeményezünk körükben, döntések előtt véleményezte­tünk, javaslatokat kérünk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az alapszerve­zeteknek nem kell megke­resniük saját teendőiket szűkebb környezetükben, önállóságuk sem szenvedhet csorbát. Ha már az önálló­ság is szóba került, megem­lítem: foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy az alap­szervezetek tagfelvételi jo­got kapnak, és az irányító pártbizottságok csak fel­ügyeleti jogot gyakorolnak. Azi önállóság erősítésének szándéka tükröződik abban is, hogy a Központi Bizott­ság az idén már nem ír elő semmilyen kötöttséget a be­számoló taggyűlésekkel kap­csolatban. — Nemrégiben egyik be­szélgetőpartnerem így fogal­mazott: a politizálás kifeje­zés számomra eleve vitát feltételez. Egyetért ezzel? — Teljesen egyetértek! Előadásomban is nagy teret szenteltem a vita kérdéskö­rének. A központ elhatáro­zott szándéka, hogy vitákat kezdeményez a párton belül és kívül is. Rövidesen meg­(Folytatás az 1. oldalról) évvel korábbi. Túlmunkával közel kétmillió órát töltöt­tek el, a tavalyinál több, mint tíz százalékkal keve­sebbet. Az iparban foglalkoztatot­tak száma tovább fogyott. Az első kilenc hónapban az át­lagos létszám nem érte el az 56 ezret, ami az egy évvel 'korábbinál több, mint egy százalékkal kevesebb. A fon­tosabb ágazatok közül csak a bányászat és az élelmi­szeripar volt létszámfelvevő. Az építőanyag-, a könnyű- és az egyéb iparban az átla­gosnál gyorsabban csökkent a foglalkoztatás, annak ellené­re, hogy a gazdálkodók szer­vezett létszámcsökkentést hajtottak végre. A megyei székhelyű ipari gazdálkodók termékértéke­sítése 1988. szeptember vé­géig megközelítette az 53 milliárd forintot. Ez az előző év hasonló időszakáénál — folyó áron — majdnem hat százalékkal több, az árválto­zásokat figyelembe véve azonban csaknem öt száza­lékkal kevesebb, és a vegy­ipar kivételével valamennyi fontosabb ágazatban — leg­nagyobb mértékben a bá­nyászatban és az építőanyag­iparban — jellemző a visz- szaesés. A termékeladáson belül a külkereskedelmi célú értéke­sítés aránya és árbevétele jelentősen növekedett. Az jelenik a Pártviták című ki­advány 1989/1. száma, ame­lyet minden párttaghoz el­juttatunk. Két anyagot tar­talmaz. Az egyik a munka­helyi, lakóterületi pártalap- szervezetek feladatkörével kapcsolatos, a másik a párt választási rendszerével. Vár­juk a párttagság vélemé­nyét, és nemcsak a meghall­gatás szándékával! Az ilyen viták a gondolkodás azonos módra hozását is célozzák — végső soron a cselekvési mó­dozatok közös kidolgozását. A politizáló párt megvalósí­tásához vitákon keresztül vezet az út. A külső vitákról: vállalni kell, felkészülve, bátran, ér­vekkel. A párttagság nem maradhat ki a nagy kérdé­sek társadalmi vitáiból. — Ezzel kapcsolatos töb­beket érdeklő kérdésem: például egy párttag tömeg­szervezeti tisztségviselő a párt álláspontjától eltérő felfogást is képviselhet szer­vezetében? — Tisztázzuk először, mi tekintendő a párt álláspont­jának. Csak testületi — mindegy, hogy milyen szin­tű — döntés lehet. Alapvető kérdés: ha tisztségviselő az illető, elsősorban legyen az, szolgálja a tagság érdekeit. A válaszom tehát, hogy le­het a párt álláspontjától el­térő véleménye, amennyire kommunista lelkiismerete megengedi. Minden esetre a fő pártpolitikai iránytól nem térhet el. — Befejezésül még egy kérdést engedjen meg. A párttagság régi sérelme az információk hiánya. Tervez­nek ez ügyben valamit? — Szilárd elhatározásunk, hogy a pártszervek, szerve­zetek informáltságát javít­juk. Többféle mód is kínál­kozik erre. A leglényegeseb­bet említem: tervezzük a telefax rendszer kiépítését — egy-másfél éven belül. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy az információk órák alatt lejussanak, és természetesen fordítva is. A kérdés kap­csán fontosnak tartom meg­jegyezni azt is, hogy a „ve­vőkészülékek” is legyenek ráhangolva az információk­ra. Értékeljék, adaptálják azokat, használják okosan, mert az információ cselek­vést motiváló erő. exportált árúk értéke egy év alatt több, mint negyedré­szével, ezen belül konverti­bilis elszámolásban több, mint felével emelkedett. A kivitel nagy mértékű bővülé­sét a forint árfolyamváltozá­sa is befolyásolta. Legkevés­bé a gép- és könnyűipar kül­kereskedelmi eladása növe­kedett — ez a két ágazat ad­ta az összes külkereskedelmi bevétel több, mint felét —, legerőteljesebben a vegyipar és az építőanyagipar kivitele nőtt. A fontosabb exporttermé­kek közül nem rubel elszá­molásban jelentősen nőtt mind a kivitel mennyisége, mind az árbevétel kereske­delmi üzemi gépekből és be­rendezésekből, háztartási villamos hűtő-, valamint fa­gyasztószekrényekből, kén­savból, óleumból, nátrium- tripolifoszfátból, szinteti­kus kriolitból, szervetlen pigmentekből, férfi utcai ci­pőkből, csontos sertéshúsból, vágott baromfiból. Hajdú sajtból és növényolajból. Nagy mértékben visszaesett azonban a takarmánybetaka­rító gépek és berendezések, az alumínium háztartási edé­nyek, a papír, a női utcai ci­pők, a sportcipők és a cson­tos marhahús nem rubel el­számolású árbevétele. A belföldi értékesítés fo­lyó áron alig három száza­lékkal emelkedett, összeha­sonlítható áron azonban, csaknem egytizedével keve­Tanácskozott az MSZMP KEB Az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottsága Gyenes András elnökletével tegnap ülést tartott. A testület — a kijelölt munkabizottság ál­tal előterjesztett javaslat alapján — elvi állásfoglalást fogadott el a KB pénzgaz­dálkodásának ellenőrzésére. Somogyi Imrének, a KEB titkárának előterjesztése alapján megvitatta és elfo­gadta a testület 1989. első félévi munkatervét. Ennek alapján a KEB a következő félévben az országos pártér­tekezlet politikai irányvona­lának megfelelően dolgozik, a szervezeti szabályzat szel­lemében tölti be feladatát. A testület személyeket érintő pártfegyelmi ügyek­ben határozott. A KEB a fenti ügyekben hozott hatá­rozatairól az illetékes párt­szerveket és -tagokat közvet­lenül tájékoztatja. Ülést tart a megyei tanács Pénteken, december 16-án ülést tart. a megyei tanács. A napirenden lévő témák kö­zött szerepel a tanácselnök tájékoztatója a végrehajtó bizottság tevékenységéről és a két tanácsülés közötti fon­tosabb eseményekről. Jelen­tés hangzik el a jogalkalma­zás jogpolitikai elveinek a megye tanácsi szervei által történő érvényesítéséről. Szó lesz a megyei tanács és vég­rehajtó bizottsága jövő évi lmunkatervéről, az elmara­dott térségek távlati fejlesz­tési programjáról; az új adó­rendszer tanácsi területen történő bevezetésének ta­pasztalatairól. Az előterjesz­tések között szerepel a me­gyei tanács és szervei mun­ka- és ügyfélfogadási rend­jéről szóló tanácsrendelet megalkotása és a Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet szervezetének módosítása. A tanácsülésen személyi kér­désekről is döntenek. Az ülés anyaga megtekinthető a megyei könyvtár olvasóter­mében. sebb volt a tavalyinál. A mérséklődés a vegyipar ki­vételével valamennyi fonto­sabb ágazatot jellemezte. A megyei székhelyű ipari szervezetek az 1988. I—III. negyedéves mérlegükben 2,5 milliárd forint értékű, az előző évinél több, mintegy- harmaddal kisebb ered­ményt mutattak ki. Két gaz­dálkodó összesen valamivel több, mint 30 millió forint veszteséggel zárt. A költség- vetési kötelezettségek csak­nem négymilliárd forinttal haladták meg az igényelhető támogatásokét. A termelés költségigényes­sége öt százalékkal volt ma­gasabb a tavalyinál. Ezen be­lül a bérköltségek aránya és mennyisége jelentősen emel­kedett. Kedvezőnek mondha­tó, hogy az anyagárak növe­kedésével párhuzamosan va­lamelyest mérséklődött a termelés anyagigényessége. A vállalati készletek növekedé­sét részben az árváltozások, részben az anyagellátási bi­zonytalanságok miatti tarta­lékképzés idézte elő. A gazdálkodók pénzügyi helyzete nem jávult, a fize­tőképességet és készséget ki­fejező likviditási mutató ér­téke romlott. Arany Józsefné a Központi Statisztikai Hivatal Szolnok Megyei Igazgatósága munkatársa — Nem szeretem már az otthoni karácsonyok hangulatát, elszoktam tő­le! Ne is haragudj, vala­mi hamis, önző áhítat len­gi körül otthon ezt a na­pot, sehol a világon nem éreztem annyira „az én házam, az én váram" el­vének torzulásait, ki-ki behúzza maga mögött a lakása ajtaját a „szent­este” délutánján, s terep­szemlét tart a kocsonyás tálak, a sült húsok, a be­jglik meg az ajándékok garmadái fölött, tisztelet persze a kivételnek. Pedig karácsony éjszakáján. Jé­zus születése napján, ép­pen hogy egyetemleges, közösségi volt valamikor az öröm. Nem is titkolom, én hívő ember vagyok, tehát nem a karácsony misztériuma ellen szólok, hanem az öröm beszűkü­lése ellen. Más országok­ban is a család ünnepe ugyan a karácsony, de játszanak a színházak, a .mozik, nyitva vannak a szórakozóhelyek, zsibon­gó, eleven az utca. Otthon meg? Akinek nincs csa-, ládja, hozzátartozója, an­nak nincs kivel szóbaáll- nia ezen az éjszakán ... — magyarázta el egy szusz­ra külföldön élő barátom, hogy miért inkább szil­veszterezni jön haza, mi­ért nem karácsonyra. Az igazsághoz tartozik, hogy közelebbi hozzátar­tozói már nem élnek ba­rátomnak az óhazában. Azt is el kell mondanom, hogy véleményét nem fo­gadom el maradéktalanul, túlzónak, végletesnek tar­tom. A régi sláger egyik sora „ . . . a más táj, más ég” jutott eszembe fejte­getéséről, de tálán a gon­dolattársításokban nem is kell ilyen messzire men­nünk, az „ahány ház, any- nyi szokás” elve, a hagyo­mány is megfelelő magya­rázat. Kétségtelen viszont, hogy a mi karácsonyi szo­kásainkkal összefüggés­ben van néhány olyan je­lenség, amellyel egyre in­kább számolnunk kell, vagy kellene. Nem szük­ségesek a statisztikák, szociológiai ismeretek ah­hoz, hogy bárki észreve­gye: környezetében egyre több a magányos ember. •Tekintélyes részük — mi­vel főleg az öregkor vele­járója az egyedüllét, az elmagányosodás — rossz vagy igen rossz anyagi kö­rülmények között él. Nem kell bizonygatnom, a lel­ki tehertételre az anyagi gondok súlya is neheze­dik. < Ezek a szocializmus gondolatától és elérni kí­vánó gyakorlatától idegen ellentmondások a társa­dalomban alkultak ki, így feloldásuknak is a társa­dalomban kell megtörtén­niük. Változatlanul hiszem, •hogy a szocializmus lesz a legemberségesebb társa­dalom, és fel fogja oldani — a lehetséges határokon belül — az ilyen ellent­mondásokat, de a közeli években — sajnos — még a gondok súlyosbodására számíthatunk. Ebből vi­szont az következik, hogy az általános erkölcsi nor­mák alapján kell erőtelje­sebben gondoskodnunk a rászorulókról. Nem a nálunk oly rossz­ízű jótékonykodásra gon­dolok, hanem a lehetséges esélyegyenlőség megte­remtésére. Jó néhány művelődési otthonban, vendéglátó he­lyen — étterem, kis kocs­ma, stb. —, idősek nap­közi otthonában tájéko­zódtam, hogy valahol megteremtik-e a közössé­gi együttlét lehetőségét erre a sokak számára kri­tikus estére? A válaszok jóindulatúan sablonosak voltak: „karácsony a sze­retet ünnepe, mindenki a családjával tölti e napot.” A szokás teremtette helyzet tiszteletre méltó megfogalmazásában saj­nálatosan az is benne van, hogy akinek nincs család­ja, elhagyottan, egyedül él, éppen a szeretet ünne­pén rekesztődik ki a le­hetséges valamicske sze- retetből is, az emberi együttlét megtartó erejé­ből. Hallottam olyan érvet, véleményt is — ez sem alaptalan! —, hogy kará­csony este „úgysem moz­dulna ki senki sem az ott­honából, hiába állítaná­nak közösségi karácsony­fát, rendeznénk háziün­nepséget, az egyedül élő emberek nem jönnének arra el, saját gondolataik­kal, gondjaikkal vannak elfoglalva.” Éppen ezeknek a gon­dolatoknak zömétől és sú­lyától féltheti joggal a társadalom a magányos embereket! Nem csupán egyes áldo­zatkész emberek dolga, hogy ezen a napon meg­felelő társas együttlétet teremtsenek az arra rá­szorulóknak. Sajnos ma már nem igaz, hogy mindenkinek van családja. Nemcsak a meghívottak, de a meghí- ' vők között is vannak egyedül élő emberek, akik megfelelő szervezett tá­mogatással oldani tudnák mások magányérzetét is. De talán egy kicsit tágít­hatjuk is érvelésünk kö­rét: a vasutasok, a rend­őrök, a mentők, az orvo­sok, az ápolónők, a gyer­mekotthonok pedagógu­sai. alkalmazottjai, a hő­erőművek, a fűtés-, a gáz-, a villany-, a vízszol­gáltatás kezelői és ve­szélyelhárító karbantar­tói ezen az estén is dol­goznak. Csak csupán ar­ról van szó — és ez nem elhanyagolható —, hogy az emberi kapcsolatok újabb színterén kell meg­teremteni egy, lélektől-lé- lekig jutó, az általánosnál sokkal több tapintatot igénylő, szeretetet sugárzó szolgáltatást. Viszonya­ink ezt előbb-utóbb úgyis megkövetelik: a ré­gi formákhoz a társada­lom újabb igényeihez iga­zodó, újabb, emberköz­pontú szokásokat kell ki­alakítani. Nem hiszem, hogy a közösségi karácso­nyok — természetesen ré­gi, szép szokásainkkal párhuzamosan — egy­kettőre kialakulnának, hi­szen a megszokás nagyúr, meg azzal is számolni kell, hogy az idős embe­rek szégyellik gyámolta­lanságukat, elesottségü- ket, A társadalmi gondosko­dásnak kellő tapintattal elébe kell mennie az igé­nyeknek. Meg kell tehát teremteni a közösségi ka­rácsonyok vonzó hangu­latát. Államunknak, ha szerény mértékben is, de megvan ahhoz az intéz­ményrendszere, — termé­szetesen a lakosság, a gazdasági egységek, társa­dalmi szervek segítsége nélkülözhetetlen —, hogy az egyedül élő emberek mellé álljon, s amennyire ez egyáltalán lehetséges pótolja — hangsúlyozom: csak pótolni tudja, betöl­teni nem! — az elveszí­tett család melengető ér­zését. Ne legyen igaza külföl­dön élő öreg barátomnak, mindenkinek jusson vala­micske a karácsony örö­méből, ne érezzék azt a magányos emberek , hogy a nap varázsa még a hét­köznapinál is mostohább helyzetbe juttatja őket. Nagyon hiszem, hogy ezek a feszítő gondolatok már sok helyen foglalkoz­tatják mindazokat, akik tenni tudnak az elha­gyatott emberekért. Tiszai Lajos Berki Imre Szerény ütemben növekedett a termelés Jegyzetlapok _____________________ Ö nző áhítat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom