Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-24 / 306. szám
) 1988. DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 fl számítógép „hozta” a sikert A Debreceni Akadémiai Bizottság a közelmúltban hirdette ki az idei pályázat eredményeit A díjazottak között volt Mándi Mátyás, a BHG kunhegyesi gyárának csoportvezetője, aki tavaly is a legsikeresebb pályázók között szerepelt. Mindkét alkalommal számítógépekről, illetve programozásukról készített tanulmányt Az idei dolgozatát különösen nagyra értékelte a bíráló bizottság. „a pályamunka arról győz meg, hogy szerzője igen alapos és elmélyült ismeretekkel rendelkezik a mikroszámítógépek program- szerkesztésében, meghökkentő és sziporkázó ötletei vannak, különösen jó érzéke van ahhoz, hogy egy viszonylag „buta nyelvet” értő gépet mennyi mindennel „okossá” lehet tenni.” — olvashatjuk a lektori véleményben. A szakemberek a pályamunkát kevésbé tömör átdolgozásban alkalmasnak tartanák középiskolák, illetve felsőfokú intézmények tankönyvének is. A viszonylag fiatal tudományág, a számítástechnika sikeres ifjú művelőjét a gyár kicsiny szobájában a számítógépek társaságában találjuk. A monitoron számok, kódok sokasága. A gép „agya” sokféle adatot tárol a gazdálkodásról, a munka- és bérügyekről, s pillanatok alatt elénk tárja a „jelenléti ívet” is, közli, hogy ki, miért ment ki most éppen a portán. A szoba polcain a szakmai kötetek mellett szótárak, nyelv- és útikönyvek árulkodnak Mándi Mátyás érdeklődési köréről. — Az utazás is, a nyelvtanulás is régi vágy — magyarázza, de jobbára csak az utóbbira ad lehetőséget az anyagi helyzetünk. Bár, ami azt illeti, a könyv, az olvasás sem valami olcsó szórakozás manapság. Mándi Mátyás, mindenesetre úgy tűnik, nem spórol a könyveken, az olvasáson. Rendkívül tájékozott az irodalomban ,s az egyes tudományágakban, nyitott minden új ismeretre. A tanulás, a művelődés számára létfontosságú kérdés, s az volt középiskolás évei alatt is. A tehetséges gimnazistából — több alkalommal is készített sikeres pályamunkákat — egy ideig úgy látszott, mégsem lesz diplomás. Családi tragédia miatt félbe szakította a Szegedi JÁTE-n megkezdett biológiai tanulmányait. Dolgozott nyomdában, majd a BHG-ban segédmunkásként helyezkedett el. Másodszor is felvették az egyetemre, ezúttal azonban már matematika szakra pályázott. Munka, család, albérlet mellett hat évig ingázott Szegedre, s 1984-ben sikeresen befejezte felsőfokú tanulmányait matematikus és számítógép-programtervező szakon. Még ugyanabban az évben kinevezték a gyárban szervezési és számítás- technikai csoportvezetőnek. Munkája mellett jelenleg is számítástechnikát tanít fakultációs tárgyként, illetve szakkörben diákoknak. A közeljövőben a gyárban mozgalmas napok várnak Mándi Mátyásra. A BHG kilenc gyárát a jobb információátadás, szervezés miatt számítógép-láncrendszer fogja majd összekötni. A fiatal szakember szeretne eredményesen közreműködni a rendszer kialakításában. S* a távlati tervek? Nyelvvizsgák, s ezt követően a kandidátusi cím megszerzése. Mindez már nyugalmasabb körülmények között, mint annak idején az egyetemi tanulmányok, hiszen feleségével, aki szintén számítástechnikával foglalkozik, sikerült megteremteni saját otthonukat a maguk, s két gyermekük számára. T. G. Budapesten, a József Attila utca és a Bajcsy- Zsilinszky út sarkán új nemzetközi kereskedelmi központ épült Flnta József Ybl-dfjas építész terveit az SGF Pomor- je—Jeklotehna jugoszláv építőipari vállalat valósította meg. Ebben az uj impozáns épületben bérelhetnek irodákat januártól magyarországi tevékenységükhöz a nyugati világ pénz- és üzletemberei, MTI-foíö Kamatmentes hitellel épül Kell ide még egy kávéház is? Az igények, az ötletek és a lelemény találkozója Martfűn December másodikén értesülhettünk a napilapokból, hogy tíz művelődési intézmény képviselői írtak alá egy nappal korábban összesen mintegy hét és félmillió forintos hiteltámogatásról szóló szerződést Budapesten, a Művelődési Minisztériumban. A szakértői bizottság döntése alapján közöttük volt — nyolc városi illetve megyei mpr velődési központ, valamint a bajai kábeltelevíziós rendszer mellett — a martfűi Tisza Cipőgyár Művelődési Központja is, amely irodalmi kávéház kialakításához kapott hitelt a Központi Közművelődési Alapból. Itt minden van... Eleddig a művelődési központ belügyeként kezelhetnénk a hírt, hisz végül is nem történt más, mint hogy a csaknem hét és félezer lelket számláló település egyetlen közművelődési intézménye — „némi” külső segítséggel — bővíteni igyekszik tevékenységi körét, szolgáltatásait. (Persze már ez is örvendetes tény a közművelődés egyre kevesebb lehetősége, azaz pénz híján lassú defenzívába szorulása idején) A Közművelődési Alap hitelpályázatát azonban az anyagi segítségnyújtás szándékán túl azzal a céllal hirdették meg, hogy ésszerűbb takarékosságra késztessék az intézményeket. A rendelkezésre álló pénzzel főleg olyan kezdeményezéseket kívántak támogatni, amelyek új vállalkozási formákat „honosítanak” meg a köz- művelődésben, illetve többletbevételhez juttatják az országszerte anyagi gondokkal küzdő intézményeket. Hogy a Tisza Cipőgyár Művelődési Központja 500 ezer forintot nyert ezen a pályázaton, az azt bizonyítja, hogy megvalósításra váró elképzelésük többet jelent egyszerű profilbővítésnél. Az ötlet maga. ennek kivitelezése arra példa, hogyan lehet korszerűen gondolkodni, gazdálkodni a közművelődésben. A művelődési központ szakszerűen szólván komplex intézmény, azaz könyvtár, mozi és zeneiskola működik még a település központjában lévő, impozáns épületben. Rendszeresek a kis- és nagyobb csoportos foglalkozások, klubok, szakkörök, gyakoriak a színházi előadások, a bálák, a tanácskozóterem komoly üzleti tárgyalásokra is alkalmas. Egyszóval a január 1—december 31. között folyamatosan, szünnap nélkül nyitva tartó ház sok kisebb és nagyobb helyiségében jó tárgyi feltételek között dolgoznak a népművelők, ami elsősorban annak köszönhető, hogy működéséhez és fenntartásához egy nagy termelő üzemtől kap — nagy szó manapság: anyagi és erkölcsi szempontból a lehetőségekhez képest maximális — támogatást, ezen kívül jó mentora a községi taifács. 235 ezer látogató évente Sok példa felsorakoztatása nélkül is nyilvánvaló: tartalmi munkájuk sem hagyhat kívánnivalót maga után, hisz évente több mint harmincszor annyian térnek be a házba, mint ahányan a települést lakják. A ritka látogató számára nemcsak első pillantásra tűnik úgy: itt valóban minden van. Jogosan vetődik fel tehát a kérdés: minek ide még egy irodalmi kávéház? A legalapvetőbb ok végül is roppant egyszerű: évek óta gondot okoz, hogy a házban nincs presszó, büfé, ahol a látogatók az előadások vagy a foglalkozások szünetében elfogyaszthatnának egy üdítőt vagy egy kávét, így a különböző rendezvényeket sem tudják ebből a szempontból „kiszolgálni”. Néhány évvel ezelőtt már kísérletet tettek arra, hogy a problémát megoldják: a szép, nagy teraszon kialakítandó, sokféle feladatot ellátó presszó létrehozásához azonban akkor 4' millió forint kellett volna, amit jelentős támogatás mellett sem tudtak előteremteni- A megoldásra váró feladat tehát megmaradt, azóta is állandó fejtörésre késztetve a ház gazdáit, vezetőit, dolgozóit. A megoldás kulcsát most lényegében két dolog adta meg. Egyrészt az, hogy a földszinten lévő ifjúsági klubot rendbe kell hozni, kézenfekvő tehát, hogy ideális helye miatt ez lehet a majdani kávéház. ( A klub az emeleten kap majd helyet.) Itt egy olyan, az „utcára” is nyitott presszót lehet kialakítani, ahol hangulatos fagy- laltozó is működhet. A másik ok inkább arra utal, hogy a lehetőségekkel párhuzamosan a művelődés iránti igények is átrendeződnek. Nevezetesen: az eddig igen népszerű színházi előadások nézőszáma jelentősen megcsappant, az érdeklődés csökkenése különösen a tizenévesek körében általános. Ezzel együtt a tavalyihoz képest kétszer any- nyit kell fizetni az intézménynek egy-egy előadásért, a ráfizetés tehát folyamatosan nő. Az intimebb hangulatú irodalmi estek, pódiumműsorok, a rétegigényeket kielégítő összejövetelek azonban változatlanul „kelendőek”, hisz az emberekben a kötetlen baráti, társasági együttlét, a valódi közösség iránti igény változatlan. S ha végül kész lesz... Magától értetődő volt tehát Martfűn az irodalmi kávéház gondolata, s tegyük hozzá, a megyében nem is példa nélküli, hisz a mintát a megye Makovecz-féle művelődési házaiban találták meg a martfűiek. Az átalakításhoz szükséges egy és negyedmillió forintos összeg jóval több mint felét helyi erőforrásból teremtették meg, a hiányzó pénzt a hitelpályázaton nyerték meg. (Még egy jelentőségteljes adalék: ez utóbbi visszafizetéséhez a községi tanács vállalt egyetemleges kezességet!) A tervezési, kivitelezési munkák januárban kezdődnek el- Ha a kávéház — remélhetőleg még • az 1989-es évben — kész lesz, az intézmény vezetőinek szándéka szerint nem pusztán a nyereségtermelést szolgálja majd, hanem mindenekelőtt a vállalkozó szellemű- és igényes közösséget. Bálint Judit Gondolat-könyvek Réfrtiiay 1 és flh, Amerika! Élet az ember előtt címmel 162 címes illusztrációval jelent meg Zdenek V. Spinar könyve, amely bepillantást nyújt a Föld történetének háromezermil- lió esztendővel ezelőtti korszakába, amikor az első élőlények megjelentek. „Biológiai tankönyvet tartasz a kezedben — gyanútlan olvasó! Legalábbis tankönyvecskét. ..” Így kezdődik a fülszövege a 'Képregény cimű kiskötetnek. Szokatlan vállalkozás mindenesetre a képregény- iként elbeszélt történet, amely alcíme szerint: Genetika a vízözöntől a transzpozonig. A mulatságos kirakatúrarajzokat Larry Gonick készítette, a szövegeket Mark Wheelis írta. j Furcsa animációs filmet készített Dániel Ferenc és ! Orosz István Ah,, Amerika! j címmel. Az 1896 és 1914 közötti nagy kivándorlási hullám dokumentumaiból válogattak, s ezeket a fotókat, írásokat mozgatták meg a filmben. Most azonban eredeti mivoltukban, tehát fotó, rajz és írásos alakjukban jelennek meg ezek a magyar kivándorló családok hányatott életét bemutató dokumentumok. LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA Díszítem a karácsonyfát * Tudod komám, én mindig a legtetején kezdtem, s úgy haladtam lefelé, ágról ágra. Emlékezetemben csupán néhány olyan alkalom él, amikor nélkülem készült el a mű, mialatt apám szánkózni vitt. (Ugye, te is úgy emékszel. hogy gyerekkorunkban rendszeresen szép fehér karácsonyaink voltak, sok hóval, nem kevesebb örömmel.) Hamar, talán túlságosan is korán váltam hitetlenné, azaz vallottam tévesen, hogy a karácsonyfa nem az égiek ajándéka. hanem kizárólagosan az ember csinálmánya, s emberpalántaként kiköveteltem a részem az alkotásból. Szóval, mindig felül kezdtem. volt egy csillagból alászálló angyalkát ábrázoló díszünk (magyar- országi nagyanyámtól örököltük, ilyent egész Erdélyben senkinél sem láttam), az került a csúcsra. Később egy családlátogatás alkalmával az osztályvezető tanárom határozottan tiltakozott az incidens miatt (hogyan kerülhetett az a szörnyűség a fa tetejére?!), szigorúan leszögezte: az iskolában nagy nehezen kialakított materialista neveltetésemet rombolja le az a szárnyas személy. Én csodálkoztam, hogyan lehet ekkora ereje egy angyalkának, anyám szegény viszont ijedtében úgy eldugta a csillagból alászálló angyalt, hogy azóta sem került elő. Tehát, a fa hegyére most rátűzök egy üvegből formált színes akármit, mert ez van. Ha nem is száll el nyomtalanul az a régi angyalka, akkor sem lehetne itt. Képzeld el, mit szólt volna tavaly júliusban a román vámos, ha karácsonyfa-díszt talál a poggyászunkban, miközben mi — hivatalosan — néhány hetes túristaútra indultunk.. Még meleg szvettert sem mertünk csomagolni, nehogy kitalálja: szándékaink minimuma egy huzamosabb ideig való tartózkodás. Véglegessé ezt már csak az Atya, a Fia vagy a politika teheti... Következne a többi dísz. lehetőleg minden ágra legalább egy. Valószínű, sokaknak válnak kedvenceikké ez évek során bizonyos karácsonyfa-kellékek. Számomra a legkedvesebbek azok voltak, amelyeket még gyermekkoromban magunk készítettünk színes papírból, sztaniol- ból, ezüst-fehérre festett dióból, fenyőtobozból. Ezek időállóak. nem lehet őket csak úgy véletlenül ösz- szetörni (ahhoz már szándékos rombolókedv kell), hagyományőrzőek, mindegyre készen arra, hogy elmúlt karácsonyokat kössenek össze az éppen aktuálissal, csak a tavaly rájuk fagyott gyertyacseppektől kell mindig megtisztítani .. . Most ezek sincsenek kéznél. Négy . zűrös évtizedemből idézhetném fel most a szépet, a meleg, meghitt estéket, a szétszórtságra ítéltségben az összetartozást, a megmaradást, a folytonosságot. így viszont a szentesték sorozatában ezúttal inkább a zűrök árnyképeivel babrálhatok, újkeletű csillogó-villogó, színpompás, stilizált üveg- és műanyagdíszeim igazából nem -ragasztják ezt a karácsonyt az előzőekhez. Meséltem-e neked, melyik vol1 otthon a legszomorúbb karácsonyom? Azt hiszem, nem, mert ez is ideát jutott az eszembe. Cht nálunk ugye, a tanulók és a diákok téli szünideje mindig karácsony után kezdődött éppen Kolozsváron voltam egyetemi hallgató, elképesztő megtorlásokat helyeztek kilátásba, ha valaki hiányozni mer december huszonnegyedikén vagy huszonötödikén, őket pontosan ez a két nap érintette igen érzékenyen. Szüleim ragaszkodtak a diplomához, telefonáltam nekik Marosvásárhelyre, ne várjanak haza Jézuska szülinapja alkalmából. Huszonnegyedikén beültem órákat hallgatni (szinte gépfegyverrel jöttek ellenőrizni a jelenlétet.), koradélután azonban elgyöngültem, a még kellően el nem söté-. titett ablakok mögött égyre több gyertyát láttam meggyulladni. S az én karácsonyfám?!... Lesz, ami lesz, kiálltam az országúira stoppoz- ni. Alig sötétedett be, amikor hazaértem. Nemcsak egy világ omlott össze bennem, én magam is összerogytam. Semmi ünnepi készülődés, anyám és apám egy üveg bor mellett hatvanhatoznak, fa sehol. Elsírtam magam, talán ezt most nem kell szégyellenem. Anyám magyarázkodni próbált, hogy az üzenet miatt.... apám szegény (nyugodjon békében) azonnal megérthette, hogy erre nem lehet magyarázat, felugrott, rohant fáért, vásárolt is egyet, meg amit még hirtelenjében össze tudott szedni hozzá, mégsem lett karácsonyi az este. Nem azért, mert a későn vett fa satnya volt. féloldalas és ritka ágú, hanem mivel már mű-jókedvvel csináltuk. Vagyis, rakosgatom fel a díszeket, szíveket, szavakat, gyertyákat, emlékeket... igen, mint látod, főleg honi emlékeket aggatok a hazai fára. Otthon a karácsonyfa feldíszítésének magától értetődő alapvető szempontja volt, hogy az pi- ros-fehér-zöld fa legyen. Ezért nem tettünk rá soha például, sárga gyertyát, kék gömböt vagy lila szaloncukrot. Lehet, itt hasonló szándék nacionalizmusnak minősülhet, ám ehhez nejemmel együtt ragaszkodunk azaz ragaszkodnánk, mert csak némi jóindulattal sikerülhet. A fával nincs baj, az itt is zöld, a diszek között válogatva azonban alig-alig találsz olyat, amelyikben ne lenne egy kis sárga (itt azt mondják: aranyozott), hupikék és hasonlóak, hogy a szaloncukorról ne is szóljak (az utóbbi években odahaza mi cukorkákat öltöztettünk ..szalonképessé”), már a fehér is nagyon jó lenne de ebből is csak „aranyozott” van meg lila. Nagy nehezen kaptunk valami bugyi-rózsaszínűt sokat kell meginnom ebből a vörösborból, hogy pirosnak lássam. Mindegy, úgyis magyar ez a karácsony... Lassan elkészülünk, még egy pohár bor, és meggyújtom a gyertyákat s a csillagszóróikat, és. akkor következik a nagy mutatvány: a fa mellé ültetem otthon maradt két gyermekemet édesanyámat és nevelőanyámat, sőt, a tíz éve halott apámat..., még egy pohárka, és itt lesz anyósom és apósam most már ők is (csakis) örömükben sírnak. ,.s ha jól megy. Árpádom, a következő kortyokkal titeket is körünkbe varázsollak, ahány láng, annyi arc .... énekeljük, hogy mennyből az angyal .... felnézek a fa tetejére, és lám-lám minden milyen tökéletesre sikeredett: ott fenn a régi angyalka, amint alászáll egy csillagból ... Fényénél ölel komád. Lajos
