Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-23 / 305. szám

Törvényeket módosított az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) hogy módosítsák az adóelő­leg-fizetés rendszerét és módszerét, mert elfogadha­tatlan, hogy a dolgozók csak hónapok múlva kapják visz- sza a tőlük levont adóelőle­get. Javasolta továbbá, hogy a nyugdíj és egyéb jövedel­mek együttes tömegének adómentes sávját 120 ezer fo­rintnál állapítsák meg, s hogy a legalsó sávban 60 ezer forintig ne legyen adó. Szatmári Lajos (Veszprém m., 6. vk.), a Veszprémi Szénbányák várpalotai bá­nyaüzemének főaknásza el­mondta, hogy az általa is­mert iparágakban dolgozók jövedelmének jelentős része pótlékokból származik. Ja­vaslata szerint a pótlékokból származó jövedelem adózá­sa ne progresszíven, hanem egységesen 20 százalékkal történjen. Kifogásolta azt is, hogy az újításért járó anyagi elisme­rés adóköteles. Kosztolánczi Jánosáé (So­mogy m., 2. vk ), a Kaposvá­ri Ruhagyár nyugdíjas var­rónője kedvezőnek ítélte az adósávok módosítását, de az egyenlő teherviselés feltéte­leit nem ebben jelölte meg. Véleménye szerint igazságo­sabb lenne az adókulcsok erőteljesebb módosítása; fi­gyelembe véve az idei és a következő évre tervezett inf­lációs rátát, a legalacsonyabb adómértéknek a 15 százalé­kot javasolta. Morvay László (Budapest, 33. vk.), az Olajipari Fővál­lalkozó és Tervező Vállalat létesítményi főmérnöke hangsúlyozta, hogy választói a tervezett változtatásokat nem tartják lényegeseknek. A 6 százalékos reálbér-csök­kentést ugyan követi a terve­zet, dé teljesen figyelmen kí­vül hagyja a prognosztizált 14—16 százalékos inflációt, így a 0 százalékos (adómen­tes) sáv devalválódik, holott e sáv értékállóságát a kis jövedelműekre gondolva fel­tétlenül garantálni kellene. I személyi jövedelemadó vitája Simon Béla (Borsod-Aba- új-Zemplén m., 6. vk.), a Lenin Kohászati Művek gyárrészlegvezetője rövid hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a je­lenlegi személyi jövedelem­adó-rendszer számottevő mértékben visszatartja a tel­jesítményeket, diszkrimina­tív .elsősorban a nagyüzemi munkásságot sújtja. Gulyás Gyula (Szabolcs- Szatmár m., 17. vk.), a be- •regdaróci Barátság Tsz ker­tészeti ágazatvezetője elis­merésre méltónak ítélte azt a kormányzati törekvést, hogy az adótörvény több lépcsőben megvizsgálja, és azt igyekszik az élethez, a gyakorlathoz igazítani. Gasparik János (Komárom m., 2. vk.), a Tatabányai Szénbányák Vállalat csapat- vezető vájára — választói nevében — sürgette a pénz­ügyi kormányzatot, hogy mielőbb dolgozza ki a csalá­di jövedelemadó rendszerét. Kovács Lászlóné (Buda­pest, 7. vk.), a Meggyfa ut­cai Napközi otthonos óvoda óvónője utalt az előző ülés­szakon feltett kérdésére, amelyre a választ most vár­ja; tervezi-e a kormány olyan alternatívák előter­jesztését, amelyekből követ­kezne az összes eltartott gyermekre vonatkozó adó­alapcsökkentési kedvezmény. Nagy Sándor (országos lista), a SZOT főtitkára rendkívüli fontosnak mon­dotta a törvénynek azt a rendelkezését, hogy minden évben vissza kell térni az adótábla kiigazítására. A bemutatott két változat és a bizottsági javaslatok közül a ,jB” változatot ajánlotta el­fogadható kompromisszum­ként az Országgyűlés figyel­mébe. Javasolta, hogy a Parla­ment egyértelműen foglal­jon állást: 1989 közepéig részleteiben dolgozza ki a kormány a családi jövede­lemadó-rendszert. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.), a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke hangsúlyoz­ta: helytelen minden olyan mérlegelés, amely a nyugdí­jasok és az aktív dolgozók közötti megkülönböztetésre épül. Gágyor Pál, az adóügyi ad hoc bizottság előadója tájé­koztatta ezután az Ország- gyűlést a testületnek az ülés szünetében tartott tanácsko­zásáról, amelyen a vitában elhangzott módosító indít­ványokról foglaltak állást. lEszerint a bizottság az adó­táblákat illetően megerősí­tette a kormánynak a „B” variációra tett javaslatát. A kiegészítő munkát végző nyugdíjasok adómentes jö­vedelmének felső határával kapcsolatban a testület — 12 igenlő és egy ellenszavazat­tal, illetve egy tartózkodás mellett — úgy döntött, hogy a 108 ezer forintos küszöbér­téket támogatja. Az adómentes sáv 60 ezer­ről 7? ezer forintra való felemelése, a lineáris adózás bevezetése, a kétgyermekes •családok kedvezményezése •ügyében a testület — az eze­ket a javaslatokat előterjesz­tő képviselőkkel egyetértés­ben — úgy foglalt állást, hogy a jövő év első félévé­ben, az adótörvények kon­cepcionális vitájakor célsze­rű ezeket a kérdéseket az Országgyűlés elé terjeszteni. Ezután Villányi Miklós vá­laszolt az elhangzottakra. Elmondotta: többen javasol­ták, hogy az adótáblát ne a nomináljövedelmek, hanem az infláció alakulásához alakítsák. Ezzel nem értett egyet a pénzügyminiszter, mert az adórendszer a reál- jövedelmek, s így az infláció alakításának az eszköze a kormány, illetve a Parla­ment kezében. Jelenleg szük­ség van a reálbérek, a reál- jövedelmek visszafogására •az egyensúlyi helyzet javí­tása miatt. Az inflációhoz •igazított adótábla viszont éppen ennek a célnak az elérését tenné lehetetlenné. •Ugyancsak nem értett egyet •Villányi Miklós azzal a ja­vaslattal, hogy a jelenlegi progresszív mértékeket tar­talmazó adótáblát lineáris adó bevezetésével váltsák fel. Ez elvileg is hibás javas­latnak tekinthető. A piaci hatásokra épülő gazdaság- irányítási rendszer biztosít­ja a vállalkozói szabadságot, a, jövedelmi, vagyoni diffe­renciálódás lehetőségét. A társadalmi béke fenntartása érdekében elengedhetetlen azonban a jövedelmi diffe­renciálódás állami eszközök­kel történő szabályozása. En­nek egyedüli eszköze — a bérreform megvalósítása után — a személyi jövede­lemadó lesz. Iz illetékekről szóló törvény módosítása Villányi Miklós elmon­dotta, hogy a pénzügyi kor­mányzat az adórendszer jö­vő évi általános felülvizsgá­lata során tudja majd rész­letesen elemezni, hogy mennyiben fejti ki teljesít­mény-visszatartó hatását a •jelenlegi alkalmazotti rend­szer. Mindezt 'kiegészítette azzal, hogy a jelenlegi adó­rendszertől csak egy éssze­rűbb bérrendszerrel páro­sulva várható a kívánt hatás. Olyan felvetés is elhangzott, hogy a kormány — bár meg­ígérte — még mindig nem dolgozta ki a családi jöve­delemadó modelljét. A pénz­ügyminiszter szerint a kor­mányzati ígéret csupán arra vonatkozott, hogy ez a mo­dell a jövő év első felére ké­szül el. Ezt az ígéretet a kormány tartja is. Villányi Miklós javasolta a képviselőknek az adóügyi ad hoc bizottság javaslatá­val összhangban a kormány által előterjesztett ,,B” •variációnak az elfogadását, valamint bejelentette azt is, hogy egyetért a nyugdíjasok adómentes jövedelme érték­határának 108 ezer forintra történő felemelésével. Ezután határozathozatal •következett. A képviselők 5 ellenszavazattal, 9 tartózko­dás mellett a kormány ál­tal benyújtott, személyi jö­vedelemadó módosításra vo­natkozó törvényjavaslatban szereplő „B” változatot fo­gadták el. 77 ellenszavazat­tal, 14 tartózkodás mellett a nyugdíj és egyéb jövedel­mek együttes összege adó­mentes határként a 108 ezer forintot fogadták el. Ezután az Országgyűlés a magánszemélyek jövedelem- adójára vonatkozó törvény módosítását — általánosság­ban és részleteiben, a már elfogadott módosításokkal együtt — 11 ellenszavazattal és 15 tartózkodással elfo­gadta. A következő napirendi pontként Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesztette elő az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény módosí­tásáról szóló törvényjavasla­tot. A versenysemlegességet példákkal bizonyította a pénzügyminiszter. Rámuta­tott: a módosítási javas­lat elfogadásával va­gyonszerzésük után állami illetéket azoknak az állami vállalatoknak, szövetkeze­teknek és ezek jogi szemé­lyiséggel rendelkező gazda­sági társulásainak is fizetniük •kell, amelyek eddig mente­sültek ez alól. Ez azonban nem az elvonás növelését szolgálja, hiszen a vállalko­zók legjellemzőbb vagyon­szerzésénél, az ingatlan adás­vételénél," a cserénél a for­galmi érték 8 százalékára mérséklik a költségként el­számolható illetéket a jelen­legi 15 százalék helyett. Ez az intézkedés egyúttal a la­kosságnak is kedvező, mert a jelenleginél olcsóbbá válik például az üdülő-, a föld- és a telekvásárlás, illetve az üzletek és a műhelyek meg­szerzése. Azok a gazdálkodók, akik a beruházási célú beszerzést terhelő általános forgalmi adót csak korlátozottan igé­nyelhetik vissza, 1989-ben mentesülnek a visszterhes vagyonátruházási illeték alól, 1990-ben pedig a meg­szerzett vagyon után csák 5 Önállóan gazdálkodó Ezzel már biztosítható, hogy megkezdődjék a társa­dalombiztosítás önálló gaz­dálkodása, hiszen az önálló működés alapfelételei adot­takká válnak. Már a jövő évben megkezdődik a tar­talékalap feltöltése, így a tartalékalap — meghatáro­zott kereteken belül — hasz­nosulhat — mondotta Cse- hák Judit. — Nem szabad lebecsül­nünk azt a tényt sem — folytatta —, hogy a kifizeté­sek biztonsága garantált; sőt, év végén bizos tartalékala­pot is tudunk képezni, még akkor is, ha a járulékbevé­telek nem biztosítanak több­letet. Mód nyílik az önálló gazdálkodásra oly módon is, hogy a társadalombiztosí­tás jogszabályban meghatá­rozott bevételeivel maga gazdálkodik, az ellátás za­vartalanságát nem veszé­lyeztető módon átmeneti likviditási többletét a pénz­piacon biztonságos formá­ban befektetheti. Az önálló Alapvmegalko- tásával biztos bázisa terem­tődik azoknak a számítások­nak, amelyeket elvégezve a következő év folyamán a szo­ciálpolitikai ellátásokat a biztosítási típusú kiadások­tól el lehet választani, sőt a különböző biztosítási ágak -T- nyugdíj, rokkant-beteg­ségi stb. — szétválasztására is mód nyílik- E munkákkal párhuzamosan 1989 első felé­ben kerül majd sor a társa­dalombiztosítás intézményé­nek helyét, szerepét, irányí­tását és felügyeletét megha­tározó törvény megalkotásá­ra — mondotta. Végezetül a másik előter­jesztését megindokolva el­mondta: az 1975. évi II. tör­vény módosítását azért ké­rik, mert korlátozó paragra­fusoka szeretnének törölni. A térítési díjrendszer válto­zása miatt a családi pótlék kifizetésének korlátáit, az egységes járulékfizetés miatt pedig az egységes el­látást még bizonyos körben akadályozó bekezdéseket szükséges hatályon kívül helyezni. százalékos illetéket fizetnek, elkerülendő a kettős adóz­tatást Az állami költségvetési szervek, a társadalmi szer­vezetek, az egyesületek, az egyházi szervezetek, az ala­pítványok a vízgazdálkodási társulatok 1989-ben még mentesek a illetékek alól. 1990-ben is csak akkor kell illetéket fizetniük, ha olyan gazdálkodási tevékenységet végeznek, amely után vállal­kozási nyereségadót kell fizetniük. Mészáros Győző, a terv- és költségvetési bizottság előadója két változtatást is javasolt a törvénymódosítási indítványhoz. Az egyik a jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottság kezdeményezése, amelynek értelmében az il­leték ügyintézés idejét há­rom. hónapra kell csökken­teni. A másik indítvány arra vonatkozott, hogy növelt összegű illetéket állapítsanak meg cégbírósági eljárás kez­deményezése esetén. A cégbírósági eljárás il­letékére vonatkozó módosí­tást ellenszavazat nélkül, egy tartózkodással fogadták el. A három hónapos ügyin­tézés idő előírását egyhan­gúlag jóvá hagyták. Az Or­szággyűlés ezután a már megszavazott változtatások­kal együtt — ellenszavazat nélkül, két tartózkodással — elfogadta az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény módosítását. A társadalombiztosítási alapról szóló törvényjavas­lat és a társadalombiztosí­tási foglalkozó 1975. évi II. törvény módosítását kezde­ményező törvényjavaslat tárgyalása következett. Dr. Csehák Judit szociális egészségügyi miniszter hang­súlyozta az 1989. január 1- jén megtenni szándékozott lépés — a Társadalombizto­sítási Alap megalkotása — a távlati szándékok és az el­végzendő feladatok szem­pontjából egyaránt a mini­málisan szükséges és az adott feltételek mellett maxi­málisan lehetséges megol­dás. társadalombiztosítás Dr. Mezey Károly, a té­ma bizottsági előadója fel­szólalásában kiemelte, hogy a szociális és egészségügyi bizottság ülésén a testület elfogadta és támogatja a tervezetet. Dr. Kiss Péter (Fejér m., 13. vk.), a Fejér Megyei Ta­nács Kórháza Bicskei Ren­delőintézetének igazgató­főorvosa kifejtette, hogy a társadalombiztosításnak a költségvetésitől való levá­lasztása csak akkor szolgál­hatja a reformot, ha érde­keltséget teremt az egészség megőrzésében, helyreállítá­sában, azaz az egészség ér­tékké válik. Koczmann Ferencné (Győr—Sopron m., 7. vk.), a pannonhalmi körzeti orvosi rendelő ápolónője hangsú­lyozta.: társadalmi igazságot szolgáltatunk, ha megnövel­jük az alacsony nyugdíjban részesülők juttatását, s ja­vasolta a létminimum alatt élők számára a nyugdíj megnövelését, legalább a minimálbér határáig. Dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet (Nógrád m., 6. vk), a balassagyarmati Városi Kórház megbízott osztályve­zető főorvosa halaszthatatlan feladatnak minősítette a Társadalombiztosítási Alap létrehozását. Mivel ehhez a napirendi ponthoz hozzászólásra töb­ben nem jelentkeztek, dr. Csehák Judit összegezte a vitában elhangzottakat. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés először a Társadalombiztosítási Alapról szóló törvényjavas­latot egyhangúlag elfogadta. Majd ugyancsak egyhangú­lag határozott az 1975. évi II- törvény módosításáról. Ezután következett a szak­képzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló tör­vényjavaslat tárgyalása. Czi- bere Tibor művelődési mi­niszter kifejtette: A törvényjavaslat a gaz­dálkodó szervezetek számá­ra előírja a gyakorlati okta­tás költségeihez való hozzá­járulás kötelezettségét. A hozzájárulás a szakmunkás- képzési alapba való kötele­ző befizetés 0,25—0,35 száza­lékos mértékénél magasabb. Ez azonban az esetek több­ségében nem jelent befizeté­si kötelezettség-növekedést. A javaslat ugyanis a hatá­lyos rendelkezésektől eltérő­en teljesítésként fogadja el a gyakorlati oktatásban való részvételt. Ez a megoldás várhatóan arra ösztönzi a gazdálkodó szervezeteket, hogy ne befizetéssel, hanem közvetlenül a tanulók okta­tásával tegyenek eleget köte­lezettségüknek. Lényeges az is, hogy ha a gazdálkodó szervezet a hozzájárulási kö­telezettsége mértékének megfelelő összegnél többet költ a gyakorlati oktatásra, akkor ezt a többletköltséget a szakképzési alapból vissza­igényelheti. Horn Péter, (Somogy m., 1. vk.), a kulturális bizottság elnöke a testület álláspont­ját tolmácsolva elmondta. hogy egyértelműen elfogad­ták a szakképzési alap létre­hozásának szükségességét és mértékét. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Magyar Gazdasági Kamara személyzeti és mun­kaügyi főosztályának vezető­je a törvényjavaslat vitájá­nak egyedüli hozzászólója­ként kedvezményes elbírá­lást kért az élelmiszer-kiske­reskedelem számára. Több hozzászóló nem lé­vén, Czibere Tibor válaszá­ban reagált a kulturális bi­zottság és Hellner Károly képviselő javaslataira­A képviselők többsége 74 ellenszavazattal és 23 tartóz­kodással elfogadta a minisz­ter által előterjesztett tör­vényjavaslat részleteit. Vé­gül az Országgyűlés a szak­képzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló törvényjavaslatot 8 ellensza­vazattal és 23 tartózkodás mellett, részleteiben és álta­lánosságban is elfogadta. Törvény külföldi befektetésekre Ezt követően a külföldiek magyarországi befektetései­ről szóló törvényjavaslat és a Polgári Törvénykönyv mó­dosításáról szóló törvényja­vaslatot tárgyalta meg a par­lament. Ezt követően dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter terjesztette elő a külföldiek magyarországi befektetései­ről és a Polgári Törvény- könyvről szóló törvényjavas­latokat. Elmondotta: a külföldi be­fektetők a társasági törvény­ben rögzített mind a hat tár­sasági formában részt vehet­nek a jelenlegi három szer­vezeti formával szemben: ez módot ad kisebb, jogi szemé­lyiséggel nem rendelkező vállalkozások folytatására. A külföldiek már nem csak ál­lami vállalatokkal és szövet­kezetekkel társulhatnak, ha­nem belföldi természetes sze­mélyekkel, kisvállalkozókkal is. Tisztán külföldiekből álló társaság, illetőleg a 100 szá­zalékban külföldi tulajdonú társaság létesítése is megen­gedett. Ha a külföldi része­sedése nem éri el az 51 szá­zalékot, úgy a társaság ala­pításához. illetőleg az ilyen társaságba való belépéshez semmilyen államigazgatási engedélyre, 'így devizaható­sági engedélyre sincs szük­ség; államigazgatási enge­délyezési eljárás kizárólag akkor előzi meg a cégbíró­sági eljárást, amennyiben a külföldi többségben van, avagy a gazdasági tarkaság teljesen külföldi tulajdonban áll. Ez esetben is az enge­dély kérésében 90 napon be­lül dönteni kell. Más szóval nem lesz mód az eljárás bü­rokratikus elhúzására. Külön hangsúlyozta a kül­földi befektetések védelmét a kisajátítással és más hason­ló intézkedésekkel szemben, továbbá a betétnek, illetve a nyereségnek a befektetés pénznemében való szabad transzferálására irányuló garanciális rendelkezést. Megemlítette, hogy külföl­di betársulásnál nemcsak a nyugati beruházókra kell gondolni. Erőteljesen fej­leszteni kívánják a KGST- országokkal való közvetlen vállalatközi kapcsolatokat, a gazdasági koopoerációt, amelyek között jelentős sze­repet kell kapniuk a multi­laterális és bilaterális vegyes vállalatoknak. Expozéja további részében felhívta a figyelmet arra, hogy az említett kedvezmé­nyek és kivételek ellenére a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságok belföl­di gazdálkodó szervezetnek minősülnek. Ez a jelentős változás a Polgári Törvény­könyv gazdálkodó szervezet fogalom-meghatározásának módosítását is szükségessé tette. Tájékoztatta arról is az Országgyűlést, hogy folya­matban van a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó jog­szabályok általános felül­vizsgálata. Végezetül hangsúlyozta: a gazdasági társaságokról szóló törvény — különösen a rész­vénytársaságok megalakulá­sa — várhatóan elősegíti az értékpapírpiac fejlődését. Ez egyre erőteljesebben igényli egy értékpapírtörvény, pon­tosabban az értékpapírok forgalmát szabályozó tör­vény megalkotását. Dr. Tallósy Frigyes (Bu­dapest, 24. vk.), a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság előadója hangsúlyozta: érdemes nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy a már ma is működő, külföldiekkel közösen alapított vegyesvál­lalatok tevékenységében, egyes alacsonyabb rendű jogforrások, utasítások első­sorban nem polgári jellegű kérdésekben kedvezménye­ket biztosítottak. Bánáti András (Pest m., 5. vk.), a Nagykátai Magyar— Koreai Barátság Tsz elnöke javasolta, hogy a kormány gondoskodjon a társasági és befefektetésvédelmi törvény külföldi bemutatásáról, mert egyébként nem tudunk kel­lő esélyt adni leendő kül­honi partnereinknek. II honvédelmi miniszter előterjesztése Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi ta­nára a törvényjavaslat szel­lemével összhangban levő szövegkiegészítő, pontosító javaslatokat tett. A vitában elhangzottakra Kulcsár Kálmán válaszolt, majd Tallóssy Frigyes a jo­gi. igazgatási és igazságügyi bizottság nevében állást fog­lalt az elhangzott javasla­tokkal kapcsolatban. Ezután szavazás következett. Végül az Országgyűlés a külföl­diek magyarországi befekte­téseiről szóló törvényjavas­latot a már megszavazott módosítással együtt általá­nosságban és részleteiben — egy ellenszavazattal, tartóz­kodás nélkül — elfogadta. A Polgári Törvénykönyv módo­sításáról szóló törvényja­vaslatot a már megszavazott módosításokkal együtt — ál­talánosságban és részletei­ben — ugyancsak egyhangú­lag fogadta el az Ország- gyűlés. Az ülésszak harmadik napjának utolsó napirendi pontjaként a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvény- javaslatot tárgyalta meg az Országgyűlés Kárpáti Fe­renc vezérezredes, honvédel­mi miniszter előterjesztésé­ben. Hozzászóló nem volt; az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta a törvényjavasla­tot. Ezzel az Országgyűlés de­cemberi ülésszaka — időle­gesen — befejezte munkáját. Amint azt Stadinger István még korábban bejelentette, az ülést Január 10-én foly­tatják a'már megszavazott napirend hátralévő pontjai­nak megtárgyalásával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom