Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-27 / 307. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988 DEGEMBER 77. IA szerkesztőség postájából \ Beugrottam a VIOM-reklámuak A Néplap november 23-i számában olvastam a VIDIA hirdetését: Megéri vásárolni ETZ-motort 5000 forinttal olcsóbban — 10 százalék elő­leg befizetése mellett. Kap­ható: Szolnok, Landler J. u. 31., Széchenyi lakótelep — Az újszászi Takarékszövet­kezet területén. Kedvezőnek tartottam az ajánlatot, kértem egy nap szabadságot, és Szolnokra utaztam, a Széchenyi lakóte­lepen lévő üzletbe. Az eladó­val megbeszéltem vásárlási szándékom, adott nyomtat­ványt, s mivel vidéki va­gyok, megállapodtunk az időpontban, amikor ismét jö­vök a papírokkal. Felírta a nevem, címem. Két nap sza- ladozás után sikerült elin­tézni az ezzel kapcsolatos dolgokat, is a megbeszélt időben utánfutóval és a ke­zesemmel együtt érkeztünk a boltba. Akkor mondta az el­adó, hogy a részletfizetési ügyeket az Árkádsoron lévő takarékszövetkezetben in­tézik. Ott viszont közölték, hogy ezt a vásárlási akciót csak a szolnokiak vehetik Igénybe, vidékiekre nem vo­natkozik. Udvariasan elné­zést kértek, és vigasztalásul annyit mondtak, hogy nem én vagyok az első, aki így járt. No ez engem nem ví­gasztalt. mert sokba került a „tandíj”, hogy legközelebb ne ugorjak be egy reklám­nak. Mindemellett szeretnék választ kapni arra, miért spórolták ki a hirdetésből azt a fontos tudnivalót, hogy kik vásárolhatnak a kedvez­ményes áruból, és miért nem tudott erről az üzlet dolgo­zója? Kávást István Tiszaföldvár Czinege Istvánt, a Délma- gyarországi Vas- és Műszaki Kereskedelmi Vállalat (VI- DIA) igazgatóját kérdeztük meg az ügyben, aki sajnálko­zását fejezte ki amiatt, hogy az általuk közölt hirdetés szövege nem volt pontos, mindenki számára egyértel­mű. Magyarázatul elmondta, hogy az Üjszászi Takarék­szövetkezet adta az akcióhoz a pénzügyi fedezetet, ezért döntöttek úgy, hogy kizáró­lag szolnoki és újszászi lako­sok számára teszik lehetővé a kedvezményes vásárt. (Mint kiderült, az eladók sem voltak tisztában ezzel az akcióval, ami tetőzte a megye területéről beutazó vásárlók bosszúságát. A szeric.) Karácsonyi meglepetés Majdnem teljes létszám­mal megjelentünk azon a kis összejövetelen, amit a Számítástechnikai és Ügyvi­telszervező Vállalat rende­zett számunkra december 15-én. Nyugdíjasait látta vendégül ezen a napon a vállalat vezetősége és szak­szervezeti bizottsága. Mol­nár Iván igazgató tájékozta­tott bennünket az ez évi eredményekről és ismertette a SZÜV előtt álló feladato­kat. Ezt követően 3000 fo­rintos vásárlási utalványt nyújtott át valamennyiünk­nek, végezetül pedig egy- egy ajándékcsomagot kap­tunk az szb-titkártól — ben­ne pezsgő, tea és kávé. Nyugdíjas társaim nevében ezúton szeretném megkö­szönni, hogy a nehéz gazda­sági viszonyok ellenére ily módon is gondoltak ránk, és emlék eaetes napot, örömet szereztek karácsony előtt. Benke Sándorné Szolnok A csillagszemű menyasszony a vőlegényére vár Művészetben a legmegra- gadóbb, ha az embert örö­kíti meg, különösen, amikor magunkra, környezetünkre ismerünk a látottakban. Ko­vács Éva keramikusművész december 16-án Tiszafüre­den kiállított népi ihletettsé- gű figurális kerámiái ilye­nek. A közönség, amely most is kiváncsi volt a Kiss Pál Múzeum kiállítására, míg körüljárt — cseppet sem múzeumi csendben — apró kacagások, csodálkozó megjegyzésekkel kísérte a kis szobrokba álmodott élet­képeket. Hallani lehetett, amint címet adtak egy-egy alkotásnak: Málcsi farsangi bálba készül. — Dehogy, ve­ti ellen a barátja. — A csil- lagszemü menyasszony a vőlegényére vár... Beszédesek és mozgástól feszülők a bájos figurák. Szinte minden szereplő az ezerarcú női nemből villant fel egy-egy nem mindenna­pit. Gyönyörű ruhában pá- váskodnak, majd elröpülnek a csipkékben, a hajuk fid- res-fodros, koszorúba font, vagy kontybán ágaskodik. A képes meghívó ismerte­tése szerint a keramikus művész még 10 évvel ezelőtt edényeket tervezett — siker­rel. Azóta „népművészeti érdeklődése bartóki érte­lemben kutató kötöttségből tevődik össze...” — és ezt már Bihari Józseftől, a Pest megyei múzeumok igazgató­ja megnyitójából tudjuk. (A kiállítást február 28-ig lehet megtekinteni.) Nagy János Tiszafüred Válaszollak — intézkedtek Cibakházán rendbe hozzák az utcákat öreg ház alá folyik a víz címmel közöltük december 19-én H. L.-né olvasónk le­velét, melyre Fekete Géza, a Cibakházi Nagyközségi Ta­nács elnöke többek között a következőket válaszolta: A levélíró gondja ismert előttünk, mert a tanácsnál tett panasza, kérése alapján intézkedtünk arról, hogy az utcában készüljön egy csa­padékvíz-elvezető árok. A cikkben említett traktoros saját erőgépével végezte el a kiárkolálst, segítségéért köszönettel tartozunk, s ez csak a munka kezdete. Ezt követően számítottunk a la­kosság társadalmi munkájá­ra, ami sajnos az utóbbi időben egyre kevesebb. Meg­tekintettem a gondot jelentő útkereszteződést, és az a vé­leményem, hogy nem rosz- szabb. mint a település más, hasonló részein. Sajnos ala­kosság tiltásunk ellenére a földutas utcák közepét töl­tögeti minden olyan anyag­gal, amit az udvarában már feleslegesnek tart. A december 15-i tanács­ülésen — a tanácstagi be­számolókon tett észrevételek alapján — arról döntöttünk, hogy a helyi termelőszövet­kezet segítségét kérve, fo­lyamatosan megkezdjük a magasra töltött utcákon a föld leszedését, elszállítását. Az olvasó által kifogásolt utcarészt az elsők között hozzuk megfelelő állapotba. Hangsúlyozni kívánom, hogy több ilyen utcakeresztező­désről van szó, s a termelő- szövetkezet térítésmentes se­gítsége, valamint a tanács anyagi lehetősége is véges. A levélíró háza melletti ut­cából — kérésére — ebben az évben már szedettünk le földet . és a végleges meg­oldásig odafigyelünk arra, hogy lakása csapadékvíz mi­att ne kerüljön közvetlen veszélybe. Parkoló a mozgássérülteknek Lapunk december 5-i szá­mában, A rokkantak parko­lási nehézségei címmel kö­zöltük Balázs Györgyné szol­noki olvasónk levelét, mely­re Tóth Istvánt, a Szolnok Városi Tanács osztályvezető főmérnöke a következőket válaszolta: A mozgássérültek közleke­dését könnyítve, építkezése­inknél már több éve alkal­mazzuk a járdaszegélyek megdöntését, süllyesztését. A Tófenék utcában, a Társa­dalombiztosítási Igazgató­ságnál alakítottunk ki ré­szükre megállóhelyeket. Saj­nos a gépkocsivezetők az ide helyezett táblákat gyakran figyelmen kívül hagyják. Jö­vő év első felében a város egészére kiterjedő forgalmi felülvizsgálatot végzünk. A közlekedési szakemberek bevonásával születik meg a döntés, hogy mely közintéz­mény, üzlet előtt vagy kö­zelében alakítható ki bizton­ságosan a mozgássérültek részére további parkolóhely. Hozzászilás cikkeinkhez A fiatalokért aggódta Az utolsó futás című, no­vember 26-i cikk, melyet a Néplapban olvastunk, el­gondolkoztatott bennünket. Elfogadható és elfogadhatat­lan magyarázatok, indokok sorakoztak benne. Az a véle­ményünk, hogy a sportren­dezvényen bekövetkezett ha­láleset miatt a felelősség alól nem menthet föl senkit az az orvosszakértői megál­lapítás, hogy a halál oka komplex volt. Az edzetlen gyerekek versenye előtt le­gyen megfelelő a felkészítés, a szakmai és egészségügyi kontroll, és ne felszínes, amilyen a tragikus eset után kiderült. Az ember egészsé­génél nem lehet semmi sem fontosabb! Vegyük végre tu­domásul, hogy a különböző sportversenyeket nem sza­bad hórukkra és dömping­szerűen rendezni: indulj tömeg, bele a benzingőzbe, a halálba... A verseny előtt Jóska azt mondta az édesanyjának, hogy muszáj indulnia, mert az osztályból senki sem vál­lalta a futást. Ezek után nem nehéz kitalálni, az osztály­társak hozzáállását, s akkor hogyan készülhetnek az ilyen versenyekre? E té­nyek ismeretében érdemes lenne felmérést végezni, hogy a város iskoláiból hány ta­nuló készült fel a 15 kilo­méteres futásra; hogyan merünk elvárni irreális tel­jesítményt? Nem lehet senki számára közömbös, hogy miért és mennyi árat fize­tünk az életben! Lám, az eset után még az is felme­rült bennünk, hogy mennyi­re indokolt lenne a körül­tekintő, differenciált peda­gógus fizetés. .. Számos reményteljes, be­csületesen helytálló, a fel­nőttekben, intézkedéseikben bízó fiatal él megyénkben. Értük és mindenkiért szó­lunk — tanulságként. S mi­vel a felnőttek mulaszthat­nak, tévedhetnek, a fiatalok is legyenek magukkal szem­ben igényesebbek, felelőseb­bek. — E rövidítve közre­adott hozzászólást „A fiata­lokért aggódó nevelőtestü­let” aláírással kaptuk. Nem ősziem a véleményét Olvastam a Néplap decem­ber 7-i számában a Kabaré humor nélkül? című tv- jegyzetet. A szerző vélemé­nyével nem értek egyet — kezdte levelét Barta János negyedikes gimnazista, mart­fűi olvasónk. — Szerintem ez a műsor igazi belpolitikai kabaré volt. Feketehumora azt bizonyítja, hogy a közön­ség nem egy nevetőgép, és ha kap egy parabolát, ami­ben magát is láthatja, nem biztos, hogy nevetni fog. Persze ez így nem kikapcso­lódás, de talán nem is annak szánták, ezért sugározták oly későn. Egyébként erről is szólt az a „csacska csevegés” a műsor elején — Verebes István és Sándor György között. Miért baj az, ha egy kis önfeledt „bohóckodást” lát a néző a Markos—Ná­das—Boncz trió előadásá­ban? Sándor Györgynek miért kellett volna olcsón adnia magát? Az, hogy vég­re a televízióképernyőjén is láthatjuk, óriási eredmény. Szerintem nem érthetetlen, amit csinált, nevezetesen az Elnöki családlátogatás cí­mű, mivel itt is a kisember volt a főszereplő, mint több­nyire a műsor egészében. Összeállította: CsankO Mtklósoé Vandál pusztítók, tolvajok a Szol­nok Megyei Tár­sadalombizto­sítási Igazga­tóság épülete előtt lévő fenyőfák kö­zül a legszebbiket december 20-án este kivágták. A szomszéd házban lakók egyike föl­figyelt a zajra és közbelépett, mire a fiatalokból álló banda — otthagy­va baltát és fe­nyőfát — elmene­kült. Elképesztő, hogy a város egyik központi he­lyén, az esti órák­ban ez megtörtén­hetett... (Fotó: H. L.) Záróráig ; mert Jó volt a zene Azzal az elhatározással indult el Budapestről — ahol munkásszálláson lakott — Jászárokszállásra. hogy meglátogassa nevelőszüleit. Akkor még nem sejtette, hogy Árokszálláson a ter­vezett látogatás helyett egy emlékezetes görbe estnek lesz a résztvevője, majd egy durva rablótámadásnak a szenvedő alanya. Téglási Tivadar — a sér­tett — szerencsésen meg is érkezett Árokszállásra. A nevelőszülőkhöz is odaért volna, ha az útba eső egyik fogadóban nem szól olyan hívogatóan a zene. Engedett a hívásnak, és mint később ezt elmondta, természetes volt. A zenét nagyon szereti, az italt se veti meg, de — és erre nagyon is büszke — a munkát se kerülte soha. Ezt bizonyítja, hogy 49 éve­sen is stabil tagja egy kubi­kosbrigádnak. Annyira ízlett az ital, és olyan kedvére való volt a zene, hogy észre se vette: záróráig mulatott. Azt se, hogy valaki kitartóan figye­li. Öt és a fülére szorított fejhallgatót, amin keresztül hallgatta a zsebében lapuló zsebrádióból szűrődő zenét, amikor a zenekar éppen szünetet tartott. Az italtól kábultan távo­zott a fogadóból, de nem egyedül, mert aki eddig fi­gyelte. most követte. Az ivó­ban szórakozó Szénási János Budapest, VII. kerület Klauzál tér 7. szám alatti lakos eredt utána azzal a szándékkal, hogy újból el­kövessen egy olyan bűncse­lekményt, — rablótámadást — amiért 2 év és 6 hónapig már vendégeskedett a bör­tönben. Téglási még örült is, hogy követője utolérte, hiszen ép­pen keresett valakit, akitől megtudja, hogy merre van a vasútállomás. Az elfo­gyasztott szesz ugyanis ki­törölte emlékezetéből a sok­szor megjárt utat. Szénási boldogan vállalta a kísérő szerepét, és első javaslata az volt, hogy a rövidebb utat válasszák. Amikor pe­dig egy kihalt, sötét utcába ért „pártfogoltjával” elérke­zettnek látta az időt a cse­lekvésre. Először pénzt kért kölcsön, másodszor már kö­vetelt. Azután mást gon­dolt és ököllel Téglási arcá­ba vágott olyan erővel, hogy az eszméletét vesztve a föld­re zuhant. A támadó akkor munkához látott, levette az eszméletlen ember fejéről a fülhallgatót, zsebéből a rá­diót és — a már az ivóban megirigyelt zsákmánnyal — elsietett a helyszínről. A Jászberényi Városi Bí­róság dr. Gondos Imre ta­nácsa hozott ítéletet a gát­lástalan rabló ügyében. Szé­nási Jánost rablás bűntette miatt, mint különös vissza­esőt 3 év 10 hónap börtön- büntetésre ítélte. A köz­ügyek gyakorlásától 4 évre tiltotta el. Az ítélet nem jogerős. Jogi tanácsadó A családi otthonok biztosításáról Mindnyájunkat érintő saj­tótájékoztatót tartott a kö­zelmúltban az Állami Biz­tosító a családi otthonok la­kásbiztosításával kapcsolat­ban. Ez a biztosítási forma természetesen nem egyedül az ÁB monopóliuma lesz. de mivel a lakásbiztosítási ál­lomány legnagyobb részével ez a cég rendelkezik, a fel­tételek átdolgozását érde­mes nyomon követnünk. Miért van szükség egyál­talán a biztosítási szerződé­sek átdolgozására? Az Állami Biztosító szá­mára a lakossági vagyon­biztosítási üzletág egyértel­műen veszteségessé vált a régi feltételek között. A mostanáig érvényben lévő lakásbiztosítási fajtákat az ötvenes évek átlagemberére szabták, kinek átlagos ott­hona kétszobás, berendezése átlagos, bére is alig tér el a népgazdasági átlagtól; no meg az árszínvonal és az életszínvonal szinkronban volt. A szobaszám szerint megállapított díj egyformán fedezte az összes szerződés­ben vállalt kockázatot. Ma már nagyon nagy el­térés mutatkozik lakás és lakás között. Komfortfoko­zat, állapot, kulturáltsági és felszereltségi foka szerint is. Az alacsony díj már régen nem fedezi a kifizetendő kártérítéseket. Másrészt a biztosítottak a biztosító ál­tal fizetett pénzből nem tudják pótolni, helyreállíta­ni az ellopott, tönkrement értéktárgyakat. Ezért vált szükségessé, hogy emelt díj­tétellel ugyan, de az ügyfél kívánsága szerint legyen mód az új szerződés megkö­tésére. A legalapvetőbb változá­sok: a csa 1 ád i ott h on -bi ztosí­tás modul-rendszerű, vagyis az alapbiztosításhoz külön­böző kiegészítő biztosítások köthetők. Az alapbiztosítá­sok közé tartozik az épület­re, illetve bérlakásokra és külön a benne lévő ingósá­gokra köthető biztosítás, va­lamint a felelősségbiztosí­tás. Kiegészítő biztosítás le­het például a vízkár-. az üvegkár-, a baleset- és a mezőgazdasági kistermelői biztosítás. Továbbra sem biztosítják a lakásban táróit készpénzt, valutát, értékpa­pírokat, kéziratokat, doku­mentumokat. Néhány szó a díjakról. Mivel a díjak az új rend­szerben a lakás és az ingó­ságok értékétől, illetve a kért kiegészítő biztosítások számától is függenek, pon­tos, mindenkire általánosan használható összegeket nem lehet felsorolni. Nézzünk meg egy 50 négy­zetméteres bérlakást, amely­nek eddigi biztosítása ha­vonta 24 forint volt. Ha a bérlő megköti a családiott- hon-biztosítást, az ingóság­biztosítást, amelyhez 100 ezer forint értékben műér- tékbiztosítást is köt, és a felelősségbiztosítása mellé vízkár-, üveg- és balesetbiz­tosításokat is kér. akkor összesen 98 forintot fizet havonta. Akik a régi szerződésüket 1988. szeptember 1. és 1989. december 31-e között újra átdolgoztatják, díjenged­ményt kapnák. Ez az enged­mény az alap és kiegészítő biztosítások számától függő­en 10 és 30 százalék között lesz. Az átmeneti időszakra lehetőség van a jelenleg ér­vényben lévő biztosítások emelt díjú fenntartására. Dr. Kertész Cn

Next

/
Oldalképek
Tartalom