Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-21 / 303. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988 DECEMBER 21 A megyei tanács vb napirendjén Jó irányú törekvések Kisújszálláson Tegnap tartotta idei utolsó ülését a megyei tanács vb-testülete. Napirendjén hangsúllyal szerepelt az a beszámoló, amely a Kisújszállási Városi Tanács V. B. tevékenységét elemezte és értékelte, különös tekintettel a település kereskedelmi és ipari szolgáltatásainak helyzetére, de valójában átfogta a jelentés a nagykun város életét, a tanács és a lakosság viszonyát, illetve kapcsolatát érintő kérdések minden jelentősebb körét. Legutóbb öt éve szerepelt Kisújszállás e testület előtt, s azóta természetesen jelentős változások következtek be a város életében, és jelentős eredmények születtek. A beszámoló részletesen szólott róluk. Amiben viszont nincs változás, az a lakosság lélekszáma, amely évek óta stagnál, azaz Kisújszállás se nem fogy, se nem növekszik. Ami azért arra figyelmeztet — állapították meg a vb-én is (—, hogy tovább^ kell erősíteni a város úgynevezett megtartó képességét az életkörülmények alakításával. Amelyek relatíve nem rosszak, s ebben igen nagy része van a lakosság önzetlen áldozat- vállalásának, hisz például az igen fontos közművesítés — gázvezeték, utak építése egyéb kommunális beruházások — nagyrészt önerőből, saját forrásokból, vállalatok összefogásával, segítségével .történt. A város vizének mentesítése a benne található, arzéntől viszont olyan költségeket igényelne, mintegy 80—90 milliót, hogy erre már csak központi támogatással kerülhet sor. Egyébként a víz mérge- zettsége. messze alatta van az elviselhető értékhatáron. A vb-testület elismerőleg nyugtázta a város fejlesztése érdekében tett lakossági erőfeszítéseket, s a közműtársulásos forma további szervezésére ösztönzi a városi tanácsot. Amelynek kapcsolata általában jó a lakossággal, ám az is kiderült a vitában, hogy az állampolgárok cselekvési részvétele a közéletben korántsem éri el a kívánt mértéket, többek között a tanácstagi munka is elmarad a kívánatostól. S az a tény, hogy csaknem minden ötödik tanácstag leköszön megbízatásáról, hátat fordít a közéletnek — ez az arány jóval magasabb, mint a megye más településein — az okok méllyebb elemzését és feltárását is sürgeti. Még erőteljesebben bevonni az állampolgárokat a döntések előkészítésébe, igazi változatok felkínálásával, megteremtve a valódi választás lehetőségét — ez a tanácsi munka ’eredményességének egyik feltétele, hangzott el a beszámoló vitájában, amelyben igen sokan fejtették ki véleményüket. Sajnos, ami a beruházásokat illeti az autóbuszpályaudvar építéséről egyelőre le kell mondani, bár a tervek készen, s új szakmunkásképző építésére sem nyílik gazdasági lehetőség. A szorító gondokon mégis enyhítenek; a ,.tágassá” vált tanyai kollégium kisebb épületbe helyezésével, a felszabadult helyiségeket a szakoktatás céljaira bocsátják át. Ami a kereskedelmi ellátást illeti, itt pedig a választék bővítését kívánják szorgalmazni. A beszámolóból és a vitából végül is egy a lehetőségeivel élni akaró .és nagyrészt élni tudó, jól prosperáló város képe bontakozott ki, ha nem is minden tekintetben problémamentes a célok elérésére szolgáló eszközök megválasztása, azaz további korszerűsítésükre van szükség. A vb elismeréssel nyugtázta a Kisújszállási Városi Tanács V. B. jóirányú törekvéseit. Napirenden szerepelt a végrehajtó bizottság szolgáltató szervezete több éves munkájának mérlege is, melyet a testület egyértelműen kedvezően értékelt. Gondos gazdaként végzi feladatát, s teremti meg a megyei tanácsi dolgozók munkájához szükséges tárgyi feltételeket, és vállalkozó szellemű tevékenységével 'a takarékosság követelményeinek is eleget kíván tenni. A vb is erre ösztönözte a tanácsnál végbemenő korszerűsítési folyamatok részesét, mely maga is tevékenyen részt vesz a korszerű tanácsi feltételek megteremtésében. A végrehajtó bizottság ezen az ülésen határozatot hozott a jászapáti csecsemő- otthon megszüntetésére, és átalakítására idősek szociális otthonává — 1989 február elsejétől. Parlamenti jegyzet.---------------------------------------------:-----------A z új Tisza-hídról néhány nap múlva nyilatkozik az új miniszter Biztos, hogy a parlamenti tanácskozás hangulatát több napra meghatározza mivel nyitja az elnök az ülésszakot. Ezúttal jól sikerült a nyitás: Stadinger István az Országgyűlés elnöke egy népszerű bejelentéssel hangolta fel a képviselőket. Grósz Károly és Huszár István képviselők indítványozták: március 15-e nyilváníttassák nemzeti ünnepnek. A bejelentést viharos taps fogadta és a széksorokból már olyan közfelkiáltások is hallatszottak, amelyek Kossuth idejének Diétáit idézték. Az egyhangú véleménynyilvánítást egyetlen tartózkodás sem törte meg, így hát erről a közös platformról kezdődött a tizenöt napirendi pont tárgyalása, amelynek várhatóan a felét tudják elvégezni a képviselők. Így a másik fele — az egyesülési és gyülekezési törvény megszavazása is — a január 10-én kezdődő „második félidőre” marad. Minden esetre 23-án délben felfüggesztik az ülésszakot és a karácsonyt nem a már részben felöltöztetett parlamenti fenyő alatt töltik a honatyák. Miként az már megszokott a déli egyórás ebédidőből a nap legérdekesebb emberei sajtótájékoztatón találkoznak a hírközlő szervek munkásaival. Ezúttal Der- zsi András újonnan megválasztott miniszter — a közlekedés, a posta és az építésügy gazdája — beszélt arról, mi előzte meg döntését, amikor is a felkérésre igent mondott. A 43 éves építőmérnök aki a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságának vezetője volt elmondta, hogy már a generációja iránt érzett kötelességből is el kellett fogadnia azt a felkérést, amivel általában egy életben csak egyszer keresik meg az embert. Amolyan ping-pong ritmusban lezajlott kér- dez-felelek játékká vált a sajtótájékoztató, melyre mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy unalmas lett volna, íme Forró Tamás kérdése a Magyar Rádió képviseletében: — miniszterségének másfél órája alatt hányán kértek öntől protekciót? Válasz: Mindössze egy újságíró... A Szolnok Megyei Néplap nevében a következőt kérdeztem a minisztertől. — Milyennek látja a Tisza-híd építésének realitását? Nem is titkolom az ország középső részének közvéleményével együtt azt szeretnénk hallani, hogy az új miniszterben egy elkötelezett Tisza-híd építőt tisztelhetünk majd. Derzsi András válasza: — A tárcát egymilliárd forinttal megkurtították, ennek a kiesett összegnek a pótlását kell majd megoldanom, hadd válaszoljak a kérdésére néhány nap múlva, Többen kérdezték azt, mi lesz az elődeivel, így Somogyi Lászlóval és Urbán Lajossal? A válasz meglehetősen diplomatikus volt: — Űj struktúra, régi emberekkel nem képzelhető el. Azt ígérték, hogy szabadkezet kapok a munkatársaim megválasztásában, ha így lesz élek is vele. Ez nem jelenti azt, hogy elődeim nem kaphatnak szerepet az összevont tárcában, ám azt állíthatom, hogy a kiválasztásnál a rendező elvem az igényesség lesz. Hogy mit kezd a válságágazattal, aminek az újságírók titulálták a postát és a közlekedést? Derzsi András elmondta, hogy a vonatok pontosságához, tisztaságához, az utcai telefonok üzemképességéhez, az építésügy hatósági munka egyszerűsítéséhez nem kell pénz, hanem szervezettség és cselekvőkészség. Munkatársul profi vállalkozókat keres, mert úgy véli ezekben az ágazatokban is sok a tartalék. Azt is megkérdezték mennyivel csökken a három- tárca létszáma, nos a válasz az volt, hogy az elbocsátás nem cél, mindenesetre a munkatársak 20—25 százalékától el kell válni, így elképzelhető, hogy megjelenik a köz- igazgatási munkanélküliség. Hajós Ferenc, a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója ebédszünetben 'a költségvetés tervezetet lapozgatta, gondterhelten. Mellé ültem a következő kérdéssel: — A tervezetben szereplő jelentős elvonás valóban víz alá nyomja a vállalatokat? — Igen: félő, hogy rövidesen nejn lesz biztosítva — a 67—69 százalékos elvonás mellett — az egyszerű újratermelés feltétele sem. Itt van a költségvetés, járjuk körül a vállalkozási adó témáját, az 50 százalék már megvan, az 55 százalékot nem fogadtuk el, most újra beígértek 6—7 százalékos emelést. Én nem is tudom — talán tovább kellene faragni a kiadásokat, vagy a bevételeket növelni? — Milyen bevételekről van szó? — A négy variáció — mert már ennyi szerepel a választéklistán — nem számol azzal, hogy a vállalatok talán tudnának még valamit betenni az eredményeikből. Az igaz viszont, hogy ehhez fejleszteni kellene, de miből? Én akkor is azt mondom, hogy fel kellene tárni a költségek összetevőit. Ennek a kibontakozási programban nekivesekedtünk — aztán elsikkadt valahogy az elemzés. Sokat nem meditálhatok, ha dönteni kell én a vállalkozási adó 3—4 százalékos emelését fájó szívvel ugyan, de még megszavazom, de ha több lesz a tervezetben ellene voksolok, Palágyi Béla Kell-e félniük a hutaütéstől? ft jövő évi kilátások kedvezőbbek Egy nehéz év után a Karcagi Üveggyár Az Üvegipari Művek Karcagi Üveggyára az utóbbi tíz esztendőben nem tartozott azok közé az üzemek közé, ahonnan csakis jó hírek röppentek volna fel, mert bizony volt egy ötéves periódus — 1979-től 1983-ig — amikor veszteséget veszteségre halmozott a gyár. Ez a tény, no meg az^új idők szele a régről ott maradt port is felkavarta. Ebben az esetben igazán stílszerű az efféle képes beszéd, hisz úgyszólván teljesen kicserélődött a gyár vezetése. Az új vezérkar tulajdonképpen rövid idő alatt bizonyított, mert mindenféle fejlesztés nélkül, „csupán” a hatékonyság növelésével, a kiterjedt és átgondolt piackutatói hálózat megteremtésével, a vállalati gazdasági munkaközösségek életrehívásával kihúzta a cég szekerét a kátyúból, aminek eredményeképpen már 1984-ben és a rákövetkező három esztendőben is nyereségesen dolgozott a gyár. Persze ne gondoljunk túlságosan nagy dologra, mert az az eredmény nem azt jelentette, hogy egy veszteséges termelésből egycsapásra jó hatékonyságú, busás haszonnal kecsegtető vállalkozás lett. Hiszen árbevétel- arányosan évente mindössze 5—6 százalékos nyereséget értek el akkor, amikor a magyar ipar abban az időben átlagosan 12—13 százalékos nyereség mellett dolgozott. így aztán rögtön adódik a kérdés, hogy valójában mire is volt elég az a Karcagi Üveggyárban képződő évi 5—6 százalékos nyereség? Nos, arra mindenképpen, hogy az xott dolgozó háromszázhatvan ember valamelyest is biztonságban érezhesse magát- Mert így legalább önfenntartókká váltak, tudtak bért fejleszteni, és még a termelés szinten- tartására, a gépek, berendezések karbantartására is futotta, s ez már az előző, veszteséges időszakokhoz képest mindenképpen eredménynek számított. Igen ám, csakhogy elérkezett 1988. január elseje, ami- koris köztudott, hogy az adórendszer bevezetésével a magyar gazdaságban gyökeresen megváltozott minden. Persze az is igaz, hogy már tavaly lehetett látni, hogy az idén nem lesz minden fenékig tejfel, hisz a kormány is megmondta: az alacsony hatékónyságú üzemek tönkre fognak menni. És a kormánynak igaza lett... Ugyanis az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó bevezetésével, kétségtelenül nőttek a terhek, amit a karcagiak esetében az is tetézett, hogy átlagosan 8 és fél százalékkal csökkentek belföldön az üvegipari termékek árai, vagyis a kiadások nőttek, a bevételek meg csökkentek. Ennek ellensúlyozására kezdetben voltak olyan ígéretek, hogy az anyag- és energia ára nem növekszik, sőt kevesebbért juthatnak majd hozzá, de pontosan az ellenkezője történt: a villamosenergia ára például tíz százalékkal emelkedett. Mondják, hogy a baj nem jár egyedül. Ezt az üveggyáriak ma már nagyon jól tudják, mert mindezek mellett a termelőkapacitásuk is csökkent. Ugyanis az elmúlt esztendőkben az átlagos évi 140 millió forintos termelési értékük 10 százalékát a vállalati gazdasági munkaközösségek produkálták. A múlt idő használata sajnos jogos, mert az idén a személyi jövedelemadó' miatt változtak a feltételek; s a vállalati gazdasági munka- közösségek tagjai már nem vállalták a plusz munkát egész egyszerűen azért, mert kiszámolták, hogy nem éri meg többet dolgozni, mivel az adó elvisz szinte mindent, s így ez az előbb emlegetett és a vgmk-k által képviselt 10 százalékos termelőkapacitás is egész egyszerűen kiesett. Pedig nagy szükség lett volna rá, mert az igaz, hogy az első félévben kevesebb, de ugyanakkor az év második felében viszont már több megrendelés érkezett, aminek egy részét éppen a kapacitás hiánya miatt el kellett utasítaniuk. S így az első féléves kiesést sem tudták pótolni, s ezért erre az évre kalkulált 135 millió forintos termelési értéktervüket sem teljesítik, hét millió forinttal lemaradnak ettől. Persze, ennek az évnek az „elvesztése” nem jelenti azt, hogy a Karcagi Üveggyárban ne szövögetnék a jövő terveit. Sőt, úgy tűnik, hogy az idei esztendő nehézségei a gyár vezetésének nemcsak a gondjait, hanem elszántságát, makacsságát is növelte, ami abban is kifejezésre jut, hogy ma már bátrabban vállalkoznak és jóval rugalmasabbak. Erre példa, hogy az első tárgyalástól számított két hét múlva már gyártották a libamáj csomagolására szolgáló kék színű csatos üvegeket és még sorolhatnánk ... Reménytkeltő az is, hogy a gyár jövő évi kilátásai sokkal biztatóbbakr mint egy évvel korábban voltak. S ugyanakkor az sem lebecsülendő, hogy az idén 13 százalékkal növelték tőkés exportjukat, és műszaki üvegeket szállítanak az NSZK- ba, lámpabúrákat Finnországba, laborüvegeket Angliába, fátyolüvegeket — ezeket egyedül ők gyártják a világon — az USA-ba, Ausztráliába, SzingapúrbaA második félévben üzembe helyeztek egy iparirobot- berendezést, s a Metrimpex- szel közösen elindítottak egy fejlesztést, aminek eredményeképpen, hamarosan megkezdik az antik síküvegek gyártását, amelyeket műemlék épületek, templomok üvegezésénél használhatnak fel. A jövő év elején pedig tervezik, hogy elkezdhetik a matt tégelyek készítését is a kozmetikai és élelmiszeripari cégek megrendelései alapján. Most már csak az kell, hogy sikerüljön a munkához szükséges feltételeket megteremteniük. többek között úgy is, hogy a „végéemkák” megtalálják számításukat, hiszen nagy szükség lenne rájuk. S ha minden elképzelésük „bejön”, akkor az idei nehezebb esztendő után sem kell félniük a Karcagi Üveggyár dolgozóinak a huta — akarom mondani — a gutaütéstől, legalábbis, ami jövő évi kilátásaikat illeti. N. T. Autóbusz-állomás Törökszentmiklóson Határidő előtt készült el, és a hetedik Az új létesítmény a mai naptól fogadja a buszokat Tegnap délután Törökszentmik- lós rövid ünnepség színhelye volt: a település központjában elkészült a tizenkét kocsiállásos, 368 négyzetméter alapterületű autóbusz-állomás- Kó- ródi Antalné tanácselnök avató beszédében arról szólt, hogy az épület létét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a legutóbbi húsz évben öt különböző helyre költöztették hoszszabb -rövidebb ideig az átmeneti buszközpontokat. A lakosság döntése értelmében 1985-től a településfejlesztési hozzájárulást többek között erre a célra is gyűjtötték. Az állomás költsége 21 millió forint volt, amelyből négy és fél millió az itt élők befizetéséből gyűlt össze, ugyanennyit adott a Jászkun Volán, míg a hiányzó milliókat a tanács biztosította. Az építkezési munkálatokat a Fegyverneki Költség- vetési Üzem szakemberei 1987. november 15-én kezdték, és 380 nap alatt, a határidő befejezése előtt, jó minőségben végezték el. Az építkezés befejezésével rendeződött, formálódott a város központja: igaz, a létesítmény körül még hiányzik a parkosítás, amely a jövő év feladata lesz. Ezzel együtt a megye kilenc városa közül már hét rendelkezik buszállomással, ámbár ez a szám feltehetően hamarosan növekszik, hiszen Kunszentmártonban befejezés előtt tartanak az építkezés munkálatai- A korszerű kiszolgáló helyiségekkel, pihenőszobával, váróteremmel ellátott létesítményt a közlekedési dolgozók nevében Máté János, a Jászíkun Volán igazgatója vette át, és bízta a törökszentmiklósi kirendeltség munkatársaira. Az új állomás a mai naptól kapcsolódik be a helyi és távolsági autóbusz-forgalomba. D. S*. M.
