Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-08 / 292. szám
1988 DECEMBER 8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött a téli gépjavítás a TRV tiszabői géptelepén. A vállalat az idén első alkalommal szakosította telephelyeinek téli munkáit, a szivattyúkat Tiszavárkonyban, a motorokat Tiszabőn gencrálozzák. Februárig 29 IFA-motort, tizenöt D 413-as és nyolc D 613-as berendezést javít a tiszabői műhely (Fotó: T. K. L.) Ötlet, pénz, kitartás A vállalkozást nem elég megtervezni Tiszaföldváron az első lépéseket teszik Tanuljuk a demokráciát „Jegyzőkönyvim kívül mondom” Az utóbbi időszakban kormányprogram szintjére emelkedett hazánkban a vállalkozások ösztönzése, támogatása. A vállalkozók ugyanakkor úgy érzik — és ennek a véleményüknek hangot is adnak —, hogy nincs összhang a deklarált elvek és a mindennapok gyakorlata között. Sokan ezért óvatosak, és „elbújnak” valami egyszerűbb forma mögé. Jobb nem kockáztatni — mondják. A Tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetben nemrég indult egy csirkés vállalkozás, aminek tagjait azonban jogi értelemben nem nevezhetjük vállalkozóknak, mivel termelésük nagyságrendje nem haladja meg a szükséges értékhatárt. A szövetkezetben mégis ezzel a titulussal illetik a négy vállalkozó kedvű tagot. Jó magyar szokás szerint drukkerek és ellendrukkerek vigyázó szeme kíséri őket. Van, aki azért figyel, hogy a csőd bekövetkeztét várja. Hogy miért, tán ő maga sem tudja. Van aztán olyan is, aki azért várakozik ugrásra készen, hogy siker esetén ő is belevágjon valamibe. I hatóságok „nyakán” A várakozás persze, valószínűleg a „vállalkozók” részéről a legnagyobb. Ez az egész ugyanis az ő zsebükre megy. Siker és bukás egyformán az övék. — Én azt szoktam mondani mindenkinek — mondta a közvélemény reagálásait valószínűleg sokadszor hallva Bíró Ernő, a vállalkozók egyike —. hogy ide lehet állni mellénk, meg lehet próbálni, milyen is ez. A szövetkezet másnak is ad bérbe területet, lehet hitelből beruházni, és dolgozhat mindenki a saját két kezével. .. Mert mi is ezt csináljuk. A gondolat — „valamit kellene csinálni” — és az első csirkeállomány fogadása között mindössze három hónap telt el. Ennyi idő alatt készült el a beruházás. Ez különösen akkor tiszteletre méltó, ha beszámítjuk a nálunk helyenként csigalassúsággal őrlő adminisztrációs malmokat is. Nem maga az építés volt nehéz, hanem a sok utánjárás az időrabló. — A hatóságok évtizedek óta dolgoznak már a maguk megszokott lassúságában — magyarázta kálváriájukról Bíró Ernő —, és azt hiszik, hogy ez az egyetlen lehetséges munkastílus. A nagyüzemek eltűrnék ezt a tempót, alkalmazkodtak hozzá, de mi a nyakukra jártunk a hatóságoknak. Nem hagytuk „leülni” az ügyünkét. Az viszont igaz, hogy egy jogban és az államigazgatás útvesztőiben járatlan ember egyszerűen nem boldogult volna! (Bíró Ernő bér- és munkaügyi osztályvezetőként dolgozik a szövetkezetben — a szerző.) Az energiáink fele az utánajárással ment el, így meggyőződésem, hogy szükség van egy menedzserre. Elégséges alaptőkéje persze nem volt az induláskor a „négyeknek”. Fejenként százhatvan-százhetvenezer forintot kellett hitelként felvenniük. Egymástól függetlenül, miként minden másban is függetlenek egymástól. Ki-ki gondoskodik a saját állományáról, és csak azokat a feladatokat végzik közösen, amit úgy jobban megéri. A szövetkezethez integrációs szerződés köti a csirkés vállalkozókat, búr ez egy sajátos és tipikusan „magyar” kapcsolat. Nagyrészt csak a " szövetkezet jelenlétét jelenti az üzleti kapcsolatokban, és ebben az. a „magyar”, hogy eyre a puszta jelenlétre szükség is van. A partner gazdálkodó szervezetek ugyanis nagyobb bizalommal vannak így, sőt többen csak így hajlandók az üzletre. Csak jogi személyekkel — mondják. Hogy miért, azt csak ők maguk érthetik igazán. A csirke persze — az egész baromfiágazat — nagy kockázatot hordozó, a hírek szerint most kevéssé nyereséges vállalkozás. Pontosabban fogalmazva: a baromfitartással foglalkozó nagyüzemekből ilyen információk szűrődnek ki. A magángazdaságban vajon ez is másként lenne? Bankban többet hozna — Mi csináltunk magunknak egy előzetes kalkulációt. hogy mire számíthatunk — fogott tollat beszélgetésünk közben Bíró Ernő, hogy újra pontosan számolhasson. ha szükséges. — Az lett a végeredménye, hogy ha minden rendjén megy, akkor egy-egy csirkén hathét forint nyereségünk marad. Ez egyáltalán nem sok ahhoz képest hogy mekkora rizikó egy félmillió forintot érő állomány, ami egyszerre „be van állítva”, s ezen mindössze negyvenötezer a nyereség. Ez nincs arányban a kockázattal! Ha összehasonlítom ezt a tíz százalék alatti nyereségrátát a csillagos égben járó bankkamatokkal. akkor még rosszabb a kép. Hát. igen! A betéti bankkamatok már tizenöt százalék körül tartanak bizonyos betétfajták esetén, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy Küldiittgvűlés az NKFV-nél Tegnap délután küldött- gyűlést tartottak a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál, azzal a céllal, hogy delegálási jogukkal élve, saját soraikból megválasszák a szolnoki városi pártbizottság egv tagját. Az elnöki tisztét betöltő Bartucz Tiborné, a párttagok véleményét tolmácsolva, örömét fejezte ki afelett, hogy a városi pártbizottságnak volt bátorsága korábbi döntését felülvizsgálni, és elhatározni a városi pártértekezlet ösz- szehívását. A párttagok saját javaslataik figyelembevételeként könyvelik el ezt a döntést. A pártbizottsági tagságra az alapszervezetek öt párttagot jelöltek. Közülük Fekete Tibor, az üzemi pártbizottság titkára kapta a legtöbb szavazatot, így ő lett a szolnoki városi pártbizottság egyik tagja. ha a csirketartás költségeit bankba vinnék, jobban jövedelmezne, mint ez a vállalkozás. Tegyük hozzá még azt is, hogy elég nehéz lenne ma — a mezőgazdaság körében legalábbis — olyan kisvállalkozói tevékenységet találni, aminek a jövedelmezősége versenyre kelhet az említett kamatszinttel. Bankba rakni, biztos helyre, magas kamatért, vagy kockáztatni kevesebbért — nem vitás, hogy én melyiket választanám. A biztosat, a kockázatmenteset, a kevesebb munkával járót. Ez a négy ember viszont másként döntött. — Nézze, mi nehezen nyugvó, izgő-mozgó emberek vagyunk — magyarázta lépésüket Bíró Ernő. — Nemigen törődünk bele, hogy csak ennyit tudunk kihozni magunkból és a csirketartásból. Ha a baromfiágazat pozíciójának romlása tovább folytatódik, akkor legfeljebb majd valami mást fogunk csinálni. Csak akkor tartunk csirkét, ha a tisztességes vállalkozói hasznunk meglesz rajta. Ellenkező esetben átvisszük a pénzünket máshová, de valamit akkor is fogunk csinálni ! Kell egy biztos hely is A téesztörvény idei módosítása szerint a termelőszövetkezetek tagjainak a tagsági viszonyuk fenntartása mellett, a közös munkavégzés szüneteltetésével is lehet vállalkozásba fogni úgy, hogy az jogilag minden vonatkozásban teljes értékű munkának száiynt. ha kapcsolódik valamilyen módon a szövetkezet tevékenységéhez. A jogszabályváltozás persze nem indított el valami földrengésszerű folyamatokat. Sok még a bizonytalanság a vállalkozások körül, és az óvatos többség inkább várakozik addig, amíg a nyitott kérdések választ nem nyernek. Ügy tűnik, hogy ma még kell a főmunkahely anyagi biztonsága. Vannak, akik úgy vélekednek. hogy a vállalkozások kora következik ránk. Sokamén azonban a buktató, ami elkedvetleníti. elbizonytalanítja azokat, akik egyébként sem biztosak a dolgukban. A négy évtizedes mechanizmus egyszerűen nem tudta felvenni a szükséges fordulatszámot, és meglepően gyakoriak még a politikái ellenérzések is. Remélhetően már nem sokáig. Azért, hogy a kormányprogram végre maradéktalanul a hétköznapok gyakorlatává válhasson! L. Murányi László A magyar „glasznoszty”, és a „peresztrojka” előtti időkben értekezletekre gyakran járó ember fülének ismerősen cseng a formula: „ezt most jegyzőkönyvön kívül mondom”. Emlékszünk rá, hogy ennek hallatán a gyorsíró titkárnő feltűnő mozdulattal letette tűhegyes ceruzáit, hátradőlt székében, kihúzta magát és kissé zavart, de bíztató moi sollyal nézett a felszólalóra. Ezzel jelezte: nem hallok semmit, itt sem vagyok — mondhat bármit, nyoma nem marad. A bóbiskolók — ilyenek mindig és mindenhol voltak — is felkapták a fejüket. Végre valami! Ez igen, ez bátor ember! Ami a szívén, az (jegyzőkönyvön kívül) a száján. Most talán szenzációs bejelentés jön, netán leleplezés! Miután a dolgok így elrendeződtek, a kíváncsiság kellően felcsigázódott, következett a jegyzőkönyvön kívüli szöveg. Következtek az őszinte gondolatok és szavak, a nyílt megfogalmazások. Persze volt olyan is, aki jegyzőkönyvön kívül sem mondott sokat, azt is homályos betétekbe ágyazva. Kínosan ügyelt arra, hogy senkit és semmit ne nevezzen igazán néven. A jegyzőkönyvön kívüliséget akár egyszerű felszólalói fogásnak is tekinthettük volna. De nem ilyen egyszerű a helyzet — érezte ezt mindenki. Mögötte meghúzódott a kellő, - vagy túlzott óvatosság, netán a félelem a következményektől, de a rejtélyeskedő beava- tottság, a titkok, a belügyek ismeretének érzékeltetési szándéka is. Az ilyenkor kimondott, vagy éppen ki nem mondott gondolatok, célzások világossá tették: vannak dolgok, amiről nyíltan nem szívesen beszélünk. A jegyzőkönyv csak maradjon tiszta — soha nem lehet tudni. Voltak már akkor is olyanok, akikben ágaskoaranygyűrű helyeit évgyűrű (Folytatás az 1. oldalról) ten kapták meg ezt a különleges ajándékot. A gyárnak ez a gesztusa évenként 700 ezer — 1 millió forintjába kerül, de'nem sajnálja, sőt erkölcsi kötelességének tekinti az áldozatot. Manapság, amikor átszervezés profiltisztítás, szerkezetátalakítás címén a munkahelyek igyekeznek megszabadulni dolgozóik egy részétől, akkor a Hűtőgépgyár éppen a megtartásukra törekszik. A kétségtelen humánus szándékon túl azért is, hogy azok a jó dolgozók, akik évtizedeket töltöttek el a vállalatnál, egy konjunkturális hullám hatására ne menjenek el. A kamatozó biztosítás összegét ugyanis csak nyugdíjazás esetén vehetik fel, addig a vállalat rendelkezik vele. — Akkor azonban a kamatokkal megnövekedett tőke kivehető egy összegben — mondja Turza József, az Állami Biztosító jászberényi fiókjának vezetője —, vagy élet járadékot fizetünk, sőt a kettő konbi- nációja is elképzelhető. Ajánlatos azonban a gyár által kiváltott kötvény ösz- szegét saját befizetésekkel is kiegészíteni, hogy a havi járadék a 3—400 forintról több ezerre emelkedjék a nyugdíjas években. Például egy 8 ezer forintot kereső 40 éves nő, aki fizetésének 10 százalékát fizeti biztosítási díjként, nyugdíjba vonulásakor 350 ezer ^forintot vehet fel, vagy 3 ezer forint járadékot kap, ami 5 év múlva 3500-ra emelkedik. LP dott az ellenérzés és kérdések sorát tették fel önmagukban. Mi ez? Tudathasadás, szerepjáték? Miért nem meri vállalni gondolatait, kijelentéseit a hozzászóló? Kinek jó az, ha elhallgatunk ügyeket? A többség azonban a jegyzőkönyvön kívüliséget természetesnek vette. Majd kitárgyaljuk a folyosón! Nos, örvendetes dolog, hogy az értekezők szótárából egy ideje eltűnt a „jegyzőkönyvön kívül mondom” — a jegyzőkönyv pedig nyilván most is készül, a tűhegyes ceruzák serényen rajzolják a jeleket —, de ez már senkit sem érdekel. Mondják a magukét, görcsök, gátlások, félelem nélkül. Nincsenek .tiszteletkörök, homályos célzások, félreérthető, csomagolt megfogalmazások. Egyre többször elhangzik az is: „kérem, hogy amit most mondok, szószerint kerüljön a jegyzőkönyvbe”. Jó, hogy így alakult, jó, hogy idáig eljutottunk. Vége tehát a jegyzőkönyvön kívüli időknek. Én örülök ennek. Örömöm mégsem felhőtlen. Mostanában talán túlságosan is sokat mondunk a jegyzőkönyvbe. Egyesek felszólalása hallatán az az érzésem támad, hogy az illető talán azt sem tudja, mi a tanácskozás témája. Mondja a magáét és nem veszi észre, hogy az illendő tíz perc már régen lejárt, mindenki unja, mozgolódnak, beszélgetnek. Szó sincs arról, hogy visszasírjam a formulákat, a gondolatok, a mondatok szerepjátéknak tűnő regulázottsá- gát. De meggyőződésem, hogy okos fegyelemre szükség van, mert ma nem az üres fecsegésre, hanem az átgondolt, tudatosan megtervezett, jól felépített véleményekre figyelnek az emberek. Mindenkinek drága az ideje, a kibogozhatatlanul csapongó szövegelésre senki sem kíváncsi. Hallottam már félórás, semmit(Folytatás az 1. oldalról) Mindebből következik, hogy megyénkben a gazdaságos és biztonságos öntözéses gazdálkodás, a közép- és hosszabb távú öntözés- fejlesztés csak egy folyamatos és tábla részletességű ta*- lajtaní — hidrológiai ellenőrző rendszer működtetésével valósítható meg. Ez a felismerés vezette a megyei tanács mezőgazdasági- és élelmezésügyi osztályát, amikor a MÉM-nél kezdeményezte az öntözött talajok védelmét és a mesterséges csapadék ellátás hatékonyságának növelését szolgáló mérő-, értékelő-, irányító rendszer kidolgozását. Az ágazati minisztérium ezzel a DATE Karcagi Kutató- intézetét bízta meg. A rendszert az intézet igazgatója, dr. Nyíri László azon a szakmai tanácskozáson ismertette az öntözéses gazdálkodást folytató, vagy annak feltételeit a közeljövőben kialakító nagyüzemek szakvezetőivel, amelyet tegnap délután rendeztek Szolnokon Bugán Mihálynak a megyei tanács elnökhelyettesének vezetésével. A tábla részletességű, számítógépes ellenőrző rendszer működtetéséhez szükséges talajtani vizsgálatokhoz és a hidrológiai viszonyok feltárásához a nagyüzemeken kívül a Szolnok megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás, valamint a Középtiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi igazgatóság végez mémondó hozzászólásokat és sokat mondó ötperceseket. Az is furcsán hat, ha valaki csak világot megváltó gondolatokkal foglalkozik, e- közben elfelejti, hogy környezetében is vannak említésre méltó ügyek, megoldható és megoldandó feszültségek. Az okát értem: bele akarunk szólni a nagy ügyekbe. Évtizedes kirekesztettség után ez igazán természetes. Az viszont nem, hogy saját ügyeinket teljesen rendben lévőnek találjuk. Az sem megnyugtató, hogy vannak, akik ki- bicként, a pálya széléről szemlélve közelítenek: „Reméljük, megoldják” — mondják. Ök majd szépen, türelmesen megvárják. Sokan mentették fel önmagukat a felelősség alól. Felülre és oldalra mutogatnak. Nem kétlem ennek jogosságát, dehát valahogy féloldalas így az egész. Még egy megjegyzés: botladozva tanulunk vitázni, bár tagadhatatlan, hogy az utóbbi időben kellemes meglepetések is értek ezügyben. Nem tudom, sok-e az értekezlet, vagy kevés. Talán is-is. A dolgokat meg kell tárgyalni, az okos gondolatokat össze kell rakni, a nézetek ütköztetésére is szükség van. Ha ez összejön, hasznos a tanácskozás. De meghaladta az élet azokat az összejöveteleket, ahonnan úgy jövünk el, hogy ez most miért volt? Órákig beszéltünk. de nem döntöttünk semmiben, az élet megy tovább a maga útján — „A kutya ugat, a karaván halad”. Jegyzőkönyvbe mondom, kérem szószerint .leírni: tanulnunk kell még a demokratizmust. Nem partjtalanságot, felelőtlenséget, fecsegést jelent az, hanem éppen az ellenkezőjét. Tanulékony, nép vagyunk — megy ez majd! Berki Imre réseket, szolgáltat' adatokat. Az ezeken alapuló program alkalmas a megye öntözött és hígtrágyával kezelt talajaiban bekövetkező kémiai és fizikai változások kimutatására. Megállapítható segítségével a kommunális szennyvíz talajba juttatásakor keletkező nehézfém terhelés, és előre jelezhetők a racionális földhasználatot gátló, kedvezőtlen ttalajfej- lődési folyamatok is. A szakigazgatás központi és hatósági szintjén, valamint megyei és regionális körben jól hasznosítható információk szolgáltatásán túl, gyakorlati ismeretanyaghoz juttatja a Karcagon kidolgozott rendszer a mezőgazda- sági nagyüzemeket. Segít az öntözésfejlesztési beruházásokkal kapcsolatos döntések megalapozásában, az öntözés kedvezőtlen talajtani és hidrológiai tényezőit ellensúlyozó talajjavítási beavatkozások meghatározásában, a meliorációs és öntözésfejlesztési kivitelezések összehangolásában. A tervek szerint harminckét és fél ezer hektárra építik ki a rendszert, három év alatt, mintegy haltmillió forintos költséggel. Ez egyelőre nem jelent anyagi terhet a gazdaságoknak, a MÉM ugyanis — amint azt a tegnapi tanácskozáson bejelentették — 1989—1990-ben hárommillió forinttal támogatja a programot. Eredményességét viszont nagyban elősegíthetik a nagyüzemek is a rendszeres visszajelzésekkel, a pontos adatszolgáltatásokkal, Az öntözés eredményességét növelő rendszert dolgoztak ki a karcagi kutatók
